Népújság, 1960. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-30 / 179. szám

4 NÉPÚJSÁG 1960. július 30., szombat inst Louis Armstrong 60 éves Louis Armstrong, a világhírű né­ger dzsessz-muzsikus, most töltötte be hatvanadik életévét. Nevét is­merik világszerte, naponta. több­ször is felcsendül trombitájának vad, szenvedélyes fortéja az éter hullámain, a különböző országok rádióállomásainak műsorában. Negyvenhárom évvel ezelőtt lépett pódiumra legelőször, s azóta egy­folytában világhírű. T izenhétesz- tendös volt mindössze, mikor egy vokálkvartettet alapított. Trombi­tálni egy javítóintézetben tanult, ahová csínytevései miatt zárták. Itt olyan remekül megtanult a hangszerrel bánni, hogy azóta is csodálja a világ ..bűvészkedését", ahogyan a trombitát megszólaltat­ja. Külön karriert futott be hang­jával is... Armstrong részt vett a második világháborúban, a néme­tek elleni harcban. Akkor meg is sebesült, torkát átfúrta egy ellen­séges golyó, s azóta hangja reked­tes, mint trombitájának profundó- basszusai. Louis Armstrong most hatvan éves. Mi is üdvözöljük a dzsessz-muzsika fekete királyát eb­ből az alkalomból, (pataky) — A NYÁRI idénynapközi­ket megyeszerte megszervez­ték, ami óriási segítséget nyújt a termelőszövetkezet­ben dolgozó szülőknek. Jól működnek Heves megyében a káli, nagykökényesi és nagytályai nyári napközi ott­honok. — NAGY SEGÍTSÉGET nyújtottak a káli Március 15. Termelőszövetkezetnek az egri kisipari szövetkezetek tagjai a a cukorrépa kapálásában. Első­ként az egri Gyermekkocsi- készítő Ktsz tagsága utazott ki Kálba. s négy és fél hold cu­korrépát kapáltak meg. Utánuk a szövetkezetek tagjainak má­sik csoportja hét holdon, majd egy huszas csoport ismét két és fél holdon tisztította meg a cu­korrépát a gaztól. — AZ ÖTÉVES tervjavas­lat szerint a herédi kastély­iskola 500 ezer forint értékű felújítási költséget kap, melyből ez évben már két­százezer forintot felhasznál­nak. NÉPMŰVÉSZETI és szőnyeg­kiállítás, árusítással egybeköt­ve, Egerben, a Szakszervezeti Székház (Széchenyi utca 16.), földszinti olvasótermében, 1960. július 29-től augusztus 4-ig be­zárólag. Nyitva délután 1-től este 9-ig. Belépés díjtalan. Ha­zánk összes tájegységeinek népművészeti bemutatója. Min­denkit szeretettel várunk. — AZ EGRI KISKER 97-es árudája július 23-án teljesí­tette havi bevételi tervét, ami annál is inkább lényeges, mert a bolt ebben a hónap­ban lett önkiszolgáló áruda, s úgy látszik a bevételi terv teljesítéséből, meg is kedvel­ték a vásárlók. — HA A NAGY nyári mun­káknak vége lesz, a Hatvani Cukor- és Konzervgyárban és a helyi Petőfi Termelőszövet­kezetben egyaránt, közös kul­túrműsorokat szeretnének ren­dezni. Az üzem munkásai ez­által is segíteni kívánják a közös gazdaság kultúréletének kialakítását. — SZÉP, JÖL FELSZE­RELT kultúrházuk van a cementgyári munkásoknak Bélapátfalván. A . szín­padon — ahol eddig csak há­rom nagyerejű égő világított — most 40 darab égő van, kü­lön kapcsolótáblával. A kí­vánt színhatást a díszletek megvilágításához így köny- nyebben előállíthatják. A klubszobában a televízió mel­lett most már rádiókészülék is van — 8500 forintba került — lemezjátszóval és magne­tofonkészülékkel. EGRI VÖRÖS CSILLAG Spessarti fogadó EGRI BRODY A diadalmas olimpia EGRI KERTMOZI Különös hajótöröttek GYÖNGYÖSI SZABADSÁG ítélet magánügyben GYÖNGYÖSI PUSKIN Hovanscsina HATVANI KOSSUTH öngól HATVANI VÖRÖS CSILLAG A nagy kék országút FÜZESABONY A kis detektívek HEVES Nyomorultak (II. részi FÉTERVASARA Dulszka asszony erkölcse Egy munkásfestő képei között: Öröm és szemlélődés 27 éves, fiatal ember még Szilágyi Elek. Mindennap reg­gel 8 órától délután négyig nyomdász. Áll a nyomógépek mellett és dolgozik. S még fü­lében a gépek mormolása, mi­kor hóna alá fogja a vásznat, a palettát, az állványt és indul az egri utcákra — festeni. Munkásfestő. Tehetséges. Ko­moly és ígéretes szándékkal. Több mint tucatnyi képét lát­tam szobája falán. Egy kisebb tárlatra való anyagot. S a ké­pek? Beszédesen egyszerűek. Nem, nem találsz itt hatás­vadászó motívumokat, felszí­nes látványosságot, nem látsz könnyű értékű csendéleteket lobbanó piros virágokkal; csendéletein, melyeket eddig festett, a tárgyi világ „embe- riesülésé”-t emeli ki. Kevés csendélete, tájképe van. Az ember vonzza inkább, a mun­kásember, a munkálkodó, al­kotó élet. Művészetének éltető nagy témája a minden ízében mozduló, alkotó élet dicsérete. Festészetének gerince a gyár, a falu villamosítása, az öntöde, az állványokon serénykedő em­ber, az építő ember, a munkás hős alakja. Állandó belépő cé­dulája van a Lakatosárugyár- ba, és ismerik az egri öntödé­ben is; itt festette a Vasöntők című képét napokon, heteken át, porban és gázban, a munká­sok között. Él benne egy megfestendő élmény... Nemrég tatarozták a nyomda épületét, akkor rög­zítődött benne ez a kép. Előtér­ben egy ablak, vaspálcás kere­tekkel, az ablakon át állványok látszanak, elnyúló pallók, desz­kagerendák — puha napfény­ben —, s a képbe belelóg a malteros vedret felvonó kötél teste... Modem csendélet! Társadalmunk lényegének megfogalmazása lesz ez a kép, a hétköznapok, az építő nappa­lok egy darabját viszi vászon­ra — ami festői nyelven „meg­írva”, igen csodálatosnak ígér­kezik. És ez a legjellemzőbb Szilá­gyi Elek mostani munkássá­gára: eszmei állásfoglalásának tisztulása, a valóság új jelensé­geinek rugalmas, gyors, moz­gósító megragadására való tö­rekvés. A munka szépségeit akarja megmutatni. (S meg is mutatja!) Üj gyakorlat jelent­kezik nála, amely képes arra a művészi felnagyításra; olyan felnagyításokra, amelyben nemcsak a látvány — és első­sorban nem az! — köti le fi­gyelmünket, hanem az ábrázo­lás belső feszültsége és az ér­zelmileg magunkénak vallott szocialista jelenkor emberi nagysága. Nemrég a felnémeti Petőfi Termelőszövetkezetben töltött egy hetet festőszerszámaival (szabadságát töltötte itt, sza­badsága idején is csak festett, betegen, magas lázzal!) Miért tette ezt? Azért, hogy társa­dalmunk építésének, a paraszti élet átalakulásának jelenlegi szakaszát emberközelben, lé­nyeges összefüggéseiben és lé­lektani pontossággal tudja áb­rázolni. Sok-sok képet festett az egy hét alatt, félig kész vászna­kat, vázlatokat hozott magá­val. Ezek a képek a munka grandiózus szépségeinek hirde­tésére vállalkoztak. A vállalko­zás — úgy érzem —, sikerült! Akár a fagörgetőket, a kaszát kalapáló parasztot, a kapálgató tsz-asszonyokat vitte „spakli”- jával a vászonra. Felrakott színei élőek, levegősek. A falu villamosítása ... Ér­dekesen tárja szélesebbre sze­münk előtt Szilágyi Elek e fes­tői témakörnek cselekmény­hátterét. Este a falun című ké­pe: egy ház előtt egy férfi és egy nő elválásának pillanata, a férfi a hídon át balfelé, a nő jobbra indul; e két alak között, szinte felezve a képet, villany­oszlop emelkedik az égnek (mint egy eleven felkiáltójel!), s az oszlopról nyár-meleg sár­ga fényt szór a ház homlokza­tára, az elváló két alakra egy villanylámpa ... Nem hibátlan ez a kép, de hibái ellenére is, értékes! Naív és felületes em­berábrázolási eszközökkel mu­tatja a falu felemelkedése fo­lyamatának egy részletét, egy jellemző részletét. Fontos erőt kölcsönöz e műnek viszont az a festői-intellekthális tárgysze­retet, amivel egységbe — az értelmileg megindokolt érzelmi azonosulás egységébe — fog­lalja a pesszimista-optimista mozgású kompozíciót. A színek skáláján vitatkozni lehet, erő­sen kidolgozásra szorulnak még, de rögtön meg kell itt je­gyezni — jelentős állomás a munkásfestő eddigi pályáján ez a kép." Jelentős állomás, mert nemcsak a becsületes szándékokról beszél Szilágyi Elek képe, hanem a nyíltan kimondott művészi program vállalásáról is számot ad. Sikerült alkotás a „Kapáló asszonyok” című festmény. Ritmusa van a vonalaknak, mint egy zenei hangsornak. Melódiája van. A kapáló asz- szonyok alakjának hullámos vonalát a hegyek vonulatában vezeti vissza. A mondanivalót — a paraszti élet átalakulásá­nak mondanivalóját —, konk­rét és Időszerű kompozícióba fogta — stilizált formakezelé­sével is friss, jelenkori atmosz­férát teremtve. Elsősorban a művészi tapasztalat hiányának tudható be, hogy a szép, új pa­raszti élet dicséretét mégsem tudja tökéletesen érzelmi kö­zelségbe hozni az emberhez; alakjai a hálás motívumért vannak és nem a motívumok születtek a bennük leginkább megtestesíthető eszmei tarta­lom közvetítésére. (Ellentétben a Fagörgetők c. képével, e mű minden egyes figurájában — a kritikai realizmusra oly jel­lemző — mély, igaz ember­tisztelet zeng.) A munkásokról festi legtöbb képét Szilágyi Elek. Vasöntők című alkotását — amely még itt függ szobája falán —, a me­gyei tanács megvásárolta. Meg­kapó erejű kép ez. A vasöntők gigászian nehéz munkáját va­lóságosan tükrözi vissza. Egyet róhatunk fel e mű kapcsán az egri munkásfestőnek, azt, hogy a munkások lélektani ábrázo­lásával adós maradt. Megkapóak Szilágyi Elek tájképei is — bár nem ez az igazi területe — e témakörből született alkotásai nemcsak a gyönyörködni vágyó szemnek tetszenek. Ezek a képek — egy- egy utcarészlet, házsorok, épü­letek — a mai ember optimis­ta-romantikus vallomása arról a városról, amelyet szeret; oly­kor derűssé, máskor komorrá, hangulatossá transzponálja ké­pein a mai Eger táji környeze­tét. Fiatal és nem „befutott” festő. Inkább tehetséges ígéret. Sok­sok elvégezni valója van még, sokat kell tanulnia — főleg anatómiát —, például megta­nulni kezet rajzolni. Sokat kell pótolnia! De van akaratereje ehhez. Lelkes értelemmel kö­veti a hétköznapok lírai szépü­lését, epikai nagyszerűségét. Pataky Dezső Újdonságok az Anyák boltjában Megérkeztek az őszi holmik az Anyák boltjába. A régi gyapjú pulóverek és kardigá­nok mellett, nagyon szép, köny- nyen mosható műanyagpuló­vereket lehet kapni. A nők számára pasztelszínű gyapjú­kardigánok és újszerű danulon- műanyagpulóverek érkeztek.­Leánykák számára megérkez­tek az iskolaruhák és köté­nyek, sőt már az iskolatáskák is. Persze ezek mellett még megtalálhatók a szép nyári holmik, a napozók, a fürdőru­hák és a strandkendők egy­aránt. I960. JULIUS 30., SZOMBAT: JUDIT 230 évvel ezelőtt, 1730. július 30-án született JELKY ANDRÁS, a vilá­got járó bajai szabólegény. Német­országba vándorolt ki, majd onnan a katonatoborzók elől Algériába menekült, ahol rabszolgának adták el. Innen megszökik és hajón Ba- táviába. majd Ceylonba kerül. 1770-ben a holland kormány japáni követe lett és Japánból tér vissza ismét hazájába. Kalandos életét Hevesi Lajos írta meg népszerű if­júsági regény formájában. Jelky 1783-ban halt meg. 480 évvel ezelőtt, 1480-ban szüle­tett PETER HENLEIN német tech­nikus, aki az 1500-ban szerkesztett NÜRNBERGI TOJÁS nevű készü­lékével — melyet alakjáról neveztek el így —, a zsebóra feltalá­lója lett. 1903. július 30-án tartották meg az Oroszországi Szociáldemok­rata Munkáspárt II. kongresszusát, melyen Lenin és a bolsevikok a munkásosztály újtípusú, forradalmi, marxista pártjának az alap­jait rakták le. 40 évvel ezelőtt, 1920-ban e napon tartották meg Moszkvában a kommunista nők első nemzetközi kongresszusát. (Medgyessy Ferenc: JELKY ANDRÁS szobra, Baján.) Nyári dolgok ív. A szódavíz Nyári témák nyomába szegőd­ve, bandukoltam az egri szikvíz- üzem felé. A bíró­ság előtti utcai emelkedőn eszem­be jutott és mór- fondirozásra kész­tetett a régi köz­mondás: Veri, mint szódás a lovát. Ugyan honnan is indult ez a szólás­mondás. Bizonyá­ra a kocsma előtt megjelenő, a kocs­mában ivó szódás- kocsisról indulha­tott ez a közked­velt szólás. Arról az emberről, aki lerakta ugyan a szódavizes ládát, de nem hagyta ott a kocsmapultot ad­dig, amíg be nem rúgott és akkor boldog önkívületé­ben nekitámadt a saját lovának. Szé­les gyakorlat lehe­tett ez, hogy köz­mondássá dagadt. — Ma már nincs így — mondja Mi- nárovics Szilárd, a szikvizüzem veze­tője. Kincs Kál­mán, Schiller Im­re, meg a többiek, évek óta szorgal­masan és megbíz­hatóan hordják ló­fogataikkal a szik­vizet. A kánikulai időkben igen nagy mennyiséget. Ami­kor a hőmérő hi­ganyszála feltor­názza magát 30 fo­kon felülre, a napi 40—45 hektoliteres teljesítmény sem ritka. A szikvízüzem- ben három lány és egy asszony tölti a szénsavat a literes üvegbe — vízzel együtt. Az egri víz meleg — mondja Minárovics — és ezért nem veszi be egyenletesen a szénsavat. így az­tán megtörténik, hogy olyan helye­ken és olyan eset­ben, amikor a ki­szállítás után azon­nal jégre teszik a szódát, a jégről le­vétel alkalmával robban az egyéb­ként ártatlan jó­szág. Azt ajánlja, hogy a kivitel után az italboltok és a presszók alkalma­zottai várjanak a jégretétellel húsz percet, az üvegben levő vegyület meg­nyugszik és akkor a robbanást el le­het kerülni, meg lehet előzni. Az árukihordó- kat figyelem mun­ka közben. Tizen­öt-húsz méterről cipelik a 35—40 ki­lós ládákat, amik­ben tíz üveg fész­kel. Egész napra állandó gyakorlat­nak nem kis dolog. Főként kánikulá­ban. — Megszoktuk már — mondja Kincs Kálmán évek óta csináljuk. Reggel hatkor kez­dünk, este hatig folyik a munka, mert a rendelőket ki kell elégíte­nünk. Szombaton bizony este nyol­cig—kilencig is ÚU ban kell lennünk, mert a vendéglá­tók meg a kiske­reskedelmi boltok sürgetik az árut. Az irodán azt is elmondják, hogy az árukihordó szó- dáskocsisok ha­vonta 1600—1800 forint körül keres­nek. De a munka, amit végeznek, sem kisebb a ke­resetnél. Erre gon­doljanak azok, akik a presszó­asztaloknál, a ven­déglőkben borral vegyítve isszák a gyöngyöző „puk­kanó vizet". (farkas) Ott ballagtak egymás mellett a sétányon, mindketten kissé fenn­tartott orral, ráérősen, néha-néha megtorpan­va, mintha egy követ akarnának kikerülni. Pedig csak egy gondo­lat volt, az egyiké, aki beszélt... — Mert nézd, te is láthatod, van szemed, éppen úgy, mint ne­kem, hogy tiszta tüle­kedés az egész élet. Na, ugye? Az ember meg­születik, s már tüleke­dik, kapaszkodik a mellért, a cuclisüve­gért, s ez így megy egé­szen ... Nos, igazad van, a halálért nem tü­lekszik senki. De alap­jában véve ez sem igaz, gondolkozz csak egy pillanatra•' az a bizo­nyos, hősiesség, el­szántság, amely a há­borúban győzelmet hoz, vagy hírnevet, akár a megmaradtnak, akár a megholtnak, voltakép­pen nem más, mint tü­lekedés — a halálért. — Nevetséges. Nem akarok gladiátor lenni, aki felett egy hüvelyk­ujj, a recipe 'ferrum győzhet. Inkább va­gyok néző, aki akkor hunyhatja be a szemét, amikor akarja, elfor­dulhat, ki is mehet, ha túlságosan vérgőzös az aréna és nyugodtan ro­pogtathatja a tökma­GYURKÖ GÉZA: Jliídltájiió got, mert jegyét meg­váltva, ehhez is joga van. Mi közöm hozzá, hogy amíg én a tökma­got Toppantom össze, addig mások egymást. Én ezt választottam, ők azt. Nem igaz? Na lá­tod! Egy levél hullt le a fáról. Korai levele a még távoli ősznek. — Na, itt van ez a le­vél, látod? Lehullt. Ha felnézel a lombokra, észre sem veszed, hogy onnan hiányzik egy le­vél. Igen, ha mind le­hull, az más, azt én is észreveszem, más is, dehát a lényeg az, hogy akkor legalább én le­gyek az utolsó levél, hogy jól kapaszkod­jam, hogy jól meghú­zódjam a többiek háta mögött. Ez világos ? Persze, hogy az. Nem törődhetek mással, ha magammal akarok tö­rődni. Ö, te nem is tu­dod, hogy azért milyen fáradságos, milyen ne­héz és küzdelmes, hogy az ember csak magá­nak maradjon. Dehát semmit se adnak in­gyen, s kegyetlen para­doxon, hogy tülekedni kell, mert nem akarok, mert kívül akarok ma­radni a tülekedésen. — Különben igen jól megvagyok így egye­dül. Felelősség? Üres szó, megtépett zászló, amely mögé még min­dig fel tudnak sorakoz­tatni ejnbereket, akik hisznek az ilyesfajta varázsigében. Sámá­nizmus, igen, ez a fele­lősség: igéző szó, bűbáj, amely megkavarja a józan gondolkodást, s tévútra viszi az em­bert. Megállt egy pillanat­ra, megállt a másik is, egy gondolatot kerül­tek ki, óvatosan, ne­hogy megbotoljanak benne, s emiatt kizök­kenjenek, vagy inkább csak az egyik ne zök­kenjen ki a morfondi- rozásából. — Kérem, ön felelős­séggel tartozik beosz­tottjaiért ... Kérem, ön felelősséggel tartozik családjáért... Kérem, ön felelősséggel tarto­zik ezért, azért, ama­zért ... Hihetetlen fá­rasztó és amellett rend­kívül naiv dolog az egész. így gondolod te is, nemde? Ha ő is fe­lelősséggel tartozik, ha rá is vonatkozik ez a bűbájos, vajákos szó, akkor micsoda circulus vitiosus, hogy én meg ő érte. Minek akkor az egész? Az ő felelőssége megsemmisíti az én fe­lelősségemet és viszont. Nem, barátom, itt olyan kiáltó az ellentét, hogy nem kell különö­sebb filozófus elme fel­oldani ezt az ellentétet: az egész egy nagy marhaság. Hiába nézel így rám, igenis, az egész egy nagy marha­ság ... Az úton egy gyerek rohant végig. Cél nél­kül, pontosabban a ro­hanás gyönyöréért. — Állj csak meg egy pillanatra. Figyeld! Mindjárt orra bukik. Már előre látom, hogy ebből az eszeveszett ro­hanásból bukás lesz... Na, mit mondtam? Hát nem megmondtam? Igazad van, rászólhat­tam volna, állj meg, fiam, mert orra buksz. De ez teljességgel med­dő dolog lett volna. Először is, úgysem hallgatna rám, másod­szor meg, ha most nem . is rohant volna tovább, megtette volna később, s az orrabukás, bömbö- lés úgysem marad el. így viszont megmaradt nekem az a tudat, hogy képes voltam megjósol­ni tragédiáját, s nem bosszant az a felesleges érzés, hogy szóltam és lám, mégsem hallgatott rám. — Hogy megmagya­rázzam neki... Lári- fári, ez olyan ostoba pedagógia. Fecsegés a pedagógia mindenható­ságáról, meg egyebek­ről. Különben is, ha hinni lehet a tudósok­nak, az ember magától tanulta meg, hogyan le­het tüzet csinálni és ol­tani, hogyan lehet ke­nyeret dagasztani és öl­ni. Tanulja meg ő is, saját kárán, hogy úgy mondjam, szemléletes módon. Annak hinni fog. Nekem nem. Én se hinnék, miért hinne ő. Szembefordult a má­sikkal és úgy kérdezte: — Nos, hát ennyit ér a felelősség, meg a töb­bi kiagyalt emberi ka­tegória. Mit szólsz hoz­zá? A kutya megrázta a fejét, szorította a nyak­örv — és nagyot ásítva, felemelte egyik lábát, aztán dolgát végezve, kaffantva kapott egy légy után. Illetékesek figyelmébe Sok a panasz Kompolíon a földművesszövetkezet fel­vásárlójára. A helybeli ter­melőszövetkezet tagjai 15 holdon kertészkednek. Ter­mésük értékesítésére szerző­dést kötöttek a helybeli föld­művesszövetkezettel, azon­ban a felvásárlás nem zökke­nőmentes. Volt rá eset, hogy a felvásárló nem vette át a frissen szedett terméket, mert szabadságon volt, vagy nem tartotta alkalmasnak az idő­pontot. Kijelentette, hogy „most” nem ér rá ezzel fog­lalkozni. Volt olyan eset is, hogy a termelőszövetkezet áruját másodosztályúnak mi­nősítette. A szövetkezetiek nem nyugodtak ebbe bele, hanem elvitték ugyanazt az árut a káli MÉK átvevő hely­re, s ott elsőosztályúként át is vették. Sok a panasz a tej át­vételére is. A helyi átvevő a tej zsírtartalmát 3,5 százalék­ban állapította meg, ugyan­akkor a tejellenőr kimutatta, hogy 4,2 százalékos. A kompolti szövetkezet tagjai segítséget kérnek pa­naszuk elintézéséhez.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents