Népújság, 1960. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-17 / 194. szám

1960. augusztus 17., szerda NÉPÚJSÁG 3 Válóperes iratok között.. . Hz anyás lelki kegyetlensége, a férj pipogyasága és jellemgyengesége komoly tragédiákat szülhet AZ ESZMÉNYEIBEN maga­biztos átlagember el sem kép­zeli, hogy a nem egyenlő érté­kű felek között megkötött há­zasság milyen kegyetlen tár­sasjáték tud lenni, milyen tra­gikus komédiává tud alakulni. A szülők és a rokonok a bár­gyú vagy gerinctelenné vált egyik házasfél megett, vagy amögül előlépve, boszorkány- nyá és tigrissé tudnak válni, akik letépik a másik házasfél húsát, felfalják idegeit és ronccsá aprítják idő előtt azt, akit szeretni kötelességük lenne. P. I. és O. M. 1957. áprilisá­ban kötöttek házasságot. Az első gyermek, Pistike, már 1958-ban megszületett, a kis Gábor pedig követte bátyját egy bő év múlva. A házaséle­tet a férfi szüleinek a házánál kezdték meg a fiatal házasok. A fiatalasszony — aki árva­lányként nőtt fel és szorgos dolgozója volt a házasság meg­kötése előtt az egyik szanató­riumnak — az anyós házánál is szorgalmasan dolgozott, a házimunkában és a mezőgaz­dasági munkában egyaránt iparkodó kezekkel segített. Az anyós és annak lánya azonban a fiatalasszonyt nem állhatták. Megvetésüket és rosszallásu­kat a férj házassága felett a fiatalasszonynál mutatták meg, úgyhogy sem neki, sem gyer­mekének nem adtak eleget — enni. A nem nagy jellemi erő­vel rendelkező férjet az anyja és a lánytestvér a fiatalasz- szony ellen izgatták és meg­fertőzték pletykáikkal és un­szolásaikkal a levegőt a párhe­tes házasok körül. A könnyel­mű és léha életfelfogású férj nem is küzdött anyja és roko­nai bujtogatása ellen. így kö­vetkezett be az, hogy a fiatal- asszonyt 1957. szeptemberében elűzték maguktól. Az asszony összetörtén és meneküléssze- rűen hagyta ott a házat, ahol az anyósa poklot készített szá­mára. Két hónap múlva feléb­redt a férjben a jobbik ember és rábeszélte az elüldözött fia­talasszonyt, hogy térjen vissza hozzá, minden megváltozik majd. Az elüldözött O. M. visz- szatért férjével az anyósi ház­hoz, amely továbbra is „anyó­si” maradt; 1958. NOVEMBERÉBEN a férj ismét részegen és pénz nélkül ment haza. A fiatalasz- szony jogos elkeseredésében — miután már hónapok óta kop­lalt az anyós jóvoltából, gyer­mekével együtt — látni sem akarta a férjét. A férj az asz- szonyi kifogásnak gerinctele­nül eleget téve, eltávozott ott­honról, majd csak 1959. feb­ruárjában ment vissza. Ez alatt az idő alatt, de a későb­biekben még-inkább, kijegece­sedett az anyósi szellem a ház­ban: kitakarásaiban azt kia­bálta, hogy a gyermek pusztu­lására vár és akkor az asszony is mehet, ahová akar. A cél érdekében a gyermeket csak­nem halálra koplaltatták, úgy­hogy hathónapi kórházi ápolás hozta helyre az ártatlan gyer­meket. 1959. júliusában, éjnek ide­jén az anyós és a férj a kiseb­bik, csecsemőkorban levő gyer­mekkel az asszonyt kilökték az utcára. A szegény asszony a környéki kukoricásban bújkált és húzódott meg napokon ke­resztül a szalmakazlák tövé­ben. Három hónapig lakás nél­kül, a szomszédok könyörüle- téből tengette életét, míg vé­gül az iskolában, annak egyik szegletében húzódott meg gyer­mekével együtt. A hatósághoz nem mert, vagy nem akart for­dulni — a szégyen és a ke­gyetlen gátlás miatt. A férjen a lelkiismeret nem ült nagy tort. Eszébe sem ju­tott talán, hogy a felesége mi­lyen körülmények közé jutha­tott. Inkább felelevenítette a helybeli Gy. I.-nel a házassága előtt fennálló, három évig tar­tó kapcsolatát, akivel életkö­zösségre is lépett. Nyilvánvaló, hogy ebben a helyzetben a férj kérte a házasság felbontását. A BÍRÖSAg a házasságot nem bontotta fel és ezzel a határozott és kitűnően indo­kolt ítéletével legalább erköl­csi és késői igazságot szolgál­tatott a szerencsétlen sorsú asszonynak. A bíróság ki­mondta: a bíróság a férj köny- nyelmű és léha magatartását nem honorálhatja azzal, hogy kérésére a házasságot felbont­ja. Ezzel lehetővé tenné a bí­róság a férjnek, hogy újabb könnyelmű házasságot kössön. Igen valószínű, hogy az iszá­kos férfi ezt az új és megkötni szándékolt házasságot sem be­csülné többre az előzőnél. Az asszony, a fiatal és meg­gyötört feleség azt a kérést adta elő a bontóperben, hogy a két gyermeket véglegesen nála helyezzék el. Erre az intézke­désre az anya rászolgált azzal, hogy áldozatkészségét nagysze­rűen és meg nem törten mu­tatta meg hányattatott házas­sága idején: inkább maga nem evett, de a meglevő falatot a gyermeknek adta. S amilyen magasztosan szép az anyai ér­zés ebben az ügyben, annyira cinikus az ellenfél válasza er­re: nem ellenezte azt, hogy mindkét fiát véglegesen az anyánál helyezzék el. A VALOPÖR RÖVID histó­riája nem ért véget a jogerős bírói ítélettel. Az élet folyik tovább. A küzdő és küszködő felek nem haltak meg. A gyer­mekek nőnek és szeretetre vágynak. A férj családjában, az anyósban és annak lányá­ban a legsötétebb bosszú fész­kelt és rejtezik ma is a sze­rencsétlen sorsú fiatalasszony­nyal szemben. A társadalom­nak és a hatóságoknak fokoz- niok kell a felvilágosító mun­kát, hogy az „ősi családi fenn­hatóság”, az anyós kénye-ked- ve, az öregek korlátoltsága és lelki sötétsége ne szomoríthas­sa meg az életet azokban, akik hisznek a szeretetben, a jóság- ban és az emberi ideálokban. (farkas) A felnémetiek készülődése Még augusztus 8-án pártve­zetőségi ülést tartottak Felné­meten. Az ülésen az üzemi párttitkárok, üzemeveztők és a községi pártvezetőség tagjain kívül részt vettek a tanács és a tömegszervezetek képviselői is. Fontos tárgya volt e megbe­szélésnek: az augusztus 20-i kettős ünnep méltó megemlé­kezésének programját dolgoz­ták ki. Az ünnepi tanácsülés au­gusztus 19-én este 7 órakor kezdődik. A tanácsülésen em­lékeznek meg a tanács tízéves fennállása alatt végzett mun­káról, a tíz év során elért ered­ményekről. A beszámolót Baj­záik Istvánná tanácstitkár tartja és ekkor adják át a négy tanácstagnak a díszes okleve­leket: évtizedes munkájuk el­ismeréseként. A tanácsülést műsor és ter­mészetesen hangulatosnak, szí­nesnek ígérkező bál követi. Az ünnep reggelén a köz­ség lakosságának zöme népvi­seletbe öltözik és a helyi fúvós zenekarral a sor élén gyalogo­san vonulnak Egerbe, ahol az alkotmánynapi ünnep szóno­kát, Marosán Györgyöt hall­gatják meg. A felnémetiek nagy része Egerben tölti a délutánt. Meg­tekintik a szabadtéri színpa­dok műsorát, a város népével együtt ünnepelnek, ám estére ismét hazatérnek, mert újabb vidám táncmulatságot rendez­nek az esti órákban a község művelődési házában. — KÄLBAN JAVULNI fog az idén a lakáshelyzet. Űj la­kótömb épül a községben, amelyet december hónap ele­jére készítenek el az £m He­ves megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói, s ezzel ti­zenhat család költözhet új otthonába. Olvasóink írják - panaszolják A* emberekkel való törődésről Jó érzés fog el. amikor arról olvasok, hogy az egészségre ártalmas munkahelyeken ma már Magyarországon is több ezer munkás csökkentett mun­kaidővel dolgozik. Ez az embe­rekkel való törődést, gondossá­got igazolja. Sajnos azonban, nem így van ez mindenhol. Az egri ti- haméri állomásról szeretnék említést tenni néhány sorban. Ez az állomás kb. az 1920-as években épült, s egy jó néhány esztendeig elég nagynak is bi­zonyult. Az utóbbi években azonban a tihaméri állomás sokkal forgalmasabb lett, sok az utazó Putnok, de legfőkép­pen a Berra félé. Az állomás, illetve a váróterem igen kicsi­nek bizonyult, annál is inkább, mert abban a kis váróterem­ben vannak az öltözőszekré­nyek is. < melyek jelentős he­lyet foglalnak el. Gondolva arra. hogy nemso­kára beállnak a hűvös, esős idők, sőt később a fagyok, és azok az utasok, akik hajnal­ban — 4,57 órakor — utaznak a Berváig, vagy még tovább, kö­zel két és fél órát fagyoskod­nak, amíg a munkahelyre ér­nek, mert a vonat is akkorra melegszik be, amikor a Bervá- nál leszállnak. Ezért még idejében kérjük az illetékeseket, hogy vegyék figyelembe a megnövekedett forgalmat a tihaméri állomás­nál. s a mindennapos utazók­ra való tekintettel bővítsék ki a várótermet, vagy találjanak más megoldást arra, hogy fe­dett helyen várakozzanak a vo­nat indulásáig. Kepe s Mátyás, a Finomszerelvénygyár ÜB- elnöke. Film ügyében Idegenforgalmi szempontból igen jelentős dologra szeret­ném felhívni az illetékesek fi­gyelmét. Városunkba, főleg va­sárnaponként. rengeteg idegen érkezik, és ezek közül igen so­kan fényképeznek. Előfordult már számtalan esetben, hogy vetkezet műtermébe is igen sok esetben bejönnek filmért, abban a reményben, hogy ott talán kapnak. Sajnos azonban, mi nem tudjuk az igényeket kielégíteni. Ajánlatos lenne, ha azokat az árudákat, trafikokat, amelyek vasárnap is nyitva elfogyott a film, s vasárnap tartanak, ellátnák filmmel, nem tudták azt sehol beszerez- hogy az Egerbe látogatókat ne ni. Erről én azért szereztem ®Oe ilyen kellemetlenség, tudomást, mert hozzánk, a sző- Garay Gitta. Eger. „Nem szerepel a költségvetésben — nem fizetjük ki a jogosan követelt bért** 1951. év január 1-től Eger- csehi községben apaállat-gon­dozó vagyok — írja Baráti Já­nos. • Részemre a fennálló MT ha­tározat minden hónapban két szabad vasárnapot biztosít, amit ha nem tudok igénybe venni, a szabad vasárnap meg­váltása címén az alapbérem 1/25-ét kellene megkapni. Mi­után a szabad vasárnapokat igénybe venni nem tudtam. így az elmúlt félévben 12 szabad vasárnapért 360 forint járna. A legeltetési bizottság — arra való hivatkozással, hogy ez a költségvetésben nem szerepel — nem fizette ki. Eddig még minden évben kifizették, hogy most miért nem akarják kifi­zetni. nem tudom. Az amúgy is elég kicsi fizetésemből élek, más munkát végezni nem tu­dok. így kérem az illetékes szervek közbenjárását pana­szom elintézésében. Mai tárgyú regények és elbesxéléaek9 a magyar klassxikusok, ax 1959-es év legsxebb novellái a Sxépirodalmi Könyvkiadó negyedik negyedévi tervében A Szépirodalmi Könyvkiadó a negyedik negyedévben ösz- szesen 43 könyvet jelentet meg. Ezek közül 17 élő és ma­gyar szerző műve, amely több­ségében mai életünk problé­máival foglalkozik. Megjele­nik több klasszikus irodalmi alkotás, érdekes könyveket bo­csátanak ki az olcsó könyvtár, a diákkönyvtár és a kincses könyvek sorozatában. — Tudja, az úgy volt, hogy meghalt az öreg Kollár, aztán napvilágra hozták a testamen­tumát. Nem volt gazdag em­ber, nem sok gondja lehetett a jussolással, mert csak egy zsupfedeles házikója volt az al­végen, meg az a hatszáz ölnyi földecske a verebesi dűlőben. Mondom, az a hatszáz öl föld, amelyért az öreg gürcölt, ve­rejtékezett egy hosszú életen át. Hát nem mondom, büszke is volt Kollár bátya a földecské- jére, mert amikor nagynéha bevetődött a kocsmába, egy li­ter után öklével döngette a mellét: — A Verebest én szereztem! Én! A magam zsírján. Az apám koldusa volt a grófnak, nem hagyott rám egyebet, csak egy gödhös malacot. — Mondom, így beszélt az öreg és nem adta volna oda azt a hatszáz ölet egy fél vilá­gért sem. Mert meg kell hagy­ni, olyan föld kevés is van a határunkban, mint a verebesi- dűlő.* Fekete, mint a szurok, olyan, mint a valóságos zsír, igazi jó termőföld, búzának, kukoricának való. De, hogy szavamat ne feled­jem, amikor meghalt az öreg Kollár, mégiscsak átok szállt arra a földre, minden mezsgyé­jére, a legkisebb rögére is. A nagyobbik fiára, a Pestára hagyta, a kisebbiket, a Jancsit meg kifuccsolta belőle, aztán csak a zsupos viskót testálta A negyedik negyedévben bo­csátják közre Balázs Anna Az ájtatos anyós, Bernáth Aurél Utak, vonzódások, Fehér Klára Vidám történetek, Fekete Gyu­la A fiatalasszony és Gergely Mihály Kálvária és karrier cí­mű könyvét. Megjelennek Ta­hi László újabb humoreszkjei, Lengyel József Hídépítők, Szántó Tibor Több ismeretlen című munkája. Ismét kiadják Illés Béla Kárpáti rapszódia =című regényét. | A verses kötetek közül ki- |emelkedik Hidas Antal és Hol- líós Korvin Lajos költeményei­dnek kiadása. | A Magyar Klasszikus-soro- |zatban a negyedik negyedév­iben Mikszáth Kálmán Váloga­tott elbeszélései jelennek meg fkét kötetben. A Magyar Par- dnasszus sorozatban Petőfi Sán- |dór összes költeményei látnak ^napvilágot. Kiadják József At- jjtila összes költeményeit is. Az |Arany könyvtár-sorozatban |Gábor Andor Dr. Senki és más |elbeszélések című kötete és =Jókai Mór És mégis mozog a if öld című műve jelenik meg. | A diákkönyvtár sorozatban |lát napvilágot Arany János WBuda halála, Katona József |Bánk bán, Vörösmarty Mihály |Csongor és Tünde című műve. | A népszerű Olcsó Könyvtár­isorozatban a negyedik negyed- dévben újabb érdekes könyve­iket bocsátanak közzé. Megje­lenik Móra Ferenc Négy apá­dnak egy leánya, Móricz Zsig- |mond Rózsa Sándor a lovát rugratja, Gogol Holt lelkek, |Travena Fehér Rózsa, Flaubert \Bovaryné és Werne Sándor |Mátyás című műve. Ugyancsak ráz Olcsó Könyvtár-sorozatban |látnak napvilágot az 1959-es év ^legszebb novellái, két kötet- Iben. (MTI) A két Kollár-testvér rá a falu szélén. Ám a végren­delkezés arról is beszélt, hogy miért jutott a Festának az egész föld. Valahogy így íratta az öreg: A földet azért hagyom a nagyobbik fiamra, mert ki­csinyke darab, egynek kenye­ret ad, de kettőnek semmit. Tudja, én ismertem a vén Kollárt — együtt szenvedtünk Doberdónál, tudtam az esze- járását. Ügy gondolhatta vala­hogy, hogy a Pesta is majd­csak szerez hozzá még vagy hatszáz ölet, aztán szaporodik a föld, a vagyon ... így gondol­ta ő, de másképp gondolták a fiai. Jobban mondva a Jancsi, a kisebbik gyerek, aki attól a naptól fogva megölő ellensége lett a bátyjának, egész család­jának, minden nemzetségének. A föld miatt. Ügy hát. A Ve­rebes miatt. Mert sokat láttam én már a hetvenegy évemmel, sok haragot, vesződséget, civa- kodást a faluban, de ilyet, ilyet még nem hallott a világ. Gyűlölte egymást a két testvér, az asszonynépnek, a gyerekek­nek is ellátták a bajukat, ha szólni mertek egymáshoz. Szó­val, érti? Nem volt újság az ilyen földharag azok előtt a fa­luban, de a legtöbbje azért esz­tendők után mégiscsak jóra- jött valahogy, legalábbis any­nyira, hogy nem átkozták egy­mást. De ez a két testvér ke­ményfejű, makacs ember. Ke­rek tizenhét esztendeig voltak egymás farkasai, megkéselték, meg is bicskázták egymást, az­tán, csak csendesen mondom, az egyik késelés miatt öt hó­napot ült is a Jancsi. — Még azt a vén Kollárt is kikaparom a földből — ordí­totta egyszer a kocsmában, ré­szegen. Szóval, így volt. Ez volt a legnagyobb harag, amire én visszaemlékszem a magam öreg fejével. Kérdezett, hát el­mondtam, úgy, ahogyan emlé­keztem rá, úgy, ahogyan tör­tént. Eddig a történet. így mesélte el Bojtor Józsi bácsi, egy Tisza- menti öreg parasztember, aki beszélgetésünk délutánján oda­kint pipázgatott virágos kert­jében. Tavaly nyugdíjazták a termelőszövetkezetből, ráér most már üldögélni kedvenc rózsái között. Valahogy úgy esett, hogy még azon a délután kijutottam az aratók közé a Petőfi Tsz földjeire. Néztem, nézegettem a még hullámzó búzatáblát, a vaskos kévéket, amelyeket ügyes leánykezek kötöttek cso­móba. Itt is, ott is megálltam beszélgetni, szót váltani. Egy­szer csak azt mondja az elnök az egyik brigádvezetőnek: — No, János, ha minden jól megy, holnapra végez a kom­bájn a Verebessel. A Verebessel? — kapott meg a szó, akkor megint eszembe jutott a két Kollár-testvér. A Pesta meg a Jancsi. Utánuk érdeklődtem az elnöknél. — Hát a Kollár-fiúk meg­vannak-e még? — Ismeri tán őket — vágott szavaimba. — Nem ... jobban mondva... — Megvannak! Jól vannak. Az idősebbik, a Pista, állatte­nyésztési brigádvezető, az öcs- cse, a János, itt arat a többiek között. Kicsit vizes ez a rész, nem bírja el a kombájnt, kéz­zel csináljuk. Az öreg Bojtor szavai után csaknem olyannak képzeltem Kollár Jánost, mint amilyen az életben. Keménykötésű, pi­rosarcú magyar. Amikor vé­gigértek a renddel, Kollár Já­nossal megálltunk néhány szó­ra. — Százhetvenkét hold ez az egy tábla, arra a Tisza felé a Verebes kétszáz — magyaráz­ta. — Háromezerkétszáz az egész határunk. Jobb a vártnál a termés. Jól fizetett az árpa, bízunk a búzához is, a kukori­ca meg már az eget meszeli... mindennap esik rá az eső... — Hát a jószágaik? — kér­dezem a fiatalabbik Kollárt. — Szépek. Olyan süldőink vannak, hogy rossz szem se ta­lál hibát bennük, jók a hízó- marhák is ... a bátyám a bri­gádvezető. Érti a mesterségét, mindig a könyveket bújja. Ta­valy a mezőgazdasági kiállítás­ról oklevelet is hoztunk ... Az elnök elkísért egy dara­big. Mondom neki a Verebest, a Kollárék ügyét. Mosolyog. — A tsz legszorgalmasabb kéj; embere a két Kollár-test­vér. A Verebes már mind­nyájunknak térem, a két csa­lád is megvan jól. Ügy élnek, ahogy két jó testvérhez illik. A kisebbik tavaly épített új házat, a nagyobbik testvér most a tavasszal kezdte. Segí­tenek egymásnak, amiben csak tudnak, a múlté már a harag... ★ Több hét telt már el azóta, hogy Kollárék falujában, a Petőfi Tsz földjein jártam, de a történet, amit az öreg Bojtor mesélt, frissen él még emléke­im között. Most megírtam. Megírtam, hiszen sok „Kollár-testvér” van szerte a megyében, akik­nek szívéből örökre kiveszett a harag és gyűlölet, mert egyfor­mán gazdái már a széles ha­tárnak. Szalay István egy hivatásos üzletszerző, az értékesítés céljából reá bízott művészi képek mellett, selejtes giccseket is elad. A giccses festményt, helye­sebben mázolmányt. megnéz­ték budapesti szakemberek is, s megtették a bűnvádi feljelen­tést a bűnös ügynök ellen. Nem lehet vitás, hogy nem marad el az igazságszolgáltatás ítéle­te — azonban az egri példa egyben figyelmeztetőül is kell szolgáljon, hogy a még itt-ott megbúvó lelkiismeretlenséget felszámolják az arra hivatot­tak és egyszer, s mindenkorra gátat vessenek az értéktelen giccsek forgalombahozatalá- nak. Sugár István vatásos üzletszerző, s felkeres­ve a Kiskereskedelmi Vállalat egyik dolgozóját, egy kisérté- kű. giccses mázolmányt adott el neki — mint művészi alko­tást — ezer forintért. A giccs e mintaszerű példá­nya. egy őszi erdőt ábrázol. A képet meglátta a Heves megyei Képzőművészeti Munkacsoport egyik tagja és bemutatta azt a munkacsoport előtt. Ma, amikor törvény védi a képzőművészeti alkotások mű­vészi értékét és csak a Magyar Népköztársaság Képzőművé­szeti Alapjának zsűrije által engedélyezett festmények ke­rülhetnek forgalomba — a leg­súlyosabban esik latba, hogy Egy-egy jól sikerült művé­szi festmény a lakás dísze és jelentősen emeli még az egy­szerűbben berendezett szoba belső képét is. A giccs pedig még a gondosan kiképzett la­kásnak is csúfjára válik. A giccses „alkotások’* ma már egyre hátrább szorulnak, s ha itt-ott fel is üti a fejét, nyom­ban a kellő szigorral fellép­nek ellene. Néhanapján előfor­dul ugyan, hogy egy-egy alkal­mi kufár képügynök még meg­tévesztve a hiszékeny és művé- szetileg kevéssé képzett vá­sárlókat, értéktelen giccs- mázolmányokat sóz a nyakuk­ba. Ilyen eset történt a közel­múltban. Egerben járt egy hi­Egy képügynök nyomában, avagy giccs, vagy művészet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents