Népújság, 1960. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-06 / 158. szám

NÉPÜJSÁG 1960. július 6., szrrda liinst Ötszáz gyerek indul nyaralni Befejeződött a tanítás, a gyerekek kipihenték a vizsgák fáradalmait és napok óta arról beszéltek, hogy hová mennek nyaralni. Lázas izgalommal készülődtek a táborozásra, ter­veket szőttek és fürge kézzel csomagoltak. Tegnap reggel 70 gyermek indult Csehimindszentre, 70 Ormánd-pusztára, délután 50 Párádra és másik 50 Parád- sasvárra. Mire e sorok megje­lennek az újságban, a tábor lakóit ébreszti a suhogó erdő, a madárdal és a szomszéd sá- lor lakóinak vidám csata­kiáltása. Mjcsoda élmények, mennyi szép kirándulás, játék és szó­rakozás! Az idén ötszáz gyereket visz üdülni a Szakszervezetek He­ves megyei Tanácsa. Félezer gyerek nyaral, erősödik test­ben és lélekben. Munkások és alkalmazottak gyerekei, a mi gyermekeink üdülnek az or­szág legszebb vidékén... > F. L. — KORSZERŰSÍTIK EGEBEN a Knézich utcát. Az úttest mindkét szélét sze­gélykövekkel látják el. — Ugyanekkor korszerűsítik a Petőfi utcát is, amely a mun­ka befejeztével egy méterrel szélesebb lesz, mint eddig volt- MINTEGY 1200 LÁTO­GATÓJA volt már az idén a Bélapátfalva mellett levő Tele- kesy-menedékháznak. A mene­dékházat az ország minden ré­széből szívesen felkeresik a turisták. Legutóbb Budapest­ről, Szegedről és Csepelről ér­keztek vendégek. — BEFEJEZTÉK A TA- karmAnybegyüjtést Tamaszentmárián. Eddig 15 vagon szénát raktak kazalba, és ezekben a napokban taka­rítják be még mintegy húsz holdról a takarmányt A be­takarított takarmánymennyi­ség bőségesen fedezi a jó­szágállomány téli szükségle­tét.- AZ AMERIKAI tengeré­szet „Trieste” nevű mélytenge­ri merülőgömbje dr. Anreas B. Rechnitzer professzor és Do­nald Walsh hadnaggyal újból lemerült a Csendes-óceán fe­nekére, 2380 méter mélységbe. A kutatók két óra hosszát ma­radtak a tenger mélyén, ahol 2,2 fok C hőmérsékletet mér­tek, áramlatokra mutató raj­zokat fedeztek fel a tengerfe­nék homokjában és megállapí­tották, hogy a hanghullámok terjedése kitűnően mérhető. — AZ ÜZEMEK, vállalatoki KISZ-szervezetei segítenek | az aratásban a recski terme-^ lőszövetkezeteknek. Az el-| múlt napokban a segítőkhöz, csatlakozott a Nőtanács is és| 60 asszony dolgozott a_ tenne-, lőszövetkezetek földjein. s- BEFEJEZŐDÖTT a Hevesi megyei Népi Ellenőrzési Bi-1 zottság függetlenített munka-, társainak, a járási népi ellen-| őrzési bizottságok elnökeinek,- valamint a népi ellenőröknek? rendezett továbbképzési ton-| folyam. Az 1959/60-as oktatási| év értékelésekor megállapítot-| ták, hogy a népi ellenőrök a ta-r nultakat már munkájuk közben| nagy mértékben hasznosítót-? ták. | — AZ UKRAJNAI Novo-I Kramatorszk-i gépgyárban | olyan óriási exkavátort ké-| szítettek, amely óránkénti több mint 1800 köbméter föld? megmozgatására képes. I- MA DÉLELŐTT fél tíz§ órakor megnyílik Egerben o. Csemege Élelmiszer Kereske-? delmi Vállalat korszerűen fel-% újított, Széchenyi utcai boltja.- Az üzlet berendezése és felsze-' relése minden követelménynekf megfelel. ü — JŰLIUS első napjaiban* adják át a forgalomnak Nor-I végia és egyúttal egész Észak--- Európa legnagyobb betonhíd-" ját. Az 1040 méter hosszú és-? 8 méter széles híd, amely 43" méterrel emelkedik a' víz szí-­> ne fölé, a szigeten épült; Tromsö városát, „a Jeges-, tenger királynőjét” köti össze- a norvég szárazfölddel. . Egy realista angol drámáról: Arnold Wesker: Csirkeleves árpával Arnold Wesker drámaírói munkássága a Coventry-i Bel­grade Theatre színpadáról in­dúlt, itt volt a Chicken Soup with Barley (Csirkeleves árpá­val) című drámájának első be­mutatója 1958. július 7-én., In­nen. a Coventry-i színházból került darabja a Royal Court- ba, az angol főváros egyik leg­merészebb színházába. A Ro­yal Court Theatre a vidéki be­mutató után két héttel kezdte játszani Wesker darabját. A „Csirkeleves árpával“ — a londoni East Enden játszódik, egy zsidó munkáscsalád kör­nyezetében. A cselekmény 1936-tól 1956-ig terjed, a spa­nyol polgárháború idejétől a magyarországi ellenforrada­lomig, s néhány ember törté­netében érzékletesen bemutat­ja az angol mupkásmozgalom, az angol kommunista mozga­lom hullámzásait e két évtized alatt. Arnold Wesker drámája: egy család története — egy csa­lád életén keresztül, az angol kommunista párt története. A darab „hőse” Harry Kahn, vi­szonylag fiatalon belefárad a tengődésbe, az örökös létbi­zonytalanságba, elvesztette ér­deklődését az élet iránt, mun­kahelyről munkahelyre hányó­dik, előbb lélekben törik ösz- sze, aztán testi betegség is sú­lyosbítja állapotát. Felesége, Sa­rah, egész életében ez ellen a fá­sult nemtörődömség ellen, a kö­zöny ellen harcol. S az asszony a nehéz 1956-os évben sem ve­szíti el fejét, s hitét. 1956-ban az angol munkások közül is so­kan utat tévesztettek, hátat .fordítottak a kommunista moz­galomnak, kiléptek a párt tag­jainak sorából. Sarah nem ad­ja fel a reményt ezekben az időkben sém. nem adja fél meggyőződését, elveit: „A szo- cializmus az én világosságom! — mondja. — Ha elromlik a villanyvezeték, akkor végleg kapcsoljam ki az áramot? Ne legyen többé világosság? Ne­kem világosság kell! Egyszerű ember vagyok. Nekem világos­ság kell és szeretet kell”. Sarah hű marad kommunista hitéhez és nem tűri el. hogy bárki is megfossza őt ettőL Fián, Ron- nie-n, átmenetileg szintén erőt vesz az apai csüggedés. kiáb­rándultság. Hiszen minden rosszul megy, a legnagyobb dolgok is értelmüket vesztet­ték, az emberi testvériség nem jelent már semmit, nem jelen­ti azt, amit a spanyol polgár- háború idején — így véleke­dik. Nincsen többé igaz testvé­riség — mondja. Sarah szembe­száll vele: „Mindig lesznek emberek, s amíg lesznek, a testvériség eszméje is élni fog”. Ronnie kérdőre vonja anyját, máért ennyire szemel­lenzős, mért nem lát mesz- szebbre a családnál. „Még mindig kommunista vagy?” — kérdezi. Sarah sírva vágja fia szemébe a szavakat: „Ügy van. Még mindig kommunista va­gyok! Lőjetek agyon. Még min­dig kommunista vagyok! Min­dig is az voltam. Azoktól az időktől kezdve, mikor minden­ki az volt. Tudsz te erről? Mi­kor te csecsemő voltál és mun­kanélküliség volt és minden­ki így gondolkozott, mint én. Az egész világ kommunista volt. De más idők járnak. S az emberek hamar felejtenek. Né­ha úgy érzem, nem érdemes értük harcolni, mert olyan könnyen felejtenek. Legyen néhány shillingjük a bankban, meg egy televízió készülék, s azt hiszik, most már vége, több nem kell, többé nem is gondolkoznak. Ezt akarod? Olyan világot, ahol az embe­rek nem vágynak többre? Azt akarod, hogy megelégedjek ennyivel? Egy televízió készü­lékkel?” Sarah elmeséli életük nehéz napjajt, mesél a ten­gernyi szenvedésről, ami őt a párthoz elvezette. „Ez nem je­lent semmit” — mondja lé­gyintve Ronnie. „Jól van ak­kor! — egyezik bele keserűen az anya. — Tehát semmit. Ez mind semmi! Emberiek jönnek és mennek. Háborúk, balese­tek, járványok pusztítanak. Ez tehát mind semmi! Filozófia! Én tudom! Filozófia! Szóval, elvesztetted a fejedet, hát ak­kor halj meg. Az nagy vív­mány lesz, ugye. Meghalni? (Lágyan): Ugye. nem ezt aka­rod. Ronnie? Mi lesz akkor, ha semmi nem jelent semmit? Hiszen mindig újra lehet kez­deni. Kérlek, Ronnie, ne hagyj úgy meghalni, hogy azt érez- zem, semmiért éltem. Túléljük ezt. is, nem? Felhorzsol ben­nünket az élet, de túléljük. — (Átöleli): Törődnöd kell az élettel. Harcolnod kell. vagy meghalsz.” Ez a darab végső kicsengése: „Ronnie, ha közönyös maradsz, elveszel” Ez Sarah, az anya végső kiáltása fiához, a csüg­gedés ellen, a szent emberi dolgok, az értelmes, tartalmas élet, a testvériség, a szocializ­mus védelmében. Áttételesen: az angol munkásosztály figyel­meztetése ez a kétségbeesett, céltalanná vált ifjúsághoz.. Kéziratban olvastam ezt a nagyszerű angol drámát, Zi- lahy Judit friss,, eleven fordí­tásában. A fiatal műfordítónő, akinek egy fordítását (Selah Delany: Egy csepp méz. Ödry Színpad) már játszották a fő­városi színpadon, most újból bebizonyította rátermettségét, nyelvi készségét. Igen örvende­tes lenne, ha az új színi évad­ban az egri színház színpadán is láthatnánk az* a realista, ko­moly politikai problémákat boncolgató angol drámát. Pataky Dezső Nemzetközi oceanográfiai expedíció az Indiai-óceánon Washingtonban bejelentet­ték, hogy az Egyesült Államok is részt vesz az év végén indu­ló és egészen 1964-ig folytatott oceanográfiai expedícióban, melynek célja, tudományosan feldolgozni az Indiai-óceán adatait. Az Indiai-óceánon vég­zett nemzetközi kutatásokkal — amelyekben a Szovjetunió és több más ország tudósai is részt vesznek — többek között fokozni akarják az Indiai­óceán halászati eredményeit, tekintettel arra, hogy az eb­ben a térségben élő országok nagyonis rászorulnak a tenger által nyújtott fehérjedús táp­lálékra. Az expedíció ezenfelül fizi­kai és kémiai kutatásokat, me­teorológiai, biológiai, geofizi­kai és geológiai méréseket is folytat. Az expedíció során súlyt helyeznek arra is, hogy az ebben a térségben élő or­szágok tudósai továbbképzést nyerjenek kutatásban. az aceanográfiai EGRI VÖRÖS CSILLAG Francis EGRI BRÓDY Magány EGRI KERTMOZI Szajmaözvegy GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Mesterdetektív GYÖNGYÖSI PUSKIN A kör GYÖNGYÖSI KERTMOZI Négyszáz csapás HATVANI KOSSUTH Montparnasse 19. FÜZESABONY Menekülés az árnyéktól HEVES A béke első napja pétervásara Menekülés az árnyéktól 545 évvel ezelőtt, 1415. július 6-án égették el máglyán HÚSZ rANOS cseh reformátort és nem­zeti hőst. A kiváló szónok egy­házi megújulási hirdető tanai révén a cseh nép nemzeti szabadság-mozgalmának agi­tátorává lett. Munkái nagy jelentőségűek a cseh irodalmi nyelv megalapozását illetőleg. Á konstanzi zsinaton a császár szabadságlevele ellenére mág­lyahalálra ítélték. Halála köve- • tői részéről (husziták) kirobban- 1 tójá volt a cseh nép szabadságharcának. 120 évvel ezelőtt, 1840. július 6Lán halt meg JOHAN RAMBERG német festő és rajzoló. Allegorikus festményei, portréi mellett je­lentősek társadalomkritikai mondanivalója illusztrációi (pl. A CSA- I.\V(K RÓKA). Ramberg 1763-ban született. 10 évvel ezelőtt, 1950. július 6-án kötötték meg a Német De­mokratikus Köztársaság és Lengyelország között azt a szerződést, amely az Odera—Neisse folyók mentén húzódó határt a két ország között véglegesen elismerte. HÚSZ JANOS FILM: Megmentett nemzedék A filmben elmondott történet nem költött. Mindaz, amit az alkotók bemutatnak, nem régmúlt történelem, még ma is élő emlék mindazok szívében, akik a II. világháború sok-solc keservét és borzalmát átélték. Ez a film a nép hősiességéről, a Szovjetunió Kommunista ■Pártjának mérhetetlen humanizmusáról szól. A filmet a gyöngyösi Puskin Filmszínház mutatja be jtí* lius 7-től 10-ig. ■ ii TUrM—■ ■!! I Kereesendi országjárók Már szokássá vált Kerecsen- den, hogy a tanév befejeztével útrakelnek az iskola úttörői, hogy megismerjék hazánk szép és nevezetes tájait. Az idén a KISZ jó munkát végzett fiatal­jai is csatlakoztak az úttörők­höz és autóbusszal 800 kilomé­teres útra indultak a múlt hé­ten. Hét megyét jártak be a 3 napos kirándulás alatt. Rövid Budapesti pihenő után az első állomás Sztálinváros volt. A kerecsendiek elámultak a látottakon, a hatalmas mére­tű műhelyeken, kohókon, él­vezték a vasolvasztás szépsé­geit. Szinte hihetetlennek tűnt fel előttük, hogy a hatalmas, 800 holdon létesített vasmű 10 év alatt épült fel. Ebéd után a paksi Duna-parton gyönyör­ködtek a táj szépségeiben. Utá­na Szekszárdon időztek kissé, ahol megnézték a város neve­zetességeit. Estére Bátaszéken keresztül Bajára mentek, ahol már szeretettel várták őket a szállásadó úttörők és a kis- * vendéglő, finom gulyáslevessel, Úttörők dala, vidám kacagá­sa veri fel ezekben a hetekben az erdők békés csendjét. A Mátrában, a Bükkben akár­merre menjen is az ember, mindenütt előbukkannak az erdő fái közül a tarka színű sátrak, a pirosnyakkendős út­törők. Es hogy mennyi izga­lommal, gonddal készültek fel ezekre a táborokra úttörőve­zetők és pajtások egyaránt, azt csak azok tudják, akik már meglátogattak néhány úttörő­tábort, megnézték a felszere­lést, a tábor belső életét. Tegnap magunk is megláto­gattunk néhány úttörőtábort a Bükkben. Íme a tapasztalatok: Síkfőkút Már messziről tompa zson­gás hallik a tölgyek közül. Mint később kitűnik, nem ke­vesebb mint öt tábor tanyázik az erdőrészben. — Ez a Dobó István megyei őrsvezetőképző tábor — jelen­ti vigyázzba vágva magát az őrség, a díszes bejárat előtt, és néhány másodpec múlva már­is a tábor vezetőségével be­szélgetünk. Toronyi Endre, a füzesabonyi járás úttörőtitká­ra, a táborvezető és Tamásfal­vi Aladár, szarvaskői iskola- igazgató, gazdaságvezető kísé­retében járjuk be a sátrakat, ahol éppen ebéd utáni pihenő­jüket tartják a pajtások. A sátrak körül és azokon belül példás a rend, olyan, amilyen úttörőkhöz illik. Díszítések, mészkőből rakott Úttörők a hegyekben írások hirdetik, hogy itt, ezek­ben a sátrakban úttörők lak­nak, mégpedig olyan úttörők, akik hazamenve már, mint őrsvezetők, kiképzett őrsveze­tők állhatnak őrseik élére. — Nefelejts őrs — olvassuk az egyik sátor előtt. Csupa jó­kedvű, vidám lány all szemé­lyes sátorban. Beszélgetnek, nevetgélnek, pihennek ebéd után és mesélik egymásnak élményeiket, hiszen a megye kölönböző iskoláiból kerültek össze, itt ismerkedtek, barát­koztak meg a megyei tábor­ban. — Szekrényes Mária vagyok — mutatkozik be az egyik aba- sári pajtás és boldogan mesé­li, hogy mennyire jól érzik itt magukat a sok-sok pajtás kö­zött. Ballagó Magda Tarnaőrsről jött, Zimmer Bori a gyöngyösi II. számú iskolából és vala­mennyien a Nefelejts őrs. tag­jai, ennek a sátornak lakói. Éppen élményeiket mesélik, amikor felharsan a kürtszó: kezdődik a délutáni foglalko­zás. Mert ugye nem játéktábor ez, hanem őrsvezetőképző, ahol a szórakozás, játék mellett bő­ven van idő az elméleti és gyakorlati képzésre is. Szilvásvárad Annyi itt az úttörőtábor a Szalajka-völgyben, hogy szinte ki se tud igazodni közöttük még az idevalósi ember se — mondja érdeklődésünkre egy bácsi, miközben tévedésből ép­pen arra kalauzol, amerre a csepeliek táboroznak. A táj festőién szép, hiszen erdőt, ré­tet, hegyet, sziklát egyaránt megtalálhatnak itt a csepeli — budapesti, szegedi pajtások, egyszóval mindazt, amiről egész éven át álmodoztak, vá­gyakoztak. Az egriek... bizony ezúttal cserbenhagyott minket a sze­rencse, mert az egri V. számú iskola úttörőcsapatának tábora már „megszállta” a teherautót és épp^n hazafelé indult. — Kitűnően éreztük magun­kat, csak nagyon rövidek vol­tak az itt töltött napok — ki­áltott az egyik pajtás még az autóról, aztán búcsút integet­tek a kedves táborhely" -»k, ahol előző este még magasra csapott a tábortűz. Bélapátfalva Festői, elragadó kép. A Te- lekesy menedékházzal szem­ben, a Bélkő aljában, az ég­nek nyúló sziklaóriások tövé­ben ütött tábort a két csapat, az egri nyolcadik számú isko­la csapata, Tompos Józsefné táborvezető parancsnoksága alatt s tőlük nem mesz- sze, szintén a Harsasban Aba- sár—Márkáz— Gyöngyösoroszi összevont tábora, akik éppen néhány órával ezelőtt érkez­hettek, mert még, mint mon­dani szokás, le sem verték a sátorfájukat. Az egriek éppen vacsora után vannak és hála Kozma Györgyné, Hídvégi Jenő és Hídvégi Jenőné nagyszerű gon­doskodásának, a pajtások sem­miben sem látnak hiányt és mint mondják, nagyon-nagyon elégedettek a koszttal. Tamás Gabi kipirult arccal és tele hassal meséli nagysze­rű élményeit, az éjjeli riadót, amikcp- az éjszaka leple alatt keresték a fák, bokrok között a támadót és mindez olyan iz­galmas, rejtelmes volt, hogy... Gyülekeznek, szaporodnak az emlékek, hiszen a táborozási idő jó része mögöttük van, de nagy izgalommal várnak még arra az estére is, amikor egy idős bácsi, vagy néni kijön a faluból és Vidróczkiról, a so­kat emlegmett bükki betyárról mesél majd a pajtásoknak. Estére jár. A fák között nagyra nőnek az árnyak és ba­goly huhog a Bélkő sziklái alatt. Azzal a biztos tudattal búcsúzunk mi is az úttörők­től, hogy a táborozási idő hát­ralevő részét ugyanolyan jó­kedvvel, vidáman töltik majd, mint az eddigit s azoknak pe­dig, akik most indulnak tábor­ba, csak azt mondhatjuk biz­tatásképpen, hogy ennyi vi­dám úttörő láttán bizonyára elszégyelli majd magát az idő, és bőven ontja meleg sugarait a júliusi Nap. Szalay István- Másnap, jól kipihenve az el- rső nap fáradalmait, Bonyhádon . keresztül Pécsre mentek. Meg- rnézték az ősi város nevezetes- fségeit, majd a Mecsekről gyö­nyörködtek a gyönyörű fekvé­sű város panorámájában. A r Mecseken elköltött ebéd és ?sok-sok fényképezés után dél- -után már Harkányfürdőben lu­bickoltak a fiatalok. Fürdés után |a híres Siklós vára alatt veze­tett az útjuk Villányon át Mo- ihácsra. | A harmadik napon hazafelé ^indultunk. Reggel még gyö­nyörködtünk a szép bajai Du- =na-parton. Délelőtt már Kalo- , fcsán voltunk. Itt rövid sétát tettünk a városban, megnézve =a híres népművészeti házat is. ;Az ebédet már Kiskőrösön fo­gyasztottuk el. Nagy tisztelettel |és meghatódottsággal léptük át jra Petőfi-ház küszöbét, ahol ^megszemléltük annak berende­lését. Délután Kecskeméten |időztünk kissé. Leróttuk ke­gyeletünket Katona József, a |Bánk bán halhatatlan költőjé­nek emléke előtt. Hamarosan ^Nagykőrösön, Cegléden, majd ^Jászberényben voltunk. | Késő este lett, mire eléggé ^fáradtan, megérkeztünk Kere- fcsendre a sok-sok szép élmény­ínyei telített országjárásról.- Már az autóbuszon elterve . =tiik, hogy jövőre megint tak .- |rékoskodunk, megint rende­zzünk színdarabokat és Szétoss- ffehérvárt, Veszprémet és a í Balatont érintve, Sopronba fő­águnk kirándulni. Rémé1 jük, |úgy is lesz. S Szentgyörgyi Lás- é

Next

/
Thumbnails
Contents