Népújság, 1960. július (11. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-30 / 179. szám
1960. július 30., szombat NÉFÜJSAß 8 Építőiparunk gépesítése .,, hogy Sin bíboros, Génua érseke, pásztorlevelet adott ki, amelyben kijelentette, hagy a nők által viselt szűk nadrág „megváltoztatja a nők lelkivilágát és bűnös hajlamok kifejlődéséhez vezet", . Nem kell ezen csodálkozni, hiszen Siri bíboros olasz, \ ennélfogva a magyar köz mondásokat nem ismerheti. Ha ismerné, akkor tudná, hogy nem a ruha teszi az embert bűnös hajlamúvá, hanem a társadalom, a kapitalizmus! Siri bíboros azt is felrótta a halásznadrágnak, hogy a „gyerekeknél aláássa az édesanya iránti tisztelet érzését". Szerintem ez se megy! Láttam én már nem halásznad- rágos nőket is, akikben szikrája sem élt a tiszteletnek, sőt: a női szeméremnek sem! A nadrág — ez esetben a halásznadrág! — nem befolyásolja az emberi jellemek alakulását. Ez az „ex katedra" kijelentés, még egy pápai bíborostól is, szellemi elégtelenségre vall.,. — kyd —■ A felszabadulás óta eltelt Időben építőiparunk jelentősen hozzájárult hazánk gyors gazdasági és kulturális felemelkedéséhez. 1950 óta felépült 82 országban 100 gyár, ennél is többet bővítettek, kiépült gépállomások hálózata, tanya- központokat létesítettek szocialista mezőgazdaságunk részére és felépült mintegy 300 000 lakás- De a második ötéves terv időszakában építőiparunkra az eddiginél is nagyobb feladatok hárulnak, mintegy 150 milliárd forint értékű építési munkát kell elvégezni és 250 ezer lakást kell felépíteni -— állapította meg a Központi Bizottság határozata. Intézkedések születtek arra is, hogy a második ötéves terv időszakában az építőipar kü lönböző munkafolyamatait, i szerelő és a befejező munkákat gépesíteni kell, á'géppark teljesítőképességét a jelenleginek kétszeresére kell emelni, jelentősen fokozni kell a hazai gépgyártást és a szükséges építőipari gépek külföldről váló behozatalát. Megnéztük az ÉM Heves megyei Állami Építőipari Vál” lalat jelenlegi gépesítését és a gépek kihasználását. Ez év június 30-án az egy főre eső építőipari lóerőszám 0,425 volt, ezzel szemben január elsején 0,595 volt a gépesítettséget jelző mutatószám. Az elmúlt három-négy év alatt állandóan csökkent a gépesítés, mert a dolgozók létszáma sokkal gyorsabb tempóban fejlődött, mint a gépek állománya. Ez a tény semmiesetre sem hatott kedvezően a termelékenység emelésére. — Kevés a gép, bizony nagyon kevés —- panaszolták a gyöngyösi magasépítőnél, - de a minisztérium illetékes osztály- vezetője is elismerte, hogy a Heves megyei Állami Építőipari Vállalatnak az országos átlagnál jóval kevesebb gépe van. Milyen fontosabb gépekkel rendelkezik? Mindössze nyolc rövid szállítószalag, egy darab (csak 100 literes) betonkeverő, három agregátor, egy öttonnás autódaru, három vibrátor szerepel a nyilvántartásokban és nincs több az építkezéseken sem, mert ebben az évben már nincsenek kölcsön- gépek, a vállalat tulajdonába adták a korábban bérelt gépeket. Majdnem kimaradt valami a felsorolásból. Tavaly őszszel kaptak két háromtonnás autódarut, de ezt lényegileg csak a tavasszal kezdték használni. Akad még egy-két kisebb gép, de az egyáltalán nem jelentős, alig haladja meg a szerszám fogalmát. *iiiiiiiii»iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii»iii»i"ii'iiiiiiiiiii"i"iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiii:iiiiiiaiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiii!iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiii iiniiiiiiiiiiininiiiiiKiai.iiiiHiHiiiiiiiHiMKiaKiiiineniiiaiiiiiiiiiMiiish Közel kétezer ember dolgozik a gyöngyösi vállalatnál, sok helyen építkeznek, a gép hiányon úgy igyekszenek segíteni, hogy a legnagyobb építkezésekre összpontosítják a meglevő gépállományt. Amint egyik helyen végeznek, máris átviszik a habarcskeverőt, á forgódarut a másik építkezésre, a" lehetőségekhez képest jól kihasználják a gépeket. Mennyi a gépek kihasználási százaléka? Az elmúlt negyedévben 68,2 százalék volt. Persze akad kevesebbet használt is, például a piopérdaru. Ez villanyáramra működik, többnyire csak a vasútállomási rakodókon üzemeltetik, tavaly a tsz-építkezéseken kézierővel rakták fel a gerendákat. / A 08,2 százalékos gépkihasználási százalékkal egy kis baj vap. Ugyanis csak egy műszakra számították, vagyis a tényleges mutatószám csak 22,7 százalék. Úgy véljük, nagyon időszerű lenne megvizsgálni és ahol lehetséges feltétlenül be kellene vezetni építőiparunkba is a kétműszakos termelést, mert ezzel sokkal jobb lenne a gépek kihasználása, lerövidíthetnék az építkezések határidejét. Amíg bérelt gépeket használtak, a műszakiak és a kezelők nem sokat törődtek a gépek karbantartásával, ésszerű használatával és kímélésével. Sok vita volt a használati díjak, az érkezett és visszaküldött tartozékok miatt, az építkezéseken nem volt gazdája a drága gépeknek, de ennél is nagyobb baj, hogy országos viszonylatban — és Gyöngyösön is — nagyon elhanyagolták a gépkezelők képzését. Jelenleg Heves megyei Állami Építő ipari Vállalatnál is kevés a megfelelő képesítéssel rendelkező, jó gépkezelő. Legfőbb ideje volt, hogy pótolják a mulasztást. Áprilisban indult egy tanfolyam, augusztus közepén vizsgázik mintegy 50 gépkezelő. A javításokra és a kötelező karbantartásokra is nagyobb gondot fordítanak már, hét ember dolgozik a gépműhelyben, és ha szorít a helyzet, a három autójavító is kisegíti őket. Nem köpnyű feladat, de a második ötéves terv időszakában nagy lépésekkel kell elö- revinni építkezéseinken az ipari módszereket, vagyis meg kell valósítani az előregyártott szerkezetek alkalmazását, szélesebb körben be kell vezetni az előregyártóit fal-, födém- és más épületszerkezetek használatát, Természetesen mindez nagyarányú gépesítést követel meg. A gyöngyösi vállalat műszaki osztálya a napokban fejezte be a jövő igényeinek megfelelő beruházási programot és ezzel kapcsolatosan kidolgozták a gépesítés tervét is, A tervjavaslatokból kitűnik, hogy rövidesen sokkal több gépkezelőre lesz szükség, érdemes tanfolyamra jelentkezni és tanulni, mert a gépészek nélkülözhetetlen és megbecsült munkásai lesznek az átszervezett, modern építőiparban. Fazekas László Képviselők a munkások kősóit — BEFEJEZTÉK Egerben az Úttörő utcai munkásszállás építkezését. A munkásszállásra emeletet is húztak, és most már a város e pontján korszerűen ’ berendezett, csinos külsejű otthon várja az építőipar dolgozóit. Kitört az Etna — Anyu! Anyu, képzeld, kitört az Etna! — ezzel rontott békés mosogatásom kellős közepébe hatesztendős lányom. — Na! kitört. És? — kérdezem, — És elmenekült egy csomó ember. — Hát akkor nincs is semmi baj. Az ügyet lezártuk. Már a lábasokat sikáltam kevés igyekezettel, mikor újra előkerült gyerek. — Anyu! Mi az az Etna? — Az egy tűzhányó, Olaszországban. Olaszország már egyszer szerepelt a kérdéslistán, így azt kikapcsolva másról kezdett drága csemetém faggatni. — És mi az, hogy tűzhányó? — Ide figyelj, Éva! — letettem a csutakot és leültem. — Én elmondom neked röviden, ha megígéred, hogy nem kérdezel többet! — Jó. — Hát az úgy volt, hogy valamikor a földünk izzó folyó láva volt, aztán lassan a forgás következtében megkeményedett a külső kérge, és... — Anyu, ezt Ádám bácsi nem így magyarázta! — Akkor kérdezd meg őt! — Na mondd tovább! — Hát aztán a föld belsejében csak maradt ilyen izzó anyag, — Anyu, mikor lesz ebből tűzhányó? — Ne zavarj folyton, mert nem ebből lesz a tűzhányó, de ezt tudni kell hozzá. Szóval aztán a hegyek kigyürődtek a föld felszínéből... — Miért ki, miért nem össze? —... (meddig számolt Napóleon?) Mert ki! Na! Aztán voltak olyan hegyek, melyek,.. — Édesanyám, ezt majd megtanulom az iskolában! Mondjad már az Etnát! — Hát az Etna Olaszországban van, tűzhányó hegy, és most kitört, és a többit, igazad van, majd megtanítják veled az iskolában! — elvégre nekem is vannak idegeim, ezzel kisöpörtem lányomat az ajtón, mire az udvarról visszaszól: — Ügy látom én, így keletkezett a tűzhányó, mert ha valamit kérdezek tőled, rögtön kitörsz te is, mint az Etna! Elszaladt. Most ilyen esetben mit javasol a magas pedagógia? (ádám) | A N{1VEK~ költöttek, de a _____________ történet igaz. A tö rténet szereplői nem fial a-, !ok, ahogy mondani szokták, megették már kenyerük javát: gyermekeik, sőt unokáik is vannak. Az életben sokat próbáltak, nem egyszer, de nagyon sokszor szükségük volt életük során józan ítélőképességükre. És az ész, a létért, a boldogulásért való küszködésben soha nem hagyta cserben őket. Csak most! Amikor már boldogulnak is, amikor már a gyerekek kirepültek, amikor már kevesebb a gond, nem kell éjszakákon át töprengeni, hogy is lesz holnap. És most, a józan ítélőképesség fölött, — reméljük, csak ideiglenesen — győzött az önzés, a makacsság. A bosszúállás, a rosszindulat ördöge költözött két emberbe és ez a két ember megfertőzte környezetét, ellenséget csinált a barátból, gyűlöletet hintett el ott, ahol azelőtt az egymás megbecsülése, a segiteniaka- rás, a jóindulat, a békesség uralkodott. Íme a történet: Húsz évig éltek jó szomszédságban. Kiss Dénes és Mészáros Péter. Ez a szomszédság olyan volt, hogy jobbat talán elképzelni sem lehet. Együtt summáskodott a két családfő. Ha szűkében voltak valamiben, dehogy fordultak volna máshoz, mint egymáshoz. Megosztották az utolsó falatjukat is. Közös volt a gond, és közös volt az öröm. Amikor Kiss Dénes felesége szült, az első tányér meleg levest Mészárosnétól kaptaj A Kié a „pJgófiiüy^ ? gyerekek kinőtt holmijának mindig akadt gazdája a másik családnál. Ha az egyik családban beteg volt valaki, a másik is viszont tett és az öröm egyidejűleg költözött mindkét családhoz, megosztották azt is, nemcsak a bút, a gondot. Egymás mellé parcellázták ki 45- ben a földet Kisséknek és Mé- szároséknak is. Segítették egymást a munkában, a betakarításban és amikor a szövetkezés ideje eljött, megkönnyítették a döntést is egymásnak. Az egész falu látta és tisztelte a két család barátságát, s ha valahol a szomszédok cívódtak, őket hozták fel példaként: nézzétek Kisséket, Mészárosé- kat, úgy kell élni, ez a jó szomszédság. már csak a múlté. Ez az öröknek hitt MINDEZ és az idő próbáját is kiálló jó szomszédi viszony egyik napról a másikra szétesett és a két család egy nagyon jelenti lépést már nem együtt tett meg, nem egy szövetkezetét választottak, mert közben összevesztek. Vajon mi okozhatta, mi dönthette romba- ezt a barátságot. Milyen erő bizonyult erősebbnek ennél a hosszantartó, szinte testvéri barátságnál? Látszólag semmiség: egy kasza, egy közönséges kasza, amely bármelyik falusi földművesszövetkezetben kapható. Érthetetlen, ugye? Igen, érthetetlen, ha felületesen csak ezt a dolgot vesszük figyelembe. De nem ez a kasza az igazi ok, ez csak egyszerű megtestesülése a két család lelkivilágának. Az történt ugyanis, hogy az elmúlt évek alatt a két család szívesen kisegítette egymást különböző szerszámmal is, amely a föld megműveléséhez kellett. Így voltak a kaszánál is. És most mindkettő azt állítja, az ő tulajdona, ő vette. Az egyik alkalommal Mészáros egy hajnalban átszólt Kissékhez. Adjátok már át a kaszámat, mennék kifelé a lucernát levágni. De éppen Kiss is odakészült, válaszolt hát: most nem tudom kölcsönadni a kaszámat, mert nekem is vá- gatlan a lucernám. Kié hát a kasza? A kora hajnali csendet felverte a két ember vitája, aztán bekapcsolódott a két feleség is. Melyik sértette meg először a másikat, ki tudja? Mindkét gazda magáénak vallotta a kaszát, a két asszony pedig egymás szemére hányta mindazt, amit eddig jót tett a másikkal, sértve, megalázva egymást. A környék előtt folyt ez a párharc, és aki egy kicsit is ismeri a falut, az tudja, ilyenkor nehéz a retirálás. Vélt igazság, büszkeség, makacsság és sértés csapott itt össze, és az eredmény: a két család örökös ellenségnek kiáltotta ki egymást. Lám, mondhatná valaki, még ma is van fülemüle-por. Igen, de ha valaki úgy látja, akkor lássa azt is, van azért, mert még sok emberben él a per okozója ma is, és az nem más, mint: az enyém, az én tulajdonom. Kit illet a rigó- fütty, kié volt a kasza, nem tudni. De a ragaszkodás, a lemondás az enyémről, hogy ez a mienk legyen, nem könnyű dolog és néha bizony ilyen konfliktusokkal is jár. A MÉSZÁROS-1 ^ beszél egymással. Még a kis unokákat is megnyerték: ne köszönj Mészáros bácsinak, ne köszönj Kiss néninek. De nem köszön egymásnak a közeli rokonság sem. Mindkét oldal tartja a haragot. De egy idő óta már enged a feszültség. Mészáros — ha a felesége nem látja — köszön Kissnének és Kiss és Mészáros is üdvözlik egymást, — ha az asszonyok nincsenek a közelben. Valamit már engedett a feszültség. De annyira még nem jutottak, hogy abbahagyják egymás becsmérlését és hogy ehelyett összejönne a két csa Iád és megpróbálnának békességet kötni, félre tenni az önzést, a makacsságot, a családi háborút és elővenni a józan ítélőképességet, a jóindulatot, az egymás megbecsülését. Nem, mert mind a két családban erősebb az önzés, a túlhajtott büszkeség. Ebből kellene engedni a két régi jó szomszédnak. Hisz van már kasza helyett kaszálógépjük mindkettő j üknek. Papp János Szakosíts Árpád és Molnár Erik országgyűlési képviselők a csiszolóműhelyben, ahol a szebbnél szebb vázák és poharak készülnek. Rátkai Ferencné, Rónai Sándor és Putnoki László országgyűlési képviselők az exportra készített poharakat tekintik meg. ■ Galyatetőre is ellátogatott a képviselőcsoport. — Baría András, s Molnár Erik elvtárs a bőséges étlapot nézik a Galya-szálló éttermében. Balesetelhárítási filmvetítések az egri gyárakban A Szakszervezetek Megyei Tanácsának munkavédelmi csoportjának kezdeményezéséré egészen új formáját vezették be a baleset elleni védekező oktatásnak. Először még csak tervezgettek, hogy filmvetítéseket tartanak olyan helyeken, ahol a legtöbb a baleset, de megfelelő filmeket nem tudtak beszerezni. Érdeklődtek a baleseti oktató filmek után, míg végül kapcsolatot teremtettek a SZOT munkavédelmi Tudományos Kutató Intézet propaganda osztályával, ahonnan ezentúl rendszeresen kap oktatófilmet a Heves megyei szakszervezet. Már eddig 11 baleseti oktatófilm érkezett a szakszervezethez és először az egri gyárakban megkezdték a filmvetítéseket. „Játék az élettel", „Büntetlen bűnösök" című filmek nagy sikernek örvendenek a munkások között, meri színesen, élményszerű eseménysorozatokkal mutatja be, milyen veszélyt rejt magában a felelőtlenül végzett munka. A Budapesti Haj tómű gyár egri telepién is 150 munkás tekintette meg az oktatófilmet, munkaidő után. Szerdán a Lakatosáru gj^árban indult meg a filmvetítőgép. pénteken délben az egri dohánygyár kultúrtermében vetítettek oktatófilmet
