Népújság, 1960. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-20 / 197. szám

2 NÉPÚJSÁG I960., augusztus 20., szombat A megyei tanács ünnepi ülése zőgazdaságában végbemen­tek. Megyénk az elmúlt évek során termelőszövetkezeti me­gye lett. Jelenleg az összterü­let 90 százaléka, a szántóterü­let 82 százaléka tartozik a szo­cialista mezőgazdasági nagy­üzemekhez. A megyei pártbi­zottság irányítása és a taná­csok munkája nyomán az el­múlt év tavaszán és őszén a termelőszövetkezeti családok száma tízszeresére, a termelő­szövetkezeti gazdálkodásba be­vont szántóterület nyolcszoro­sára emelkedett egyetlen év alatt. Ez a nagyarányú fejlődés új feladatokat rótt tanácsaink­ra, melyet azok többségükben eredményesen oldottak meg. A továbbiakban a megye gazdasági, szociális fejlődésé­vel foglalkozott Lendvai elv­társ. Elmondotta, hogy a ta­nácsrendszer kilenc évében 12 000 új lakás épült a megyé­ben, sokat fejlődött a lakás- kultúra, de sokat javultak a megye lakóinak egészségügyi körülményei is. Itt példaként említette meg, hogy míg 1939- ben 10 000 lakosra hat orvos jutott, 1959-ben már 10 000 la­kosra több mint kilenc jutott. Az elmúlt 10 év alatt 1700-ról 2700-ra emelkedett a kórházi ágyak száma. Beszámolójának befejező ré­szében Lendvai elvtárs hang­súlyozta, hogy az eredmények megvalósításai a megye dolgo­zóinak, szorgalmas tanácstag­jainak köszönhető. Ebben a tíz esztendőben napról-napra azért is válhatott könnyebbé és szebbé az élet, mert a kö­zösségért dolgozó sok-sok mun­kás-paraszt és értelmiségiek között ott tevékenykedtek cél­tudatosan és fáradságot nem ismerve népünk egyszerű fiai, a tanácstagok. . — Lelkesítsen bennünket a tudat, — mondta befejezésül Lendvai elvtárs, — hogy mun­kánk az eltelt tíz évben nem volt hiábavaló. Dolgozzunk még jobban és még eredmé­nyesebben a jövőben, hogy te­vékenységünkkel elégedett le­gyen pártunk, elégedett legyen választóink hatalmas tábora, az egész magyar dolgozó nép. Lendvai elvtárs beszámolója után úttörők virággal köszön­tötték az ünnepi tanácsülést. Ezután Marosán György elv­társ emelkedett szólásra. Marosán György elvtárs felszólalása (Folytatás az 1. oldalról) tára az alkotmány teljesen elvetette ezt a szervezetet és helyére a tanácsokat állította, amelynek tagjai a dolgozó nép soraiból, a legdemokrati­kusabb választások útján ke­rültek ki és tevékenységük mindenben megfelel a dolgo­zók érdekeinek. 1950-ben, 1954- ben és 1958-ban választottunk tanácsokat. Minden választás egy-egy fejlődési fokozatot je­lentett tanácsaink életében, munkájában. A legelső válasz­tástól az 1958-as választásig eltelt időben a tanács fejlődé­se egyre eredményesebb volt. Egyre tökéletesebb lett a taná­csok rendszere, egyre jobban kifejezésre juttatták tanácsa­ink azokat az elveket, amelyek­nek megvalósítására hivatottak. A továbbiakban arról be­szélt Lendvai elvtárs, hogy a tanácsokban, az államhatalom helyi szerveiben, a munkás- osztály, a dolgozó parasztság és az értelmiség milyen mér­tékben részesül. Elmondotta, hogy az 1958- ban megválasztott 4606 tanács­tag közül bérből és fizetésből él 1957, dolgozó paraszt 1892, értelmiségi és egyéb foglalko­zású 757 tanácstag. A felszaba­dulás előtt a megyei és községi önkormányzati szervekben ezeknek az osztályoknak és ré­tegeknek képviselői nem voltak, nagyrészük választójoggal sem rendelkezett. A tanácsok tevékenységének tíz esztendeje alatt vizsgázott a. tanácsrendszer, vizsgáztak a tanácstagok és egész népünk megelégedését érdemelték ki munkájukkal. A továbbiakban a megye gazdasági fejlődésével foglal­kozott Lendvai elvtárs. Megál­lapította, hogy a tanácsok tíz esztendeje, a néphatalom tíz esztendeje eredményekben gaz­dag volt, nemcsak országosan, hanem Heves megyében is. Ez­után részletesen elemezte a megye iparának felszabadulás előtti helyzetét és elmondotta, hogy a felszabadulás előtt He­ves megyében nem volt szá­mottevő ipar. Az iparban fog­lalkoztatott dolgozók _száma nem érte el az ötezer főt sem. Most a megye üzemeiben 18— 20 000 munkás dolgozik, 1950-től 1954-ig több mint egymilliárd forintot fordított népgazdaságunk megyénk ipa­rának fejlesztésére. Ennek so­rán jött létre a Mátravidéki Szénbányászati Tröszt, a Gyön- gyösoroszi Ércelőkészítőmű, a Mátravidéki Fémművek, a gyöngyösi 'MÁV Kitérőgyár, az egri Finomszerelvénygyár és még számos más üzem. A következőkben a megye munkásainak megváltozott helyzetével, életkörülményei­vel foglalkozott Lendvai elv­társ, majd ismertette azokat a változásokat, amelyek az el­múlt évek során megyénk me­Marosán elvtárs a tanácsok, munkájáról, a tanácsban dol­gozó emberek munkájáról szólt elismeréssel. Beszélt az elmúlt 15 év nehéz, de eredményes harcáról,,amelyben nagy része volt a tíi éve dolgozó tanács­nak, majd részletesen foglalko­zott azzal, milyennek kell len­nie a vezetőknek, mit várnak tőlük választóik. Részletesen szólt azokról a feladatokról is, amelyeket a VII. kongresszus az ország elé állított, külön ki­emelve, milyen szerepük van e célkitűzés megvalósításában a tanácsoknak, a tanácstagok­nak. A tanácstagokhoz és a ta­nács-dolgozókhoz szólva, el­mondotta, hogy a tanács-appa­rátusban dolgozni azt jelenti, hogy mindenkor a közösséget kell szolgálni, mindenkor a közösség, a nép ügyét kell kép­viselni. Marosán elvtárs végezetül a Központi Bizottság és a kor­mány üdvözletét, elismerését tolmácsolta, s elmondotta, hogy a párt Központi Bizottsága és az Elnöki Tanács is elégedett a Heves megyei tanácsok és ta­nácstagok munkájával és a to­vábbi feladatok megoldásához erőt, egészséget és sok sikert kívánt. A kitüntetések Marosán György elvtárs nagy tetszéssel fogadott felszólalása után került sor a kormányki­tüntetések és az elismerő okle­velek átadására. Szocialista munkáért Érdem­érmet kapott: Mezei Gyula, a Füzesabonyi Gépállomás igazgatója, Bölké- nyi Gábor, a besenyőtelki Sza­bad Föld Tsz elnöke, Magabíró Mihály, a hatvani Kossuth Tsz elnöke, Kocsis István, a csányi Béke Tsz elnöke. Pálkovács Mihályné, a verpeléti Dózsa Tsz munkacsapat-vezetője, Mali- csek Mihály, a parádi Vörös Október Tsz elnöke. Molnár János, a kömlői Szabadság Tsz elnöke. Az Elnöki Tanács Munkaérdemérem kitüntetést adományozott: Kozmáid Györgynek, a Hevesi Gépállomás főmezőgazdászá­nak. Besenyei Józsefnek, a He­vesi Gépállomás traktorveze­tőjének, Kádár Imrének. az Atkári Gépállomás traktorve­zetőjének, if). Siller Vendel­nek, az egerszalóki Vörös Csil­lag Tsz brigádvezetőjének. Komjáti Józsefnénak, a gyön­gyöshalászi Kossuth Tsz elnö­kének és Papp Miklósnak, a mezőszemerei Űj Világ Tsz el­nökének. A kitüntetéseik átadása után a Népköztársaság Elnöki Taná­csának Elismerő oklevelét osz­tották ki 16 megyei tanácstag és 64 megyei tanácsi dolgozó között. (A megyében összesen 1080 tanácsi dolgozó és tanács­tag részesült elismerő oklevél­ben.) A kitüntetések és az elis­merő oklevelek kiosztása után Papp Sándorné elvtársnő zár­szavával ért véget a megyed ta­nács ünnepi ülése. A leszerelés kérdése az ENSZ közgyűlés elé kerül Befejeződött az ENSZ rendkívüli bizottságának ülése NÉW YORK (MTI): Az ENSZ 82 tagú leszerelési bizottságának ülésszaka csü­törtök este befejezte munkáját. Az* ülésszak részvevői egyön­tetűen elfogadták India, Mexi­kó, az Egyesült Arab Köztár­saság, Svédország, Ecuador és Jugoszlávia közös határozati javaslatát. Eszerint a bizott­ság javasolja, hogy az ENSZ- közgyűlés szeptemberben kez­dődő 15. ülésszaka „komoly formában” vizsgálja meg a le­szerelés kérdését. Ezenkívül indítványozza, hogy a problé­ma halaszthatatlansága miatt további erőfeszítéseket tegye­nek a hatásos nemzetközi el­lenőrzéssel egybekötött általá­nos és teljes leszerelésről szóló nemzetközi tárgyalások mi­előbbi folytatására. Mint a TASZSZ jelentése közli, a csütörtök esti ülésen élénk vita alakult ki a hat or­szág határozati javaslata fölött. Az amerikai küldöttség nem merészelt a közös határozati bizottság egyhangúlag elfo­gadta. Kuznyecov külügyminisz­terhelyettes, a szovjet küldött­ség vezetője, szavazásának megindokolásában kijelentette, hogy a Szovjetunió azért sza­vazott az említett határozati javaslatra, mert ez ajánlja a közgyűlésnek, hogy küszöbön- álló ülésszakán a legkomolyabb formában foglalkozzék a lesze­relés kérdésével. Kiemelte azonban, hogy a határozati ja­vaslat mellőzi ama körülmény fontosságának elismerését, hogy a közgyűlés ülésszakának munkájában államfők, vagy kormányfők is részt vegyenek, jóllehet, ezt a gondolatot több küldöttség helyeselte. A szov­jet küldött azt a reményét fe­jezte ki, hogy a közgyűlés 15. ülésszakán az ENSZ minden tagállama teljes felelősséggel és komolysággal lát majd a le­szerelés kérdésének megvitatá­sához, s hogy az ülésszakon a tagállamokat állam- vagy kor­mányfők képviselik. Ilyenformán az ENSZ lesze- relési bizottságának három­napos ülésszaka tulajdonkép­pen azok ellen foglalt állást, akik szorgalmazták összehívá­sát: nevezetesen az Egyesült Államok és NATÓ-beli szövet­ségesei ellen. Az a tervük, hogy a szocialista országokra hárítsák a felelősséget a tízha­talmi bizottság munkájának eredménytelenségéért, csúfos kudarcba fulladt. Nem jártak eredménnyel azok a kísérletek sem, amelyekkel meg akarták akadályozni a leszerelési kér­dés alapos megtárgyalását az ENSZ-közgyűlés szeptember­ben megnyíló ülésszakán. Ázsia, Afrika, Európa és Latin- Amerika országainak képvise­lői viszont világosan állást fog­laltak az általános és teljes le­szerelés kérdésének mielőbbi és építőjellegű megoldása mel­lett, s ebben a közgyűlésnek, az ENSZ legfelső szervének fontos szerepet kell majd be­töltenie. javaslattal nyíltan szembe­szállni, s ezért nyugati szövet­ségeseit mozgatta a háttérből, hogy álcázza súlyos diplomá­ciai vereségét. Az amerikai külügyminisztérium legaktí­vabb prókátorának szerepével Green kanadai külügyminisz­tert bízták meg. A délelőtti ülésen módosító tervezetet nyújtott be a hathatalmi hatá­rozati javaslathoz. Ebben bizo­nyos nemzetközi leszerelési tárgyalásokat indítványozott, még a probléma közgyűlési megtárgyalása előtt. Green azonban — miután meggyőző­dött, hogy ez a mesterkedése nem számíthat a bizottsági ta­gok többségének támogatására — visszavonta módosító javas­latát és felkérte a küldötteket, hogy a határozati javaslat ope­ratív részében legalább egyes pontok sorrendjét változtassák meg. Ezzel Green másodren­dűvé akarta csökkenteni a köz­gyűlés szerepét az általános és teljes leszerelés kérdésének megtárgyalásában. A kanadai küldöttnek azonban ez a csel­fogása is kudarcot vallott. A közös határozati javaslat be­terjesztői határozottan elutasí­tották a kanadai külügymi­niszter módosító indítványait. Az Egyesült Államok küldött­sége éppen úgy, mint szövetsé­geseinek küldöttei is, a bizott­sági tagok túlnyomó többségé­nek hangulata láttán, leleple­zésüktől tartva, kénytelenek voltak az előterjesztett határo­zati javaslatra szavazni. A hat ország határozati javaslatát a Teljes nyugalom a laoszi fővárosban VIENTIANE (MTI): Mint nyugati hírügynökségek jelen­téseiből kitűnik, a Dél-Laösz- ban összeverődött ellenforra­dalmi csoportok állítólagos fe­nyegetése ellenére, Vientiane- ben az élet visszatért a meg­szokott kerékvágásba. A fővá­rosban ismét megnyíltak a re­pülőterek. Hivatalos helyről nem erősí­tették meg azt a hírt, hogy No- savan, elkergetett hadügyi ál­lamtitkár, ellenforradalmi ban­dájával a laoszi főváros ellen indult volna. Az AFP értesülése szerint Laoszban új pártot hoznak lét­re. Az új mozgalom főként a sikeres államcsíny szervezőiből áll, s Kong Le irányítja. A Renmin Ribao vezércikk­ben foglalkozik a laoszi hely­zettel. A lap rámutat, hogy Vientianeben történt fordulat az egész laoszi nép követelését tükrözik. Az Egyesült Államok kezdet­től fogva ellenségesen szemléli . a laoszi eseményeket. Hivata­los amerikai körökben nyíltan kijelentették, ha Kong Le meg­szilárdítja a forradalmat, ak­kor a SEATO térségén keresz­tül ' az Egyesült Államok szá­mára ellenséges „semleges híd” jön létre. Bizony, megváltoztok az Idák — írja Lippmann NEW YORK (TASSZ). Változnak az idők, mégpe­dig egyáltalán nem az Egye­sült Államok javára, erre a kö­vetkeztetésre jut Walter Lipp­mann, a New York Herald Tri­bune csütörtöki számában. Az ismert amerikai publicis­ta foglalkozik az amerikai ál­lamok szervezetéhez tartozó országok külügyminisztereinek San José-i tanácskozásával és kénytelen rámutatni a nyugati félgömbön az utóbbi években bekövetkezett jellemző válto­zásokra. Megállapítja, hogy az Egyesült Államok ma már nem gyakorlathoz, hogy egyoldalú­an beavatkozik saját érdekei védelmében a nyugati félgöm­bön.” Nincs egyetlen olyan latin­amerikai állam, még a leg- megvásárolhatóbb és a leg- reakciósabb diktatúra sem — állapítja meg Lippmann — amely olyasmit tenne, ami elősegítené az Egyesült Álla­mok jogainak visszaállítását. „Ez a körülmény szabad kezet ad Castronak forradalma meg­valósításában, valamint a Szovjetunióval és a többi szo­cialista országgal fennálló kapcsolataiban”. ■40 (Pásztor Péter rajzai) 12. Pompás vacsora, a királynő az asztalfőn, a jegyespár egymással szemben, sok-sok vendég, pompa, csak Vica szemében van szo­morúság: hol a kiút? Egy lantos lép a színre olasz ruhában (Gergely öltözött álruhába). A szerelemről dalol az ifjaknak, a dal utolsó strófájában elénekli, hogy a két szerelmes H hátsó kertkapunál találkozik, A lakoma tovább folyik és észre sem veszik, hogy menyasszony egy pillanatra eltűnik. A két szerelmes — Vica és Gergely — a kert hátsó kiskapujánál találkozik. Vicát, úgy, ahogy van, menyasszonyi ruhában, Ger­gely ölébe kapja és lóháton elvágtatnak. A két szerelmes az erdő közepén, mada­rak énekétől kísérve, a szabad ég alatt eskü­szik egymásnak örök hűséget, ahogyan azt a szívük kívánja, igaz szerelmük őszinte érzetével. „Ügy, ahogy azt kell.” (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents