Népújság, 1960. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-25 / 227. szám
AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA XI. évfolyam, 221. szám ARA: 60 FILLÉR 1960.szeptember 25.,vasárnap NEW YORK (TASZSZ): A szovjet kormány pénteken az ENSZ-közgyűlés elé terjesztette az általános és teljes leszerelési szerződés alapvető rendelkezéseiről szóló dokumentumot. Ebben javasolja, hogy valamennyi állam három szakaszban négy év, vagy más megállapított határidő alatt, teljesen és véglegesen oszlassa fel fegyveres erőit és semmisítse meg fegyverzetét. Valamennyi leszerelési intézkedést A szovjet tervezet javasolja az egyes államok fegyveres erőinek jelentős létszámcsökkentését. A Szovjetunió és a* Egyesült Államok számára a legmagasabb létszámot 1700000 főben határozza meg. Ennek megfelelően csökkenteni kell a hagyományos fegyverzetet is. A szovjet kormány javasolja, hogy a második szakaszban tiltsák be a nukleáris, a vegyi, a biológiai és . egyéb tömeg- pusztító fegyvereket, semmi- (Folytatása az 5. oldalon.) szigorú ellenőrzéssel kell végrehajtani. Az első, megközelítőleg egy —másfél esztendőt igénylő szakaszban meg kell szüntetni valamennyi, a nukleáris fegyverek célbajuttatására szolgáló eszköz gyártását és meg kell semmisíteni a már felhalmozott ilyen eszközöket. Fel kell számolni minden idegen területen létesített katonai támaszpontot és ki kell vonni a külföldön állomásozó csapatokat. Szabadságot és függetlenséget minden gyarmati népnek: oldjuk meg az egyetemes leszerelés kérdését! Hruscsov beszéde az ENSZ-közgyülés 15. ülésszakának általános vitájában NEW YORK (TASZSZ): Hruscsov bevezetőben az ENSZ jelentőségét méltatta. Rámutatott: Nincs a világon államok képviselőit magában foglaló felelősségteljesebb gyülekezett, mint aminőnek ennek kell lennie. Nemhiába nevezik az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének. Csupán két szót szeretnék kiemelni a többi közül — mondotta —, ezt a két szót: egyesült nemzetek. Ebben a teremben sok nemzet képviselői vannak jelen és nemcsak a terem falai kell, hogy egyesítsék őket, hanem az emberiség magasztos érdekeinek közössége is. Ma már majdnem száz állam képviselői gyűltek itt ösz- sze, a nagy fontosságú nemzetközi kérdések megvitatására. Hamarosan itt lesznek közöttünk az ENSZ új tagjainak küldöttei. Mintha széttárulná- nak e terem falai, még több földet és országot fogadnak be. Mi csak örömmel üdvözölhetjük ezt az eseményt, mert azt kívánjuk, hogy az ENSZ-ben ténylegesen valamennyi állam képviselve legyen. A továbbiakban arról ' szólott: — Az a sors jutott nekünk, hogy az emberiség fejlődésének legviharosabb, de egyúttal legszebb időszakába éljünk, s a jövő nemzedékek irigyelni fognak bennünket. Sok minden, ami még nem is olyan régen szinte megingathatatlannak, öröknek látszott, összeomlott, mert lejárt az ideje. Megszilárdult az, ami új, haladottabb, igazságosabb. Korunk olyan időszak, amelyben rohamléptekkel újulnak meg az emberi társadalom létezésé- sének formái: az emberiség soha nem látott hatalomra tett szert a természet erői fölött és soha nem látott módon emelkedik feljebb egy haladottabb társadalmi rendszerbe. Mégis, bár a XX. században élünk, még észrevehetők a letűnt száLám, milyen bonyolult vá-1 lasztás vár reánk. Minden gondolkodó ember eltűnődik, vajon mit hoz az emberiségnek a tudomány haladása, a XX. század. Az emberek joggal mondják, hogy a XX. század új távlatokat tárt fel a világ előtt, határtalan lehetőségeket arra, hogy megteremtsük az anyagi javak bőségét és minden tekintetben kielégíthessük az ember szükségleteit. Mások nem kevesebb joggal rámutatnak, milyen óriási veszélyt rejt magában, hogy a tudomány és a technika vívmányai esetleg nem a nemes célokat fogják majd szolgálni, hanem elsősorban szörnyű pusztító eszközök előállítását. E pusztító eszközök ma tétlenek. Mégis, végeredményben azért készítik őket, hogy egyszer akcióba lépjenek. A derűsen és sötéten látók e vitájában tükröződik vissza jelenlegi valóságunk. Ennek fő tartalma, hogy két irányzat, két vonal Izadok csökevényei, sőt a barbárság maradványai is. Korunknak mégis az az egyik fő i jellemvonása, hogy felébredtek a valaha elmaradott, levert és elnyomott népek. Századunk a szabadságért folyó harc százada, amikor a népek lerázzák vállukról az idegen igát, emberhez méltó életet akarnak élni és harcolnak is ezért. Sok országban, sok földterületen már győzelemmel végződött ez a harc. De vajon azt jelenti-e ez, hogy most már tétlenül ülhetünk? Nem, hiszen tudjuk, hogy még az embereK tízmilliói sínylődnek gyarmati rabságban, kegyetlen nélkülözéseket szenvednek. Olyan időket élünk, amelyet a nagy és sokat ígérő tudományos felfedezések korának nevezünk. Az emberi ész és az emberi kéz űrhajót alkotott, amely a Föld körül mozog. Az ember képessé vált már arra is, hogy embereket küldjön messze, égitestünk határain túlra. Felhasítottuk az atomot és behatoltunk a fehérje sejtjeibe. Ámulatba ejtő gyorsasággal tudunk közlekedni a Földön és a Föld fölött és ismeretszerzésünk határai olyannyira kitágultak, hogy mi magunk is csodálkozunk rajta. Kibontakozhat világunk minden szépsége. Mégis ki mondhatja el, hogy világunk már tökéletesen be van rendezve, hogy nincs már szükség és nélkülözés. El kell gondolkozni azon, hogy az ENSZ adatai szerint különböző világrészeken emberek százmilliói éheznek és nélkülöznek. Világunk nem mentes a jövőért érzett aggodalmaktól, mert szemmel látható, milyen veszélyt jelent az. hogy a világ katonai csoportosulásokra oszlott, milyen veszélyt rejt magában az egyre fokozódó nukleáris fegyverkezési verseny. harcol egymással a nemzetközi kapcsolatokban. Természetesen, most nem beszélek a társadalmi rendszerek különbözőségéről, mert a népek és az államok belső életének e kérdéseit csakis maguk a népek és államok oldhatják meg és nekik is kell megoldaniuk. A kölcsönös nemzetközi kapcsolatok e vitás és bonyolult irányvonala nem ma és nem tegnap jelentkezett. A világ- események kétféle szemlélete világosan szemben állt egymással már közvetlenül a háború befejezése után is. Az egyik irányvonal szerint a cél: enyhíteni a nemzetközi feszültséget, megszüntetni a fegyverkezési versenyt, fejleszteni a nemzetközi együttműködést és kiiktatni a háborúkat az emberiség életéből. Milyen nemes és nagyszerű irányvonal! Hiszen éppen az igazság győzelméért él az ember a Földön. Van azonban egy másik I irányvonal is, és erről sem hallgathatunk. Ez az irányvonal azt a célt szolgálja, hogy szítsa a hidegháborút, segítse a féktelen fegyverkezést, ledöntse a nemzetközi együttműködés pilléreit, nem tekintve ennek veszedelmes következményeit. A nemzetközi kapcsolatok e két irányvonala már régóta küzd egymással. Míg azonban az elemi geometriában a párhuzamos vonalak sohasem találkoznak, nemzetközi ügyekben e vonalak összeütköznek. Ez pedig 'szörnyű lenne. Tíztizenöt évvel ezelőtt csak kevesen láthatták előre a nemzetközi politika e két irányvonala közötti harc kimenetelét. Ámde, 1960-ban, vagyis i-ost, csak a vak nem látja, hogy a népek többségében agyre határozottabban és észrevehetőbben kialakul a vélemény: feltétlenül fenn kell tartani a békét. A világ népei — munkások, parasztok, értelmiségiek, valamint a burzsoázia egy része, a militaristák és monopolisták kis csoportjának kivételével — nem akarnak háborút, hanem békét és csakis békét óhajtanak. Éppen ezért a béke biztosítható, ha a népek erőteljesen harcolnak azért, hogy megkössék a militarista-monopolista körök kezét. Másként ez nem is lehetséges, mert az életet nem lehet egyszerű geometriai formulákba zárni, s mert az élet a békeszerető államok reális erejére, az emberiség túlnyomó többségének forró együttérzésére és támogatására alapozódik. volna az államok egészségesebb együttműködését. Ám semmilyen lecke sem elég azoknak, akik javíthatatlanul szemet vetnek mások javaira. Leverik a derekukat és mégis atzt gondolják, hogy csupán vigyázatlanságuk okozta a bajt, vagy az, hogy nem megfelelő eszközt használtak. Újból betolakodnak más házába, de most már másik, újfajta tolvaj kulccsal. Valahogy ilyesféleképpen tesznek az amerikai légierő kémrepüléseinek megszervezői. Nem tudom, milyen tanulságot vontak le az U—2-es repülőgép incidenséről, de pontosam két hónap elteltével, július 1-én, RB—47-es típusú újabb katonai repülőgépet küldtek hozzánk. Ezen a repülőgépen fedélzeti ágyúk, különleges felderítő berendezések voltak. Ez a repülőgép a Kola- félsziget felől hatolt be hozzánk. Milyen célból? Milyen jogon? Ügy gondolom, minden józan gondolkodású ember megérti, hogy ez a repülőgép nem jószándékkal jött hozzánk. Mellékesen szólva, Eisenhower úr, az Egyesült Államok elnöke tegnapi beszédében szólt arról, hogy szovjet egységek lelőtték az RB—47-es amerikai katonai repülőgépet. Nem akarok erről vitázni, annak idején pontosan kifejtettük a tényállást és a magunk álláspontját. De akármilyen figyelmesen hallgattuk is az elnök beszédét, különös módon egy szót sem hallhattunk az U-2-es repülőgépről, amelyet pedig szintén a Szovjetunió területe fölött lőttek le. Mivel magyarázható ez? Talán az elnök megfeledkezett erről a repülőgépről? Tulajdonképpen mit akar az Egyesült Államok elérni azzal, hogy repülőgépeit a Szovjetunió légi terébe küldi? Talán olyan incidenst akar előidézni, amely után a rakétáké a szó? Egy repülőgép, aztán még egy repülőgép és máris megrendeztek egy ilyen incidenst. Vagy talán ez a politika egyelőre a másik fél erejének kipuhato- lását tűzte ki céljául? Akár így, akár úgy nézzük, egy nyilvánvaló. Tudniillik az, hogy a provokációk szervezői olyan légkört akarnak teremteni, amelyben a népek állandó félelemben élnek. Lehet, hogy ez a légkör kedvére van az Egyesült Államok kormányának, de semmiképpen sem felelhet meg a Szovjetuniónak és az államok túlnyomó többségének. Mi mindig azért harcoltunk, és harcolunk továbbra is, hogy a nemzetközi kapcsolatokban szűnjék meg a törvénytelenség minden megnyilatkozása! A Szovjetunió nem támaszt semmilyen különleges követelést. Mi csupán azt akarjuk, hogy tartsák tiszteletben az államok érintkezésének legelemibb szabályait. Mi csak azt akarjuk, hogy tartsák meg maradéktalanul az ENSZ alapszabályait, amelyek tiltják az erőszak, az útonállás, az agresz- szió módszereit és megkívánják minden állam szuverén jogainak tiszteletben tartását, mint a tartós béke alapját Földünkön. Talán olyan sok ez? És talán nem ezt akarja a Földön, valamennyi becsületes ember, akinek drága a béke, hazája szuverenitása és függetlensége? — mondotta Hruscsov. majd rámutatott: Az amerikai kémrepülések más vonatkozásban is tanulságosak. Igen szembetűnően megmutatták, milyen veszélyt jelent a békére az amerikai katonai támaszpontok hálózata, amely Európában, Ázsiában. Afrikában és Latin-Amerikában több tucat államot fon be. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének feltétlenül meg kell hallania azokat az egyre erőteljesebb követeléseket, amelyeket a béke ellenségeinek mesterkedései miatt aggódó népek hallatnak. A NATO elfojtja a szabadság szellemét Egyre kevesebben hajlandók belenyugodni a jelenlegi helyzetbe. Ma ugyanis a népek szabad akaratának minden megnyilvánulása, minden független politikára irányuló törekvés — például Indonézia, Irak, vagy L-uinea, a semleges Ausztria, vagy a gazdasági érdekeit védelmező kis Izland részéről — dühödt ellenzésre talál, vihart idéz elő azoknál a hatalmaknál, amelyek a NATO körül tömörülnek, napjainknak e sajátos „szent szövetsége” körül, amely azt a hálátlan feladatot vállalta magára, hogy mindenütt elfojtja a szabadság szellemét, bárhol jelentkezik is a földkerekségen. A hős Kuba célpontja lett minden elképzelhető támadásnak, intrikának, gazdaság; agressz’ónak, majd végül az i tervencióval való rosszul leplezett fenyegetésnek. Nagyon tanulságos az Amerikai Egvesült Államok és Kuba viszonyának alakulása. Ismeretes. hogy a népi forradalom győzelméig Kuba egész gazdasági életében osztatlanul (Folytatása a 2. oldalon) El kell ítélni és meg kell szüntetni a háború előkészítésének és a népek sznvérén jogai megsértésének politikáját Az Egyesült Nemzetek Szervezetét éppen azért hozták létre, hogy győzzön a béke és a nyugalom, s hogy szolgálja a népek* békéjének és biztonságának ügyét. Reméljük, hogy a közgyűlés jelenlegi ülésszakán kidolgozásra kerülő határozatok közelebb visznek bennünket az egész emberiség céljához: a békéhez és az igazsághoz — mondotta Hruscsov, majd hangsúlyozta, hogy ezen az ülésszakon komoly problémák kerülnek megvitatásra és e problémák élessé váltak, amit bizonyít az a tény, hogy számos államot vezető államférfiak képviselnek. Ezután a szovjet nép nevében üdvözölte az ENSZ-be nemrég felvett államokat, s jólétet és virágzó életet kívánt nekik. Rámutatott, hogy ezeknek az államoknak nem volt könnyű útjuk, amíg képviselőiket elküldhették ide. Ezeknek az országoknak a népei elnyomásban sínylődtek és nélkülöztek. Szívós harcot kellett vívniuk függetlenségükért és szabadságukért, mielőtt képviselőiket elküldhették ide. A gyarmatosítás igája alól felszabadult országok a béke hatalmas és tevőleges erejét jelentik. Mostantól kezdve a fiatal afrikai és Földközi-tenger menti államok is hozzájárulnak az Egyesült Nemzetek Szervezete Az USA kormányának hitszegő politikájáról Eme erők tevékenységének veszélyes megnyilatkozásába ütköztünk idén, tavasszal, amikor az ENSZ egyik legnagyobb tagállamának, az Amerikai Egyesült Államoknak repülőgépei, hitszegően behatoltak a Szovjetunió és más államok légiterébe. Sőt, az Egyesült Államok tudatos állami politikai elvévé tették a nemzetközi jognak ilyen fajtájú megsértését. Az amerikai repülőgép országunk fölé történt agresz- sziós behatolása és az Egyesült Államok kormányának ezt követő minden cselekedete megmutatta a népeknek, hogy az Egyesült Államok kormányának megfontolt politikájával előtt álló fontos és bonyolult kérdések megoldásához — mondotta Hruscsov. Most egy éve, abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy beszédet mondhattam erről, a szavát messze eljuttató szónoki emelvényről. Ez akkor volt, amikor az emberiség előtt a nemzetközi légkör megjavu- lásának sokat ígérő távlatai tárultak fel. Bővültek a különböző országok felelős állami vezetőinek kapcsolatai. A közgyűlés határozatot hozott az általános és teljes leszerelésről. Megkezdte munkáját a tízhatalmi leszerelési bizottság. Megállapodás jött létre a csúcsértekezlet megtartásáról. Az atom- és hidrogénfegyverrel végzett kísérletek megszüntetéséről folyó tárgyalások szemmel láthatóan előre haladtak. Mindez világszerte nagy reményeket keltett az emberek szívében. Senki sem vonhatja kétségbe, hogy a Szovjetunió régebben is és most is, mindent megtett, illetve tesz azért, hogy a nemzetközi kapcsolatok ebben az örvendetes irányban fejlődjenek tovább. De makacsul kitartanak állásaikon azok a sötét erők, amelyeknek érdekük fenntartani a nemzetközi feszültséget. Csupán maroknyi emberről van szó, de ezek eléggé befolyásosak és nagy hatással vannak hazájuk politikájára. van dolgunk, s ez a politika a nemzetközi jog helyébe a rablómódszereket, a szuverén, egyenjogú államok tisztességes tárgyalásai helyébe pedig a hitszegést próbálja állítani. Világszerte tudják, milyen súlyos csapást mért ez a politika a nemzetközi feszültség enyhítésének ügyére. Ez a politika volt az oka a többi között annak, hogy meghiúsult a párizsi csúcs- találkozó, amelynek meg kellett volna vizsgálnia korunk legfontosabb problémáit. Más körülmények között ez a csúcstalálkozó megalapozhatta Az emberi géniusz nagyszerű alkotásait az emberiség javára, de kárára is fel lehet használni A szovjet kormány nyilatkozata a leszerelésről
