Népújság, 1960. július (11. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-06 / 158. szám
u 1960. július 6., szerda NÉPÚJSÁG 5 Nagykökényest jelentés: Gasdag termést takarítanak be Ahogy Heréd felől felkapaszkodunk a dombra, a nagykökényes! Rákóczi Tsz földjén már a csomókba rakott gabonát látjuk sorakozni. Június 24-én hozzákezdtek az őszi árpa aratásához, és július 10-re végezni akarnak minden kalászossal. Az első napon 30 holdon Vágták le az Őszi árpát. Persze, ezeket az adatokat már Koszora József tsz-elnöktől tudjuk. — Nincs okunk a panaszra. Va« 53 kaszásunk és marók - szedőnk. De jelentkezett még 19 férfi aratni. Olyanok, akik üzemekben dolgoznak, dia a feleségük tsz-tag. A gépállomás ad egy aratógépet. Bár az igazgatójuk, Szűr-Szabó Gusztáv elvtérs még egyet ígért, ez azonban még ném érkezett meg. Pedig 585 hold gabonát kell learatnunk. Az aratást brigádokban végezzük el. Az eddig teljesített munkaegységekre 60 százalék arányában kiadjuk a csépléskor a részesedést is. És a kapások? — Már kétszer megkapálfunk mindent. Most végzünk a borsószedéssel is, pedig 80 holdon termeltünk borsót. A Hatvani Konzervgyárnak 10 vagon borsót adtunk te, 230 ezer forint értékben. Nem húzódott . volna úgy ©1 a borsószedés, ha lett volna esőnk. Május 1 óta egy csepp sem esett. Ezért egy-egy fajtát csak 2—3 napig tudtunk szedni. Pedig naponta 100—120 ember dolgozik nálunk és csak 142 tagunk van. Ha kellett, már éjjel 2 órakor kint voltak a tagok borsót szedni, és szedték egész nap. Nevezzen meg néhány jó munkást! — Nagyon nehéz ez így. Mert mind jő. Dekát néhányat.*.. A növénytermesztési brigádból: Szabó Sándomé és Mlklóslk Imréné csapatvezetőik. Kovács Piroska, Babecz Ilona, Kardos Győrgyné, Ungí Józsefné, Kalmár JÓzsefné és Katona Fe- tencné. De úgy vegye ám. hogy az asszonyok között csak az a különbség, hogy vannak, akik csak a tavasszal álltak munkába. De szorgalmasak. Katona Imréné egyezésből 15 nap alatt 50 munkaegységet teljesített. A többi brigád hogy dolgozik? — Mind jók. Itt van például Bugyi Erzsébet baromfigondo- Bó. A fogatosok közül Szita András, Nagy Lajos, Szedmák István. Juhász István, Pálinkás István, Zsíros István, Szabó F. András is. Mennyi jövedelemre számítanak ? — Szerényen terveztünk 41 forintot munkaegységenként. Eddig 300—350 munkaegység az átlag. Előleget 14 forintot fizjatünk munkaegységenként. > Termelnek még 100 hold répát, 20 hold paradicsomot, 5 hold paprikát és 6 hold uborkát. Meghagytak 50 hold lucernát és 50 hold vörösherét magnak. A magért 200 000 forintot számítanak. abból jócskán kitelik egy felszerelt Zetor. A kertészetből 147 000 forintot terveznek. De állat- állományuk is tekintélyes. Van 27 fejőstehenük, 43 növendékmarhájuk továbbtenyésztéssne, míg hizlalásra 11 darab. De leadtak már l<k hízott marhát. Sértésre 55 hízóra kötöttek szerződést. Ott szerepel a tervben 20 anyakoca beállítása is. A 3000 baromfiból 500-at megtartanak törzsállománynak, a többit 65—70 dekásra nevelik. Már ebből is leadtak 900 darabot, amiért 14 000 forintot kap- 'tak. július elején újabb 800 kel él körülbelül 12 000 forint értékben. A 16 eladott hízott marháért 70 000 forint jött be. De ne feledkezzünk még az 500 darab meggyfáról sem, amiről legalább 15 mázsa meggyet akarnak leszedni. A Hatvani Konzervgyár kilónként 6 forintot fizet érte. Nincs gondjuk a takarmányra sem Az egész évi szükséglet biztosítva van. Meg kell mondanunk, hogy a szövetkezet 1957-ben alakult. Elődje, a Táncsics Tsz még l949-be;n létrejött. A tagok közül 17 párttag. Ahogy Lipták József, a .járási pártbizottság által, kiküldött instruktor mondja: a pártszervezet motorja a tsz-nek. Most szerveznek még egy 20 tagú aktívacsoportot. főleg népnevelőmunka lesz a feladata. De Bóna József, párttátkár még elmőndja azt is, hogy náluk a pártoló tagok iá dolgoznak a szövetkezetben. A pártoló tagok a tanács dolgozói és szabadságuk alatt most az aratásban segítenek majd. Az eddigiek után azon sem csodálkozunk, hogy a Rákóczi Tsz saját erőből készít egy 56 férőhelyes istállót és a 20 férőhelyes sertésistállót is saját erőből alakítják át a szerfás felépítésről téli, azaz: állandó tartásra. Nagykökényes ném nagy község — neve ellenére sem. Két szövetkezet működik benne, és tegyük mindjárt hozzá: Jól működik. Ügy mondják az egész járásban: a kökényesiek szorgalmas emberek, akarnak. Ez hát a titka a szép eredményeknek. Ügye, milyen egyszerű? Csak akarni kell. Ahol már túljutottak a kezdeti nehézségeken hízót pedig októberben szándékoznak leadni. Kaptak segítséget Is a kezdéskor A petőfibányai bányászok megépítettek egy 50 férőhelyes istállót. Most azt kérik a-tröszttől, hogy a kombájnszérűhöz adjanak kölcsön 100 négyzet- méter deszkát. Nagyon sokat lendítene rajtuk ez az újabb segítség. Ev végére 45 forintot terveztek egy munkaegységre, de úgy számítanak, hogy több is lesz. Ma már átlag 300—350 munkaegysége van egy-egy tagnak. — Nincs panasz itt a tagokra — magyarázza Sándor János elnök. — Nagyon nehéz kiválasztani közülük a legjobbakat. De azért a fogatosok közül Pólyák Imre, meg Kepes István nevét mondhatnám. Aztán Kepes Imre sertésgondozó, Szűcs János fejős, a növénytermesztési brigádból meg Tóth, Ferencivé, Szabó F. Illésné, Katona Jánosné és Idős Szabó Imréné. De azt is meg kell mondanunk, hogy a párttagok a legjobbak a szövetkezetben, ők mozgósítanak és viszik magukkal a többieket. Az elnökön kívül Molnár Károly és Kiss Sándor nevét kell megemlítenünk. Mostanában újabb két szövetkezeti tag kérte a pártba való felvételét. De létrehoznak egy 10 tagú népnevelő csoportot is a pórtonkívüliekből. Eredményesen folyik hát a politikai munka is. Nem véletlen tehát, hogy a Béke Tsz-nél sorra megoldódnak a nagyobb problémák és nyugodtan néznek az év vége elé. G. MOLNÁR FERENC A NAPOKBAN a késő éji órákban leültem rádióm mellé és rövidhullámra állítva a készüléket, egy kis „vadászat”-ba kezdtem. Egymás után jelentkeztek az európai, afrikai és ázsiai állomások, — de itt-ott egyik-másik hullámsávnál gyengébben-erősebben hallható morze-jeleket fogtam fel. Helyenként élesre állítottam a vételt és hallottam, amint a hosszú és rövid búgások sorozata megállt és rövid idő múltán más hangszínnel válasz érkezett a hívó-kérdő szóra Ez a kis élmény felkeltette érdeklődésemet a rádióamatőrök tábora iránt: hogyan is dolgoznak, mivel is folyik az adás, egyszóval, mi is húzódik meg e rövid idegen szó mögött! rádióamatőr. Az első utam a Magyar Honvédelmi Sportszövetség egri rádióklubjába vezetett. Hatalmas adó-vevő készülék előtt találtam a klub lelkes vezetőjét: Csépányi Jenőt, aki postaműszerész és éppen szabadnapos. Csépányi elvtárs igen fejlett rádióamatőr, már 15 éve foglalkozik az ördöngős rádió- * masinákkal. — Mi volt az első készülék, amit készített? — kérdem. — Egy kristálydetektoros rádió — mondja mosolyogva. Ma azonban már igen komoly készülékkel dolgozik, mint egy „operátor-gárda” vezető tagja. A rövidhullámú készülék hívójele: HA 6 KVB. De érdeklődik természetesen az új típusú adás-vételi lehetőség iránt is: ultrarövidhullámú apparátust is kezel, s ha sugároz, akkor a HG 6 VB hívójelen található meg. — Mi a szórakozás a rádió adás-Vételben? — kérdezem. Mosolyog, s két karját széttárja: — Van, aki bélyeget gyűjt, van, aki minden idejét a sporta rádióhullámok két szerelmesével készüléket? — kérdem. Mosolygósra válik a kisfiú arca isi büszkén mondja, hogy igen. — Egy detektoros készülék voltj s amikor megszólalt először — szól közbe az édesapja —, igaz, nagy örömöt okozott az egész családnak. Egyébként a kis Rozgonyf András komolyan foglalkozik a rádióval. Egész sor szakkönyvet rak elém, alig győzöm néhánynak a címét lejegyezni. «- Boriszlov: A kezdő rádióamatőr. Makai István: Kis rádiókészülékek építése, működése. Török Elemér: A rádió készítése ... A kis Andrásnak van egy jó barátja, aki hasonlóan szerelmese ennek az ördöngős mesterségnek: Jávorfi Imre ő, aki pedig még csak hatodikos. Boldog örömmel meséli András barátom, hogy saját maga építette meg az antennát is — az édesapja csak egy kicsit segített neki —, de nem is nagyon tudott volna segíteni, hiszen — mint mondja — nem ért a rádióhoz semmit. — Tetszik tudni, olyan jó foglalkozni a rádióval — mondja —, közben az ember mindig tanul és fejlődik, s mire megnő, mér minden fontos, lényeges dolgot tud. LÄTOM, HOGY SZÍVBŐL beszél, igazán azt mondja, amit érez. — Mi akarsz lenni — kérdezem —, ha nagy leszel? — Rádióval szeretnék foglalkozni akkor is. Egy célom van, hogy majd annak idején, ha rákerül a sor, bekerüljek a híradástechnikai technikumba. — A kis Rozgonyi András egyszerű szavakkal, okosan beszél, megérdemli, hogy elérje azt az életcélt, melyet már most, fiatalon kitűzött maga síé. Kívánjunk a kis Andrásnak egész életében jó vételt! Sugár István Igaz, hogy a Béke Tsz Nagy- kökényesen még az elmúlt év őszén megalakult, de semmivel sem voltak jobbak a körülmények, mint a többi szövetkezetekben. Mégis maguk mögött tudnak már egy sor olyan problémát, amivel mások még csak most gyűrkőznek. A szövetkezét elnöke, Sándor János, nem kis önérzettel mondja el, hogy náluk a munkaerővel nincs semmi baj. Bár a 917 holdhoz csak 86 tagjuk van, naponta 90—95 munkás indul a határba. A tagok magukkal viszik a családtagokat is. Az aratás sem okoz nagy gondot, pedig 417 hold gabonát kell levágniok. Munkaegységre arat a 25 kaszás, de jelentkezett még 9 üzemi munkás is aratásra. Olyanok, akiknek a felesége a szövetkezet tagja. Persze, az is sokat tesz, hogy a gépállomásról kapnak egy kombájnt. Az maga 300 holdat levág. — A kapások? — kérdi vlsz- sza az elnök. — Minddel rendben vagyunk. Lókapával már háromszor, kézikapával pedig kétszer kapáltunk meg mindent. A 80 hold borsón kívül még összesen 209 holdon van kapásnövényünk: kukorica, répa, - paradicsom, bab, meg uborka. A borsó is jól fizetett, most szedjük az utolját. Eddig 120 ezer forintot kaptunk a borsóért. Marad belőle takarmánynak a hizlalásához is. Ennél a borsószedésnél álljunk meg egy pillanatra. Mosolyogva meséli Lipték József, a járási pártbizottság instruktora, aki egyébként Petőfibányáról jár át mostanában naponta, hogy segítsen a szövetkezetnek,« hogy az aratás közeledte miatt,] sürgette a tsz-t a borsó. Min-] den kéz kevésnek bizonyult.! Akkor jutott az eszükbe, hogy; Erdőtarcsáról kellene beszer-í vezni a cigányokat. Voltak,? akik mosolyogták az ötletet, de! Lipták elvtárs nem sokat ha-; bozott. Motorra ült, és megke-í reste a cigányvajdát. Az egyez-! ség gyorsgn kész lett, könnyeb-! ben, mint gondolta. A cigányok? elvállalják a borsószedést —! munkaegységre. — De pénzben? fizessék ki: ez volt a kikötésük.? Ez az igény nem jelentett kü-- lönösebb akadályt, hét kezet; adtak rá. ! — Képzelje — veszi át a szót! újból az elnök —, másnap már. hajnalban, 4 órakor felköltöt-? tek, hogy ők már szednék is a- borsót, csak mutassam meg,; honnan. Azóta mindennap 35] cigány segít a szedésben. Mindennap lemértük a teljesítményt és másnapra borítékolva! megkapták a pénzt. Szinte el] sem akarták- hinni, hogy mind-j ez igaz. Nem eget rengető nagy dolog] az, amit a Béke Tsz véghez-: vitt a cigányokkal, de azért! nem árt szólni róla. Ha másért; nem, már csak azért is, hogy a! cigányok is megbízható munké-j sok. Bár a bért illetően kicsit: türelmetlenek ugyan. Ennek a] bizalmatlanságnak azért van? valami, régi időkre visszavezethető alapja Is. Nem egészen ők a hibásak ezért... De térjünk vissza a Béke Tsz-re. Még az állatállományról is érdeklődtünk. Megtudtuk, hogy a 70 szarvasmarhából! csak 30 a fejőstehén, 40-et hiz-j lalásra fogtak be. Van. még 7o| sertésük, ebből 20 anyakoca, 50: « ra áldozza, van, akit a motorok vonzanak, — én a rádiózás nemes szenvedélyének vagyok az „áldozata”. Mint a rádió szerelmese, minden szabad időmet rááldozom. Kérem, nézze meg e lapokat — mondja és egész köteg színes ábrákkal teli, levelezőlap nagyságú kartonokat tesz elém. EZEK A HÍRES QSL-lapok, melyeken az egymással folytatott rövidhullámú rádióösszeköttetést igazolják vissza egy«- másnak az amatőrök. Kezembe veszem. Egy kis világ tárul fel előttem. Egymás mellett fekszenek távoli országok rádióamatőrjeinek névjegyei. A szovjet, román, jugoszláv, csehszlovák vételi igazolások mellett előkerülnek a kötegbőj angliai, svédországi, német, dániai, liszaboni, sőt USA-beli lapok is. * — Hát nem öröm, nem igaz öröm ez, kérem? — mondja Csépányi elvtárs. — Mit szoktak egymással beszélgetni — kérdezem —, ha sikerül rádióösszeköttetést létesíteni egy idegen amatőrrel? — Közöljük a hallási viszonyokat, a vételi hangerőt és hangszínt; a zavarás esetleges körülményeit, de nem utolsósorban az adó-vevő készülék és antenna adatait. Megtudjuk, hogy a közlések egy nemzetközileg elfogadott amatőrkódex szerint történnek. Üj abban sokat foglalkoznak az egri amatőrök is az ultrarövidhullámú adó-vevő készülékkel. Bizony, sok-sok álmatlan éjszakán átvirrasztott munka után született meg az első URH-készülék, mely ma már kifogástalanul működik. Ki is szoktak települni a Kékestetőre, ahonnan remek adás-vételi viszonyok vannak. Ezzel a készülékkel az egész országot el tudják érni, . Pécsig, Sopronig. Részt vesz Csépányi elvtárs, egri „operátor’-társaival egyetemben a július 1-én indult nemzetközi URH-versenyben is. Mint lelkes amatőr, újabban már televízió készülékét is házilag, sőt maga állítja ösz- sze. “ Már éppen búcsúzni akarok, amikor egy másik amatőr lép a klub helyiségébe és örömmel közli, hogy sikerült remek vételi viszonyok mellett az előző éjjel összeköttetést teremteni egy lengyel és egy finn rádióamatőrrel. amíg AZONBAN a rádióamatőr eljut a csúcsra, hosszú út vezet odáig. ' Természetesen alulról, a legalacsonyabb fokon kell kezdenie, mint a kis Rozgonyi Andrásnak is, ott a Csákány utcában, aki az általános iskola VII. osztályos tanulója. Amikor belépek a szobába, egy jókora munkaasztalon a sok mindenféle nagyságú és rendeltetésű szerszám fölött ott trónol egy rejtelmes rendeltetésű masina, melyben ide-oda húzódnak a dróthuzalok és tekercsek. — Tetszik tudni, ebből egy vizsgálóberendezés lesz. Ez igen fontos — mondja —, mert azzal lehet megállapítani, hogy például jó-e egy forgókondenzátor — Készítettél-e már rádió ben, mint egy temetési menetben, ezért úgy intézzük a dolgokat, hogy kevesebb koporsót kelljen gyártanunk és inkább bölcsődéket, szülő- meg napközi Otthonokat, óvodákat építünk. A munkás jobban szereti a tudást, mint az írástudatlanságot, tehát egyetemre Jtüdi gyermekét. Hát nem egyszerű ez? Egyszerű, mint maga az élet. TT jabb tervek állnak előt- tünk, újabb országépítő feladatok. Teljesíteni kell ezeket a feladatokat. Azután mái1 így számolhatunk: évi ennyii meg ennyi lakás, a felhasznált cementtel együtt, plusz az össztermelésből, á nemzeti jövedelemből az egy fóré jutó termelési érték, plusz a kizsákmányolás hiánya, szorozva a fejlődés ütemével és a szabad munka örömével. De lehet-e ennyiféle dolgot együttszámítani? Olyan terület ez, amelyen a felső-matematika sem boldogul. Annál inkább boldogul a szív, az értelem, a társadalmi felelősség együtt. Sha elvégezzük a számításokat: lakásépítés, plusz a kizsákmányolás hiánya, szorozva a fejlődés széles távlataival... Es végeredményként ez jön ki: száz százalék emberségben; mindig csak emberségben számítva. Mert a munka mindig minden értéknek forrása volt, de a szabad munka az emberi méltóságnak is forrása. Mert a remény bündig felemelt, de amikor adva van hozzá a lehetőség is — akkor ad igazából szárnyat az embernek. Mert a becsület erény volt mindig, de mikor a munka joga és becsülete, s ezzel a leghaladóbb osztály becsülete törvényerőre emelkedett, egész népünk egy fejjel nőtt meg emberségében. Mert az ember mindig jobbat akar, mindig többet akar, és mikor az egyén akaratát a párt előrelátása a végtelennel beszorozza, akkor az egyéni akarat a csillagokig felérhet. A legcsodálatosabb a do" logban az, hogy nálunk az iparfejlődést emberségben mérhetjük legjobban. Pataky Dezső nyersanyag-bázisát javítjuk. Van mit bepótolni ezen a téren: nemcsak lemaradásunkat — más országokhoz képest — kell behoznunk, hanem munkalendületünket megtartva, sőt, fokozva, meg kell előznünk ezeket az országokat. Építőiparunk fejlődésé a lakáskérdés megoldásának a kulcsa. 1950 óta felépítettünk az országban száz gyárat, bővítettünk ennél is több üzemet, kiépítettük a mezőgazdaságban a gépállomások hálózatát, felépült mintegy 300 000 lakás. Es még mennyi tennivalónk van! A VII. kongresszuson elfogadott irányelvek feladatainak teljesítéséhez 150 milliárd forint értékű munkát kell végeznünk; ennélfogva 1965-re építőanyagiparunk termelése mintegy 85 százalékkal, az építőiparé pedig mintegy 80 százalékkal emelkedik majd. A második ötéves terv négy esztendeje alatt negyedmillió lakást kell felépítenünk, új üzemek, gyárak, intézmények sorát létrehozni, a meglevő létír- sítményeket bővíteni, új iskolákat, kórházakat, utakat megépíteni. Ezeket az eredményeket csak úgy érhetjük el, „ha az építőipar vezetését, szervezetét, műszaki fekészilltségét magasabb színvonalra emeljük." Teljesíteni fogjuk tervfeladatainkat. Természetes dolog ez számunkra: ismerjük erőnket!... Természetes dolog ez. Természetes, mint az, hogy a termelőeszközöket elvettük azoktól, akiknek legkevésbé volt joguk eZek birtoklására. Történelmet formálunk ma — szerszámokkal. Berendezkedünk a szocializmusra, berendezkedünk népünk akarata szerint az országban. S mert szeretjük az életet, az élere is berendezkedünk. Feldíszítettük tájainkat korszerű gyárakkal, és szép városokkal, napos lakásokkal és levegős iskolákkal, mert ez a panoráma szebbnek tűnik a mi tekintetünkben, mint a kapitalizmus minden „gazdasági csodája”, mint a vadregényes nyomor. S mert jobban tudunk gyönyörködni az életvidám gyermekseregiy/T érhetnők tonnákkal is a jelentőségét. S akkor betonacélban, új lakótelepekben számolnánk. Mert az építőipar termelési eredményei sokat elmondanak egy országról. De mindent nem mondanak el. Mérhetnők százalékokkal és akkor a műtrágya, a cement, az épületszerelvények, építőanyagok értékét vennők alapul. Megtehetnénk, hiszen ezek a számok mind ismerőseink. Az eredmény igaz lenne, de valahogy mégis hiányos. Dolgozhatnánk sorszámokkal és azt mondhnók, íme, ott Voltunk és ma itt vagyunk az országok rangsorában ... Vegyiparunk sok más országhoz képest elmaradott. Az egy lakosra eső műanyagfelhasználás nálunk 1960-ban, alig másfél kiló; a gazdaságilag fejlettebb szocialista és tőkés országokban ennek öt-tízszerese ... Az összehasonlításnak végtelen sora kínálkozik fel: a villamosáram-termelés- től a cipőfogyasztásig. Kalkulálhatnánk hetekig elektronikus számológépekkel, hogy majd a végeredmény próbáját egyszerű összeadási-szorzási művelettel végezzük el. Ezek a gondolatok jutnak eszembe az MSZMP Központi Bizottságának határozatát olvasva a vegyipar fejlesztéséről, az építőipar feladatairól és az ipartelepítés helyzetéről. Pártunk és kormányunk évekkel előre megszabta népgazdaságunk egészséges fejlődésének útját, megszabta országépítő feladataink nehezét. Ami ma nálunk történik — történelem. A szocializmus gazdasági fundamentumának köveit rakjuk le mindennapi munkánkban, hogy szilárd legyen a szocialista társadalom építménye, szilárd és ledönt- hetetlen. Amit ma nálunk az ember művel — történelem. Látjuk előre a jövőnket. Tervfeladataink megszabják: milyen lesz a holnap, mennyi lakást építünk, mennyi gyárat, üzemet és mennyi műtrágyát termelünk mezőgazdaságunk számára. Élőre ismerjük az utat, amelyen haladunk, előre tudjuk mennyi értékkel gyarapodunk, mit várhatunk az ellátás javulásában, a népjólét emelkedésében. VT égyiparuttk fejlesztése ~ igen indokolt; a vegyipar más iparágak alapanyagát adja, ha tehát fejlesztjük vegyiprunkat, egy sor iparág Emberséggel mérve