Népújság, 1960. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-16 / 193. szám

4 NÉPÚJSÁG 1960. augusztus 16., kedd tSISff Nesze semmi... Vasárnap reggel már hét óra előtt sorba álltak az emberek az egri Várállomás jegypénz­táránál. Több százan igyekez­tek a Bükkbe, hogy az évtize­des fák lomkoronái alatt, kris­tálytisztán csörgedező patakok mellett töltsék szabad napju­kat. A szép időt ígérő vasár­nap reggelen valamennyi vára­kozó kellemes szórakozásra gondolt. Az örömbe azonban üröm is vegyült, mert a vonat, amely a szabadba vágyókat szállította volna, majdnem egy félórát késett. Az első bosszú­ság után nem maradt el a má­sodik sem. A kevés kocsiból álló szerelvényt már a nggy- állomáson megtöltötték az uta­sok, Tihamér-állomáson -csak növekedett számuk, a Várállo máson pedig már közelharcot kellett vívni azért, hogy valaki feljusson a lépcsőre, a peronra, vagy jobbik esetben: beprése- lődjék a kocsiba. A kalauz azzal védekezett, hogy egy negyedórával ezelőtt különvonat ment Szilvásvárad­ra. Azt viszont nem mondta, hogy a különvonatot a Szolnok megyei IBUSZ indította, s arra az egriek nem szánhattak fel... (p. e.) — A BUDAPESTI Hajtó­műgyár egri telepének KISZ- fiataljai szorgalmasan készül­tek az Ifjúság a szocializ- musért-próba letételére. A vizsgaidőszak után 87-en, köztük a telep igazgatója is, megszerezte az Ifjúság a szo- cializmusért-próba jelvényét. — KÉSZÜL a község vízel­látását biztosító víztorony Hal- majugrán. A községben még az idén kiépítik a vízvezeték­hálózatot is, s így kutak he­lyett már vízvezetékből nyer­hetik a vizet a község lakosai. — A HEVES MEGYEI Épí­tőipari Vállalat káli cement­üzemében, hogy a sóderbá­nya termelése folyamatos, korszerűbb legyen, egy só­dertermelő exkavátort he­lyeznek üzembe. — MEGYÉNK északi fekvé­sű községeiben nemrég fejez­ték be az aratást, a gabona még a határban van csomókba rakva, de több helyen már hordják a kévéket a cséplő­gépekhez. Mikófalván vasár­nap délelőtt is dolgozott a cséplőgép, s a következő héten még nagyobb lendülettel foly­tatja tovább a munkát. — HÁROMNAPOS tanév­előkészítőre érkeztek Egerbe a megye általános iskoláinak igazgatói és küldött peda­gógusai. A három nap alatt részletesen ismertetik az új tanév feladatait, az oktatás módosításáról hozott minisz­teri határozatokat. — AZ ARATÁS befejezése után sem szünetel a munka az erdőtelki termelőszövetkeze­tekben. Az utolsó rendek levá­gása után azonnal megkezdték a szőlő kapálását. A határban még csépelik a gabonát, de a Hevesi Gépállomás traktorai már a következő termésnek készítenek magágyat. — ÜJ ÜT ÉPÍTÉSÉT feje­zik be Poroszlón augusztus 20-ra és ezzel a Füzesabony— Debrecen közötti új út Heves megyei szakaszának építésé­vel nagyrészt már végeztek is a Közúti Üzemi Vállalat dolgozói. — ÜNNEPI tanácsülést tar­tanak Gyöngyöstar jánban augusztus 19-én este. A községi tanács vezetői a tanácstagokon kívül a tanácsülésre meghívták a község lakóit is.-ŰJABB TAGOKKAL bővült a Recski Ércbánya KISZ alapszervezete. Az ál­talános iskolából kikerült nyolcadikos fiatalokat tegnap délután megtartott KISZ- taggyűlésen vették fel a KISZ-szervezetbe. Az új ta­gokkal bővült alapszervezet taglétszáma eléri a százat. Sktímítö, Gulyás János, Eger: Az egyeztető bizottsági tárgyalás után keresse fel szerkesztőségün­ket. Kóros János, Bózsaszentmárton: Házhelyet az Országos Takarék- pénztáron keresztül vásároljon. Ha az említett házhely az egyházé, ügy oda forduljon ebben az ügy- toeau Színházi jegyzetek Az egri Gárdonyi Géza Szín­ház — mint már korábban je­lentettük — az őszi évadot már az elmúlt pénteken meg­kezdte a tájelőadásokkal. Be- kölcére kirándult az operett­együttes és az Elveszem a fe­leségem című zenés vígjátékot adta elő. A bányászoklakta bükki faluban a kellemes szó rakozást nyújtó darabnak örült a közönség. A község la­kosai az előadás szünetében és a befejezés után beszélgettek a színészekkel és közvetlenül tetszésüket nyilvánították a jókedvű produkció miatt. A darabot a tavalyi szerep- osztásban játszották az egri színészek — egy kivétellel — Magda Gabi helyére alig pár próba után Csornai Irén ug­rott be. A színházhoz most szerződött színésznő hiba nél­kül oldotta meg jelentős fel­adatát, sok tapsot kapott ala­kításáért, többször kihívták a táncszámokat a bekölceiek. A sikeren osztoztak: Stefanik Irén, Olasz Erzsi, Lenkei Edit, Gyuricza Ottó, Fekete Alajos, Kanalas László, Csapó János. Az őszi évad első tájelőadá­sa felvet egy régi problémát. Ez alkalommal is megtörtént az a ,nem várt és kínos eset, hogy az autóbusz Felnémet után defektet kapott. A mű­szaki hiba miatt a társulat tag­jai jogosan idegeskedtek, mert az előadást negyedórás késés­sel lehetett megkezdeni Be- kölcén. Az idén 400 tájelőadást tervezett be a színház, s sze­retné, ha a falu irányában megnövelt színházi programon keresztül a falut azzal is meg­becsülné az Autóközlekedési Vállalat, hogy időben és meg­felelő járműről gondoskodna a társulat számára. Szeretnék az egri színészek és bizonyára a hevesi községek színházlátoga­tó közönsége is, hogy a színé­szek időben érkezzenek meg az előadás színhelyére: akkor nem kell várakozniok azoknak, akik a jegyeket megváltották és a színészek nem izgulnak azért, hogy az előadást, a játé­kot időben kezdhetik-e meg a tájszínpadon. ★ Szombaton este Mezőtár- kányban Darvas József Kor­mos ég című drámáját adták elő az egri színészek, csaknem telt ház előtt. Ä mezőtárkányi kultúrotthon feltűnően kicsi színpadán alig tudtak mozog­ni a darab kitűnő alakítást nyújtó színészei, a közönség azonban feszülten figyelte a jól pergő előadást. Az 1956-os ese­ményekről szóló drámai alko­tás lekötötte a termelőszövet­kezeti község parasztjainak a figyelmét. Fiatalok és öregek egyaránt teljes figyelemmel kísérték a drámai konfliktus fejlődését és a darab befejező részében a drámai feloldások pillanataiban önkéntelenül he­lyeslő tapsra verődtek a tenye­rek. A darabban most is sikert aratott Kárpáthy Zoltán, Ko­vács Mária, Ruttkai Mária, Pálffy György, Paláncz Ferenc, Kürtös István,’ Pusztai Péter, Kleszó Imre, Dánffy Sándor, F. Nagy Imre. A tavalyi szerep- osztásból hiányzók helyére Al- mási Albert és Füzessy Ottó léptek. Aimási Albert vak munkása erőteljes alakítás volt, rövid színpadi megjelené­se levegőt hozott. Füzessy Ot­tó a bőrkabátját eladni igyek­vő, disszidálásra készülő mér­nök gerinctelen figuráját jel­legzetességével együtt helye­sen formálta meg. . ★ Mezőtárkányon, a kétezer­hatszáz lakost számláló dél-he­vesi községben az emberek szeretik a színházat most is, a múltban is szerették. A terme­lőszövetkezeti község az idén mindössze három előadást ka­pott az egri színháztól, mert — mint Cseh József VB-elnök el­mondja —, a kultúrotthon igazgatója nem sokat törődött a dolgokkal. Most új, függet­lenített igazgatója van a kul- túrotthonnak Telekes Sándor személyében: ő már szívén vi­seli a falu kulturális életét. Cseh József VB-elnök indo­kolt büszkeséggel mondja el, hogy Mezőtárkányban a mai írókat és a mai tárgyú regé­nyeket igen szeretik. A község már 1956. előtt is tsz-község volt, a kulturális fejlődés is elevenebb ritmusban haladt előre itt, mint másutt. A Kor­mos ég előadására a Petőfi Termelőszövetkezet hatvan je­gyet vásárolt tagjai részére, de a következő darabot is lekötöt­ték már, úgyhogy minden je­gyet elvisznek a termelőszö­vetkezetek tagjaik részére. Á jegyek árát a tsz szociális alapjából fizetik. ' Alig akarok hinni a fülem­nek, amikor Cseh József arról beszél, hogy a község televí­ziója még nyáron is telt háza­kat vonz. Esténként száz-száz- húsz ember ül a képernyő előtt és figyeli a pesti televí­zió adását. 4r Az őszi évad darabjaira már megkezdődtek a próbák. A múlt héten a művelőuési ház klubtermében az Űri muri cí­mű Móricz-darab művészei vették körül a nagy tölgyfa­asztalt: olvasópróbát tartottak. A próba megkezdése előtt min­den művész meglepve olvasta a neki szóló Ízléses köszöntést: a színház igazgatósága az évad kezdése alkalmából a színésze­ket üdvözölte és jó munkát kí­vánt. Apró figyelmesség, nem kellett hozzá nagy befektetés, de a színészek meghatottan vették tudomásul, hogy nem­csak a közönség tud tapsolni, nekik, de a színház gazdái is tudnak figyelmesek lenni. Még munka közben is. Az Úri murit Horváth Jenő rendezi, ez lesz bemutatkozó munkája az egri közönség előtt. (farkas) EGRI VÖRÖS CSILLAG Fehér vér EGRI BRÓDV Nápoly aranya EGRI KERTMOZI Nyomorultak (II. rész) GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Fehér rénszarvas GYÖNGYÖSI PUSKIN A szultán fogságában HATVANI VÖRÖS CSILLAG Nincs előadás HATVANI KOSSUTH A kör HEVES Kenyér, szerelem-, fantázia FÜZESABONY Az aranyvonat PÉTERVÁSÁRA Hosszú az út hazáig 1960. AUGUSZTUS 16*. ABRAHAM 165 évvel ezelőtt, 1795. augusztus 16-án született HEINRICH MARSCHNER német zeneszerző; Operái a romantika kezdetét jelen­tik és az átmenetet Weber és Wagner fiatalkori művei között; (Vámpír, Templomos és a zsidónő). Marschner 1661-ben halt meg. 50 évvel ezelőtt, 1910-ben e napon halt meg SZERGEJ IVANOV orosz festő. Jellemzőek monumentális, klasszikus stílusban festett törté­neti és vallásos művei. Legismer­tebb műve: Volgái hajóvontatók, 115 évvel ezelőtt, 1845-ben e napon született GABRIEL LIPP- MANN francia fizikus, aki a fényinterferencia alapján működő színes fényképezést feltalálta. 15 évvel ezelőtt, az 1945-ben e napon megkötött lengyel—szov­jet szerződés értelmében Lengyelország visszaadta a Szovjetunió­nak Nyugat-Ukrajnát és Nyugat-Belorussziát. 180 évvel ezelőtt, 1780 augusztusában halt meg ÉTIENNE CON­DILLAC, a francia felvilágosodás egyik képviselője. Azt tartotta, hogy csak az a társadalmi rend igazságos, amely az örömökre irányuló emberi törekvést ki tudja elégíteni. Értekezés az érzetek­ről című művében kimutatja, hogy a szellemi tevékenység egye­dül az érzetekből fakad. Filozófiáját illetően nem volt materia­lista, Marx és Engels Condillac fő érdemét kora idealista metafi­zikája elleni harcában látta. Condillac 1715-ben született. CONDILLAC FILM: Folytassa, admirális ANGOL FILM A Folytassa, admirális című angol filmszatíra két barát mulatságos kalandjait mondja el. A filmet az egri Vörös Csil­lag Filmszínház mutatja be augusztus 18—24-ig. PERSZE, FELÉBREDT. Akármilyen óvatosan nyitotta is az ajtót, abban a pillanatban, amikor belépett, halkan, lábujjhegyen, tipegve, felnyitotta a szemét. Most ér­tetlenül pislog hol rá,- hol az ágyra. — Hol voltál? — Kiszaladtam a városba — veti vissza könnyed mosoly- ■ lyal a szót, bár belülről a szo­rongás ül a szívére, — Nem mondtad, hogy ki akarsz menni; — Hirtelen jött ötlet volt az egész. — Kecses mozdulat­tal ül le a székre, szemben az urával, a jobb lábát átvetve a balon, mert tudja, hogy a szoknyája ilyenkor egy kicsit feljebb szalad, s a férje szere­ti, ha a térde fölött még leg­alább két centi kivillan a hosz- szú, karcsú combok telt ívéből: — Te már aludtál. Nem akar­talak zavarni; Minden mozdulata kiszámí­tott, tervszerű. A mosoly a szá­ja csücskén, a nézése, ahogy ráejti a tekintetét a férje kis­sé kopaszodó fejére. Ezért húzza a derekát is egyenesebb­re. A melle megfeszül a ke­resztcsíkos, kötött blúz alatt: Igen, megfogta a férje tekin­tetét, a szemében kigyulladó fény is ezt jelzi. Ezek szerint sikerült? Túlju­tott volna? Megkönnyebbülten gyújt cigarettára és ráadásnak újabb mosolyt virágoztat ki az arcán; Pedig drukkolt nagyon, Amikor elindult erre az útra, egyedül, a férjét az ágyban hagyva, még nem gondolt semmire. A jóllakottság és az ernyedtség, ameljt erőt vett rajta a mohó ölelés után, any- nyira elégedetté tette a férjét, hogy a fejére húzta a paplant, s elfordult a kipirult arcú fia­tal asszonytól. Ekkor viszont őbenne támadt elégedetlenség. Ezt a nyugtalan érzést most ta­pasztalta először. Hirtelen nem tudott mit tenni, a szűk szal­G. MOLNÁR FERENC: Szív nélküli boldogság lodai szoba is szorította a tü­dejét, s bár úgy beszélték meg, hogy délután együtt né­zik meg a várost, nem volt tü­relme tovább várai. Jó volt kint kószálni, egye­dül. A VÁROS ÉPPEN OLYAN volt, mint diákkorában; Mint néhány éve. Az öreg Lí­ceum ugyan új ruhába öltö­zött azóta, az utak is tisztáb­bak lettek, üde virágágyak mosolyognak mindenütt és az elmaradhatatlan ostomyelek karcsú íve is kinőtt a földből, a neon már kiszorította a régi, pislafényű, sárga izzólámpá­kat, de a város mégsem válto­zott. Nyüzsgő forgalom a főut­cán. Tarka, világos színű ru­hába öltözött lányok, asszo­nyok, zsebre dugott kezű fiúk, férfiak ácsorognak, sétálnak, rohannak, vagy ülnek a pado­kon a Líceum előtt, a presz- szókban, csevegnek az utcasar­kon, tolakodnak a Csemegé­ben. És mindezt olyan jó volt látni; Nem változott semmi; — Merre jártál? — félkö­nyökre emelkedik a férje az ágyban, a tekintete már kerek­re nyílt: — Ettem egy fagylaltot és megittam egy feketét; Közömbösen mondja a vá­laszt, pedig milyen érdekes volt a találkozás Magdival, a régi asztal mellett. Meglepő­dött, amikor ott látta ülni. Magdi is olyat kiáltott a várat­lan viszontlátás örömében, hogy mindenki őket nézte. — Mindig itt ültünk, vasár­nap délutánonként, emlékszel? — És tervezgettünk, mi lesz, ha sok pénzünk lesz, ha férj­hez megyünk. — Mondd, férjhez mentél már? — Igen, — Én is; A férjed? — Mérnök; Most doktorált, A kutatóintézetnél van; Magdinak hogy kerekre nyílt a szeme! — Gyerek? — Hogy gondolod! Alig múl­tunk még kétéves házasok; Majd. Még ráérünk. — Igazad van. — Addig csavargunk, élünk; — IBUSZ-kiránduláson vagytok? — Ummm... nem. Van egy kis kocsink, egy Moszkvics, Ez­zel járkálunk. IJATÁROZOTTAN LÁT­TA az irigységet fellob­banni Magdi szemében: És hogy Magdi önmagáról semmit sem szólt, már tudta, hogy nyert. A férje most felül az ágy­ban, a kopasz fejebúbját va- kargatja, nagyot ásít, a felső fogsora végig kilátszik. A bal oldalon a tömés is ott árulko­dik a nyitott üreg mélyén. A tekintete azonban mozdulatla­nul csüng rajta. Szinte érzi a szemsugarak útját a csípője és a dereka táján. Milyen furcsa most ez; Pedig annak örül, hogy nem mérgelődik, mégis: ez a vetkőztető .mohóság... Mégha a felesége is: De miért • kellemetlen ez most? Idáig soha nem érezte; — Találkoztál valakivel? — kérdezi a férje az ásítást befe­jezve, miközben a derekát ma- szírozza, ropogtatja, mint a lusta állat. Lehet, hogy a ha­sonlat közönséges, de ő most nem tud másra gondolni. — Nem. Senki ismerőssel. Legalább Magdit meg kellett volna mondania. Hogy Gézát elhallgatta... Hm! Miért hall­gatta el? Eddig még mindent elmondott a férjének. Azt is tudja, hogy Géza egy kicsit udvarolt neki annak idején; Már elfelejtette régen; Nem volt nagy szerelem, csak amo­lyan diák-csacsiság. Micsoda újabb kifejezés ez megint. Ügy látszik, a medok hatása. Miért jutott eszébe, hogy bort igyék? Ha nem támad ez az ötlete, talán Gézával sem ta­lálkozik. J ÓLESETT OLYAT TENNIE, ami azelőtt tilos volt. Egy pohár medokot kért a borkóstolóban. Ott, a székesegyház mellett. Az olyan érdekes hely. Az a pince. Csak az a ronda festmény ne lenne a falára mázolva. Hogy lehet ilyen ízléstelen dolgot eltűr­ni. Ezen mérgelődött, amikor Géza megszólította; Váratla­nul. Ügy meglepődött, hogy nyakig pirult. Géza éppen olyan kedves, közvetlen ka­masz volt most is, mint régen. Milyen nagyokat nevetett. Ki­nevette, hogy ő már férjhez ment; — Még mindig olyan kislány vagy, mint diákkorodban — mondta Géza nevetve. — Gye- rekaszony; De éppen olyan szép is vagy. Csak kicsit le­fogytál; A tekintete leplezetlenül a dereka fölött kószált és ő ezért megsértődött; — No, ne szamárkodj! Csak nem haragszol? — nevetett Gé­za. — Ugyan! Én már nem va­gyok veszélyes, hiszen asszony vagy. — És te? — Még egy évem van az egyetemen. Aztán majd meg­látjuk. Egy pillanatra elkomolyo­dott. Talán csak nem a régi emlékek . jutottak neki is az eszébe? Nem me te megkér­dezni tőle. De Géza váratlan kérdése meglepte. — Boldog vagy? Igaz: jól kereső férj, szép lakás, autó... persze-persze! Minek ilyet kér­dezni! 11/f ILYEN FURCSÁN hall­■*•*■*• gatott egy percig, s ne­ki sem jutott akkor semmi az eszébe. Zavarban volt. A férje most feláll az ágy­ból, pizsamája gyűrötten lóg rajta. Az alsó ajkát beharapja: Hm! Milyen furcsa így. Meny­nyivel is idősebb Gézánál? Legalább tíz évvel. — Ezek szerint mi már nem megyünk ki együtt a várost megnézni? — kérdezte a férje, kis ásításokkal megszaggatva a szavak pergését. Milyen nagyszerű parti, — mondta az édesanyja, amikor összeismerkedtek. Kutatómér­nök, fővárosi lakás, autó... Nem pedig falun élni le egy életet, mint ő is tette a tanító férje mellett. Rád is ez várna — ijesztgette tovább. — Sza­már lennél, ha elszalasztanád. Hány éves is volt? Tizen­nyolc múlott. Korán férjhez ment. De nem panaszkodhat. Magdi szemében is a tömény irigység bujkált, bárhogy igye­kezett is leplezni. Mert min­dene megvan. Kényelmesen él. Élvezi az életet. — Kérdeztelek — lépett most hozzá a férje. A derekát átfogta és magához húzta: Alig ér fel a férje szeme az ő szeméhez. Talán alacso­nyabb is valamivel tőle. Ed­dig ez fel sem tűnt neki. És a szeme sarkában is szarkalá­bak húzódnak meg. — Mire gondolsz? — Semmi, egy kicsit elbam- bultam. — Megpróbált az öle­lésből kibújni, de nem sike­rült. A DEREKAT ERŐSEN szorította a két ráfonó­dó kar és most a vállába csó­kolt... a férje. A kutatómér­nök, akinek jó jövedelme; nagyszerű lakása és autója van. A férje. Akinek ő a fele­sége. Aki... — Mi van veled? — Nem tudom. Hagyj egy kicsit. Megszédültem;

Next

/
Thumbnails
Contents