Népújság, 1960. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-31 / 180. szám

1960. július 31., vasárnap NEPCJSAG 3 Pató Pál úr módjára ? avagy Mindennek a négy ló as oka ? Mottó: Kettőn áll a vásár. Üres, 'kihalt az udvar, az egész ház. A kerítés mintha kolbászból lenne, úgy elkopott az évek során és csak egy meg- rogyant, kivénhedt kútágast nyikorgat a szél, a gaz-, dudva- lepte udvaron. Itt, a magányos udvarház­ban lakik Földest István po­roszlói gazda, pontosabban „né­hai gazda”, mert mint maga mondja: földem nincs egy talpalatnyi sem. Összerezzen a köszönésre, az idegen hangra, s bizalmatlan, gyanakvó tekintettel parolázik. Tanakodik magával, vajon ki lehet a hivatlan vendég, aztán szó szót követ. Beszélgetünk. — Hány holdja volt, amikor még?... — Huszonhárom. Hatvanat béreltem az egyháztól. — És most? — Most? Semennyi. Tsz-tág vagyok. — Dolgozik? — Nem! Nem dolgozom... a lovak miatt nem, mert, mert az úgy volt... és elmeséli a négy ló históriáját. — Tessék! Itt vannak az is­tállóban, akár meg is nézheti őket — biztat. A négy ló béké­sen ropogtatja a szalmát. — Miért ilyen piszkosak? — A fene se pucolja őket! Minek? A trágya is ott van az udvar közepén, van talán száz kocsinyi is. Nincs földem, ho­vá vigyem? Kínáltam az álla­mi gazdaságnak, de rám se fü­tyülnek, így aztán ... Kevés idő múltán újra az ámbituson diskurálunk. most már .valamivel barátságosabb hangnemben „vendéglátóm” is. — Nem rossz így tétlenül lesni mások munkáját? — kez­dem a szót. Földesi kifelé, az utcára nézeget, ám tiltakozó, az igazságot elkenni szándékozó szavait belészorítja a kévékkel megrakott szekerek nyikorgá­sa, a dolgos, naptól barnított emberek szava, élcelődése: — Jó-e a hűvösön, Földesi? Barátságnak, gúnynak, csúf­ságnak is veheti a szavakat, a maga szándéka szerint. — Aratás, cséplés ideje van, minden épkézláb ember dolgo­zik a faluban — mondom me­gint. — Hászen, dolgoznék én is, — csűri, csavarja a szót — csak ... csak az a négy ló ne lenne. Mert lássa, nem hagy­hatom őket. Könnyen úgy jár­hatnék, akár a szomszédom. Elment hazulról, aztán bele- csavargózott a kötőfékbe, be­leesett a jászolba. Ha szeren­csére itthon nem vagyok, meg­döglik. — Tétlenül, here módjára tölti csak az időt, — térek vissza az élőbbi témára. — Mondom, a lovak miatt — szabadkozik. Higgye el, azok miatt, mert, amikor be­léptem, nem vették át az én lo­vaimat. Nem kellettek. No, — gondoltam, ha nem kellenek a lovak, akkor én se kelljek ... aztán így nem dolgozok. r Ha holnap átvennék a lo­vakat, holnapután menne dol­gozni az Aranykalászba? Kesernyésen mosolyog Föl­desi uram. — Hát most? Most már ho­va mennék cséplés idején? Majd elmegyek ősszel valaho­vá... talán a gyárba. Értek a gépekhez, magamnak is volt cséplőgépem. — De akkor mi lenne a por­tával? — teszi fel magának a kérdést. — így vagyok, mint az uj­jam. Egyedül. Se asszony, sen­ki a háznál. — Ezen is változ­tatni kellene! Akkor talán nem nézne úgy ki a tájék, mint Pató Pál portája. — Egerben kommendáltak egyet — csóválgatja tovább a fejét, majd a régi jó időkről beszél, amikor még harminc­negyven darab marha dörzsöl­te a jászolyfát a nagy, hosszú kőistállóban, meg amikor így nyár derekán négy-öt vagon morzsolt kukoricát eladhatott az ember... az volt a tiszta pénz, zsíros haszon ... — Még tavaly is hizlaltam tizenkét süldőt. Mérgemben a négy lóval akartam megetetni őket, de azután mégis, meg­gondoltam ... — Ilyenek miatt aztán újból meglátná a börtönrácsot, mint már egyszer-kétszer ezelőtt. — Több mint harmincezret kaptam éríük — nyugtat meg. — És jövőre miből akar él­ni? Minden sok elfogy egy­szer. — Majd csinálnék valamit, csak.,. csak az a négy ló ne lenne... ■ — Ügy hallottam, jó termé­se lesz a termelőszövetkezet­Augusztus 5-én este fél 8 órai kezdettel a hevesi járási Művelődési Házban Nagy ko­médiás címmel zenés, vidám színházi estet rendeznek. Az A Heves megyei kisipari termelőszövetkezetek az első félévben igen komoly eredmé­nyeket értek el. A szövetkeze­tekben egyre fokozódott a munkakedv. jobb lett a kollek­tív hangulat és ennek az igye­kezetnek tudható be, hogy a megye kisipari szövetkezetei el­ső féléves termelési tervüket 114 százalékra teljesítették. Ha ezt az eredményt össze­hasonlítjuk a múlt évivel, ör­vendetes javulás tapasztalha­tó. Az össztermelés 25 millió forinttal, a lakosság részére végzett közvetlen építés 24, a nek. Jók a kalászosok, szép a kukorica is. — Engem az nem érdekel, kérem! Én olyan magamnak való ember vagyok — vágja rá a szóra. Nem beszélek én sen­kivel a szövetkezetről, a politi­káról se. Nem jár újság, nincs rádióm se. Petróleumlámpával világítok. Él itt a faluban két testvérem, azokkal se beszélek, haragban vagyunk ... — Kezdjen egy új életet — állok elébe váratlanul. Mert nézze csak! Itt van ez a szép, nagy falu. A Tiszáig ér a hatá­ruk, közösen, közös akarattal dolgozik mindenki, csak maga, meg egy-két dologkerülő nem, a Pató Pálok. Mert, aki nem dolgozik, az nem élhet meg eb­ben az országban. Most cselé­det, napszámost sem tarthat, a saját erejéből kellene helyt­állni, úgy mint a többi sok száz a faluban. Még most kérik ma­gát, biztatják szép szóval, amíg kezét nem emeli a munkások, parasztok ellen. Emberelje hát meg magát, legyen becsületes, dolgos, akár a többi. Dologta- lanokra, lóőrzőkre nincs szük­ség se Poroszlón, se másutt! Nézze csak, maholnap már kézzel mutogat magára a leg­kisebb gyerek is. Itt henyél naphosszat a dudvavert udva­ron, s verebeket tenyészt az eszterhéj alatt. Űj életet? Ér­ti? Űj életet, olyat, hogy el­mondhassa majd a falu: lám Földesi István megemberelte magát. Estefelére járt már az idő, amikor elköszöntem Földesi Istvántól. Még sokáig láttam, amint elgondolkodva néz utá­nam, nekitámaszkodva a roz­zant fakerítésnek... Szalay István renc, Simándy József, Kömyey Lajos, Boros Jolán, Gema Pruss. Jávor Alfréd. zett építés 22, a közszükségleti cikkek szállítása a belkereske­delemnek 51 százalékkal emel­kedett. Az exportszállítás többszöröse volt az előző év hasonló időszakának. Üj, korszerű műhelyek ki­alakításával. jobb. körültekin­tőbb munkaszervezéssel és a nagyarányú gépesítéssel elér­ték, hogy az első félévben az egy főre eső termelés is 14 százalékkal növekedett. Az első félév munkáját ér­tékelő kimutatások elkészül­tek és a többi számok, ered­Kísérletek folynak fehérvérűség elleni oltással Kentucky állam egyik fegy- házában 14 önként jelentkező rabot másfél évvel ezelőtt be-' oltottak a fehérvérűség kór­okozóival. A rabok másfél éven keresztül folytatott meg­figyelése értékes tapasztalato­kat nyújtott a tudománynak a rákellenes oltóanyagok kidol­gozására vonatkozólag. A rabokat annak idején igen kis mennyiségű olyan anyag­gal oltották be, amelyet leuké­miában (fehérvérűség) elhúnyt emberek agyából készítettek. Az oltás óta eltelt 18 hónap alatt egyetlen embernél sem mutatkoztak a betegség jelei. A kísérleteket vezető dr. Steven O. Schwartz véleménye szerint mind a 14 kísérleti személynél védőanyagok fejlődtek ki a szervezetben és ezzel alátá­masztották a tudósoknak azt a feltevését, hogy lehetséges ha­tásos oltóanyagot készíteni a lukémia ellen. Épül Poroszló Mindenki őszinte örömére járda épül Poroszlón, még­hozzá kétféleképpen. A fő­utcán új járdát építenek 75 000 forintos beruházással. Az on­nan felszedett régi betonlapo­kat más, sáros utcákba helye­zik át. 370 métert már le is raktak, amiben a falusiak tár­sadalmi munkában segítettek. VENDÉGLŐBEN — Kérem, már félórája várok egy pohár sörre. — Bár minden vendég ilyen türelmes lenne. mények arról beszélnek, hogy a szövetkezetekbe tömörült kisiparosság lelkesen, szorgal­masan dolgozik. A megyei szövetkezeti bizott­ság értékelte a kisipari szövet­kezetek versenymozgalmánák eredményeit. Határozatot hoz­tak. hogy aktívák bevonásával, a megye minden szövetkezeté­nél elkészítik az éves verseny első félévi kiértékelését. A kiértékelés alapján a második negyedévi közgyűlésen a leg­jobb eredményt elért szövetke­zeti dolgozókat jutalomban ré­szesítik. (Polgár) A „Nagy komédiás" Hatvanban est keretében fellép Kiss Fe­A kisipari termelőszövetkezetek többsége túlteljesítette termelési tervét 14 százalékkal nőtt az egy főre eső termelés mezőgazdaságii tsz-eknek vég­Tizenöt esztendő nem nagy dő, mégis emberöltőnyi ese- nényt zsúfolt bele a történe- em. A felszabadulás, amely ;gy maroknyi embert kimozdí­„Egy tanácselnök portréja66 tott napfényes jómódjából — milliókat emelt 'ki a jogfosz- tottság, a kilátástalanság vilá­gából. Kiemelte a népmilliókat s népmilliók kiemelték maguk közül azokat, akiket jónak, rá­termettnek talált a közügyez intézésére. Kocsmár Jánost, a eimapusztai cselédfiút is ki­emelte a párt 1945-ben. O lelt a földosztó bizottság egyik tag­ja. O szabdalta fel a Klár-bir- tok hatalmas tábláit és osztot­ta szét a szegény- és kisparasz- tok, a nincstelenek között. Élete? Milyen lehetett egy cselédfiú élete? Mint a többié, a hárommillió koldúsé, akik abból éltek, hogy arcuk verej­tékével eltartottak néhány nagyurat, földbirtokost. Nem meglepő, hogy Kocsmár János már tizenegyesztendős korá­ban elszegődött, hogy nem az iskolapadban ült, hanem az uraság lovait ápolta, gondozta, és istállóban aludt. így volt ez akkoriban, ez volt a jussa, osz­tályrésze mindenkinek, akit mások cselédjének kényszerí- tett a szükség. Tizenegy éven át cseléd volt. Huszonkétéves koráig. Tizen­egy esztendőn át hajnali há­romkor kelt és éjjel tizenegy órakor feküdt. Sok, nagyon sok lova volt az uraságnak. Az uraság? Kiár Sándor, földbirtokos! 1200 holdja volt Sima-pusztán. De bérelte a máramarosszigeti református kollégium birtokát is. 2000 holdat. Ott született Kocsmár János Sima-pusztán, egy szabolcsi uradalmi tanyáh, közel Nyír­egyházához. Hárman voltak testvérek. Édesapja uradalmi dohánytermelő volt. Felesben dolgozta a hatalmas dohány­táblákat Sima-pusztán. Feles­ben. De amikor elérkezett a dohánytörés ideje, megvolt a szárítás is — ő mindig a rosz- szabb, a gyengébb, hitványabb levelekét kapta. Ebből megélni nem lehetett. 1945... A felszabadulás a Kocsmár-család életében is ha­tárkövet jelentett. Lezárult életük sötét, soha vissza nem kívánt, nyomorúságos szaka­sza. Ember lett a cselédekből. Ember! Kocsmár János először a környező nagybirtokokat osz­totta fel a kisemberek között. Aztán ő lett a pártszervezet titkára Sima-pusztán. 1948-ig. Majd a Szabolcs megyei járási pártbizottságra hívták — pro­pagandistának. Hősi idők vol­tak ezek! Két kerékpárja volt a . járásnak és 103 tanyabokra. Ezeket a tanyákat járta, éve­ken át — pontosabban: három és fél éven át. A Szabolcs me­gyei járási pártbizottságról ta- 'nulni küldték. Kétéves pártfő­iskolára. Az iskola befejezése után Budapesten maradt. Az Országos Pártközpont munka­társa lett. Aztán 1954-ben a párt vidékre küldte legjobb, legtapasztaltabb kádereit. Kocsmár János elsők között volt, akik önként választották új beosztásukat. Kocsmár Já­nos Egerbe került. Az egri vá­rosi tanács végrehajtó bizott­ságának elnöke lett. Hat esz­tendeje már ennek. Mikor ünnepélyesen beiktat­ták hivatalába — örült. — Nagyon szeretem a taná­csok munkáját — mondja. Emberekkel foglalkozik. Na­ponta sokan jönnek hozzá ügyes-baj o^ dolgaikkal, akik tőle várják vélt, vagy jogos sérelmeik orvoslását. Segíteni az embereken — nemes és nagyszerű hivatás. Különösen akkor, ha az emberek .vissza­jönnek hozzá és megköszönik Miért nincs palackosott tej Egerben? Amikor kora reggel az asz- szonyok sietve szaladnak ha­za a piacról, sokat dühönge- nek a kényelmetlenül lötyögő tejeskanna miatt. Általában ilyenkor hangzik el a többi között olyan kijelentés is, hogy „persze,'a pestieket el­látják!” Az tény ugyan, hogy Pesten van az annyira óhaj­tott palackozott üveges tejből, amelyet a bolt segédmunká­sa, vagy e célra fogadott em­bere, a süteménnyel együtt, házhoz szállít. Egerben még nincs. Megkérdeztük a Tej­ipari Vállalatot, hogy mi en­nek az oka. Azt a választ kaptuk, hogy ez, igen egysze­rűen, azért nincs, mert nincs hozzá megfelelő nagyméretű helyiségsor, nincsenek gépek, mert holmi konyhamódon dugaszolni az üvegeket nem lehet. Így aztán, a gép és he­lyiség hiányában, csak a már ismert „kanna tejet” tudják biztosítani. Elmondották még azt, hogy a fejlődés afelé mu­tat, hogy a mindenképpen higiénikusabb üveges tej ke­rüljön egyre inkább forga­lomba. Ez az ötéves terv ke­reteibe bele is fér, úgyhogy ezzel a háziasszonyok néhány év múlva komoly gondtól sza­badulnak meg, házhoz fogják tudni szállítani a jól kezelt, finom tejet. Az RB-47 titka . . • A Newsweek július 25-i száminak hasonló címmel megjelent cikkéből idézünk, minden kommentár nél­kül: „A légierők kezdettől fogva azt a felvilágosítást adták, hogy az RB—47 feladata az „elektromágneses vizsgálat”, pon­tosabban az Északi-sark közelébert végbemenő mágneses elté­rések és anomáliák tanulmányozása. Ez azonban csupán „fe­dő feladata” volt annak a másik, szigorúan bizalmas megbí­zatásnak, amelyet eleve „Course X Ray”-kód név alatt vég­zett el a gép személyzete. Ez a megbízatás részben szovjet ra­darállomások felkutatása és azok frekvenciájának bemérése volt; a másik feladat a kólái térségben levő esetleges inter­kontinentális ballisztikus rakétakilövő állomások fényképezé­se.” — •—— H szocialista brigádok vezetői és oz újságírók taiálkozójáről Pénteken délután Budapes­ten, a Magyar Sajtó Házában a szocialista brigádvezetők és az újságírók találkoztak. A Vörös Csillag Traktorgyár, az Egyesült Izzó, a Duclos Bá­nyagépgyár, a Ruggyanta, a KISTEXT és még számos üzem munkásainak legjobbjai és az újságírók tárgyaltak, vitáztak és érveltek, meggyőződéssel és igaz szenvedéllyel. Varga György, a SZOT titká­ra vitaindító előadást tartott a szocialista brigádmozgalom ki­alakulásáról, jelenlegi helyze­téről. „Szocialista módon dol­gozni, tanulni és élni” talán jelmondatnak tűnik, de hűen kifejezi napjaink egyik legfon­tosabb társadalmi és gazdasági mozgalmának célját és lénye­gét. Pártunk kijelölte az utat, amelyen haladnunk kell, a párt helyes politikájának nyo­mán megteremtődtek hazánk­ban a szocializmus gyorsabb építésének előfeltételei, nőtt a dolgozók élet- és munkabiz­tonsága, egyre nagyobb előre­haladást érünk el a munkások szakmai és általános művelt­ségének emelésében. A máso­dik ötéves terv célkitűzései és a vállalatok javaslatai bizo­nyítják, hogy nehéz, de egy­szersmind nagyszerű felada­tokra vállalkozunk. Célkitűzé­seinek megvalósítására új kez­deményezésekre, minden eddiginél jobb és magasabb- rendű versenylendületre, ala­posabb szaktudásra, újtípusú emberekre van szükség. Ezért dolgoznak a szocialista mun­kabrigádok, ezt a mozgalmat kell élesztenie, elősegítenie a párt- és tömegszervezeteknek* a gazdasági vezetőknek és az újságíróknak — hangoztatta az előadó. Hogyan segítsék a vezetők a munkásokat, mit kell tenni a műszaki vezetőknek a komplex­brigádok létrehozására, az üzemvezető, a mérnökök a szocialista brigád tagjai legye­nek-e, alakíthatnak-e a mű­szakiak külön „műszakiak szo­cialista brigádját”, mi legyen az elsődleges, a termelés, a munka, vagy az újtípusú em­ber kialakítása, hogyan, mint történjen a kiértékelés, lesz-e kötelezően előírt mérce, vagy norma arra, hogy melyik bri­gád mikor és milyen időtar­tamra szerzi meg a kitüntető címet? Az oklevélen kívül megilleti-e a szocialista brigá­dokat jelvény, külön jutalom* egyáltalán előnyben részesít- hetők-e a szocialista címért küzdő brigádok? Elvi és gyakorlati kérdések, problémák, amelyeket meg kell oldani, minél előbb és fel­tétlenül helyesen, mert ezen múlik a mozgalom előrehala­dása és további sikere. A munkásokat megkérdez­ték és ők válaszoltak* bátran* őszintén, ahogy a munkások­hoz, a kommunistákhoz illik* aztán ők kérdeztek. Nem sür­gették a választ, megfontolt és becsületes feleletet várnak a SZOT-tól és az újságíróktól is, F. £, azt, amit érdekükben cseleke-? dett. Emlékszik egy dohány-j gyári munkásasszonyra... A ♦ tanácsülésen mondott köszöne- ? tét azért, hogy végre az ő la- ♦ kásába is bevezették a vizet. • A vizet, amelyre huszonöt évig ♦ kellett várnia... ? A második ötéves tervben ? városunk, Eger is jelentősen ? fejlődik... ? — Mit kap Eger a második? ötéves tervben? — kérdezzük? Kocsmár elvtársat. ? — Bevezetik városunkba is a ? gázt, ezzel emelkedni fog Eger ? lakosságának életszínvonala. ? A lakosság részére a gázt Fe-z démesről vezetjük majd hatal-? más csővezetékkel Egerbe. A { kormány és a párt a második t ötéves tervben 15 millió forin-? tott biztosított erre. Ezzel el- í indulhatnak a munkálatok. ? Eger három üzemébe — a Víz- i művekhez, a Városgondozási} Vállalathoz és a Patyolathoz? — már bevezettük, az elkövet- J kező időkben több egri gyárba ? és üzembe is bevezetjük majd | a gázt. ? Pataky Dezső } Nyolc előtt egy perccel Pénteken reggel egy sza­maros fogat ballagott lefelé az egri Széchenyi utcán. A két szamár békésen húzta a taligát, melyen hetyke mo­sollyal ült a gazdája. Hogyne, az autók és szputnyikok ko­rában megbecsülendő ez a kis ritka látványosság! A Vö­rös Csillag-mozi előtt meg­szólítja egy ember a gazdát: — Hallja-e, mozogjon, mert egy perc múlva nyolc óra, az­tán nem lehet a főutcán le­felé menni, csak felfelé! Szamaras emberünk erre összerezzent, megsuhintotta az ostort és uzsgyi! verni kezdte a szamarakat. Erre a két szamár, szinte egyszerre, megvetette a lábát az ékszer­bolt előtt, és nem ment egy lépést se. Közben elütötte a nyolcat, már érezhető és lát­ható volt az egyirányú forga­lom, amikor a szamaras em­ber két ismerőst találva a nevető emberek között, közös erővel bevontatta a fogatot az Alkotmány utcába. A két szamár röhögő pofá­val, mint a kezesbárány, bal­lagott a kocsit húzó-vonó em­berek után.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents