Népújság, 1960. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-20 / 222. szám

4 NEPÜJSAG 1960. szeptember 26., kedd Vita az iskolareformról Elsősök . . . — Tudod, kicsi még a gye­tek, s olyan nehéz a táskája! Sajnálom szegényt! — mondja egy apuka egy másik apuká­nak, aki ugyancsak gyerekka­báttal a kafján ácsorog az eg­ri 1. számú iskola mögötti hí­don. —Mi meg olyan messze la­kunk! — mentegetőzik a má­sik apuka. Aztán gyűlnek, egyre gyüle­keznek a szülők, hogy a taní­tás befejeztekor ki-ki öröm­mel ölelje magához kislányát, kisfiát, a kiözönlő 160 elsős közül. ... Értünk is így jöttek va­jon? ... Nem... Az én anyám Hunyor ügyész úr gyermekeit kísérte, mert azért fizettek... S dobogó szívvel várta az estét: hazaér­tem-e épségben? — HATÁROZATOT hozott a Horti Gépállomás KISZ- tagsága az őszi vetés mielőb­bi befejezésére. A határozat szerint úgy igyekeznek, hogy az őszi vetést november 7-re mindenhol befejezzék. — AZ MSZBT Országos El­nöksége az egri járás rendel­kezésére bocsátotta filmautó­ját. A filmautó megkezdte kör­útját megyénk falvaiban. Az első ingyenes filmbemutatót Demjén községben tartották, a filmbemutatón 160-an vettek részt. Az MSZBT filmautója ellátogat majd Szarvaskő, Szúcs, Egercsehi és Mikófalva községekbe is. — NAGY ÜTEMBEN fo­lyik a silótakarmány betaka­rítása a hatvani Béke Ter­melőszövetkezetben. A beta­karítást a Horti Gépállomás silókombájnjai végzik és 200 köbmétert már be is vermel­tek. — SZEPTEMBER 12-ÉN megalakult Egerben az. Egri Járási Iskolai Sporttanács, amely az iskolai úttörő-elnök­séggel karöltve irányítja majd az iskolákban folyó sportmun­kát. — JÓL FELSZERELT mű­velődési otthonban kezdték meg az ismeretterjesztő elő­adásokat szeptember l-től Pétervásárán. Nemrégen kap­tak magnetofont és keskeny- filmvetítőt a megyei tanács­tól. — AZ EGRI JÁRÁSI Tanács művelődési állandó bizottsága szeptember 20-án, Egercsehi községben tartja rendes ülé­sét, ahol az iskolai oktatás be­indulásáról tárgyalnak és a művelődési állandó bizottság ifjúsági munkáját értékelik. — ÜJ TÍPUSÚ mérőmű­szerek érkeztek a Mezőgazda­sági Kisgépértékesítő Válla­lathoz, így például nedves­ség- és talajmérők. A műsze­reken kívül szőlőpréseket és bogyózókat is vásárolhatnak a szüretre készülő termelő- szövetkezetek. — 1020 LITERES hidrauli­kus szölőprést vásárolt a ver­peléti Petőfi Tsz. Ha az idó megengedi, hamarosan hozzá­fognak a szürethez és mar most készítik a hordókat, Vin­céket. — ÜJ FARMOTOROS au­tóbuszt kapott a 32-es számú Autóközlekedési Vállalat. A szép, ízléses, kék autóbusz a bejáratás után a kiránduló- csoportokat szállítja a Bükk- be, a Mátrába, vagy ország­járó körútra. — A TIT MEGKEZDTE a vállalatokkal, üzemekkel és az intézményekkel a munkásaka- démiai-szerzödések megköté­sét. Előre megállapodás jön létre a társulat és az intézmé­nyek között, amely szerint kö­vetkezőkben 20 munkásakadé­miai előadást tartanak szak­mai és világnézeti tárgykörből. — A HÄMÄN KATÓ kul­turális seregszemle eredmé­nyes lebonyolításáért a KISZ Heves megyei Bizottsága em­lékzászlót adományozott a pétervásári járási KlSZ-bi- zottságnak. — EGYRE GYARAPODIK a boldogi Béke Termelőszövet­kezet. Még alig fejeződött be a 15 vagonos gabonaraktár épí­tése, máris hozzáfogtak egy 50 férőhelyes lóistálló építéséhez. Az istállót a tsz saját erejéből építi. A politechnikai képzés oktatási rendszerünkben A SZOCIALISTA társada­lom szükségszerű velejárója az, hogy a tanulás az egész tár­sadalmat átható, széleskörű mozgalommá válik, valamint az is, hogy az általánosan köte­lező iskoláztatás időtartama megnövekszik. A szocialista társadalom olyan szerepet szán az isko­láknak, hogy egyrészt alapoz­zák meg és biztosítsák az egész dolgozó nép kulturális színvo­nalának emelését, másrészt az oktatás — tartalmát és formá­ját tekintve — hatékony té­nyezői legyenek az ország gazdasági és műszaki haladá­sának. Ebből a célkitűzésből a kor­szerű, általánosan képző isko­lákra az a feladat hárul, hogy olyan általános előképzést nyújtson, amely ifjúságunk számára utat nyit a magasabb és legmagasabb tanulmányok felé és egyúttal előkészíti őket a társadalmi termelő munkára is. Ez a felismerés vezette a párt VII. kongresszusát, ami­kor határozatában köznevelé­sünk továbbfejlesztésével kap­csolatosan leszögezi, hogy „ál­talános iskoláink felső tagoza­taiban bevezetjük a politech­nikai képzést. Középiskoláin­kat úgy alakítjuk át, hogy a fiatalok, az általános művelt­ség mellett, elsajátítsanak egy- egy szakmát is.” A VII. kong­resszus határozata nyomán az 1960 61. tanévben már 1500 is­kolában 2000 pedagógus foglal­kozik mintegy 200 000 tanuló műszaki gyakorlati képzésével. Számos középiskolában ve­zették be az 5+1-es oktatási rendet, vagyis a tanulók a hat munkanapból ötöt az iskolá­ban, egyet pedig valamelyik termelő üzemben töltenek el. Hatalmas az a támogatás, amelyet közoktatásügyi kor­mányzatunk az iskoláknak, a politechnikai képzés reális alapjainak megteremtéséhez nyújt, de igen jelentős segítsé­get adnak egyes vállalatok, intézmények is ifjúságunk szé­leskörű, gyakorlati képzéséhez. A POLITECHNIKAI képzés fogalma igen különbözőkép­pen merül fel az emberekben. Vannak, akik csak a kifejezett gyakorlati foglalkozásokat, te­hát egy tantárgynak az oktatá­sát értik alatta. Lényegének megragadása végett a politech­nikai képzés fogalmának né­hány megfogalmazását idé­zem: 1. A politechnikai képzés olyan képzés, „... amely vala­mennyi terVnelési folyamat ál­talános tudományos alapelvét közvetíti, és egyúttal a gyer­meket és az ifjút minden fog­lalkozás elemi eszközeinek gyakorlati használatába és ke­zelésébe beavatja.” (Marx) 2. Politechnikai képzésen „olyan képzést értünk, amely megismerteti a tanulókat a természeti folyamatoknak és törvényeknek a termelésben való alkalmazásával, a mo­dern, szocialista termelés leg­fontosabb ágainak tudományos alapfelvételeivel, egyszerű munkaeszközök használata közben képességeket, és kész­ségeket fejleszt ki és a techni­kai gondolkodásra tanít.” (J. Trajer.) 3, „...a politechnikai oktatá­son az általános műveltség szerves részét képező technikai alapműveltségnek (politechni­kai műveltségnek) olyan köz­vetítését értem, amely értelmi­leg, erkölcsileg és testileg elő­készíti ifjúságunkat arra, hogy képes és kész legyen építőén és alkotóan bekapcsolódni a szocialista termelőmunkába.” (Bori I.) Az említett néhány megfo­galmazásból, — melyek között tartalmi követelményeket te­kintve, több. kevesebb eltérés mutatkozik — mindenesetre érezzük, hogy a politechnikai képzés többet foglal magába, mint csupán az iskolák mun­katermeiben folyó gyakorlati munkát. Nem vitás, hogy a politechnikai képzésnek egyik jelentős eszköze az iskolában, vagy az iskolán kívül folyó gyakorlati foglalkozás, de kép­zésnek elmaradhatatlan fontos tényezője a természettudomá­nyi tantárgyak: a fizika, a bio­lógia és a kémia tanításának gyakorlatibbá tétele. Ugyanis a termelési technika és techno­lógia megismerése, áttekintése és fejlesztése nem gondolható el alapvető • természettudomá­nyos ismeretek nélkül. KÖVETKEZIK tehát, hogy a politechnikai képzést nem valósíthatja meg egy, vagy né­hány szaktanár (akik a gya­korlati foglalkozásokat veze­tik), hanem az iskola egész ta­nári karának jó) összehangolt, céltudatos munkájára van szükség. Az említett természet- tudományi tárgyakat is lehet az élettől elszakítva tanítani, de lehet úgy is, hogy „tanulóin­kat elméletben és gyakorlat­ban ismertetjük meg az ipari és mezőgazdasági termelés tu­dományos alapelveivel.” A pedagógusok, de a szülők között is vannak olyanok, akik a hagyományos, általános műveltség-eszmény féltésének jegyében, bizonyos idegenke­déssel fogadják a politechnikai képzés behatolását az általá­nos műveltséget nyújtó isko­lákba. A dolog megítélésénél nekünk az a véleményünk, hogy e féltett műveltség sem tartalmát illetően, sem pedig e műveltséghez hozzájutottak számát tekintve, nem lehetett általános. A mi társadalmunk­ban a műveltségnek olyan ér­telemben kell általánosnak lennie, hogy az a társadalom minden tagja, a termelés min­den területén dolgozók számá­ra jelentse az általános mű­veltséget, tartalmát tekintve pedig vegye figyelembe az egyén és társadalom igényeit. Mivel pedig az ember egyéni élete hivatásától, és foglalko­zásától függetlenül, ezernyi szállal kapcsolódik a technika világához, az ipari és mezőgaz­dasági termeléshez, korszerű, általános alapműveltség csak a politechnikai képzéssel szerves egységben képzelhető el. A pedagógiai főiskolákon is, ahol az általános iskolai szak- tanárképzés folyik, 1959 60. is­kolai évben megkezdődött az általános iskola igényeinek megfelelően a műszaki ‘ ismere­tek és gyakorlatok és a mező- gazdasági ismeretek és gyakor­latok szakos tanárképzés és ez év szeptember 1-vel meg­alakult a két tanszék is. Reméljük, hogy a műszaki ismeretek és gyakorlatok tan­szék megalakulása nagymér­tékben előrelendíti majd álta­lános iskoláinkban a politech­nikai képzés sikeres kibonta­kozását. A MŰSZAKI ISMERETEK és gyakorlatok szakos tanár­képzés főiskoláinkon 1959 60. tanévben 30 nappali és kb. 50 levelező hallgatóval indult meg. Ez a létszám ebben a tan­évben (most már első és má­sodik évfolyam együtt) 60 nap­pali és kb. 120 levelező hallga­tóra emelkedett. A hallgatók korszerű és a tanárképzés szempontjainak megfelelő, műszaki elméleti és gyakorlati képzést kapnak. Az elmélet anyagát anyag- és gyártásis­meret, géptan, elektrotechnika, műszaki ismeretek és gyakor­latok tanításának módszertana alkotják, a gyakorlati foglal­kozásokét pedig műszaki rajz, papír-, fa-, fémmunkák, elek­trotechnikai és gépjármű sze­relési gyakorlatok teszik ki. Szerves részét alkotja a kép­zésnek a nyarankénti kettő, il­letve négyhetes üzemi gyakor­lat is. Bízunk abban, hogy a tan­szék, mely jelenleg még a kez­det sokirányú nehézségeivel küszködik, rövidesen megerő­södik és az általános iskolai politechnikai képzés hathatós és nélkülözhetetlen erőforrá­sává válik, és olyan szaktaná­rokat bocsát ki, akik .....elmé­le tben és gyakorlatban megis­mertetik a termelőmunka ele­meit, előkészítik a tanulókat a társadalmilag hasznos munka végzésére...” (Irányelvek okta­tási rendszerünk továbbfej­lesztésére.) Somos János, az Egri Pedagógiai Főiskola műszaki ismeretek és gyakorlatok tanszékének vezetője. j mptár I960. SZEPTEMBER 20., KEDD: FRIDERIKA 135 évvel ezelőtt, 1825-ben szüle­tett JEAN GARNIER francia épí­tész és művészeti író. ö építette a Marseilles-i színházat, a Monte- Carlo-i színházat és a hírhedt ka­szinót. Főműve a párizsi Nagy Opera, L863-IÓ1 74-ig épült, össz­benyomásával nem szerencsés al­kotás. de részletei pompájával és díszes dekorációival rendkívüli művész munkáját hirdeti. Garnier 1898-ban halt meg. 80 évvel ezelőtt. 1880-ban e napon született ILDEBRANDO PIZZETTI olasz zeneszerző és zeneesztétikus. Művei zárt formaszépségükkel szer­zőjüket a modern olasz zene leg- kiválóbbiai közé emelik. Operákat (d’Annunzio szövegére a Fedra-t, Debora és Saul címűt), zenekari és kamarazene műveket irt. 100 évvel ezelőtt, 1860-ban e napon született RÁKOSI VIKTOR író. Humoreszkjeit Sipulusz álnéven írta. A szabadságharcról szól a Korhadt fakeresztek, a világháborúról az Üj fakeresztek című regénye. Egyéb művei: Sipulusz vidám elbeszélései. Téli rege. 255 évvel ezelőtt, 1705-ben a szécsényi országgyűlésen e napon alakult meg a nemzeti konföderáció (fegyveres szövetség), amely a Habsburg-zsarnokság elleni felkelés élésre TI. Rákóczi Ferencet „vezérlő fejedelemmé” választotta. 940 évvel ezelőtt, 1020-ban halt meg FIRDUSZ1, a tadzsik nép világhírű költője. Puszpáng Alfons a filozófus JEAN GARNIER Puszpáng Alfonz fiatal volt és filo­zófus. Szeretett gondolkodni és töprengeni az élet nagy kérdései fe­lett és ilyenkor boltozatos homlo­kán keresztbe gyű- rődtek a ráncok, amelytől olyan ké­pe lett, mint az érett bőralma. Puszpáng Alfonz most karosszéké­ben ült és gondol­kodott. Mert mégiscsak borzalmas, hogy most itt ül a ka­rosszékében, gon­dolkodva és fiata­lon és szépen és... És igen, délceg, ruganyos izmai majdan megpety- hüdnek, szeme, amely most vetek­szik , a saséval, olyan lesz mint valami világító udvar fakó abla­ka. Nem beszélve 33 fogáról, ame­lyek rendre mind kihullnak, s nyo­mukban szája, amelyért őrjönge- nek a nők, besüp­ped arca beesik és okos feje olyan lesz, mint egy bőr­rel bevont kopo­nya. Rettenetes. Itt ül most és egyszer eljön az idő, ami­kor már ülni sem tud majd, csak fe- ködni, aztán me­gint, de most már az idők végezetéig feküdni, — ő, Pusz­páng Alfonz, aki­nek szívében most a tavasz dalol, aki előtt annyi szépség és boldogság áll, mintha önkivá­lasztó csemege- boltban lenne. Kétségbeejtő. El­jön az a pillanat, amikor egy tevé­keny és gazdag élet végére vala­mi ismeretlen ha­talom tesz pontot, megáll a szive, amely most még olyan, mint a bi­valy, nem mozdul a lába, amellyel most még egy fu- tamodással felro­han az Eiffél-to- rony tetejére, nem fognak az ujjat, amelyekkel most még oly jólesik si­mogatni a formás női testeket és a lottó-cédulát. Ült és gondolko­dott. Mert Pusz­páng Alfonz fiatal volt és filozófus, aki szeretett gon­dolkodni és töp­rengeni az élet nagy kérdései fe­lett. Ült és rájött, hogy egyszer min­denkinek meg kell halnia, a legjobb esetben sem lehet egyelőre 150 évnél tovább húzni a dolgot. Kilátástalan. Alig 120 év áll előtte és utána a vég. Hát érdemes élni, végigcsinálni az egész dolgot, amikor a vége úgyis: halál. Ült és elsírta magát. Aztán kö­telet font nyaka köré és szép csen­desen, óvatosan, hogy meg ne sért­se nyaka finom bőrét, felakasztot­ta magát. Nem lehet élve kibírni, hogy egy­szer meg kell halni! mul iitiiiiitiiii!iiiiiii!iiiiiijliiljiaiiijitiitu«iiiiiiiiiiiaiiiijiautiiiiianiiiiiiaiiiiii:iiiiiuii!ii!iii min •iiaiia»iiii.iiiia hihihi iimn EGRI VÖRÖS CSILLAG A szultán fogságában EGRI BRÖDY Mozart EGRI KERTMOZI Aranyszimfónia GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Gyávaság GYÖNGYÖSI PUSKIN A nagy kék országút HATVANI VÖRÖS CSILLAG Különös hajótöröttek HATVANI KOSSUTH Rangon alul HEVES Sortűz az égbe FÜZESABONY Rendszáma: H—8. PETERVASARA Üzenet érkezett műsora: Egerben eete 7 órakor: ŰRI MURI (Petoü-berk-ti- SZOVJET—GRÜZ művészek ^történelmi hátterű és a grúz In ép életében szomorú sebeket -jelentő történetből készítettek Iszínes filmet: vászonra vitték |a XVIII. századi emberkeres- jtkedelemnek azt a részét, amely |Grúziát érintette. A törökök jó rpénzt fizettek azokért az élet- ferős gyermekekért, lányokért rés fiúkért egyformán, akiket az lemberpiacon rideg szívvel el­őadhattak. A fiúkból Egyiptom* =ban mamelukokat neveltek ő(fehérekből kegyetlen janicsá­rokká nevelt katonakasztot.), |akik zsarnoki uralmat bizto­sítottak egyesek számára |Egyiptomban. = A film írói szívhez szóló lí- |raiassággal mesélik el, hogyan =barátkozott Hvlcsa és Gocsa a fkecskelegeltetés közben. Képet |kapunk arról is, hogyan féltet- fték a grúz anyák gyermekei­nket, hogyan dolgoztak a fa­ltörzshöz támasztott fegyverek őmellett a grúz apák. Nemcsak la határon túlról támadó ellen- |séggel szemben kellett véde- skezniök, hanem a nemesség ibelülről támadó hiénáival |szemben is, akik sebesen vág- itató lovaikon lopták el a gyer- őmekeket szüleiktől. Hiába hir- |dette ki I. Salamon cár agyer- fmekrablás esetére a megvakí- =tás kemény parancsát, a ne- jmesek és a nép nyakán élő so­rtét elemek nem hagynak fel az |embercsempészéssel. A jó űz­őiét miatt nem törődnek az fanyák keserveivel, nekik csak |a könnyen szerzett aranyak Ikellenek. Cirát, Hvicsa kispaj­Film fórum A szultán fogságában tását akkor lopják el, amikor az fiatal lánnyá serdülve érté­ket jelent a kéjvágyó keletiek számára. Hvicsa az egyiptomi mame- lukok között kiváló vitézzé és kegyetlenné fejlődik, mert ha­zátlanná és érzéketlenné neve­lik. Az egyiptomi nép gyűlöli őt is, mint minden mamelukot. A sorsdöntő és tragikus fordu­lat akkor következik be, ami­kor élethalálharc indul Egyip­tomban, 1798-ban, a mamelu- kok és Napoleon katonái kö­zött. A csata feltűnő hevesség­gel folyik, Napoleon beveti ve­lencei csapatait is, hogy a dön­tést kicsikarja. A Velenceiek vezére kihívás-szerűen lelövi Hasszánt, Hvicsa (Mahmud bej) segédtisztjét. Hvicsa— Mahmud bej utánaered a ve­lenceinek, s megöli. Hirtelen ismerősnek tűnik Hvicsa— Mahmud bejnek a velencei ar­ca és a haldoklóban felfedezi gyerekkori játszótársát, Go- csát, a megjegyzettet, akinek a füle szabálytalan volt. Tisztá­zódnak benne a gyermekkori emlékek, az emberi kötelessé­gek, látja kegyetlenné alakult sorsát, a csatatéren megren­dülve méri fel saját helyzetét, azt a reménytelen és értelmet­len küzdelmet látja teljes go­noszságában, amit vele művel­teinek — és nem tud tovább harcolni. A mamelukok szá­mon kérik őt, a megrendült bejt, a grúz fiúvá visszaneme­sedett férfit és mert nem haj­landó tovább küzdeni, hátulról lelövik. Hvicsa—Mahmud bej odaroskad holtan a Velencei ruhát viselő Gocsa, mellé, a szaharai homokra. A GRÚZ MŰVÉSZEK színes filmje romantikus alkotás. A romantika egészséges levegője élteti a színészeket, lengi át a mezőket, tájakat, hegyeket, ahol a film hősei megfordul­nak. A hősök Victor Hugo szí­ve szerint vagy nemesen jók, vagy ördögien rosszak, mert csak így válhat a küzdelem a végső igazság bizonyításává: a hazaszeretet megállítja a bű­nöst, az igazi érzések felébred­nek a hazai szív, a hazai táj, a hazai emberek és kapcsolatok érintésére. Cira megérzi Mah­mud bejben a régi kisfiút, Hvicsa a csatában is felismeri Gocsát, akit megölt. A grűz fiú szökésre kész az egykori kislány, Cira szerel­méért és vállalja a kemény büntetést, amikor szökési szándékát felfedik. A film eseményei nem min­denkor követik a nemes érzé­sek szárnyalását, de a drámai feloldás megnyugtat: a bűnö­kért bűnhődnie kell Hvicsá- nak, Gocsa pedig éppúgy az európai emberkereskedelem áldozata, mint Hvicsa. Cira menekül ugyan az egyiptomi rabságból, de elveszti gyereK- kori szerelmét, Hvicsát. A film vádolja az egykori Európát és azt a barbárságot, amely az emberkereskedelem­hez vezetett. Mintha ez a gon­dolat ma is mondana valamit azoknak, akik Nyugat-Eürópá- ban dollárért veszik meg a gyermekeket és viszik más vi­lágrészek felé. Ha nem is fog­ságba, de az idegen tájak, az idegen föld lelki üldözöttsége felé. David Rondel rendezte a szí­nes filmet. Tömeg jelenetei — különösen a csatatéren — szí­nesek, mozgalmasak. Hőseit a romantikus felfogásnak meg­felelően játsszatja, itt-ott azon­ban a pátosz túlterheli a mon­danivalót. A grúz színészek, Dato Da- nyeliával, Londaridzével és Dzsodzsuával az élen, érzelmi­leg telített játékot nyújtanak. A történelmi háttérben is hű­en érzékeltetik a szovjet em­berek hazaszeretetét, amellyel nemcsak hazájuk sorsán, ha­nem szükebb pátriájuk, csa­ládjuk, rokonaik életén is kö­zös figyelemmel aggódnak. A LÍRAI HANGVÉTELŰ filmet stílszerűen kíséri a vo­nósok zenéje. Külön kiemelendők az ope­ratőr tájf el vételei: érzéklete­sen mutatják be a grúz tája­kat, a szépséget, amely még inkább a hazához köti a grúz embereket. (farkas)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents