Népújság, 1960. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-08 / 160. szám

1980. július 8., péntek

NÉPÚJSÁG

Munkás-szállást épít az építőipari vállalat

Ezekben a hűvösre fordult nyárt napokban az építőipari irodák tájékán a keresett embereket nem lehet megtalálni: igazgatótól kezdve mindenki, főmérnök, építésvezető, művezető járják az építkezéseket, intézkednek, mert minden perc drága, minden intézkedésnek. mint egyik láncszemnek a másikba kell kapaszkodnia ahhoz, hogy az eredmény időre, azaz határidőre megszülessen.

Mi moát néni arra voltunk kíváncsiak, hogy az egri lakásépítés milyen ütemben halad, hanem aziránt érdeklődtünk, mikor fejezik be az állami építőipari vállalat dolgozói az Úttörő utcában épülő munkás- szállásukat. A főépítésvezetőt, Debreczeny László mérnököt, Semjén Pál építésvezetőt nem találtuk, mert a több milliós építkezéseken forgolódtak, hanem- beszélgettünk a munkásszállásról Kaknlcs Ferenccel, a kiváló építőmunkással. Kak- nics Ferenc, aki hosszú évek óta dolgozik az állami építőipari vállalatnál, kérdéseinkre az alábbi eligazítást adta:

— Az Úttörő utcai munkásszállás építése már 1958-ban megkezdődött. 1959-ben elkészült a földszintes épület és hetven munkásnak nyújtott szállást, kényelmes otthorn. A vállalat elhatározta, hogy emeletet húz a patak partján álló épületre. Így a munkásszálló befogadóképessége 120 főre emelkedik. A földszinti rész végében kap helyet a kultúrterem, az emeleti rész végében levő nagyobb helyiségben az olvasóterem.

Az épületben máris laknak, hiszen a munkálatok a befejezéshez közelítenek. A belső festési-mázolási munkák nagy ütemben haladnak, jóllehet azokat a vállalat ipari tanulói

Elindult első tengeri útjára a «Leonardo da Vinei"

berendezés kapcsolja össze, hogy az utasok kabinjukból is nyomon követhessék, mi történik a hajó különböző pontjain. Az édesanyák a televízió ernyőjén megfigyelhetik a hajó óvodájában játszó gyermeküket, a zenerajongók plasztikus hangközvetítő berendezéssel sugárzott zenét élvezhetnek. A hajó desztilláló berendezése naponta 700 000 liter édesvízzel látja el az utasok szükségletét. A Leonardo da Vinci első útján kikötött Can- nesben, Nápolyban és Gibraltárban is.

végzik — Csutor oktató irányítása és felügyelete mellett. A homlokzat munkái is tervszerűen készülnek, a Dobó-féle komplex-brigád ' legkésőbb augusztus végére befejezi a homlokzati munkákat. A Dobóbrigádban kitűnő szellem uralkodik, féle-fele arányban kőművesek és segédmunkások (tizenketten vannak összesen). Keresetük is mutatja, hogy a komplex-brigád,'mint szervezeti forma, hasznos a dolgozóknak: a kőművesek kétezer forint körül keresnek — nem egy kétezren felül —, de a segédmunkások is megtalálják a számításukat: ezer forinton felül jut a borítékukba.

Ahogyan nézegetjük az új épületet, megérkezik Deb re* czeny László mérnök. Kérdésünkre elmondja, hogy az egri munkahelyeken 480 emberrel dolgozik, de ezek közül csak 190 lakik Egerben. Kilencven embert mindennap fuvaroznak Ostorosról és Noszvajról, míg a többiek a vállalat munkás- szállásain laknak.

— A jövő fejlesztési tervéhez tartozik az is, hogy a vállalat Egerben építtet egy 250 személyes munkás-szállót. A dolgozókról való fokozottabb és nagyobb igényű gondoskodás két irányban fejt majd ki jó hatást: kényelmesebbé teszi az építőipari munkások életét a mai körülményekhez viszonyítva, de csökkenti a vállalatnak azokat a költségeit is, amelyeket eddig a munkásutaztatásokra volt kénytelen fordítani — mondja a főépítósvezető.

Végig megyünk a szállás huszonkét termén. 'A teamek tágasak, világosak, szépen festettek. Hatan laknak egyben- egyben. Az elhelyezés kényelmes.

— A munkás-szállás arra is jó, hogy a vállalati törzsgárda megizmosodjék. Erre nagy szükség is van, hiszen a vállalat ez évi terve, a tavalyihoz képest, csaknem kétszeresére emelkedett: közel kétszázmilliót kell beépítenünk a’ megye területén. Lakóházaktól kezdve a termelőszövetkezeti épületekig várják a tervek valóravál- tását az építtetők. És a minőségen is kell javítanunk, hiszen az utolsó hónapokban szenved délyes vita hangzott el a sajtóban az építkezés fogyatékosságairól.

Farkas András

Vad röpülésű, sírós, nevetős volt már kislánynak is. Az anyja olykor bosszúsan hallgatta hazug kis meséit. Pedig igazak voltak: csapongó fantáziájának szülöttei. Amíg anyja a rafiás masnikat kötözte a zöldellő venyigék derekára, ő a villásvégű kiskapával matatott a szőlőben, s egyszercsak odaszaladt hozzá: „Azt mondta a kiskapám, kapálj Annuska, és ha jó leszel, ■ édesanyád olyan, de olyan pörgős szoknyát vesz nekedt hogy egyet

„őg.y. auzőngjtak tűrni ke.iL?”

fordulsz, s beteríti az egész falut”. „Miket beszélsz te lány!” — csapta össze kezét az anyja, mire a kicsi elsírta magát, hogy nem hisznek neki. Pedig a rafia is mesélt a mama derekán, amikor suhogva húzta belőle a szálat. Később az iskolában azt mondták rá, nagy

fantáziája van. Kevésnek találta a könyv szövegét, s ha földrajzból felelnie kellett, soha nem látott tájakról, emberekről is mesélt. A tanárok természetesnek vették, hogy tovább tanul. A szülők azonban nem is gondoltak erre. Hiszen egyetlen gyerekük volt. Ki segítene akkor otthon? A döntés nem nagyon viselte meg Aanuskát, hiszen bolondul szerette a szabad eget is. amely nem vont határt képzelete köré. Mint a gyerek az egyszerre kapott sok új játékban, úgy lelte kedvét a széptevőkben. De külön képzeletvilágában mégsem szerepelt közülük egy sem. Aki ott hely et kapott — még nem létezett. Azt Annuska csak kitalálta. Ha egyik, vagy másik udvarlója át akarta ölelni a kapunál, amikor este elkísérte, vagy csókkal próbálkozott, ügyesen, nevetve megszökött. A takaró melegében aztán ábrándosán rajzolta ki a férfi alakját, akit majd megszeret. - Annuska varázsát megtetézte a szülői jómód is; a nagy ház, négy hold rizling, tíz hold szántó. Abban a faluban sok régimódi ember élt, aki felcserélte ugyan a matraccal a szalmazsákot, villanyfénynél olvasott újságot, rövid, tartóshullámos hajjal járt, áe lelke alacsonyan szállt, a tíz-tizenöt holdak átmérőjében. Mivel Annuska az anyagiak iránt sohasem érdeklődött, az udvarlók a szülőkkel ismertették vagyoni állapotukat. Apa és

anya pedig, mint üzletemberek az árfolyam változásait, úgy figyelték a fiatalemberek szavait, akik a kislányt körül- durúzsolták.

Annuska pedig egy szombat estén megismerkedett azzal a fiúval, akit elalvás előtti szen- dergéseiben kigondolt. Falubéli volt, kultúrházi táncos mulatságon találkozott vele.

Ki tudja megmondani, ml az oka, hogy egyszer csak fájni kezd az ember szíve és az. a fájdalom jó. Miért éppen Miklós érintésére remegett meg Annuska keze, s vétette el únos-úntalan a lépéseket? Vidám szeme miért lett egyszerre párás, szomorkás? Miért reszketett, amikor valamelyik lovagja lekérte, miért feledetett nekik szórakozottan, miért szakadt ki belőle önfeledt sóhajtás, amint újra Miklós kérte táncra? Annuska az első szerelmesek tisztaságával vallott magáról: nem szeretett még senkit, de Miklóst máris szereti. Igent mondott.

Amikor azonban a szülök megtudták, hogy a fiúnak se szőlője, se szántója, s Annus- kát bérelt lakásba vinné az olajvárosba — nem egyeztek bele a házasságba.

— Rajtad múlik, kinek a felesége leszel — mondta Miklós a kislánynak. — En nagyon szeretlek, de nem akarom, hogy édeanyád miatt szemrehányást tégy nekem. Gondolkozz és beszélj velük, s ha te is szeretsz, írd meg, eljövök érted...

A kislány írt. De nem azt, amit akart. Engedelmes, szerető gyermeke volt anyjának, és sok fájdalmas vergődés után beleegyezett, hogy az újfalusi Sós Péter felesége legyen. Péter akkor még tizennyolc holdon gazdálkodott, üzleti ösz- szeköttetésben volt Annuska apjával, s a szülők úgy látták: jól választottak.

Annuska egyszerre lett kislányból felnőtt. A fájdalom, az elvesztett boldogság megviselte, de álmodozó természetét' magával vitte a házasságba is. Csakhogy most már nem mesélte el senkinek az álmait. S Újfalun úgy állt férje előtt tisztán, hű asszonyi életre készen, mint amikor szülei kedvéért lemondott a tanulásról. Sós Péter tudta, hogy asszonya mást szeretett, mégsem igyekezett kárpótolni a vesztett boldogságért. A szomszédok csodájára jártak a szép, fiatal feleségnek, 6 azonban közömbös maradt.

Legalábbis a fiatalasszony szemében. Mert Péter a valóságban szerette a feleségét. Ahogy mondják: a maga módján. Amikor belépett a tsz-be, kijelentette: az ő felesége nem járhat mindenféle asszonyok közé. Pedig Annuska éppen abban reménykedett, hogy ott barátnőkre talál, s munkába fojtja magános életének csöndes lázadozásait.

A házassághoz mindent megkapott otthonról: két szobabútort, konyhát, két szekrényre

való ágy- és asztalneműt. Anyja új ruhát vett neki akkor is, amikor nem volt égető szükség rá. Most hiányzott az a gondosság. Péter sohasem adta ki kezéből a pénzt.

— Azt beszélik, hogy a kertészetben nincs elég munkás, — kockáztatta meg egyszer Annuska.

De férje kijelentette: ő nem olyan férfi, aki nem tudja eltartani a feleségét.

Annuska életét átmenetileg csak a gyermek-várás örömei édesítették meg. Péter is mintha megváltozott volna, kevesebbet maradt el és otthon is segített'a nagyobb munkákban. Annuska néha azon kapta, hogy rásandít, s aztán morcosán csipkelődik: mennyire vastagszik a dereka. Ezen az asszony felbátorodott és kiöntötte a szívét. Megvallotta, hogy éhes a gyöngédségre, szép szóra, Péter rejtett gondolataira és úgy szeretne osztozni bennük. Mintha régi, gyermekkori szokása, az ábrándozó mesélés tért volna vissza, amikor esténként felszabadult érzéssel vallott. De ha észrevette Péter figyelmetlen arckifejezését, egyszerre meghaltak benne a mesék.

Amint a kislányuk megtanult járni, egyszerre tenger idő szakadt a nyakába, és nem tudott mit kezdeni vele. Már a könyvek sem boldogították, moziba se ment szívesen a szomszédasszonnyal, Péterrel akart látni, tudni mindent, de az ártalmas, haszontalan időtöltésnek tartotta a könyveket, 8 d

mozit is.

. Amikor egyszer végre elmentek moziba, alig várta, hogy kijussanak az utcára. Azt hitte a film olyan szép, hogy megoldja Péter nyelvét és szívét. Már elképzelte, milyen jói lesz a hosszú úton hazafelé. Bármit is mond Péter, mindent re azt feleli: neked igazad van. És akkor elkezdte:

— „Ugye, milyen szép volt á film, s milyen jól játszott az á lány?” Péter azt felelte:

— Azért fizetik!

—Hát nem! Nincstovább! Egy idegen mellett, akivel nincs egyetlen közös gondolatom* nem tudok élni!

És ettől kezdve már nem kívánta, hogy Péter gyöngéd legyen hozzá. Nem könyörög egy idegen embernek egy pár harisnyáért. Éjszaka levelet írt az anyjának. A válasz ez volt: „Bármennyire szeretlek is édes lányom, nem fogadhatlak haza. Mit szólnának a faluban, hogy elválsz. Egy asszonynak tűrnie kell.., Csókol szerető anyád”.

Annuska meg sem lepődött. Hiszen nem is várt más választ. Lelke begubózott és hűvös tekintettel mérte végig a konyhát, az asztalt, ahol Péter szokott vacsorázni, a mosdót, amely fölé ő faragott polcot. És egyszerre fájni kezdett, hogy nem engedték tovább tanulni. Az is eszébe jutott, amit az iskolában a múltról magyaráztak, s amit ott, akkor, sohasem értett meg. De most értette. A múlt, a régi világ: a szülei. De ő a jelen!

Még birkózik, hogyan szakítson a múlttal — amit most, húsz éves korában fedezett fel. i Szemes Piroska

t

nak megoldásával." ffiz má szavakkal azt jelenti, hogy ; kommunizmus megvalósításé nak nagy történelmi feladat nem Oldható meg' az új kom mumsta erkölcsi tulajdonságo tömegméretekben történő ki alakítása, illetve a polgári cr köles maradványainak telje felszámolása nélkül.

A szovjet hétéves terv nag.' szerű távlatai a technika fej lesztését, a munka termeié kenységének növekedését, ezzel kapcsolatban a Bzovja dolgozók anyagi és kulturáli színvonalának emelkedését il letóen biztató, felemelő pera pektívákat nyitnak az erkölcs haladás szempontjából is. i munkaidő megrövidítése, az is kola átszervezése az. oktatás é a termelő munka összekapcso lásénak jegyében, a lakáskér dés megoldása — ez mim megannyi emeltyű a kommu nista erkölcsi nevelés és töké letesedés előmozdítására.

A szocializmus, a kommu nista építés gyakorlata és va lósága cáfolja meg napról nap ra a technikai és az erkölcs haladás kibékíthetetlenségéro szóló polgári elméleteket. A új társadalom hétköznapja' ban kibontakozó új kezdemé nyezések, mint például a tér melésben és a magánéletbe) egyaránt kommunista maga tartást követelő szociálist; munkabrigádok létrejötte, ezek működése — ez mind mind csattanó válasz azokra '< revizionista kísérletekre, ame lyek különböző polgári etikák kai próbálják, úgymond, „ki egészíteni” a marxizmu it Nyilvánvaló, miért "-'»'•‘■orked nek ilyesmin! A marxizmus akarják megfosztani forradal mi lényegének elidegenít,hetet len tartozékától: szocialista-»- humanista erkölcsi jelentésétől.

PATAKY DEZSŐ

A 33 000 tonnás Leonardo da Vinci nevű lúxushajó június :30-án indult el a génuai kikötőből első tengeri útjára, melynek során 1326 utast szállít New Yorkba.

A hajót, amely a háború Óta. a legnagyobb olasz személy- szállító hajó, július 9-én ünnepélyesen fogadják a New York-i kikötőben. A Leonardo da Vinci fényűző berendezését a legkiválóbb olasz művészek tervezték, a termek falait kiváló modern festők képei díszítik. A helyiségeket televíziómitív életmódhoz való visszatérés jelentheti. A polgári ideológusok, mikor a „tiszta technikától meg nem fertőzött” ember eszményét hirdetik, Rousseau, a nagy francia gondolkodó — „térjünk vissza a természethez” — korszerűtlen nézetét próbálják új mázzal vísszalopni az emberek tudatába.

Az ellentmondás a technikai és az erkölcsi haladás kapcsolatában viszonylagos és csak a kapitalista rendszer feltételei között érvényesül. A kizsákmányolás megszüntetésével az ellentmondás objektív alapja is megszűnik. Az együttműködő és szabad emberek új, szocialista termelési viszonyai megteremtik az egyén sokoldalú fejlődésének, a mindenki számára elérhető emberi boldogság optimális feltételeit. A technika fejlődését rohamléptekben előrelendítő szocialista társadalom megszünteti a dolgok, a gépek uralmát az ember felett, az ember megszűnik a gép szolgájává lenni: a műszaki haladás nem a nagyobb profitot, hanem a dolgozó osztályok, a társadalom anyagi és kulturális szükségleteinek kielégítését szolgálja.

Természetes azonban, hogy a technikai és az erkölcsi haladás a szocialista társadalomban sem teljesen együtemű. Az erkölcsnek, mint a társadalmi tudat egyik formájának a fejlődése elmarad a társadalmi lét, 3 termelőerők fejlődése mögött — ez az általános törvényszerűség a szocializmusban is érvényesül. A marxisták azzal válaszolnak a polgári ideológusok és a velük szövetkezett revizionisták rágalmaira, hogy egyrészt — rámutatnak azokra az új, magasabbrendű er-' kölcsi tulajdonságokra, amelyek jellemzik a szocialista társadalom kohójában kialakuló új embert, másrészt — harcolnak a polgári „dzsungeltörvény”, az individualizmus, az önzés, a „mindenki mindenki ellen” erkölcsének a szocializmust építő emberek tudatában megtapadó maradványainak teljes felszámolásáért.

A Szovjetunió Kommunista : Pártja XXI. kongresszusának dokumentumai számos nagy horderejű erkölcsi problémát vetnek fel és irányt mutatnak e problémák megoldására is — összhangban a kommunizmus építésének egyéb tennivalóival. „Az ideológiai munka megszervezésében abból indulunk ki — mondotta Hruscsov elvtárs —, hogy a kommunista erkölcs szellemében való nevelést össze kell kapcsolni a kommunista építés feladataitatlan kifejezésre. Az „embe- ries kapcsolatok” hirdetése, a „népi kapitalizmus” gondolatával, azt a képzetet kelti az emberben, mint az az oroszlán, amelyiknek füle mellé Virágcsomókat tűztek.

A kapitalizmus történetét tekintve a technikai haladás és az emberi boldogság csakugyan ellentmondásba került egymással, a technikai fejlődés valóban nem vonta maga után az erkölcsi haladást. Az a kérdés tehát, hogy ez az antago- nizmus örök megváltoztathatatlan következménye-e a technika haladásának, avagy csak a tőkés viszonyok között Végbemenő műszaki fejlődésre jellemző? Polgári ideolÓgusoK egész garnitúrája buzgólko- dott és buzgólködik azon, hoey minél több érvet vonultasson fel — a pesszimizmus és a halálhangulat jegyében — az 'erkölcsi haladás tagadása helyességének alátámasztására. Ezek a polgári kultúrbölcselők a polgári kultúra válságát az egész emberi művelődés krízisének szeretnék feltüntetni és a hanyatlás okát a gépi civilizáció előretörésében, a gépi civilizáció uralmában Jelölik meg.

A haladásellenes kultúrfilo- zófiai áramlat képviselői ellene szegülnek mindenféle technikai újdonságnak, a primitív, természeti ösztönlényt emelik eszményi magasságba, tiltakozva a város és a gépek ellen. A mai revizionisták ebből kiindulva tagadják a szocializmus és a marxizmus etikai értékét, rágalmazzák a szocialista iparosítást, a marxizmus és a szocializmus erkölcsi „kiegészítését” hirdetik. Milyen tanokkal kívánják ezt a „kiegészítést?” Kant etikájának és az egzisztencializmusnak a segítségével.

A marxizmus cseppet semszorul a kanti „categorikus imperativus”-ra, és még kevésbé Sartre egzisztencialista erkölcstanára. A szocialista humanizmus mély erkölcsi jelentése választ és megoldást ad mindazokra az erkölcsi problémákra, amelyeket a modern technika vetett felszínre. Ami a polgári ideológusok és revizionista szövetségeseik számára örök konfliktus technika és erkölcs között, az a tudományos szocializmus szempontjából nem egyéb, mint a kapitalizmus ellentmondásainak alapvető megnyilvánulása. Szó sincs megoldhatatlan antago- nizmusról a technika és az erkölcsi tökéletesedés kapcsolatában, ami a művelődés és az erkölcsi normák hanyatlásához, csődjéhez vezetne, és amelyből a kiutat csak a pri. Vájöfi a technika, az ipar és a civilizáció, fejlődése maga Után vonjä-e az erkölcsi tökéletesedést, a nagyobb emberi böldogságöt?

Az atomkorszak küszöbén, az automatizálás, az elektronika és a kibernetika, az űrhajózás hajnalán felette kézenfekvőnek és időszerűnek mutatkozik a kérdés felvetése, különösen akkor, ha egybevetjük azokkal a kapitalista országokból érkező tudósításokkal, amelyek *a munkanélküliség növekedéséről és az atomháborúval fenyegetőző kalandorok Űzelffleiről számolnak bs. Fokozza még a kérdés időszerűségét az a körülmény is, hogy a techhikai és az erkölcsi haladás összeférhetetlenségét hirdető polgári ideológusok — akik tagadják a technikai és az erkölcsi haladás kölcsönösségét —fegyvernek használják tételüket a szocializmus és a marxizmus ellen. Azt állítják: ha a szocializmus Kedvez is a technikai fejlődésnek. az erkölcsi haladást nem segíti elő, sőt — béklyót rak az egyénre, gépi civilizációjának futószalagán pedig mindent és mindenkit uniformizál. A Szocializmus ellenségeinek kórusában együtt fújják ezt a szólamot a kapitalizmus polgári védelmezői és a revizionisták is.

A tőkés rend feltételei között minden újabb technikai vívmány az ipari termelés fejlesztésében újabb és hatékonyabb eszközt dd a kapitalisták kezébe a munkásosztály kizsákmányolására. A tőkés termelési viszonyok jellegéből következik, hogy a technika felhasználása e viszonyok keretében szükségszerűen maga Után vonja a munkás elember- telenedését, aki maga is elgé- piesedett alkatrészévé válik az izom- és idegenergiát felmorzsoló, léleknélkiili mechanizmusnak. A tőkés ipari racionalizálás különböző módszerei még jobban elmélyítik ezt a folyamatot, mely folyamatok során — Marx megállapítása szerint — a munkások halott és tőlük független gépezettel kerülnek össze, s ezek a gépezetek élő tartozékként kebelezik be őket. A tőkés kizsákmányolás mai rafinált formái, pl. az ún. „emberies kapcsolatok” kiépítése vállalkozó és munkás között a „népi kapitalizmus” kereteiben, csak álcázzák, de nem szüntetik meg a tőkés rendszer embertelen mivoltát, ami két világháború szörnyű pusztításaiban, ma pedig a nukleáris háborúra való készülődésben, az atomfegyverkezésben jut legtagadhaTechnikai vagy erkölcsi haladás?