Népújság, 1960. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-02 / 155. szám

4

NÉPÚJSÁG

1960. július 2., ssombat

«egri Kreml“...}

A Miskolc—Eger között közlekedő autóbuszon történt... Húsz diák foglalt helyet az üléseken. Tíz-tizenegy-tizenkét- éves diákok. Rakoncátlan kedvű, dévaj természetű lánykák, fiúk. V égignótázták az utat Lillafüredtől Egerig. Legénycsúfoló nótákat daloltak a fiúk bosszantására. Ilyeneket: „Fehér szőlőt nem szereti a darázs, palotási legény felfésüli a haját. de hiába fésüli fel, fel, fel, mert énnékem palotási legény úgysem kell, úgysem kell!”. A „legények” sem hagyták magukat: „Felültek a vénasszonyok a buszra” — énekelték, ám a lányok harsogása elnyomta vérszegény hangjukat. így vetélkedtek egész úton, vidámsággal, jókedvvel. mígnem Egerbe értünk. Mikor a minaret mellett elhaladtunk, az egyik kislány felujjongott:

— Nézzétek, itt a Kreml! — és mindegyikük csodálta a karcsú. ceruza formájú építményt.

Az ember megmosolyogta ókét, s azt gondolta: hiába, no, híresedünk, híresedünk. Egernek már „Kreml"-je is van! Mert mondhatták volna a pízgi ferdetomyot is... (pataky)

— A NÉPMŰVÉSZETI INTÉZETBEN, Budapesten továbbképző koníerenciát rendeztek a napokban a megyei művészeti előadók számára. A konferencián a modern drámáról, a bábjátszásról, s az irodalmi színpadok tevékenységéről tárgyaltak a szakemberek. Ez utóbbi téma kapcsán több esetben elismerő nyilatkozatok hangzottak el a hatvani Irodalmi Színpad munkájáról.

— BEFEJEZÉS ELŐTT áll Egerben a várba vezető lámpasor építése. Az ÉMÁSZ dolgozóinak már csak egy rövid kábelt kell lefektetniük, s ha a fővárosból megérkeznek a hiányzó fénycsövek, beszerelésük után azonnal bekapcsolhatják az új, impozáns lámpasort a közvilágítási hálózatba.

— A KISZ megyei végrehajtó bizottsága legközelebbi, július 5-i ülésének napirendjén a Hámán Kató felszabadulási kulturális seregszemle értékelése szerepel. Az értékelés során a végrehajtó bizottság megállapítja a szemle eredményeit, s tapasztalatait.

— PÉNTÉKEN megkezdődött a felvétel az egri Pedagógiai Főiskola új, 1960— 61-es tanévére. A jelentkezők első csoportja délelőtt írásbeli, délután pedig szóbeli vizsgát tett. Ä többi jelentkező felvételi vizsgájának lebonyolítására július 10-ig kerül sor.

— HÉTFŐN KEZDŐDIK Egerben, a Városi Művelődési Házban a népművelési felügyelők, könyvtárosok, művelődési otthon igazgatók és moziüzemvezetők egyhetes továbbképző tanfolyama.

A LOTTO e heti nyerőszámai

Erre a hétre 4 143 578 szelvény érkezett a Sportfogadási és Lottó Igazgatóságra. Egy- egy nyerőosztályra 1553 841 forint jut. A kihúzott nyerőszámok a következők:

2«, 22, 24, 25, 42.

A júniusi tárgyríyereménye- ket a 26. játékhét szelvényei között sorsolták.

EGRI VÖRÖS CSILLAG

Francis EGRI BRODY Magány

EGRI KERTMOZI

Ott, a végállomásnál

gyöngyösi szabadság

Mesterdetektiv GYÖNGYÖSI PUSKIN A kör

GYÖNGYÖSI KERTMOZI Négyszáz csapás HATVANI KOSSUTH Montparnasse 19. FÜZESABONY

Az 57-es riport HEVES

Szegény gazdagok PETERVAsARA

Rendkívüli történet n. réfcZ

Szabad-e bürokratikusán nevelni?

Egy anya hozzászólása, egyszerű szavakkal

JÓLESŐ ERZES azt megállapítani olykor-olykor, hogy a sajtó visszhangot kelt olyan kérdésben, amelyekre — első feltételezésre — csak az érdekeltek figyelnek fel. Ügy látszik, a nevelés kérdésében sokkal több az érdekelt, semmint gondolnánk.

K. S.-né középkorú asszony, nagyobbik fia már túl a kato- nakötelesi koron, a háztól távol él, szakmunkás. A kisebbik gyerek, kicsit megkésve született, hetedikes. Az asszony férje szakipunkás, maga is dolgozik havidíjasként egy nagyobb vállalatnál. Beszélgetésünk elején félszeg, elhárító mozdulatot tett, mint akinek a nevelés iskolai része távoli dolog. Aztán olyasféle mozdulat is vonaglott végig az arcán, mintha fogfájást hessegetne el. Ez kíváncsivá tett. A szék meg-megreccsent alattunk, ahogyan a konyhában beszélgettünk. Az asszony vacsorát főzött a családnak, a tűzhely körül forgolódott, aztán mint akit a mozdulatok visznek a beszélgetésbe, megszólalt:

— Abban igaza van magának is, hogy a gyerek itthon nem szívesen számol be arról, ami az iskolában történik. Azt ugyan dicsekvéssel elmondaná, hogy jól felelt, de tudja azt is, hogy ritkábban megy az ilyesmi, mint a rossz felelet;

— AZ ÉN FIAM nem jobb a közepesnél. Nincs is nagy kedve a komolyabb tanuláshoz, inkább olyan gyakorlati hajlamú, mint az apja is, meg én is. A nyelvtanból meg hasonlókból nem állt jól soha. Délután elfut játszani, este úgy jön néha haza, hogy alig áll a lábán a fáradtságtól. Ilyenkor — ha az apja itthon van — számon kéri, beleköt a fiúba, miért nem tanul; Az a rosz- szabbik eset, ha az apja aznap ivott is a barátaival. A férjem kötődős, ha iszik. Előkéri a könyveket, belenéz azokba és kérdezi a fiút. A fiam — ha tudja a kérdésre a feleletet, ha nem — nem válaszol. Ügyis jön az újabb kérdés, amíg nem tud valamit és akkor a férjem megpofozza.

— így van az ellenőrző könyvvel is. Ha nem ötös a jegy, mindig pofozás az eredmény, ha a férjem meglátja. Sokáig én írtam alá a figyelmeztetéseket, de amikor a férjem meglátta egy ilyen kérde- zősködés alkalmával, hogy én fedezem előtte a fiamat, nagy patáliát csapott és még kis híján én is kaptam. Pedig tudom, hogy nem tud segíteni a gyerek nevelésében. Amikor megmondom neki, hogy menjen be a tanárokhoz, érdeklődni a gyerek felől, azt válaszolja, hogy ő nem megy senkihez, a tanár tudja, hogy mit kell tennie, neki pedig semmi köze a tanár dolgához.

— Én már bementem egy- szer-kétszer a tanárokhoz, hogy miért kap Tossz jegyeket a fiam és miért írt be kétszer is egymás után a magyar tanár. Az egyikkel lassacskán elbeszélgettünk a gyerekről, a magatartásáról, ártól, hogy nem szorgalmas és nem figyel az órán. A magyar tanár is elmondta kifogásait: puskázik, bámul az órán az ablakon kifelé, mint akit semmi nem érdekel, ha felszólítja, hallgat, ha a táblához kihívja és felírat egy rövid szöveget, abban hemzsegnek a hibák és így tovább.

— TUDJA, NEKEM ezek a dolgok magasak. Az én nevelési tudásom annyi: ha a gyerek valami rosszat csinál, megszidom érte, megfenyíteni nem merem, nincs is hozzá lelkierőm. Azt az apjától úgyis megkapja, csak ki kell nyitnom a számat miatta. Két éve csak a legszükségesebb alkalmakkor megyek az iskola tájára, akkor is hallgatok a legszívesebben, mert a dolgok sem jobban, sem rosszabbul nem mennek, mint a kezdet kezdetén. Valahogy majd csak elvégzi az iskolát a gyerek és odaadjuk ipari tanulónak. Ott bizonyára kiforrja belőle magát a tisztességes dolgozó ember. így volt a nagyobbikkai is.

— Azt nem bánnám, ha a tanárok és az osztályfőnök gyakrabban megnézné a házunk t táját, mert az ember szemmel jobban rr^gismeri a másikat, mint hallomásból. Az én fiam hajlamait jobban megismerné a magyar tanára is, ha itthon látná a gyereket, amikor ' szenvedélyesen barkácsol és a motorbicikliről beszélnek a társaival. Mert ezeknek a motor kell, meg a futball. Ügy tudják kergetni azt a nyavalya labdát, mintha azon múlna a boldogságuk. A motorról meg órákig mondják, hogy melyik jobb, melyiknek mi az előnye, hátránya.

Közben megjött a fiú, a homlokán látszott, hogy nemrég mosta le az izzadtságot valami utcai kútnál. Kockás ing rajta, zsebét a tartalom kinyomta. Bemutatkoztunk. Jellegzetes kamaszszemvágással köszönt hekem, s míg kezét megfogtam, láthatóan elfogódott. Kérdeztem erről-arról, az éppen befejezett iskolai évről, a bizonyítványról. Rendben válaszolt.

AMIKOR A TANÁRAIRA

fordítottam a szót, kérdeztem, kikkel rokonszenvez. Beszélt a tornatanárról, az énekről, íélénkebb hangon a reál-tantárgyakról. A magyar tanárra már nekem kellett rákérdeznem. Vállat vont, mint aki nem tudja, hol az őszinteség határa és az illem miatt mit kell mondani. Zavarát fokozta az, hogy én sem szóltam semmit a kérdés Után. Az anya biztatta:

— Erről is beszélj legalább annyit, mint a futballról, meg a motorról!

A hangulat kiengesztelhetetlenül feszültté vált, már ellenséget látott bennem a fiú. Búcsúztam, mint aki rosszul végezte dolgát. Azaz, hogy ..;

Az úton megtapintottam a jegyzettömböt, amit elő se vettem. Mit is írhattam volna bele? Talán azt, hogy az asszony a mi nevelési kérdéseinket nem ismeri? Azt, hogy a neveléshez nem ért? Azt, hogy a gyerek, régen meghaladta a szülők értelmi színvonalát és ezért nem hathat rá sem az édesanyja, sem az édesapja? Azt írtam volna talán fej< hogy a gyermeket a* két dolgozó szülő nem tudja úgy „fogni”, mipt ahogyan azt egy fejlődő test és lélek igényli? Azt, hogy a gyerek apja nem lehet tekintély a fiú előtt, ha részegen hazamegy és akkor akar nevelni? Talán azt,, hogy ilyen esetben a tanárnak nemcsak a gyermeket, de vele együtt a szülőket is nevelni kötelessége?

TALÁN MINDEGYIKET.

De azt bizonyosan, hogy a formálódó, forrongó új társadalom új tartalmát a nevelés csatornáin elsősorban a tanárok adhatják a gyermeknek. Mert a tanár éppen hivatásánál fogva köteles „lépést tartani” a fejlődés mérföldes tempóival.

így maradt bevégezetlen ez a riportom.

Farkas András

I960. JÜLIUS 2., SZOMBAT OTTOKAR

VLAGYIVOSZTOKOT, a Szovletunió tengermelléld tartományának székhelyét, 100 évvel ezelőtt, 1860-ben alapították. A Csendes-óceán partján, az Amúr folyó torkolatánál levő Murav- jev Amúrszkij félsziget déli csúcsán épült egymillió 300 ezer lakosú város, a Szovjetunió legfontosabb távol-keleti kikötője, a transzszibéríai vasút végállomása és igen jelentős művelődési központ. (F.gyetemek, tudományos intézetek;)

•i*

H0 éWel ezelőtt, 1380-ban született SZIRMAI ALBERT zenema iß játszott klasszikus szépségű ope- Sárga dominó, a Mágnás Miska.

%

120 évvel ezelőtt, 1840-ben született PJOTR KIJZMINSZKU orosz mérnök, az első gázturbina készítője.

Vlagyivosztok: Részlet a Szovjet Hadsereg Szanatóriumának épületéből

szerző. Néhány ismert, rettje a Mézeskalács, a

Majdnem kétszer annyian mennek üdülni Petőfi bányáról az idén, mint tavaly

Igaz, hogy az időjárás nagyon szeszélyes, de már visz- szavonhatatlanul itt a nyár, és ilyenkor a legfőbb téma: ki hová megy üdülni, nyaralni?

Mi is ezzel a kérdéssel kerestük fel Petőfibányán, a Szakszervezeti Területi Bizottságon Dénes István elvtársat.

— A Mátravidéki Szénbányászati Tröszt dolgozói nagyon sokfelé nyaralnak ebben az évben is. A különböző SZOT-üdülőkbe 522 jegyét adunk ki az idén. Hajdúszoboszlón a trösztnek saját üdülője van, ahol összesen 200-an pihenhetnek és gyógyulhatnak ebben az évben. Ebbe a saját üdülőnkbe kapnak beutalót azok az asszonyok is, akik nem dolgoznak ugyan, de szeretnék

Eger város anyakönyvéből

Születtek: Szécsényi István Pál, Szabó Tibor, Orosz László, Restás József és Restás István, Kovács Agnes, Kormos Éva, Szabó Ágnes, Cséfalvay Edit, Stábér Aranka, Kovács Eleonóra, Gyetvai László, Czipó Attila, Gál Zoltán, Tamássy Judit, Papp Erika Piroska, Szabó l^argit Anna, Skriba Ildikó, Lakatos Tamás, Győri Ildikó, Csomány Endre, Kovács László Tivadar, Slézia József Sándor, Danó Mária, Berta Margit, Pataki Erzsébet,- Papp Ida Erzsébet, Nagy Mária, Árvái Zsuzsanna, Erdélyi Zsuzsanna, Bo- za Gabriella, Sárosi Attila Imre, Puporka Mária, Bródi Anna Mária, Rendes János, Kovács Géza, Fodor Mária, Nagy László, Kóczián György, Boros Éva, Oroszy Györgyi Beáta, Simon Ildikó Gyöngyi, Fülöp László, Molnár Zoltán, Pán- czél Ildikó Mária, Szabó Erika, Román Katalin Éva, Kohári Erzsébet, Benedek István.

Házasságot kötöttek: Prokay Ferenc és Eskschmidt Erzsébet, Török István Endre és Kormos Mária Terézia, Majoros Antal István és Birincsik Margit, Kádár Gyula és Balsay Ilona Julianna, Mbtnár Lajos és Vass Mária, Hompoth András és Galkó Katalin.

Meghaltak: Léwy József, Imre- Tóth Jánosné (Szepesi Mária), Pa- czók Antalné (Oláh Ilona), Simon Péter, Ballagó Erzsébet, Juhász János, Póta István, Stricz Istvánná (Kis Emerencia), Kiss Pálné (öröks Irma), Dobos József, Veres Ernő, Hajnal Józsefné (Szatmári Erzsébet), Béres Bertalan, Krisztián Irén, Balogh Mária, Gyergyák Péter- né (Pete Rozália), Magyar Rezső, Józsa Mihály né (Peczkó Laura), Ma- darasi Bérnáth Mihály, Lemle Rezső, Hadobás Tibor, Csomány Endre, Paulik Józsefné (Bertalan Emília), Mocsári Jánosné (Szepesi Rózái), Takács Lőrinc, Schillinger Ferdinándné (Takács Hermina), Tábori Mária, Nagy Mária.

a két hetet együtt tölteni a férjükkel. Minden csoportban hét nem dolgozó családtagot helyezünk el. Balatonfüredre, Hévízre és Párádra szanatóriumi kezelésre további 60 dolgozót utalunk be.

Külföldi üdültetés lesz-e az idén is?

— Természetes! Romáfiiába, Csehszlovákiába, Lengyelországba, Albániába, Bulgáriába, az NDK-ba és még Bécsbe is küldünk üdülőket. Külföldre összesen 35-en mennek. Egy részük autóbusztúrán vesz részt, de vannak, akik végighajóznak a Dunán a Feketetengerig. Néhányan csereüdültetésben vesznek részt: helyettük. mi fogadjuk a külföldi látogatókat. Bizonyára ők is jól érzik majd magukat nálunk.

Tegyük még hozzá, hogy azoknak a száma, akik az idén külföldi üdülésben vesznek részt a tröszt dolgozói közül, éppen a kétszerese a tavalyinak. Ugyanakkor kétszázzal többen üdülnek itthon is, mint tavaly. A teljesség kedvéért azt is meg kell jegyeznünk, hogy az üdülésre beutaltak 80 százaléka fizikai dolgozó. Az év elmúlt részében már 12 csoport pihente ki magát a kényelmes, jól felszerelt üdülőkben.

Alkotmányunk nemcsak a pihenéshez és üdüléshez való jogot biztosítja, hanem a lehetőséget is hozzá.

(G. M. F.)

MINDNYÁJAN emlékszünk még az első sikeres szívműtétek hírére, az örömre, amely orvost és laikust egyaránt őszintén eltöltött. Azóta sok év eltelt, s az orvostudomány még mindig számon tart olyan betegségeket, amelyekre tehetetlenül széttárt karokkal azt mondják:

— Sajnos, gyógyíthatatlan...

De meddig? vetődik fel a

kérdés és méltán, hiszen az orvostudomány minden ága, de azon belül különösen a sebészet olyan rohamléptekkel fejlődik, hogy mind erősebben táplálja a reményt: nem sokáig.

A Televízió egyik fiatal, nagyképességű operatőrével, Mezei Istvánnal beszélgetünk. Nem a TV-játékok fejlesztéséről. a műsor javítására tett intézkedésekről — pedig ez lenne kézenfekvő téma —, hanem az orvostudományról, s éppen az egyik; eddig gyógyíthatatlannak hitt betegség „fehér folt”-jának eltűnéséről.

Néhány napja érkezett Egerbe, a Megyei Tanács Kórházába, teljes felszereléssel, filmtekercsekkel. kamerával, ezúttal — nem a Televízió számára dolgozik.

— Felkértek — mondja — egy rövidfilm felvételeinek elkészítésére, amely az úgynevezett ektópia lenús műtétének bemutatására lenne hivatott.

ÉRDEKLŐDNI kezdtem, s kiderült: Mezei István néhány- napos egri tartózkodása alatt annyi mindent megtudott erről a betegségről, hogy — egy kis túlzással — szinte' orvosnak is nézhetné bárki. Itt végzett munkájáról faggatom, s sorrendben, megfontoltan _ válaszol:

— Először is azzal kezdeném, hogy, mint itt a kórházban megtudtam, a szemészeti osztályon régebben foglalkoznak a szürkehályog-műtétek sikerének biztonságosabbá tételével, s dr. Varga Béla főorvos erre az idők folyamán egy úgynevezett sebzáró módszert dolgozott ki, amelyet az Egészség- ügyi Minisztérium is elfogadott újításnak. Amikor aztán ez a módszer végképpen bevált, s az eredmények nagyszerűek voltak, elkezdtek gondolkodni: hátha tovább lehetne fejleszteni az elktópiás betegek gyógyítása érdekében.

Így került Mezei István operatőr Egerbe. A kísérletezések végén ugyanis a kórház szemé szed olyan eredményre jutottak, amely mindenképpen a filmfelvevő gép lencséje elé

kívánkozik. A szemlencse-fer- düléses betegek — általában gyermekeknél fordul elő ez a fejlődési rendellenesség —, akik eddig olyan rövidlátók voltak, hogy 18—^0 dioptriás szemüveggel is alig néhány méterre láttak el, s közülük sokan szinte egyáltalán nem tudtak olvasni, embereket egymástól megkülönböztetni — ma már egymás után hagyják el gyógyultan a kórházat.

— A filmünk egy ilyen kislányról szól — mondja Mezed István. — Az úgynevezett keretjáték elején édesanyjának kezét fogva, lassan botorkál fel a kór-ház lépcsőjén, s a film végén vidáman, egészségesen szalad játszópajtásaihoz az udvarra.

AZT HISZEM, ezek a felvételek voltak a legkönnyebbek, hiszen a főszereplő tízéves kislány egyike az eddig sikeresen operált 25 betegnek, már régen gyógyult, nem zavarta játékát az erős rövidlátás, s valóban teljes szívvel örül a vidám, napsugaras életnek. Sokkal nehezebb volt azonban a keret játék közbeeső felvételeinek elkészítése.

— Valóban — helyesel az operatőr —, hiszen a tulajdonképpeni cél az volt, hogy a filmen bemutassuk egy ektópiás beteg szemműtétét. Nehéz munka volt. A műtőasztalra felfektették a beteget — természetesen nem a már régen gyógyult kislányt —, aztán az asztal fölé még egy asztalt emeltek, s azon foglaltam magam helyet kamerámmal együtt, míg a műtét tartóit, szinte teljes mozdulatlanságban, nehogy bármivel zavarjam az igen felelősségteljes, s nehéz műveletet, a beteg szemrész operálását. Végteienül hosszú időnek tetszett, míg dr. Varga Béla bejelentette: kész! — a felvételek azonban egy különleges lencse segítségével elsőrendűen sikerültek.

— Meddig tart még ez a munka?

— Most már rövidesen befejezzük, a műtét felvételeinek elkészültével csupán néhány kiegészítő képre van szükségünk.

— S aztán!

— Visszamegyek a fővárosba, ahol Várkonyi Zoltán rendezésével rövidesen elkezdem

első önálló nagy játékfilmem forgatását, Örsi Ferenc forgatókönyve alapján. Ez is legalább olyan izgalmasnak ígérkezik, mint az itteni kórházi munka, hiszen a fiatal író a mohácsszigeti árvíz napjait idézi fel történetében, amelynek egyik főszereplője Páger Antal lesz.

— Es az itt készült filmnek mi lesz a sorsa?

— Az is rövid időn belül lejátszásra kész állapotban lesz, s a Budapesten nemsokára megrendezésre kerülő nemzetközi jellegű szemészkongresz- szuson kerül bemutatásra, konkrét példájául annak, hogy az egri kórház szakorvosainak áldozatos munkája, útkeresése nyomán hogyan sikerült műtéti úton gyógyítani egy olyan betegséget, amelyről eddig azt állította még egy nemrégen kiadott francia szaktankönyv is, hogy lehetetlen ...

SOK SZÜLŐ mondott eddig ezért hálás köszönetét az egri szemész főorvorsnak és munkatársainak, s a jövőben, ha a kongresszus után elterjed az ektópia lentis eddig egyedülálló gyógyítási módszere, még egy embert méltán megillet az elismerés: Mezei Istvánt, a Televízió fiatal operatőrét, aki ennek. az új módszernek is- metetését munkájával, s főként a beteg szemlencséről készült ritka, művészi felvételei-" vei segítette.

Weidinger László

Televízió-kamerával a műtőasztal felett

Film készül Egerben egy újszerű, nagy jelentőségű

szemműtétről