Népújság, 1960. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-16 / 193. szám

2 NEPÜJSÄG 1960. augusztus 16., kedd Kongó, Kuba, Laosz... a világ balra tart! Herter aínerikai külügymi­niszter a minap bizalmas be­számolót tartott a szenátus tag­jainak. A tájékoztató után az egyik szenátor így jelle­mezte az információt: „Semmiképpen sem volt bátorító”, számot adott a világ forró pontjairól, beleértve Kongót, Kubát, Laoszt és La- tin-Amerikát Ami az utóbbi időben e há­rom világrészben történik — Afrikában, Ázsiában és Dél- Amerikában —, valóban csep­pet sem bátorító az imperialis­ták számára. Sok helyütt for­rón ég a talpuk alatt a föld. A politikai földrengésjelző-ké­szülékek a világ legkülönbö­zőbb tájairól jelzik: a világ balra tart! Az, hogy „balra” — persze nem mindenütt a szocializmust jelenti. Dél-Koreában például csak arról volt szó, hogy egy végsőkig tartó kompromittált reakciós kormányt egy remél­hetőleg elfogadható kapitalis­ta garnitúrával helyettesítse­nek. De az elmúlt héten a vi­lág figyelmének középpontjá­ba határozottan és élesen anti- imperialista események kerül­tek. Harc Kongóért, hare Airlkáórt A legforróbb pont: Kongó. Ügyesebb gyarmatosító hatal­maknak sikerült a neokolonia- lizmus módszerével elérni, hogy „simán” függetlenséget adnak egy afrikai országnak, de ott maradnak bankáraik és politiki tanácsadóik, katona­tisztjeik és megvásárolt fekete politikusaik a kulcspozíciók­ban. A helyzet így kényelmet­lenebb, a kizsákmányolás ne­hezebb, de befolyásuk többé- kevésbé megmarad. Kongóban ez a módszer egyelőre nem vált be. A Süddeutsche Zeitung ri­portere leírja egy beszélgeté­sét Kongó legnagyobb keres­kedelmi vállalatának belga ügyvezetőjével. „Afrikanizáltuk a vállalatot — mondja a belga — kongói lett az igazgató és kongóiak az osztályvezetők.” A német tu­dósító a kongói igazgatóval akart beszélni, de a belga így válaszolt: „Nincs itt, a laká­somra küldtem, hogy a két macskámat megetesse.” Ez a neokolonializmus kari­katúrája, de igaz történet és jellemző az új gyarmatosításra. Kongóban azonban nem elé­gedtek meg a macskák etetésé­vel. Népe harcba kezdett, az afrikai népek támogatják, és már az a „veszély” fenyegetett, hogy az ENSZ megkerülésével afrikai csapatok verik ki a bel­ga gyarmatosítókat Kongóból. Ez túl sok lett volna a függet­lenségből, és az imperialisták a Biztonsági Tanácsban meg­szavazták a határozatot má­sodszor is. A belga hadsereg­nek ki kell vonulnia Kongóból. Hammarskjöld pénteken már bevonult kisebb ENSZ-egysé- gekkel Katangába is, amely el akar szakadni Kongótól, és ed­dig az ENSZ-csapatok bevonu­lását is megakadályozta. Csúnya, képmutató imperia­lista játék folyik Kongó körül. A belgák most nyíltan ki­mondják, hogy becsapták őket: azt ígérték, hogy az ENSZ se­gítségével biztosítják az impe­rialista befolyást a független Kongóban is, és ők is részt kapnak a zsákmányból. De Belgium itt tizedrangú szere­pet játszik. Elsősorban az volt fontos, hogy Amerika az afri­kai népek függetlenségének védelmezőjeként szerepelhes­sen, hogy ne engedjék a Szov­jetunióhoz, igazi támaszukhoz közeledni az afrikai országo­kat. Többről van szó, mint a hatalmas és gazdag Kongóról: az imperializmus pozíciói fo­rognak kockán egész Afriká­ban. Az ENSZ-csapatok megszáll­ják Kongót, a belgák kivonul­nak, Kongó függetlenségének tartalma, lényege körül azon­ban tovább folyik a harc, amely befolyásolja egész Af­rika további sorsát De már a harc puszta ténye bizonyítja, hogy az új gyarmatosítás esz­közei is gyengék az afrikai népek nemzeti függetlenségi harcával szemben. Az afrikai szabadságmozgalom magasabb színvonalra emelkedett, s a gyarmati hatalmak helyzete ma nehezebb, mint akárcsak egy esztendővel ezelőtt volt Az imperialisták most olyan várat ostromolnak Kongóban, amely egy évvel ezelőtt még az ő birtokukban volt Egy rejtélyes államé síny A legkevesebbet a világ „forró pontjai” közül Laoszról tudunk. Az a tény, hogy az 1954-es genfi egyezmény után, amely a hajdani Indokína fran­cia gyarmatot felszámolta, és helyébe négy független álla­mot (a két Vietnam, Laosz és Kambodzsa) állított, az ameri­kaiak már szerveztek egy ál­lamcsínyt Laoszban. Akkor a felszabadulásért küzdő Patet Lao erőit támadták meg, ille­galitásba szorították, letartóz­tatták és üldözték a legjobb hazafiakat, végül megszegték magát a genfi egyezményt is, és Laoszt amerikai támasz­ponttá kezdték kiépíteni. Ta­valy újból fellángolt a fegyve­res harc a Patet Lao gerillái és az amerikabarát Slmsanit­kormány között. Most azonban teljesen váratlanul a második laoszi ejtőernyős osztag száza­dosa, Kong Le államcsínyt haj­tott végre, elfoglalta a fővá­rost, míg a király és az ameri­kabarát kormány a vietnami határhoz közelebb fekvő Luang Prabang városban idő­zött. A Vientiane! rádió közölte az új laoszi vezetők programját. Ennek lényege: „Megvédjük a függetlenséget, a jogot, a sza­badságot, a királyt és a vallást az idegen, amerikai betoloko- dóktól, akik rabbá tették a la­oszi népet. Megszüntetjük a testvérháborút, amelyet a régi uralkodó klikk a Patet Lao erői ellen folytatott. Laosz le­gyen semleges ország, a külföl­diek távozzanak innen, jó ba­rátságot akarunk minden or­szággal, amely hasonlóképpen barátsággal közeledik hoz­zánk.” Politikailag nem gya­korlott. a „jő királyban” bízó, nem valamiféle kommunista program ez. De amerikaelle- nes, és ez 1 elég volt ahhoz, hogy Washingtonban már ki­jelentsék: nem ismerik el az új laoszi hatalmat, sőt a SEATO államainak tanácsát rendkívüli ülésre hívták össze, megtanácskozni: hogyan lehet­ne „megvédelmezni” Laoszt. Semmi kétség: Laoszban bal­oldali fordulat történt. Nem „kommunista összeesküvés” szülte, hanem az imperialis­tákkal szembeni jogos elége­detlenség robbantotta ki. Cukor ós korbács A harmadik forró pont: Ku­ba. hónapok óta vívja ez a kis ország a harcot az amerikai imperialisták fenyegetése el­len. Megszüntették a cukorbe­hozatalt Kubából, de ez nem használt, mert a szocialista or­szágok megveszik Kuba gazda­ságának alapvető forrását, a cukrot Az amerikaiak most az amerikai államok szervezetét mozgósítják Kuba ellen, azzal vádolván Fidei Castro kormá­nyát, hogy elősegíti „a kom­munista behatolást Ameriká­ba.” A politikai fegyvert akar­ják ezzel Kubának szegezni, közben Panamában negyven­hat dél-amerikai katonai ve­zetőt hívott össze Bogart ame­rikai tábornok, hogy a kuba- ellenes katonai szankciókat megbeszélje velük. De Kuba maga mögöb érzi a latin-ame­rikai népek és a Szovjetunió támogatását. Az imperialisták újra és új­ra beleütköznek abba a pusz­ta ténybe, hogy a Szovjetunió — van. hogy hatalmas és kész­ségesen segíti a szabadságu­kért, függetlenségükért küzdő népeket mindenütt a földke­rekségen. R kémkedés az agresszorok fegyvere A Szovjetszkij Flot cikke MOSZKVA (TASZSZ): Mi­Borzalmas négergyükosság NEW YORK (TASZSZ): James Webb, akit az UPI hír- ügynökség jelentése „törékeny fehér fiatalembernek” nevez, a floridai Tampa városkában sé­tált és egy négerre lett figyel­mes, aki autójában aludt. Webb hirtelen támadt ötlettel összekötözte a néger kezét és vékony műanyagból készült zsákot húzott a fejére. Ezután kéjjel figyelte az átlátszó zsá­kon keresztül a néger haláltu­sáját. NEW YORK (TASZSZ): A szovjet kormány ez idő szerint nem tartja célszerűnek a lesze­relési bizottság összehívását és tiltakozik ellene — írja a Szov­jetunió állandó ENSZ-képvise­lete abban a levélben, amelyet Hammarskjöldhöz, az ENSZ főtitkárához és Nervóhoz, a le­szerelési bizottság elnökéhez hajlov ezredes „A kemkedes az agresszorok fegyvere" című cikkében a következőket írja: Az amerikai kormánykörök, amelyek az állami politika szintjére emelik a kémkedést, nem sajnálják a pénzt erre a sötét ügyre. Évente körülbelül 3 milliárd dollárt fordítanak a különböző külföldi felderítő szervek fenntartására, több mint 100 000 ügynökkel rendel­intézett július 31-i levelében, valamint Hmscsovnak a Prav­da kérdéseire adott augusztus 9-i válaszában kifejtette e kér­désben elfoglalt álláspontját. keznek a külföldi országokban, óriási összegeket költenek ké­mek beszervezésére, zsarolásra és vesztegetésre. Jelenleg Nyugat-Németor- szág a kémtevékenység meleg­ágya. Több mint 400 amerikai, nyugatnémet és más imperia­lista kémközpont működik Nyugat-Németország terüle­tén. Az új háborúra készülő im­perialista agresszorok minden eszközt felhasználnak, hogy értesüléseket szerezzenek a Szovjetunió és a többi szocia­lista ország katonai és gazda­sági erejéről, különösképpen pedig a rakétafegyverekről, a szovjet hadsereg és a haditen­gerészeti flotta egységeinek elhelyezkedéséről, fegyverze­téről és harci készenlétéről.” (MTI) fi Hubai köztársasági elnök televízió-beszéde A Szovjetunió ENSZ-képviseletének levele Hammarski öldhöz intézett. Ezt a levelet azzal kapcso­latban küldték Hammarskjöld- nek és Nervónak. hogy a Szov­jetunió EN SZ-képviseletét a főtitkár augusztus 11-én táv­iratban értesítette: elhatároz­ták. hogy augusztus 16-ra ösz- szehívják a leszerelési bizottsá­got. A Szovjetunió ENSZ-képvi­selete szükségesnek ítéli közöl­ni, hogy a szovjet kormány a leszerelési bizottság elnökéhez HAVANNA (MTI): Dorticos kubai köztársasági elnök, va­sárnap Havannában, a televí­zióban beszédet mondott. Be­jelentette, hogy az állam ha­marosan saját kezébe veszi a Mao Bay Mining Company amerikai nikkel- és kobalt­vállalatot. Ez a legnagyobb magántulajdonban levő válla­lat Kubában. Rajta kívül még csak a Nicaro nikkelgyár ma­radt amerikai tulajdonban a múlt heti államosítások után. A Pravda cikke a leszerelés problémájáról MOSZKVA (TASZSZ): A Pravda hétfői száma közli A. L ukovec cikkét a leszerelés problémájáról. A földkerekség jóakaraté emberei — írja a szerző — tel­jes joggal állítják, hógy ko­runk legfontosabb és legidő­szerűbb kérdése, amely döntő befolyással van a világ sorsá­ra, a leszerelés. Az általános és teljes leszerelésnek a Szov­jetunió benyújtotta konkrét és célravezető propramja forró helyeslésre és támogatásra ta­lál a világ békeszerető népei­nek körében. Ennek a prog­ramnak a megvalósításában reális utat látnak a békéhez, a biztonsághoz és a háború elhá­rításához. A nyugati hatalmak egészen másként közelednek korunk problémáihoz. Szavakban ők is a leszerelés mellett szónokol­nak, de tetteik egészen másról tanúskodnak. Lehetetlen össze­egyeztetni az amerikai impe­rialistáknak a leszerelésről mondott hangzatos beszédeit a fegyverkezési hajszával, kül­földi katonai támaszpontok lé­tesítésével és azzal a fenyege­tőzéssel, hogy felújítják a nuk­leáris kísérleteket. Nyugat-Németországot — folytatja a cikk — rakétatá­maszpontok hálója lepi el, atomfegyverekkel szereli fel magát és előkészületeket tesz a Bundeswehrnek atombomba hordozásra alkalmas amerikai Poláris-típusú rakétákkal tör­ténő felszerelésére. A világközvélemény — írja befejezésül a szerző — mind határozottabban emel szót a béke védelmében, a fegyverke­zési hajsza ellen, és bármeny­nyire igyekezzenek az imperia­listák, számolniok kell az em­bermilliók akaratával. (MTI) Dorticos nem közölte a vál­lalat államosításának időpont­ját, sem indokait. A továb­biakban hevesen bírálta a ma­gánjellegű beruházásokat és hangsúlyozta, hogy a tervgaz­dálkodás az egyetlen módja az ipar fejlesztésének és a társa­dalmi haladásnak. Dorticos ez­után élesen támadta az Egye­sült Államok imperialista poli­tikáját. Egy másik beszédében kije­lentette, hogy hazája nem ve­szi figyelembe, ha az amerikai államok szervezete a jövő hé­ten Kuba ellen foglal állást. Az elnök rámutatott, hogy az amerikai államok az Egyesült Államok ösztönzésére ültek össze, azzal a céllal, hogy ösz- szefogjanak Kuba ellen. Dorticos em’ékeztetett rá, hogy 1954-ben az imperialisták ugyanezt a taktikát alkalmaz­ták, amikor előkészítették a guatemalai demokratikus rend­szer megdöntését. COSTARICA: Raul Roa ku­bai külügyminiszter szomba­ton Costaricába érkezett, ahol kedden kezdődik az amerikai államok szervezetének értekez­lete. A külügyminiszter kije­lentette: „Nem vádlottként, ha­nem vádlóként jött ide." Az UPI közlése szerint az értekezlet egy hétig fog tartani és célja, hogy súlyos, egyesek szerint „végzetes csapást” mérjen Trujillo dominikai dik­tátor rendszerére, másrészt el­szigetelje Latin-Amerikában Kuba „kommunistabarát poli­+,-b-<Si,5+” ílUTn Gergely Budavárában rögtön Czeczey ura- mék házat kereste. Kicsit megdöbbentette a hideg fogadtatás, de legjobban az, amikor közölték vele, hogy Vicuska nincs otthon, — ő a királynő udvarhölgye lett. Gergely letör­ve, búsan ment el, útja a királynő kertje közelébe vitte, ahol nemsokára meglátta rég óhajtott Vicuskáját, aki, amikor észrevette, boldogan üdvözölte őt. Egész délután együtt voltak. Gergely felajánlotta ajándékul a visszautasította. Gergely szomorúsága nem tartott sokáig, mert ez az együtt töltött dél­után minden perce igazolta érzelmeit a leányka iránt. Amikor elbúcsúztak, már este volt, Vica odatartotta hamvas arcocskáját és csókkal váltak el egymástól, életükben elő­ször. (Folytatjuk) Gábor paptól kapott török talizmán-gyűrűt szerelme jegyéül. Víeus, bar udvariasan, dt

Next

/
Thumbnails
Contents