Népújság, 1960. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-27 / 176. szám

2 NÉPÚJSÁG 1960, július 27., szerda • 9 . hogy tudjanak rólam“ „Emberünk” — nevezzük így — azok közé tartozik, akik jó­formán alig tesznek valamit a szocializmus építéséért, de azt a csekélységet is, amit tesznek, úgy tudják reklámozni, hogy aki nem ismeri eléggé, az el­ismerően mondja az effajtáról: „Milyen szorgalmas, dolgos ember, mennyit dolgozik, fárad a közösség ügye érdekében.” Hogyan tudja ezt az elisme­rést „emberünk” kiváltani? A következőképpen: Találkozol vele az utcán, szakad róla a verejték, úgy rohan és a köszönés után li­hegve rebegi: „Most jövök a megyei tanácstól, egy nagyon fontos értekezésen vettem részt, de elnézést, rohannom kell, rendkívül jelentős dolog­ban várnak rám a pártbizott­ságon, délután pedig a bírósá­gon és a népfrontnál van ha­laszthatatlan intéznivalóm.” S aztán mint a sűrített ten­nivalók egyedüli megváltója, a fontos dolgok megoldásának üstököse, rohan tovább, liheg­ve ejtve el itt-ott személye je­lentőségének meteorjait. Mert „emberünk” a nyüzs­gők táborához, típusához tar­tozik. Ez pedig annyit jelent, hogy szereti mutogatni magát. Elve: „lehetőleg eljutni min­den fontos helyre, hogy tud­janak rólam.” Érdemes köze­lebbről megvizsgálni ezt a tí­pust már csak azért is, mert a nyüzsgés nem a munkásosz- . tály jellemző vonása, hanem a kispolgári mentalitás gyakor­lati megnyilvánulásának egyik formája. Az önmutogatásáról a nyüzsgőnek már szó esett. „Em­berünk” példáján megmutat­tuk ezt. Most menjünk tovább egy lépéssel. Ha jobban megnézzük en­nek a fáradozó, lelkes és szor­galmas embernek a munkáját, azt, hogy vajon mit csinál, mi­lyen hasznot hajt, kiderül, hogy alig valamit, vagy éppen semmit. így van ez, mert hi­szen a hétköznapok egyszerű munkássága nem látványos dolog, nincs „szem előtt”, nem „fénylik úgy”, a hétköznapi dolgok, a napi munkák ered­ményei nem világraszólóak. Ezért a nyüzsgőnek nem kenye­re a szívós, szorgalmas hét­köznapi munka, mert ő azt vallja, attól nem lehet előre­jutni. Ki veszi azt észre? íme egy másik példa, oku­lásul: Ot-hat éve ismertem egy embert, volt időszak, amikor viszonylag közeli kapcsolatba kerültem vele, így alkalmam volt megfigyelni, ellesni „mun­kamódszerét”. Egy kisebb munka részlegvezetője volt, a munkanapja pedig a követ­kezőképpen nézett ki: Reggel, amikor egy kissé megkésve bár, de csak bement munkahelyére, első dolga volt elújságolni, hol töltötte az es­tét, kinek, illetve kiknek a tár­saságéban, ott miről volt szó, — ezt inkább csak sejtetve, a kí­váncsiságot felkeltve. Aztán te­lefonok: fontos közlések a fel­sőbb szervnek, a helyi lapnak, a pártbizottságnak. Szerény javaslat ide is, oda is, majd néhány tanácskérés a felsőbb szervek egyikétől, másikától, hogy „helyesen látom-e a dol­got”, vagy „jól foglaltam-e ál­lást”. Aztán néhány apró szí­vesség elintézése, no nem a ta­karítónőjének, vagy valamelyik beosztottjának, hanem a lehe­tőség szerint valamelyik -an- gosabb embernek, mert isten­kém „ma neked, holnap ne­kem”. Esetleg még egy-két megbeszélés — aztán vége a napnak. És „emberünk” este nyugodtan hajtja álomra a fe­jet: ez a nap is jól telt el, „lé­tezésemről, serény, szorgalmas munkámról, elgondolásaimról, amelyek ügyünket előre viszik, tudnak azok, akiknek tudni kell. Mert ez a legfontosabb.” Es ez így ment. Végül is a részleg munkájában meglát­szott a vezetés hiánya. A dol­gozók több esetben szóvátették, hogy „főnökünk csak össze­köttetéseit hajszolja”, hogy nem törődik a részleggel, hogy használhatatlan a munkában. Többszöri sürgetésre ugyan, de mégis csak napirendre került a részleg és a részlegvezető munkájának értékelése és annyi szabálytalanságot, rend­ellenességet találtak, hogy em­berünknek meg kellett válnia a részlegvezetői, nem magas, nem is nagyon reprezentatív, de mégiscsak a konyhára va­lamit hozó beosztásától. De még nincs vége a dolog­nak. „Emberünk” elindult és végigjárta az összes fórumokat azzal, hogy őt üldözik, rágal­mazzák, hogy ebben az ellen­ség keze is benne van. Azok pedig, akik előtt nap mint nap megjelent, akiknek mondott, javasolt, akiktől tanácsot kért, akik előtt örökkévaló elfoglalt­ságát, túlterheltségét, agyon- hajszoltságát hangoztatta, nos. azok érthető módon azt kér­dezték: „Miért bántják, .üldö­zik ezt a derék, szorgalmas embert, miért zaklatják, miért nem engedik nyugodtan dol­gozni.” Megtoldották mindezt még egy sor jelzővel, embe­rünk kiválóságáról... Volt tehát olyan időszak, amikor az ilyen abnormális helyzetek talajt adtak annak a cinikus, kispolgári megállapí­tásnak, amely azt hangoztatja, vallja: többet érsz, többre ha­ladsz egy-két, jókor elejtett megjegyzéssel, esetleg szíves­séggel, mint ezer szürke csele­kedettel. Ebben a megállapításban rejlik emberünk, a nyüzsgő lé- lekrajza. Bár a szocializmust, annak jelentőségét szajkózza, számára nem az a fontos. Nem az ország boldogulása, népének gyarapodása, elégedettsége nyújt számára örömet, hanem legfőbb gondja: biztosítani egyéni érvényesülésének lehe­tőségeit. A társadalom ügye? Erről beszél minden második szavában, de ez csak addig ügy számára, amíg az megfelelő eg­zisztenciával jár. Ha az nincs biztosítva, akkor érdektelen, közömbös a szocialista rend jö­vője, a társadalom sorsa iránt. Napjainkban a közéletben kisebb és nagyobb vezető kö­rökben, egyaránt a munkás- osztályra jellemző egyszerűség és szerénység a kötelező. A mi vezetőink politikai, erkölcsi és lelki beállítottságából és nem hivatalból következik ez. A munkás-paraszt hatalom közéleti személyiségei, gazda­sági funkcionáriusai, szerény, dolgos emberek, akiket a szo­cialista társadalom megvalósí­tásának felemelő érzése tölt el munkájukban. Az új társada­lom megteremtéséért, a dolgo­zó emberek boldogulásáért fá­radoznak, minden tehetségü­ket, erejüket, népköztársasá­gunk politikai, gazdasági, er­kölcsi értékeinek növelése szolgálatába állítják. Sokszor, nagyon sokszor áldozatot, le­mondást jelent ez. Előfordul nem egyszer, hogy munkájuk a családtól, vagy a szórakozástól vonja el őket. Ezek a látvá­nyosság nélküli, szürke hétköz­napi munkák sokszor nagyon sok fáradsággal és bizony elő­fordul,; hogy nem azonnal meg­fogható és nem is azonnali nagy eredményekkel járnak. Ebből a társadalomból, ahol ez jellemzi a munkát, a cselek­vést, a vezetést, „kilóg” a nyüzsgő, hamar észrevehetjük ha nyitott szemmel járunk. Aki egyéni érvényesülését, boldo­gulását, elvtelen barátság, vagy öntömjénező, kirakatba illő népszerűséggel igyekszik elérni és nem a végzett mun­kája szolgáltatja boldogulásá­nak alapját, az „elveszett em­ber”, az nem juthat előre. A törtetés, talpnyalás, hízel- kedés, a vezetők körül való lebzselés egy tőről fakad: a burzsoá kispolgári életfelfogá­sának megnyilvánulása. Na­gyon veszélyes ez. Veszélyes azért, mert az is megkaphatja, akiben egyébként nincs erre hajlamosság, de veszélyes azért is, mert az ilyen ember, ha ügyünket megpróbáltatás éri, ha súlyos idők jönnek, azonnal a másik oldalra áll, árulóvá válik. Az ellenforra­dalom számtalan példát muta­tott erre. Érthető is ez. Mert ha „emberünk” úgy érzi, hogy érdekeit a másik oldal tudja biztosítani, ha számítása ott válik be jobban, abban a pil­lanatban oda áll. öt csak ez köti valahová: vagy ide, vagy oda. Éppen ezért, veszedelmes burzsoá örökség ez és egy pil­lanatra sem szabad megfeled­kezni róla, mint ahogy semmi­féle más burzsoá maradvány felett sem hunyhatunk szemet. Meg van ennek is az ellensze­re, ezellen is lehet eredmé­nyesen harcolni. A legfonto­sabb e kispolgári mentalitás elleni harcban: egy-egy ember megítélésénél a végzett mun­kát tekintsük értékmérőnek és nem azt, hányszor jelent meg a különböző vezetői előszobá­ban, hányszor és hol mutatta meg magát. Az önreklámozó ember ne találjon támogatás­ra, elismerésre sehol sem. Az élet bármelyik területét nézzük is, egy dolog világos: a társadalom boldogulása szem­pontjából kizárólag a hasznos, a szocializmus ügyét előrevivő munkának van jelentősége. S ha ilyen alapon ítélünk, akkor lelepleződnek a nyüzsgők. Papp János Hruscsov üzenete Maeniillan-hez és Diefenhaker-hez MOSZKVA (TASZSZ): Nyi- kita Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, július 23-án üzenetet intézett Harold Macmillan-hez, Nagy- Britannia miniszterelnökéhez és John Diefenbakerhez, Ka­nada miniszterelnökéhez a le­szerelés kérdéséről. Hruscsov az angol minisz­terelnökhöz intézett üzeneté­ben utal arra, hogy a tizes bi­zottságban a nyugati hatalmak majdnem tíz álló hónapon át elodázták az általános és teljes leszerelési megállapodás alap­tételeire vonatkozó új szovjet javaslatok konkrét megvitatá­sát és ehelyett üres szócsép- léssel foglalkoztak. A továbbiakban Hruscsov érintve a2 amerikai kormány­nak azt a javaslatát, amelynek hangzatosán „a hatékony nem­zetközi ellenőrzéssel végre­hajtandó általános és teljes le­szerelés programja” címet ad­ták, megállapítja, hogy ezek az „új” javaslatok lényegében vé­ve a nyugati hatalmak már­cius 16-i, régebbi indítványai­nak némileg módosított válto­zatai. Mint Hruscsov rámutat, az Egyesült Államok javaslata anélkül, hogy az első szakasz­ban a fegyveres erők bármi­féle csökkentését is javasolta volna, — igyekezett külföldi ellenőrzés alá vonni a Szovjet­unió és más államok vala­mennyi fegyveres erejét és fegyverzetét. Az atomfegyverek megtiltá­sának kérdésében semmiféle gyakorlati jelentősége .nincs annak az amerikai javaslat­nak, amely a hadicélokra ké­szülő hasadóanyagok gyártásá­nak megszüntetését indítvá­nyozza, mert már mostanáig annyi atom- és hidrogénbomba halmozódott fel, hogy azzal egész országok elpusztíthatok. Ami pedig a program máso­dik és harmadik szakaszában foglalt leszerelési intézkedése­ket illeti, az amerikai tervet olyan módon állították össze, hogy megvalósítására sohasem kerül sor, mivel az Intézkedé­sek semmiféle konkrét határ­idejét nem tüntetik fel. A nyugati hatalmak, sajnos, mostanáig obstrukciós politi­kát folytatnak a leszerelés kér­désében — írja üzenetében Hruscsov. Majd emlékeztetve arra, hogy a szovjet kormány kénytelen volt félbeszakítani részvételét a tízes bizottság munkájában és javasolta, hogy a leszerelés kérdését vitassák meg az ENSZ közgyűlésének soronkövetkező ülésszakán, Hruscsov rámutat, „természetesen felmerül az a kérdés, milyen legyen a bizott­ság összetétele, s hogy az ügy érdekében a tízes bizottságban képviselteken kívül más or­szágokat is be kell vonni a tárgyalásokba”. Hruscsov a kanadai minisz­terelnökhöz intézett üzeneté­ben szintén hangoztatja, hogy az újnak nevezett amerikai ja­vaslatok nem szolgálják a tényleges leszerelést. Ugyan­akkor megállapítja, hogy Ka­nadának a tízes bizottságban helyetfoglaló képviselője egy­általán nem szólt konkrétan hozzá az új szovjet javaslatok­hoz, hanem ehelyett ködös szó­lamokat hangoztatott „a ki­egyensúlyozott eredmények” elvéről, s ilyen módon a bi­zottság munkáját még csak messzebb vitte az új szovjet terv lényegének gyakorlati megtárgyalásától. Hruscsov az angol és a ka­nadai miniszterelnökhöz inté­zett üzeneteiben egyaránt hangsúlyozza, hogy a szovjet kormány — akárcsak régebben — most is kész minden eszköz­zel elősegíteni az általános és teljes leszerelésre vonatkozó megállapodás mielőbbi meg­kötését. Hruscsov üdvözlő távirata Fidel Castrohoz Sz amerikai államok szervezete augusztus 15-én tárgyalja a kubai panaszt MOSZKVA (MTI): A TASZSZ jelenti, hogy Nyikita Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnöke a kubai forra­dalmi ünnep alkalmából táv­iratban üdvözölte Fidel Castro miniszterelnököt. A szovjet kormányfő kiemeli táviratá­ban, hogy a szovjet nép nagy örömmel fogadta a független kubai állam megszületését és mély rokonszenwel kíséri a kubai népnek azt a lankadat­lan eltökéltségét, hogy meg­őrizze forradalmi vívmányait. Az üdvözlő távirat hangsú­lyozza, hogy a kubai forrada­lom új feltételeket teremtett a nemzeti felszabadító mozga­lomnak további kibontakozá­sára. A kubai nép harca szer­ves része annak a közös küz­delemnek, amit a béke és a haladás erői a tartós béke biz­tosításáért vívnak. A Szovjet­unió — folytatódik a távirat — a függetlenségükért és a sza­badságukért küzdő népek ér­dekeinek védelmét és a békét szolgáló politikájához híven kellő támogatást nyújt Kuba népének igazságos harcában. Hruscsov hangsúlyozza táv- iratábari, hogyha fegyveres be­avatkozás történik Kuba ellen, akkor Kuba megfelelő támoga­tásban részesül. Kijelentem önnek — írja Hruscsov Fidel Castronak —, hogy a Szovjet­unió szerepe ebben nem utolsó lesz. WASHINGTON: Az UPI értesülése szerint az amerikai államok szervezeté­nek bizottsága hétfői ülésén úgy döntött, hogy az Egyesült Államok ellen emelt kubai pa­nasz megtárgyalásának színhe­lyéül a Costa Rica-i San Jose városát, az ülésszak kezdeté­nek idejeként pedig augusztus 15-ét javasolja. A bizottság ja­vaslata fölött az amerikai álla­mok szervezetének tanácsa pénteki ülésén dönt. PEKING: A Renmin Ribao kommen­tárt fűz a Kína és Kuba között megkötött gazdasági és kultu­rális szerződésekhez és mél­tatja a kínai—kubai barátság elmélyülését. Hangsúlyozza a lap, hogy a kínai nép lelkesen támogatja a kubai nép igaz harcát az amerikai beavat­kozás ellen. Hidegháborús nyelvezetben Íródott ez amerikai Köztársasági Párt választási program-tervezete Megnyílt az amerikai Köztársasági Párt elnökielölő kongresszusa Általános árdrágulás Nyugat-Németországban CHICAGO (MTI): Hétfőn Chicagóban megnyílt az ameri­kai Köztársasági Párt országos elnök jelölő kongresszusa. Az első ülést lényegében az ünnepélyes megnyitó- és üd­vözlőbeszédek töltötték ki. Morton szenátor, a párt or­szágos elnöke, megnyitó beszé­dében bírálta a Demokrata Párt választási programját és sürgette a kongresszust, hogy megvalósítható és reális prog­ramot dolgozzon ki. A kongresszus első ülé­se mintegy másfél óra hosszat tartott. A második ülés hétfőn a késő esti órákban kezdődött. ★ A Köztársasági Párt plat­form bizottsága által kidolgo­zott választási program-terve­zet külpolitikai téren fenntar­tás nélkül támogatja az Eisen­hower kormány politikáját. Üjból leszögezi a Monreo- doktrinát, vagyis azt az elvet, hogy az Egyesült Államok be­avatkozhat az amerikai konti­nens bármely országának bel­A Szakszervezet Titkárságánál a spanyotors* PRÁGA (TASZSZ): A Szak- szervezeti Világszövetség Tit­kársága nyilatkozatot tett köz­zé a spanyolországi helyzetről. A nyilatkozat megállapítja, hogy Franco kegyetlen megtor­lásokkal akarja elfojtani azt a fokozódó harcot. amelyet a spanyol dolgozók vívnak a nyomor, a munkanélküliség, az elbocsátások és a bércsök­kentések ellen, a demokra­tikus szabadságjogokért. Spa­ügyeibe. Követeli a fegyveres erők nagymérvű fokozását. Be­jelenti, hogy Amerika-köztár- sasági párti kormány uralomra jutása esetén — továbbra sem ismeri el a Kínai Népköztársa­ságot, és „szigorúan kitartana az erős kéz politikája mellett”. Ugyanakkor a program- tervezet — nyilván a széles tö­megek békevágyának hatására — „megígérte”, hogy az új köztársasági párti kormány „Csak egyetlen iga az algériai kormány, PÁRIZS (MTI): René And- rieu, az Humanité vezércikké­ben foglalkozik az úgynevezett algériai képviselőbizottságok létrehozásával. A bizottságok hivatottak „előkészíteni” Algé­ria úgynevezett státusát A cikkíró rámutat, e bizott­ságok létrehozása bebizonyítja, hogy De Gaulle kormánya mennyire hátat fordít az ön­ti Világszövetség k nyilatkozata sági helyzetről nyolországban nemcsak az ipa­ri központokban, hanem a fal­vakban is mind nagyobb mére­teket öltenek a dolgozók meg­mozdulásai. A Szakszervezeti Világszö­vetség határozottan tiltakozik a fasiszta Franco újabb letartóz- tatásd és megtorló intézkedései ellen és felhív minden szak­szervezetet, csatlakozzék ehhez a tiltakozáshoz. „Eisenhower. elnökhöz hason­lóan, kész lenne komolyan tár­gyalni a Szovjetunióval a nemzetközi feszültség csökken­téséről”. A szokásos szovjetellenes ki­rohanások mellett a program- tervezet változatlanul a köz- társasági párt hivatalos politi­kájának vallja a kelet-európai országok belügyeibe való be­avatkozást és a „rab nemzetek felszabadításáról” beszél. izi tárgyalófél van: vele kell tárgyalni“ rendelkezés politikájának. Mindenki jól tudja, hogy e képviselők nem képviselnek senkit. Újabb kormánymester- kedéssel állunk szemben — ír­ja —, amely valamiféle algé­riai „harmadik erőt” igyekszik megteremteni a vietnami Bao Daj példájára. „Nem kétséges, hogy ez a kí­sérlet kudarcra van ítélve” — írja a lap. — Tárgyalófél van, az algériai kormány, vele kell tárgyalni a tűzszünet fel­tételeiről és az önrendelkezés biztosítékairól. Csak ez vethet véget a háborúnak. Idő járásjelentés Várható időjárás szerda estig: Felhőátvonulások, szerdán keve­sebb helyen esővel. Mérsékelt, időnként élénkebb északnyugati, északi szél. Az éjszakai lehűlés erős marad, a nappali felmelege­dés kissé fokozódik. Várható legmagasabb nappali hő­mérséklet szerdán 19—23, várható legalacsonyabb éjszakai hőméi»? séklet 11—15 fok között. Meg kell szabadítani az emberiséget a háború rémétől országgal együtt arra kell tö­rekednie, hogy mielőbb új tár­gyalások kezdődjenek a nagy­hatalmak között. S e tárgyalá­sokat úgy kell előkészíteni, hogy ezek eredményeképpen az emberiség megszabaduljon a háború rémétől.” Amíg Dánia meg nem sza­badult a katonai szövetségek­től és a területén levő külföldi támaszpontoktól, a népnek biz­tosítékot kell kapnia arra, hogy nem használnak fel dán területet provokációs célokra. — Dániának a többi északi KOPPENHÁGA (TASZSZ): A Dán Országos Békebizottság a „háború ellen” elnevezésű pacifista szervezet, a Dán De­mokratikus Nőszövetség és az aarhusi munkáskonferencia ál­landó bizottságának koppenhá­gai tagozata felhívással fordult a kormányhoz, a parlament­hez, különböző szervezetekhez és személyekhez. A felhívás hangsúlyozza, hogy a dán nép részére milyen nagy veszélyt jelentenek a NATO új katonai támaszpontjai Grönlandon, Jót- landon és egyebütt. Szocialista a Vietnami Demokrat HANOI (TASZSZ): Mint a Vietnami Tájékoztató Iroda je­lenti, a Vietnami Demokrati­kus Köztársaságban lényegé­ben befejeződött a magánipar és kereskedelem szocialista át­alakítása. A magánvállalatok 97,2 szá­zaléka vegyes vállalattá ala­kult át. A magánvállalatok több mint 13 400 munkása és BERLIN (MTI): Amíg a Né­met Demokratikus Köztársa­ságban 1959-től 1960-ig 43 átalakulás ikus Köztársaságban alkalmazottja szabadult meg a kapitalista termelési viszo­nyoktól. A nemzetgazdaság szocialis­ta átalakítása más területeken is jó ütemben halad. A pa­rasztcsaládok 54 százaléka ter­melőszövetkezetben dolgozik és a kisiparosok hetven százalé­ka szövetkezetbe tömörült. százalékkal csökkentek a lét- fenntartási költségek, addig ugyanebben az időszakban Nyugat-Németországban 21 százalékkal emelkedtek. Nyugat-Németországban 1960 óta a kenyér ára hetven száza­lékkal, a burgonyáé kilencven- egy százalékkal, a vajé hu­szonkilenc, míg a tej ára hu­szonhat százalékkal emelke­dett. ★ Nyugat-Berlinben bejelen­tették, hogy négyszázezer csa­ládnál szeptember elsejétől ti­zenhét százalékkal emelik a villanyáram árát.

Next

/
Thumbnails
Contents