Népújság, 1960. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-10 / 188. szám

1960. augusztus 10.. szerda NEPÜJSAG 8 Két- és háromajtós szekrények, müanyagbetétes hálószobagarnitúrák prototípusai készültek el az Egri Faipari Vállalatnál HOSSZÚ UTAT TESZ meg egy kivágott szál fa, amíg szép, formás bútor kerekedik belőle a szakmunkások keze alatt. A fatermelők nehéz munkája mellett érdemes szót ejteni a bútorkészítőkről, — azokról, akik két kezük mun­kájával járulnak hozzá a szo­bák, a lakások belső csinossá­gához. Nem nagy üzem az Egri Fa­ipari Vállalat, de a munkások híre, s készítményeik már más megyékben is ismertek. Itt gyártják az „Erzsébet” háló-garnitúrát. Innen szállít­ja a Bútorértékesítő Vállalat a rendeltetési helyére, ahol még festik, fényt adnak a bú­toroknak. Ebben az évben 2300 garnitúrát kell belőle gyárta­ni, mert megnőttek az igények. Az első félévet, mint B a t a Gyula munkaügyi vezető is mondta, száz százalékon felül teljesítették, az Erzsébet- hálóból 1101 garnitúrát készí­tettek el. — De nem lenne teljes a vállalatról alkotott kép, ha nem szólnánk a többi mun­kánkról — kapcsolódott a be­szélgetésbe Balázs Sándor igazgató. — Az igaz. hogy vállalatunk fő gyártmánya a nyers Erzsé- bet-háló, de ezenkívül még gyártunk sok érdekes dolgot és segítünk a lakosságnak is. ha rendelést kapunk ablak-, ajtó­keretek készítésére. 1 Legutóbb a Nagy József Ter­melőszövetkezetnek — amelyet mi patronálunk — készítettünk ablakokat és a villanyszerelő­ink is segítettek a gazdasági épületek vezetékhálózatának korszerűsítésében. A NAPI MUNKA el­végzése mellett valóban ko­moly segítséget nyújtanak a vállalat szakmunkásai a ter­melőszövetkezetnek, a lakos­ságnak. A fő gyármány mellé elég szép számmal sorakoznak az olyan munkák, amelyeket a munkások kísérletező, alkotó keze hozott létre. Az Erzsébet típusú hálószobákból ebben az évben annyit gyártanak, hogy a meglevőkkel együtt a legnagyobb keresletet is ki tudják elégíteni; Tehát, ha továbbra is csak ezeket gyártanák fő gyárt­mányként, akkor oda jutna a vállalat, hogy nem tudna pia­cot szerezni árujának. Ezért már előre gondolkodnak a vál­lalat műszáki vezetői, nehogy bekövetkezzék ez az állapot. A külföldi szaklapokból és a „Faipar” című folyóiratból szerzett ötletekkel hozzáláttak az év elején a műanyagbetétes bútorok kísérleti gyártásához. Az első készítmény március­ra készült el. Az ízléses, mű­anyagbetétes éttermi asztalból a Park Szálló is vásárolt, de jutott belőle- a hévízi üdülők­be is. összesen 100 darabot gyártottak ebből az új bútor­fajtából, de az első vásárlók után újabb érdeklődők jelent­keztek. A kísérletek tovább folytak. A harmadik negyedévre újabb rendelések érkeztek. A Füzes­abonyi Állami Gazdaság üze­mi ebédlőjébe rendelt 38 asz­talt, a Hevesi Állami Gazdaság ötvenet. Tehát nemcsak a rep­rezentatív éttermekbe jutott az új gyártmányból, hanem az állami gazdaságok üzemi konyhájába, éttermébe is. A kezdeti sikerek után még nagyobb lelkesedéssel kezdett munkába Jánosi Sándor és B o b k ó Gyula. A kezük alatt alakult a fa, születtek újabb­nál újabb prototípusok. Az első félévben elkészült két műanyagbetétes, modem kivi­telű hálószoba-garnitúra, egy kétajtós és egy háromajtós szekrény. AZ ÚJ KÉSZÍTMÉNYEK jóval olcsóbbak lesznek, az előkalkuláció szerint, mint elő­deik, a festett hálószoba-garni­túrák. Az olcsóság mellett előnyük, hogy gyorsan tisztíthatók, egy­szerűen csak vizes ruhával kell letörölni a műanyagbetétet. Sokféle, változatos színben ké­szülnek az új gyártmányok, szinte elképzelhető, hogy va­lamikor majd a szoba színéhez gyártanak bútorokat. A mű­anyag felhasználásával ez könnyen elérhető. A harmadik negyedévben még húsos és bambis ládák ké­szítését vállalták az Egri Fa­ipari Vállalatnál. A városi ta­nácsnak társadalmi munkában vitrinnek is beillő televízió­szekrényt kíszítettek. Az Egri Faipari Vállalat nem tartozik a város nagy üzemei közé, a munkások száma alig haladja meg a százat, de még­is jelentős a munkája, mert sokszor közvetlenül a lakos­ságnak dolgozik. Dicséretet érdemelnek azok a munkások és műszaki veze­tők, akik segítik az új gyárt­mányok születését, bátran mernek kezdeményezni, jó ér­zékkel alkalmazzák az új eljá­rásokat. Először idegenkedtek a műanyagtól, de később, mint az eredmények is mutatják, megbarátkoztak vele. AZ EREDMÉNYEKET fi­gyelve azt is látni kell, hogy milyen körülmények között ér­ték el azokat. A vállalatnak három munkahelye, vagy ha úgy tetszik, telephelye van, ahol „kiöregedett” gépekkel, mostoha körülmények között készítik a legújabb gyártmá­nyokat, amelyekkel országos hírnévre is szert tettek. Kovács János Társadalmi ellenőrök a hatvani járás jobb ellátásáért A hatvani járási tanács ipari, kereskedelmi állandó bizottsá­ga legutóbb Petőfibányán tartotta meg ülését. A megbe­szélésre meghívták a Mátravi- déki Szénbányászati Tröszt munkásellátási felelősét, a szakszervezet társadalmi el­lenőr felelősét és a helyi ipar ipari-kereskedelmi állandó bi­zottság elnökét is. Az ÁB megállapította, hogy Petőfibánya zöldség- és gyümölcsellátása az utóbbi időben lényegesen javult, bár gyümölcsből még mindig több kellene, de azért általában jónak mond­ható az ellátás. A zöldség- és gyümölcsellátás megjavítása a hatvani földművesszövetkezet 2-es üzlete mellett elsősorban annak köszönhető, hogy a kör­nyező termelőszövetkezetek szívügyüknek tartják a petőfi- bányai bányászok ellátását. Ecsédről az Aranykalász Tsz hetenként háromszor, de a horti Haladás Tsz, a lőrinci és a rózsaszentmártoni tsz-ek is, bőséges árufelhozatalt biztosí­tanak a petőfibányai piacra. A tsz-en kívül sokan a ház­táji földön termelt zöldségfélé­ket is ezen a piacon adják el. Akad olyan személy is, mint például Fehér Illésné, herédi lakos, aki egy pár csirkéért 67 forintot kért az ellenőrzés ide­jén, pedig a csirkék kicsik és Naplótöredék Ma nem a nyaraló suhanjon Czép idő van. ^ kell bezárni ajtaját, hogy be ne szobámba a felhő. Kirándulni megyek. Először gyönyörköd­ni fogok a vidékben. Felme­gyek a galyatetői kilátóba. Minden nagyon szép, messzire ellátni. Különböző feliratokat találok a kilátó falán. A kor­látot már egészen elfaragták. Mellettem kicsit lejjebb, egy turista áll, bicskával a kezé­ben. Monogramját a falép- csőbe vési, mert másütt már nem talál helyet, ez is össze­vissza van már faragva, meg a többi is. — Talán még le tudok men­ni! — Lemegyek. Megkeresem a turistajelzést és elindulok Ágasvár felé. Gyönyörű a vi­Megoldódott a nápolyi „tejbotrány44 A rendőrség hosszas nyomozás után kiderítette a hó­napok óta tartó nápolyi „tejbotrány” körülményeit. A múlt év szeptemberében egy nápolyi háziasszony meg­döbbenésére döglött patkányt talált a városi tej csarnokban vásárolt tejesüveg belsejében. Azóta a nápolyiak legnagyobb kétségbeesésére állandósultak a panaszok, hogy a tejesüve­gekben a legkülönfélébb „idegen anyagok” találhatók. Valaki pl. egy ízben békát talált az egyik üvegben. A rendőrség a napokban kiderítette, hogy a városi tejköz­pont egyik tisztviselőjét egy nápolyi „maffia” felbérelte és utasította, hogy minden módon tegye tönkre a tej központ for­galmát. A maffia egy magáncég megbízásából működik, amely meg akarja szerezni Nápolyban a tej egyedárusítását. dék, sok a sérült fa. Itt is van egy, már szárad, annyira ösz- szevagdosták. Szegény. A tör­zséről olvasom: „Itt jártam, Lulu” — „M. J„ 1960.” — „Az együtt töltött órák emlékére.” „Hogy feledésbe ne menjünk! jegyzé K. K. és R. S.” — Micsoda emlékek! Fájók, károsak a fák számára! To­vább megyek. Suttog a feny­ves, már látom Mátraszent- lászlót. Pihenek egy kicsit. Bicskát veszek elő, megérkez­tem, nem vésni akarok! — Nem is férne már rá a nevem itt, erre a fenyőre, csu­rog a gyanta, hogy „vérzik” ez a fa is. Nézzük csak: egy szív, átdöfve nyíllal — vajon ki volt a csalódott? — felette ez áll: „szívtelen voltál hozzám!” — talán a fa forrta ki magából ezt a mondatot?!... Ejnye, ej­nye, mennyi faragás! Ott a másik fáról nagy gallyakat is letörtek, s a frissen sebzett törzsén, égések nyomai látha­tók. Feketéllő, beégetett betűk: „Erre járt Róka és Micu, a két jó mákvirág, június 8., 1960.” Megszomjazom. Forrást ta­lálok, lehajolok, hogy merjek üdítő vizéből, De nincs gusztu­som hozzá. Egy „Mackó” sajtos doboz fedele ringatózik a víz színén, ételmaradékkal. Né­hány kenyérhaj és almacsutka úszkál körülötte. Vajon ki tet­te és miért? Nincs elég hely a hulladék elhelyezésére? Pont a forrást kell beszennyezni? Nem értem az embereket... No, majd találok másütt is vizet. Ezt mondják azok is, akik most érkeznek kis társa­ságban. Csatlakozom hozzájuk, miért menjek egyedül, egy az utunk. Elbeszélgetünk. Hatan vannak, három nő, két férfi, meg egy gyerek. Közeledünk Ágasvárhoz. Az utolsó emelke­dő előtt leheverünk. Az egyik férfi bicskát vesz elő, s a mel­lette levő fiatal fa törzsének szegezi. A gyerek megszólal: apuka, ne bántsd, az iskolában azt mondták, fáj a fának! — és apuka leereszti a kezét, én meg mosolygok — örömömben. — Kifogyott a papír. , Megjegyzés: a gyerekek sok­szor a felnőtteket is megszé­gyenítik. A Mátra emlékét a szívükbe zárják, nem a fára vé­sik. Aki a forrás vizéből iszik, gondoljon arra, rajta kívül más is akarja oltani szomját. Olyan emlékre pedig nincs szük- szükség mint amilyent Lulu és társai hátrahagytak, a kirán­dulók pedig üde, zöldellő erdő­ket akarnak látni, nem hierog­lifákat, szívtetováeíót és el­pusztult fenyőket. A Mátrában, 1960. júliusá­ban. Dr. Rőczey Ödön Magas, egyenes tar­tása, asszony, bizalmat­lan, vagy inkább tar­tózkodó a tekintete. Tartását nem törte meg az élet, de hogy szemében megcsillan a tartózkodás, az a régi, eléggé örömtelen gyer­mekkor örökre meg­maradó hagyatéka. Kiss Lászlónénak hívják, és az egri Do­hánygyárban dolgozik. Mióta? Harminchárom esztendeje sikerült be­jutnia azok közé az asszonyok közé, akik rendszeres keresettel, rengeteg munkával él­tek nagyon sokáig. 1913. A kis Anna két- esztendős, amikor nyi­ladozó értelmével meg­ismer valakit, valakit, aki anyja helyett any­ja akar lenni, hiszen édes szülei kivándorol­tak Amerikába. Anna menhelyre került, s a nevelőszülők Rima­szombatról vitték csa­ládi otthonukba. Édes­Harminchárom éve munkásnő — tíz éve tanácstag anyát, édesapát pótolni nem lehet. A kislány nőtt, és amikor elérte a nyolc esztendőt, neki is sorompóba kellett áll­nia, neki is részt kel­lett vennie a család életében kis keze mun­kájával. Fáért járt az erdőre. Majd 12 eszten­dős, amikor először áll be kiscselédnek, hogy ezt a keserves kenye­ret egye tizenhét éves koráig. Egerben akkor már itt a Dohánygyár, s a fiatal lánynak min­den vágya — bekerül­ni. Végre, sikerült! Az­tán jöttek az évek, férjhez ment, és jöttek a gyerekek. Egymás után érkezett meg a családba négy fiú és három lány. Ma már csak négy gyerek van otthon, de elég gond ezeket szárnyukra bo­csátani, mert kettő még iskolás, a másik kettő meg nagyon fia­tal. Az édesanya büsz­keségével sorolja: ket­tő itt maradt a gyár­ban, egyik osztályveze­tő, a másik munkás. Egyik lánya postamű­szerész, másik fia Sztá- linvárosban szerelő. Így van ez. Az édes­anya sok-sok éjszaká­ja, ezernyi apró, gyer­meket féltő gondja el­kíséri a hét gyermeket egész élete útján. De az életben Kiss Lászlóné megtalálta más vona­lon is a helyét. Annyit szenvedett ő az életé­ben, hogy nem rossz helyre fordulnak azok, akik mint tanácstagot keresik fel gondjukkal, bajukkal. Mert Kiss Lászlónét a nép bizal­ma ezelőtt tíz évvel tisztelte meg azzal, hogy a tanácstagok so­rába őt is beválasztot­ta. Tíz éve vesz részt a tanácsüléseken, hogy a tapasztalataival, el­gondolásaival, javas­lataival segítse a mun­kát, vigye előrébb a dolgozók ügyét. Amikor megkérde­zem tőle, hogy milyen kérésekkel, panaszok­kal, javaslatokkal for­dulnak hozzá az embe­rek, csendes mosollyal, válaszol: — Tíz év alatt? Ki tudná már azt felso­rolni! Csak annyit mondhatok, hogy köz­ügyeket, utat, kutat, villanyt, lakást, meg a jó ég tudná megmon­dani, mit el nem intéz­tünk már a tanáccsal közösen a dolgozók ké­résére. Volt aztán na­gyon sok olyan eset, amikor egyéni pana­szok, egyéni torzsalko­dások ügye került hoz­zám. Ha nem is tud­tam minden esetben két gazda, vagy két asszony között az egyetértést helyreállí­tani, mégis jólesett, hogy mint tanácstagot, úgy tekintettek engem, mint akihez valóban minden ügyben fordul­ni lehet. Ha majd augusztus tizenkilencedikén ösz- szeül az ünnepélyes ta­nácsülés a városi taná­cson, ott ül Kiss Lász­lóné is csendes, kedves mosolyával, s ha az eredményekről lesz szó, maga is érezhet egy kis büszkeséget, neki is sok köze volt a közös munkához, az elért eredményekhez. (Á. É) soványak voltak, de ezen a na­pon kevés volt a felhozatal és ezt akarta kihasználni ez az asszony. A bányászok és a becsületes dolgozók elítélik az ilyen spekuláns szellemet. Az ÁB a piacok és vásárok ellenőrzésének fontosságát szem előtt tartva, felhívta a kereskedelmi felügyelőt, hogy társadalmi ellenőrök bevoná­sával július 31-én a lőrinci „Szent Anna búcsú” alkalmá­val végezzen ellenőrzést a bú­csún megjelent árusoknál, mert a legnagyobb visszaélések a búcsúk alkalmával fordulnak elő, mert eddig ott kevés ellen­őrzés volt. A kereskedelmi felügyelő, Horváth Ferenc és Csalogány Károly társadalmi ellenőrök­kel eleget tettek kötelességük­nek és közösen ellenőrizték a búcsú vásárosait. Mintegy 32 kiskereskedő és kisiparos je­lent meg Lőrinciben és ezek közül 20-nál tapasztalt az el­lenőrzés szabálytalanságokat. 4 szabálytalanságok között szerepelt például a bu­dapesti Eklésia szövetkezet megbízottja, aki szentképek forgalombahozatalával köve­tett el árdrágítást. Az árusok nagyrésze nem tette ki az árakat, számlát, kalkulációt nem tudott felmu­tatni, de előfordult az is, hogy két-három bejelentés nélküli alkalmazott árulta a cukorkát és édességféléket, kiszolgálták a csomagolatlan cukorkát Egészségügyi könyvecskéjük nem volt, orvosi felügyelet alatt nem álltak. A fenti példák arra mutat­nak, hogy fontos feladatuk van az állandó bizottságoknak és a társadalmi ellenőrök nagy se­gítséget nyújthatnak a hivatali szerveknek, közös összefogás­sal és jó munkával a járás la­kosságának érdekeit szolgál­ják. Zelnik István kér. felügyelő. Egri képzőművészek kiállítása Győrött Egy kiállítás mindig jelentős lépés az alkotó művész életé­ben. S ha ezen túlmenően a ki­állítást egy egész város mű- vészkollektlvája nyújtja, akkor az az egyéni és személyi erköl­csi értéken túlmenően, az egész város élete részére jelen­tőséggel bír. Éppen ezért üdvözöljük örömmel az egri képzőművé­szek alkotásainak győri bemu­tatóját, kiállítását, mely július 30-től augusztus 14-ig tartja nyitva kapuit. A tanácsok Győrött, igen he­lyesen értékelve a párt idevá­gó célkitűzéseit, létrehozták a Győri Mücsarnok-ot, hol ha­vonta változóan, más-más ki­állítás, bemutató kap helyet Az első vidéki képzőművész kollektíva, melyet a győriek meghívtak, az egri képzőmű­vészeti munkacsoport volt, — s ez húzza alá részünkre külö­nösen a kiállítás jelentőségét. A kiállításon tizenhárom fes­tő és egy szobrász mutatja be munkáját. A festők között ta­láljuk Baskainé Dienes Klá­rát, Balogh Lászlót, Berencz Saár Zsuzsannát, Gergely Fáit, Gádor Kálmánt, Kátai Mi­hályt, Kastály Istvánt, Kocsis Árpádot, Kocsisné András Gi­zellát, Nagy Bélát, Nagy Ernőt, Nagy Rózát és Szilágyi Eleket. Orbán József pedig szobraival vesz részt a győri tárlaton. A festőművészek olaj- és vízfest­ményekkel, ceruza- és tusraj­zokkal, rézkarcokkal, fa- és li­nóleummetszetekkel szerepel­nek. A képek, a mintegy 300 kilo­méternyire fekvő kisalföldi Győr dolgozóinak Idézik a földrajzilag merőben eltérő Heves megye romantikus szép­ségét, a Bükk hegység tájait, Eger vonzó utcaképét, panorá­máját és történelmet idéző vá­rát. De megjelenik a képeken a dolgozó ember: a zsákoló, a mezőőr, a mosónő. Dicséretére válik az egri festőművészek­nek, hogy olyan aktuális té­mákkal is szerepelnek a kiállí­táson, mint a „Termelőszövet­kezeti értekezlet” és a „Tsz- gyűlés”. Az egri képzőművészek győ­ri műcsarnokban rendezett ki­állításáról kibocsátott ismerte­tőben —, a képeket értékelvé — Pernesz Gyula megállapítja, hogy az egri képzőművészek művészetére „.. .a valóság tükrözése a jellemző, tartalom­ban és formában egyaránt, amely az embert, a népet szol­gálja, — éspedig szolgálja az­zal, hogy felfedi, feltárja, meg­láttatja az élet szépségeit és árnyoldalait, színekre bontva és harmóniába öntve, kőbe vésve, vagy fába, de nem a Tart pour l’art, hanem a tuda­tosság igényével, törekvésével, amelynek középpontjában az ember áll.” A kiállított képek tehát a realista képzőművészet Jól sikerült alkotásai, — tükrö­zik, hogy az ember itt él a föl­dön, a természetbe ágyazottan, embertársai között, nem elszi­getelten, kirekesztetten. A ké­pek bemutatják, hogy miként formálja meg a ma embere életét, s elénk tárja az őt öve­ző természetet ezer szépségé­vel. A magunk részéről, a saját nagy nyilvánosságán keresztül üdvözöljük a győriek kezde­ményezését, de — valljuk meg — nem leplezett büsz­keséggel tekintünk a tizennégy egri képzőművésznek a Dunán­túl egyik legnagyobb városá­ban aratott sikereire. Sugár István Hasznos kezdeményezés Termelőszövetkezeti asszonyok tapasztalatcseréié Heves megyében a Nőtanács hasznos módszerekkel segíti a termelőszövetkezeteken belüli munkát. A termelőszövetkeze­tek nőtagjai között tapasztalat­csere-találkozókat szerveznek. Csoportosan látogatnak el más közös gazdaságokba, ahol azt tanulmányozzák: milyen mun­kát végeznek a nőtagok, ho­gyan hasznosítják a női mun­kaerőt és hogyan könnyítik meg a gyerekes anyák és idő­sebb asszonyok munkakörül­ményeit. Pénteken például Nagyréde termelőszövetkezeti község asszonyai külön autó­busszal látogattak el két Tisza menti termelőszövetkezetbe. A kiskörei Dózsa Termelőszövet­kezetben a baromfitenyésztést tekintették meg, ahol az asz- szonyok és fiatal lányok igen szívesen és jó eredménnyel fog­lalkoznak a baromfineveléssel. Megállapították, hogy a ba­romfi gondozásban az idősebb asszonyok, könnyű munkával jó eredményt tudnak elérni, amely által növelik a termelő- szövetkezet jövedelmét. A ti- szanánai Vörös Csillag Ter­melőszövetkezetben tíz év óta működő üzemi konyhát tanul­mányozták a nagyrédei asszo­nyok. Megállapították, hogy a legtöbb termelőszövetkezetben lehetőséget biztosíthatnak az üzemi konyhák felállítására, amellyel megkönnyítik a dol­gozó asszonyok munkakörül­ményeit és jelentősen növelhe­tik a termelőszövetkezetben dolgozó asszonyok munkáját. (Kovács)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents