Népújság, 1960. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-07 / 186. szám

1960. augusztus 7„ vasárnap NÉPCJSAG 3 Hogy olcsóbb legyen az egri piac... Panaszkodnak a vásárlók, hogy drága az egri piac. Házi­asszonyoktól ered a panaszos szó, azoktól, akik már a hajna­li órákat is felhasználják arra, hogy a főzéshez szükséges zöldségfélét és a nyár különle­gesen nagy értékű ajándékát: a gyümölcsöt megvásárolják. Ám hiába kelnek hajnalok hajnalán —■' és itt következik a rosszallás oka — ugyanis a ko­rai' órákban már magasak az arak. Az okok után kutatva egyik piaci kőrútunk alkalmával, megállapítottuk, hogy a piaci árszabályozó szerepet általá­ban a kofák töltik be, azaz a piaci magánárusok. Igen sok áruféleség csak a kofáknál és termelőknél kapható, ennek megfelelően a. magánkereske­delem árai az irányadók. A termelő már nem hajlandó ol­csóbban adni a zöldséget, vagy gyümölcsfélét, mint ahogy ezt a kofa árusítja, a kofák vi­szont a termelőktől vásárolják az árut és ehhez nem egyszer jelentős felárat csapnak. Nincs hiány, árufélékben az egri piacon, igen jó felhozatal­ról számolhatunk be mind a zöldségfélékből, mind a gyü­mölcsfélékből. Ide kívánkozik, hogy a primőráruk is megfele­lő mennyiségben, minőségben és frissen érkeznek a piacra, azonban az árakkal kapcsola­tos panasz mindenképpen helytálló. Azt mondják a kereskedelmi szakemberek, hogy a keddi na­pon gyenge piaci nap volt, azaz bár a felhozatal most sem volt nagy, árak szempontjából azonban a piac a lehető leg­kedvezőtlenebb képet mutatta. Néhány ár a keddi piacról: a zöldpaprikát a földművesszö- vetkezet sátrában 3 forintért mérték, néhány sátorral arrébb 5 forintért adta a kofa. A pa­radicsom 2,20-ért kelt a föld- művesszövetkezeti sátorban, a magánkereskedelem 3 forintért bocsátottak áruba. A zöldbab itt 4,60, ott 5 forint volt. Ré­pát, gyökeret 80 fillérért adott egy csomót a földművesszövet­kezet, viszont egy ugyanilyen de vegyes csomó 1,50-ért fo­gyott a magánsátorban. Gyümölcsöt csak a termelők­nél és a kofáknál lehet vásá­rolni, így ötforintos sárgaba­rack, 7—8 forintos őszibarack, 12 forintos szőlő, 10 forintos ri­bizli, drága körte, szilva volt a piacon. Az árak összevetése során mindenképpen felvetődhet az a kérdés, hogyan lehetséges, hogy a földművesszövetkezet alacsonyabb árai mellett a ko­fák magasabb árai érvénye­sülhetnek? A magyarázat a következő: kedden a földművesszövetke­zet standjai -nem működtek teljes egészében, több ezek kö­zül szüneteltette az árusítást. Ahol nyitva tartották a bolto­kat, ott nem volt elegendő jó­minőségű áru. Viszont még így is sorbanálltak az olcsóbb paprikáért, paradicsomért. Ha megoldást keresünk az árak- leszorítására vonatkozó­an, mindenképpen odaérke­zünk, hogy meg kell erősíteni a földmüvesszövetkezeteknek a tevékenységét. Ha a földmű­vesszövetkezet tölti be az irá­nyító szerepet, azaz ha megfe­lelő jó minőségű árut, megfe­lelő mennyiségben hoz a piac­ra. akkor mindenképpen leszo­rulnak az árak. Nem szabad előfordulni annak például, hogy gyümölcs egyáltalán ne legyen. Mit tesznek az illetékes ke­reskedelmi szervek az árak le­szorításáért? Kvasinger Jenő, a Földmű­vesszövetkezet Eger és Vidéke körzeti központjának előadója elmondotta, hogy tanulmá­nyozták a piaci helyzetet és ennek megfelelően a hat piaci stand és három zöldségbolt mellett most már nyolc asz­talt állítanak be a termelők sorai közé, ahol különböző zöldség- és gyümölcsféléket árusítanak, természetesen a földművesszövetkezet orszá­gosan megszabott, mérsékel­tebb árain. Intézkedéseket fo­ganatosítanak ezenkívül az áruellátás nagyobbarányú biz­tosítására. Az Eger környéki termelőszövetkezetek naponta több gépkocsi árut hoznak és adnak át a földművesszövetke­zet piaci elárusítóinak. Ez a megoldás minden bizonnyal változtat a jelenlegi áldatlan állapoton. A földművesszövet­kezet sátrai, boltjai és asztalai jelenleg is nagy forgalmat bo­nyolítanak le, számon tartanak 180 000 forintos átlagos heti forgalmat. A helyzeten azon­ban csak ennek a forgalomnak az emelkedése segít. Új mun­kaerőket alkalmaz a földmű­vesszövetkezet a piacon és nö­veli elárusítóhelyei számát, ez jó megoldásnak ígérkezik. Végül még valamit el kell mondanunk. A piaci árak le­szorításában sokat segíthetnek a termelőszövetkezetek akkor, ha nemcsak a szerződött árui­kat adják át a felvásárlóknak, hanem a szerződésen felül ter­melt zöldség- és gyümölcsfélé­ket is. Ha a termelőszövetke­zetek minden árujukat az ál­lami felvásárlóknak adnák át. úgy nemcsak' jól járnak, mivel bizonyos előnyökben részesül­nek, hanem egyben segítenek letörni a piaci magánkereske­delemből eredő manipulációk eredményét: a magas, arányta­lan árakat. Ez a tsz-eknek. szocialista szektoroknak a feladata is. Kiss János űz állami gazdaságokból jelentjük A Heves megyei állami gaz­daságokban szorgalmasan vég­zik az aratást, cséplést. Az ara­tást ugyan visszavetette az el­múlt heti kedvezőtlen időjá rás, de a hevesi és domoszlói állami gazdaságokban már vé­geztek ezzel a munkával, s ezen a héten teljesen befejezik a többi helyen is. Ahol a gé­pek felszabadultak, ott az ál­lami gazdaságok azonnal a társgazdaságok, vagy termelő szövetkezetek segítségére siet tek. így a tsz-ekben aratógé­pekkel 950 holdat, kombájnok­kal pedig 500 holdat arattak le az állami gazdaságok. Ezzel párhuzamosan pedi mindenütt megkezdték a kom­ba jnszalma letakarítását és a tarlóhántást. A hevesi gazda­ság már végzett, a domoszlói pedig ezen a héten végez ez­zel a munkával. A poroszlói és a füzesabonyi gazdaságok te­rületén, ahol a . legtöbb kalá­szost termesztették, a leara­tott terület felén végezték el a tarlóhántást. A tarlóhántással csaknem egyidőben megkezdték az őszi kalászosok vetőszántását, s a nyári mélyszántást is. Ebben a munkában a hevesi gazdaság jár elöl jó példával, már 130 IW1 A kislány bájos üde, bámulni való je­lenség. Bámulom is. Hány éves lehet? Ne­héz ezt ebben a kor­ban megállapítani: tizennégynél több, ti­zenhatnál egy perccel se, s ha hinni lehet a középarány igazság­nak, akkor éppen ti- I zenöt. Krémest evett a kis cukrászda egyik sarkában, mit ehetne mást egy tizenötéves, hamvas szépség. Ha valaha festő leszek — semmi sincs kizárva ebben az életben — és tizenötéves lány portréját festem meg, krémest- etetek I vele. Ha szereti, ha nem, azt kell ennie, mert annyira össze- i.rtozik az édes süte­mény korral. Felnézek! A kis­lány sehol. Illetőleg ott ül nem messze tő­lem egy nő, aki még előbb kislány volt, hamvas, üde jelenség és egy pillanat alatt érett nővé serdült. Mégis van csoda! Illetőleg még sincs csoda, csak rúzs és cigaretta van. A rúzs, amelyet hamvas szá­jára kent, és a ciga­retta, amelynek füst­jét úgy pöfögi most magából, mint egy kivénhedt lokomobil. Nem, mégsem fes­tem meg a kislány portréját. 'Hacsak nem cigarettával. Pe­dig krémessel, tudjis- ten. szebb lenne! holdon végezte el a mély­szántást. A gazdaságokban megkezd­ték a trágyakihordást és az alászántást is. Az eddigi ha­gyományos mennyiségtől elté­rően ebben az évben holdan­ként nem 200—250 mázsát, ha­nem csak száz mázsát szórnak szét. így négyévenként biztosí­tani tudják az állami gazdasá­gok területeinek teljes istálló­trágyázását. (Kardos) NYÁRI DOLGOK V. Kitől kell lottótippet kérni ? Mari meg Dani — minden­napi. de nem érdektelen em­berek ők — együtt dolgoztak az alföldi járási székhely egyik iparvállalati telepén. A telep messze fekszik a postától, meg a banktól. Így hát Mari azt a feladatot látta el állandóan, hogy a postai, meg a banki ira­tokat utaztassa oda és vissza. Egyik reggel, éppen szerda volt. Mari már utazni készült postaügyben kerékpárjával a telepről. Már majdnem fel­akasztotta a kormányra hatal­mas és modern 'kézitáskáját, amikor, eszébe jutott, hogy a szerencseszámokat, még nem keresztezte meg a bűvös lottó­cédulácskákon. Visszatolta. te­hát a kerékpárt az eresz alá, a kézitáskát leakasztotta a kor­mányról és visszaszaladt áz iro­dába. A jelentős döntéshez, hogy melyik kockát is húzza be ke­reszttel, gyengének érezte ma­gát és segítségért futott a tele­pen dolgozó fiatalabb embe­rekhez. Talált is egyet, a Danit. Dani szúrósszemű, hetyke le­gény, nem ijed meg a saját ár­nyékától és a más szerencséjé­től. Bement az irodába Mari után. Mari odaült az asztalhoz, maga elé tette a kézitáskát, elővette a tollat. Ráhajolt a pa­pírra és lassan, a hagy szeren­cse reményének kijáró tiszte­lettel rótta a kereszteket. Se látott, se hallott, mert. minden idegszálát lefoglalta a nagy mű. Amikor készen volt a három lottószelvénnyel, tréfásán tíz százalékot ígért Daninak abból, amit nyer. A táskába dobta a szelvényeket és indult is. Dani köszönt és zsebredugott kézzel távozott az irodából. Talán még annyit dünnyögött, hogy az irodában. az árnyékban jobb dolgozni, mint odakint. Mari bement a bankba, és al postára, feldobta a szelvénye­ket is. hogy idejében érkezze­nek azok is rendeltetési he­lyükre. Pénztárcájából ki akarta venni az egyik bizony­latot, amit a banknál kellett volna leadni, de a pénztárcát — nem találta. Kapott a fejéhez és egyéb érzékenyebb testi pontjához, de a pénztárca nem volt. Kotorászás a kézitáská­ban még háromszor, motozás az emlékezés pókhálós padlá­sán még ötször, és a pénztárca még tizedszer sem volt a he­lyén. Itt törött el a mécses és Mari bőgött, mint a búcsús a szépasszonyfalvi vásáron. Sen­ki nem tudott rajta segíteni. Ahogy pororzkált a telep fe­lé, csak ette a Mari szűgyét a méreg, ötven forintja maradt még a pénztárcában, meg az a vacak bizonylat, ami ugyan egymagában papír, de kell a vállalati bürokráciában. Az egyik zökkenőnél, talán attól, hogy a nyereg nagyon megrázkódott az úttest miatt, hirtelen világosság nyílott Ma­rj agyában. Csak a Dani lehe­tett, mert a Dani az olyan. Hazáig kétszeres sebességgel hajtott. Rátámadt Danira. Da­ni nézte a kipirult és megmér­gesedett fehérnépséget és meg­szánta. Bevallotta, hogy amíg Mari a szerencséjét kereste a lottókeresztek között, ő meg is találta a pénzt. Vissza is adja, mert olyan mérgesen kéri a Mari azt a két húszast. meg azt az egy tízest, ami egy kicsit rojtos is volt már. Mari csaknem lecsillapodott már, amikor Dani. a jeles, és múlttal rendelkező marke- coló odaszólt Marinak: >- Csak azt sajnálom, hogy egy fröccsöt sem ihattam be­lőle! (farkas) Jövedelmező a kertészkedés Egyre nagyobb tért hódít a füzesabonyi járásban is a ker­tészkedés. A termelőszövetke­zetek zöme egyre inkább felis­meri ennek hasznát és előnye­it, így évről évre gyarapszik a kertgazdaságok területe. Az idén is 12 termelőszövetkezet folytat jelentősebb arányú ker­tészkedést. A járásban össze­sen 174 holdat tesz ki az öntö­zéses kertészetek mennyisége, de még ennél jóval többre rúg a száraz kertészetek holdjai­nak száma. A kertészkedő szövetkezetek már közel két hónapja meg­kezdték terményeik elszállítá­sát, először a primőrárukkai, majd a szerződésre termelt zöldségfélék tömkelegével. Az átadások zöme különben most, erre az időre tehető, s elmond­hatjuk még, hogy a múlt heti jó eső hatására ugrásszerűen fokozódnak a terméseredmé­nyek, s a terveken felül több ezer mázsa zöldség, gyümölcs és egyébb szerződött kertészeti Komlói emlék Az elmúlt hét egyik délutánján Komlón jártam. Alig két órát tölthettem csak ott, de ez a rövid idő is a bámulat, az elragadtatás érzésével telített meg. A városnézés után fel­hívott a kökönyösi domb, hogy onnan a ma­gasból kitárulva mutassa meg nekem „az öt­éves terv városát”, szocializmust építő mun­kánk egyik büszkeségét. A látott szépségek, az emberi akarás mesébe illő megvalósult csodáitól kábultan ültem be az autóbuszba. A kocsi már megtelt, épp indulni készült, amikor — alvó gyermekkel a karján — egy édesanya kapaszkodott fel a lépcsőn. A sie­téstől lihegve, a délutáni melegtől kipirult arccal hordozta körül tekintetét, hogy valahol jut-e még számára hely. Néhány pillanatig tartott csak ez, mert két vájártanuló felugrott, hogy átadja a helyét. Hátul ültem, de min­dent jól láttam, a hálás mosolyt is, amely rá­simult az anyai arcra, míg alvó gyermekével óvatosan leereszkedett a puha ülésre; Ez a kép kísért még akkor is, amikor az autóbusz már fölfelé kapaszkodott a Mecsek magasára. Mert nagy dolog Komló, a szegény kis bányászfaluból néhány év alatt hatalmas­sá nőtt város, de még nagyobbak azok, akik azt tervezték, alkották, megépítették, hogy el­tűnjenek a kis falucska öreg házai, a bányá­szok nyomortanyái, vedlett barakkjai; nagy dolog Komló, amely mélyében hordozza a Mecsek legjobb szenét, de még nagyobbak azok, akik áldozatos, kemény munkával fel­színre hozzák azt, hogy munkájuk nyomán szebb legyen a jövő, boldogabb legyen az em­beri élet. Ez a nagyság villant meg a helyükről felugró két vájártanulóban, akik apró tettük­ben megmutatták a szívet, amely a komlói medencében dobog, az erőt, amely ott minden dolgozót egymáshoz, a mecseki hegyeken túl a nagy emberi közösséghez fűz; Mert a szív érzéséből születik meg a jóság, a jóságból az erő, amely tenni, cselekedni akar és cselekszik is, hogy új élet fakadjon, szebb, mint a régi, jobb, mint a múlt. Az örök fejlő­dés útja ez, amely előre néz, kezébe veszi a könyvet, hogy tanuljon, megfogja a munkát, hogy becsülettel végezze azt. Lemondás van ebben és áldozat, amely azonban kamatostól visszatérül, ha mindenki ezt az utat járja. Komlón így van; A rövid idő alatt, míg ott jártam, éreztem ezt, de tudattá csali akkor vált előttem, amikor a Pécs felé induló autó­buszban felugrott a két vájártanuló, hogy át­adja helyét egy alvó gyermekkel felszálló édesanyának... Tíz forint ’Nem nagy pénz, de ha becsületről van szó, rengeteget érhet. Ez jutott eszembe, amikor a minap valaki kölcsönkérte tőlem. Az utcán kertészkedtem, az árok előtti vi­rágágy hosszú gyepszőnyegét nyírtam. Meleg Volt, forrón tűzött a júliüsi Nap, pedig még csak a délelőtti útját járta az égen. Va­laki megállt a kövezett gyalogjárón. Nem kö­szönt, csak nézte a munkámat. Sötét pantalló, tiszta, fehér ing volt rajta, a bal kezefején kö­tés fehérlett. — Maga itt lakik? — szólalt meg kis idő múlva. A kérdésben benne volt, hogy ismer, de emlékeim között hiába kutattam, az arc, a szem, idegenül nézett rám. Autók, tehergép­kocsik robogtak Síkfőkút felé. Ilyenkor ki­kiszaladt az úttestre, integetett, hogy vegyék fel, de a menetrendszerű autóbuszjáratok ko­rában — balesetet leszámítva — ilyenre gon­dolni nem is lehet. — Nem tudna húsz forinttal kisegíteni? — fordult egyszer felém. — A tizenegyes busszal elmehetnék haza. Tudja, az SZTK-ban jár­tam, a kislányom a fertőzőosztályon fekszik, a feleségem is beteg. Délután bejövök, acldig itt hagynám az órámat... Bementem, kihoztam tíz forintot, autó­buszra Novajig ez is bőségesen elég. Nyújtotta az óráját, de nem fogadtam el. — Azt mondta., behozza délutánra. Hin­nünk kell egymásnak... Elvette a pénzt, megnézte a házszámot, megnyugtatásképpen még hangosan ki is mondta: „Tehát huszonhat szám, délután ho­zom.” Aztán valami köszönésfélét mormolva, elsietett. Talán tíz perc sem telt el, az elro­bogó autóbusz már vitte is hazafelé. Jóleső érzéssel dolgoztam tovább, hogy se­gítettem embertársamon. Igaz, belülről vi- gyorgó arc nézett felém, mintha azt mondta volna: „Kár volt el nem fogadnod az órát, így ütheted már a tíz forintod nyomát...’* De el­hessegettem magamtól ezt a gondolatot. — „Hinnünk kell egymásnak!” — így mondtam neki. Nem, nem lehet az, hogy ezt a bizalmat, ezt a hitet a becsapás útjára fordítsa valaki. Ha szétszakítjuk ezt az embert emberhez kötő kapcsolatot, önmagunkban ölünk meg valami szépet, amely emberségünknek egyik legszebb vonása. Igen, hinnünk kell egymásnak, még akkor is, ha néha csalódás jut osztályrészünkül. Ez a hit magasít fel bennünket igazán emberré, ez a hit javíthatja csak meg azokat, akik be­csületüket dobják oda néhány forintért. HÓKVÖLGYl ISTVÁN növény kerül a piacra. Jövedelmező a kertészkedés a káli Vörös Hajnal Termelő- szövetkezetnek, amely közei 300 mázsa terméket adott át ezidáig a MÉK-nek, ezek kö­zött 1'22 mázsa burgonyát, 61 mázsa uborkát, és 21 mázsa paradicsomot. Ez a szövetke­zet már saját standján árui Kál község piacán, ahol össze­sen 80—100 mázsa zöldségfélét adtak el, ezek között jelentős mennyiségű paprikát és para­dicsomot. A feldebrői Rákóczi Tsz a konzervgyárnak termel para­dicsomot nagy mennyiségben. Megkezdték a szedést a 20 hol­das táblájukon, s a közeljövő­ben mintegy 1600 mázsát fog­nak átadni. A füzesabonyi Pe­tőfi Tsz 107 mázsa főzőuborkát vitt a piacra. A kompolti Új Barázda Tsz 50 mázsa papri­kát adott el. Terményeik zö­me exportminőségű. Eredmé­nyes kertészkedés folyik még a káli Tarnamente Termelőszö- vetkézetnél is, ahonnan 15 má­zsa paprikát, 131 mázsa, ká­posztát szállítottak el, és 90 mázsa meggyet exportáltak. ünvakönyvi hírek Születtek: Nagy György István; Lak István, Balogh Ildikó Piroska; Bölkény Rafael, Magda László Jó­zsef, Ferencz Zsuzsanna; Milkó István László, Ipacs László; Becs­kei Ödön József, Bóta Mária, Nagy­laki József, Csánk András; Suha Kálmán, Muskatal, Margit; Lőcsei Lajos, Kormos Loránd Dénes, Bozó Ferenc, Szabó Zsuzsanna; Gál Jó* zsef, Czebe Zsuzsanna; Danyi László, Szkala János, Csuhaj Má- ria, Kovács Agnes, Tarjányi Gyula Lajos, Székács Péter Ferenc és Szé­kács Margit, Bak László, Hegyi Er« zsébet, Regdon Mária; Molnár Ju- dit Júlia, Izsó Éva, Fónagy Agnes; Koska Margit; Gáspár Gyula György; Balázs Judit Márta; Szűcs Ágnes, Nagy Margit Julianna; La}* kó Ildikó, Bóta László; Tóth Gyula; Kovács István; Nagy Erzsébet; Kardos Gyula; Magyar Mária Ani­kó, Zvara Szilárd; Gál Attila Ti­bor, Bihari Elvira Gizella; Szabó Éva Katalin; Tari Endre István; Csordás Zsuzsanna; Dobó Magdolna és Dobó Julianna, László Péter és László Pál, Váradi Ilona; Váradi Gyula; Polyákovics András János. Bóta Ferenc, Suha Ibolya; Vincze Rita, Szűcs János, Pós 1st* ván, Nagy Anna Beáta; Ludvig Ist­ván. Molnár György; Szilágyi Im­re, Oláh Éva, Szerencsi Juciit; Je* nei Jenő Attila, Zimán Márta Emi* lia. Molnár Agnes, Giber Ferenc; Deák Ibolya Erzsébet; Szikszói András, Madarasi Gyula Attila; Si­pos András Károly; Zsilákó Péter; Nyeste Zsuzsanna; Mezei Agnes; Bárány László, Jósvai Mária; Káló Lilla Zsuzsanna; Párizsa Éva; Rát- kai Lidia; Házasságot kötöttek: Tóth László és Szabó Rozália, Majoros András és Birihcsik Erzsébet; Tuba Zoltán és Bánkúti Erzsébet; Kelemen Já­nos Bertalan és Takács Margit; Hegedűs Oszkár József és Zagyva! Marianna Györgyike; Kovács Fe­renc Béla és Kovács Jolán, Szeredi Mihály és Szabó Mária Rozália; Vona János és Czintner Katalin; Tóth János és Szlafkai Borbála; Mándoki Mihály és Nagy Jolán; Szántóéi János és Dobrányi Irén; Riczkó István és Benkovics Erzsé­bet, Kanalovics József és Bartha Erzsébet, Bessenyei Gyula és Derű­jén Ilona, Lórik Árpád Géza és Pá- lok Klára Éva. Meghaltak: Török Anna; Gloncz! János, Krausz Lászlóné (Varga Má­ria), Sasi Lajos, Kollár Istvánná (Kocsis Rozália), Krajcsovics And­rás, Kelemen Sándor, Mezey Sán­dor, Jáger Sándor, Esztergomi György Béla, Antal Csaba, Fodor Ibolya, Túri István, Androvics Er­zsébet, Szabó Jánosné (Holló Mar­git), Gyetvai Mihály, Fazekas Ist­ván, Szabó Istvánná (Pocsai Erzsé­bet), Fazekas Jánosné (Balázs Te­rézia Mária), Boza István, Pozsár József, Csanádi Géza, Horváth Sándor, Gulyka Miklós, Spala Ká- rolyné (Schvarcz Olga), Szoó Kál­mán Jenő, Mérai József, Molnár Zoltán, Szakácsi Miklósné (Kör- mendy Mária, Király István, BádóT Elvira, Jósvai Mária;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents