Népújság, 1960. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-27 / 176. szám

1930. július 27., szerda

NÉPÚJSÁG

8

A% ügy 1955-ben kezdődött. . .

SZEMBE ÜL velünk az ember. Szavai senkit nem vádolnak, nem is keserűek, de amit mond, szívbemarkoló.

— Élvtórsak! Ne csináljatok ebből cikket. Ti ott vagytok a megyén, szóljatok az érdekemben, segítsetek hozzá egy házmesteri álláshoz Gyöngyösön, vagy a Mátrában ...

Orbán Kálmán 52 éves géplakatos, a kerecsendi malom vezetője, a párt 15 éves harcosa mondja ezt nekünk. Elfáradt volna talán, s most kiállva a sorból, le akar ülni az út szélére pihenni? Sok fát, sőt nagy fát láttunk már kidőlni, de ez róla nehezen hihető. Bár tudjuk, hogy a férfierő, a kommunista állhatatosság sem minden területen egyformán hat, s a szembejövő erőknek nem képes egyformán ellenállni. Ez az egyszerű, kis tömzsi, barna arcú, erős lelkű és erős kezű ember kommunistává nevelte először magát, azután a családját, a környezetét — „vadidegen” embereket. Harcolt mindenütt, ott volt, ahová a párt küldte. 1956-ban egy pillanatra sem ingott meg.

Ha nincs elég munkáskéz a malomban, maga zsákol, végzi a szerelő munkát, s közben igazgat. Tipikus vasmunkás, aki kómmunista szívvel, természetes ésszel, nagy élettapasztalattal végzi a rábízott munkát. És nincs olyan erő, amely eredeti útjáról, a munkáshatalom védelmétől és erősítésétől le tudná téríteni. Azaz, hogy nincs erő, nem volt erő, ha kívülről, a másik oldalról jött. De most ő úgy érzi (és az újságírók úgy látják), hogy tőlünk, a mi táborunkból hatott az erő, a legcsúnyább erő: a bürokrácia és lélektelenség. Itt már Orbán gyengének mutatkozik. Lelkileg szinte megbénult és eljutott odáig, hogy viszonylag fiatalon, 52 éves korában elvesztette hitét önmagában, erejében és most házmesteri állásba vágyik.

★

AZ ÜGY 1955-ben kezdődött.

Most 1960 van! Nem kell különösebb fejszámolási készség, hogy megállapítsuk, Orbán Kálmán, jelenleg kerecsendi malomvezető, ügye félévtizedes jubileumát „ünnepli”. S ez az „ünnep” teljes joggal keserítheti el Orbán Kálmán szívét, de azét is, aki belepillantott a papírok tömkelegébe, egy ember félévtizedes küszködésébe, s az ügyért felelős megyei szervek huzavonájába. Külön meghökkentő, hogy olyan elvtársakat terhel ezért a felelősség, akik egyébként szorgos, mindennapi munkával irányítják, szervezik megyénk életét. Olyan elvtársakat, akik maguk is elítélik a bürokráciát, a lélektelenséget, akik maguk is lelkesen hallgatták Kádár János szavait a VII. kongresszuson a kommunista humanizmusról, — csak éppen intézkedés közben önmagukról feledkeztek meg.

Orbán Kálmán 1945-ben kezdte a pártmunkát, — 1947- ben a párt hívó skavára otthagyta Gyöngyöst, a várost, minden kényelmével és lement falura, hogy segítse a mező- gazdaság átszervezését, hogy a nagy ügyhöz méltóan képviselje a munkásosztályt, a pártot — a dolgozó parasztok között. Részt vett a gépállomások

Orbán Kálmán visszaállítására. Orbán azonban éppen a kiállott izgalmak miatt újból beteg lett, s egész 1957. májusáig volt táppénzen. Munkára jelentkezett, s még azon év júniusában a községi tanács újból és ismét felmondott azzal az indokkal, hogy nem tart igényt igazgatói munkájára.

Ez a második felmondás!

Orbán Kálmán ekkor a megyei tanács ipari osztályához fordult segítségért, s ezzel egyidejűleg a párt Központi Bizottságához is. A Központi Bizottság Irodájának közbelépése nyomán a megyei tanács ipari osztálya — Jénes Pál malomipari csoportvezető közreműködésével — intézkedett... A ludasi malmot villamosítják, ezért addig Orbán Kálmán vegye át a támazsadányi, majd a villamosítás elhúzódása miatt ideiglenesen a kerecsendi malom vezetését...

Ideiglenesen!

O R B A N kIALMAN még

most is Kerecsenden van és beteg tüdejével naponta 3—4 órát utazik, száraz koszton él. A ludasi malom munkához látott, dolgozók. De az ideiglenes áthelyezést, úgy látszik, a megyei tanács illetékesei véglegesnek gondolták, mert Orbán ügyében mindeddig intézkedés nem történt, hacsak ... Hacsak azokat a leveleket nem olvassuk el (és nem fogjuk fel úgy, mint intézkedést), amelyeket a felsőbb szervek fogalmaztak Orbán Kálmán címére, s amelyekben különböző vádakat sorolnak fel, mintegy indokául annak, miért nem teljesítik adott és ígért szavukat.

Nos, néhány szemelvény ezekből a levelekből és egy jegyzőkönyv:

Kezdjük talán a jegyzőkönyvnél, amely még 1957 decemberében készült, amikor először kellett beosztásiba visszaállítani Orbán Kálmánt, aki ellen soha sem fegyelmi, sem másmilyen eljárás nem folyt, aki munkáját mindenkor becsülettel látta és látja el.

. és az osztály elvárja (a megyei tanács ipari osztálya. A szerk.), hogy munkáját a legnagyobb lelkiismerettel végezze, mért ellenkező esetben megtorló intézkedéseket fogunk alkalmazni ...” — Ezt — enyhén szólva is — úgy nevezik, hogy előlegezett bizalmatlanság ...

RÉSZLET EGY LEVÉLBŐL,

amelyet Mucsi Sándor elvtárs, az ipari osztály vezetője írt alá:

„ ... A lakbérfizetéssel hátralékban van ... Mit várjunk a notórius lakbértartozóktól és bércsalóktól, ha vezetőink sem igyekeznek a törvények szerint élni... Sajnálattal vettem tudomásul az illetéktelen bérfelvételét, attól a személytől, akinek életkörülményei megjavításáért mindent elkövettünk és támogattunk.”

Beszélgetünk Orbán elvtárssal, aki papírokat vesz elő, csekklapokkal igazolja a fenti megállapítások valótlanságát. Lakbérhátralékban volt, amíg a kórházban feküdt, illetőleg a ludasi malom leállása után, nem lévén egyszámlája a malomnak; nem tudta egy ideig kinek fizetni a lakbért. Kerecsenére történt hónapközi áthelyezése után felesége a ludasi községi tanács intézkedése nyomán felvette azt a kétheti fizetését, amelyet időközben Kerecsenden férje már' «felvett. Két hét után, amikor Orbán Kálmán hazautazott Ludasra és tudomást szerzett a felvett, de a neki nem járó összegről, azt azonnal visszafizette. Ezt szintén a feladóvevényekkel igazolja. Súlyosbítja a dolgot, hogy az MSZMP gyöngyös járási végrehajtó bizottsága felkérésére Ivádi József elvtárs, a megyéi tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese ’ Orbán Kálmán ügyében — ahelyett, hogy személyesen kivizsgálta volna —, a következő levelet írta:

„Minthogy Orbán Kálmán elvtársnak, egyrészt a ludasi malomnál, beosztásánál fogva, másrészt a kerecsendi tanács alkalmazáséban több esetben jogtalanul vett fel illetményt, ezenkívül különböző személyektől nagyobb összegeket, amit visszafizetni nem tud, így ügye bíróság elé fog kerülni...”

Ez bizony durva és felelőtlen kijelentés, amelynek ténybeli adatait nem vizsgálta meg Ivádi elvtárs, és 1960 januárjában bírósággal fenyegetett meg egy becsületes kommunista embert, aki immáron 15 éve harcol a pártért, fél évtizede a maga igazáért, — de mindeddig nem volt szerencséje, hogy meg is találja.

Később Ivádi elvtárs „javított”, mert személyesen felkereste Orbán elvtárs őt, s akkor — áprilisban — megígérte, hogy ügye rövidesen elintézést nyer. Azóta, sajnos, semmi sem történt. Orbán Kálmán elvtárs jelenleg is Ludason lakik és Ke- recsendes dolgozik. A megyei tanács illetékes vezetői jelenleg is ragaszkodnak álláspontjukhoz. amely nemcsak, hogy helytelen, de még csak nem is álláspont.

★

AMIKOR E SOROKAT LEÍRJUK, és Orbán Kálmán elvtárs ügyét a nyilvánosság elé tárjuk, nagyön is tisztában vagyunk azzal, hogy a mi országunkban, a mi életünkben e példa nem jellemző, nem tipikus. De ha ilyennel találjuk szembe magunkat, éppen azért kell feltárni, hogy még elvétve se mutatkozzanak ilyen hibák. Semmi okunk nincs — éppen eredményeinket látva — tagadni, hogy van még bürokrácia és lélektelenség, mert valamit nem látni azt is jelenti, hogy letesszük a fegyvert, kapitulálunk a hibákkal szemben. Orbán elvtárs ügye annál is sajnálatosabb, mert olyan elvtársak képviselik jelen esetben az ügy negatív oldalát, akiknek beosztásuk és eddigi munkájuk eredményei alapján, elsőrendű feladatuk lenne küzdeni a bürokrácia, a lélektelenség ellen.

KÜLÖN ÉRTHETETLENNÉ TESZI a dolgot az a tény, hogy a pártközpont irodája leszögezte a maga álláspontját ebben az ügyben, megvédte Orbán Kálmánt, az őt megbénító bürokráciával szemben, s a megyei tanács illetékesei ezzel az emberséges állásponttal, ha nem is aktívan, de passzívan szembeállnak, márpedig ezt, ha, másért nem, hát hivatali kötelezettségük miatt sem volna szabad tenniük.

Suha Andor—Gyurkó Géza

szervezésében, számtalan emberrel ismertette meg a marxizmust és a gépek kezelését. Ott volt a malmok államosításánál, dolgozott éjt nappallá téve. S hogy mennyit? — úgy véljük, nem kell bizonygatni senki előtt, aki csak egy kicsit is tájékozott a falu fel- emelkedéséért folytatott nagy munkát illetően.

A malmok államosításának befejezése után először a Nóg- rád—Heves megyei Malomipari Egyesülés személyzeti osztályának vezetője, majd e funkció megszűnése után a ludasi malom igazgatója lett.

Ez a legkevesebb, amit megérdemelt!

S ott, Ludason, a megfeszített munka közben megfázott és tüdőfertőzést kapott. Három hónapra beutalták a tüdőszanatóriumba, s mikor visszatért onnan, tudomására hozták —, hogy leváltották! Az egykori igazgatóból gépész lett. Orbán Kálmán fellebbezett a Területi Egyeztető Bizottsághoz, e szerv a fellebbezésnek helyt adott és a községi tanácsot — amelyhez időközben átkerült a malom felügyeleti joga — kötelezte

Hárem gimnázium,

több általános iskolai tanterem építését tervezik az új ötéves terv időszakában

Az oktatásügy belső fejlődését egyre jobban biztosítják a nevelők továbbképzésével, a tananyag rendszerezésével, és azzal, hogy egyre több nevelőt kapcsolnak bele a szakmailag fontos tanfolyamok, előadások meghallgatásába. De ezen túlmenően nem közömbös az sem, hogy milyen külső keretek között folyik a tanítás. Ezért, az ötéves tervjavaslat sok olyan

dolgot tartalmaz, amely a jobb oktató-nevelő munkát szolgálja majd. Például szerepel 3 gimnázium építése: Egerben, Hatvanban, Hevesen. Az általános iskolák tantermeinek számát a tervjavaslat 102-vel kívánja emelni. A legkisebbekre vonatkozóan: két ötven személyes óvoda építését kívánja biztosítani a tervjavaslat.

Az ötéves tervben megháromszorozódik a vegyipari gépgyártás az általános gépipari üzemekben

A Kohó- és Gépipari Minisztérium általános gépipari igazgatóságához tartozó üzemek egy részében is jelentős feladat 1 hárul a vegyipar fejlesztésében. A terv szerint az általános gépipari üzemekben 1960hoz képest 1965-re megháromszorozódik a vegyipari gépgyártás. A fejlesztés mérténe azonban még nem elégíti ki az igényeket, ezért újabb lehetőségek felkutatására van szükség.

Beszéljenek a számok!

Hogyan takarítottak meg a petőfibányai gépüzem munkásai fél év alatt több mint félmillió forintot ?

Ne tessék most színes beszámolót várni, mert ezt az eredményt, amit az alábbiakban ismertetünk, felesleges volna még külön, szavakkal színezni. Lehet, hogy a számok olykor száraz adathalmaznak tűnnek csak, de most, amikor a munkások erőfeszítése húzódik meg a számok mögött, ezek az adatok megelevenednek és önmagukért beszélnek.

A hivatalos jelentésben csak annyit olvashatunk, hogy a gépüzem Petőfibányán az első félévben összesen 635 068 forint megtakarítást ért el. A munkaverseny keretén belül, az egyes munkacsapatok anyagmegtakarítási felajánlásainak az eredménye ez a számottevő összeg. Keressük hát meg ezeket a munkacsapatokat.

Horváth István villanyszerelő csoportja a transzformátor állomás építésekor vállalta, hogy 2Ö százalékos megtakarítással végzi el a munkát. Eredmény: 90 312 forint. A VII-es akna telefonközpontjának hulladékanyagból való felújítása, használt mikrofonók és telefonhallgatók megjavításával Dorner Lajos telefonszerelő csoportja 7984 forintot takarított meg. Vidra Károly villany- szerelő csoportja a IX. akna transzformátorállomásának, és a rózsái bunker szerelésénél az újrafelhasználással és anyagtakarékossággal 51951 forint értéket takarított meg.

A használt anyagók beépítésével ért el Rádi István tekercselő csoportja a villanymotorok javításakor 19 479 forint megtakarítást. Kulcsár Sándor villanyszerelő csoportja 3 darab hidraulikus páncélpajzs szerelésekor, az F—4-es gép generáljavításakor és a meddőkötélpálya villamos munkáinál 30 127 forint összeget takarított meg. Az iszapfürdő építésekór, a szellőző ventillátor karbantartásánál az újra felhasznált anyagokkal Hatvani Ferenc szivattyús csoportja 26 728 forint értéket takarított meg. A haszonvasak újrafelhasználásával Petes Emil csoportja 12 576 forint értékű megtakarítást ért el. A hegesztő elektróda teljes felhasználása és a selejtmentes munka Bőit József hegesztő csoportjánál 5300 forint megtakarítást eredményezett. Az anyagok újrafelhasználása Kiss János vasszerkezeti lakatos csoportjánál a 3 darab 12 folyóméteres gumiszalag készítésekor 7000 forint megtakarítását jelentette.

A szereléshez szükséges anyagok takarékos felhasználásával Molnár Jenő kovács csoportja a csuklós kábeltartók, a kaparólapátok és a pajzs szerelésekor 6 185 forint, az esztergályos csoport a pajzs munkájánál a haszonvas felhasználásakor 57 316 forintot, a kaparójavító csoport a gumiszalag- görgők javításakor 53 720 forintot, Tolnai István csillejavító csoportja a páncélszekrény készítésénél a haszonvas fel- használásával 12 890 forintot, a pajzskészítő csoport a 3 darab hidraulikus páncélpajzs elkészítésekor 148 400 forintot, Burián János lakatos csoportja a Horváth-féle fejtő-rakodó- gép elkészítésekor 4100 forintot, Kasléder Albert csoportja az F—4-es gépek generáljavításakor 15 000 forintot, a szalagjavító csoport a gumihevederek felújításakor 28 000 forintot, az osztályozó pedig a villamosenergia felhasználása

során 58 000 forintot takarított

meg.

Ezeknek a tételeknek a végösszege adja a 635 068 forint megtakarítását. Még egy szám tartozik mindehhez. A munkaverseny kezdetén az egész évi megtakarítás végösszege 252 000 forint volt a felajánlások nyomán. Energiatakarékosságból 32 000 forintot, a használt anyagok újrafelhasználásából 30 000 forintot, hulladékgyűjtésből és felhasználásból 90 0Ó0 forintot, a beruházási és felújítási munkáknál pedig 100 000 forintot terveztek megtakarítani.

De érdemes még idézni a munkaversennyel kapcsolatban Gömöri István üzemvezető-helyettesnek a szavait:

— Nálunk a munkaverseny nem azt jelenti, hogy a munkások még több fizikai erőfeszítést végezzenek az eredmények fokozásáért. A munka megszervezésére, a gépek jobb kihasználására törekszünk. Az a fontos, hogy a gép dolgozzon, az ember csak irányítsa, ellenőrizze a gép munkáját, az eszét használja a termelékenység fokozása érdekében. Nekünk nincsenek leromlott munkásaink. Nem kell negyven éves korban rokkantán nyugdíjba menni senkinek. Minden a szervezésen múlik.

Az előbbiekben felsorakoztatott példák igazolják Gömöri István szavait. És ha még azt is hozzátesszük, hogy csak azt a megtakarítást fogadják el, amit az anyagraktár bizonylatával igazolnak a munkacsoportok, el kell mindenkinek ismernie, hogy a reális számok valóban beszélni tudnak, és a mi munkásaink értik a szavukat. G. Molnár Ferenc

4 KISZ-kongresszus tiszteletére i

Munkaversenyt kezdtek a Budapesti Hajfémíígyár egri telepének fiataljai

Lassan már két hete lesz, hogy az újságban nyilvánosságot kapott egy nagy jelentőségű felhívás, a Budapesti Hajtóműgyár egri telepe KISZ- fiataljainak versenyfelhívása a KISZ-kongresszus tiszteletére.

A gyár 228 fiatal munkása nagygyűlésen határozta eil a KISZ-szervezet kezdeményezésére. hogy munkaversennyel készülnek a kongresszusra. Egyszerre lendültek magasba a kezek és egy emberként jelentkeztek a fiatalok, hogy részt vesznek és csatlakoznak a KISZ-szervezet kezdeményezéséhez, munkaversenyt kezdenek.

A gyár vezetősége örömmel fogadta a fiatalok kezdeményezését, mert a vállalások között olyan . versenypontok is szerepeltek. amelyek teljesítése élőbbre lendíti a gyár tervének teljesítését, segít a kollektíva, közösségi hangulat kialakításában.

Rózsa László, a telep vezetője rövid beszédében, akkor a nagygyűlésen a legmesszebbmenő támogatásáról biztosította a fiatalokat.

— Még csak két hét telt el a felhívás óta. de a segítség- nyújtást már lehet érezni — tájékoztatott Madarassi Gyula, a gyár KISZ-titkára.

— Nem mintha már most eget-földet rengető eredményekről lehetne beszámolni, dé lényegesen megjavult a fiatalok nyersanyagellátása, tudnak dolgozni folyamatosan, teljesíteni tudják a vállalt kötelezettségeket és a munkaverseny első pontját, hogy öt nappal a határidő előtt befejezik az éves tervet.

Szinte már frázisként, elcsépelt szóvirágnak hangzik, de ebben az esetben is csak úgy tudjuk ezt az eredményt elérni, ha még tovább javítjuk a munkaszervezést, tervszerűbbé tesszük az anyagellátást. Egyszóval fokozzuk a termelékenységet. A munkaidőt száz százalékosan kihasználjuk, becsülettel dolgozunk a munkaidő minden percében.

Ez kötelessége is minden gyári dolgozónak, de a fiatalokra ezek legyenek különösen

jellemzőek az elkövetkezendő időben.

Nem kis dolgokról van szó ebben a vállalásban. Milliók kerülhetnek a közös asztalra, amelyekből mindenki, mi is, ők is, a versenyző hajtóműgyári fiatalok vehetünk, vagy részesedünk. A gyár éves terve meghaladja a 30 millió forintot és ha előbb fejezik be a tervüket, akkor a hátralevő öt napon értékes kombájn hajtóműveket küldhetnek az EMAG-ba. Több kombájnunk vágja majd jövőre a ringó búzát. a kis termelőszövetkezetek is megtudják vásárolni az olcsóbb erőgépeket.

Komoly munkába kezdtek a Hajtóműgyár egri telepének fiataljai. A 30 százalékos se- lejtcsökkentés nem kis dolog és az egy főre eső termelési érték ötszázalékos emelése is alaposan próbára teszi majd a vállalkozó szellemű fiatalokat.

Az első félévet igen magas selejtszázalékkal zárták, de ez talán annak tudható be, hogy növekedett a munkáslétszám, új munkások kerültek az esztergapadok mellé, új gyártmányokat vezettek be, amelyeknek gyártása a legnagyobb igyekezet ellenére sem indult meg zökkenőmentesen.

De lassú víz partot mos — közmondással élve, a lassan, körülményesen indult munka biztos, hogy komoly eredményekhez vezet elérik céljukat a hajtóműgyáriak.

A gyári munkán kívül sok idejük jut a tanulásra, tsz-pat- ronálásra is. Ezekkel is találkozunk versenyfelhívásukban. A gyári fiatalokat többször látták már Egerszalókon cukorrépát kapálni, vagy az elromlott gépek körül szorgoskodni. Egy motort javítottak meg. két fűkaszáló gép került ki újra használhatóan a fiatalok kezéből. Munkaidő után csinálták, társadalmi munkában. A versenyfelhívásban újabb 1000 társadalmi munkaórát vállaltak a tsz-ek megsegítésére. és a városfejlesztési tervek valóra váltására...

A szabad időből a termelő- szövetkezetek segítése mellett jut idő az önképzésre, tanulásra is. A fiatalok közül öten járnak a miskolci gépipari technikum második osztályába. Az első évre is sokan jelentkeztek. Hetvenöt segédmunkás jár a szakma alapjait megteremtő tanfolyamra, míg 27 szakmunkás a szakmai továbbképző tanfolyam rendszeres hallgatója.

Politikai tanfolyamokon, ifjúsági akadémiákon képezik magukat a Budapesti Hajtóműgyár egri telepének fiataljai.

Ezek is ott szerepelnek á versenyfelhívásban, s teljesítésük becsületbeli ügy a gyár-: ban. A fiatalok Valóban élnek; dolgoznak ebben a versenymozgalomban és a nagygyűlés sen felnyújtott kéz nem volt csak amolyan kényszerű megoldás. hogy „jelentkezem én iSj mert ha nem. nem tudok megélni a gyárban”. A mozgalom! más eredményei mellett igen nyomós érv az anyagi érdekeltség is. Jobb és több munka után automatikusan nő a fizetés, a boríték tartalma.

A hajtóműgyári fiatalok, az első hetek tapasztalatai alapján eredményesen zárják ezt a munkaversenyt és méltóképpen készülnek a KISZ decemberi kongresszusára. A megye ipari üzemeinek fiataljai, mint a gyöngyösi Szerszám- és Készülékgyár, ahol valóban sok fiatal van, a Mátravidéki Fémművek. a Mátravidéki Szénbányászati Tröszt és a többi gyár, üzem fiataljai is tanulmányozzák a saját lehetőségeiket. s fiatalos hévvel lépjenek nemes versenyre a hajtóműgyáriakkal.

Ebben a versenyben csak mi, az ország népe lehet az igazi győztes, a fiatalok saját maguk számára teszik még biztosabbá a jövőt a jó eredményekkel. Ha figyelmesen körülnéznek a saját oortájukon. biztosan találnak verseny-, vagy ha úgy tetszik: célfeladatokat, amelyekkel csatlakozni tudnak a Budapesti Haitóműgyár egri tel erén dolgozó fiatalok felhívásához, és becsülettel készülnek a KISZ-kongresszusra.

Kovács János