Népújság, 1960. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-24 / 199. szám

2 NBFÜJSÁG 9 I960, augusztus 24., szerda Nemzetközi szemle f Álarcosok Afrika kincseskamrája körűi LEOPOLDVILLEBÖL, Eli­sabeth viliéből és más kongói városokból a nap minden per­cében újabb és újabb tájékoz­tatást diktálnak a telefonba, sugároznak a rádiók szerte a világba. Ezek között a legtöbb azt a célt szolgálja, hogy fél­revezesse a világközvéleményt. Annyiféle külföldi érdekeltség kereszteződik a világ egyik leg­ifjabb köztársaságának terüle­tén, hogy sokszor szinte lehe­tetlen tisztán látni az ellent­mondó hírek, nyilatkozatok, akciók és kommentárok útvesz­tőjében. Egy azonban kétség­telen: a diplomáciai manővere­zések mögött a köztársaság fel­osztásának terve rejlik. Nyil­vánvaló a szándék, hogy az ország helyzetét kritikusnak, menthetetlennek ábrázolják, és a kongói kormányt pedig olyannak tüntessék fel, amely képtelen rendet teremteni és megszervezni a normális éle­tet. Ha helyenként fel is ismer­hetők a káosz elemei, azok in­kább a külföldi beavatkozás és a volt uraknak a benszü- löttekkel szembeni kíméletlen bánásmódjának túl zajos reak­ciói, mindenekelőtt a túlságo­san is hosszúra nyúlt gyarmati rabság következményei. „A túlkapásról” szóló rémmesék csakis arra voltak jók, hogy ezzel mentsék a gyarmati csa­patok kongói jelenlétét, mond­ván, „meg kell védeniük az európaiak életét és vagyonát.” Nos. ez utóbbiról van itten valójában szó. A belgák 1908. óta szipolyozzák Belga-Kongó lakosságát, ők aztán igazán jól tudják, miért szőttek összees­küvést a Kongói Köztársaság ellen, miért kapaszkodnak tíz körmükkel Katanga után. Afrika Ruhr-vidékén járó kutatók már nemegyszer kiál­tottak fel: „ez itt valóságos geológiai botrány!”, mert a földkerekségnek szinte egyet­len részét sem ajándékozta meg ilyen mesés gazdagsággal a természet. KATANGA MINDIG Belga- Kongó kincstára volt, itt össz­pontosult a belgák afrikai gaz­dasági birodalma. Katanga ti- zenhatszor akkora területet foglal el, mint Belgium. Ezt a tartományt aránylag későn, 1892-ben kebelezték be a kon­gói belga gyarmatbirodalom­ba. II. Lipót belga király ugyanis a tartomány területén fekvő hatalmas birtokait bel­ga társaságoknak adta el és engedélyt adott Katanga ter­mészeti kincseinek kiaknázá­sára. Az uralkodó hatalom Katan- gában az 1901-ben alapított Comité Spacial Du Katanga volt, amely egymagában 45 millió hektár földdel rendel­kezett, e tartomány 50 millió hektárnyi termőföldjéből. Ké­sőbb koncessziókat adott bel­ga cégeknek, ezék között a leg­nagyobb volt az Union Minéire Du Haut-Katartga (Katahgai Bányászati Társaság). A belga kormánynak legfőbb törekvé­se az, hogy ennek a társaság­nak az érdekeit a Kongói Köz­társaság megalakítása után is érvényre juttassa. Ennék nem jelentéktelen okai röviden a következők: Katanga a világ legnagyobb urántermelője: negyedik he­lyen áll a világ réztermelési ranglistáján, a világ iparígyé- mánttermélésének kilencven százaléka és kobalttermelésé­nek nyolcvan százaléka innen származik. Természetes, hogy a külföldi tőkeérdekeltségek felsorakoztak e kincsesbánya körül. Közülük jelenleg a bel­gák érdekeltsége a legnagyobb. A Société General De Bel­gique nevű hatalmas pénzügyi tröszt Belgium több nagybank­ját egyesíti. E bankcsoport vagyonát 170 milliárd belga frankra értéke­lik. Ennek egyötöd része a Kongói Köztársaságban van. Ez a bankcsoport ellenőrizte a volt Belga-Kongó gazdasági életének hetven százalékát, s ezen belül egész Katangát. A belga tőke eleinte az angol tő­kével vívott kemény harcot a katangai természeti kincse­kért. Ebbe a harcba a második világháború után az amerikai monopoltőke is beleavatkozott. A belga emigráns kormány a második világháború alatt Londonban kapott menedéket. Nemzetközi helyzete és tekin­télye igen meggyöngült, amit Amerika és Anglia megfelelő­képpen ki is használt. A két kormány 1944-ben olyan egyezményt kényszerített a belga kormányra, amely a Katangában termelt uránérc egész mennyiségét Anglia és az Egyesült Államok rendel­kezésére bocsátotta. Így tör­tént, hogy a Hirosimára és Nagaszakira ledobott amerikai atombomba elkészítéséhez ka­tangai uránt használtak fel. Az egyezményt később felül­vizsgálták, de az Egyesült Ál­lamok és Anglia ma is meg­kapja a Katangában termelt uránérc hetvenöt százalékát. LUMUMBA MINISZTER­ELNÖK kormánya tehát óriási nehézségekbe ütközik, amikor ezekkel az erőkkel szemben az egységes Kongói köztársaság megszervezésén fáradozik. E nehézségeket még számos té­nyező fokozza. Először is az ország hatalmas területe, amely több mint hússzor ak­kora, mint Magyarország, la­kossága pedig nem sokkal több, mint hazánké, körülbe­lül tizenkétmillió. A főváros, Leopoldville és Katanga köz­pontja, Elisabethville között például légvonalban 1600 kilo­méter a távolság, amely kö­rülbelül tízszerese a Budapest —Szeged közötti távolságnak. A köztársaság területén mint­egy ötszáz néger törzs él, szét­szóródva az óriási területen, s e néger törzsek kétszáz külön­böző nyelvet, illetve tájszólást beszélnek. Az ország területén egyetlen nyelv sincs, amelyet mindenki megértene. Továbbá Kongóban nincse­nek erős szakszervezetek, sem szövetkezetek, amelyek a poli­tikai kormányzatot jól alátá­maszthatnák. Nincs még kiala­kulva az a közigazgatási appa­rátus, amely képes lenne a feudális törzsi társadalmat korszerű ipari állammá átala­kítani. A belgák „előrelátóak” voltak. Szándékosan elmulasz­tottak mindent, amivel hatal­mas gyarmatuk népeit és tör­zseit az önálló állami életre előkészítették volna. Éppen az ellenkezőjét cselekedték, min­dig kihasználták a törzsek kö­zötti hagyományos ellentéteket, hogy az országot könnyebben uralmuk alatt tarthassák. A belgák bűnös módon elhanya­golták a népoktatást, s kímé­letlenül elnyomták a politikai életet. Amikor pedig Belga- Kongó függetlenséget kapott, a 105 000 főnyi fehér telepes, mérnök és közigazgatási tiszt­viselő, mesterségesen szerve­zett pánik hatására elhagyta helyét, s ez megbénította az ország gazdasági életét. Ezek az események és az ezeket kö­vetők szinte a szemünk előtt játszódnak le. Most az ENSZ- haderők sora között folytatják a fondorlatos játszmát külön­böző diplomáciai álarc mögött, de mindig Afrika kincseskam­rája körül. RENGETEG NEHÉZSÉG gyűlt össze a Kongói Köztár­saság kikiáltása óta. Sokan — akik nosztalgiával gondolnak a gyarmati uralom szép nap­jaira — mindenáron késleltet­ni szerették volna azt a napot, és fennen hirdették, hogy helytelenül teszi Belgium, ha ily gyorsan átadja Kongót olyan embereknek, akik még „nem érettek” arra, hogy át­vegyék az ország vezetését. Ezek tehát mindenáron be akarják bizonyítani Lumumba kormányának alkalmatlansá­gát és húzni szeretnék az időt mindaddig, amíg sikerülne ha­talomra juttatni olyan bábo­kat, amelyek mögé bújva a belga és a nemzetközi mono­póliumoknak nem kellene el­veszteniük Afrika kincseskam­ráját. Az idő, a történelem azonban kérlelhetetlenül a kolonializ- mus ellen dolgozik. Újabb részletek, vélemények a szovjet szputnyiksikerről (MT): Vinogradov, a szovjet postaügyi minisztérium rádió­főigazgatóságának főmérnöke a Trud-nak adott nyilatkozatá­ban elmondotta, hogy a máso­dik szovjet szputnyik-ürhajón rendkívül bonyolult és érzé­keny rádiótechnikai felszerelés működött. A kellő teljesítmé­nyű adók igen jó minőségű te­levízió-felvételeket továbbí­tottak a világűrből a Földre. Elmondhatjuk, hogy az űrha­jón egész televízió-központ működött mindazokkal a ké­szülékekkel, amelyek általában szükségesek a mozgó televízió­képek továbbítására — mon­dotta Vinogradov. Igen érdekes, hogy a szput- nyikon elhelyezett televízió adócsövek törékeny üvegből készültek, és mégis kiállták a hatalmas felbocsátási gyorsu­lással járó nagy mechanikai megterhelést. A szputnyikokat a nem is olyan távoli jövőben fel lehet majd használni a te­levízió-adások széleskörű „szó­rására” s így lehetővé válik, hogy a nézők igen távoli tele­vízió-adók képeit is vehessék. Szung Csing-ling asszony, a Kínai Népköztársaság alelnöke és a Kínai—Szovjet Baráti Tár­saság elnöke, meleghangú táv­iratban gratulált a szovjet em­bereknek a második szputnyik- űrhajó fellövéséhez és sikeres visszatérítéséhez — jelenti az Üj Kína. Lelkesedéssel nyilatkozott a szovjet tudósok sikereiről az Angol Királyi Társaság (Tudo­mányos Akadémia) elnöke, Sir Cyril Hinshelwood is. „Elra­gadtatással olvastam orosz ba­rátaim sikeréről. Mint a Kirá­lyi Társaság elnöke, kijelent­hetem, hogy őszinte örömmel gratulálunk ehhez a nagy ered­ményhez. Ez a rendkívül fon­tos esemény jóval közelebb hozta az űrutazások kezdetét. Tudományos szempontból ta­lán legérdekesebb az a techni­kai berendezés, amellyel a szputnyik-űrhajó visszatéríté­sét sikerült megvalósítani” — mondotta. Kenneth W. Tagland, a boly­góközi utazások brit társaságá­nak alelnöke hangoztatta, hogy az élőlények visszatérítése igen nagy jelentségű az űrhajózás szempontjából. A társaság for­rón üdvözli mindazokat a szov­jet tudósokat és mérnököket, akik lehetővé tették ezt a si­kert. (MTI) ★ MOSZKVA (MTI): A szovjet szputnyik-űrhajó útjáról a kedd reggeli szovjet lapok szá­mos érdekes részletet közöl­nek. Ari Sternfeld, a nemzetközi űrhajózási díjjal kitüntetett is­mert szovjet tudós a Szóvjetsz- kaja Ro&szijában cikket írt a visszatérítés lehetséges mód­szereiről. Mint Stemfeld megállapítja, az első szovjet mesterséges holdak keringésük során ter­mészetes úton fékeződtek az atmoszféra sűrű rétegeiben. Az űrhajót azonban nem lehet ilyen természetes lassuságféke- zéssel visszahozni a föld felszí­nére, mivel az atmoszféra sűrű rétegeiben elégne. Földi parancsra bekapcsoló­dik a szputnyik rakétamotorja, amelynek fúvókája előre irá­nyul, így a haladásának irá­nyába kiáradó gázok ahelyett, hogy előre hajtanák az űrha­jót, fékezik mozgását. A mes­terséges hold sebességét veszít­ve, megnyújtott ívben kezd közeledni a föld felszínéhez. A szovjet sajtó bő cikkek­ben, kommentárokban foglal­kozik a világraszóló jelentő­ségű kísérlettel. Közli az SZKP Központi Bizottsága és a szov­jet kormány üdvözletét, a TASZSZ közleményét a kísér­letek sikeres befejezéséről, szovjet és külföldi személyisé­gek nyilatkozatait, üdvözleteit. D. Martinov professzor, a moszkvai Stemberg Asztronó­miai Intézet igazgatója a Prav­dában leszögezi: a második szovjet szputnyik-űrhajó világ­raszóló sikere után az ember űrhajózásának problémája már nem fantasztikus, hanem reális vállalkozássá lett. „A szovjet tudománynak már ma fel kell készülnie erre” — írja a professzor. (MTI) Az összes külföldi csapatok hagyják el Maláj föld területét A Maláj Munkáspárt követelései PÁRIZS (TASZSZ): Az AFP malájföldi jelentése szerint az ellenzéki Maláj Munkáspárt követeli, hogy Malájföld terü­letéről vonják ki az összes kül­földi csapatokat. A párt most befejeződött évi kongresszusán határozatba foglalta ezt a kö­vetelést. A Malájföldön tartózkodó külföldi csapatok között van­nak angol, ausztráliai és más nemzetiségű egységek. A Maláj Munkáspárt egyút­tal felhívással fordult a kor­mányhoz, ismerje el a Kínai Népköztársaságot és támogassa a Kínai Népköztársaság ENSZ- tagságának jogos követelését. Kuala Lumpurból érkező Űj-Kína jelentések szerint a malájföldi kormány augusztus 18-án bejelentette, hogy „bel- biztonsági minisztériumot lé­tesít.” Abdul Rahman kormá­nya „a belbiztonsági rendelke­zések” alapján fokozza a ma- láji nép elnyomását. Az új „belbiztonsági minisz­térium”, amelynek élére Is­mail Bin Dato Abdul Rahman volt külügyminiszter került, átveszi a rendőrséget, letartóz- tatási és deportálási parancso­kat ad ki, ellenőrzi a sajtót és foglalkozik az úgynevezett fel­forgató tevékenységekkel. (MTI) állítására újabb háromszáz ka­tonát küld Luluaburg térségé­be, mert az ott állomásozó ENSZ-csapatok nem hajlandók beavatkozni. TASZSZ-jelentés szerint hi­vatalos helyen közölték, hogy Tunézia további hatszáz kato­nával egészíti ki az ENSZ pa­rancsnoksága alatt Kongóban állomásozó háromezer főnyi tunéziai katonaságot. Az UPI összefoglaló jelenté­sében azt írja, hogy a volt Francia-Kongó és a Kongói Köztársaság között feszültebbé vált a viszony. A Brazzaville és Leopoldville között közleke­dő kompjárat megszüntetése után újabb forgalomkorlátozó intézkedések történtek, sőt, megszakadt a két főváros tele­fon-összeköttetése is. Az ame­rikai hírügynökség értesülése szerint Leopoldvillében attól tartanak, hogy a volt Francia- Kongó kormánykörei támogat­nak egy, a Lumumba-kormány megdöntését célzó összeeskü­vést. (Pásztor Péter rajzai» 14. A kis magyar csoportot utolérte a harcra éhes török járőr, de Gergely és társai lelemé­nyesen és vitézül harcolva, megszabadultak üldözőiktől. Hozzáfogtak céljuk megvalósításához: Tö­rök Bálint kiszabadításához. Véli béget akar- a magyar rab kiszabadításának feltételeibe, iák megvesztegetni, aki látszólag bele is ment Szerencse Gergelyek óvatosságának, mert egy részeg törököt állítottak őrségre a hajó elé, amelyet azért béreltek, hogy Török Bálint azon meneküljön. Véli bég meg is jelent, de az utolsó percben katonák rohantak elő és mivel azt hitték, hogy az őr török ruhába rej­tőző „gyaúr”, azt támadták meg, úgyhogy a kis magyar társaságnak sikerült Véli bég ka­tonáinak támadását kikerülnie. (Folytatjuk.) Törzsi összetűzések Kongóban Kongóban a helyzet még mindig igen bonyolult. Az UPI a Katangával szomszédos kaszai tartományból heves tör­zsi összetűzéseket jelent. A kongói hadsereg a rend helyre-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents