Népújság, 1960. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-24 / 199. szám

I960, augusztus 24., szerda

NÉPÚJSÁG

Szülők - egy életen őt

Fiatal, alig húsz éves asz- szonnyal találkoztam a minap. Szomorú volt és kisírt szemű.

— Elváltunk — mondta csendesen és szeme sarkában újból megjelentek a csillogó könnyek.

„Elváltunk.” Milyen tompán, sokat mondóan hangzik e szó, mennyi gyötrődés, fájdalom, civakodás és keserűség bújik meg mögötte és mégis, mégis milyen gyakran találkozunk vele az életben.

Az elvált fiatal asszony így folytatta panaszát:

— Ismer mindkettőnket, tudja, mennyire szerettük egymást, úgy gondoltuk, nem élhetünk egymás nélkül... aztán mégis ... elváltunk. Pista csinos volt, jóvágású legény, nem is keresett rosszul, akkoriban nagyon tetszett, kedves volt, hízelgő modorú. Három hónapi ismeretség után összeházasodtunk ... Egy évig se éltünk együtt, elváltunk. Rájöttünk, hogy nem vagyunk egymáshoz valók és ... és hogy az a szerelem csak amolyan fellángolás volt, sohasem volt mély és igazi. Most, most pedig itt vagyok tizenkilenc és fél évemmel, mint elvált asszony. Hát mondja, nem szörnyű ez az élet?

Egyetlen példa a sok közül, a meggondolatlan „gyerekházasságok” példatárából. Ám a bírósági irattárban lehetne bizonyítani, hogy az említett példa nem egyedülálló, sajnos gyakori, s éppen ezért beszélünk róla a nagy nyilvánosság előtt.

Egy jogásztól, egy bírósági szakembertől hallottam, — tehát illetékestől —, hogy a válások igen nagy százaléka abból adódik, hogy a házastársak igen fiatalon kerülnek ösz- sze, meggondolatlanul kötnek házasságot, nagyon sokszor minden anyagi alap nélkül. Ez tény, amelyből le kell vonni a megfelelő következtetést és le kell vonni a tanulságot is. Sajnos az is előfordul, hogy nem egy fiatal lány vagy fiú igen-igen könnyen veszi a házasságot és így gondolkodik:

— Ha nem sikerül, legfeljebb elválok! — Ebben a gondolkodásban már van egy jóadag hányavetiség, könnyelműség és amikor aztán valóban bekövetkezik a válás, a velejáró civódásokkal, gyötrődésekkel együtt, akkor ugyanez a fiatal asszony, vagy férfi már így panaszkodik:

— Hát ilyen az élet! Szörnyű ez az élet!

De arra, hogy mi az ok, hol a hiba és hogy miért történt így, arra már csak akkor gondolnak, amikor már mint ahogyan a közmondás tartja: esi után köpönyeg, derékbatörl egy ifjú élet.

Természetesen mindez, ami1 eddig elmondtunk, nem új, nem ismeretlen senki előtt, általában egybehangzók a vélemények a meggondolatlan, kellő alap nélküli házasságokról, amelyekről maguk a fiatalok tehetnek. És most hadd tegyük hozzá: „de felelősek érte a szülők is”. Igen, a szülők, az édesanyák, édesapák, akiknek nemcsak joguk, de kötelességük figyelmeztetni lányukat, fiukat a várható eseményekre, és kellő élettapasztalat birtokában beleszólni a dolgok menetébe.

Arról van-e mostmár szó, hogy újból a szülők döntsék el, hogy kihez menjen vagy ne menjen feleségül a lány, kit vegyen el a fiú? Azokat az időket akarjuk-e visszahozni, amikor Janihoz kellett feleségül mennie a lánynak, mert annak két holddal többje van, mint Pistának, akit igazán szeretett a kislány? Nem, nem erről beszélünk, sőt még arról sem, hogy a szülők „kommen- dáljanak” gyermeküknek menyasszonyt, vagy vőlegényt. Mindezek helyett arra van szükség, hogy a szülők ismerjék meg maguk is alaposan lányuk, vagy fiuk választottját, mérlegeljék a körülményeket, készítsék elő a fiatalokat a házaséletre, aztán okos, bölcs szóval, élettapasztalatuk birtokában, a szülői tekintély tudatával segítsék gyermeküket a boldog élet felé.

Uj módon, új szempontok szerint kell beleszólniok a szülőknek a fiatalok kialakuló életébe. Meg kell mutatniok az előttük álló akadályokat, fel kell világosítani őket a házasélet mézeshetei után következő hétköznapi problémákról. Biztatni kell a fiatalokat arra, hogy megfelelő anyagi alapot teremtsenek először és csak úgy, azután kössék meg a házasságot, és nem utolsósorban arra kell figyelmeztetni őket, hogy csak alapos ismeretség után, sőt „megismerés” után, meggondoltan mondják ki az „igent”.

Mindezt nem megtenni szülői mulasztás, vétek. Sajnos, gyakran van arra is példa,

hogy a szülők így nyilatkoznak: benőtt már a fejük lágya döntsenek maguk. Minket n< szidjanak, ha nem sikerül Ezeknek a szülőknek egy csöpf igazuk sines, mert megint csa« az élet igazolja, hogy a derék- batört házasságok után csaknem minden esetben hallan. a panaszos szemrehányó szavakat: miért nem figyelmeztetett édesanyám, vagy apám, miéri engedték? És ilyenkor jogos a szemrehányás, mert egyetlen szülőnek sincs joga, hogy felnőtt gyermekének sorsát kivesse nyakából és így vélekedjék: csinálja, ahogyan tudja.

Vannak szülők, akik azt mondják: nem szólunk bele, úgy se hallgatnak ránk. Ez nem érv. És, ha végső soron mégsem hallgatnak, akkor legalább nem mondják majd egykor: nem figyelmeztettek a szüléink.

De hallani ilyen hangokat is, és ezeket már a fiatalok részéről:

— Ne szóljanak az öregek bele, én élek vele majd, nem ők. — Ezeknek a fiataloknak jó tudni, hogy amikor a döntő szó kimondása valóban az ifjú házastársakat illeti, ugyanakkor nincs joga egyetlen fiatalnak se megtiltani a szülőnek a felvilágosító, buzdító, vagy esetleg tiltó szót. Es ahogyan nincs joguk megtiltani, de éppúgy kötelességük megszívlelni véleményüket, és a döntésnél, a nagy „igen” kimondása előtt figyelembe venni. Mert akarhat-e egy szülő rosszat saját gyermekének? Ha pedig nem akar rosszat, csak jót, akkor azt érdemes is, hasznos is megszívlelni.

Előfordulhat, hogy a szülők túlságosan aggályosak, sötéten látók de az ilyen — általában ritkábban előforduló — esetben sem veszélyezteti semmi a fiatalok boldogságát, hiszen a döntő szó mégiscsak az övék, és a szülők csak boldogok lesznek, ha látják, hogy a fiatalok megértésben, jól élik életüket.

Nem könnyű dolog szülőnek, anyának, apának lenni. Különösen nem akkor, ha a szülők komolyan is veszik hivatásukat és szülők maradnak gyermekük egész életén át.

Szalay István

Több mint ezer hold területet vetettek be másodvetésű növényekkel a megyében

A takarmánygabonát már legtöbb helyen kicsépelték, de ezek mellé a felszántott földeket másodvetésként bevetik rövid tenyészidejű kukoricával és csalamádéval. A megye területén eddig 463 katasztrális holdat vetettek be kukoricával, 251 katasztrális holdat csalamádéval és 300 katasztrális holdat egyéb takarmánynövénnyel.

A jól végzett munka jutalma

Élüzemavató ünnepség a Hatvani Konzervgyárban

A MUNKA NÁLUNK becsű

let és dicsőség dolga és a lelkiismeretes, eredményekben gazdag munka jutalma sem maradhat el társadalmunkban.

A Hatvani Konzervgyár elnyerte a nagyszerű kitüntetést, az élüzem címet és az Élelmiszeripari Minisztérium, valamint az ÉDOS2 vándorzászlaját. Az augusztus 18-án megrendezett ünnepségen a konzervgyár dolgozói örömmel értesültek munkájuk magas elismeréséről. Nem véletlen ennek a kitüntetésnek az elnyerése, a becsületes és fáradságot nem ismerő munka eredménye ez. Az üzem dolgozói megértették és magukévá tették pártunk és kormányunk célkitűzéseit és az ő eredményes munkájuk is hozzájárult a szocializmus még gyorsabb építéséhez.

BÜSZKE ClM az élüzem cím. Az üzem kultúrotthoná- ban megrendezett ünnepségen azonban sok szó esett arról, hogy az elért eredményekkel dicsekedve, nem szabad elbizakodnunk és ez a cím a konzervgyár minden dolgozóját a jövőben még nagyobb lelkesedésre, képességeinek még teljesebb kihasználására ösztönözze. A termelést és a termelékenységet fokozatosan növelni kell, mert csak így emelkedhet dolgozóink életszínvonala is. Fokozni kell az anyagtakarékosságot, csökkenteni kell az önköltséget.

Az eredmények azt mutatják, hogy a Hatvani Konzervgyár dolgozóinak munkavégzése felfelé ível. Fokozni kell azonban a dolgozók felé megnyilvánuló támogatást, a munkaversenyt, a szocialista munkabrigádok megszervezését. Ezek a brigádok ugyanis új típusú embereket formálnak. Köztudomású, hogy a konzervgyárnak igen sok nehézséggel kellett megküzdenie és ezért különösen dicséretre méltók az elért eredmények.

Miklósi elvtárs, a megyei pártbizottság kiküldötte hangsúlyozta: rendkívül nagy jelentősége van mind politikai, mind gazdasági szempontból egyaránt a konzervgyár és az egyes termelőszövetkezetek kapcsolatának. Azoknak a nyersanyagoknak a termelése, amelyek a konzervgyárban nyertek feldolgozást, komoly pénzügyi bevételt jelentenek a termelőszövetkezeteknek. Ez a körülmény egyben elősegíti a termelőszövetkezetek fejlődését is.

V á r a d i elvtárs, az ÉDOSZ elnökségi tagja, hivatkozott

arra, hogy a Hatvani Konzervgyár az első félévben 13 százalékkal termelt többet, mint 1059-ben. Reményét fejezte ki, hogy a konzervgyár a jövőben még fokozottabb és még eredményesebb munkájának elismeréséül elnyeri majd a SZOT és a Minisztertanács vándorzászlaját is.

KÖTELES JÓZSEF, a vállalat igazgatója, összefoglalta az üzem eddigi eredményeit, az eredmények mellett hangsúlyozta az üzem gazdasági jövőjének zálogát. A Hatvani Konzervgyár első félévének terve 63 millió volt és az elért eredmény 71 millió. Tehát 8 millió forint volt a túlteljesítés. A vállalat évi megtakarítási előirányzata magas, de eddig már több mint 5 milliót tesz ki. A minisztérium által 81,6 előírásos költségszinttel kell megoldani a termelést, és eddig a vállalat 76,1 költség- szinttel dogozott. A vállalat terve a borsó feldolgozásából 188 vagon volt, ezt a tervet túlszárnyalva, 242 vagon borsóárut termelt. De borsón kívül a cseresznye, meggy, málna és egres termelési tervét is túlteljesítettük. A harmadik negyedév terve 108,5 millió forint, amely jóval magasabb tervérték az első félévinél és

most a negyedév közepén ebből a tervből 40—41 millió forint értéket teljesítettünk. Az üzemnek nyersanyagellátási nehézségei voltak a harmadik negyedév elején, most azonban a nyersanyagellátás már folyamatos és így a munka helyes megszervezésével a konzervgyár harmadik negyedévi tervét is teljesíteni fogja.

Hangsúlyozta Köteles elv- társ, hogy az eddig elért eredményeket még fokozni kell, és ez lehetséges is, a helyes munkaerőgazdálkodás és munka- szervezés útján. Minden hiányosságot kollektiven kell kiküszöbölni. Ígérjük, hogy terveinket nemcsak teljesíteni fogjuk, de túlteljesítjük azokat — fejezte be hozzászólását a vállalat igazgatója.

AZOK, AKIK EZEN az ünnepségen részt vettek, valamennyien érezték munkájuk elismerését és megbecsülését, de érezték felelősségüket is. A több mint 350 dolgozó megju- talmazása azt bizonyította, hogy a konzervgyáriak becsülettel vették ki részüket a rá- j uk hárult feladatok elvégzéséből. Legyen a konzervgyár magas kitüntetése a vállalat még gazdagabb jövőjének záloga.

Dr. Rőczey Ödön

„3fegeszi-eu a sas az oroszlánt ?

Londonban hosszabb ideje heves viták folynak arról, hogy az Egyesült Államok nemrégiben elkészült ötemeletes londoni nagykövetségének épületére felszerelhetik-e a hatalmas, repülőgép nagyságú, alumíniumból készült sasmadarat, az USA jelképét. Az angolok enyhén szólva „szerénytelenségnek” minősítik az amerikaiak részéről, hogy londoni nagykövetségükön akkora

méretű sasmadár „szorítsa háttérbe” a brit oroszlánt.

Az amerikaiak azonban, úgy látszik, nem sokat törődnek az angolok nemzeti érzékenységével, mert néhány nappal ezelőtt szétszerelt állapotban, három hatalmas ládába csomagolva megérkezett a „kifogásolt madár”, amelyet egyébként „ünnepélyes keretek között” akarnak elhelyezni a nagykövetség épületén.

NEM T Ű L Z A S azt állítanunk, hogy a hatvani kórház ügye közérdeklődésre tart számot nemcsak Hatvanban, hanem a környéken is. Évek óta foglalkoztatja a város közvéleményét ez a kérdés. Sokféle variáció kelt már lábra, amiben az alaptalan mendemonda sem volt ritkaság.

Mikor teszünk pontot a kórház-építkezés végére?

Bár a jelek biztatóak, de a választ még így sem könnyű megadni. Alszanak talán az illetékesek? Nem mondhatjuk. A beruházó, a megyei tanács különösen éberen őrködik. És a kivitelezők? A fővállalkozó, az ÉM Heves Megyei Állami Építő Vállalat? Az sem alszik. De az már szinte érthetetlen, hogy Gyöngyösről, a vállalat székhelyéről senki sem érkezett meg a kooperációs megbeszélésre, amit a helyszínen tartottak meg a többi érdekelt felek az elmúlt hét csütörtökén. Az építőipari vállalatot nem érdekelte a befejezés előtt előálló problémák megoldása? Vagy annyira rendben van a saját munkájával, hogy a részvétele fölösleges lett volna?

A jegyzőkönyvbe foglaltak és az építkezési naplóba beírt megjegyzések nem ezt igazolják. Bár a fővállalkozó azzal védekezett, hogy az „illetékes” szabadságon van. nem tud helyette senkit. Nos, ha azt vesszük figyelembe, hogy a fenti vállalatnál bizonyára nemcsak egy emberen múlik egy ilyen sokmilliós építkezés ugye. mint a hatvani kórház, a fenti kifogás alig fogadható el.

ÉS HA MÉG AZT IS hozzáSzemtől szembe

Hogyan áll a hatvani kárház ügye?

tesszük, hogy Pók József elvtárs, a megyei tanács képviselője. orvosi kezeltetését halasztotta el a megbeszélés miatt, igen erélyesen képviselte a város és környékének érdekeit, Szelepcsényi Tibor pedig az üdülőét szakította meg csak azért, hogy a helyszíni szemlén részt vehessen, a fővállalkozó távolléte még kevésbé érthető.

Mert arról van szó, hogy a hatvani kórház építését ebben az évben be kell fejezni. Ennek szükségességét az a tény sürgeti, hogy Hatvan város és a járás ma már szövetkezeti szektor, ami azzal is együtt jár, hogy az SZTK-jogosultak száma máról-holnapra szinte ugrásszerűen megemelkedett, s ellátásuk csak Gyöngyösön, Egerben, vagy Pesten lehetséges. A jelenlegi szakrendelés olyan zsúfolt, hogy erről már éppen eleget panaszkodtak a betegek, de pillanatnyilag jobb megoldást nem tudnak találni a jelenleginél, sőt a sebészeti és röntgenrendelés már most veszélyben forog. Végső megoldás tehát csak az, hogy a kórházat minél előbb meg kell építeni. Az eredeti terv szerint ugyan csak 1961. december 31- én került volna átadásra az épület, de a már elmondott okok miatt ennek az évnek a végére elkészül. Ha...

Ha a különböző vállalatok összefognak. És összefognak-e? Hogy milyen sok dolog bonyolítja a megoldást, az csak most

derült ki, a helyszíni szemlén De azt is meg kell állapítanunk, mégpedig jóleső örömmel. hogy a jelenlevők készsé gesen részt vettek a megoldás megkeresésében. Különösen a: ÁLTASZER-t illeti dicséret Ha csak saját magáról voll szó, azonnal elfogadott minder javaslatot, hogy a vízvezeték csatornázás, és gépi berendező sek elkészítését minél előbt elvégezhesse. Még azt is megtette, hogy olyan munkálatokat is elvégzett, amiről nem volt birtokában tervdokumentáció. Dicséretére mondva: a tervezők ezeket az elvégzett munkákat tökéletesnek találták. Ilyen volt például a laboratórium vízvezeték és csatornázási munkája.

ANNAK AZONBAN nem örültünk, hogy a tervező vállalat, a KÖZTI nem készüli fel eléggé a kooperációra. A helyszínen kellett például s konyha gépi berendezését meg tervezni. A falra és a padlózatra mérték ki és írták fel aj egyes gépek beállítási helyét Több félóráig tartott csupán csak ennek a „tervezésnek” a: elkészítése. Sajnálatos az a körülmény is, hogy a mosoda gépi berendezését is újból ki kell szedni, újra alapozni, és arrébb helyezni a gépmonstrumokat. Hogy ki az oka ennek' A kivitelező ÄLTASZER már 1958-ban jelezte, hogy a tervezett gépeket nálunk nem lehet kapni. A meglevő mosógépek mérete viszont jóval nagyobb a tervezettnél. Tervmódosítást még sem kaptak. Most kell átszerelni a már beépített gépeket. Hány hétig tart el e2 a munka?

Igaz. hogy az eredeti terveket előkészítő Jankovits Viktor mérnök már nem él. Aki átvette tőle a munkát, a helyszínt nem ismeri kellően. Jószándéka kétségtelen. De jó- szándékból még nem lesz semmi. És érthető az is, hogy az előbbihez hasonló módosítások elkerülése miatt az ÁLTA- SZER most már tervekhez és költségvetéshez ragaszkodik, mert fedezni akarja önmagát Átalakítási munka pedig akad néhány, amikhez a fenti dokumentációk elkészítése újabb heteket vesz igénybe — még a legjobb szándék mellett is; Addig pedig az alvállalkozó nem kezdhet semmihez. Az is igaz. hogy a most megtartott kooperációs megbeszélést már június 29-én meg kellett volna tartani, a május 27-én felvett jegyzőkönyv szerint, de erre senki sem jött el. Mennyivel előbbre lenne most az építkezés, ha a júniusi megbeszélést megtartják! Bizony-bizony, kedves Érdekeltek!

HOGY A JEGYZŐKÖNYV milyen részleteket tartalmaz az építkezés munkáira vonatkozóan, arról most nem érdemes szólnunk. Mert most csak egy dolog a lényeg: a kórház

4 jogászok tanácsai szerint használ ják fel a szociális és kulturális alapot a hevesi járás termelőszövetkezeteiben

A hevesi járásban a Haza fias Népfront által életrehívot jogi bizottság tagjai felmérés végeztek: hogyan használjál fel a szociális és kulturáli: alapot a közös gazdaságokban A járás szövetkezeteit együttesen látogatta meg egy-egj jogász, tanácstag és a Hazafiai Népfront járási elnökségénél tagja. Felmérték a jelenleg helyzetet, kikérték a tapasztal szövetkezeti vezetők vélemé nyét.

A tapasztalatokat hattagú bizottság összesítette, amelynek munkájában bíró, ügyvéd, ügyész és a mezőgazdasági nagyüzemek munkáját jól ismerő jogi előadó egyaránt részt vett. Megállapították, hogy a szociális és kulturális alapot a szövetkezetek többségében csak részben használják fel, és esetenként döntenek arról, mire milyen összegeket szavazzanak meg. A bizottság javaslata alapján a közös gazdaságok a jövőben már az év elején döntenek a szociális és kulturális lalapban levő összegek rendeltetéséről.

í Továbbra is nagy gondot fordítanak az idős szövetkezeti tagok támogatására. A hevesi tárásban a fiatal házasokat ed- ;dig csak egyik-másik szövetkezetben ajándékozták meg az lesküvő alkalmával. A jövőben la szorgalmasan dolgozó fiatalok itt is nászajándékot kap- |nak. Irányelvet dolgoztak ki a Jszülési segély, a halálesetkor tolyosított segély mértékéről is lés a nagyobb termelőszövetkezetek az üzemek példája sze- Irint társadalmi ösztöndíjat ad- Inak azoknak a fiataloknak, lakik a középiskola, illetve az Iegyetem elvégzése után saját Ifalujukban kívánnak dolgozni. ; A szociális és kulturális alap -egy részét a jogi bizottság javaslatára a községi tanácsokkal, földművesszövetkezetekkel, gépállomásokkal együttműködve a községi könyvtár bővítésére, a sportegyesület támogatására, s más, hasonló célokra használják fel.

I A széleskörű felmérés tapasztalatait a jövő évi tervek leikészítésénél már messzeme- Inően figyelembe veszik.

I (solymár)

Hatvan város : anyakönyvéből

. Születtek: Molnár Kálmán Zoltán, Danes Dénes, Majsa-Kiss Sándor, Szomszéd Béla. Révász Mária.

Házasságit kötöttek: Takács László János és Szilágyi Mária, Balázs Sándor és Pálinkás Erzsébet, Kisgyörgy József és Torma Margit, Gergely István László és Tuza Magdolna.

Meghaltak: Kozma Imre. Mensch Emilné (Szifft Anna Margit), Fehér István:

átadása ez év december 31-rel meglegyen.

Megállapítjuk, hogy a hely-; színi szemlén jelenlevők ma-; gatartása a fenti időpont iránt; bizalmat ébresztett bennünk.; Attól függetlenül, hogy jogi; kérdésekben egymás ellen már; a bírósági eljárást is elindí-; tották, a helyszínen a legrövi-; debb úton igyekeztek a prob-; lémákat megoldani. Vannak; azonban olyan gépi berendező- : sek, amiket a gyártó vállalat: csak jóval későbbi időpontra; igazolt vissza, de addig is tud- l nak a pótlásukra megoldást; találni. Mindez tehát azt mu-1 tatja, hogy december 15-én l megkezdődhet a műszaki át-1 adás, már az ősszel megkez-l dik a kórház belső felszereié- I sét, de tulajdonképpeni ren-l deltetését, a betegek ellátását I csak márciusban kezdi meg a, jelenlegi tervek szerint.

Október tizenötig biztosítani; kell a külső vízellátást és a; villamosenergiát, hogy a gépi-; berendezések üzemeltetését az; alvállalkozó megkezdhesse.; Egyébként a határidőért nem; vállal felelősséget. Ez is ért-; hető. ;

HADD MONDJUK EL azt is, I hogy a jelenlegi kórház 70; ággyal működik majd, de; ideiglenes jelleggel. A mögötte I elterülő parkban, 15 holdnyi I területen ugyanis azonnal hoz-I zákezdenek a mostani építke-1 zés befejezése után egy új, < 400 ágyas kórház építéséhez. A! jelenlegi épület pedig végsőso-1 ron rendelőintézet lesz. Az új i kórház még az első ötéves< tervben elkészül, azaz 1965-ig. < Es ez lesz a véeleges. teljes ' megoldás. G. Molnár Ferenc <