Népújság, 1960. július (11. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-02 / 155. szám
1980, július 8., szombat NÉPŰ JSAG PANASZOK NYOMÁBAN Két féiiüelet, iliétVe Határozat IfekSZik Bdhyái Lajbsnak, a megyéi tähätis päiiaszügyi előadójának az asrtäläii. AZ égyik a 1013/1959. számú kor- ftányhatáfőáát, áhiély ä clcilgo- áók bejelentéséinek, panaszainak elintézésévé! kapesölato- san intézkedik, á rhásik á megyei tánáés határozata, átnély szintén § tárgyban rendelkezik. Mindkettő VilágöSán kimondja, hogy a dolgozók pa- flaszáil, bejéiénféséit a tanácsoknál külön kell kezelni és áz elintézésükről harminc habon, bélül írásban ken értesíteni a dolgozót. Államunknak éi az intézkedésé, áriiély oly föhtöshák tártja a dolgozók panaszainak, bejelentéseinek kérdését. Hogy azok részére lényegében ;,soíónklvüliséget’* biztosit, ékesszóló bizonyítéka annak, hogy áliamhataimi szerveinket elsősorban érdekli minden olyan ü0y, amely a dolgozók számára sérelmes, vagy bántó, őket jogaikban korlátozza. Ebbeh az esztendőben 402 panasz, bejelentés érkezett a megyei tanácshoz. Bányai Lajos — a panaszok orvoslására, kivizsgáláséra elsősorban ht- Vatött személy — Szinte kivétel nélkül ismeri valamennyit, hiszen azoknál nem egy esetben igen alapos és komoly kivizsgálásra volt szükség, míg végül kiderült az igázság és megszülethetett a tárgyban a döntés. Az iktatókönyv tanúbizonysága szerint a megyei tanács pontosan betartja a kormány határozatát, meri minden esetben a megadott határidőn belül értesítették a dől ozőt ügyének elintézéséről. Ebből következik, hogy hosszú ideig húzódó, szinte vég nélküli vita, vagy ,,elfektető*” egyetlen esetben sem tapasztalható. A tanácshoz beérkező panaszok legnagyobb része azt bizonyltja, hogy a dolgozók általában jogo§ sérelmeikkel, indokolt bejelentésekkel fordulnak az illetékes fórumhoz. Igen Örvendetes az a tény is, hogy a beérkezett panaszok, vagy bejelentések ma már többségükben aláírva, cimmel ellátva kerülnek a panaszügyi előadó asztalára. Egy-két példát: Dalos Andor, váraszói iskolaigazgató 3157/1960. iktatószámmal ellátott panasza 1900. február 23-án érkezett a megyei tanácshoz, amelyben az autóbusz leállítását, valamint egyes bolti cikkek hiányát kifogásolja. Illetékesek éljártak az ügyben és ennek »eredményeként Váraszón illa újra közlekedik az. autóbusz megszűntek az üzlettel kapcso- latöS panaszuk is. MihdéZékrél a báiiaSztevö március kilencedikén Írásbeli vaiaszt kapott. A 3880/1006. számút ViSeli if). Schmmkö József matrafü- redi Kőműves panasza is, amely szerint jövedelemadóját magasnak tartja 6S éZ ügyben kéri az illetékesek döntését: Nevezett panaszát a megyei tanács megvizsgálta és értesítetté a pahasZtéVöt, hbgy első félévi általános jövedelemadóját 1056 forinttal csökkentették. Akadnak azonban olyan esetek is — szerencsére neth gyakori —, hogy valaki, vagy valakik fhásök heve alatt akarnak valakit, vágy valakiket megrágalmazni, bemártani, így történt ez abban aZ ügyben Is, amélyet a 8093/1060. számú levél tartalmaz. Az egri Pitik Szállóból Tore- csika, a szobaasszony” aláírással érkezett levél a megyei tanácshoz. Ebben „nevezett” panaszkodik fizetésére, Valamint a főkönyvelőre, akit rágalfhaz is. A tanács alapos vizsgálatot indított és megállapította, hogy a levélíró január hónapban például 1403 fbrint fizetést kapott és bérének elszámolásánál semmi szabálytalanság nem történt. Amikor erről a szobaasszonyt értesítették, ő közölte, hogy soha nem írt panaszlevelet és fizetésével teljesen elégedett és nincs semmi baja a főkönyvelővel. Ekek után nyilvánvalóvá vált, hogy áz ő nevében más írta a rágalmazó léVéiét á megyéi tanácshoz. A panaszok, hé jelentések között keresgélve olyan esetet Is találhatunk, amikor áz illető dolgozó panasza nem joeös, vagy a szóban forgó ügyben éppen niiies igaza és ezt minden kertelés nélkül hieg is írják neki.- Bak László Szilvás- váradi dolgozó panaszára, amellyel már a megyei tanács végrehajtó bizottsága is fög- lálIíOzött, azt a Választ kapta másodfokon is. hogy részéré az építési engedélyt a kert helyén héfti adják ki továbbra sem, mert a hely szántóföld es nem lakásépítések céljaira szárit terület. A felsorolt példák tehát sérhrrti kétséget hém hagynák aZiráht, hogy tariáeSszerveink igén komolyán, egyenesen sző szerint véSZik a .kormány határozatát és annak mindert erejükkel érvényt is szereznek: ÉS, ez egy olyan országba*!, ahol a dolgozó nép az úr, természetes, magától értetődő. Eta vmndezekhez hozzavesz- szük még azokat a lehetőségeket, módokat is, amelyekkel a uölgözók panaszaikkal kapcsolatban élhetnek, akkor bátran elmondhatjuk, hogy nálunk valóban tőrödnek a dolgozók bírálataival, panaszaival és azokat, mindenkor figyelembe veszik. A tanácsok vezetőinek fogadóórái, a választott tanácstagokkal való személyes találkozások — mind megannyi lehetőség árra, hogy állami szerveink és a lakosság szót értsen minden olyan ügyben, amely elintézésre vér. Szalay István ... hogy Winston Churchill - tóit angol nmmíérelmk, iSHiéft btlfzüóá pbUtlküé — egyik tájképe legalább H00 fontért mí él. A kommentárok besédtupthák tíffóí, Hogy áz a tinói festésiét töHéHété- Béti egyedülálló éi ő.g ééé- méttyi mgm fém - titmr- ehittén kíhüi - meg sdMsem kapott ilyen tétéMeé összeget chukhik msszu évek dtá mszsmmltáh el fmiemef: Bzm Mókán, Kréta 'Öftfbö Szomszédságában. Áz idői, mit minisztert mar Mm izgatják a politikái esemimyekt iieiH fbplMkdzik poUtilcdVät. tie imái inkább f&yialközík a festészetiéi. És ez néni iS olyan rossz üzlet az ő Számára! híszén ezreket fizetitek festményéiért á PäpyohbSi az érdékéSSégte VttdáSiö attgöl képpyüjtők. ’MOD förit! Éz igazán Szép stítMnü. thótíAhdt- iiáhk, túlontúl szép át dfápá ár ejy festményért. Miért ilyén drága epy dhiirckitt- kép? Ja, kérem, az igazi művészetnek ára van.., Nyugá- tbn! {—kyd—) Eger napja eftztnélatlen Egy fiatal „dán paraszt ezer napja eszméletlenül fekszik az észak-jütlandi Aalborg - város kórházában. A jelenleg 20 évtas fiatalember 1057 szeptemberében egy szénakazal tetejéről betonra esétt és azóta nem tért magához. Nyitott szemmel, mozdulatlanul fekszik. Szamáéit délben— A nap meredeken tűz a munkahelyükről hazafelé siető emberekre. Az iskolákból is kiözönlenek a gyerekek. A főutca széles emberfolyama lassan szétoszlik a szűk mellékutcák kanyargásában. Felpakolva igyekszem én is hazafelé. Furcsa látványra leszek figyelmes. Előttem egy 12 éves forma kislány két táskát cipel, míg mellette ballag zseb- redugott kézzel egy S—7 éves kisfiú. Úgy látszik, másnakHs feltűnik a szokatlan dolog, mert egy fiatal- asszony meg is szólítja a gyereket, így akaratlanul is tanúja leszek egy szomorú beszélgetésnek. ' —" Miért viszed ennek a kisfiúnak a táskáját? — kérdezi az asszonyka a kislánytól. — Tetszik tudni, néni, az ö apukája — és fejével a kisfiút felé int — már nem alszik otthon, hanem nálunk lakik és mosi jön meglátogatni. Erre a kisfiú is megszólal, nagy komoly barna szemét ar nénire emelve tárgyilagosan mondja: — Igen, az én apukám meg anyukám elváltak, mert apuka elment tőlünk és most megyek hozzá. Tetszik tudnip mindig szombaton szoktam menni. Aztán lassan banZáfBtáffiadást tartott a nagykökényesi Ifjú Gárda Tsz Az első ' pillanatban mindannyian meglepődtek azok, akik a zárszámadásra rHéghi- vót kapták. Zárszámadás most, amikor a munka dandárja még jóformán háti-a van? Még csak most kezdtük el aZ aratást: Azt sem mindenütt, és már van tsz, amelyik Zárszámadö közgyűlést hív egybe? Pedig így igaz. Az elsó tsz a megyénkben, amelyik már befejezte termelési munkáját, á nagykökényes! ifjú Gárda TSZ. A Hévé árra enged következtetni, hógy ez a szövetkezet a fiataloké. Mondjuk hát ki: aá iskola terméiöszövéll#zetéről van szó. Á gazdaságuk seni hagy, de egy olyáh kezdeményezésről számolunk be, amely megérdemli, hógy foglalkozzunk veié. Alakult i960 tavaszán 41 taggal, de a tagok létszáma a később I»'lépőkkel együtt 54-re emelkedett. Megválasztották a vezetőséget), elnöknek Székely- fi Istvánt, az általános iskola igazgatóját. Áz intéző bizottságot, afhelynék elnöke Lttceifc Erzsébet lett. Alakítottak öt brigádot. Potyák Máriá, Koszára Józraf, Viigi Miklós, Ösatlós Mám és György Eereite a brigádok vezetői. A földterületet felosztottak a brigádok között, így nemcsak az elvégzett munkát tudták értékelni, hanem a munka minőségét Is. A művelést közösen végezték, de munkaegységre. A szövetkezet nem rendelkezik ugyan hatalmas földterülettel, de jó munkát végeztek. A Béke Tsz-től kaptak másfél holdat, amin borsót termeltek. Szerződést kötöttek a Hatvani Konzervgyárral, így az értékesítésre sem volt gondjuk, ösz- szesen 28 mázsa 0 kilogramm borsójuk termett, ' A jövedelemből 35 forint 20 fillér jutott egy munkaegységre. Meghagylak igazgatói alapnak 499,80 forintot, hogy abból jövőre szerszámokat vásároljanak. A többit pedig a tagok kapják meg. Illetve: akik jelentkeztek, hétnapos táborozásra mennek ebből a pénzből, a többi megkapja a munkaegység után járó pénzt. A közgyűlés elfogadott egy 4 évre beütemezett fejlesztési tervet is, amelyben újabb gazdasági ágak megszervezése is szerepel. Ilyenek a málna és eper termelése, méhészet beállítása, baromfi és prémnyúl tenyésztése. Jövőre már egy fél hold kukoricát is akarnak termelni. Nem nagy tervek ezek, de ZENTA1 MIHÄLY fődiszpéCserrel, az egri MAVAUT-állo- máson állunk. Nagy a forgalom, szűk a járda, majd elsodornak az utasok: — Így van ez, kérem, mindennap. Alig győzzük a forgalmat. Most tíz esztendeje, mindössze 18, nagyon lestrapált buszunk volt, most 80 van. Ezenfelül 199 teherkocsi, 35 taxi; Természetesen ez csak az egri állomány, a gyöngyösi vállalat gépkocsiparkjáról én nem nyilatkozhatom, de azt elmondhatom, hogy Heves megyében nincs buszjárat nélküli község. Eger—Felsőtárkány között 11 járatpár, Novajon keresztül pedig naponként kilencszer fordulnak autóbuszaink. — De csak így nyáron, hiszen Eger környéke kedvelt kirándulóhely — érvelek ismerősöm előtt. — A különjáratokat én nem említettem,, de1 Egerbaktára is 11 járatpár közlekedik. Éppen most fut be az egyik. A Líceum túlsó sarkán modern Ikarus 55-ös kanyarodik elő. — Erdélyi Ferenc érkezik a Mátra túlsó oldaláról — közli a fődiszpécser. A vezetőfülkéből jótermetű férfi lép le, szürkéskék, vadonatúj egyenruhát visel. — Parádsagvárról 60 utassal rendben megérkeztünk — jelenti fölöttesének kötelességtudó fegyelmezettséggel. — Milyen volt az út? — kérdem aZ autóbuszvezetőt. Hát az Üt sók helyen lehetne jobb is. Igyekszik az ember a nagyobb gödröket kerülgetni,' de nem mindig sikerül. Némelyik nagyobb huppanó- nál úgy sajnálom a kocsit, no és az utasokat is. Igaz, tavaly Párád és Parádsasvár között ' rendbehozták az utat, tudom, sokfelé épül a megyében iá, de Tíz perc az egri autóbuszáilomáson Hétköznapi beszélgetés autóbuszvezetőkkel az utakról, utasokról, igaz örömökről és apró bosszúságokról én naponta a recski kőbánya, meg Verpelét felé járok. — Igaz, a gépkocsivezetőnek az úton legyen a szeme, de mi újat, szépet látott ma a szélvédő mögül? — kérdezem. Kicsit csodálkozva néz rám, látszik rajta, hogy kicsit furcsállja a kérdést, mert ilyesmit nem mindennap kérdeznek a gépkocsivezetőtől. — TUDJA, ÉN NYOLC ÉVE ezt az útszakaszt járom nap mint nap. Így az ember szinte észre sem veszi, hogy mi minden változik körülöttünk, olyan megszokottá válik, hogy Recsk mellett egy nagy kőbányát nyitottak, körülötte modern munkáslakásokat építettek és annyi az új, villaszerű falusi családi ház, hogy egy kisebb község is kitelne belőlük. Párád község is majdnem összeépült már a fürdővel. Kell az új lakás, dé én úgy gondolom, hogy megnőtt az emberek igényé, mért nem olyan akámilyen házakat csinálnak ám manapság, hanem két- háromszoba-összkomförto- sat, széles, nagy ablakokkal és a legtöbb helyen fürdőszobával. Ügy látszik, pénzük is van az embereknek — különösen faluhelyen —, de bíznak is sorsukban, mert különbén nem ölnék , bele a házba árt a sok pénzt. — Gyalogosokat szokott-e látni? — Vásárra se gyalog jár az, akinek kócsija-lóva nincs, félül a vonatra, vagy a buszra, mert az kényelmesebb, ha drágább is egy kicsit. Sejtem már, maga olyan újságíróféle, azért kérdez tőlem ilyen furcsákat. Hát azt írja meg az elvtárs, hogy Recsken vagy Párádon miért nem csinálnak már SZTK-rendelőt? Az utasok nagy része felülvizsgálatra, meg kezelésre jár be Egerbe. Amióta a falusiak is SZTK-ta- gok, annyi az utas, hogy alig győzzük. Sok meg lekési hazafelé a járatot, mert itt Egerben sorba állnak az orvos szobája előtt. — Tudja, előszói* kőbányát kéllett létesíteni Recsken, Liszkóban nagy gyárat építettek, meg a tsz-nek is istálló és sok-sok gép kell, de majd a pétervásári járásban is lesz bizonyára SZTK-réndelés. Egyszerre mindent nem lehet. — Ebben meg magának van igaza. Ü J A B B 55-ÖS IKARUS fütótt be a kettes kocsiállásra. — Juhász Lajos, áz egyik legjobb gépkocsivezetőnk, Pe- tőfibánya és Hatvan között jár — figyelmeztetnék ketten is egyszerre. A buszban szól a rádió, az utasok- jókedvűen lépkednek lefelé a lépcsőn. A kalauz előzékenyen lesegíti a gyerekes mamát, élveszi egy idősebb néni csomagját. — Köszönöm, lelkem — hálálkodik a néni. — Viszontlátásra — búcsúzik egy jól öltözött férfi. — Milyen volt az út — kérdem Juhász Lajos gépkocsivezetőtől. —■ Príma kocsi.ez, kérem, 90 ezer kilométeren már túl va gyök, de semmi panaszom. Ki íogéstalan a motor is, meg a futómű js. Igaz, én valamivel jobb úton járok, mint Erdélyi kollegám, de Hatvan—Petőfi- bánya között, azt elengedném, pocsék útszakasz. Mert nem az új salgótarjáni betonúton járunk, hanem Nagy gombos felé, a falvakat érintve. — Ott is sok az utas, a pia- cozó, vagy inkább a munkába utazó? — Piacoző? Régen letűnt már a batyuzó világ. Szabadnapos üzemi munkások és falusiak utaznak Hatvanba. Rádiót, televíziót, ruhafélét vásárolnak, hazafelé utaznak ma már nagy csomagokkal, kérem. — Akad még sok tolakodó, veszekedő utas? — Előfordul, de ritkán. Sikerült megnevelnünk még a felsőtárkányiakat is, pedig egy-két éve de sok bajunk volt velük. Én úgy csináltam, hogy a faluban égy kicsit feljebb fordultam meg. A megállónál, az út mellett betonkorlát van. Odaálltam mellé, úgy egy méternyire, hogy csalc egyesével, vagy legfeljebb párosával szállhassanak fel. Ezt megszokták, nincs ma már tülekedés, egymás tiprása az indulásnál. — Egyszóval, jó véleménye van az utasokról? Megelégedettek, csöndesebbek lettek? — TUDJA, A MI MUNKÁNK olyan, hogy nemigen beszélgethetünk, de azért sók I ha art Vgssäük figyéleűlbe, hogy minden külső támogatás nélkül, a maguk erejéből valósítottak üteg az iSéil. is ihifl- dent és akarnak megvalósítani a jövőben is, fél kéll figyelni arra a ténykedésre, átült , ál Nagyköfeényési Altalfiftbs ÍS- kólflban működő Ifjú Gárda TSz végez. És hógy az Illetékesek félfl* gyeitek erre, bizonyítja azt É közgyűlés is, amelyen megjeleli!, iglédi élvtárs is, a járási páftbizótiSég titkára, Nagy elvtárs, a járási tanács VB- titkára, de ött volt a járási ta- liülméüyi. felügyelő, Sütő János, a községi VB-élnöke és titkátá, a községi pártszervezet cbúcs titkára, a két szövetkezet elnöke és a szülők közül 16 néhányan. És akik eljöttére erre a zérszamadó közgyűlésre, nem bánták tneg. . OÍJ’aft komolyan végezték él tüiüdeü ténykedést ezek a fiatalok még itt a közgyűlésen is, hogy a felnőttek hinni sem akarták. Még hozzászólásban, Vitában sent vöit hiány. Éihattg- zottäk üjabb javaslatók Is. Látszott, hogy a tagság kothö- lyan veszi ezt a szövetkezetét, mert munkálkodik a jövőjét» is. Nincsenek - vágyálmaik, azok a tervek, amiket magük elé tűztek, megvalósíthatók. Jő és hasznos tervek. Érthető hát, hogy Igtódl élv- társ is szót kért, és nemcsak elismerését fejezte ki az eddig végzett munka eredménye fölött, hanem a járási pártbizottság segítségét is megígérte. Még egy vagy két hold földet sikerül előteremteni a meglevőhöz a jövő évre, és akkor kiszélesítheti a munkáját a szövetkezet, Úttörő kísérletezést végezhet olyan termények meghonosításánál, amik idáig még nem terjedtek el a községben. És ez komoly, megtisztelő feladat. A községi tanács VB-elnö- ke, Bóna elvtárs Is megígért« a támogatást. A segítségben nem lesz már hiány a jövőben. Említsük meg, hogy a legjobb brigád Címet Pólyák Mária brigádja érte el ebben az évben. A közgyűlést pedig Laczik Mária Intéző bizottsági tag vezette le. Hogy írtunk erről a zárszámadó közgyűlésről, az nemcsak azért történt, mert itt valami érdekes esemény zajlott le, hanem azért iß, mert az Ifjú Gárda léte és munkája azt példázza, hogy fiataljaink már az általános iskolai korban is rátaláltak a szövetkezés egyedül helyes útjára. És [tegyük hozzá: maguktól találtak rá. Ma, amikor a szövetkezetekben érezzük a fiatal jmunkaerő hiányát, ez a nagy- jkökényesi példa arra int bennünket, hogy már itt kell elkezdeni: a gyerekeknél. Nehéz [ez? Csak egy lelkes pedagógusra van szükség, aki nem [rendeletre vár, hanem az élet jigényét veszi alapul. [ Pedagógusaink sokszor bebizonyították már, hogy szá- [míthatunk rájuk. Ebben az iújabb feladatban is számítunk ja segítségükre. j És mennyi romantika, he- jlyes értelemben vett romantika van ebben aZ Ifjúsági ter- imelőszövetkezeti mozgalom- [ban. Bizonyítják ezt a nagy- Ikökéhyesiek is. Az iskola ta- jnulóinak majdnem a fele lé- jpett be a szövetkezetbe! j Rajta, fiatalok, kövessétek [őket! G. Molnár Ferenc. • _______................................................. \ , [ ÖNKISZOLGÄLÖK mindent hall az ember vezetés közben is. Annyit mondhatok, hogy nyugodtabbak, megelé* gedettebbek az emberek. Az is érdekes, hogy miket mondtak, amikor az első „termelőszövetkezeti község”-táblákat meglátták a község neve alatt, a falut jelző feliratokon. Manapság meg sokszor hallom az utasoktól: „milyen szép nagy tábla kukorica”, „nézzétek, milyen vidáman integetnek onnan a csoportból, répát kapálnak, vannak vagy ötvenen.” Akik rég nem jártak ezen az útvonalon, azok veszik igazán észre, hogy pár év alatt menynyi minden épült Petőfibá- nyán, Hatvanban és Gyöngyösön. — Hallottam, maga szokta vezetni a külföldi kirándulók húszait is. — Igen, jó párszór jártam már Csehszlovákiában és Romániában, gyári munkásokkal, bányászokkal, tisztviselőkkel. Most kpszülök a bíróságiakkal egy nagyobb, csehszlovákiai kirándulásra. Ez is olyan jó dolog, hogy az emberek, egyszerű dolgozók, bejárhatják a legszebb üdülőket,' megismerhetik a szomszédos országok életét. Milyen nagy élmény egy-egy Ilyen utazás, hogy örülnek az utasok. Én már megszoktam, de azért mindig szívesen indulok Ilyen útra, örömöt és szórakozást jelent nekem is. SZINTE PERCENKÉNT újabb járatok érkeznek, Hevesről, Pestről, és Ózdról. Reggel fél ötkor Indul az első kocsi és este háromnegyed tizenegykor érkezik az utolsó Budapestről. Pezseg az élet, sok munkával, gonddal-bajjal, de egyre épül — szépfii ez az ország. Fazekas László dukohiak tovább. A kislány cipeli a fiú táskáját, mert annak elég nehéz szomorú kis szívét vinni. Kedves ismeretlen Édesapa! Nem tudom, miért vagy kiért hagyta el a családját, de szerettem volna a fia színtelen hangját magnetofonra véve elküldeni önnek, hogy ne tudjon s oha szabadulni az apai felelősségtől! S. Szabó Márta
