Népújság, 1960. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-14 / 192. szám

1960. augusztus 14., vasárnap NÉPÚJSÁG 5 Baráti beszélgetés egy szocialista munkabrigáddal Egy kiváló dolgozó A tavasz még messze járt, de az emberek agyában és szí­vében új tervek, új vágyak születtek. Hogyan lehetne szer­vezettebben, jobban dolgozni, mit kellene tenni, hogy jobban elsajátíthassák a szakmát és az mondom úgy, ahogy van, ami­kor a brigádot szerveztük, nem gondoltunk a kocsiintézőség tisztjére. Nem vettük szorosan odatartozónak. Sokat vitáz­tunk egymás között, hogy s mint volna jobb a brigád ösz­sőbb ez áll: „Erdélyi Zoltán brigádtársat az előző időszak­ban tanúsított kiváló termelé­si, társadalmi és mozgalmi munkájának elismeréséül tag­jelöltként felvették a pártba.” — Miután elnyerték a szo­cialista brigád címet, tet­tek-e újabb vállalást? — Igen — mondja szinte egy­szerre Győri Antal és Pogonyi Lajos —, hiszen meg akarjuk tartani ezt a címet. Üttörők voltunk Hatvanban, a szocia­lista brigádmozgalomban, _ úgy érezzük, a becsület és a hírnév kötelez. Kezdetben nem tulaj­donítottak különösebb jelentő­séget az új mozgalomnak. De mostanában szívesen jönnek velünk társadalmi munkára és egyéb megmozdulásokra a bri­Tajti József segédkezető 1934-ben a Hatvani MÁV Fűtöhiznál kezdte a szakmát, s jelenleg Is ott dolgozik. Huszonöt éve járja az or­szágot. A vasutasnap alkalmával jó munkájáért őt is kiváló dolgozó jelvénnyel jutalmazták. szetétele. Nehezen alakult ki. De aztán Győri Antal is jött velünk, aláírta a szerződést és ma már a brigád oszlopos tag­ja. Sok múlik az üres kocsik irányításán, tehát jó, hogy a K. T. G. is tagja brigádunknak. — Milyen vállalást tett a szocialista címért induló bri­gád? Kérdésemre Révész József, a vasutas szakszervezet termelési felelőse előveszi a brigádnap­lót. A szép sorjában beírt pon­tok közül néhányat feljegyez­tem: „A fűtőházi dolgozókkal karöltve, a tehervonatok gaz­daságos kihasználását a meg­adott tervhez képest, három százalékkal emeljük.” ... „A személy- és rendezőpályaud­var munkájának lebonyolításá­val, a tartalékmozdonyok ész­szerű kihasználásával a meg­adott kocsimozdítasi tervet két százalékkal túlteljesítjük.” ... „Szakmai továbbképzésünk ér­dekében a brigád valamennyi tagja megrendeli a Vasút című szaklapot, azt rendszeresen ol­vassa és kiértékeli. A szakmai oktatásokon együttesen részt veszünk, a vizsgákra közösen felkészülünk.” Gólya Sándor] forgalmi szolgálattevő egyénid vállalása: „Fehér József bri-] gádtagnak átadja munkamód-! élet minden megnyilvánulásá­ban mindig igaz, példamutató emberek, új társadalmunk élenjáró harcosai legyenek? Pogónyi Lajos állomásirá- Jiyítóval, a hatvani vasútállo­más szocialista brigádvezetőjé­vel a rendezőpályaudvar fel­vételi épületében találkoztam. Kurta félmondatokkal beszél­gettünk, mert mindig csengett a telefon, jelzések jöttek, uta­sításokat adtak, vonatok dübö­rögtek, elevenen lüktetett az élet. — Mi az én munkaköröm lé­nyege? — kérdez vissza Pogo­nyi Lajos —, ha a rendező jól látja el feladatát, ha az elegy- feldolgozás jó, akkor az egész állomás munkáját előre vitte. Olyan ez a szoba, mint egy idegközpont. Huszonnégy órán­ként 120—140 teher- és körül­belül 60 gyors- és személyvo­nat, az országos kocsimeg- rakástól függően, 2800—3100 a kocsiforgalom, ha nem törté­nik valami rendkívüli. De min­den napra esik valami rendkí­vüli. Nincs két egyforma szol­gálat. — Mivel kezdik a napi munkát? — Rövid eligazítás a forgal­mi szolgálattevő, a kocsimes­ter, raktárnok és az állomás­irányító részé­re. Aztán elő­vesszük a két­szer tizenkét- órás vonatfor­galmi tervet. Ez az irányelv, ehhez kell ma­gunkat tartani. De sok függ a. brigád összmű- ködésétől. — A szocia­lista brigádok munkája szo­rosan kapcso­lódik? — Igen. Ál­landó, közvet­len kapcsolat­ban vagyunk egymással. A tíz fős brigádból kilencen va­gyunk most szolgálatban. — Tehát komplex-bri­gádként dol­goznak? — Igen, és amióta össze­szoktunk, job­ban megy a munka. Gólya Sándor, Erdélyi Zoltán és Fe­hér József for­galmi szolgá­lattevők, Telek Gyula menet­irányító, Győri Antal kocsi in­intéző, Pelle Béla és Házi János kocsimes- szerét. Pelle Béla kocsimester] terek, Szilágyi István naplózó, a VIII. általános iskolát el- Bedinszki Lajos mozdonyfelvi- végzi”... gyázó. az én beosztásom pedig: „Szabad pártnapokon, ünne-] állomásirányító — sorolja a pi megmozdulásokon egyönte- szocialista brigád tagjainak tűén részt veszünk.” ... Tehát] nevét Pogonyi Lajos. — Meg- konkrét, a helyi viszonyokon Kállai Miklós lakatosnak igen fon­tos része van abban a munkában, bogy időben kiindulhasson a moz­dony. A szocialista brigád cím el­nyeréséért dolgozó brigád egyik tagja, s azt mondja, minden re­mény megvan arra, hogy ezt a cí­met el is nyerik. Teljesítették a vasutasnapra tett vállalásaikat. Kállai Miklóst ma kiváló dolgozó jelvénnyel tüntették ki. gádom kívül állók is. Azon gondolkodunk, hogy a csatla­kozókból új brigádot szervöz- zünk-e, vagy kibővítsük so­rainkat — tűnődött Pogonyi Lajos, szocialista brigádvezető. Sokáig beszélgettünk még a hatvani vasutasokkal. Az állo­más féléves, valamint a júliusi eredményeinek tüzetes vizsgá­lata után megállapíthatjuk, hogy Hatvanban tudatosan dol­goznak a jelmondat megvalósí­tásán: „A szocialista brigád­mozgalom nemcsak cél, hanem eszköz is legyen a célkitűzések megvalósításában.” Fazekas László alapuló vállalásokat rögzítet­tek a naplóban, a munkára, a tanulásra és az embertformáló közösségi, politikai nevelés te­rületén is. Nem titkolják a bri­gád tagjai, hogy ez utóbbinál volt a legtöbb bizonytalanság és főleg itt kell még jobban elmélyíteni a munkát. — Ki és hogyan ellenőriz­te a vállalások teljesítését? — Elsősorban mi magunk. Eleinte hetenként többször is. Később, ahogy a helyzet meg­kívánta. A fontosabb eseményeket a naplóban rögzítették. Csupán párszavas bejegyzések, de az új kezdeményezés sikerének egy-egy fontos állomását jel­zik: Április 26-án: „A gépfor­dulóra vonatkozó újítási javas­latot az Igazgatóságnak meg­küldtük. A brigád 108 száza­lékra teljesítette a februári te­hervonat gazdaságos kihaszná­lási tervét.” Szuromi István, a szakszer­vezeti bizottság titkára veszi át a szót. A brigádok maguk kérték, hogy alakítsunk egy bizottságot, amely havonként rendszeresen ellenőrzi a válla­lások teljesítését. Lényegesnek tartották, hogy havonta vizs­gálják felül a teljesítményeket, mert különben csak utólag, a hat hónap letelte után derülne ki, hogy valamelyik, talán nem is lényegesnek tartott vállalás­ról megfeledkeztek, vagy utó­lag merül fel vita az értékelés módja és egy-egy részfeladat teljesítésének valódisága körül. Azt kívánták, hogy ellenőrizze, bírálja, de segítse is őket ez a bizottság. Ebben az értékelő bizottságban részt vesz a szak- szolgálat, a párt- és a szak- szervezeti bizottság képviselő­je. Iparkodtunk eleget tenni a brigádok jogos kívánságának. A szakszervezet titkára fel­lapozta a szocialista brigádok „összesítő naplóját”, amelyet az értékelő bizottság megálla­pításai alapján az ÜB vezet. Ott ezeket olvashatjuk: „A Po- gonyi-brigád márciusban 108,8, júniusban 105,8 százalékra tel­jesítette a tehervonat gazdasá­gos kihasználási tervét.” „Az április 21-i termelési tanácsko­záson Teleki és Házi elvtársak betegségük miatt nem jelentek meg, a brigád többi tagja jelen volt. Pogonyi és Gólya brigád­tagok értékes javaslatokat tet­tek.” Május 6-i bejegyzés: „A Pogonyi-brigád a Béke Tsz- ben 40 óra társadalmi munkát végzett, a rendezői pályaudvar gyomirtásánál, munkaidő után, 26 órát dolgoztak.” Kicsit ké­“ lllllllltlIllllIllll!lllllllllllllll!lllllHllllll!l|lllllllHnillI!lllllllllll]IIIHIIIIIIHIllllllimilllllllllllllllllllnllHIHIHIIIIIIIHItlllllllllUIIUIItllllHIHIIIIII!llllllllllltlllllllllllll!lllllllllillllll«IH!llllinllllill lllllllliillllillíilll Megyénk vasútállomásai közül a X. vasutasnapon a vámosgyör- kiek nyerték el az élüzem címet. Első féléves tervüket 111,5 százalékra teljesítették. Az állomás egyik legiobb dolgozója Szabó Mihály tola­tásvezető, aki 117,2 százalékos egyéni eredményével a legjobb helye­zést érte el. Hosszú idő után a vasutasnapon játssza első hazai I. o. mérkőzését as FVSC labdarúgó-csapata Több mint egy éve, hogy a Füzesabonyi VSC labdarúgó- csapata hazai pályán utoljára megyei I. osztályú labdarúgó­mérkőzést játszott. Ismeretes, hogy mielőtt a csapat kiesett volna a legj óbb megyei együt­tesek küzdelméből, — már ha­zai játékjogát megvonták egy botrányos kimenetelű mérkő­zés miatt. A füzesabonyi vas­utasfiúk azonban nem csüg­gedtek el és fölényesen meg­nyerték az összevont járási bajnokságot, visszakerültek a megyei I. osztályba. Az első mérkőzésükön idegenben bra­vúros győzelmet arattak a jó­képességű Dobó HSE ellen, s ma délután Füzesabonyban a Tiszafüredi Petőfi együttese lesz az ellenfél. A járási baj­nokságban a két csapat óriási küzdelmet vívott egymással az első helyért, előbb Tiszafüred győzött 6:0, majd a vasutasok vágtak vissza 5:0 arányban; A mai mérkőzésnek különös jelentőséget ad, hogy az a vas­utasnap keretében kerül sorra, s talán mondanunk sem kell, hogy milyen nagy érdeklődés nyilvánul meg iránta. A hírek szerint Tiszafüredről több szá­zan kísérik el a csapatot. (-—váry) Késett a Big Ben A londoniak bánatára híres időmutatójuk, a „Big Ben” há­rom percet késett. Egy teljes órahosszat tartott, amíg sike­rült rendbehozni. A hiba oka: egy észak-amerikai turista fel­mászott a harangtoronyba és izgalmában beleejtette fényké­pezőgépét az óra szerkezetébe. Indul a 327-es mozdony. A szerelvény húzót, más­nap szenet, épületanyagot, aztán élelmiszert szál­lít. Az utóbbi években megkétszereződött a for­galom. Az emberek és a gépek teljesítményük legjavát adják. A vasútnál soha sincs üzemszü­net. Az év minden napján, mindig három mű­szakban dolgoznak. i SOK-SOK TAPASZTALAT- \ TÁL, mondanivalóval jöttem I el a hatvani vasutasoktól, I akikkel néhány órát töltöttem \ az ünnepre készülődés serény I időszakában. [ Annak, a végső soron sum- l mázott megállapításnak, hogy \ ezek az emberek itt, Hatvan } városban minden erejükkel a \ szépet, a jót akarják szolgálni I — számos élményadta bizony- | ságát hoztam magammal. | Megyünk Teliér Sándorral, a ; kultúrigazgatóval, s megmu- | tatja az épületet az állomástól \ valamivel arrébb, láthatom I nagy-nagy fáradozásaik most | már valóban nagyszerű ered- | ményét: a művelődési házat... 1 Ha mindvégig nem szólsem- | mit, csak bemutatja azokat az l embereket, akik az utolsó si- | mításokat végzik az épületen, [ már kialakul egy kép, — még- \ hozzá egész biztató kép —, a = vasút dolgozóinak a művészet, \ a szépség, a kultúra utáni vá- \ gyakozásáról. I Jó mindjárt itt az elején a \ leglényegesebb dologgal kez- [ deni. I Megbecsült ember, aki szín- ] játszók között tevékenykedik, [ köszönet jár az énekkari tag- = nak és az a sok száz, meg ezer ; ember, aki az öntevékeny ; együttesekben szerepel, mind- í mind elismerő szót érdemel.. j De mennyivel több ennél, ha a ] művelődési munka körülmé- i nyeit is kétkezük munkájával : teremtik meg az emberek?! ; MERT FURCSA EMBEREK • ezek a vasutasok: valamikor ] odasorolták őket az italosfajta i nációhoz, mégis, már 1932-ben ] megvettek egy házat szórako- ; zási kedvük hajlékának. A dé- : vaj, búfelejtő italozás mellett ! — mert nyilván az volt —, a ; lélek is élt azért, mert szeret- ] ték ám a szép dalokat, a zenét, ■ a táncot, a verset... Házat Vocntacnlf a kultúrházbaii vasutason a kultúráért vettek 1932-ben, ma is ennek a helyén áll az új, a korszerű, az igényes hajlék. Annakidején a pénzüket adták érte, most is sokat adnak: időt és fáradsá­got. Vasutasok: ahány ember, annyiféle szakma. Hegedűs János I. vonatveze­tő, a kulisszák mögött a falat meszeli. Nagy István raktáros a parkettet javítja. Mikk Zol­tán és Erdész János szintén vasutasok, ám a munka, amit elvégeztek, speciális villany- szerelőnek is büszkesége lehet­ne. A kultúrterem világítási megoldása olyan, mint az Er­kel Színházé, csak méretek­ben ... Vagy 200 villanykörte, nyolc reflektor — modem, nagyvonalú munka... De so­rolhatnánk tovább a tevékeny emberek nevét... Azt mondja Teliér Sándor: — Az épületet átépítették hatalmas költséggel, a külső munkákra csak 25 ezer forint jutott, de ráfordítottunk több mint 40 ezret, mert körülbelül 15—20 ezer forintra becsülhető a társadalmi munka. NEM KIS BÜSZKESÉGGEL mutatják a művelődési házat: — Ennyi volt a régi — mondják és körülhatárolják a régi házat. — Ez itt az új — és az épü­let nagyobb részét mutatják. — Ezt mi építettük, saját erőből... — Nem értem meg, hogy lé­teznek más művelődési ottho­nok — tűnődik hosszan Komá­romi Károly gazdaságvezető.— Nálunk csaknem mindent az emberek, a vasutasok csinál­nak. Miért? Számtalan nagy, forró siker színhelye volt 1932 óta a kul­túrotthon és talán ez a múlt is, a hagyomány is sarkalja az embereket a folytatásra... Vinni tovább, amit megkezd­ték az öregek, mert jó és szép dolog volt ez mindig, mind a mai napig. Ma már messze maradt, s a múlté a szesz, mint jellegzetes vasutas-szenvedély. A múltból az az érzés munkál tovább, amelyik mindig nemes volt. Ángyán Jenő, aki idestova 30 éve karmestere a vasutas zené­szeknek, akinek a zenekarából művészek kerültek ki, vezé­nyelt egy időben Kocsis Albert kiváló hegedűművészünknek is, egyszóval Ángyán Jenő mondja, a legjobb és egyben leginkább hivatott ismerője a múltnak, jelennek: — Itt mindig névtelenül, de teljes szívvel és nagyon sokat dolgoztak az emberek. És kíváncsiak vagyunk az eredményre? Íme: 130 vasutas utazott Sze­gedre, az ünnepi játékok meg­tekintése végett. Pestre járnak operát hallgatni egyszerű vas­utasok: Aida, Sába királynője érdekli őket. STATISZTIKA TANÚSÍTJA, hogy egy fél évben majd 50 is­meretterjesztő előadást rendez­tek és több mint 1500 ember ismerkedett így a csillagokkal, az atommal, a természettel, a test, a lélek, az élet, a világ dolgaival... Volt olyan színdarabjuk, amely megért 38 előadást: Vu- kovics Jenőt, Pádár Bélát, Menyhárt Pált, Kovács Ká­rolyt, Kőhalmi Évát és a töb­bieket, mint sok kedves él­mény szerzőit emlegetik Hat­vanban és a város körüli fal­vak lakói is. Fekete Endre a könyvtáros, nyugdíjas vasutas, aki szívesen vizsgázik még ma is a könyv­táros tanfolyamon. Mintegy 2500 kötetet tart számon és 350 állandó olvasót. Évente 10 ezer forintért vásárolnak könyvet. A könyvtárat nemcsak vas­utasok látogatják, és itt áll­junk meg egy szóra ... Ha a vasutasok művelődési tevékenységét vizsgáljuk és jelentőségét próbáljuk felmér­ni, az is idetartozik, hogy nem csupán háromezernyi MÁV alkalmazotté a kulturális léte­sítmény, a művelődési munka gyümölcse, öröme, eredménye, szépsége. Egy városrész részesül eb­ben: a 9000 lakosú Űj-Hatvan. Ha tehát a színjátszók Tabi: Különleges világnap című víg­játékát tanulják, ha pesti éne­keseket, művészeket hoz a Művelődési Ház, ha egy vas­utas meszel, vagy kapcsolótáb­lát szerel a kultúrotthonban, ha könyvet vesznek, mindez sok más emberé is — sokak lelke gazdagszik, épül belőle. Csendben, hivalkodás nélkül dolgoznak a művelődésügy te­hetséges, szolid munkásai. Őszinte szívvel, jóakaratú buz­galommal terjesztik a kultúra kincseit és csiszolódnak az el­mék. A vezetők éppúgy, mint munkatársaik, szolgálatot tel­jesítenek valamennyien, ki-ki a vasút valamilyen felelős és nehéz posztján, önzetlen mun­kát végeznek mindahányan, áldozatot vállalnak a népmű­vplpcprt NAGYÓN NAGY DOLOG EZ a demokratizmus és ered­ményekben gazdag, példának eminens... Kiss János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents