Népújság, 1960. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-06 / 158. szám

1B80 július 0., szerda

NÉPÚJSÁG

8

r

Uj életcél, megvalósult elképzelés

KEREK ASZTAL MELLETT ülünk, öten beszélgetnek. Hol halkul a vita, hol fylloban, . hol egyetértenek a mérnökök és technikusok, hol nem. így Van ez rendjén, így születnek tervek s a vita parazsán izzik az elgondolások java. Kik ezek az emberek? Mérnökök, technikusok. akik valamikor nem ezen a pályán indultak el, akiknek az iskola elvégzése után más feladat jutott, nem az egyetem. Erős akaratú emberek, akik évekig ápolgatták magukban a magasabb képesítés megszerzésének gondolatát, s amikor alkalom kínálkozott rá. elindultak újra tanulni.

Horváth Béla halk szavú ember. A vitába is a maga - halk, meggondolt, de lényeges mondanivalójával szól bele. Tervezőmérnök. Foglalkozása mögött. épületóriások, iskolák, termelőszövetkezeti épületek perspektívái jelennek meg az ember képzeletében. Pedig ez az ember valamikor egészen más pályára kényszerült. Cipészsegéd volt. Aztán húzta a szíve az építőiparba. Segédmunkás lett. s amikor a szak- érettségit meghirdették, az elsők között jelentkezett. Debrecen után nehéz évek, a Műszaki Egyetem évei kezdődtek. S mikor kezében volt a diploma, megkezdte azt a munkát, amit mi. laikusok, kellő tisztelettel nézünk. Tervezni, tervezni, és még egyszer tervezni, hogy legyen mit építeni! Szép munka, de sok nehézség, akadály görül a munka elé.

— Talán folytassuk a bemutatkozást! — fordulok Cseh Sándor elvtárshoz, a Magasépítő Vállalat főmérnökéhez.

— 1949-ig már ötéves ácsgyakorlatom volt. Ekkor jelentkeztem szakérettségire, 1950-ben Pécsett el is végeztem. 1950-ban megszereztem a mérnöki oklevelet, s azóta a Téglagyári Egyesülésnél dolgoztam. majd a Magasépítő Vállalat főmérnöke lettem.

— ö A TERMELÉS PARANCSNOKA! — szól közbe Dely István elvtárs, a MEGYE- V1LL igazgatója, aki szintén elszánta magát a tanulásra. Már 1944-ben villanyszerelő- segéd, 1948-ban szakérettségi Budapesten, majd fél évet hallgat, le is vizsgázik a Műegyetem műszaki karán, aztán ha- zakényszerül. Az ÉÁV-nál villanyszerelő, műszáki rajzoló, beosztott technikus. A ME- GYEVILL-nél helyezkedik el, mint művezető, főművezető, végül az igazgatója lett ennek

a vállalatnak. Közben még megszerezte a villamosműke- zelői vizsgát is, úgyhogy nevetve jegyzi meg:

— Sok vizsgáztatást kiálltam a szakik előtt a munkahelyeken! Igen-igen fiatalnak tartott egyik-másik öreg szaktárs, s nem is engedte el az alkalmat, hogy ki ne firtassa, mit tudok, kta mér úgy érzem, elnyertem az emberek rokon- szenvét. hiszen a mostani szakmunkások legnagyobb részét ml neveltük magunknak, Ej! Sok gond van egy ilyen helyen! r~ mondja.

Semperger Józsefet sokan ismerik Egerben, már csak édesapja után is. Az öreg ácsmester megszerettette az építőszakmát fiával. S ha nem is az érettségi után, de nem sokkal később ő is elindult az egyetem felé, hogy megszerezze a mérnöki oklevelet. Sikerült.

— UTÄNA EGERBEN DOLGOZTAM a tervezőirodán — mondja. — Majd az 1956-os- jeges árvíz helyreállítási munkálataiban vettem részt a Mohács fölötti részeken. Azután papírhegyek közé kerültem, a megyed tanács tervosztályának főmérnöke voltam. Most, máiközei egy éve az ÉM Heves megyei Építőipari Vállalat építésvezető főmérnöke vagyok. Hál’ istennek, itt kevés a papír és sok a gyakorlat! — mondja nevetve.

— Hej! A gyakorlat és megvalósítás között még alapos távolság van! — vetődik fel.

— Nincs meg a tervezés és kivitelezés kapcsolata — mondja Semperger József.

— Ami tervezéskor van, az a kivitelezéskor már nem kapható, vagy más módon található — jegyzi meg Horvát mér nők'. — Például a szabványmódosításról a tervezők nem kapnak értesítést. Betervezzük az általunk ismert és használt árjegyzékkel s kivitelezéskor derül ki. hogy árdifferencia van. Vagy itt egy másik eset. A két éve tervezett épülethez kisméretű téglát terveztünk be. Ma a vécseivölgyi téglagyár átállt a jobb. föltétien előnyösebb B3-as típusú tégla gyártására, s ezt kell használni, bár a tervben más van, áttervezés nincs.

— S hányszor van ez így! Friss tervek kellenének! — szól ismét Semperger József. — Friss tervek, azonnali kivitelezés!

— Legjobb lenne, ha a tervező kivitelezné, ha a tervező mérnök művezethetné saját

tervét — mondja Horváth Béla.

— Az nem jó! Az építési művezetőnek is gyakorlat kell, nem lehet kilépni a rajzasztal mellől művezetni! —- védi álláspontját Semperger elvtárs,

— Nincs annál szebb, Józsikám! — fordul hozzá Dely István —, mint amikor olyan munkán vagyok, amit én terveztem, amiben szívein, lelkem benne van! Amikor látom, hogy mit alkottam! ■

... AZTÄN MÉG SOKÁIG beszélgetnek, még sokáig cseng- bong a sok építészeti műszó és az én fülemet nem is annyira a szavak értelme, inkább csengése ragadja meg. Fiatal mérnökeink, technikusaink ezrei közül csak néhányan beszélgettek most itt. De ez a pár ember Is olyan, hogy tele van tűzzel, tervekkel, elgondolásokkal, hogy nem elégszik meg ezer esztendős módszerekkel, hanem újat, jót és szépet akar. Azt a lehetőséget pedig, melyet pártunk és kormányunk azért adott a munkásnak, hogy kinevelje saját értelmiségét, — ezek az elvtérsak lelkiismeretesen használták fel, és még több jószándékkal kamatoztatják ott, ahová állította őket az élet.

Cs. Adóm Éva

Segítenek a petőfibányaiak

Az aratás megkezdése előtt a kapásnövények második kapálásának a befejezése a legfontosabb munka. Ebben a munkában segítettek a petőfl- bányai asszonyok Horton a Búzakalász és az Ezüstkalász Tsz- nek. Ebben a hónapban több alkalommal Indult az autóbusz Petőfibányáról, hogy 60—70 asszonyt vigyen magával a délelőtti műszak befejezése után kukoricát, paradicsomot vagy krumplit kapálni. Volt olyan nap is, amikor egyszerre három autóbusz is elindult, összesen 114 asszonnyal.

Ha meggondoljuk, hogy a segítségre indulók nagy része közvetlenül a napi munka után vette a kezébe a kapanyélet, amikor a megérdemelt pihenés várt volna rá egyébként, csak akkor látszik ennek a segítségnek az igazi értéke. Nem is a megmunkált földterület nagysága a leglényegesebb, ebben az esetben, bár az is jelentős: több mint 30 holdon végezték el a kapálást, hanem az az őszinte szándék, ami vezette ezeket az asszonyokat. Legtalálóbban ezt a szándékot Sávolyt Zoltánná fejezte ki:

— Lássák a hortiak is, hogy nemcsak a szervezéskor segítettünk nekik, hanem akkor is, amikor tényleges munkáról

van szó, amikor az aratási előkészületeket kell megkönnyíte- nünk.

Vidáman, jó hangulatban mentek kapálni, és vidáman, nótaszóval indultak haza. Pedig voltak az asszonyok között olyanok Is, akik akkor fogtak először kapát a kezükbe. És mert nagyon akarták, könnyen elsajátították a kapálás tudományát.

Irodai dolgozók, háziasszonyok, gépírók, laboránsok és mérnökök feleségei: mindenki megmozdult a pártszervezet és a Nőtanács felhívására.

Horton kívül Nagykökényesre is elmentek borsót szedni, és most vállalták el a mintegy 500 meggyfa termésének leszedését is. Akaratban, tettrekészségben nincs hát hiány.

Legutóbb a tröszt pártbizottságának titkára, Martinko- vits József, a tröszt igazgatója, Baják István és főmérnöke, Ur- sitz József is meglátogatta a tsz földjén dolgozó petőfibá- nyai asszonyokat. Nem jöttek üres kézzel: az autó csomagtartója tömve volt sörösüvegekkel. Ez a figyelmesség jólesett a kapálástól tikkadt torkoknak is,

Nemcsak komolyan, hanem vidáman is folyik a munka, és ez a megállapítás a valóságot mutatja, nem pedig látszólagos ellentétet.

Hogy is mondta Torma Fa* renc, a növénytermesztési brigád vezetője?

— Köszönjük a segítséget!

(G. M. F.)

Jól sikerült a% egészségügyi dolgozók csehszlovákiai kirándulása

A Heves megyei igazságügyi dolgozók négynapos csehszlovákiai kirándulást szerveztek Az útról negyedikén este érkeztek vissza.

A két iKARUS-szal július 1-én indult el a 90 részvevő, hogy kirándulásuk alkalmával több nevezetes várost megteNegyven esztendővel ezelőtt...

... 1920-ban tette le Budapesten az orvosi esküt dr. Nánási Iván orvos. Ma már 60 éves, jelenleg az egri 11-es számú körzeti rendelő orvosa. Magas, szikár ember, az évek elszaladtak a feje fölött, de nem látszik többnek ötvennél. Már elmehetett volna nyugdíjba, s hogy nem ment mégsem, az az emberek iránti megbecsüléséből, felmérhetetlen hivatás- szeretetéből fakad.

■ A közelmúltban még Tiszanánán gyógyította betegeit. Harminc esztendeig hivatás- szeretetét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy körzetében működése alatt a legalacsonyabb volt a gyermekhalandóság. A nánaiak- nak még ma is hiányzik az Iván bácsijuk, igen sokan keresik fel ma is Egerben. Bíznak benne az emberek, az orvosban és az emberben, s ezt a bizalmat kiérdemelte az emberek, a gyermekek iránti szeretetével. A tiszanánai gyerekek még ma is emlékeznek rá, amikor a játszó gyermekek mellett megállva pár percre óvta, nevelte s az orvos szemével figyelte őket: nem beteg-e közülük valamelyik? De nemcsak a nánaiak zárták szívükbe Nánási doktort, hanem az egri emberek is. Soha panasz nem hagyta el a száját, mert sok a beteg, nem tett és tesz kivételt biztosított, vagy magánbeteg között.

Munka közben találjuk. A kis Katit édesanyja vizsgáltatja. A panasz: köhög, magas a láza, nem akar enni. A kis kétéves páciensnek már sírásra görbül a szája, a doktor bácsi kedves, szelíd szavára azonban a várt sírás elmarad, kerekre nyitja szép, két szemét, amelyben már a . kíváncsiság tükröződik. „Na ... nyújtsd ki kis nyelved" — mondja, meghallgatva a szív működését, tüdejét, majd lázmérés és diagnózis: megfázás, két-három napig ágyban kell maradnia. Gyógyszert ír fel, az édesanyját tanácsokkal látja el, végül mintha saját gyermeke lenne, megöleli s elbúcsúzik a gyerektől és az anyjától, de lelkére köti, hogy ha valami komplikáció jönne közbe, azonnal keresse fel, s már a következő beteget szólítja. Az influenza-járvány idején rengeteg volt a beteg, s amikor a rendelőben befejezte munkáját, a fekvőbetegeit kereste fel, akik nagyon várták látogatását, mert az a gyógyulást jelentette. Nem volt ritka, amikor este tíz óra után még beteglátogatáson találtuk.

Ezért szeretik Nánási Iván orvost, aki fáradhatatlan és mindent megtesz a beteg gyógyulása érdekében. A közeljövőben jubilál: négy évtized áldozatos munkával a háta mögött, de nem egyedül, hanem az emberek nagy szeretetével körülvéve, akik szívből kívánnak szeretett orvosuknak hosszú, boldog életet, erőt, egészséget. A negyven évvel ezelőtt tett orvosi esküt betartotta, amely követendő példa az ifjabb orvosi generáció előtt.

Tóth József

leinthessenek. Első állomásként Kassára látogattak el* ahol különösen tetszett a történelmi nevezetességű kassai dóm. Következő állomásként Krasznahorka váránál állottak meg. Bent a várban, az ódon falak mögött nagy gonddal és szakértelemmel berendezett múzeum várta a látogatókat. Régi, kurucharcok emléket idéződtek fel. Korhű ruhákj festmények szemléltették a vár akkori berendezését, lakóinak életét*Szép élményt nyújtott a híres Andrássy-kastély is, ahol több millió korona értékű műemléket őriznek. Mint mondták, az Andrássy-mauzóleum értéke több mint ötmillió korona.

Dobsina, Poprád, Lőcse, Eperjes — mind-mind kedve* emléket nyújtottak. Városok mellett, utazás közben mesés tájak között kanyarog az út. A Csorba-tó, Tátra-Lomnlc festői szépségét nem lehet elfelejteni. A négy nap kevés volt ahhoz, hogy bővebben megnézhessenek mindent, de azért egy kis betekintést engedett a baráti csehszlovák nép életébe.

Szólni kell még a kirándulás jó megszervezéséről, — amelyért az egri járásbíróság KISZ-alapszervezetét, párt- és szakszervezetét illeti dicséret.

K. B.

—------- Fiúk beszélnek --------lá

nyokról és elképzeléseikről

Az újságírónak az útját gyakran kísérik meglepetések. Nemrégiben a lányokat kérdeztem meg, kikről álmo- ' dognak és hogyan képzelik el azt, akitől a boldogságot I várják. A lányok kevés habozás után és feltehetően őszintén mondták el véleményüket, kívánságukat a fiúkkal

I kapcsolatban. Azt hittem, hogy a fiúknál ugyanilyen könnyen megy majd a dolog: ki-ki elmeséli elgondolását „a” lányról, akit szeretni és boldogítani akar élete során. Tévedtem. A fiúk - IS és 25 között - igen tartózkodóan viselkedtek. Attól féltem, hogy nem lesz véleményük. Legalábbis olyan nem, amit a sajtó, és a közérdekdődés

I elbír, illetve megkívánhat. Áldozataimat — ha szabad ezt a szót használnom — csak megközelítés után bírhattam szóra, és akkor is úgy megrágták a szavak szövetét, mintha érettségi pótvizsgán lettek volna. *

. B. György • ritka szakálla, *' minden másnap borotválkozó ember. Munkahelyén pontos, csendes, halk szavú, megbízható. Beszélgetünk vele színházról. divatról, pályákról, jövedelemről, nőkről általában, lányokról tüzetesebben és a korai nósülésről. Fehér nyári ingnek rövid ujját gondosan megigazítja, mint akinek ez a legfontosabb tennivalója, az- \ tán csak-csak elered a mondatok. gondolatok vízesése:

— Tudja, ebben az idei nyá- »1 divatban az az ingerlő és kegyetlen dolog egy zárkózottabb •érfi részére, hogy ingerük, < kábítják az embert a könnyű I alandok felé. Pedig én nem h szem. hogy azok mindannyian, akik ezt a kinyitott vállú, és kivágott1 mellű nyári ruhákat viselik, azok mind gondolnád ak arra, mennyire félreért- hete en ..rejtik” testüket az időj írás és a kíváncsi férfi szeme; elől. Nem vagyok erkölcsösá de azért nem szívesen

mennék táncolni olyan lánnyal, aki ennyire modern. Vagy lehetséges. hogy ez a „vonal” csak az Idei nyáron divatos és jövőre a divat koronázatlan királyai mást találnak ki az emberiség szórakoztatására? Nem hiszem, hogy ez az elsődleges egy lány megítélésében.

— Szerintem az a fontos, hogy a lány Őszintén tudjon szeretni. Nem elég az, ha (Since, ha jól táncol és Ismeri a legújabb táncszámok és sanzonok pontos szövegét, még az sem egetverően hiányzik, ha nem végzett egyetemet, de az igen. hogy a közösen szerzett lakásról álmodjék, s ha a négy fal már megvan, abban rendezze be magának és nekem a világot, amely csak a miénk. Az otthon minden bútora, minden szeglete csak a mi egyéniségünk legyen, csak értünk legyen és csak bélőliinkvaló legyen.

Egy-két kérdéssel visz- szahozom a reális élet forgata- *

gába. a pályaválasztás, a kereseti viszonyok közé, de gondolatmenetét itt is á tervezés és az elképzelés váltja fel:

— Dolgozzék ő is, mert ketten hamarabb össze tudjuk hozni azt, amire szükségünk van. A dolgozó asszony két lábbal áll a társadalomban és érti a politizáló, az aktív férfiak gondolatvilágát.

Csaknem egy óráig beszélt gyermeknevelési kérdésekről és saját gyermekkoráról ez a szófukamak tűnő B. György, amikor otthagytam őt. Búcsúzóul még utánam szólt:

— Lehet, hogy másképpen sikerül majd, mint ahogy el- elkéozeltem. De azért vagyunk férfiak, hogy időben feltaláljuk magunkat. Nem?

★

T. Sándorral tánc közben találkoztam. No, nem engem kért fel, hanem egy társaságban voltunk és amikor a többiek táncolni mentek, jobb híján az ideálról faggattam;

Táncpárketten nem szoktak erről beszélni, mert a tánc a hódító tettek ideje „mindkét félről” de az Igazán rokonszenves és mosolygószemű Sanyi nyílt szavakkal beszélt nekem Ideáljáról.

Dolgozik. Középiskolát végzett könyvelő a Magdi, aki szőke és zöldszemű, hol kontyba, hol lófarokba idomítva hordja a haját. Családi áldás és beleegyezés kíséri útjaikat, motorkerékpáron kirándulnak Lillafüredtől a Balatonig, megértik, szeretik egymást Magdi ragaszkodik hozzá, ismeri kedveskedő mozdulatait, tudja, mit kell ajándékoznia, ha azt akarja, hogy a tegnapi nézet- eltérés miatt támadt borús ég kiderüljön. Együtt tervezgetnek, együtt tanulnak nyelvet, mert szeretnének külföldre menni és nem akarják, hogy valaki őket éppen turisztika közben „eladja”. Köztük mindenről szó esik, a háziak pletykáját éppúgy megtárgyalják, mint a legújabb filmeket és az újságcikkeket a Film-Színház —Moziból. Azt is elhatározták, hogy a Magdi édesanyjával költöznek egybe, ha megjön a gyerek. Esküvő? Az őszszel. Korainak tartják? Ugyan. Az a korai, ami még csak a képzeletben van és nem az, ami tettekben.

★

S. Tibort nem ismertem beszélgetésünkig. Ült a presszóban. Es mert csodálatosan rubinvörös inge volt, cipője orra hegyes és nadrágja csöves, kiváncsivá lettem. Szívta cigarettáját, könyökére támaszkodott és nézett a világra, mintha azt nem értené, miért nem lát ő semmit. Mert szemének rezzenéstelen ürességéből kiáltott az egyszerű bővített mondat: Semmiből nem ért semmit. Haja csodálatosan és rafináltan volt ápolt: a tarkóján hosszabbnak látszott a sörény, mint a homlokán és ez azért volt így, mert tényleg hosszabb is volt. A rubinvörös Ing fölött cifra-tarka sál kígyózott. Mint valami zordon lord- pecsétőr hathattam rá. amikor udvariasan ráköszöntem. Nem értette meg tolakodásom valódi célját, de arcában mintha két vonaglás az értelem mozdulását jelezte volna.

— En itt csak átutazóban

vagyok, voltam néhány borkóstolóban, meg a Szépasszony- völgyben. P-ről jöttünk és megyünk is tovább. A barátaim mindjárt itt lesznek.

Arra a kérdésemre, szeretik- e a lányok az ilyen feltűnően nőies ingeket, gyorsan válaszolt:

— A Zsu (később tudtam meg, hogy ez Zsuzsit, a lányt jelenti), a Zsu azt mondta nekem két hónappal , ezelőtt, hogy ezt az inget vegyem meg és hordjam, ö ezt a színt szereti, én ezt hordom. Még nem tudom, hogy Zsut igazán szeretem-e, de jó pofa, bomba alakja van, mindenki szívesen táncol vele és miatta hétszer össze is pofozkodtam a haverokkal. Együtt járunk a branccsal, ő Is szeret velünk lenni. Nekem hiányozna, ha ő nem lenne velem. Ügy hiszem, neki is ez a véleménye.

A bejelentett társaság megjött és a várakozásomnak megfelelően, a hattagú társaságban (egy még hiányzott) csaknem a legszolídabbnak tűnt az én friss-sütetű Tibor barátom. A lányok mind fekete blúzban, tarka, bő szók-: nyában, vagy halásznadrágban, különféle színű hajakban. Mind szívta a cigarettát. Amikor Tibor — most már felbátorodva — közölte velük, hogy mi iránt is érdeklődtem, arcon és ajkakon a frissen párolt cinizmus kígyói tekergőztek. Mintha kimondhatatlanul is

azt mondták volna rám: falusi. Annyit mindenesetre megtudtam róluk és tőlük, hogy az én kérdésemről kevés gondolatuk kószált még agytekervé- nyeikben és azok- is holtvágányon.

★

Jő volt beszélni az egyetemet végző S. Istvánnal. Szorgalmas emberek ivadéka, szerény ő is, mint a ház, ahonnan kinőtt. — Azt akarom, hogy a párom valóban párom legyen hűségben, munkában és megélésekben egyformán. Azt akarom, hogy lassan egymás mellé csiszolódjunk. Hogy ne legyenek hobby-jai, amikor én szégyellni lennék kénytelen magam. Ha ő felnéz rám őszinte becsülésem miatt, én is nézzek fel rá a megbecsülés miatt. Nem vagyok tudós-típus, szeretem a stúdiumot, amit elvégzek majd. Azt akarom, hogy együtt dolgozzunk.

Amikor azt mondom közbevetésül, hogy ez így eléggé akadémikusán hangzik, máris kész a válasszal:

— Minderről azért beszélek ilyen komolyan és határozottan, mert két év óta szeretem azt, aki elgondolásaimnak megfelelt. Minta után beszéltem magának. Persze, egy idegennek szárazon és ridegen hat ez a fogalmazás, de én ismerem a tartalmat. S azért érdemes fegyelmezetten és szigorúan élni.

Nem közvetlen válaszok ezek a leirott párbeszédek az ideál kérdésére, mégis a fiatalság néhány képviselőjének felfogását tükrözik. A forrongő-vajűdó világ legérdekesebb tagjai ők, hiszen gyermekkoruk és ébredő öntudatuk formálásában mér a rohanó történelem hajrája izzik. öt-tiz év múlva — vagy még hamarább vizsgáznak a házasságban, a lányok előtt — emberségből és tartalomból egyformán. A leckét még mindegyik megtanulhatja — jelesre. Farkas Andrá*