Népújság, 1960. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-31 / 180. szám

1960. július 31., vasárnap NÉPÚJSÁG / Azért még az „öregek44 is beleszólnak a cséplési versenybe Hevesen ... „Rosszul jött ki a lépés” eb­ben az évben a hevesi Petőfi Tsz „öregekből” álló cséplő­csapatánál. Az első cséplőgép, amellyel megkezdték a mun­kát, a sok eső után felmondta a szolgálatot, összeszakadt a belső része. Ekkor azonban még senki nem adta fel a re­ményt. Gyorsan hozattak a gépállomásról egy másik masi­nát, beállították, s mikor ismét munkához kezdtek volna — kiderült az újabb baj. Ezzel a géppel nemrégen még apró­magvakat csépeltek, s arra volt most is beállítva. Síneket kel­lett cseréltetni. Ezek megszer­zése azonban olyan lassan ment, hogy a gép még pénte­ken délben is csak állt nagy szomorúan a búzaasztag ár­nyékában. Pedig milyen szépen indult a munka. Az idősebbek cséplő­gépétől nem messze, ott zúgott az első pillanattól kezdve egy másik gép, amelynél fiatalok, a Petőfi Tsz KlSZ-szervezeté- nek tagjai szorgoskodtak. Az idősebb tsz-tagok velük verse­nyeztek, s úgy látszott, szoros lesz az eredmény. Fej-fej mel­lett haladt az első napokban a munka, hol az „öreg” csapat végzett napnyugta után jobb eredménnyel, hol a fiatalság. A KISZ-brigád tagjai azon­ban most már alaposan elhúz­tak versenytársaik mellett. Annak ellenére, hogy ők sem dicsekedhetnek túlzottan jó körülményekkel. Az elmúlt hét szombatján korábban abba­hagyták a munkát, mulatságra készülődött az egész termelő- szövetkezet, aztán hétfőn már nem tudtak megindulni a nagy eső miatt. A 18-án megkezdett munkát kényszerszünet szakí­totta meg. Csak csütörtökön délelőtt tudtak ismét megin­dulni. A felpuhult mag addig­ra vált újra csépelhetővé. — Csütörtök óta azonban minden úgy megy, mint az óra — mondja Horváth József, a cséplőgép felelős vezetője. — Kicsit ugyan még nedves a mag, de nincs vele semmi baj, olyan etetőim vannak, hogy ilyenekkel még egyetlen alka­lommal sem találkoztam. Na­gyon értik a munkájukat. Igaz, Nagy Sándor bácsi már a hu­szonhatodik nyáron áll fel a gépre etetni... Álljunk csak meg egy pilla­natra! Ezek szerint, mégsem mindenki fiatal ennél a csép­lőgépnél? — őszintén megvallva, nem, — nevet a fiatal gépész. — Én is csak úgy kerültem ehhez a csapathoz a gépállomásról, hogy megtudtam, a Petőfi Tsz KISZ-brigádot állít össze, s kértem magam hozzájuk. Más­különben, biztosan idősebb gé­pész jött volna, ami végered­ményben, nem baj, mert né­hány tapasztaltabb ember csak kell a fiatalok mellé, hogy jó munkát végezhessenek ... Jön Nagy Sándor bácsi egy rövid, cigaretta szívásnyi pihe­nőre, s ő is így beszél: — Nagyon gyorsan, s jól dol­goznak a kiszesek, öröm velük csépelni. A magamfajta, ötven­nyolc éves ember közöttük szinte újra megfiatalodik. De azért néha még mi biztatjuk őket: gyerünk, gyerekek, ne így, hanem másként csináljá­tok, mert jobb lesz, meglátjá­tok. Hallgatnak szavunkra, s tapasztalják is, hogy nem jár­nak rosszul. Bárány János bácsival, aki ugyancsak túl van már az ötö­dik x-en, váltják egymást a dobnál. Csak úgy röppen ke­zükből egész nap a sok száz kéve, bele a dobba. Igazi fiata­los lendülettel, igazolásul, hogy a két idősebb csäpat-tag való­ban újra ifjúvá változott ebben a környezetben. Vidámak, jókedvűek mindig, mint Virág Ilonka, Sallai An­na, Csikós Erzsébet, Góbor Etelka, Iborka Anna, Gulyás Zoltán kazalrakó, és a többiek. Jó a hangulat, mert zökkenő nélkül megy a munka, s észre sem veszik, hogy ezáltal még szaporábban jár a kezük. A kévékkel megrakott sze­kerek szinte percek alatt ürül­nek ki a gép mellett. Telnek a zsákok a gép egyik végén, s nagy csomókban fut fel a szal­ma a szállítón a mind maga­sabb kazal tetejére. A szalma­kazalon egyszerre öt ember szorgoskodik. Aki felnéz rájuk, elneveti magát. Az első napok­ban ugyanis ketten-hárman is győzték a munkát, most azon­ban erősítést kellett kémiök, oly nagy a „nyomás”. A fiata­lok ide ugyancsak idősebb tsz- tagokat kaptak segítségül. Olyanokat, akik jól értik ezt a munkát, s tapasztalatukkal va­lóban hasznára vannak a ki­szeseknek. Mégsem lehet azt mondani, hogy akkor ez nem KISZ-bri- gád, ha ennyi idős tagja is van. A többség életkorban fiatal, s a munkában az egész brigád az. Este például nem akarják sohasem abbahagyni a munkát. — Dolgozzunk még egy ki­csit — mondják egyöntetűen, s mire a traktor pufogása való­ban megszűnik, megint tíz­húsz mázsával több búzát szál­líthatnak a magtárba. Ráncolják is a homlokukat az „öreg” csapat tagjai. A fia­talok így túlságosan nagy előnyt szereznek. S ráadásul, mindig van kedvük tréfálkoz­ni, játszani. A törekhordó lá­nyok például nyolcán vannak az ifjúsági csapatban, pedig hat is elég lenne a munkához. A pihenősök tehát alig ülnek le egy kicsit, máris kitalálnak valami tréfát, amin nagyon ne­vet még az is, aki a legjobban elfoglalt, s csak egy pillanatra van ideje feléjük pillantani. Most is kergetőznek, aztán el­kapják egy velük ellenkező fiú lábát, lerántják a földre, s pil­lanatok alatt „csomagot” csi­nálnak belőle. Ügy kell neki!... — harsog a nevetés, míg ismét nem kell munkához látni. Azért még az „öregek” is be­leszólhatnak, a cséplési ver­senybe itt, a hevesi Petőfi Tsz tanyáján. Igaz, a gazdaság KISZ cséplőcsapatának a já­rásban is mind nagyobb a hí­re, jó munkája, s ugyanolyan jó szelleme révén, a cséplés azonban még nem fejeződik be holnap. — Még pontos termésátlagot sem tudunk megállapítani, annyi a csépelnivalónk — vá­laszolta ez irányú kérdésünkre a tsz magtárosa —, csak próba­mérések alapján számítunk 12 mázsás átlagra, ami két má­zsával jobb a tervünknél. Munka tehát bőségesen van mindkét csapat számára, s ha az eddig sok bajjal küszködő brigád is munkához tud látni, teljes lendülettel, kétségessé tehetik az e pillanatban már oly kétségtelennek látszó első­ség kérdését. Hogy a kiszesek sem hagyják magukat? Az sem lenne baj, sőt. Az lenne csak az igazi, nagy versengés az új búzáért... Weidinger László ..., hogy Brüsszelben á bel­ga hatóságok „Fekete könyv” kiadására készülnek. A könyv értékes „doku­mentumokat tartalmáz, amelyben bemutatják, hogy a „barbár^ fekete kongóiak hogyan kegyetlenkedtek a fe­hér lakossággal. Lapokat írnak tele, fényképeket készítenek megrendezett eseményekről, a fehér kommentátorok, hogy a világ elé tárják a Belga- Kongó-i „fekete provokáció borzalmas tobzódását”. A történelmet meghamisító könyv készítésével kicsit el­késtek, mert a kongói esemé­nyekről megjelent fényképe­ket, híradásokat már nem le­het egyszerűen a papírkosár­ba dobni, vagy megmásítani, még a „Fékét könyv” készí­tőinek kedvéért sem. (—ács)- FOLYIK a cséplés a hat­vani járás termelőszövetke­zeteiben. A munka különösen jói halad, mert a szövetkeze­tek tagjai elégedettek az eredménnyel: járási átlagban az árpa megadja előrelátha­tólag a 12—13 mázsás holdan- kénti átlagtermést, a búza holdankénti átlaga szintén meghaladja a 12 mázsát. ——im’Mi Szökőárvédelmi világközpont Miután az elmúlt időkben pusztító szökőárak szörnyű ká­rokat okoztak a világ sok vidé­kén, a központi meteorológiai világszolgálat elhatározta, hogy riasztóközpontot létesít, amely idejében értesíti a ve­szélyeztetett országokat a fe­nyegető szökőár közeledésé­ről. A riasztóközpont előkészí­tésével egy szovjet, japán és amerikai szakértőkből álló csoportot bíztak meg. Egyide­jűleg elhatározták, hogy nem­zetközi lavinaveszély riasztó­központot is létesítenek. Egye­lőre felkérték a problémában érdekelt kormányokat. adja­nak tájékoztatást eddigi lavi­naelhárító intézkedéseikről. «MSIllllllllillllllllilllllllliilllllllilllllllllllllllllllllllllllillllllllllllllllllllllUlllliilllllllllllllUllllllllllUIUIIIIillllllllllllllllllilllllllllllllliailllllll llllllllllllllllllllllllllUlllllllllllllllllllUllilUldlIIInlllllllllllllllllllllll' A világ dolga egy üzemben Egy kicsit ez a szív. A Mát- ravidéki Erőmű. Az ország ipa­rának, gazdaságának sok­kazános, turbinás, százezer voltos vezetékes szíve. Nélkü­le, nélkülük, az erűművek nél­kül ugyan mire jutnánk? Ha van titkos, láthatatlan teremtő erő, akkor az itt születik és itt fogják először igába egy egész ország, egy egész nép számára. Szimbólum is ez az üzem: ép­pen a teremtő erőnek, a békés alkotó munkának, a szocializ­musnak a szimbóluma. A távvezetékek behálózzák az országot, de behálózzák az egész világot, mint erek a tes­tet, az ország, a világ testét. De mit tudnak, s egyáltalán tudnak e valamit, most nem az ország, de a világ dolgairól azok, akik nélkül például -em volna rádió és televízió, nem dolgozhatnának a nyomdagé­pek, nem jelenhetnének meg az újságok, amelyek tanítanak és tájékoztatnak. Tájékozot­tak-e azok, akik közvetve a tá­jékoztatást is szolgálják? Végigcsatangoltam a hatal­mas üzemet, a kazánoktól a szállítórészlegig, a központi „agytól” a laboratóriumig és szót váltottam, inkább csak úgy találomra, néhány ember­rel, lakatossal és kazángépész- szel, műszerésszel és algépész- szel. A kérdés mindig egy és ugyanaz volt: mit tud a világ sorsáról, hogyan ismeri a kül­politikát az érőmű munkása? Már elöljáróban is annyit, hogy jól. Nagyon jól. Megkapó és meglepő a tájékozottság, az érdeklődés. De menjünk sorba, szólaltassuk meg egyenként azokat, akik már egyszer meg­szólaltak az újságírónak. To­vább adom szavaikat. Afrika ébred Fölesinszki János kazángé­pész, fiatal ember, még negy­ven sincs. Miről beszéljek? Kubáról, vagy az Eisenhower doktríná­ról? Nem nagyképűségből mondom, higgye el, de nekem mindegy. S elkezdi sorolni azokat az újságokat, amelyeket olvas, idéz a rádió hírmagyarázatá­ból, büszkélkedik — és joggal — a televíziójával és ilyeneket tősen tájékozott ezért a külpo­litikában, újságot rendszeresen olvas, minden este meghall­gatja a rádió Esti Krónikáját. — De tetszik tudni, én in­kább csak az eseményeket fi­gyelem — mentegetőzik, majd hozzáteszi: — Azt ^ért én is tu­dóin, hogy Kuba nem hagy magával kukoricázni... Mint a diplomaták pen az amerikai elnökválasz- * tás ügyében „nem lát tisztán” | — már ahogy ő mondja. ■Újság nélkül? A fiatal Nagy Mihály algé- = pész, ott ül a műszerek előtt, | ceruzával a kézben és beszél- | getésünk csak suttogásnak hal- § latszik, pedig ugyancsak kia- | bálunk, a gépek harsogó zaja | közepette. r mond, tökéletes magabizton­sággal: — Afrika ébred és meg va­gyok győződve róla, hogy rö­vid időn belül felszabadul — s szavai nemcsak tájékozott embert vetítenek, de olyat is, akinek véleménye van a kül­politika nem egyszer szövevé­nyes dolgában is. Különben most végzi a nyol­cadik általános iskolát. — Tanulni kell kérem az embernek manapság! — jegyzi meg magátólértetődő magabiz­tonsággal. Aki nem politizál Fögl Károly műszerész, a bő­technikai laboratóriumban, a kis munkapad előtt ül és így mentegetőzik: — őszinte lepiek? Én bizony nem politizálok. Ha végzek a munkámmal, megyek horgász­ni, ez az egyetlen szenvedé­lyem, de nagyon nagy. A poli­tikát, ugye csinálják azok, akik értenek hozzá — forgat kezé­ben egy apróka reszelőt. Nos, íme egy ember, akinek nem sok fogalma van: mi tör­ténik és miért történik a nagy világban! De ez sem igaz, mert még néhány szó, s fény derül arra, hogy Fögl Károly is meglehe­Uj üzemrész, a szállítóüzem TMK-csarnoka. Kiss Ferenc, a 27 éves alapszervi KISZ-titkár a kérdésre rögtön és kicsit cso­dálkozva válaszol. Benne van a válaszban ez a ki nem mon­dott »megjegyzés is: mit képzel a mi fiataljainkról ez az em­ber?! — Meglepődne, ha beszélne néhány fiatallal. Olyan tájéko­zottak, mintha diplomaták len­nének — mondja és egy kis fintort vág, hogy a szót .azért ne vegyem túl komolyan, ez csak jelző, s nem éppen a tar­talom. — Mindennap van itt vita, csuda érdekel mindenkit, mi történik a nagyvilágban, szurkolunk Kubának, most meg a fiatal Kongó Köztársa­ságnak ... Igen, azt is tudják, hogy mi hol van ... Elvégezték majd mind a nyolc osztályt, vagy éppen most végzi egy- kettő, így aztán a földrajzzal sincs baj. Különben hogyne érdekelne minket a külpoliti­ka. Gondolja csak meg, hogy a békéről van szó, s mi aztán igazán nem szeretjük a hábo­rút ... Hát nem jobb így? — mutat maga köré, s ebben az intésben nemcsak a műhely, az üzem, de valahogy az egész gazdagodó élet benne foglalta­tik. Szőllösi Ferenc lakatos, aki az üzemrész egy másik mun­kapadjánál dolgozik, ugyan­csak Kubáért lelkesedik, ő is jól lát sok mindent, csak ép­— Le se tudok addig feküd- : ni, amíg el nem olvasom a i Népszavát, az jár nekem. Ren-| des munkásember meg se le-1 hét újság nélkül, na meg a rá- 1 dió nélkül. Aki olvas, meg ? hallgatja a rádiót, az már el § tud igazodni a nagyvilág dől-" gai között — fejtegeti, mintha - engem agitálna. — Hogy hívják a Kongó § Köztársaság vezetőjét? — kér- - dem kicsit rosszmájúan, tudva, I hogy nem valami könnyű" amúgysem kimondani a nevét. * — Lumumba — vágja rá - rögtön, de látom a szemén, = hogy sérti ez a gyerekesnek - tűnő kérdezgetés. És végered- ? ményben igaza is van. És még - szóhoz 'sem tudok jutni, már * is szabatos előadást tart ne- í kern Katanga helyzetéről, az - amerikai tőkés érdekeltségek = szerepéről. S helyes előadást! | ★ | Azzal kezdtem, hogy: vajon ■ mit tudnak azok az ország dől- gán túl, a világ dolgairól is, • akik nélkül nem volna rádió,.! televízió, de még újságok sem. - Ügy érzem, az olvasó ezek után i felment attól, hogy követkéz- ■ tetőseket vonjak le a riport vé-! gén. Felesleges, teljességgel és . örömteli módon felesleges. | Mindenki levonhatja maga is I azokat a bizonyos következte-1 téseket! I Gyurkó Géza § Vendégek Afrikából 8 (Folytatás az 1. oldalról) Az afrikai vendégek látogatást tettek a petőfibányai kul- túrházban is. Az ott látottak mély benyomást tettek rájuk, s ennek a csoportnak, amely most éppen kilép a kultúrház ka­puján, biztosan az jár a fejében-' nemsokára nekik is lesz ilyen kulturális létesítményük... Ezen a képen nagyban folyik a barátkozás a guineai Camara Morleye gépkocsivezető, Camara Abu Baker műszerész, vala­mint Bazsó Mária és Opákai Klára petőfibányai gimnazisták között. Petőfibányán egész nap hűvös, szeles volt az idő, a mér­kőzés kezdetére azonban elállt a szél, kisütött a nap, nyilván ennek örül most Szépföldi József, a guineaiak magyar edző­je, Wämser Gyula (középen), a liazai csapat edzője, és az af­rikai labdarúgók rokonszenves kapitánya. íme, a Guineai Köztársaság válogatott labdarúgó-csapata, amely élvezetes küzdelem után 3:3 arányú döntetlent ért el a Petőfibányai Bányász együttesével szemben.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents