Népújság, 1960. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-19 / 196. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A mátrai Sás-tónál AZ MSZMP HEVES MEG VEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEG VEI TANÄCS NAPILAPJA XI. évfolyam, 196. szám Ara 50 fillér 1960. augusztus 19., péntek A MUNKA JOGA A munka tette emberré az embert. A világtörténe­lem hosszú utat tett meg a pattintott szerszámok hasz­nálatától az atommeghajtású jégtörőkig, a Földünket más bolygókkal összekötő rakéta-űrhajókig, — se hosz- szú történelemben csupán néhány évtizedet foglal el az a társadalmi rend, amely a munkát emberi méltósággá, szent joggá tette. Forradalom volt ez, amely a harcokban megszüle­tett társadalmi rend — a szocializmus — alapjává, a küzdő tömegek sérthetetlen jogává emelte a munkát. Az alkotmány-ünnep előkészületei, a dolgozó embe­rek sokirányú készülődése a napra — alkalmat ad némi visszatekintésre. Mert emlékezni kell, — így még világo­sabban, való tényeiben szebben és kézzelfoghatóbban áll­nak előttünk azok az eredmények, amelyeket a joggá avatott és emelt építő munkával értünk el az elmúlt több, mint másfél évtized alatt. Itt, a megyében — szü- kebb pátriánkban éppen úgy, mint szerte az országban. Milyen viszonyban vannak Egerben, Gyöngyösön, Hatvanban, vagy a megye bármelyik községében a dol­gozó emberek ezzel a fogalommal: munkanélküliség... A ma dolgozó ifjú generáció talán el sem tudja hinni igazán, hogy hajdan voltak családok, amelyek a szó legszorosabb értelmében éheztek; voltak öregek és gyer­mekek, akiket a hiányos táplálkozás vitt a sírba; voltak emberek, akiket a koldulásig alázott meg a munkanél­küliség; voltak családok, amelyeknek évi húsfogyasztása nem haladta meg a három kilót; voltak apák és anyák, akik öngyilkosok lettek, hogy ne lássák gyermekeik so­vány testét, az éhségtől lázasan csillogó szemeiket t.. És akik fellázadtak sorsuk ellen, akik arra tanították az embereket, hogy van egy jobb világ, amelyben a munka mindenki joga — börtönökben sínylődtek, űzve és űzetve voltak, mint a „társadalom rendjének ellenségei”. De milyen társadalmi rend volt az, amely rendjén valónak tartotta, törvényesítette a munkanélküliséget, a három­millió koldust — a hatalom csúcsán élő parazita „ötszáz család” érdekében?-,iA Magyar Népköztársaság társadalmi rendjének alapja a munka... A Magyar Népköztársaság minden polgára számára biztosítja a munkához való jogot...” — Alaptörvényünk, alkotmányunk szavai ezek, amelyet maga a dolgozó nép — a párt, a munkásosztály vezetésé­vel a szocializmus útjára lépett — alkotott meg, rögzítve elért nagy eredményeink lényegét. A felszabadult munka valóságos csodákat teremtett: megváltoztatta országunk, megyénk térképét, megváltoz­tatta magukat az alkotó embereket is. Kell-e beszélni az elért országos és helyi eredmé­nyekről? Gyakran tettük ezt, — s a valóság ott áll min­denki előtt. Az az ember, aki tíz-tizenöt esztendővel ez­előtt járt megyénkben, városainkban, községeinkben és most újra ellátogat ide, annyi újat és szépet Iát, hogy meg sem tudja jegyezni mind. Eger — hírnevével, várá­val, minaretjével, kitűnő boraival — a régi maradt, de a fejlődő új és régi üzemek, az új szőlő és gyümölcsös telepítések, a most már egymás után épülő munkáslaká­sok, a gazdag üzletek, a megannyi új, kisebb-nagyobb létesítmény megmutatja, hogyan tetézte az elmúlt más­fél évtized ezt a régi hírnevet. Gyöngyös fejlődése előtt szinte beláthatatlan távlatok nyíltak: ma mondhatjuk el róla igazán, hogy a Mátra gyöngye lett, s lesz mindin­kább e vadregényes vidék pompás ékszere. Ipari centrum lett a város, amelyben sok munkás, bányász él, s amely­nek határában, a határnak nagyobb részén gazdagodó termelőszövetkezetek dolgoznak. Hatvan városa, de a megye valamennyi községe, ugyanígy haladt előre a szo­cializmus építésében meghatározott, felfelé vezető úton. Virágzó, fejlődő városok és falvak — ez a jellemzője a mi .megyénknek is. De mindez: a külső! A kedvező anyagi-gazdasági vál­tozások, a joggá emelt munka megváltoztatta és mindin­kább megváltoztatja az emberek benső alkatát is. Meg­változott az emberek egymáshoz való viszonya. Ez az új viszony a szocializmus építésének nagy munkájában — a párt, a népi kormány nagyszabású munkaprogramjá­nak végrehajtásában csúcsosodik a kölcsönös megértés, egymás segítésének alapján. A munkában, amelyet joggá tett mindenki számára életünk alaptörvénye: alkotmá­nyunk. A dolgozó embereknek a társadalom egészéhez, az előttünk álló feladatokhoz, jelenünkhöz és jövőnkhöz való új viszonyát jelképezik és mutatják azok a brigádok, amelyek üzemeinkben, bányáinkban alakultak, s dolgoz­nak keményen, nagy becsülettel és felelősségérzettel azért, hogy elnyerjék, vagy megőrizzék a már elnyert ki­tüntető „szocialista” címet. Az, amit ezek a brigádok vé­geznek, magasabbfokú felismerését jelentik a szocializ­must építő munkának, a munka joga értelmezésének. Te­vékenységük, szorgalmuk és eredményeik bár a jelent szolgálják, — a jövőbe is mutatnak, a jövőt hozzák köze­lebb hozzánk, hogy a munka nagyszerű útján mielőbb elérjünk a szocializmus napsütötte csúcsaira. Az a társadalom, amelyben most élünk, sok millió munkás és dolgozó paraszt, dolgozó ember álma volt haj­dan, amikor a munka nem volt több robotnál. Sok harc múlott el, amíg az álomból valóság lett. A szocializmus valóságában élünk és dolgozunk most, — készülünk azon nagy feladatok megoldására, amelyet a párt hetedik kongresszusa tűzött népünk elé az új ötéves terv irány­elveiben. Nagyszerű dolog így látni előre a jövőt, — mert felkészülhetünk rá életünk valamennyi területén és lát­hatjuk: milyen munkát kell napról napra, évről évre el­végeznünk, hogy mindannyiunk számára mielőbb valóra váljanak azok a célkitűzések, amelyek ma még csak az irányelvekben, papíron sorakoznak. El tudjuk-e végezni a nagy erőt kívánó munkát? El! Erősek vagyunk — erős a karúnk és az akaratunk, s van jogunk a munkához. S ha megvalósítjuk terveinket, e jogunkat is erősítjük. Ez a valóságban élő jog a mi biztosítékunk arra, hogy a párttal az élen, olyan magasra tudjuk rakni a szocializ­mus épületének falait, amely elér a csillagokig. Nagygyűlés Egerben A Magyar Szocialista Mun­káspárt Heves megyei Bizott­sága, a megyei tanács és a Ha­zafias Népfront megyei bi­zottsága meghívja Heves me­gye dolgozó népét 1960. augusz­tus 20-án, alkotmányunk ünne­pén, délelőtt 10 órakor Eger­ben, a stadionban tartandó nagygyűlésre. Ünnepi beszédet mond: Ma­rosán György elvtárs, az MSZMP Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Délután a falusi dolgozók IX. spartakiádjának országos döntőit bonyolítják le és kul­túrműsorokat rendeznek. A gyűlés részvevői részére a MÄV 66 százalékos kedvez­ményt biztosít. — RÖVIDESEN megérkezik az első műanyagszőnyeg-szál- lítmány az egri műanyagbolt­ba. .4, könnyen tisztítható és tartós szőnyegek iránt már most nagy az érdeklődés a vá­rosban. A bolt jelenlegi új cik­kei közé a Jugoszláviából ér­kezett praktikus, szép kivitelű műanyag-dobozok tartoznak, amelyek ára 24 forint Egy évvel ezelőtt született a gondolat: tisztítsák ki a Sás-tavat a fiatalok összefogás sával, legyen az a fiatalok üdülőhelye. Az elhatározást tett követte, s ma már szépítik az üzemek, vállalatok fiataljai a tó környékét. Látogatásunkkor a gyöngyösi Vas- és Fémipari Vállalat fiataljait találtuk munkában. — íme, ezt kell kitisztítani — mondja Seprényi Gyuláné, a harminctagú önkéntes brigád vezetője. (Kiss Béla felvétele) sAAA^^AAAAAAAAAAAAAA^^AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA^AAAAAAAAAAAAA^^s/sA/N/sAA/vAAys/sAAAAA/sA^to Nagy erővel folyik a cséplés és a betakarítás a megyében A termés betakarítását az erős esőzések visszavetették, így a megye területén a kalá­szosok hatvan százalékát tud­ták még csak betakarítani. Sok helyen három-négy napig is tétlenül álltak a cséplőgé­pek a rossz idő miatt. A mun­ka meggyorsítására a megye tsz-ei 173 munkacsapatot biz­tosítottak és így augusztus 20-ra számos termelőszövetke­zet jelentheti a cséplési és be­takarítási munkák befejezését. tizem! KlSZ-flatalok találkozója a honvédségi küldöttekkel... Nagy jelentőségű találkozóra készülnek a város üzemeinek KISZ-fiataljai. Ma délután öt órakor a Tiszti Klubban a „Szocialista munka ifibrigád­ja” címért versenyző ötven üzemi fiatal találkozik a hon­védség küldötteivel, azokkal, akik az ezred élenjáró szaka­sza cím elnyeréséért küzdenek. A találkozó jelentőségét emeli az is, hogy a honvédség­től érkező küldöttek nagy ré­sze korábban a mezőgazdaság­ban dolgozott és így a szakmai beszélgetés mellett munkás­paraszt fiatal találkozó jelle­get is adnak az összejövetel­nek. A Tiszti Klubban először filmvetítéseket tartanak a hon­védség életéről, a versenyek­ről, majd utána Bári József városi KISZ-titkár és Horváth István ■ főhadnagy tart- rövid vitaindító előadást az üzemi és a honvédségi fiatalok munka­versenyéről. Ezzel a találkozóval is köze­lebb kerül egymáshoz a városi és a honvédségi* kommunista fiatalság, megismerik egymás problémáit, a munkaversenyek helyi formáit és nem jelent majd nagy szakadékot a lesze­relés és a bevonulás a fiata­lok életében. Hat földművssszövetkezet nyerte el a „Kiváló földművesszövetkezet“ kitüntetést megyénkben A MÉSZÖV igazgatóságának és a KPVDSZ megyei bizottsá­gának felterjesztése alapján a SZÖVOSZ igazgatósága érté­kelte megyénk földművesszö­vetkezeteinek első félévi ered­ményeit. Megállapította, hogy földművesszövetkezeteink az első hat hónap alatt szép ered­ményeket értek eL Az értéke­lés alapján Heves megyében hat földművesszövetkezet nyerte el a „Kiváló földműves­szövetkezet” kitüntetést. Az első félévben kifejtett kereskedelmi, vendéglátóipari és felvásárlási munkájáért ki­tüntették az ad ácsi, andornak- tályai, bátori, gyöngyösi, hat­vani és mezőszemerei földmű­vesszövetkezeteket. Ezek a földművesszövetkezetek az el­ső félévben úgy dolgoztak, hogy kiváló teljesítményüket a SZÖVOSZ igazgatósága ki­tüntetéssel jutalmazta. Ugyancsak értékelték a taka­rékszövetkezetek első félévi munkáját is. Az országosan kitüntetett takarékszövetkeze­tek közül megyénkben a kis­körei takarékszövetkezet nyer­te el a „Kiváló takarékszövet­kezet” kitüntetést. Az országos kitüntetéseken kívül a MÉSZÖV igazgatósága több földmű vesszövetkezetet megyei dicséretben részesített. Ugyancsak értékelte a SZÖ­VOSZ igazgatósága a földmű­vesszövetkezeti kultúrcsopor- tok munkáját. Az elmúlt év őszén és ez év tavaszán kifej­tett munkájáért az ecsédi föld­művesszövetkezeti kultúrcso- portot tüntette ki. A kitüntetéseket ünnepélyes keretek között adják át afötöf- művesszövetkezeteknek. 130 hold szőlő, 560 hold gyümölcsös Heves megye nagyhírű bor­termő vidékein nagy munkába kezdtek a termelőszövetkeze­tek. A szőlőtermelő nagyüzemi közös gazdaságok az idők fo­lyamán új szőlőket telepítenek, részben a jelenlegi szőlők he­lyén, részben pedig egész új területeken. Az új szőlőket ée gyümölcsösöket már a nagy­üzemi művelés módszereinek megfelelően telepítik. Ebben az esztendőben a megye terme­lőszövetkezetei mintegy 150 katasztrális hold szőlőt és 560 hold gyümölcsöst ültettek ily módon. 99 Állj be kösibénk! Szived a miénk!66 A fiatalok életében mindig fontos határ­követ jelent a soro­zás. Életük egy da­rabja lezárul, bevo­nulnak, hogy megta­nuljanak sok min­dent, ami a fiatal­ember további életét kiegyensúlyozottabbá határozottabbá te­szi, és kifejleszti benne a képességet az akadályok, a nehézsé­gek leküzdésére. Nem csupán jelszó, hanem tartalom jellemzi a mondást: „A honvéd­ség a fiatalok neve­lőiskolája”. Ma már nemcsak plakát hir­deti ezt, hanem tud­ják a szülők is, s ha sírnak is egy kicsit bevonuló fiuk búcsú­zásakor, hamar fel­száradnak a könnyek, hiszen — „... leg­alább megedződik, megemberesedik a gyerek!” Most még csak a sorozás folyik. A ko­csikról felszalagozott legények szállnak le az Egri Helyőrségi Klub előtt. Az egri járási kiegészítő pa­rancsnokság tisztjei szeretettel fogadják a fiatalokat, és meg­kezdődik a sorozás. A klub helyiségeiben szervezett foglalkozá­son vesznek részt azok, akik a különbö­ző bizottságok előtt már jártak, vagy még soká kerül rájuk a sor. Az egyik helyi­ségben a sorozó szá­zados elvtárson kívül a járási tanács egyik tagja is jelen van. Alaposan kikérdezik a fiatalt, aki kényel­mesen, nyugodtan ül a széken. Szociális problémák iránt ér­deklődnek, s ha ko­moly dologra akad­nak, megkezdődik a tanakodás, halaszt- hat-e a fiatal, vagy bevonul-e. Legna­gyobb részben nincs hiba, tudták már a fiúk, hogy el kell jön­nie a sorköteles esz­tendőnek is, és mivel őket már a népi de­mokrácia melege nö­velte nagyra, tudják a kötelességüket is. Mégis, látható itt-ott egy kis szorongás, amelyet a katonás fe­gyelem mellett is mo­solyogva igyekeznek eloszlatni a tiszt elv­társak. Ez a szoron­gás nem rossz és ért­hető, hiszen új kör­nyezetbe, új körül­mények közé kerül­nek majd a húszéve­sek és ezt meg kell szokni! Óránként szünet van és akkor a fiata­lok vidáman beszél­getve általában levo­nulnak a rendelkezé­sükre álló büfébe. Édesanya húszesz­tendős fia szereti a tortát, a cukrot és na­gyon jól megvannak a hajdani sorozások előtt nélkülözhetet­lennek hitt szeszesital nélkül. Szünet után a nagyteremben ko­moly figyelemmel hallgatták a törökve­rő Hunyadi nándorfe­hérvári harcairól szó­ló előadást. Foglal­koznak a napi politi­kai eseményekkel is, ahol a fiatalok szaba­don nyilváníthatják a véleményüket. De nemcsak komoly do­logról hallanak itt a leendő katonák, ha­nem gondoskodtak arról is, hogy kultúr­műsor szórakoztassa őket. Kedden a do­hánygyári kultúr- csoportok adtak mű­sort, más napon a ka­tonazenekar játszott előttük. Nagyon ked­ves esemény volt az is, amikor a kiszes- lányok a besorozott fiatalok hajtókájára tűzték a kokárdát. Említettem már, milyen nagy dolog a sorozás a fiatdlok életében. S ez a ha­tárkő, ahol megáll­nak elbeszélésükben még őszülő fejjel is a katonaviselt embe­rek, a mostani húsz­évesek számára csak fordulópont, de nem sötét pont, mint va­laha volt. Emlékez­zünk a régi időkre? Minek! Hiszen a mai fiatal eleget hallott apáitól arról, hogyan álldogáltak órákig le­vetkőzve, őrmesterek szeszélyeire hagyva és milyen sok durva­ság ragadt rájuk a kaszárnyák szinte ra­bokhoz méltó környe­zetében. Nem kell ezt háborgatni! A mai fiatalok mások, és mindaz, amiért apáik dolgoztak, az övék, s nem hangzatos frázis­ként, hanem szívből mondhatják: „A ha­za védelme minden magyar állampolgár­nak szent kötelessé­ge!” Ádám Éva Lapunkban annak idején többször írtunk arról a nagy munkáról, amelyet a füzesabonyi vasútállomás korszerűsítése érdekében nagyösszegű beruházások­kal végezték el. Vágányokat építettek át, renoválták ma­gát az állomás épületét is. Mindez helyes és jó. min­den utazó ember csak örül­het neki. De a tolatásokkal — kö- ' vétkezésképp az induló és I érkező vonatokra való fel-'] szállással, illetve az egyik vonatról a másikra való át­szállással — még mindig ott j vagyunk, ahol évekkel ez- ' előtt. Tegnap történt: az ál­lomásra befutott Budapest I felől a miskolci gyors, amelyről igen nagy számú utazósereg szállt le, s indult | a hatodik vágányon vesz­teglő egri személy felé. Am ebben a pillanatban egy to- ] latószerelvény gördült az ötödik vágányra és hosszú percekig teljesen elzárta az \ átszállás lehetőségeit az eg­ri személyre. Érthető volt az utasok idegessége... Nem lehetne ezen a kor­szerűsített pályaudvaron valamit kitalálni, az átszál- $ lás ésszerű és korszerű biz­tosítására? (—r)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents