Népújság, 1960. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-25 / 227. szám
4 PäEPÜJSAG 1960. szeptember 55.,vasárnap Hruscsov elvtárs beszéde az ENSZ közgyűlésén fFolytatása a 3. oldalról) leszerelést a közgyűlés mostani ülésszaka megvitassa. Szó szerint a következőket mondotta: „Ügy gondoljuk, hogy a világ közvéleményének mindezt hallania kell, mégpedig olyan fórumon, mint az adott bizottság, amely csakis a leszereléssel foglalkozik. Erre nem felel meg a közgyűlés, ahol ez csupán egy lesz a több mint nyolcvan kérdés között”. Személyesen ismerem Lodge urat, és csodálkozom, mennyire lebecsüli saját munkáját, hiszen hosszú éveken át ő képviselte az ENSZ-ben az Egyesült Államok érdekeit. Mi tisztelettel viseltetünk az Egyesült Nemzetek Szervezeté-* nek minden bizottsága iránt, de számukra a népek legma- gasabbrendű, legreprezentatívabb és teljes hatalmú fóruma az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlése. Reméljük, hogy a különböző kontinensek, különböző államaiból itt összegyűlt képviselők nem osztják az említett álláspontot és nem a 79. kérdésnek fogják tekinteni a leszerelést Ez a kérdések kérdése, amely az egész emberiséget foglalkoztatja. Különös, hogy az Egyesült Államok ENSZ- kép viselő je ezt nem érti meg. Az ENSZ leszerelési bizottságában még nyiltabb kísérletek is történtek, hogy olyan útra tereljék a leszerelési tárgyalásokat, amelyen nem lehet megoldást találni erre a kérdésre. Nem lehet másként értékelni az Egyesült Államoknak az ENSZ leszerelési bizottságában előterjesztett javaslatát, hogy tudniillik, az Egyesült Államok és a Szovjetunió helyezzen nemzetközi ellenőrzés alá fejenként 30 000' kilogramm nukleáris fegyverekhez szánt hasítható anyagot, vagy azt a javaslatot, hogy ezek az országok zárják be egymás után az ilyen anyagokat katonai célokra előállító üzemeket. Csak az hiheti el, aki tájékozatlan, hogy e javaslatok célja a nukleáris háború veszélyének csökkentése. Az amerikai javaslatok ugyanis sem a nukleáris fegyverek megszüntetésére, sem az ilyen fegyverkészletek megsemmisítésére nem irányultak, sőt még e fegyverek használatának eltiltására sem. E javaslatokban arról van szó, hogy kiemeljék a hasítható anyagok bizonyos részét az ilyen anyagok általános készletének tömegéből, amelyet az államok katonai felhasználására halmoztak fel. Nem véletlen, hogy az Egyesült Államok, amikor fenti javaslatait előterjesztette, elhallgatta, milyen mennyiségű nukleáris fegyver és hasítható anyag marad birtokában a későbbi nukleáris fegyvergyártáshoz azután is, és e kérdés érdemleges megtárgyalása helyett csak üres fecsegést akarnak folytatni róla. A szovjet kormány mélységesen megvan győződve, hogy napjainkban a leszerelés nemcsak szükséges, hanem lehetséges is. A békéért vívott harc ma már népeket mozgósító, hatalmas erő. Számolniuk hell vele azoknak a kormányoknak is. amelyek még mindig betegesen ragaszkodnak a „hidegháború” és a fegyverkezési verseny politikájához. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének nincs más, fontosabb és halaszthatatlanabb feladata, mint elősegíteni, hogy a leszerelés reális ténnyé váljék, be való beavatkozás nélkül kell fejlődniök. Nem árulok el titkot, ha megmondom, hogy nem rokonszenvezünk a kapitalizmussal. De nem akarjuk saját rendünket erőszakkal rákényszeríteni más országokra. A tőlünk eltérő társadalmi rendszerű államok politikájának irányítói is mondjanak le arról a meddő és veszélyes próbálkozásról, hogy saját akaratukat diktálják nekünk. Itt az ideje, hogy beismerjék: az egyik, vagy a másik életforma megválasztása — ez mindegyik nép belső ügye. Ügy építsük fel kapcsolatainkat. hogy számoljunk a valóság reális fényeivel. Ez lesz a békés együttélés. valójában a békés együttélés, hát rámutathatunk azokra a kapcsolatokra, amelyek a szocialista országok és az új ázsiai, afrikai, latin-amerikai államok között alakultak ki, miután ez utóbbiak felszabadultak a gyarmati elnyomás alól és független politika útjára léptek. E kapcsolatokat őszinte barátság, mély, kölcsönös ro- konszenv és megbecsülés jellemzi, továbbá az, hogy a kevésbé fejlett országok gazdasági és technikai segítséget kapnak anélkül, hogy bármiféle politikai, vagy katonai feltételt próbálnának rájuk kényszeríteni. Jó például szolgálhatnak azok a kapcsolatok is, amelyek a szocialista táborhoz tartozó országok és olyan semleges tőkés államok között alakultak ki, mint Finnország, Ausztria, Afganisztán, Svédország, stb. Véleményünk szerint a békés együttélés eszméje még azokban az országokban is diadalmaskodhat, amelyeknek kormányai még nem mondtak le róla, hogy ellenséges lépéseket tegyehogy kiemel belőle 30 000 kilogrammot. Ha az Egyesült Államok ezt megmondta volna, még világosabbá vált volna, hogy ez a lépés semmiképpen sem csökkentené a nukleáris háború veszélyét. A szovjet kormány mélységesen meg van győződve, hogy \ az emberiséget a nukleáris háború fenyegető veszélyétől csak a leszerelés kérdésének olyan gyökeres megoldásával lehet megszabadítani, amely előirányozza a nukleáris fegyver teljes eltiltását, mégpedig e fegyver előállításának és kipróbálásának megszüntetésével és a felhalmozott készletek megsemmisítésével együtt. Erre törekszik a Szovjetunió, amikor következetesen és határozottan síkraszáll az általános és teljes leszerelésért. Nézetünk szerint mindebből levonható egy fontos következtetés: ahhoz, hogy a leszerelés kérdését végre kimozdítsuk a holtpontról, megkezdődjenek végre a gyakorlati tettek: a katonák hazabocsátása, a fegyverek megsemmisítése, a nukleáris fegyverek és a szállításukra szolgáló eszközök elpusztítása is. Nagy cél. nagy energiát szül. A szovjet kormány reméli, hogy a béke megszilárdításában érdekelt összes államok ilyen energiát tanúsítanak, és nem kímélik erejüket, hogy megoldják korunk legfontosabb problémáját, a leszerelést. Nem kétséges, hogy a világ népei mélységes hálával fogadják majd az Egyesült Nemzetek. Szervezete közgyűlésének leszerelési tárgyú határozatát. nek a szocialista államokkal szemben. Amikor legutóbb az Egyesült Államokban jártam, bennem megerősödött az, a meggyőződés, hogy az amerikai nép nem akar háborút és az amerikai társadalom legmagasabb rétegeiben is vanmk olyan emberek, akik mélységesen megértik, hogy békében kell élni és ki kell küszöbölni a háborút, az emberiség életéből: olyan emberek, akik képesek szembeszállni a megcsontosodott előítéletekkel. A világ két legnagyobb hatalmának meg kell egyeznie Azzal a gondolattal utaztam el az Egyesült Államokból: megvannak reális lehetőségeink, hogy államaink kapcsolataiból kiűzzük a gyanakvás, a félelem és a bizalmatlanság komor árnyait, s hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok kart «karba öltve haladhat a béke megszilárdításáért és valamennyi állam igazi nemzetközi együttműködésének megteremtéséért. Meg T'ell mondanom, hogy nem ingott meg ez a meggyőződésem mindazok ellenére sem, ami a legutóbbi hónapokban történt az Egyesült Államok és a Szovjetunió között. Korunkban óriási esztelenség lenne, ha a világ két legnagyobb hatalma nem tudna megegyezni. Ezt meg kell tenni, már csak azért is, mert a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonya óriási jelentőségű a béke sorsára. A szovjet kormány kész a jövőben is mindent megtenni, hogy javuljanak a kapcsolatok hazánk és az Amerikai Egyesült Államok között. A békés együttélés politikája feltételezi, hogy minden rendezetlen vitás kérdést készek vagyunk erőszak alkalmazása nélkül, tárgyalásokon és ésszerű kompromisszumok útján megoldani. Mindenki tudja, hogy a hidegháború éveiben az ilyen kérdések nagyrészt nem nyertek megoldást, és ez veszélyes feszültsé- gi központok kialakulásához vezetett Európában, Ázsiában és a Föld más részein. Hruscsov hangoztatta: még mindig nem oldódtak meg a második világháború következményeképpen keletkezett nemzetközi problémák. Ezek között első helyen van a német békeszerződés megkötése és ennek alapján a kényes nyugat-berlini kérdés megoldása. Hogy még mindig nem került sor a német békeszerződés megkötésére, az teljesen a nyugati hatalmak kormányainak lelkiismeretén szárad, mivel ezek, kertelés nélkül szólva, | hosszú évek óta szabotálják ezt a problémát. Emiatt az európai helyzet továbbra is ingatag, éles konfliktusok veszélyével telve. A békeszerződés hiányának mindenkinél jobban örülhetnek a nyugat-németországi revansis- ta és militarista erők. Felhasználják ezt a körülményt arra, hogy lépésről lépésre haladjanak a békét veszélyeztető céljaik megvalósítása felé. Függetlenül attól, hogy meghiúsult az a csúcsértekezlet, Ez az egyetlen út, amelyen jó irányban indulhat el a két állam békés egyesítése. Ezután Hruscsov rámutatott: az Egyesült Nemzetek Szervezete elősegítette a visszavágást az Egyiptom szabadságára és jogaira támadó agresszorok- nak, segített rendreutasítani a libanoni és a jordániai betolakodókat. Szeretnénk remélni, hogy az ENSZ sikerrel teljesíti azokat a felelősségteljes feladatokat is, amelyek a jelenlegi, még mindig aggasztó világ- helyzetből adódnak. Hruscsov ezután hangoztatta: az Egyesült Nemzetek Szervezetének munkájából merített tapasztalat bebizonyította, hogy ez a szervezet hasznos és szükséges. De az Egyesült Nemzetek Szervezete tevékenységének időszakában megmutatkoztak a negatív oldalak is. Ezek kifejezésre jutottak abban, hogy egyes országoknak egyelőre még sikerül más államok kárára az Egyesült Nemzetek Szervezetében felvetődő egyik-másik kérdés megoldásánál rákényszeríteni akaratukat, politikájukat másokra. amelynek egyebek között meg kellett volna vizsgálnia a német békeszerződés kérdését is, úgy gondoljuk, megvannak az objektív feltételek a múlt háború után nyitvamaradt kérdések megegyezéses megoldásá- ra. Mint már kijelentettük, a szovjet kormány hajlandó még egy ideig várni a német béke- szerződés kérdésének megoldásával, hogy megpróbáljon a békeszerződés kérdésében megegyezést elérni azon a csúcsértekezleten, amelynek mielőbbi összehívását a Szovjetunió javasolja. Szeretnénk remélni, hogy a Szovjetuniónak ez irányú erőfeszítései támogatásra találnak az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormánya részéről is. A Szovjetunió véleménye szerint a távol-keleti és a világbéke megszilárdítása szempontjából égetően szükséges a koreai kérdés megoldása. Csak őrültek gondolhatnak arra, hogy a koreai kérdést fegyveres erővel oldják meg. Amennyire ésszerű a Német Demokratikus Köztársaság kormányának a két német állam államszövetséges létrehozására vonatkozó javaslata, ésszerű a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányának az a javaslata is, hogy A szervezet végrehajtó apparátusa ugyancsak egyoldalú beállítottságú. Ez különösen vonatkozik az ENSZ főtitkárának tevékenységére. A nyugati hatalmak katonai tömbjeihez tartozó nyugati országok rendszerint saját érdekükben használják fel ezt a posztot és a számukra megfelelő jelöltet emelik az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkári tisztére. A kongói eseményekben különösen megmutatkozott, milyen egyoldalúan hajtja végre a gyakorlati intézkedéseket az ENSZ titkársága. Hammarskjöld főtitkár a Biztonsági Tanács határozatainak végrehajtásában lényegében véve a gyarmatosítók és a gyarmatosítókat támogató országok álláspontjára helyezkedett. Ez igen veszedelmes jelenség. Mi szilárdan arra a meggyőződésre jutottunk, hogy elérkezett az idő olyan intézkedések meghozatalára, amelyek biztosítják a feltételeket mind az ENSZ egészének, mind pedig végrehajtó szervének tökéletesebb munkájához. Isméi* lem, elsősorban a főtitkárról és az ő apparátusáról van szó. Szükség van bizonyos változtatásokra és javításokra, különösen akkor, ha a közeljövőre gondolunk — mondotta Hruscsov, s rámutatott, hogy már most hozzá kell idomítani az Egyesült Nemzetek apparátusát azokhoz a feltételekhez, amelyek a leszerelésről szóló határozat végrehajtása során jönnek létre. Majd így folytatta beszédét: A mi javaslatainkban és a NATO katonai tömbhöz tartozó országok javaslataiban azonos volt az a pont, amely szerint a leszerelési megállapodás után, nemzetközi ellenőrzéssel, létre kell hozni a nemzetközi fegyveres erőket, hogy az Egyesült Nemzetek a Biztonsági Tanács határozata alapján felhasználhassák őket. A szovjet kormány véleménye szerint, ha helyesen intézik a nemzetközi fegyveres erők felhasználását, azok valóban hasznosak lehetnek. A kongói tapasztalat azonban óvatossá tesz bennünket. Ez a tapasztalat azt mutatja, hogy az Egyesült Nemzetek erőit éppen abban az irányban használják fel, amely ellen óva intettük őket, és amelyet határozottan ellenzünk. Hammarskjöld főtitkár úr a gyarmattartók csupán formai elítélésének álláspontjára helyezkedett, de valójában, a gyakorlatban a gyarmattartók irányvonalát követi. Szembehelyezkedik a törvényes kongói kormánnyal és a kongói néppel, olyan jött- menteket támogat, akik a függetlenségi harc látszata alatt valójában a gyarmattartók politikáját folytatják és árulásukért nyilván, bizonyos sápot húznak tőlük. Ha a gyakorlatban így fogják felhasználni a nemzetköz! fegyveres erőket a felszabadító mozgalom elfojtására, természetesen nehéz lesz megállapodni nemzetközi haderők létrehozásában, mivel nem lesz rá biztosíték, hogy nem fogják azokat a béke érdekeivel ellentétes, reakciós célokra használni. Gondoskodni kell róla, hogy egyetlen állam sem jtisson olyan helyzetbe, amilyenbe most a Kongói Köztársaság került. A szovjet kormány ezzel kapcsolatban határozott következtetésre jutott és a maga nézetét ki akarja fejteni az ENSZ közgyűlésében. Nyilvánvalóan megértek a feltételek, hogy megszűnjék az olyan főtitkári tisztség, amely szerint a főtitkár egyszemélyileg irányítja az ENSZ apparátusát, egyszemélyileg értelmezi és hajtja végre a Biztonsági Tanácsnak és az ENSZ közgyűlése ülésszakának határozatait. Célszerű tehát lemondani arról a gyakorlatról, hogy az ENSZ közgyűlésének ülésszakai és a Biztonsági Tanács ülése között eltelt időben az egész gyakorlati munkát egyszemélyileg az ENSZ főtitkára határozza meg. Az ENSZ végrehajtó szervének a világban kialakult tényleges helyzetet kell tükröznie. Az Egyesült Nemzetek Szervezetébe tartoznak a nyugati hatalmak katonai tömbjeinek tagállamai, továbbá a szocialista államok és semleges államok. Teljesen helyes lenne, ha mi jobban biztosítva lennénk az olyan negatív jelenségek ellen, amelyek az Egyesült Nemzetek Szervezetének munkájában megnyilvánultak, különösen a legutóbbi kongói események idején. Ésszerűnek és helyesnek tartjuk, hogy az ENSZ végrehajtó szerve ne egyetlen személyben, a főtitkár személyében testesüljön meg, hanem az Egyesült Nemzetek Szervezetének ( (Folytatása az 5, oldalon.) 4. A békés együttélés a jelenlegi nemzetközi kapcsolatok fejlesztésének egyetlen ésszerű útja A Szovjetunió népe, a szovjet kormány változatlanul arra törekszik, hogy az államközi kapcsolatokban megszilárduljanak a békés együttélés elvei, hogy ezek az élvek legyenek az egész mai társadalom életének alapvető törvényei — folytatta beszédét Hruscsov, — Ezek mögött az elvek mögött nem valami, kommunisták által kiagyalt kelepce rejlik, hanem néhány olyan dolog, amelyet maga az élet diktált: az államok kapcsolatainak békés úton, erőszak alkalmazása nélkül, háborúk nélkül, egymás belügyeiHogyan tegyük megbízhatóvá a békés együttélést Hruscsov a továbbiakban hangoztatta: a békés együttélés politikája mellett jóval nagyobb erő hat, mint bármely kormány óhaja, akarata és döntései. Ez az erő az emberiségnek az a közös és természetes törekvése, hogy nem tűri egy olyan háború borzalmait, amelyben alkalmazásra kerülnének a legutóbbi években megalkotott hallatlan tömegpusztító eszközök. Ténylegesen a békés együttélés már valóság, és mint ilyen, nemzetközi elismerést nyert. Lényegében most az a kérdés, hogyan tegyük megbízhatóvá a békés együttélést, hogyan akadályozzuk meg a tőle való eltávolodást, ami lépten-nyomon veszélyes nemzetközi konfliktusokat szül. Más szóval, mint egyszer már mondtam, nincs nagy választásunk: vagy békés együttélés, amely kedvezni fog a legszebb emberi ideáloknak, vagy együttélés „késhegyen”. Ea arról van szó, milyen is a közgyűlésnek rendre kell utasítania azokat, akik akadályozzák a leszerelés megoldását Hruscsov elvtárs nagyjelentőségű beszédét mondja az ENSZ közgyűlésén. teremtsék meg Észak- és Dél-Korea államszövetségét.
