Népújság, 1960. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-25 / 227. szám
2 NÉPÚJSÁG 19fi0. szeptember 25., vasárnap Hruscsov elvtárs beszéde az ENSZ közgyűlésén (Folytatás az 1. oldalról) uralkodtak az amerikai monopóliumok, amelyek a kubai do’gozók és termékeny földjük kincseinek kizsákmányolása útján ór'' ?i profitot húztak. Vannak olyanok az Egyesült Államokban, akik időnként Szívesen dicsekednek azzal, hogy náluk az életszínvonal magasabb, mint más országokban. Szó se róla. az Egyesült Államokban magasabb ma az életszínvonal, mint Kubában. De mi ennek a magyarázata? Ta’án az, hogy a lc‘bai nép kevésbé szereti a munkát vagy a kubai föld nem olyan termékeny? Nem, természetesen nem erről van szó. Közismert, hogy a kubai nép mennyire szeréi munkát, hazáját és a földjét. Egészen más dologról van szó. Munkájának gyümölcseit éveken át nem élvezhette a kubai nép, mert azokat az amerikai monopóliumok szakították le. Ezek után lehet-e csodálkozni azon, hogy Kubáb i például 1958-ban az egy lakosra jutó jövedelem tizennégy százaléka volt annak, mint az Egyesült Államokban. Ez már önmagában is ékesszólóan beszél. Most más rend van Kubában. A kubai nép kiűzte Ba- tistát, a diktátort, az amerikaiak védencét, utána megszabadult a külföldi kizsákmányolástól és kezébe vette sorsának irányítását, majd határozottan közölte az Egyesült Államok monopolistáival: .,eleget raboltatok hazánkban. Magunk fogjuk élvezni munkánk és földünk kincseit!” Ily módon Kubának mindössze az az állítólagos bűne, hogy a szabadságszerető, bátor kubai nép saját, független életét akarja élni. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének mindent el kell követnie, hogy megszabdítsa Kubát a külső beavatkozás veszélyétől. Viharos események játszódtak le az afrikai kontinensen. Fiatal Kongói Köztársaság függetlensége kikiáltásának már a harmadik napján agresszió áldozatává vált. Mennyire nevetségesek és ostobák azok az érvek, amelyekkel az agresszorok leplezik cselekedeteiket, ök azt bizonyítgatják, hogy Kongóban „zűrzavar” támadt volna, ha nem vonultak volna be a belga csapatok, hogy, állítólag, a kongói nép még nem érett meg az önálló életre. De ki adhat hitelt ezeknek az állításoknak? Az afrikaiaknak van egy közmondásuk: „Becsapni a népet annyi, mint ha papírba akarják csomagolni a tüzet.” Egész Afrika, az egész világ közvéleménye elitélte a Kongó ellen elkövetett fegyveres agressziót. Persze, korántsem a Kongóban élő belga polgárok életéért éreztek „aggodalmat”, hanem amiatt, hogy a nagy monopóliumoknak az -érdekei igen érzékenyen fűződnek a kongói földhöz. Ez vezette a belga kormányt arra az esztelen kísérletre, hogy térdre kényszerítse e fiatal állam népét, erőszakkal ragadja el tőle gazdag tartományát, Katangát. Amikor a gyarmatosítók megérezték, hogy a Kongói Köztársaság törvényesen megválasztott és a parlament bizalmára támaszkodó kormánya szilárdan függetlenségi politikát visz és feladatul tűzi maga elé, hogy csak saját népe érdekeivel törődik — e kormány megdöntésére azonnal igénybevették a gyarmatosítók minden eszközét. A gyarmatosítók elhatározták, hogy olyan bábkormányt alakítanak, amely fenntartja ugyan a „függetlenség” látszatát, de lényegében a gyarmatosítók akaratát teljesíti. A gyarmatosítók ezt úgy csinálták, ahogy mindig is csinálni szokták: durva módszerekkel és nyílt beavatkozással. Sajnos, Kongóban ezt a csúnya munkát Hammarskjöld úrnak, az Egyesült Nemzetek főtitkárának és apparátusának kezével végzik. Azután Hruscsov elemezte az ENSZ-csapatok kongói szerepét, majd így folytatta: Egyes amerikai és angol lapok bizonyos erőktől sugalmazva arról fecsegnek, hogy a Szovjetunió vereséget szenvedett Kongóban. Mit lehet mondani ilyen esztelen állításokról? Először, mi nem szenvedtünk és nem is szenvedhettünk semmiféle vereséget Kongóban, mert Kongóban nincsenek csapataink, részünkről nem történt és nem is történhetett semmiféle beavatkozás Kongó belügyeibe. Mi síkra szálltunk és a jövőben is síkra szállunk azért, hogy Afrika népei, mint más világrészek népei is, miután kiharcolták felszabadulásukat a gyarmati elnyomás alól, saját belátásuk szerint, saját akaratuk szerint vezessék be országukba a nekik tetsző rendszert. Másodszor: mi mindig felléptünk és továbbra is fellépünk az ellen, hogy az imperialisták beavatkozzanak a gyarmati függőség alól felszabadult országok belső ügyeibe, s az olyan méltatlan módszerek ellen, mint aminőket Kongóban is alkalmaztak. A gyarmatosítók arra törekszenek, hogy a magukat szabad világnak nevező országok segítségével szétkergessék az ország törvényes kormányát és parlamentjét. S most győzelmi ünnepre készülnek. Ámde korán ülnek győzelmi tort, mert ez pyrrhusi győzelem. A gyarmatosítók e vélt győzelmükkel csak elősegítik, hogy lehulljon a hályog a gyarmati népek szeméről és még világosabban lássák, hogy a gyarmatosítók formailag ugyan függetlenséget adnak, de tulajdonképpen mindent elkövetnek, hogy fenntartsák a gyarmati elnyomást. A kongói nép harcát nem lehet megállítani. Lassítani és fékezni lehet. De annál nagyobb erővel lángol fel ez a harc és a nép minden nehézséget leküzdve, kivívja majd teljes felszabadulását. A szovjet kormány üdvözli a gyarmati népek függetlenségi harcát és mindent megtesz, hogy erkölcsi és anyagi segítséget nyújtson a gyarmati népek igazságos küzdelméhez. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének kötelessége, hogy követelje a rend helyreállítását Kongóban olymódon, hogy működhessék a kongói nép által megválasztott törvényes parlament, létrejöjjenek a feltételek a Lumumba vezette törvényes kongói kormány normális munkájához, mert ez a kormány a kongói nép bizalmát élvezte és élvezi ma is. A szovjet kormány a közgyűlés 15. ülésszakának napirendjére tűzette a kongói kérdést. A közgyűlés feladata, hogy visszaszorítsa a gyarmatosítókat és kiszolgálóikat, utasítsa rendre Hammarskjöldöt, hogy ne éljen vissza főtitkári tisztségével, hanem töltse be hivatását és ragaszkodjék szigorúan az ENSZ-alapokmá- nyában lefektetett rendelkezésekhez és a Biztonsági Tanács határozataihoz. A szovjet kormány véleménye szerint határozatot kell hozni, amely szerint csak afrikai és ázsiai országok csapatai maradhatnak Kongóban, ezek a csapatok is csak a törvényesen megválasztott Lumum- ba-kormány beleegyezésével tartózkodhatnak Kongó területén és csak e kormány belátása szerint legyenek felhasználhatók a törvényes kongói kormány és parlament normális működésének biztosítására. Meggyőződésünk, hogy a kongói nép a maga erejéből megbirkózik a felvetődött nehézségekkel és rendet tud teremteni hazájában. Valamennyien tanúi vagyunk, hogy egy bizonyos államcsoport sok néppel szemben állandóan ellenséges lépéseket tesz, durva nyomást gyakorol rájuk. Ez éles konfliktussal terheli a nemzetközi légkört és e konfliktus veszélyét fokozza az egyre erősödő fegyverkezési verseny. Teljesen világos, hogy a nemzetközi kapcsolatok ilyen alapon nem fejlődhetnek tovább, mert ez azt jelentené, hogy hanyat-homlok szakadékba zuhanunk. A2 ENSZ szent kötelessége, hogy védelmezze az államok szuverén jogait, nemzetközi vonatkozásban a szilárd jogalapot állítsa vissza és lépjen fel a fegyverkezési verseny megszüntetéséért. Sajnos, magában az ENSZ- ben is mind ez ideig érvényesül a népek elidegeníthetetlen jogainak megsértésére irányuló politika. Vegyük például a nagy kínai nép ENSZ-beli képviseletét. Megakadályozni a Kínai Népköztársaság ENSZ-beli törvényes jogainak érvényesítését csupán azért, mert ennek az államnak a szocialista rendszere nem tetszik egyes nyugati országok, elsősorban az Amerikai Egyesült Államok kormányköreinek, azt jelenti, hogy nem számolnak a realitásokkal, nem kívánják a nemzetközi feszültség enyhülését, és feláldozzák a nemzetközi béke megszilárdítását, a nemzetközi együttműködés fejlesztését egy kis államcsoport szűk politikai érdekeinek. Ez a helyzet ártalmas a béke szempontjából és lealázó az ENSZ-re. Ugyanerről tanúskodik a Mongol Népköztársaság ENSZ- tagsága kérdésének története is. Ezt a kérdést, mint önök is tudják, hosszú éveken át többször is megvitattuk. Mégis, a Mongol Népköztársaságot még mindig nem vették fel az ENSZ-be. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének, természete és rendeltetése szerint univerzális, az egész világot átfogó szervezetnek kell lennie. Létezése értelmét vesztené, ha egyoldalú szervezetté válnék és valamely katonai csoportosulás végrehajtó közegévé süllyedne. 2. Teljesen és véglegesen meg kell szüntetni a gyarmatosító rendszert Szemünk láttára t szabadulnak fel és születnek újjá, kelnek önálló életre azok a népek, amelyeket a gyarmatosítók századokon át távoltartottak az emberiség fejlődésének országútjától. Ez korunk nagyszerű jellemvonása. Csupán 15 esztendő alatt körülbelül más- félmilliárd ember, vagyis a föld lakosságának fele rázta le a gyarmati elnyomás bilincseit. A régi gyarmatbirodalmak romjain egész sereg új nemzeti állam keletkezett. Az emberiség történelmében új korszak kezdődött, amikor Ázsia, Afrika és Latin-Ameri- ka népei az európai és északamerikai népek mellett kezdtek tevékenyen részt venni a világ sorsának intézésében. A vitathatatlan tény elismerése nélkül nem lehet realista külpolitikát folytatni, olyan politikát, amely számol az idők követelményeivel és megfelel a népek békeszerető törekvéseinek. Vajon manapság elképzelhető-e a nagy nemzetközi problémák megoldása a Kínai Nép- köztársaság részvétele nélkül? Vajon meg lehet-e oldani e problémákat India, Indonézia, Burma, Ceylon, az Egyesült Arab Köztársaság, Irak, Ghana, Guinea és más államok részvétele nélkül? Aki másképp vélekedik, nos, próbálja meg itt, az ENSZ falai között, hogy ne törődjék az ázsiai, az afrikai és a latin-amerikai államok képviselőinek véleményével és szavazataival. Igaz, egyes nyugati országokban félelmet kelt, hogy az új ázsiai és afrikai államok megjelentek az ENSZ-ben, sőt már arról kezdenek beszélni, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetében valamiképpen korlátozni kellene az újonnan keletkező államok beözönlését. Ami a Szovjetuniót illeti, őszintén megmondom, mi elégedettek vagyunk azzal, hogy nagy számban jelentek meg az új államok az ENSZ-ben. Mi mindig síkra szálltunk és továbbra is síkra szállunk azellen, hogy bármiképpen megnyirbálják a nemzeti függetlenségüket kivívó népek jogait. Ezekkel az államokkal rokon vonásunk az a közös törekvés, hogy fenntartsuk és megszilárdítsuk a békét, létrehozzuk a földön az országok békés együttélésének és együttműködésének feltételeit, tekintet nélkül az országok állami és társadalmi rendszerére, miként az ázsiai és afrikai országok bandungi értekezletén meghirdetett békeszerető elvek követelik. A tények azt bizonyítják, hogy a korábban gyarmati uralom alatt sínylődő nemzetek és népek felszabadulása, a nemzetközi kapcsolatok javulására, a nemzetközi együttműködés bővülésére, az egyetemes béke megszilárdulására vezet. Ezután Hrucsov párhuzamot vont az új államok fellendülő gazdasági és kulturális élete és a gyarmati elnyomásban élők kifosztottsá- ga között. De még a megmaradt gyarmatokon is elmúlt az az idő, amikor az idegen elnyomók akadálytalanul garázdálkodhattak. Nézzék csak, mi történik ma a gyarmatokon! Afrika vulkánként forrong. Algéria népe körülbelül hat esztendeje hősies önfeláldozással harcol nemzeti felszabadulásáért. Mind határozottabban kelnek harcra jogaikért Kenya, Tanganyika, Uganda, Ruanda- Urundi, Angola, Mozambique, Eszak-Rhodézia, Dél-Rhodézia, Sierra-Leone, Délnyugat-Afri- ka, Zanzibár, továbbá Nyugat- Irián, Puerto-Rico és sok más gyarmat népei. Mindenki előtt legyen világos, hogy a népek szabadságharcát semmilyen eszközzel és semmilyen erővel nem lehet elfojtani, mivel ez mind nagyobb és leküzdhetetlen erővel lejátszódó nagyszerű történelmi folyamat. Egy vagy két évvel meg lehet hosszabbítani egyik vagy másik állam uralmát mások fölött, de ahogyan a kapitalista rendszer valamikor átvette a feudalizmus helyét, és ahogyan most a szocialista rendszer átveszi a kapitalizmus helyét, ugyanúgy a kolonializ- mus rabszolgatartó rendszerét is felváltja a szabadság. Ezek a társadalmi fejlődés törvényei, és arra csak kalandorok számíthatnak, hogy hullahegyekkel és áldozatok millióival megakadályozhatják a derűs jövő beköszöntőt. Le kell számolni a gyarmati rendszerrel, mivel az nemcsak a leigázott országok népeinek okoz bajt és szenvedést. Baj és szenvedés, könny és nélkülözés jut osztályrészül az anyaországok népeinek is. Ki állíthatná, hogy azok a francia anyák, akiknek gyermekei algériai földön estek el. kevésbé boldogtalanok, mint azok az algériai anyák, akik a szülőföldbe temetik fiaikat? Most. amikor a gyarmati népek vére hull, képtelenség elfordulni. szemet húnyni a vérontás fölött és úgy tenni, mint-« ha béke volna. Miféle béke az, amikor vad háborúk dúlnak, mégpedig olyan háborúk, amelyek a harcban álló felek feltételei szempontjából egyenlőtleezt a történelem szemétládájába kell hajítani. Ki szálljon síkra a gyarmati rendszer megszüntetéséért, ha nem az Egyesült Nemzetek Szervezete, hiszen az ENSZ alapokmánya megerősíti az emberi jogokba, a személyi méltóság értékébe, a nagy és kis nemzetek egyenjogúságába vetett hitet. Hogyan lehet fejleszteni a nemzetek baráti viszonyát, a népek egyenjogúságának és önrendelkezésének tiszteletben tartósával — márpedig az Egyesült Nemzetek Szervezetének ez a célja — és egyidejűleg tűrni olyan helyzetet, amelyben a katonailag és gazdaságilag erős hatalmak hódító politikája miatt sok ázsiai és afrikai nép csak hihetetlen szenvedés útján vívhatja ki azt a jogát, hogy maga döntse el sorsát. Nem volna-e itt az ideje, hogy döntő támadásra induljunk a gyarmati rendszer ellen, mint ahogy másfél századdal ezelőtt a civilizált emberiség rohamra indult a rabszolgakereskedelem és a rabszolgatartás ellen, eltemette azt, és ezzel tág teret nyitott a társadalom politikai és gazdasági fejlődése előtt. A szovjet kormány úgy véli, elérkezett az idő. amikor fel kell vetni a gyarmati körnek — jelentette ki Hruscsov, majd kijelentette: A Szovjetunió — híven a békepolitikához és az elnyomott népek nemzeti függet'enségi harca támogatásának politikájához, amelyet Lenin, a szovjet állam alapítója hirdetett meg — felhívja az Egyesült Nemzetek Szervezetét, emeljen szót az igaz ügy — a gyarmatok felszabadulása mellett és haladéktalanul tegyen intézkedéseket. a gyarmati kormányzási rendszer megszüntetésére. A legutóbbi évtizedek bebizonyítják. hogy a világtörténelem egész menete a gyarmati rendszer minden formájának és megnyilvánulásának teljes és végérvényes felszámolását diktálja. Ez a rendszer halálra van ítélve és pusztulása csak idők kérdése. A gyakorlati kérdés most az, hogy csendben temetik-e el a gyarmati rendszert. vagy a gyarmatosítás végső eszközökhöz folyamodó hívei vés zó’y es kalandokkal kísérik-e a temetést. A kongói események friss figyelmeztetésül szolgálnak a tényleges veszélyre. A továbbiakban Hruscsov rámutatott: Az Egyesült Nemzetek Szervezetének, — amely arra hivatott, hogy a béke megerősítését és a népek biztonságát szolgálja — kötelessége minden tőle telhetőt elkövetni, hogy Ázsiában. Afrikában. Latin-Ameri- kában (a gyarmattartó hatalmak és a szabadságukért, függetlenségükért harcoló népek összetűzésének talaján) ne robbanjanak ki újabb katonai konfliktusok. Kell-e bizony- gani. hogy bármilyen konfliktusba bekeveredhetnek a nagyhatalmak és akkor a kezdetben helyi háború elkerülhetetlenül általános világháborúvá nőhet át. Mentesíteni kell a világot a gyarmati, katonai kalandoktól. mányzási rendszer teljes és végérvényes megszüntetésének, kérdését, e rendszer minden formájában és -vállfájában, hogy vége legyen ennek a szégyennek, barbárságnak és gazságnak. A szovjet kormány nyilatkozattervezete A szovjet kormány szilárdan ragaszkodik ahhoz az elvhez, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete az a központ, ahol össze kell hangolni a nemzetek akcióit, az ENSZ-alkotmányá- ban kifejezett közös célok érdekében, ezért megvitatás céljából a közgyűlés jelen ülésszaka elé terjeszti a következő nyilatkozattervezetet, amely ünnepélyesen meghirdeti az alábbi követeléseket: 1. Az összes gyarmati országoknak, gyámsági és egyéb önkormányzattal nem rendelkező területeknek azonnal adjanak teljes függetlenséget és szabadságot, hogy népeik szabadon kifejezett akaratának és óhajának megfelelően építhessék saját nemzeti államukat. A gyarmati rendszert, a gyarmati közigazgatást összes formáiban teljesen meg kell szüntetni, hogy az ilyen területek népei saját maguk határozhassák meg sorsukat és. államuk igazgatásának formáit. 2. Szüntessék meg a gyarEgyszer s mindenkorra végezni kell a gyarmati rendszerrel: mati rendszer összes támasB» pontjait, az idegen területeken levő birtokokat és bérbeadott területeket. 3. A kormányok az államközi kapcsolatokban szigorúan és hiánytalanul tartsák be az ENSZ alapokmányának és a jelen nyilatkozatnak, kivétel nélkül valamennyi állam egyenlőségére, szuverén jogai és területi sérthetetlensége tiszteletben tartására vonatkozó tételeit, ne tűrjék meg a kolonializmus semmilyen megnyilatkozását, egyik állam semmiféle kizárólagos jogát, vagy előjogát más államok rovására. Meggyőződésünk, hogy a gyarmati kormányzási rendszer teljes megszüntetése az igazi humanizmus nemes cselekedete, hatalmas lépés a civilizáció és a haladás útján, ezért felhívjuk az Egyesült Nemzetek Szervezetében képviselt összes kormányokat, támogassák e nyilatkozat tételeit. A továbbiakban Hruscsov rámutatott, hogyha az ENSZ intézkednék a gyarmati rendszer végérvényes megszüntetésére, kedvező feltételeket teremtene a háborús veszély jelenlegi gócainak lokalizálására és csillapítására ott, ahol fegyveres harc folyik a gyarmat- tartók és a függetlenségükért harcoló népek között: sőt, számottevően csökkentené újabb háborús konfliktusok kirobbanásának lehetőségét is e térségek államai között. Azoknak az országoknak a népei, amelyeknek most az idegen uralom miatt megaláztatásban van részük, világos képet kapnának róla, hogy a közeljövőben békésen megszabaduljanak a külföldi igától. A gyarmati birtokaihoz ragaszkodó államok pedig számot adni volnának kénytelenek az ENSZ-nek, a világ közvéleményének az előterjesztett nyilatkozat tételeinek végrehajtásáról. Kifejtette Hruscsov beszédében ezután, hogy a gyarmati kormányzási rendszer megszüntetése a leigázott országok népeinek életében nemcsak az elemi emberi igazságosság és a nemzetközi jog diadalát jelentené, hanem azt is, hogy a sok évszázados elnyomás miatt elmaradt népek hozzájutnának a modern tudomány, technika, kultúra és szociális haladás javaihoz. Nehéz túlbecsülni, milyen óriási jelentőségű volna a gyarmati rendszer megszüntetése az egész világgazdaság szempontjából. Közismert, hogy a gyarmatok és a gyámsági területek gazdasági élete most külföldi monopóliumok önző érdekeinek van alárendelve. Ezek az országok és területek függetlenné válnak és megnyílik előttük az a lehetőség, hogy bőségesen kihasználják gazdag természeti erőforrásaikat, iparosítsanak és lakosságuk életét jobbá tegyék. Ez kolosszális mértékben megnövelné a világpiac felvevő- képességét, ami kétségtelenül jótékony hatással lenne nemcsak a keleti országok gazdasági fejlődésére, hanem Nyugat iparilag fejlett országainak gazdaságára is. A felszabaduló országok sok évszázados elmaradottságának leküzdéséről beszélve, pozitív szerepet játszanék az Egyesült Nemzetek Szervezete révén, továbbá a kétoldalú szerződések alapján folyósítandó gazdasági és műszaki segély. Honnan teremtsük elő ezeket az összegeket, anélkül, hogy megterhelnék a fejlett ipari országok lakosságát? Erről a szónoki emelvényről ismét felhívom az önök figyelmét egy olyan forrásra, amilyen például a leszerelés. Ha azoknak az összegeknek, amelyeket a nagyhatalmak jelenleg katonai szükségletekre fordítanak, mindössze egy tizedét használnák fel, akkor a gazdaságilag elmaradott országoknak nyújtott segély összege, egy évre számítva, tízmilliárd dollárral növekednék. Ugyanakkor a világ egyik legnagyobb energetikai rendszerének felépítése Ingi térségében (Kongó) — s ez a rendszer hatalmas területet tenne virágzóvá Afrikában —, ötmilli- árd dollárba kerülne. (Folytatás a 3. oldalon.)
