Népújság, 1960. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-20 / 197. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Acélos búza ... AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA XI. évfolyam, 197. szám ÄRA: 60 FILLÉR I960., augusztus 20., szombat ÍVépt alkotmányunk ünnepén írta: Szakasits Árpád Alkotmánya megszületésének évfordulóját ünnepli a magyar nép, immár tizenegyedszer. Múlt és jövendő fonódik össze ebben az ünnepben. Augusztus ~0-a István király emlékét őrizte. Ezer esztendő elmúltával ezen a napon a nép koronázta meg magát alkotmányának tündöklő koronájával. Ezer esztendővel ezelőtt István király a haladás gondolatát testesítette meg, — a mi népi alkotmányunk népünk és nemzetünk szabadságának és fejlődésének jövőbe sugárzó dokumentuma. A magyar nép, amely végig szenvedte ezer esztendős létének viharos történelmét, végig gyötrődte a szolgaság, a megaláztatás, a jogtalanság, s az éhség sötét kínjait, most szívében büszkeséggel, örömmel és bizalommal ünnepel. Büszkeséggel, mert ezer esztendő elmúltával végre teljesen magáénak vallhatja országát, amelyben minden hatalom egyetlen letéteményese lett. Örömmel, mert szabadon élhet és minden képességeit kifejtheti; nincs többé éhségnek, megaláztatásnak, létbizonytalanságnak kiszolgáltatva; léte biztonságossá vált, életszínvonala, kultúrája folytonosan növekszik, fejlődik. Bizalommal, mert nincsen egyedül. Beletartozik a szocialista világrendszer népeinek nagy közösségébe, s jövendője fényesnek ígérkezik. Alkotmánya nem holt betűk halmaza: a fölszabadult népi élet valósága és elevensége lüktet benne. Minden paragrafusa teljes összhangban áll — nemcsak a néplélekkel, s a benne burjánzó vágyakkal és törekvésekkel — magával a szocializmusba fejlődő élettel, annak alkotásaival, szellemével és tényeivel. ¥ Iyen alkotmánya — amelynek alap- elvei Lenin hatalmas alkotó szellemében, az 1905-ös orosz forradalom nyomán, majd a Nagy Októberi Szocialista Forradalom történelmet alakító tényeiben kristályosodtak ki —, a szocialista országok népein kívül a világ egyetlen népének sincs. Ez teljesen új típusú alkotmány, s egy teljesen új típusú államrendnek, a proletárdiktatúrának, a néphatalomnak közjogi kifejezője. Nem férhet kétség hozzá, hogy a Szovjetunió alkotmánya — amely a mienknek is mintaképe volt — az a fárosz, az a sugarait messzire vető világító torony, amely felé a történelmi nyugtalansággal és viharokkal vívódó népek törekszenek, mégpedig a históriai szükségszerűség erejétől hajtva. A burzsoázia, általában a magántulajdoni rendszerek állambölcselői, a jogtörténeti fejlődést vagy egyenesen tagadták, vagy holmi misztikus ködfelhőbe burkolták és azt tanították, hogy a jogi-princípiumok, a közjog, az államjog, az alkotmányrendszerek kialakulása, fejlődése, változásai valami sajátságos, önálló, az életvalóság lényeitől, a gazdasági és osztályviszonyok alakulásától teljesen független úton- módon megy végbe „a szellem szuverén világában”. Ezért találkozhattunk és találkozunk ma is olyan elméletekkel, mint az állam „osztályfölöttiségének” eszméje, meg a „tiszta demokrácia” és legújabban a „jóléti állam”. Osztályfeletti állam, természetesen, nem létezik és nem is létezhetik semmilyen körülmények között. Amiképpen a jogelveknek sincs külön, a valóságtól elszakítható önálló és független léte. Amíg a termelő- eszközök magántulajdoni rendszere fennáll, s ennek folytán a társadalom osztályokra tagozódik és a társadalmi termelés, valamint az egyéni kisajátítás kibékíthetetlen ellentétei nyomják rá bélyegét, addig az állam osztályfelettisége durva misztifikáció, álcázás, amelyre napról napra cáfolnak rá a könyörtelen tények: az elnyomott és kizsákmányolt osztályok, a fölszabadulásukért harcoló gyarmati és félgyarmati népek szabadságküzdelmeivel szemben alkalmazott brutális korlátozások, s az állam fegyveres erőszakának egyre sűrűbb alkalmazása, még az ún. polgári demokratikus országokban is, amelyekben a monopoltőke, persze, lényegében éppen olyan ura az államhatalomnak, mint az álcázott vagy nyílt diktatúrákban. Ahol kapitalizmus van, ott nem lehetséges osztályfelettiség. A z olyan államokban pedig, mint amilyen a Szovjetunió is, ahol végbement a birtokos osztályok felszámolása és a föld, minden tartozékával együtt, valamint minden egyéb termelőeszköz is, a dolgozó nép elidegeníthetetlen, közös tulajdonává lett, szintén nem beszélhetünk osztályfelettiségről. Ezekben az államokban nincsenek többé birtokos osztályok, hatalmuk megszűnt. Ezek az államok a nép akaratának hiánytalan kifejezői, mert a dolgozó nép vált az államhatalom egyedüli birtokosává is. A Magyar Népköztársaság ezeknek az államoknak a sorába tartozik, annak ellenére, hogy a szocialista és szövetkezeti tulajdon mellett még föllelhetők — bár egyre csökkenő mértékben — a kisárutermelő paraszti és kispolgári rétegek. Alkotmánya a nép egységének, szabadságának, s nemzeti függetlenségének alkotmánya. Amikor most alkotmánya megszületésének évfordulóját ünnepli, nemcsak azon gondolkozhat el, hogy történelmében először jutott írott alkotmányhoz, amely valóban a nép alkotmánya, hanem végig lapozván az 1949. évi augusztus 30-i alkotmány fényes lapjait, azt is megállapíthatja, hogy nincsen ennek az alkotmány-törvénynek egyetlen olyan paragrafusa sem, amely ne a magyar valóságot, az emberiességet, s a szocializmus eszméjének igazságát tükrözné, s amelyet alkotói, tehát az egész nép, a párt vezetésével, az utolsó betűig meg nem valósítottak volna már, vagy megvalósításukon ne munkálkodnának. Akárki kezébe veheti alkotmány-törvényünket és olvasván azt, paragrafusról paragrafusra, megállapíthatja, hogy ami abban írva vagyon, az mind föllelhető virágzó életünk élő valóságában. Alkotmányunk szavai és munkálkodó népünk alkotásai, a kormányzat tényei, pártunk eszmei irányítása teljes összhangban állnak egymással. Tgen, így van és az egész magyar nép x részes ebben és abban, hogy hazánk virágzó országgá lett, s ennek az országnak minden állampolgára derűs és nyugodt szemmel tekinthet a jövő elé. Nemcsak azért, mert alkotó ereje szabadon ki- bontakozhatik és tehetsége szárnyakat ad munkájának és szellemének, hanem azért is, mert tagja egy hatalmas közösségnek: a szocialista világrendszernek, amelynek népeivel a testvéri szolidaritás eltéphetetlen szálai fűzik össze. Alkotmányunk ünnepén jó erre gondolni, hiszen erőnket megsokszorozza az a tudat, hogy a szocialista népek sokaságával járjuk a jövendőbe vezető utat. Jó erre gondolni azért is, mert az az erő, amelyet a szocialista világrendszer képvisel, nemcsak a fejlődés, a kulturális haladás, a népek egyre növekvő jólétének biztosítéka, hanem őrzője és védelmezője a világ békességének is. Derült lélekkel ünnepelhetünk. Ebben az esztendőben is előbbre haladtunk, új sikereket értünk el és biztosan tudjuk, így lesz ez minden esztendőben. Heves megye munkásságát, parasztságát, értelmiségét az a büszke tudat töltheti el, hogy lelkes alkotó munkájával, áldozatkészségével és szolidaritásával, jelentékenyen hozzájárult hazánk virágzó életének fejlődéséhez. Ezen a szép ünnepi napon üdvözletünket küldjük a Szovjetunió és minden baráti, testvéri ország népének, a nemzetközi proletár-szolidaritás magasztos érzésével, a kommunizmus győzelmébe vetett rendíthetetlen hittel. Igen, acélos búza termett az idén a hatvani Béke Termelőszövetkezetben. 107 holdnyi területről, holdanként — átlagosan — 12 mázsa terményt takarítottak be. Sokat segítettek a nyári munkák elvégzésében a szövetkezetnek a hatvani vasúti csomópont dolgozói is. Nekik is köszönhető, hogy a szövetkezet az alkotmány ünnepét a nyári munkák elvégzésével köszöntötte. A patronáló vasutasok úgy aratták a gabonát, akár a tsz- tagpk, hogy a cséplőgép mellett nem is láttunk másokat, csak vasutas dolgozókat, ök irányították a cséplést, a kázalozást. A képen: Hatvani János elvtárs, a vasutas-csapat vezetője. Nagy János tsz-tag, Basa István tsz-elnök és Rabecz János elvtárs, a hatvani Városi Pártbizottság titkára vizsgálják a búza minőségét. (Foto: Márkusz) '*'/VVAAAAAAAilVAAAAAAAAAA<V\AWAAA^AAAAA\AA^^A»WAA''A^^^^W\WvAAA^A^^AVv'VWWVA/»^WAAAé«V'AAA/ Az elért eredmények láttán örömmel és büszkén tekintünk vissza a megtett útra — A megyei tanács ünnepi ülése Tegnap délelőtt tíz óraikor Egerben, a megyei tanács dísztermében ünnepi ülést tartott a megyei tanács. Az ünnepi tanácsülésen részt vett és felszólalt Marosán György elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az Elnöki Tanács elnökhelyettese, Putnoki László elvtárs, az MSZMP Heves megyei Bizottságának első titkára. Bíró József elvtárs, az MSZMP Heves megyei Bizottságának titkára. Dr. Lendvai Vilmos elvtárs, a megyei tanács elnöke megnyitója után került sor az elnökség megválasztására. Az elnökségben helyist foglaltak Marosán György, Putnoki László, Bíró József, dr. Lendvai Vilmos, Papp Sándomé. Kajin- ka János, Balogh Gyuláné, Balyi András, dr. Lellei János elvtársak. Papp Sándomé elvtársnő a tanácsülés elnöke javasolta a megyei tanácsülésnek, hogy napirendként tárgyalja meg a végrehajtó bizottság beszámolóját Heves megye tanácsának tízéves munkájáról, amelynek előadója dr. Lendvai Vilmos, a megyei tanács elnöke és második napirendként fogadja el a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa kitüntetéseinek és díszokleveleinek átadását a tízéves megyei tanácstagok és megyei tanácsi dolgozók részére. A napirend elfogadása után dr. Lendvai Vilmos elvtárs tartotta meg beszámolóját. Lendvai Vilmos elvtárs beszámolója Lendvai elvtárs bevezetőben méltatta a tízéves tanácsrendszer eddigi munkáját, s megállapította, hogy az élteit tíz év eredményekben gazdag évtizede volt népi demokráciánknak, akár népgazdaságunk fejlődését, akár országunk politikai és gazdasági erőgyarapodását, akár általános fejlődését vizsgáljuk. Az évfordulón, az elért sikerek, eredmények láttán örömmel és büszkén pillantunk vissza a megtett útra. Amíg a tanácsválasztásokig eljutottunk — amely a munkás- osztály hatalma megteremtésének jelentős fordulópontja volt —, pártunk és népünk harcokban és munkákban gazdag öt esztendőt hagyott maga mögött. A továbbiakban Lendvai elvtárs részletesen foglalkozott az ország helyzetével, közvetlenül a második világháború után, beszélt a háború pusztításairól, megállapítva, hogy amikor a szovjet hadsereg felszabadította hazánkat, a magyar munkásosztály és pártja, egy tönkretett, kifosztott országnak kezdte meg az újjáépítését. Heves megyében is kétezer halálos áldozatot követelt a háború. Tízezer embert hurcoltak el politikai és faji okokból. A megye 117 községéből 56 község, illetve város szenvedett légitámadást, több mint 19 000 lakóház sérült meg. De a párt a felszabadulást követő első napokban itt, Heves megyében is mindig megtalálta azokat a legfontosabb tennivalókat, melyeknek megoldásával előbbre léphettünk. Ezután a felszabadulást követő, az újjáépítési évek nehéz küzdelmeire emlékeztetett Lendvai elvtárs. A felszabadulás után talpraállt az évtizedekig üldözött magyar munkásmozgalom és megkezdte a népi hatalom megszervezését, amely előfeltétele volt országunk építésének. Hangsúlyozta, hogy a felszabadulás után tett gazdasági intézkedések azért járhattak eredménnyel, mert a Szovjetunió segítő kezet nyújtott nemcsak politikailag, de gazdaságilag is. A következőkben azzal foglalkozott Lendvai elvtárs, hogy a horthysta államigazgatási szervezet milyen és mennyi rossz emléket hagyott a magyar népre. A főjegyzők, a szolgabírók és a főispánok által vezetett közigazgatáshoz annyi szenvedés és szenny tapadt, hogy azt nem lehetett úgy megreformálni, hogy alkalmas legyen a munkásosztály hatalma helyi megvalósítására. Ezért pártunk javasla- (Folytatása a 2. oldalon)
