Népújság, 1960. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-25 / 200. szám
1960. augusztus 25., csütörtök NEPOJSAG S Részesüljenek-e jelvényben és jutalomban a szocialista munkabrigádok? termelés, a tanulás és a szocialista emberhez méltó magatartás terén. A mi felfogásunk egyáltalán nem veti meg, sőt, tudatosan alkalmazza együtt az erkölcsi és anyagi ösztönzés eszközeit, erőnkhöz mérten bátran élünk a pénzjutalmak lehetőségeivel. De helyes lenne-e a szocialista embertípus kialakítását, az önkéntes vállalások teljesítését anyagi érdekekhez kötni? Nem érné-e sok-sok vád a munkásokat, hogy nem meggyőződésből, nem az eszméért és a dolgozók nagy családjának közös ügyéért, hanem hamisan csengő forintokért, jó fizetségért teszik mindazt, amit önkéntes vállalásnak mondanak? Semmiképpen sem köthetjük pénzjutalomhoz a szocialista brigádmozgalmat. Elsődleges az önként vállalt felelősség és a tiszta munkásöntudat. Senki, soha, semmi körülmények között nem követelhet elsőbbséget és kivételezést a szocialista brigádok számára, nem követelhetjük a legjobb munkahelyeket a szocialista brigádok számára, de nem terhelhetjük meg őket úgy, hogy vállalásaik teljesítése elé mesterséges akadályokat gördítsünk. Ugyanilyen megfontolással azt kell mondanunk, hogy az egészen kiváló teljesítményt nyújtó brigádokat, vagy azok egyes tagjait bármilyen kitüntetésre felterjeszthetik és nem azért, mert szocialista brigádtagok, hanem a törvényszabta lehetőségek határain belül a kiváló dolgozó jelvénnyel együtt megkaphatják az egyheti, félhavi fizetést, a többi dolgozóhoz hasonlóan részesülhetnek különféle jutalomban és prémiumban. A SZOT elnökségének irányelvei utat jelölnek, tanácsokat adnak, helyes és helytelen gyakorlatra mutatnak rá. És ez helyes, mert nem rendeletek, hanem az élet és a munkások öntudata alakítja ki a helyes gyakorlatot! Fazekas László Tüntetés a tenger ellen A Liguri-tenger partján fekvő Arma Taggia nevű kis fürdőhely lakossága és üdülői „tiltakozó tüntetést” rendeztek — Neptun ellen. A tenger ugyanis hetek óta állandóan viharos és ezzel magára vonta a turisták és a belőlük élők haragját. Az üdülőhely utcáin hatalmas táblák hirdetik: „Ha a tenger nem hajlandó lecsendesedni, felszólítjuk a fürdőzőket, hogy vonuljanak tiltakozó menetben végig az üdülőhely utcáin, hurrogják le Neptun istent és vezessék le ilyen módon jógos haragjukat.” A nem mindennapi szenzációt keltő „kampány” nagy sikert aratott az olasz fürdőhelyen és ügyes idegenforgalmi propaganda-trükknek bizonyult. — CSÜTÖRTÖKÖN tartja a Vöröskereszt pétervásári járási szervezete a „Tiszta udvar — rendes ház” címért folyó verseny járási kiértékelését Recsken. A kiértékelésen részt vesz a megyei szervezet részéről Garami Árpád elvtárs is. Űj, magasabbrendű szocialista versenyforma bontakozott ki 1959 első felében. Nem szervezték felülről, nem irányították központilag ezt a munkaversenyformát, hanem a dolgozók önkéntes kezdeményezéseiből születtek meg több helyen és csaknem egy időben a szocialista brigádok. A brigádok szervezése, alakulása, a vállalások tartalma, az értékelés módja, a cím viselésének időtartama sok elvi és gyakorlati problémát vetett fel. Az első pillanatra talán nem tűnik lényegesnek, de mégis, majdnem minden brigádot foglalkoztat a kérdés, hogy részesüljenek-e a szocialista brigádok jelvényben és jutalomban? A jelvény, az elismerés külső jeleként megkülönböztetést és kitüntetést jelent viselője számára, egy szűkebb közösséghez való tartozásra és fokozott kötelességteljesítésre figyelmeztet. De mindenképpen külsőség, formaság. Korunk élenjáró mozgalmát, a szocialista brigádmozgalmat, a jelenlegi körülmények között, fejlődése elején még a formalitás látszatától is óvni akarjuk. Ügy gondoljuk, hogy a szocialista brigád tagjait ne a gomblyukba, vagy a kabát hajtókájára tűzött jelvény különböztesse meg a többi dolgozótól, hanem az a törekvés, hogy a vállalást tett munkások minden eddigi versenyformánál hatékonyabban kívánják előmozdítani a magasabb termelési eredmények elérését, napról napra töretlen lendülettel küzdjenek a termelőerők fejlesztéséért, a szocialista termelési viszonyok elmélyítéséért. A brigád tagjai közös erőfeszítéssel, egymást segítve és bátorítva törekedjenek szakmai, erkölcsi, politikai nevelésük elmélyítéséért, A brigádtagok lépjenek fel nagyobb igényekkel a műszakigazdasági vezetőkkel szemben a termelési terv megvalósításának jobb előkészítéséért, gondosabb megszervezéséért. Ne jelvénnyel, hanem példa- mutatással tűnjenek ki az új technológiai eljárások bevezetése, a munkaszervezés javítása, újítások, a gyártás és a gyártmány minőségének ellenőrzése, a munkafegyelem, a társadalmi tulajdon védelme, a Az élet margójára lyfost nem azokra a kifeje- iTX zésekre gondolok, amelyeket a felnőttek oly gyakran ejtenek ki a gyermek felé: Agyonütlek! Letépem a füledet! — Ezeket úgysem gondolják komolyan, hiszen nemigen akad olyan édesanya, aki gyermekét agyonütné, mert elvesztette a bevásárlási pénzt, s olyan édesapáról sem hallottam, aki kicsavarta volna fia nyakát, vagy fülét letépte volna, mert rossz fát tett a tűzre. Nem, nem ezekről a helytelen kijelentésekről lesz szó, de a látszólag ártalmatlanabb kijelentések is károsak lehetnek, mert akiknek mondjuk, komolyra veszik! Meggondolatlan szavainknak beláthatatlan következményei lehetnek, helytelen kifejezéseink mély nyomot hagyhatnak; a gyermekben, csökkenthetik ambícióját, letörhetik a munkásélet sarjadó érzéseit, károsan befolyásolhatják az önbizalmat. Hadd idézzek a mindennapi életből: Pista kisfiú még, ceruzát hegyez, s rajzolni próbál. Valaki így szól hozzá: „Nincs ehhez tehetséged!” (Lehet, hogy kifejlődhetne, nem lehet valaki mindjárt művész!) Pista komolyra veszi — „belátja”, hogy valóban nincs ehhez tehetsége, s nem rajzol többé... PT atika még csak 4 éves, •LV edénykéivel a homokban játszik, babájának készíti az ebédet. Dolgozik serényen, mintha más sem érdekelné, s az ideges anyuka így szól hozzá: „Ügy teszel, mintha valamilyen fontos dolgot végeznél! Téged csak az ostobaságok érdekelnek!” (Neki fontos, hogy babájának elkészüljön időben az ebéd, játékában már ott rejtőzik a gondoskodás magva és ostobaság-e az, ha egy gyermek főzni tanul — mégha a homokban is?) De abbahagyja. Kedvetlenül. A tétlenség sokszor teher. Két seprővel udvart takarít, s ekkor valaki újra rászól: „Jobb volna, ha bele sem kezdenél! (Ez is elkedvetleníti, hát nem szabad dolgozni?) Még károsabb, ha egy felnőtt így szól a gyermekhez: „Belőled nem lesz semmi! — Ilyen rossz gyerek nincs több a világon! — Csak rád kell nézni, hogy az embernek mindentől elmenjen a kedve!” Nemrégen egy édesanya a következő szavakkal vetett véget kislánya szorgalmas munkájának: „A lánynak nem kell olyan sokat tanulnia!” (Vajon a mi társadalmunkban a műveltség fokozása terén tehetünk-e ilyen megkülönböztetéseket a nemek között?!) A munka szeretetét, a ^ művészet iránti érdeklődést a gyermekeknél nem lehet elég korán felkelteni! Mindenkiben benne van a magva, hajtásai hamar kinőnek, gondozzuk őket, s mi, felnőttek, ne vegyük el a gyermekek életkedvét, a munka iránt felpezsdülő érdeklődésüket — mert meggondolatlan kijelentéseinknek beláthatatlan következményei lehetnek! Dr. Rőczey Ödön A kémek atyja E cseppet sem tisztességes díszítő jelző tulajdonosit Allen Dulles, a néhai, uszításban megőszült — John Forster Dulles — volt amerikai külügyminiszter öccse. Az ifjabb Dulles a Central Intelligence Agency — az amerikai kémhálózati központ — feje. Mellesleg: multimilliomos és a Szabad Európa Rádió egyik illusztris alapító tagja. Hatalmas apparátus felett rendelkezik. Az a hír kering róla, hogy két esztendővel ezelőtt, mikor a New York Times — egy sztrájk folytán — huzamosabb ideig nem jelent meg, 12 000 emberét szabadságoltatta. Ennyien bújták, böngészték volna a Times hasábjait, hogy minden megnyilatkozását egybevessék kartotékjaikkal; 12 000 ember ollózta volna a vaskos újság cikkeit, hogy a titkos dossziékba rakják, s továbbítsák a legkülönbözőbb információs szolgálatoknak — természetesen Eisenhower elnök íróasztalára is. Tizenkétezer ember! Lehet, hogy ez a szám túlzott, — de tény, hogy a kémfejedelem szövevényes pókhálói között egész hadseregnyi ügynök buzgólkodik. Ezeket az ügynököket a legszigorúbb módszerekkel újra meg újra, rendszeresen felülvizsgálják, különböző „megbízhatósági” és lélektani kísérleteknek vetik alá magukat. S a CIA, amely nemcsak pereputtyáikat, közeli és távoli rokonságukat tartja nyilván, de azt is előírja számukra, hogy csak a szervezet kebelében dolgozókkal léphetnek házasságra. Mai napig egy hajdani sörgyárban székel a Central Intelligence Agency, az E-utca 2430. szám alatt. Telefonszámát — mint ahogyan ezt egy svájci újságíró írja — nem ajánlatos felhívni. Ez a szám néhány esztendővel ezelőtt 3—6165 volt. Ha valaki esetleg tévedésből tárcsázta ezt a számot, kellemes női hang jelentkezett a vonal másik végén, s közölte az illetővel, hogy minden vonal foglalt, de szíveskedjék bemondani a saját telefonszámát, s akkor, ha szabad vonal lesz, visszahívja. A gyanútlan telefonáló vigyázatlanul közölte telefonszámát, néhány órán belül már megjelentek lakásán a CIA-legények, az amerikai kémszervezet ügynökei és kellemetlen keresztkérdések áradatát szegezték a boldogtalan telefontulajdonos mellének. A Central Intelligence Agency most új helyre költözik, mert az egykori sörgyár helyiségei már szűkek az egyre szaporodó tevékenykedők számára. Még nem tudjuk, hol rendezik be központjukat, de jellemző az amerikai kémhálózat kiterjedésére, hogy az új ,.szálláshely” előtt 3000 személygépkocsi parkírozására biztosítanak helyet. Allen Dulles kémfejedelem udvartartása tehát szaporodik. Így bízvást kijelenthette nemrég, hogy élete végéig „posztján” marad, nem hagyja el parancsnoki helyét. És abbéli kívánságát is közölte az amerikai „kémfönök”, hogy — ágyban szeretne meghalni! Agyban és párnák között. Vég- elgyengülésben. Addig pedig, míg el nem közeleg az idő, ott akar ülni az intrikák és a nemzetközi provokációk trónján, rózsaszínű baldachin alatt. Mert sok-sok emberélet, sok-sok kiontott vér tapad Allen Dulles kezéhez. Ezt ő nem is tagadja. Bevallotta például, hogy vezető szerepet játszott' az iráni államcsínyben, a Moszadik-kormány letörésében, és hasonlóképpen Guatemala leigázásában. De hány piszkos és veszedelmes cselekedetről hallgat még?! Hány támadást szervezett a béke és a népek szabadsága ellen! Most, amikor a szovjet rakétatüzérek és vadászgépek megsemmisítették a kalózkodó, a Szovjetunió területe fölött kémrepüléseket végző amerikai gépeket, Allen Dulles újra porondra lépett. Gőgösen és érzékenykedve kijelentette: „A kémrepülésekért én vagyok felelős, és ha valakit Washingtonban ezekért meg kell büntetni, akkor a büntetést reám kell kiszabni!” Hát igen! Ezt ki nem mondotton is mindig tudtuk. Mégis e megnyilatkozásból újból levonhatjuk azt a cáfolhatatlan igazságot, hogy — az ostobaság, a korlátoltság vértestvére a nagyképűségnek. Középmagas, telt arcú férfi. Negyvenkilenc éves. Harminc éve bányász. Apja, nagyapja is bányász volt. Ök hárman 110 esztendőt töltöttek a föld alatt, a szénben. Ursitz József harminc éve bányász. Három éve a tröszt főmérnöke. Ismeri a bánya anatómiáját. A bányászok munkáját. Hosszú éveken át őmaga is lenn dolgozott a föld alatt Nehéz, megerőltető munka fejteni a lignitet. Az ember órákon át kényszerhelyzetben dolgozik. Könnyíteni kell a bányászok munkáján! — határozta el. Es gondolkozott, tervezgetett. A tervezgetésekből gépek születtek, újítások, találmány. Négyöt újítása van. És egy találmánya — a hidraulikus fejtési páncélpajzs. Ha járja a bányát, szakadatlanul töpreng, felfigyel a hiányosságokra, gyengeségekre, s megoldást keres. Kritikus szem, éles ész — amelyet állandóan új és új ötletek, gondolatok foglalkoztatnak — az új szenvedélyes szeretete, forró hazafiság, s magas fokú munkásöntudat: íme, ezek a vonások avatták újítóvá, föl- találóvá Ursitz József kommunista mérnököt. Középtermetű. Se nem öreg, se nem fiatal. Arca nagy önuralmat és higgadtságot árul el. Tiszta, különös fényű szeme érdekes jelleget ad arckifejezésének: ez a szempár se nem kék, se nem zöld, se nem barna ... Magas homloka ugyancsak kutató elmére vall... Az olyan emberrel, mint Ursitz József, ezerféle kérdésről el lehet beszélgetni. Egyetlen terület sem áll teljesen távol tőle — s főként, nyomban szembeötlik hallatlan tudásszomja, készsége minden újdonság befogadására. Négy-öt újítása van ... Egy korszerű biztosítás, egy külfejtési jö- vesztő-rakodógép, egy szállítóberendezés gépi kivájásra, és egy fahántoló. A fahántoló most van kísérlet alatt, még ebben az évben gép lesz belőle. Egyik újítása, a korszerű biztosítás — amely alkalmazkodik a kőzetmozgásokhoz — évente 110 000 forint megtakarítást jelent népgazdaságunk számára. A hidraulikus fejtési páncélpajzs még ennél is több megtakarítást jelent forintban: egy garnitúra naponta tízezer forintot takarít meg a bányászkodásban. Egy év alatt hárommillió forintot. A pajzs lényege: a frontfejtés acél biztosítá- sú, ácsolatra nincsen szükség. Kiváncsi voltam: milyen életet élt ez az ember, miféle események alakították lelkivilágát? Ursitz József egy etesi bányász gyermeke. Kilencen voltak testvérek. Az apa a bányában dolgozott, de hogyan tudott volna kilenc csemetét nevelni abból a kevés pénzből, amit hónaponként kézhez kapott? Az Ur- sitz-család a legszegényebb volt a telepen. Mégis felnevelte mindet valahogyan, s az életbe vezette őket. Valamennyit mesterségre adta. A fiúk nagyobbrészt a bányához kerültek, a lányok szőttek, napszámba jártak. 1927 május elsején került a bányába Ursitz József. Először takarító-fiú volt, a vágatokban. Egy napra 1 pengő 60 fillért kapott. Később előléptették csillésnek. S ahogy haladtak az évek, a csillés-fiú elleste a bányászmesterséget. Segédvájár, majd vájár lett. S mindez az Amália-bányában történt, ahol bányászkodását kezdte. Később az Amália elpusztult... ösz- szeomlott a légaknája. Jenő-aknán dolgozott a legtovább, s a Tarján- környéki bányákban. 1944-ben került Pernye-pusztára — így hívták Petőfibányát azelőtt. Ró- zsaszentmártonban dolgozott. 1946- ban beiratkozott a gimnáziumba. Harmincöt éves korában. Két esztendő múltán, 1948-ban, már a műegyetem hallgatója. Hetenként, szombaton és vasárnap, hazajött a telepre és siktába állt ő is, leszállt a bányába dolgozni. Később a Nehézipari Minisztériumban dolgozott — közben tanult, erejét is megfeszítve, tanult. Szünidőben, a kollokviumok után, a Geofizikai Intézetnél is dolgozott. Azért tudta megbecsülni a keresett forintokat. 1952-ben kapta meg a báaztán elszánta magát és saját kérésére Petőfibányára helyezték. — „A lignitbányászatra akartam magam specializálni!” — mondja Ursitz elvtárs. Petőfibányán termelési osztályvezető lett, majd a XII-es akna vezetője, későbben a műszaki osztály vezetője. 1957 májusában aztán őt nevezték ki a tröszt főmérnökének. Ekkor már elkészült az új frontfejtési gép tervezésével, számításaival. 1954 óta folyton egy olyan korszerű gépen gondolkozott, amely megkönnyíti a lignitbányászok munkáját, új biztosítási rendszerű lesz, olyan biztosítá- sú megoldással, amely alkalmazkodni tud a kőzetmozgásokhoz. Ez a gép — találmány lett, magyar szabadalom. Íme, az új magyar találmány, a hidraulikus fejtési páncélpajzs. A gép hatalmas méretű, ötven méteres fronthomlokkal dolgozik... Ez a felvétel a hidraulikus fejtési páncélpajzs makettjéről készült. nyamérnöki diplomát. A párt Dunántúlra, Baranya megyébe küldte doígozni. A Baranya megyei Pártbizottság ipari osztályának munkatársa lett. ö volt az első mérnök az országban, aki pártbizottságra került. Később bányaigazgató lett Komlón, majd a komlói tröszt műszaki osztályát vezette. 1954-ben 1959. március elsején elkészült a hidraulikus fejtési páncélpajzs első példánya. A gépet március 25-én a szűcsi X-es aknában üzembe helyezték. A gép nagyszerűen vizsgázott. S még ebben az évben — 1959-ben — újabb két garnitúrát kellett legyártani. Petőfibányán és Szűcsiben dolgoznak ezek a gépek. Ebben az évben hat darab gép legyártására kaptak beruházást, 12 millió forintot. Külföldre és a magyar bányákba kerülnek majd ezek a gépek. Mert mindenünnen érdeklődnek Ursitz József gépe iránt. Negyvenkilenc éves. Es már nagyon sokfelé ismerik a nevét. Gyakran meglepik az emlékek, s néhány pillanat alatt bevilágítják egész életútját ... Es itt eszembe jut Gheorghe Rozolea, román munkásújító. Pop Simion író készített róla ceruzavázlatot. Rozolea negyven éves. Otven újítása van. Gyakran felkeresi őt édesanyja, aki özvegyen nevelte fel öt árváját. Az öregasszony félszegen ül az asztal mellett. Nagy, érdes, csontos, szódamarta kezét ölébe ejtve. Es kérdezgeti a fiát: — Jól élsz, fiam? — Jól, édesanyám, megvan mindenem. — Nőnek a gyerekeid, neveld fel, add iskolába őket... — Ügy lesz, édesanyám.. i (Ursitz József így is mondhatta. Három fia van. A legnagyobb gépészmérnök-hallgató, a másik fia mozdonyvezető a bányánál. Legkisebb fia, a harmadik, most 7 éves. Először lépi át az iskola küszöbét.) — Azt mondják, dicsérnek téged — mondja, Rozolea anyja. — Még az újság is írt rólad. Újító vagy! Hát az meg miféle? Es a fiú magyaráz: — Nehéz mesterség az, édes. Hogy is mondjam?... Olyan mesterség, hogy mindig ki kell fundálni valamit. Mindig azon törni a fejet, hogy miképpen változtassunk a világon, hogy jobb legyen ... Jól odavágunk a kalapáccsal — ahogy a kovács a patkót kovácsolja. A saját akarata szerint... — Hajdanában nem volt efféle mesterség, fiam. — Ügy van, édesanyám, nem volt ilyen mesterség — mondja Gheog- he Rozolea, s áthajol az asztalon és megcsókolja anyja csontos, szódamarta kezét... Ilyen Ursitz József is. Az ő mestersége — akárcsak Rozoleáé — újító. Igen. Ez a kommunista Ursitz József mestersége: megváltoztatni a világot, keményen odaverni a kalapácscsal — ahogyon a kovács kovácsolja a patkóvasat. Akarata szerint. Pataky Dezső
