Népújság, 1960. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-29 / 178. szám

1960. július 29., péntek NEPOJSÄO 3 Biztató hírek a domoszlói Mátragyöngye Tsz-ből Domoszló ez év január 26­án alakult át tsz-községgé és közös gazdasága a Mátragyöii- gye nevet kapta. A tagok sze­retnék, ha a termelőszövetke­zet valóban a Mátra gyöngye lenne, ezen fáradoznak min­den erővel, hisz nem kis terü­leten, 3413 kataszteri hold mű­velésre alkalmas szőlő- és szán­tóterületen alakult meg a gaz­daság. Az új esztendő nem in­dult rosszul, nagy volt a neki­buzdulás. Később a tapaszta­latlanság néha még kiütközött, például a háztáji szőlő zárt­körzeti kijelölésének elnapolá­sánál. Sokan részes alapon akarták elvégezni a kukorica ápolását, a kalászosok aratá­sát is. Ez utóbbiaknál a sarká­ra állt a vezetőség, így végül minden munkát munakegység- re számoltak el, a rétek kaszá­lásának kivételével. Ez ugyanis a permetezés időszakával esett össze, s emiatt egyharmados részébe kellett kiadni. A ré­szes kaszálás idején meggyor­sult a munka és be is fejező­dött az aratás megkezdéséig. Még ilyen viszonyok között is csaknem 35 vagonnyi szálasta­karmányt takarítottak be a ta­gok a közösbe, s a háztáji gaz­daságok nagyrétét is kielégí­tették a részesedés révén. A szőlők permetezése, kötö­zése, az említett kisebb bajok ellenére már a legnagyobb rendben, minden zökkenő nél­kül ment. A brigádvezetók rendszeresen közölték, hogy hol, mikor kerül sor a perme­tezésre, s a lajtok mindig idő­ben jelentek meg a lével a brigádterületeken. A tsz-nek jelenleg mintegy 50 hold területű, nagyon jó kertészete van, amely heten­ként 6—8000 forintot hoz a gazdaságnak. A kertészet ered­ményei révén a Mátragyöngye Tsz szerződött paradicsom, paprika, zöldbab, zöldség, sár­garépa és dinnyefélék szállítá­sára. Ezen kívül amit a MEK nem vesz át, az Özdon létesí­tett standon értékesítik. A tagok ebben az évben 8 hold almát és 10 hold kajszi- barackot telepítettek, s az ál­lattenyésztés fejlesztésére újabb sertéskutricákat építet­tek. Ezzel eddig mintegy 250 sertés részére biztosítottak fé­rőhelyet. E munkákkal egy- időben 27 hízottmarhát már el is adtak az államnak. Az aratás július 16-án befe­jeződött, s megkezdődött a cséplés is. A kombájn eddig mintegy 4 vagonnyi termést csépeltei. A tagok a cséplőgép alól kapják a terményt, az ed­dig elvégzett munkaegységre előlegként, munkaegységen­ként 2,20 kilót. Az aratással és behordással egy időben megkezdődött a tar­lóhántás is. eddig mintegy 160 holdnyi területet szántottak fel a jó őszi szántás előfeltéte­leként. Közben a tagság egy része folytatja a 150 férőhelyes sertéstér építését az új tanya- központban. Megkezdődött a jövő évi vetésterv összeállítá­sa is és a legközelebbi vezető­ségi ülésen már eldöntik, hogy a vetésforgók alapján, hogyan legyenek kialakítva a táblák, hiszen ebben az évben még apró parcellákkal kellett bir­kózni. A termelőszövetkezet jövő évi tervei között 50 hold új, főként csemege, rizling, és a domoszlói muskotály hírnevét öregbítő szőlőfajták telepítése szerepel. Emellett 30 holdon málna telepítését is tervezik, hiszen az idén is jó jövedelmi forrás volt. Mintegy 8—10 holdnyi területen újabb olt­ványtelepet létesítenek jövőre — a már meglevő mellé. Más, nagyobb tervek is ta­lálhatók a Mátragyöngyében. Á felsőbb szervek támogatását kérnék például két 100 férőhe­lyes magtárpadlásos istálló építéséhez. A domoszlói Mátragyöngye Tsz-ben jókedvvel folyik a munka. Érthető, mert minden­ki reméli, hogy az aszályos időjárás ellenére a munkaegy­ség nem lesz kevesebb a ter­vezett 40,29 forintnál, sőt ha a hátralevő időben egy kicsit jobban kedvez az időjárás, még meg is emelheti a vezető­ség a betervezett munkaegység értékét. (Fekete János) Népművészeti kiállítás Egerben Egerben, a Szakszervezetek Heves megyei Bizottsága szék­házában július 29-től egy hé­ten át népművészeti és sző­nyegkiállítást rendez a Nép- művészeti és Háziipari Válla­lat. A közelebbiek tekintetében dr. Pintér Imre népművészeti osztályvezetőtől az alábbi tá­jékoztatást kaptuk. Egerben eddig csak megyei és a tágabb értelemben vett palóc népművészeti anyagot állították ki. Most megnyíló kiállításunk viszont az egész ország népművészetét tartal­mazza. A megyét képviselő hevesi, átányi, mátraderecskei szőtteseken, a recski és bodo- nyi hímzéseken, s a szilvásvá­rnál faragásokon kívül ugyan­is részt vesznek az ország ösz- szes élő népművészeti tájegy­ségei: a matyó, a palóc, a nyírségi, a hajdúsági és biha­ri, a nagykúnsági, a békési, a kalocsai, a sárközi, a Balaton- vidéki, a zalai, somogyi 'és a baranyai népművészet jellem­ző készítményei éspedig szőt­tessel, hímzéssel, faragással, fazekassággal és csikóbőrösé­vel. A kiállítás anyagában meg­találhatók azok a szőttesek, hímzések, függönyök, térítők, fazekas-készítmények, amelyek a moszkvai, a berlini, a bécsi, a milánói és szófiai magyar reprezentációs éttermek be­rendezését képezik. Láthatók azok a nép- művészeti cikkek, amelyek leg­utóbb a brüsszeli világkiállítá­son nemzetközi sikert arattak. A kormányzatunk részéről a „Népművészet mestere” cím­mel kitüntetett népművészeink egyéni stílusát egy-egy jellem­ző alkotásukkal mutatjuk be. Szerepelnek ezek között Kán­tor Sándor, brüsszeli nagydí­jas fazekasmester munkái, va­lamint a vasói VIT győztese: Nagy Ferenc pásztorfaragásai is. A második sseson elején... — a Hatvani Konzervgyárban évben több mint százmillió fo­rint értékű árut. termel a gyár csaknem háromezer dolgozója. Feldolgozzák 250 hold paprika termését, elkészítettek már hat vagon cseresznyebefőttet, tíz vagon málnát. 15 vagon meggy­befőttet, rengeteg barackbefőt­tet, dzsemet. Főznek tömérdek lecsót, sűrítenek még több pa­radicsomot és besavanyítják ezer hold uborkatermését- Sok ez még leírni is —, de kevés, amikor a piacok felvevőképes­ségét nézzük. Több kell, egyre több . .. s. hogy valóban így lehessen, ehhez mezőgazdasági nagyüze­mek kellenek. Megbízható szál­lítók, akik az eddiginél na­gyobb mennyiségben és jobb minőségben tudnak adni nyers­anyagot. A gyár kollektívája többre képes, a gépek is töb­bet fél tudnának dolgozni. Kü­lönösen az elkövetkező évek­ben, amikor tovább gépesítik a feldolgozást és az új, mo­dem paradicsomfeldolgozó üzem is megkezdi munkáját. Ez az új üzem naponta har­minc vagon paradicsomot dol­goz majd fel. automatizálják, az emberi erő csaknem teljes felszabadításával dolgozik. Amikor a paradicsom »belép* ... akkor kezdődik az igazi szezon a gyárban. Addigra befejeződ­nek azok a munkálatok, ame­lyek jelenleg nagy ütemben folynak. A legnagyobb biztosí­ték azonban nem a gépekben, berendezésben rejlik, a munka zavartalan elvégzésére, hanem a gyár dolgozóiban. Különösen a tözsgárda remekel. Azok az univerzális emberek, akik több munkahelyen is kiválóan meg­állják helyüket, mint Srei Jú­lia zárómunkásnő, gyorskezű kolléganője, Bartók Gyuláné, vagy Vojvoda lstvánné. a dzsemfőzés mestere — mind­megannyi záloga a biztos terv­teljesítésnek. S azok a dolgo­zók, akik a külcsínt adják a termékeknek Nagy Ilona és Já- ger Piroska... vagy a tartóssá­gát biztosítják a sterilizálóban, mint Csizmadia Elemér és tár­sai, mind-mind azt a remé­nyét igyekeznek megvalósíta­ni a szépre és főleg jóra vágyó vásárlóközönségnek, hogy a lehetőségekhez képest minél több és jobb tartósított főze­lékkel. befőttel, dzsemmel lát­hatják majd el mind a hazai, mind a tengerentúli háziasz- szonyokat. A márka becsülete is kötelezi őket — a hatvani gyár aranyfácán védjegye —, de ennél is jobban az a felis­merés, hogy a megnövekedett igényeket többek között az ő jó munkájuk által lehet a le­hető legjobban kielégíteni. Kovács Endre Ezenkívül kiállítjuk a mű­vészi háziipar által termelt kéziszövésű és kézicsomózású szőnyegeinket is. A világhírű­vé vált magyar torontáli és magyar parasztszőnyegekből adunk tájékoztató kiállítási anyagot. A vállalat ezzel a kiállítás­sal azon kultúrpolitikai felada­tát kívánja szolgálni, amely­nek célja a népművészeti és művészi háziipari termékek bemutatása, népszerűsítése és .terjesztése. A fővárosunkban és az ország minden megye- székhelyén elterjedt boltháló­zat állandóan bemutatja me­gyéje, s az ország népművé­szeti alkotásait. Eger azonban az egyetlen megyeszékhely az országban, ahol eddig még nem tudott a vállalat megfe­lelő bolthelyiséget kapni, s miután a színház mellett fel­állított, engedélyezett pavilon ilyen bemutatásra alkalmat­lan, külön kiállítás keretében tették lehetővé, hogy az egri, a megyei és a kiránduló kö­zönség a .megye és az ország élő népművészetével megis­merkedhessen. A kiállításon árusítás Is fo­lyik. A kiállítás egyben segítséget kíván nyújtani az iskoláknak, kultúrhelyiségeknek, üdülők­nek, vendéglátó üzemeknek és családoknak ahhoz, hogy be­rendezésüknél többet alkal­mazzák saját megyéjük világ­szerte elismert népművészeti termékeit A BÁTORT Hegyi Csillag Termelőszövetkezetben mond­ták el a következő történetet, mint annak bizonyságát, hogy a szövetkezet tagjai szívesen dolgoznak most már a közös­ben és felelősséget éreznek a közös vagyonért. — Benne voltunk már akkor erősen az aratásban. Itt az északi részen később érik a ga­bona, de mi úgy igyekeztünk, hogy utolérjük a többieket. Aratott a tsz-családok apraja- nagyja, az öregek, az asszo­nyok, még az üzembe járó csa­ládtagok közül is számosán. Ahogy mondani szokták, a ke­lő Nap már kint találta a szö­vetkezeti tagokat a gabonaföl­dön, s este régen nyugodni tért már, mire hazafelé indultak, így volt ez a múlt hét egyik estéjén is. Az asszonyok, tag­jaikban az egész napi fáradt­ságot cipelve indultak már ha­za. Kit a gyerek várt, kire meg a jószág gondozása, a vacsora­főzés. Míg szedelődzködtek, az egyik asszony az eget kémlel­ve, megszólalt: eső lesz az éjjel. S valóban, az ég alját, ame­lyet az előbb még pirosra fes­tett az alkony, sötét felhők ta­karták. Ott a búza a földön ké­vékben, ha jön egy nagy eső, mi lesz belőle? — kérdezgették egymástól az asszonyok. Aztán nem is tudják már melyik, kezdte visszapakolni a holmi­ját, újra nekigyűrköztek. Éjjel tizenegy órakor még mindig hordták a súlyos kévéket, rak­ták a kereszteket, mert úgy ke­A szívek Is jobban megnyílnak ott, ahol érzik, törődnek velük vesebb kárt okozhat benne az eső. Hosszú volt az út, amely idáig vezetett ebben a szövet­kezetben is. Hosszú idő telt el, míg az emberek szívében meg­érlelte gyümölcsét a felvilágo­sító szó. Szavak és tettek . kel­lettek hozzá, példamutatás és emberség. A Hegyi Csillag Tsz immár tíz esztendős múltra tekinthet vissza, de lényegében az újak közé lehetne sorolni, hiszen amikor az elmúlt évben ter­melőszövetkezeti községgé vált Bátor, megsokszorozódott a szövetkezeti tagok száma. És az új tagokkal a kezdés ezer nehézségét kellett újra leküzdeni. Mert akadt eleinte nem is egy, aki nem ment szívesen a közösbe, aki még másfelől vár­ta a boldogulást, aki nem érez­te még, hogy a gazdasági mun­kában éppen úgy, mint az élet ezer apró bajának megoldásá­ban, lehet a szövetkezetre szá­mítani. Talán ott fordult meg igazán a hangulat, amikor látták az emberek, hogy a vezetők ma­guk is akarják a szövetkezetei igazán, szívből. Mikor látták, hogy a tsz-elnök apja, a ta­nácselnök felesége, a pártüt­kár maga is ott van nap mint nap a közös földön. Talán ak­kor, amikor fáradhatatlanul beszélgettek az emberekkel, meghallgatták, mit mondanak, és választ adtak a kérdésekre. Mindenesetre, sok apróságból tevődött össze az eredmény. — AZ EMBEREK megszok­ták, hogy a szövetkezeti ügye­ken túl a maguk bajával is fel­keressék a vezetőket — mond­ja a tsz elnöke. Igen, mert ahol úgy hozta a sor, kéretlenül is igyekeztek segíteni. A szövetkezet vezetői például értesültek arról, hogy a tsz-tagok házépítési hitelt kérhetnek. Barna József és Gu­ba Bernát, a szövetkezet két új tagja akkoriban küszködött a házépítéssel. Ajánlották nekik, vegyék igénybe ezt a lehetősé­get. S nemcsak ajánlották, a tanácselnök maga járt utána a kölcsön intézésének. Hogy ez milyen jól jött a két embernek, azt bizony csak az tudja igazán felmérni, aki már próbálta ezt a gondot. Sokat jelentett a nyugdíjügyek gyors intézése is — sorolják. Mert Bátorban is laknak öregek, akiknek már nem volt kire számítani. Na­gyon jól esett nekik, hogy a szövetkezet vezetősége — mint­ha csak saját ügyéről lett vol­na szó, oly gyorsan intézte az övékét. Nem is tudnának most olyat kérni az öregektől, ami erejüktől telik, hogy meg ne csinálnák a szövetkezetnek. Lucska János, nyugdíjas tsz- tag házat akart építeni. A fia is ott dolgozik a tsz-ben, az öreg is iparkodik. Amit csak tud, megcsinál. De a pénz va­lahogy nehezen gyűlt össze. Kérdezték a vezetőséget, nem lehetne valami előleg-félét kapni, mert nagyon kedvező vételre lenne kilátás. A vezető­ség megszavazta a rendkívüli előleget. Hiszen addig is szor­galmasan dolgoztak, a munká­juk jó fedezet. És azóta még jobban iparkodnak mind a ketten. — Ha fuvar kell a szövetke­zeti tagnak, bátran jöhet, ha csak egy mód van rá, segítünk. A föld nüvesszövetkezettel kü­lön is beszéltünk, hogy legyen mozgóbüfé. örömmel fogadják mindig a tsz-tagok, mikor meg­jelenik a kocsi... — A napközit megoldotta a tanács a járás segítségével. Minden szövetkezeti asszony gyerekét elhelyezték itt, nyu­godtan dolgozhatnak... — MEGSZERVEZTÜK a fa­lu húsellátását az aratás idejé- jére. Nehéz a munka, kell a hús ilyenkor. Selejt juhokat vágtunk... — Igyekeztünk igazságosan elosztani a munkát... teljesítettük eddig mindig, amit ígértünk, a jószágok kifizetésénél, az előlegosztásnál.,. így sorolják mindazt, ami egy-egy lépéssel közelebb vitte a tagságot a közösséghez. És ami a legfőbb: a pártszervezet, a tanács és a tsz vezetősége mindig együtt dolgozott, közö­sen igyekezett megoldani az emberek problémáját, az em­berekkel való alaposabb törő­dést. És ez a munka, amely sok­szor éjszakába nyúló beszélge­téseket jelentett, a vezetők­nek, sokszor naponkénti utána járást az ügyes-bajos dolgok intézésénél, most hozta meg gyümölcsét. Azt, hogy a szövet­kezet tagjai, ha kell, dolgoznak vasárnap is — mint a széna- gyűjtésnél tették, dolgoznak késő éjszakáig, mint az asszo­nyok példája mutatta. Dolgoz­nak, mert egyre jobban érzik mindennapi életükben is, hogy jó a közösségben lenni. Hiszen ott megoszlanak a gondok, s gyorsabban talál segítségre mindenki. DE MÉG EGYET tanulhat bárki a bátori példából. Nem­csak a vetést kell ápolni. Az emberekkel is foglalkozni kell. Mert ahogy a gondos ápolásra gyorsabban sarjad a növény, az emberi szívek is jobban megnyílnak a közösség felé, ott ahol érzik, törődnek velük. Deák Rózsi Uj kompresszorház Recsken A recski kőbányában stabil kompresszorházat építenek. Az épület már elkészült, a kompresszor is a raktárban hever. Sürgős szükség lenne az új gépre, mert a mostani kis MÁVAG-kompresszorok gyakran elromlanák és min­den leállás tervteljesítést ve­szélyeztető termelési kiesést jelent. A második negyedév végén az üzemek közötti verseny­ben a harmadik helyen vég­zett a recski bánya. Minden­ki azt szerette volna, hogy az első helyezést érjék el, mert akkor tízezer forinttal több jutalmat oszthattak volna Recsken. Sürgős lenne tehát az új kompresszor, mert az egész bányát megbízhatóan elláthatnák sűrített levegő­vel, jobban haladna a mun­ka. Csak egy transzformátor kellene és akkor egy hónap alatt nagyot lendülne előre a termelés. Nem lehetne mégis hama­rább beszerezni azt a gépet? Persze, nemcsak ezen múlik a termelés ügye. Igaz, az elő­ző évihez képest 275-ről 162- re csökkent a balesetek miat­ti kiesett munkanapok száma. De ebben az évben 2904 mun­kanapot jelentett a táppén­zes állományban levők mu­lasztása, az előző év első fe­lében 14 igazolatlan hiányzás volt, most pedig 68. A táppénz és a munkafe­gyelem területén nincs min­den rendjén Recsken. Könyvek a gyárban Űj könyvolvasó-mozgalom erősödik, terebélyesedik a Bél­apátfalvi Cementgyárban. Az üzem vezetői és a szakszerve­zet — áprilisban — kiskönyv­tárakat létesített, bent az üzem területén, 20—25—30 kö­tettel. Nemes és komoly szán­dék hívta életre ezt a kezde­ményezést: emelni a munkások műveltségének, olvasottságá­nak fokát. A kísérletek bevál­tak. Három üzemrészben — a zsákgyárban, a mészüzemben, a javítóműhelyben —, ahol e kísérletet tavasszal bevezették, a kiskönyvtárak a mai napig működnek, a munkások, akik­nek egyébként nem lenne ide­jük könyvtárba menni a köny­vekért, szívesen forgatják a szépirodalmi műveket. A gyár vezetősége úgy határozott, hogy bővítik az üzemi kiskönyvtá­rak körét, újabb üzemrészek­ben létesítenek könyvtárat; könyvekhez jutnak akkor a térüzem, az erőtelep, a villa- imosműhely és a kőbányai íüzemrészben dolgozó munká­sok is. sárokon. legutóbb pedig a moszkvai kiállításon. Persze, nem minden ilyen kapós. Például a pritamint, a paprikakivonatot még mindig nem ismerik a hazai fogyasz­tók. Főleg külföldre gyártják. Aztán a málna és dzsemek tar­toznak még a „mellőzött” cik­kek közé. Ez a „mellőzés” úgy érten.dő. hogy ebből tudnak annyit gyártani, hogy kielégít­sék a fogyasztókat, míg a töb­bi gyártmányok, befőttek, pa- radicsom-püré. zöldborsó, bab — kevés, bármennyit is készí­tenek belőle. Pedig sokat gyár­tanak. Babból megduplázták a tervet, uborkából 300 holddal többre kötöttek szerződést, de így is kevés lesz. Paradicsom­ból 70—75 vagonnal dolgoznak fel naponta — de ez a mennyi­ség csepp a tengerhez, vagyis az igényekhez képest. Nemcsak nagy húsfogyasztók — minden­ből sokat fogyasztók lettünk. Erre vall a gyár évről évre nagyarányban növekvő terme­lése is. Megduplázódott a termelés . .. három év leforgása alatt. s hogy ez pénzben mit jelent, elegendő megemlíteni, hogy. csak az idei harmadik negyed­Az a felfordulás, amelytől minden férj irtózik a befőzések időjén, hatványozottan megta­lálható a Hatvani Konzervgyár környékén is. Azért a környé­kén, mert benn a gyárban mindennapos és megszokott dolog a befőzés, de mindenféle felfordulás és pánik nélkül, ki­véve persze a szezon idejét. Most, a két nagy szezon kö­zött, az építkezés miatt borult fel kissé a rend, de az ilyen rendetlenséget szívesen viselik el a gyáriak, mert modernebb berendezések, egészségesebb, szebb üzemrészek bő kárpót­lást nyújtanak majd az ideig- óráig tartó felfordulásért. Ez persze főleg a gyáriak gondja, amint Bányász Péter fődiszpécser is mondta, de nem lehet közömbös a legfőbb ér­dekeltek, a fogyasztók számára sem. mert ami itt történik — legyen az építkezés, vagy ter­melés — mind értük történik. A lényegesebb dolgok ter­mészetesen a falakon belül tá­rulnak elénk. Már az előzetes adatok is sokatmondóak. Az eddigi termelésről szólva: az első nagy szezonon sikeresen túljutottak. Ez a borsószezon volt és hozzátehetjük — sikeres szezon. A tervezettnél majdnem ötven vagonnal több borsót dolgoz­tak fel, kevesebb költséggel és rövidebb idő alatt, de a je­lentkező kül- és belföldi igé­nyeket még így sem lehet meg­közelítőleg sem kielégíteni. Borsót kíván ország-világ, a magyar konzervipar gyártmá­nyait, amelyek igen sok dicső­séget arattak már az ipari vá­iiiiiiuiiaiiKiiiiiiiiaiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiíiiiiiiiiiiuiiiiin

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents