Népújság, 1960. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-09 / 187. szám

1960. augusztus 9., kedd

NÉPÚJSÁG

8

Gondolatok a Pedagógusok Szakszervezetéről

Megsárgult, öreg jegyzőkönyv fekszik előttem. Keltezése 1919. március 31-ét mutat. A jegyzőkönyvet a Magyarországi Tanítók Szakszervezete Káli Csoportjának alakuló üléséről készítették, amely ülésen részt vettek Bodony, Domosz- 16, Vécs, Nagyútpuszta, Párád, Kápolna, Puszta-Kőkút Tárná bőd, Feldebrő, Aldebrő, Mátra- bállá, Karácsond, Puszta-Tenk, Kál, Verpelét tanítói.

Néhány mondatot csupán a kézzel írott, de igen emlékezetes jegyzőkönyvből:

— „1919 végre valahára meghozta a magyar tanítóknak is a felszabadulás napját. Megbecsült emberek leszünk, hiszen a Tanácsköztársaság az összes nevelési és oktatási intézményeket köztulajdonba vette, azaz államosította, hogy az iskolák ezután valóban az életre, a munkára neveljék a magyar gyermekeket. Ezért határozott úgy államunk, hogy kiveszi a papok kezéből az iskolát és teljes felelősséggel reánk, tanítókra bízza...

— Eredményeink, eddig elért sikereink jó részben a Magyar Szakszervezetekből indult ki, ezért közös akarattal elhatározzuk, hogy ezennel megalakítjuk a Tanítók Szakszervezetének káli csoportját.”

Íme, egy dokumentum, amely a Pedagógus Szakszervezet múltjára vet egy fénysugarat. És azóta óriási utat tettek meg szakszervezeteink. Ez az út nem volt mindig könnyű, zökkenőmentes, de egyenes út volt, amelyen a magyar tanítók végül is győzelmesen jutottak el céljaikhoz. A Pedagógusok Szakszervezetéről szólva nyugodt lelkiismerettel elmondhatjuk, hogy a magyar tanítók, nevelők még a legnehezebb években is bátor szóval követelték jogaikat, még akkor is, amikor Horthy csendőrei figyelték, árgus szemmel lesték azokat a „néptanítókat”, akik „vörös érzelműek” voltak.

És vajon most, másfél évtizeddel a felszabadulás után, betölti-e ez a szakszervezet hivatását, méltó utóda-e annak a nagyszerű és lelkes mozgalomnak, amely 1919-ben bontott zászlót?

Ellenségeink gyakran hangoztatják, hogy a mi szakszervezeteink nem is igazi szak- szervezetek, mert nincs meg a sztrájkjoguk. Nos, ki ellen sztrájkolna a magyar munkás, pedagógus? Talán szülőanyja, a dolgozó nép ellen, amelynek hatalma végre biztosította teljes jogait? Az ellen sztrájkolna, harcolna-e a magyar tanító, vagy tanár, hogy államosították az iskolákat, hogy bevezették a nyolc általános iskolát, vagy azért-e, mert soha annyi modern, jól felszerelt iskola nem épült ebben az országban, mint éppen az elmúlt 15 év alatt? Sokat emlegetik azt, hogy a szakszervezet: „érdekképviselet”. — Igen, ezzel egyetértünk és valljuk, hogy a szakszervezet érdekképviselet is. A szakszervezet erről sem feledkezett meg az idők folyamán és népi államunkkal közös egyetértésben, több ízben rendezték már a pedagógusok munkabérét. Az elmúlt évek tapasztalatai mutatják, hogy gazdasági erőnkhöz képest, a kormány a szakszervezet javaslatára mindig az elsők között tartja szem előtt a pedagógusok életszínvonalának emelését.

Igen. Harcolnak ma is a magyar tanítók, tanárok. Harcolnak azért, hogy tanítványaikból igazi szocialista embereket neveljenek, azért, hogy minél kedvezőbb, jobb feltételek mellett oldhassák meg feladataikat, azért, hogy szebbek, gazdagabbak legyenek a magyar iskolák.

Ma már minden tantestületben, minden intézményben tekintélyének megfelelő szava van a szakszervezetnek és beleszólása minden olyan kérdésbe, amely a pedagógusokat érdekli.

Vessünk talán most egyetlen pillantást arra, hogy a pedagógusok Heves megyei szak- szervezete hogyan oldotta meg az idén az üdültetés problémáját. Egy ismerősöm mesélte, aki nemrég tért vissza országjáró körútjáról: — barátom, akármerre menjen is az ember, mindenütt találkozhat Heves megyei nevelőkkel.

— Kétségtelen tény, hogy megyénk pedagógusai az idén az ország legkülönbözőbb vidékeire elkerültek, pihenni, nyaralni. A különböző üdülési for mákban 141 felnőtt, 75 gyerek vett részt, örvendetes jelenség, hogy egyre több lehetőség nyílik arra is, hogy a pedagógusok családosán vegyenek részt a nyaralásokon. És most néhány nevet, ahol a nyarat töltötték, vagy töltik a megye pedagógusai: Budapest, Hévíz, Balaton- füred, Siófok, Balatonalmádi, Pécs, Lillafüred, nem is szólva a megye üdülőiről.

Mindezeket összegezve, nyugodt lelkiismerettel elmondhatjuk, hogy a Pedagógusok Szakszervezete betölti hivatását és mindent megtesz azért, hogy tagjai a nyári szünidő alatt valóban pihenhessenek az ország legszebb üdülőiben. Számos pedagógus tudna beszélni arról is, hogy a szakszervezet elintézte ügyes-bajos dolgát, vagy éppen adta visz- sza intézkedéseivel munkakedvét, szolgáltatott neki igazságot.

És most, amikor visszateszem fiókomba a megsárgult, öreg jegyzőkönyvet, úgy érzem, hogy az a zászló, amelyet annak idején többek között a káli tanítók is magasra emeltek, ma már egyre nagyobb becsületnek és tiszteletnek örvend pedagógusaink körében.

Szalay István

Mennyi gyémánt van a Földön?

A Brüsszeli Földrajzi Társaság az első világháború után Földünk egész gyémántkészletét 40 000 kilóra becsülte. Miután égy karát egyötöd gramm, tehát ez kb kétszázmillió karát volna.

Azóta újabb gyémántlelőhelyeket találtak, a fenti szám tehát már korántsem fedi a valóságot. De aki manapság gyémántot talál, az ne reménykedjék benne, hogy rövid úton meggazdagszik. A legnagyobb gyémántlelőhelyek ugyanis Dél-Afríkában vannak, hatalmas vállalatok kezében. Ezek a vállalatok mindenáron tartani akarják a gyémánt világpiaci árát és nem tűrik, hogy rajtuk kívül más is foglalkozzék gyémántkitermeléssel.

Ez az oka. amiért a dél-afrikai Alexander-Bai nevű nagy kiterjedésű partvidék villanydrótokkal van elkerítve és külön rendőrség őrködik. hogy senki se közelíthesse meg. Az elhagyott partvidéken ugyanis egy Hendrik Merens nevű szerencselovag egy napon hihetetlen mennyiségű gyémántot talált a dünák homokjában.

A hajózhatatlan Orange-fo- lyó torkolatvidékén jóformán csak le kellene hajolni az értékes kövekért. Mihelyt azonban Merens a mesés vagyonokat ígérő felfedezését Johannesburgban bejelentette, a nagy gyémántbányák tulajdonosai azonnal működésbe léptek. Megfelelő nyomatékkai közölték Merensszel, hogy a fantasztikus kincsek helyett elégedjék meg az egymillió aranyfrankról szóló csekkel. Ennek ellenében le kellett mondania az összehasonlíthatatlanul nagyobb értékű kincs kiaknázásáról.

Szeptember 2-án megnyitja kapuját az új egri általános iskola

Kik tanulhatnak a IV-es számú iskolában?

Az építés munkája örvendetesen meggyorsult, az utóbbi időkben igén nagy előrehaladás mutatkozott, így szeptember 2-án megkezdik a tanítást a Bartók Béla téren készülő uj épületben, az egri IV-es számú általános iskolában.

A „róssztemplom” mellett épülő új általános iskola tantermei, valamint a közpónti napközi konyha helyiségei elkészültek. Lényegében felépült az iskola, és már főként az épület pucolási, valamint fel- szerelési munkáit végzik. Sokfajta mesterember dolgozik most az iskola épületén, az ajtókat, ablakokat szerelik, a lépcsők betonozását végzik, festenek, mázolnak.

A több millió forintos költséggel épülő új iskola szeptember 2-re teljes egészében elkészül, azaz a tanítás hala- dégtálanul megkezdődhet, mert

a műszaki átadásra e hónap végén sor kerül.

Vass István, építési műveze- zető tájékoztatása szerint talán a tornaterem építésének munkái egy héttel később fejeződnek be, mint az épület többi része, az is lehet, hogy az udvar, a kert és a sportpálya rendezése is folytatódik még szeptember elején, sőt Vilt TibOr szobrászművész öt- venkétalakos homlokzati domborművét is csak októberben tudják befejezni, a Képzőművészeti alap kivitelező iparvállalatának szobrászai... Mindenesetre a tanítás szeptember 2-án megkezdődik és zavartalanul folytatódik majd.

Ha a tantermek tisztítási munkáit elvégzik, sor kerül a bebútorozásra. A berendezés már meg is érkezett.

Sokakat foglalkoztat Eger városban az a kérdés, hogy kik

Bányászbarátság

Egy éve kezdődött. Az eper- csehi bányában alakult egy szocialista munkabrigád. Ez a brigád céljául tűzte ki, hogy kapcsolatot teremt egy hasonló szovjet szénbányával. Szándékukról beszámoltak az üzem vezetőinek, akik kérelmükhöz hozzájárultak és a brigád megbízottja levelet intézett a szovjet nagykövetséghez, akik továbbították egy szovjet szénbányához. A kiválasztott bánya a Rostovogul „Kombinát Nyenvelojantracit” Szoko- lovszkája üzeme lett. Pár hónap múlva megérkezett a szovjet bányászok baráti hangú levele, amelyet o nagykövetség képviselői személyesen adtak át az egercsehi bányászoknak. A levélben megírják, hogy „a szovjet elvtársak nagy örömmel üdvözlik a magyar bányászok kezdeményezését”. Ezek után saját bányájuk életéről és munkájáról írtak.

— „A mi bányászcsaládunk olyan államilag is nagy fontosságú feladatot tűzött maga elé, hogy iniciátor lesz abban, hogy átvigye a bányát a dotáció nélküli gazdálkodásra, hogy bányánk teljesen nyereséges üzemévé váljék a Szovjet Köztársaságnak. A Magyar Népköz- társaság és a Szovjetunió bányászainak célja a kommunizmus mielőbbi elérése az egész világon.”

A levél befejeződik, de a-barátság nem. Kiterjed majd idővel a két üzem páros versenyére, tapasztalatcseréjére,

amit az egercsehi műszaki vezetők és a szovjet műszaki vezetők az egercsehi szocialista munkabrigád az ottani kommunista munkabrigáddal akar megvalósítani.

A barátság megerősítésére meghívták a szovjet bányászok küldöttségét a X. magyar bányásznapra Egercsehibe. Dénes G. József szocialista munka- brigádja már leadta a bányásznapi munkafelajánlását, illetve felújította a régit, hogy száz százalékon alul nem teljesítik tervüket. Sok sikert kívánunk és jó szórakozást a X. magyar bányásznapon. (Illés)

járhatnak az új egri iskolába, és hogy kik tanítanak a jövőben itt. Az Egri Városi Tanács művelődési csoportjánál Ligetvári József számadó igazgatótól a következő felvilágosítást kaptuk ezzel kapcsolatban:

— A IV-es számú üj általános iskola nevelőit kineveztük, mintegy 23-an tanítanak majd a „négyesben”, főként azok a nevelők, akik a Gárdonyi Gimnáziumban működő, most felszámolt általános iskolában tanítottak.

A nyolctantermes új iskola 537 tanuló befogadására képes. A tanulók egy része azokból ‘evődik össze, akik korábban a Gárdonyi Géza Gimnáziumban működő általános iskolába jártak.

— Külön hangsúlyoznom kell — mondotta Ligetvári József —, hogy mindenkit átveszünk a Gárdonyi Általános Iskolából, azonban, akik nem akarnak a „IV-esbe” átkerülni, azok természetesen folytathatják a tanulást az általuk kiválasztott másik iskolában is. Egy új rendelkezés értelmében minden általános iskolai tanulót oda íratnak be szülei, ahová akarják, csupán az iskolától függ az, hogy a tanulót tudja-e fogadni, vagy nem. Ez általában attól függ, hogy az iskolához tartozó körzet tanulói betöltik-e egészében a rendelkezésre álló létszámot, vagy sem.

Még néhány hét és várja diákjait az új egri iskola.

K. J.

A tűzoltók színházi évadnyitója

Az egri Gárdonyi Géza Színházban vendégszerepeit a napokban a tűzoltóság együttese. Az évadnyitó kitűnően sikerült, a bemutató előadás nem tartott tovább félóránál, azaz, hogy az ügyelő csengetésétől számított huszonnyolcadik percben az utolsó szereplő is a színpadon volt. A fináléban felléptek az egri tűzoltókon kívül a füzesabonyi és a mezőkövesdi együttesek is.

Lukács Béla tűzoltó alhadnagy rendezte a műsort és el kell ismerni, fiatal kora ellenére igen nagy hozzáértéssel, mondhatnám rutinnal tartotta kezében az egyes szereplők játékát, sőt állandóan a színen lévén, valósággal irányította a tűzoltók ' színházi vendégszereplését.

A műsor tartalmáról röviden szólva mindenekelőtt megkell említeni, hogy a bemutató színvonalát feltétlenül emelte a sok-sok próba, amely megelőzte a szombati premiert. A tartalom egyébként a következő:

Reggel nyolc órakor megszólal a riasztócsengő, a tűzoltóság egri alosztály-parancsnokságán. A riadótól számított negyvennegyedik másodpercben elhagyja az első tűzoltóautó a laktanya épületét és idegtépő szirénázással végigvágtatott a városon. Alig több mint két perc alatt — a riasztástól számítva — megkezdték a feltételezett tűz oltását. A tűz fészke a színház alagsorában volt, s a lángok átterjeditek már a színpadra is. A színpadi kellékek kitűnőek: természetesen hatnak. Remekül működik a ködgyertya és a színes füstöt árasztó vegyszer is.

; A műsor rendezője: Lukács Béla néhány pillanatig tartó helyszíni szemléje után értesíti az egri alosztály-parancsnokságot. Üjabb tűzoltóautó szirénázik végig a városon. Ugyanekkor értesítik a füzesabonyi és mezőkövesdi tűzoltóság együttesét.

A műsorba feltétlenül színt visz, hogy a rőt füstben gázálarcos tűzoltók rohannak és pillanatok alatt többfelöl sugarak irányuln&k a tűzfészekre.

Az első riasztástól számított tizenhetedik percben érkeztek meg a füzesabonyiak, míg Mezőkövesd tűzoltói a 25 kilométeres távolságot 28 perc alatt tették meg. Útközben sorompót kaptak s ez az akadály feltétlenül izgalmasabbá tette a műsort, de mégsem kölcsönzött valamiféle .,ponyvaízt” a tűzoltóság szombat reggeli színházi vendégszereplésének.

A fináléban tizenöt sugár vett részt.

A gyérszámú közönség igen nagy tetszésnyilvánítással adózott a tűzoltóság bemutatkozásának. A látvány egyébként, amelyben részük lehetett, valóban pompás, hisz a színpa- lot és nézőteret elválasztó nézőtér helyén ez alkalommal óbb centiméter széles vízfüg- ?öny volt, s a közönség a víz- iátyolon keresztül tekinthette neg az előadást.

(szántót

J

Az egyes turnusokban vagy ] csak lányok, vagy csak fiúk. érkeznek.

— Van-e közöttük sok olyan,; aki sír? — kérdem.

— Akad! — mondja nevetve!

a vezető tanár. — De hamar! megnyugszanak, mert a sok! pajtás összeszokik, hamar ki-; találják azokat a csínyeket,) amiket a világ minden táján j kitalálnak a gyerekek, a har-; madik hét végén aztán a leg- j több még szeretne maradni, j Nehéz a dolgunk, ha Heves ! megyei gyerekek vannak itt, j mert akkor a szülők inváziója! néha még a rendet is megbont- j ja. Éppen azt nem tudjuk ] ilyenkor biztosítani a gyermek-; nek. ami a legfontosabb — a; nyugalmat. Meg kellene érteni. az édesanyáknak, édesapáknak ■ azt. hogy szemünk fényénél! jobban vigyázunk a gyerekek- j re, hiszen ez nem hivatal, nem! papírra írt kötelesség, hanem ■ hivatás és szülői kötelesség a = a mi számunkra. A három hét ■ éppen azért kell a beutalt] gyermeknek, hogy nyugalom- i ban és rendszeres életmódban ] jöjjön helyre egészsége, s ha ■ folyton kikérik a gyereket ide- ] oda vinni a szülők, akkor ke- vés eredménye lesz annak, ■ hogy nálunk üdültek. i

IGAZA VAN Devánszky ; Antalnak. Itt nyugodt biztonságban van a gyerek, nemcsak foglalkoznak vele, nemcsak vigyáznak a testi épségére, hanem féltő gonddal óvják mindentől, mert tudják: egészséges gyermek egészséges gyermekkora az a biztos talaj, amelyből a tettrekész ember felnövekszik.

(Csépényné) •

Egészséges gyermek — vidám gyermekkor

badságukat, ilyenkor pihennek. A nevelőknek azonban komoly panaszuk van. És ez nemcsak az ő panaszuk, hanem 70—80 ember panasza, akik ebben az üdülőben dolgoznak. Az, hogy nincs semmi szórakozásuk. Nincs, mert a gyermekeket nem lehet magukra hagyni, nem lehet beballagni a legközelebbi helyre, ahol mozi, vagy színházi előadás van. Az pedig, hogy Parádsasváron. egy hegyi üdülőben vannak ezek az emberek, nem jelenti azt, hogy a kultúra minden területéről ki legyenek rekesztve. Az üdülő gondnoka szerint megvan a pénz egy televízió készülékre, amit valamiféle adminisztrációs aggályok miatt nem tudnak megvásárolni. Pedig éppen az ilyen helyen van óriási jelentősége annak, hogy egyetlen készülék helyébe viszi nyolcvan embernek a kultúrát, a szórakozást.

A gazdasági hivatalban megtudtuk azt is, hogy a gyerekek napi ötszöri étkezésében kétszer biztosan, de sok esetben háromszor is szerepel a hús. A távozók nyolcvan százaléka hízik, néhány gyerek van csak olyan, akiket egy kicsit visszavet a hegyi levegő, hogy aztán otthon annál jobban megjöjjön az étvágyuk. A konyhán hentes és cukrász, szakács és sok személyzet dolgozik azon, hogy a gyerekek megemlegessék azt a három hetet, amit itt töltöttek.

Aki pedagógus, vagy jártas az iskolai dolgokban, az jól tudja, milyen munkát jelent háromhetenként tantárgyfelosztást csinálni és hol VIII. osztályos magyart, hol elsőosztályos számtant tanítani. De az itteni pedagógusok szeretettel és örömmel teszik ezt, mert tudják, hogy rajtuk sok múlik, egészségesen és vidáman kell elbocsátani három- hetenént 150 gyereket.

— Nem maradnak vissza a tanulásban? És általában milyen értéke van ennek az itt folyó napi háromórás tanításnak?

— Ez a három óra úgy értendő — válaszol a vezető tanár —, hogy mi nem tanítunk éneket. raj20t, testnevelést, oroszt, így aztán a többi tárgynak pontosan annyi óraszáma van, mint az iskolában. Az a három óra aztán teljesértékű, mert itt jobban biztosítani tudjuk a tanulás, a felkészülés, a segítés lehetőségét, mint sok gyereknek az otthona. Megesett. nemegyszer, hogy gyenge tanuló itt egészen jó eredményt ért el, mert otthon sok testvér, vagy rossz lakásviszonyok miatt nem tudott a gyerek úgy felkészülni a napi munkájával, mint itt.

A GYEREKEK májusban elmennek. Itt nincs vizsga, mindenki ott vizsgázik, ahol tulajdonképpen iskolába jár. Ilyenkor veszik ki a nevelők a sza; AZ INTÉZET vezető tanára,

Devánszky Antal a kalauzom. ! Lelkesen magyaráz, minden zugot megmutat, árad belőle az igazi pedagógus, akinek örül I a szíve, lelke, ha olyan körülményeket tud maga körül, ahol nyugodtan lehet dolgozni. • Beszélgetünk a rendes évi munkáról. Mert most is hangos ugyan a gyerekektől a tájék, de ez nyári üdülés, ahol nincs 1 tanítás és nincs sok minden, ami a téli, illetve iskolaév-ben itt-tartózkodó gyerekeknek van. éppen beutalásuk okai ■ miatt.

— Az iskolaévben általában olyan gyerekek vannak nálunk, — mondja Devánszky elvtárs —, akikre ráfér az üdülés, nem

, lenne jó, ha ezzel megvárnák az iskolaév végét. így aztán nagyon fontos az. hogy ittlétük alatt el ne maradjanak az iskolai anyaggal, mert ellenkező esetben talán még nagyobb megerőltetésnek lennének kitéve. Általában 150 gyereket utalnak be egy turnusba, öt pedagógus végzi az oktató-nevelő munkát.

— Milyen az osztálymegosz- ' lás?

— Vagy négy alsó. vagy négy felső osztály a tanítandó gyermekanyag. Soha nem tudjuk előre, kik jönnek, mindig a megérkezésük napján osztjuk fel az osztályokat, a tantárgy- felosztást is általában három; hetenként vagyunk kénytelenek megcsinálni.

PARADSASVART már nemcsak az országban, de külföldön is ismerik finom metszésű üvegholmijáról, amelyeknek idős mesterei régen ápolják a mesterség hírnevét. Ám Parádsasváron, a híres Károlyi grófok kastélyéban is van valami, ami. ha nem is szerez hímevet senkinek, de legalább olyan fontos a mi életünkben, mint az üveg. a pohár, amelyből iszunk. Gyermekeink egészségénél van-e fontosabb? Aligha!

Ebben a híres kastélyban rendezte be a szakszervezet azt a gyermeküdülőt, ahol nem beteg gyermekek üdülnek ugyan, de mégis azokat utalják ide be, akik testileg fejletlenek, vagy vérszegénységet állapított meg az orvos, vagy étvágytalan, esetleg szívzavarok mutatkoznak nála. Egyszóval: azok a gyerekek töltenek itt az iskolai év folyamán három-három hetet, akiket valami zavar abban, hogy rendszeres tanulásuk biztosítva legyen. Itt. ebben az üdülőben aztán gondos orvosi felügyelet, a javító étkezés rendszeres élet, a magaslati levegő és a tanárok, gondozónők szeretetteljes gondoskodása ezeket a gyerekeket visszavezeti az egészséges életbe.

Milyen az épület? Hatalmas. Amilyen egy gazdag Károlyi grófnak csak lehetett. Tornyos és padlásszobás, nagylépcsős és oszlopos, árkádos, összekötő folyosőin szabadon szaladgál a mátrai szél. És ebben a kastélyban évek óta élnek a gyerekek, mit sem tudva már arról. milyen is lehetett az, amikor egy család bitorolta azt a kastélyt, ahol ők százötvenen békésen elférnek. És még mennyi hely marad!