Népújság, 1960. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-06 / 158. szám

u 1960. július 6., szerda NÉPÚJSÁG 5 Nagykökényest jelentés: Gasdag termést takarítanak be Ahogy Heréd felől felka­paszkodunk a dombra, a nagy­kökényes! Rákóczi Tsz földjén már a csomókba rakott gabo­nát látjuk sorakozni. Június 24-én hozzákezdtek az őszi ár­pa aratásához, és július 10-re végezni akarnak minden kalá­szossal. Az első napon 30 hol­don Vágták le az Őszi árpát. Persze, ezeket az adatokat már Koszora József tsz-elnöktől tudjuk. — Nincs okunk a panaszra. Va« 53 kaszásunk és marók - szedőnk. De jelentkezett még 19 férfi aratni. Olyanok, akik üzemekben dolgoznak, dia a feleségük tsz-tag. A gépállo­más ad egy aratógépet. Bár az igazgatójuk, Szűr-Szabó Gusz­táv elvtérs még egyet ígért, ez azonban még ném érkezett meg. Pedig 585 hold gabonát kell le­aratnunk. Az aratást brigádok­ban végezzük el. Az eddig tel­jesített munkaegységekre 60 százalék arányában kiadjuk a csépléskor a részesedést is. És a kapások? — Már kétszer megkapál­funk mindent. Most végzünk a borsószedéssel is, pedig 80 holdon termeltünk borsót. A Hatvani Konzervgyárnak 10 vagon borsót adtunk te, 230 ezer forint értékben. Nem hú­zódott . volna úgy ©1 a borsó­szedés, ha lett volna esőnk. Május 1 óta egy csepp sem esett. Ezért egy-egy fajtát csak 2—3 napig tudtunk szedni. Pe­dig naponta 100—120 ember dolgozik nálunk és csak 142 tagunk van. Ha kellett, már éj­jel 2 órakor kint voltak a ta­gok borsót szedni, és szedték egész nap. Nevezzen meg néhány jó munkást! — Nagyon nehéz ez így. Mert mind jő. Dekát néhányat.*.. A növénytermesztési brigádból: Szabó Sándomé és Mlklóslk Imréné csapatvezetőik. Kovács Piroska, Babecz Ilona, Kardos Győrgyné, Ungí Józsefné, Kal­már JÓzsefné és Katona Fe- tencné. De úgy vegye ám. hogy az asszonyok között csak az a különbség, hogy vannak, akik csak a tavasszal álltak munká­ba. De szorgalmasak. Katona Imréné egyezésből 15 nap alatt 50 munkaegységet teljesített. A többi brigád hogy dolgo­zik? — Mind jók. Itt van például Bugyi Erzsébet baromfigondo- Bó. A fogatosok közül Szita András, Nagy Lajos, Szedmák István. Juhász István, Pálin­kás István, Zsíros István, Sza­bó F. András is. Mennyi jövedelemre számítanak ? — Szerényen terveztünk 41 forintot munkaegységenként. Eddig 300—350 munka­egység az átlag. Előleget 14 fo­rintot fizjatünk munkaegysé­genként. > Termelnek még 100 hold ré­pát, 20 hold paradicsomot, 5 hold paprikát és 6 hold ubor­kát. Meghagytak 50 hold lu­cernát és 50 hold vörösherét magnak. A magért 200 000 forintot számítanak. abból jócskán kitelik egy felszerelt Zetor. A kertészetből 147 000 forintot terveznek. De állat- állományuk is tekintélyes. Van 27 fejőstehenük, 43 növendék­marhájuk továbbtenyésztéssne, míg hizlalásra 11 darab. De le­adtak már l<k hízott marhát. Sértésre 55 hízóra kötöttek szerződést. Ott szerepel a terv­ben 20 anyakoca beállítása is. A 3000 baromfiból 500-at meg­tartanak törzsállománynak, a többit 65—70 dekásra nevelik. Már ebből is leadtak 900 dara­bot, amiért 14 000 forintot kap- 'tak. július elején újabb 800 kel él körülbelül 12 000 forint ér­tékben. A 16 eladott hízott marháért 70 000 forint jött be. De ne feledkezzünk még az 500 darab meggyfáról sem, amiről legalább 15 mázsa meggyet akarnak leszedni. A Hatvani Konzervgyár kilón­ként 6 forintot fizet érte. Nincs gondjuk a takarmányra sem Az egész évi szükséglet bizto­sítva van. Meg kell mondanunk, hogy a szövetkezet 1957-ben alakult. Elődje, a Táncsics Tsz még l949-be;n létrejött. A tagok közül 17 párttag. Ahogy Lip­ták József, a .járási pártbizott­ság által, kiküldött instruktor mondja: a pártszervezet mo­torja a tsz-nek. Most szervez­nek még egy 20 tagú aktíva­csoportot. főleg népnevelő­munka lesz a feladata. De Bóna József, párttátkár még elmőndja azt is, hogy ná­luk a pártoló tagok iá dolgoz­nak a szövetkezetben. A pár­toló tagok a tanács dolgozói és szabadságuk alatt most az ara­tásban segítenek majd. Az eddigiek után azon sem csodálkozunk, hogy a Rákóczi Tsz saját erőből készít egy 56 férőhelyes istállót és a 20 fé­rőhelyes sertésistállót is saját erőből alakítják át a szerfás felépítésről téli, azaz: állandó tartásra. Nagykökényes ném nagy község — neve ellenére sem. Két szövetkezet működik ben­ne, és tegyük mindjárt hozzá: Jól működik. Ügy mondják az egész járásban: a kökényesiek szorgalmas emberek, akarnak. Ez hát a titka a szép eredmé­nyeknek. Ügye, milyen egyszerű? Csak akarni kell. Ahol már túljutottak a kezdeti nehézségeken hízót pedig októberben szándé­koznak leadni. Kaptak segítséget Is a kezdéskor A petőfibányai bányászok meg­építettek egy 50 férőhelyes is­tállót. Most azt kérik a-tröszt­től, hogy a kombájnszérűhöz adjanak kölcsön 100 négyzet- méter deszkát. Nagyon sokat lendítene rajtuk ez az újabb segítség. Ev végére 45 forintot tervez­tek egy munkaegységre, de úgy számítanak, hogy több is lesz. Ma már átlag 300—350 munkaegysége van egy-egy tagnak. — Nincs panasz itt a tagok­ra — magyarázza Sándor Já­nos elnök. — Nagyon nehéz ki­választani közülük a legjobba­kat. De azért a fogatosok közül Pólyák Imre, meg Kepes István nevét mondhatnám. Aztán Ke­pes Imre sertésgondozó, Szűcs János fejős, a növénytermesz­tési brigádból meg Tóth, Fe­rencivé, Szabó F. Illésné, Katona Jánosné és Idős Szabó Imréné. De azt is meg kell monda­nunk, hogy a párttagok a leg­jobbak a szövetkezetben, ők mozgósítanak és viszik maguk­kal a többieket. Az elnökön kí­vül Molnár Károly és Kiss Sán­dor nevét kell megemlítenünk. Mostanában újabb két szövet­kezeti tag kérte a pártba való felvételét. De létrehoznak egy 10 tagú népnevelő csoportot is a pórtonkívüliekből. Eredmé­nyesen folyik hát a politikai munka is. Nem véletlen tehát, hogy a Béke Tsz-nél sorra meg­oldódnak a nagyobb problé­mák és nyugodtan néznek az év vége elé. G. MOLNÁR FERENC A NAPOKBAN a késő éji órákban leültem rádióm mellé és rövidhullámra állítva a ké­szüléket, egy kis „vadászat”-ba kezdtem. Egymás után jelent­keztek az európai, afrikai és ázsiai állomások, — de itt-ott egyik-másik hullámsávnál gyengébben-erősebben hallha­tó morze-jeleket fogtam fel. Helyenként élesre állítottam a vételt és hallottam, amint a hosszú és rövid búgások soro­zata megállt és rövid idő múl­tán más hangszínnel válasz ér­kezett a hívó-kérdő szóra Ez a kis élmény felkeltette érdeklődésemet a rádióamatő­rök tábora iránt: hogyan is dolgoznak, mivel is folyik az adás, egyszóval, mi is húzódik meg e rövid idegen szó mö­gött! rádióamatőr. Az első utam a Magyar Hon­védelmi Sportszövetség egri rádióklubjába vezetett. Hatal­mas adó-vevő készülék előtt találtam a klub lelkes vezető­jét: Csépányi Jenőt, aki posta­műszerész és éppen szabadna­pos. Csépányi elvtárs igen fej­lett rádióamatőr, már 15 éve foglalkozik az ördöngős rádió- * masinákkal. — Mi volt az első készülék, amit készített? — kér­dem. — Egy kristálydetektoros rádió — mondja mosolyogva. Ma azonban már igen komoly készülékkel dolgozik, mint egy „operátor-gárda” vezető tagja. A rövidhullámú készülék hívó­jele: HA 6 KVB. De érdeklő­dik természetesen az új típusú adás-vételi lehetőség iránt is: ultrarövidhullámú apparátust is kezel, s ha sugároz, akkor a HG 6 VB hívójelen található meg. — Mi a szórakozás a rádió adás-Vételben? — kérdezem. Mosolyog, s két karját szét­tárja: — Van, aki bélyeget gyűjt, van, aki minden idejét a sport­a rádióhullámok két szerelmesével készüléket? — kérdem. Mo­solygósra válik a kisfiú arca isi büszkén mondja, hogy igen. — Egy detektoros készülék voltj s amikor megszólalt először — szól közbe az édesapja —, igaz, nagy örömöt okozott az egész családnak. Egyébként a kis Rozgonyf András komolyan foglalkozik a rádióval. Egész sor szakköny­vet rak elém, alig győzöm né­hánynak a címét lejegyezni. «- Boriszlov: A kezdő rádióama­tőr. Makai István: Kis rádió­készülékek építése, működése. Török Elemér: A rádió készí­tése ... A kis Andrásnak van egy jó barátja, aki hasonlóan szerelmese ennek az ördöngős mesterségnek: Jávorfi Imre ő, aki pedig még csak hatodikos. Boldog örömmel meséli And­rás barátom, hogy saját maga építette meg az antennát is — az édesapja csak egy kicsit segített neki —, de nem is na­gyon tudott volna segíteni, hi­szen — mint mondja — nem ért a rádióhoz semmit. — Tetszik tudni, olyan jó foglalkozni a rádióval — mond­ja —, közben az ember mindig tanul és fejlődik, s mire meg­nő, mér minden fontos, lénye­ges dolgot tud. LÄTOM, HOGY SZÍVBŐL beszél, igazán azt mondja, amit érez. — Mi akarsz lenni — kérde­zem —, ha nagy leszel? — Rádióval szeretnék foglal­kozni akkor is. Egy célom van, hogy majd annak idején, ha rákerül a sor, bekerüljek a híradástechnikai technikum­ba. — A kis Rozgonyi András egyszerű szavakkal, okosan be­szél, megérdemli, hogy elérje azt az életcélt, melyet már most, fiatalon kitűzött maga síé. Kívánjunk a kis András­nak egész életében jó vételt! Sugár István Igaz, hogy a Béke Tsz Nagy- kökényesen még az elmúlt év őszén megalakult, de semmivel sem voltak jobbak a körülmé­nyek, mint a többi szövetkeze­tekben. Mégis maguk mögött tudnak már egy sor olyan prob­lémát, amivel mások még csak most gyűrkőznek. A szövetkezét elnöke, Sándor János, nem kis önérzettel mondja el, hogy náluk a munkaerővel nincs semmi baj. Bár a 917 holdhoz csak 86 tag­juk van, naponta 90—95 mun­kás indul a határba. A tagok magukkal viszik a családtago­kat is. Az aratás sem okoz nagy gondot, pedig 417 hold gabo­nát kell levágniok. Munkaegy­ségre arat a 25 kaszás, de je­lentkezett még 9 üzemi mun­kás is aratásra. Olyanok, akik­nek a felesége a szövetkezet tagja. Persze, az is sokat tesz, hogy a gépállomásról kapnak egy kombájnt. Az maga 300 holdat levág. — A kapások? — kérdi vlsz- sza az elnök. — Minddel rend­ben vagyunk. Lókapával már háromszor, kézikapával pedig kétszer kapáltunk meg min­dent. A 80 hold borsón kívül még összesen 209 holdon van kapásnövényünk: kukorica, ré­pa, - paradicsom, bab, meg uborka. A borsó is jól fizetett, most szedjük az utolját. Eddig 120 ezer forintot kaptunk a borsóért. Marad belőle takar­mánynak a hizlalásához is. Ennél a borsószedésnél áll­junk meg egy pillanatra. Moso­lyogva meséli Lipték József, a járási pártbizottság instruktora, aki egyébként Petőfibányáról jár át mostanában naponta, hogy segítsen a szövetkezetnek,« hogy az aratás közeledte miatt,] sürgette a tsz-t a borsó. Min-] den kéz kevésnek bizonyult.! Akkor jutott az eszükbe, hogy; Erdőtarcsáról kellene beszer-í vezni a cigányokat. Voltak,? akik mosolyogták az ötletet, de! Lipták elvtárs nem sokat ha-; bozott. Motorra ült, és megke-í reste a cigányvajdát. Az egyez-! ség gyorsgn kész lett, könnyeb-! ben, mint gondolta. A cigányok? elvállalják a borsószedést —! munkaegységre. — De pénzben? fizessék ki: ez volt a kikötésük.? Ez az igény nem jelentett kü-- lönösebb akadályt, hét kezet; adtak rá. ! — Képzelje — veszi át a szót! újból az elnök —, másnap már. hajnalban, 4 órakor felköltöt-? tek, hogy ők már szednék is a- borsót, csak mutassam meg,; honnan. Azóta mindennap 35] cigány segít a szedésben. Min­dennap lemértük a teljesít­ményt és másnapra borítékolva! megkapták a pénzt. Szinte el] sem akarták- hinni, hogy mind-j ez igaz. Nem eget rengető nagy dolog] az, amit a Béke Tsz véghez-: vitt a cigányokkal, de azért! nem árt szólni róla. Ha másért; nem, már csak azért is, hogy a! cigányok is megbízható munké-j sok. Bár a bért illetően kicsit: türelmetlenek ugyan. Ennek a] bizalmatlanságnak azért van? valami, régi időkre visszave­zethető alapja Is. Nem egészen ők a hibásak ezért... De térjünk vissza a Béke Tsz-re. Még az állatállomány­ról is érdeklődtünk. Megtud­tuk, hogy a 70 szarvasmarhából! csak 30 a fejőstehén, 40-et hiz-j lalásra fogtak be. Van. még 7o| sertésük, ebből 20 anyakoca, 50: « ra áldozza, van, akit a motorok vonzanak, — én a rádiózás ne­mes szenvedélyének vagyok az „áldozata”. Mint a rádió sze­relmese, minden szabad idő­met rááldozom. Kérem, nézze meg e lapokat — mondja és egész köteg színes ábrákkal teli, levelezőlap nagyságú kar­tonokat tesz elém. EZEK A HÍRES QSL-lapok, melyeken az egymással folyta­tott rövidhullámú rádióössze­köttetést igazolják vissza egy«- másnak az amatőrök. Kezem­be veszem. Egy kis világ tárul fel előttem. Egymás mellett fekszenek távoli országok rá­dióamatőrjeinek névjegyei. A szovjet, román, jugoszláv, csehszlovák vételi igazolások mellett előkerülnek a kötegbőj angliai, svédországi, német, dániai, liszaboni, sőt USA-beli lapok is. * — Hát nem öröm, nem igaz öröm ez, kérem? — mondja Csépányi elvtárs. — Mit szoktak egymással be­szélgetni — kérdezem —, ha si­kerül rádióösszeköttetést léte­síteni egy idegen amatőrrel? — Közöljük a hallási viszo­nyokat, a vételi hangerőt és hangszínt; a zavarás esetleges körülményeit, de nem utolsó­sorban az adó-vevő készülék és antenna adatait. Megtudjuk, hogy a közlések egy nemzetkö­zileg elfogadott amatőrkódex szerint történnek. Üj abban sokat foglalkoznak az egri amatőrök is az ultra­rövidhullámú adó-vevő készü­lékkel. Bizony, sok-sok álmat­lan éjszakán átvirrasztott mun­ka után született meg az első URH-készülék, mely ma már kifogástalanul működik. Ki is szoktak települni a Kékestető­re, ahonnan remek adás-vételi viszonyok vannak. Ezzel a ké­szülékkel az egész országot el tudják érni, . Pécsig, Sopronig. Részt vesz Csépányi elvtárs, egri „operátor’-társaival egye­temben a július 1-én indult nemzetközi URH-versenyben is. Mint lelkes amatőr, újabban már televízió készülékét is házilag, sőt maga állítja ösz- sze. “ Már éppen búcsúzni akarok, amikor egy másik amatőr lép a klub helyiségébe és örömmel közli, hogy sikerült remek vé­teli viszonyok mellett az előző éjjel összeköttetést teremteni egy lengyel és egy finn rádió­amatőrrel. amíg AZONBAN a rádió­amatőr eljut a csúcsra, hosszú út vezet odáig. ' Természetesen alulról, a legalacsonyabb fo­kon kell kezdenie, mint a kis Rozgonyi Andrásnak is, ott a Csákány utcában, aki az álta­lános iskola VII. osztályos ta­nulója. Amikor belépek a szo­bába, egy jókora munkaaszta­lon a sok mindenféle nagysá­gú és rendeltetésű szerszám fölött ott trónol egy rejtelmes rendeltetésű masina, melyben ide-oda húzódnak a dróthuza­lok és tekercsek. — Tetszik tudni, ebből egy vizsgálóberendezés lesz. Ez igen fontos — mondja —, mert azzal lehet megállapítani, hogy például jó-e egy forgókonden­zátor — Készítettél-e már rádió ben, mint egy temetési me­netben, ezért úgy intézzük a dolgokat, hogy kevesebb ko­porsót kelljen gyártanunk és inkább bölcsődéket, szülő- meg napközi Otthonokat, óvodákat építünk. A munkás jobban szereti a tudást, mint az írás­tudatlanságot, tehát egyetem­re Jtüdi gyermekét. Hát nem egyszerű ez? Egyszerű, mint maga az élet. TT jabb tervek állnak előt- tünk, újabb országépítő feladatok. Teljesíteni kell eze­ket a feladatokat. Azután mái1 így számolhatunk: évi ennyii meg ennyi lakás, a felhasznált cementtel együtt, plusz az össztermelésből, á nemzeti jö­vedelemből az egy fóré jutó termelési érték, plusz a kizsák­mányolás hiánya, szorozva a fejlődés ütemével és a szabad munka örömével. De lehet-e ennyiféle dolgot együttszámí­tani? Olyan terület ez, ame­lyen a felső-matematika sem boldogul. Annál inkább bol­dogul a szív, az értelem, a tár­sadalmi felelősség együtt. Sha elvégezzük a számításokat: la­kásépítés, plusz a kizsákmá­nyolás hiánya, szorozva a fej­lődés széles távlataival... Es végeredményként ez jön ki: száz százalék emberségben; mindig csak emberségben szá­mítva. Mert a munka mindig min­den értéknek forrása volt, de a szabad munka az emberi mél­tóságnak is forrása. Mert a re­mény bündig felemelt, de amikor adva van hozzá a le­hetőség is — akkor ad igazá­ból szárnyat az embernek. Mert a becsület erény volt mindig, de mikor a munka jo­ga és becsülete, s ezzel a leg­haladóbb osztály becsülete törvényerőre emelkedett, egész népünk egy fejjel nőtt meg emberségében. Mert az ember mindig jobbat akar, mindig többet akar, és mikor az egyén akaratát a párt előrelátása a végtelennel beszorozza, akkor az egyéni akarat a csillagokig felérhet. A legcsodálatosabb a do­" logban az, hogy nálunk az iparfejlődést emberségben mérhetjük legjobban. Pataky Dezső nyersanyag-bázisát javítjuk. Van mit bepótolni ezen a té­ren: nemcsak lemaradásunkat — más országokhoz képest — kell behoznunk, hanem mun­kalendületünket megtartva, sőt, fokozva, meg kell előz­nünk ezeket az országokat. Építőiparunk fejlődésé a la­káskérdés megoldásának a kul­csa. 1950 óta felépítettünk az országban száz gyárat, bővítet­tünk ennél is több üzemet, ki­építettük a mezőgazdaságban a gépállomások hálózatát, fel­épült mintegy 300 000 lakás. Es még mennyi tennivalónk van! A VII. kongresszuson el­fogadott irányelvek feladatai­nak teljesítéséhez 150 milliárd forint értékű munkát kell vé­geznünk; ennélfogva 1965-re építőanyagiparunk termelése mintegy 85 százalékkal, az épí­tőiparé pedig mintegy 80 szá­zalékkal emelkedik majd. A második ötéves terv négy esz­tendeje alatt negyedmillió la­kást kell felépítenünk, új üze­mek, gyárak, intézmények so­rát létrehozni, a meglevő létír- sítményeket bővíteni, új isko­lákat, kórházakat, utakat meg­építeni. Ezeket az eredménye­ket csak úgy érhetjük el, „ha az építőipar vezetését, szerve­zetét, műszaki fekészilltségét magasabb színvonalra emel­jük." Teljesíteni fogjuk tervfel­adatainkat. Természetes dolog ez szá­munkra: ismerjük erőnket!... Természetes dolog ez. Termé­szetes, mint az, hogy a terme­lőeszközöket elvettük azoktól, akiknek legkevésbé volt jo­guk eZek birtoklására. Törté­nelmet formálunk ma — szer­számokkal. Berendezkedünk a szocializmusra, berendezke­dünk népünk akarata szerint az országban. S mert szeretjük az életet, az élere is berendez­kedünk. Feldíszítettük tájain­kat korszerű gyárakkal, és szép városokkal, napos laká­sokkal és levegős iskolákkal, mert ez a panoráma szebbnek tűnik a mi tekintetünkben, mint a kapitalizmus minden „gazdasági csodája”, mint a vadregényes nyomor. S mert jobban tudunk gyönyörködni az életvidám gyermeksereg­iy/T érhetnők tonnákkal is a jelentőségét. S akkor betonacélban, új lakótelepek­ben számolnánk. Mert az épí­tőipar termelési eredményei sokat elmondanak egy ország­ról. De mindent nem monda­nak el. Mérhetnők százalékok­kal és akkor a műtrágya, a cement, az épületszerelvé­nyek, építőanyagok értékét vennők alapul. Megtehetnénk, hiszen ezek a számok mind ismerőseink. Az eredmény igaz lenne, de valahogy mégis hiányos. Dolgozhatnánk sor­számokkal és azt mondhnók, íme, ott Voltunk és ma itt va­gyunk az országok rangsorá­ban ... Vegyiparunk sok más országhoz képest elmaradott. Az egy lakosra eső műanyag­felhasználás nálunk 1960-ban, alig másfél kiló; a gazdasági­lag fejlettebb szocialista és tő­kés országokban ennek öt-tíz­szerese ... Az összehasonlítás­nak végtelen sora kínálkozik fel: a villamosáram-termelés- től a cipőfogyasztásig. Kalku­lálhatnánk hetekig elektroni­kus számológépekkel, hogy majd a végeredmény próbáját egyszerű összeadási-szorzási művelettel végezzük el. Ezek a gondolatok jutnak eszembe az MSZMP Központi Bizottságának határozatát ol­vasva a vegyipar fejlesztésé­ről, az építőipar feladatairól és az ipartelepítés helyzetéről. Pártunk és kormányunk évek­kel előre megszabta népgazda­ságunk egészséges fejlődésé­nek útját, megszabta ország­építő feladataink nehezét. Ami ma nálunk történik — történelem. A szocializmus gazdasági fundamentumának köveit rakjuk le mindennapi munkánkban, hogy szilárd le­gyen a szocialista társadalom építménye, szilárd és ledönt- hetetlen. Amit ma nálunk az ember művel — történelem. Látjuk előre a jövőnket. Terv­feladataink megszabják: mi­lyen lesz a holnap, mennyi la­kást építünk, mennyi gyárat, üzemet és mennyi műtrágyát termelünk mezőgazdaságunk számára. Élőre ismerjük az utat, amelyen haladunk, előre tudjuk mennyi értékkel gya­rapodunk, mit várhatunk az ellátás javulásában, a népjólét emelkedésében. VT égyiparuttk fejlesztése ~ igen indokolt; a vegy­ipar más iparágak alapanya­gát adja, ha tehát fejlesztjük vegyiprunkat, egy sor iparág Emberséggel mérve

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents