Népújság, 1960. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-22 / 172. szám

1960. július 22., péntek

NÉPÚJSÁG

8

Riport Szarvaskőből

Szellemi feltámadás

A TERMÉSZET MINDEN

síépet idezsúfolt a szarvaskői völgybe. A bányák közül, ahol eddig jártam, a szarvaskői Gyöngyvirág-táró fekszik a legszebb helyen: haragos, zúgó tölgyesek és füves dombvonulatok mindenfelé. A tölgyesek szélén kukoricatáblák, a völgy laposában dús füvű rét, a szembeni domboldalon nadrágszíj nyi földek, aranykalá- szú búzával, nyurga rozzsal, zizzenő árpával, zabbal. Ezek közé ágyazva sötétlik a bányaszáj.

Régi bánya. Tizenöt évvel ezelőtt az egri érsekség tulajdonában volt. Ugyanolyan rablógazdálkodás folyt itt is, mint máshelyütt. Nem derítették fel a széntelep határait, hanem mindjárt — mihelyt szénbe értek — megkezdték a rétegek kifejtését. 1957-ben kezdtek itt nagyobb arányú kutatásokba. Roppant nehéz volt — régi, öreg műveletben haladhattak előre a bányászok. Üj biztosítás kellett a vágatokba, szélesíteni azokat, magasabbra tenni a főtét. A fővágatban, mikor a munkálatokat kezdték, kézzel elérték a bánya „plafonját”, meggömyedve járhattak benne. Felnézek a mennyezetre, vastag, keményfák tartják a fedőrétegeket, magasan a fejem fölött. Lassan mindenütt kiérnek az öreg műveletekből: a Il-es ereszkén 100 méterrel elhagyták a régi vágatokat, — jelenleg 4341 méternél állanák —, a tárói fővonalon még 180 méter régi művelet áll előttünk.

Megyünk lefelé a fővágatban, egyre beljebb a hegy odújába. Simon Sándor elvtárs, a bánya fiatal, tehetséges mérnöke kalauzol. Lámpáink fénye imbolyog az ácsolatok gerendáin. Messziről dübörgés hallatszik, guruló csillék zaja., A végtelen gép motorjának lármáját is kivehetni a zajból. A csillék dübörgése egyre közelebb jön, cuppog a földmélyi sár. A vágat tartóoszlopai közé húzódunk. Mellettünk elhalad a lóvontatású csillesor.

— Ez is érdekessége a bányának: a ló — mondja mosolyogva Simon elvtárs. — Az országban ma már csak két helyen dolgoznak lovakkal a bányában, Komlón és Szarvaskőben.

1958. márciusában jött fel a föld alatti munkahelyekről az első csille szén. Ló húzta fel a vágatokból az első csillét. A szállítás ma is lóvontatású. Hat lova van a bányának, műszakonként két ló dolgozik. Egy ló ep-szerre 8—10—12 telt csillét húz fel a vágatokból a külszíni körborítóhoz.

HALADJUNK BELJEBB, mélyebbre a bányában. Simon elvtársat kérdezem és ő beszél, beszél a bányáról, az emberekről, a nehézségekről. S az eredményekről is.

Roppant nehézségekkel birkóznak itt a bányászok mindennap, a műszakok minden órájában. Sok a vize a bányának, — kevés az energia. Minden tonna szénért háromszor

.annyi vizet nyomatnak ki a vágatok aljáról, mint Eper- csehi. Percenként 1400 liter fakasztott vizük van. Egercse- hinek 1300 liter percenként, négyszer annyi vágatból, négyszer akkora területről, mint Szarvaskő. »

És az energia?

A bányának szekunder-táplálása van, s a tápkábelhálózat keresztmetszete nem megfelelő. Áramszünet többször előfordul a rossz kábelhálózat miatt, ami — persze — termeléskiesést okoz. Nagy a feszültségcsökkenés a bánya legtávolabbi pontjain. Ezért aztán nem tudják használni a szovjet feltörési-fúrógépet. Pedig igen nagy szükség lenne rá. A geológiai viszonyok is rendkívül zavartak: sok a gyűrődés, még több a vetődés.

Eredményeik miatt mégsem kell szégyenkezniök... Az elmúlt hat hónap során havi terveiket — január kivételével — száz százalék fölött teljesítették. Első negyedéves tervük 107,3, a második negyedéves tervük 105,4 százalék volt. Június havi tervüket már 24-én, reggel 106,8 százalékra, féléves tervüket — összüzemi szinten, Egercsehi eredményeit is szám- bavéve — június 22-én teljesítették. Sőt: július elsejéig terven felül 1200 tonna szenet adtak az országnak Szarvaskő bányászai.

Nyolcvan méter mélységben járunk a föld alatt. Két csapathoz igyekszünk a Il-es ereszke kutatóvágatába és Tóth Józsi bácsi brigádjához. A kutatóvágatban keresik a szenet. A jelek — a csigásréteg — azt mutatják, hamarosan ráakadnak. Most csak egy kérdés foglalkoztat mindenkit: mennyi szenet találnak majd? Mert kell a szén! A második félév során 25 000 tonna szenet kell termelniök a , szarvaskői bányászoknak, naponta 150 tonna szenet kell, hogy felszínre küldjenek. S ez a mostani napokban még nem sikerült. Ottjártunkkor csak 92,6 tonna volt a napi teljesítményük. Miért? Néhány napja a fejtésen kifogyott a szén, a front leállt. Ez okozta a napi visszaesést. Most keresik a szenet a két kutatóvágatban. Ha nem találnak gazdag telepet, a Il-es ereszke ötös nyila- mán nyitnak új frontot. Szeptemberben megkezdhetik a fejtést, 65 méteres fronthomlokkal, 240 méteres kaparó- és gumiszalaggal. Ez az új front egyedül képes lesz kiadni napi 20 vagon szenet.

A 8-AS CSAPATNÁL... A levegőben furcsa, izgalmas várakozás. Robbantanak. A frissen fúrt lyukakban már ott a pakszit, a gyújtózsinór. A lámpák lángjai egymásután lobbanják lángba a kanócok puskapor-belét. Sercegve, sisteregve égnek a zsinórok, kúsznak a tűznyelvek a robbanótöltet felé. Az egyik oldalvágatba húzódunk. És várjuk a detonációt.

Hatalmas dörrenés. Megremeg minden, a föld, a levegő. A légnyomás a lámpák lángját is eloltja. Üjabb dörrenés. A hangot felerősítik a vágatok, visszacsattogják a falak, a főte. Nehéz zajjal omlik a szén. Megint egy rohanás. A föld is dübörög bele.

Míg füstre vártunk beszélgettünk Tóth Józsi bácsival, a csapat vezetőjével. Mezőkövesdiek valamennyien, a csapat minden tagja. Mezőkövesdről járnak a bányába naponta, műszakba, összekovácsolt erejű, jó munkaritmusú csapat a Tóth Józsi bácsi csapata. Most ők nyerték a bánya 17 csapata között folyó munkaverseny első helyét: 121,1 százalékos félévi átlagukkal. A csapatból nyolc embert terjesztettek fel az üzem vezetői kitüntetésre; összesen 11 bányász kap kiváló bányász oklevelet és az ezzel járó egyheti fizetést a szarvaskői bányászok közül az idei bányásznapon.

Indulunk visszafelé... Útközben még benézünk a „gépházba”, ahol a végtelen gép mormol. Itt találjuk Érsek Lajos elvtársat, az üzem vezető aknászát. Egercsehiből jött Szarvaskőbe, január 15-én. Nagy segtíség volt ez Simon Sándor elvtársnak, aki szinte egyedül irányította addig a bányát, s mindenhová maga szaladt: vízbetöréskor, kábelszakadáskor vagy bármikor, ha baj mutatkozott. Érsek elvtárs sok tapasztalaid, nagy és megbízható gyakorlati tudású, régi bányász.

ÚJRA FENT VAGYUNK a

szabad levegőn. Szinte fáj az ember szeme az éles fénytől.

A szénosztályozó alatt szerte ágazó síneken már ott várakozik a három kocsiból álló kisvonat. Várja a műszakból feljövő bányászokat.

Éleset sípol a motoros-mozdony ... Indulunk hazafelé a hegyvonulatok kanyargós völgyeiben, az erdő fái között bú- jócskázó síneken. Keringőbe mozdul a táj, s a szénosztályozó vasvázas, magas tornya utánunk integet...

Pataky. Dezső

Arattak a szarvaskői bányászok

A szarvaskői bányászok is segítettek a termelőszövetkezeteknek az aratási munkák mielőbbi elvégzésében. Volt olyan nap, hogy harmincán is a kaszát fogták. Csaknem 200 munkanapot arattak a szarvaskői

bányászok a termelőszövetkezetekben. Különösen a kerecsen di és az egerszóláti szövetkezeteknek segítettek sokat munkájukkal, de arattak még a bányászok Novajon és Noszva jón is.

1 043 nyar^n e9V bükk*

XZsrttJ aijai faluban

jártam egy öreg tanítónál. Sok minden szóbakerült akkor, de legfőképp a háború, amelynek vérszaga elért már egészen a Tiszáig. Az asszonyok, akiknek férjeit, fiait komiszba rázta Horthy Miklós és' a Donhoz parancsolta őket „megvédeni a magyar hazát” könnyezve jártak be az öreg tanítóhoz.

— Irt a fiam tanító úr, ha lenne szíves elolvasni a levelét. És előkerültek a zöldszínű tábori lapok, amelyen a két-há- rom, egyébként nem különösebb jelentőségű sor is életet jelentett. Azt, hogy él a fiam, a férjem, az unokám és ... és talán hazajön mégegyszer a borzalmas háborúból.

— Látod, nem ritkaság ez nálunk mostanában —, mondta az öreg, galambősz hajú tanító, amikor este az utolsó vendég után is becsukta a kaput. — Mert, elolvastathatná a szomszédban is, a gyerekkel is, de bennem bíznak csak, az én szavamnak hisznek, aztán a levél után nekem sírják el minden bánatukat..

— Sokan nem tudnak olvasni? — Az öreg mester egykedvűen mondta ki a számot:

— Harminc analfabétát tartunk számon. Ilyenkor bizony, hiányzik nekik a betű, mert az aláírással még csak elboldogulnak, mert megteszi egy kereszt is, a „kézjegy”, ahogy miná- lunk mondják, aztán a többit már elintézi helyettük a jegyző. Halál ez fiam, szellemi halál. — Emlékszem, így mondta, pontosan így az öreg mester, aki immáron harmincnyolc esztendeje szolgálta akkor egyedül a falut.

Szellemi halál! Hányszor és hányszor megfordult már agyamban azóta is a gondolat és valahányszor egy olyan emberrel vétett össze sorsom, aki nem tudott írni-ol- vasni, mindig üldözött ez a két borzalmas szó: szellemi halál. És most várná-e valaki, hogy indokoljak, hogy választ mondjak a nagy „miértre”. Nincs még oly messze a múlt, még ötven esztendő sem, hogy ne éltünk, ne hallottunk volna hoz- zánktartozóinktól mindezek felől.

És most, 1960-ban, hol van már Magyarországon az analfabétizmus? Ott tartunk már, — és milyen jó, hogy már eny- nyire jutottunk —, hogy falun és városon, de a legkisebb tanyán is, ritkaságszámba megy, ha valaki nem végzi el a nyolcadik osztályt és talán egy kicsit szégyen is már, ha valakinek hiányzik. Vagy beszéljünk-e arról, hogy soha annyi ember nem tanult még ebben az országban, mint éppen napjainkban? Arról, hogy nemcsak a gyerekeink, de a felnőttek is, beültek az iskolák padjaiba és harminc, negyven, sokszor még ötven éves fejjel is — általános műveltséget szerezni, érettségizni, doktorálni akarnak?

Beszélhetnénk bátran ezekről is, de most többről kell em*xxx30oooooooocoooooooc<xxx>Doooocoooooooocoocx>Doooooooocxxx»cxx>X)00oooooaxx»oooooooo(»oűű<xooooooooooooooooooo(oooooooo<»oooooooooooooooooooooooopooooocx3ooooooc»ooooo

A nyári két hónap alatt a pedagógusok legnagyobb része nem sokat pihen, hanem különböző tanfolyamokon készül arra. hogy munkaterületén a Köröskényi Lajos nevelők nyi- következő esztendőben még latkoztak:

többet, még jobb eredményt — Másképp aligha képzel- tudj<?n felmutatni. Ez nemcsak hető el egy énekkar, mint így, a szakmára vonatkozik, hanem a karnagy képzésével. Az ed- a különböző társadalmi mun- tiigj karnagyképző tanfölya- kák jó előkészítésére is. mokhoz viszonyítva, ez sokkal

Ezért van most kéthetes tan- gyakorlatibb, és ezek szerint folyamon a megyéből csaknem nyilván eredményesebb is lesz. száz pedagógus, akik énekkart, Mindhárom tanfolyam arról tánccsoportot, és színjátszó panaszkodik, hogy az időjaeosz- esoportot vezetnek iskolájuk- tás nem a legjobb, mert déli nál. vagy a községekben. A 12 órától délután négyig sza- megyei művelődési osztály badok, ami azt jelenti, hogy a szervezésében három helyen, a 'legnagyobb hőségben mehet- legjobb szakelőadók és buda- nek csak valahová egy szűk pesti szakemberek előadásából, két-három órára. Az anyag gyakorlati útmutatásával sajá- nagy. valahogy le kell adni, títják el a művészeti csoport- viszont az is igaz, hogy a mun- vezetők a színvonal emelésé- kában kifáradt pedagógusokhoz szükséges tudást. nak mégis csak jobb lenne egy

Az ének- és kamagyképző olyanféle elrendezés, hogy ko- tanfolyam hallgatóinak igen rábban kezdeni, és a legmele- változatos, a zene és ének min- gebb napszakot kihagyni, den ágára kiterjedő tematiká- Két színházi rendezőnk, ja van. Ennek a tanfolyamnak Horváth Árpád és Sprok célja, ifjúsági és felnőtt kóru- György vezeti a színjátszók, il- sokhóz szükséges szakmai és letve színjátszó rendezők szaknépművelési ismeretek elmé- mai továbbképzését. A gyakor- lyítése, és segítségnyújtás a lat talán itt is a legdöntőbb, szakmái önképzéshez. Ezt a hiszen a vezetők bevallása sae- célt az előadások, és a sok-sók rint a tanfolyamon csupa olyan gyakorlati óra jól biztosítja, pedagógus vesz részt, aki már Máris meglátszik az ered- jó néhánv darabot rendezett, meny, mert ahogy Cseh István, Ezeknek főleg arra van szüksé11 falu szocialista kultúrájáért

litést tenni, még többről. Arról pontosabban, hogy a könyv az iskolákon kívül is a mi népünk szellemi tápláléka lett. Ne soroljuk fel könyvesboltjaink könyvtáraink forgalmát, csupán egy dologról néhány szót. ami jellet .zó, általános, tehát ilyen példának is hozható bátran.

A Magyar Könyvterjesztő Vállalat guruló könyvesboltja egy hónapig tartózkodik megyénkben, néhány napig volt az egri járásban is Sorra járta a termelőszövetkezeteket és könyveket, szakkönyveket, szépirodalmat ajánlott a tsz-parasztoknak. Móricz, Mikszáth, Solohov, Tolsztoj, Arany, Petőfi könyvek kerültek kézbe, és természetesen, egy egész sor mezőgazda- sági szakkönyv is, amelyből néhány nap alatt nem kevesebb, mint negyvenezer forint értékűt vásárolt meg az egri járás szövetkezeti parasztsága. És ha megemlítjük, hogy egy falu, vagy ha úgy tetszik, termelőszövetkezet négy-, ötezer forint értékű könyvet vett, mint például Novaj, Egersza- lók, Makiár, akkor méginkább el kell gondolkodnunk e számon.

És honnan vették a pénzt?

Minden termelőszövetkezet költségvetésében szerepel egy rovat, illetve szociális és kulturális alap, amely az összjövedelemnek két százaléka. A mostani könyvvásárlás természetesen, még csak egy kis részét merítette ki ennek az alapnak és belőle Egerszalókon a Vörös Csillagnak még televízióra is jutott.

Könyvtár a termelőszövetkezeteknek! Intézményesen gondoskodik a tsz tagjainak kulturális életéről, szellemi táplálékáról, a könyvről! Mi lenne mindez, hogyha nem a mi parasztságunknak kulturális felemelése, amely az új szocialista módszerek szerint folytatott gazdasági forma velejárója, függvénye, ha úgy tetszik, a falu, a tanyák népének szellemi feltámadása, az új szocialista paraszti élet útjelzője, valóságos ténye.

í1 s nincs messze az idő —-Lj történelmi távlatokban szinte egy tyúklépésnyi az analfabétavilágtól is —, amikor a jól képzett agronómusok, szakemberek mellett intelligens, szakmailag kiválóan tanított szövetkezeti parasztság lesz ura és gazdája az egész magyar földnek.

Szalay István

Kiszesek Síkfőkúion

Ha valaki mostanában a festői szépségű Síkfőkúton jár, azonnal szemébe ötlik a fák között levő sátortábor. Az ácsolt kapufára ezt írták ki: KISZ vezetőképző tábor.

A tábor vezetője, Mongyi Ferenc elmondta, hogy ez a Heves megyei KISZ végrehajtó bizottságának KISZ vezetőképző tábora. A tábor célja, hogy a KISZ alapszervezeti titkárokat és vezetőket felkészítsék az előttük álló feladatokra. A tábori életről, foglalkozásokról szólva elmondta, hogy ebben a táborban hetenként váltják egymást a csoportok. Ez a negyedik csoport. A lányoknak kötött programjuk van, de biztosítanak számukra szórakozási lehetőséget is, hiszen céljuk az, hogy jól érezzék magukat, tanuljanak és pihenjenek.

Ellátogatott a táborba Horváth Nándorné, a megyei nőtanács titkára, aki előadást tartott a lányoknak a KISZ- vezetők feladatáról.

— A KISZ feladata — mondta a nőtanács titkára —, közvetíteni a párt politikáját a fiatalok között, valamint a fiatalok mozgósítása a feladatok megoldására. A kiszesek segítsenek a termelőmunkában. A leánytanácsok érjék el, hogy a falusi lányok is szórakozzanak és sportoljanak. A leányvezetők igyekezzenek eltüntetni a különbséget az üzemi és a falusi lányok között.

Az elhangzott előadás után a lányok számos problémát vitattak meg a nőtanács titkárával.

Magyar Ibolya felvetette,

hogy szeretnének külföldi vendégeket — főleg nőket —, baráti beszélgetésre meghívni, hogy betekintést nyerjenek más nemzetiségű nők életébe is.

Közvetlen hangulatú beszélgetés alakult ki, ahol ki-ki saját KISZ-szervezetének életét mondta el.

Ferencz Irén, bélapátfalvi KISZ-vezető elmondta, hogy náluk nagyon jó kultúrcsoport van, és nemsokára bemutatásra kerül a „Virágzik a hárs” című színmű. A szórakozáson kívül társadalmi munkában segítenek a termelőszövetkezetnek.

Pampuk Ilona, a Gyöngyösi

Téglagyárból jött, az ő KISZ- szervezetükben szabászati és főzőszakkör működik, de van televíziójuk, sőt, lemezjátszójuk is.

A lányok még tovább folytatnák a hasznos eszmecserét, de ebédhez kell gyülekezniök és csak azt mondják el, hogy a koszt sok, jó és félnek az elhízástól.

Illés Éva

Hetven millió forint költséggel korszerűsítik a kiskereskedelmi bolthálózatot Heves megyében 5 év alatt négyszeresére emelik a falusi önkiszolgáló rendszerű boltok számát

Heves megyében mintegy 70 önkiszolgáló és gyorskiszolgáló bolt működik a földművesszövetkezet és a tanács kezelésében. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az így fejlesztett bolthálózat nagy szolgálatot tesz a dolgozóknak és jelentős megtakarítást jelent a népgazdaságnak. Az ötéves terv során tovább fejlesztik és korszerűsítik a bolthálózatot. ' Nagyobb városokban a vendéglátóipar fejlesztését is előirányozták. Egerben, a strand területén korszerű vendéglőkombinátot létesítenek, mintegy 4,5 millió forint beruházással. Ugyancsak Egerben központi cukrászműhelyt létesítenek, másfél millió forint költséggel. Továbbfejlesztik a megyében a jól bevált önkiszolgáló boltok hálózatát, az ötéves terv során a jelenlegi boltoknak több mint 70 százalékát korszerűsítik. A földművesszövetkezetek mintegy 300 falusi boltot állítanak át a tervidőszakban önkiszolgáló rendszerűvé. A dolgozó

parasztság ellátására a falvakban emelik a szakosított boltok számát, az eddigi vegyesboltokkal szemben.

Űj áruházak is létesülnek: Pétervására és Heves termelőszövetkezeti községekben iparcikk áruházat, Füzesabonyban korszerű cukrászdát és cipőboltot, Verpelét termelőszövetkezeti községben modern bútorbemutató mintatermet ’é- tesítenek. A falusi italboltok többségét falatozókká alakítják át, friss ételek és különböző italféleségek árusítására. Negyvenre emelik a falusi cukrászdák és édességboltok számát az öt év során. A megyében több mint 70 millió forintot fordítanak a vendéglátó- ipar és a kiskereskedelmi hálózat fejlesztésére. Az öt év alatt tovább bővítik az üzlet- hálózatot az eddig ellátatlan területeken is. Az egész kis településeken úgynevezett házi boltokat létesítenek a legfontosabb árucikkek árusítására.

(ka)

gük, hogy szakmai előadásokon keresztül, rendezői módszertani tapasztalatokkal gazdagodva térjenek innen haza. A jelmeztörténeti előadáson kívül, díszletről. maszkról kapnak szakoktatást, ezen túlmenően azonban elméleti továbbképzés keretében a szocialista realizmusról, irodalmi műsor összeállításáról is tájékoztatást kapnak a hallgatók.

Ugyancsak ezekkel a csoportokkal egy időben kapják meg kiképzésüket a népi tánccsoportok vezetőd is. A „kiképzés” szót tudatosan alkalmaztam, mert ez olyan tanfolyom, amelynek hallgatói először vesznek részt kéthetes, bennlakásos iskolán, és alapos képzéssel oktatják őket a tánctanítás mesterségére. Egész délelőtt komoly, ötórás. gyakorlati foglalkozás van. ahol megismerkednek gyakorlatban a lépésekkel, a tánc ezernyi változatával, majd a délutáni programban szakmai előadásokat hallhatnák a hallgatók. Így népviseleti, népzenei, tánctörténeti, tánctanítási módszertani előadásokat, valamint táncírást, olvasást tanulnak. Ez az utótibi különösen nem

közömbös, mert otthon, a faluban már arra hagyatkozik a tánccsoport vezetője, hogy meglevő könyvekből válogasson csoportja számára táncot. Ez külön ABC, amit meg kell tanulni, hiszen nem elég az, hogy valaki jó táncos, vidám és ügyes, ha nem tud táncot olvasni. Nem beszélve arról, hogy számtalan olyan hely van, ahol még felgyűjtetlen népi táncok vannak, amelyeket egy hozzáértő pedagógus az egész táncoló ifjúság számára közkinccsé tehet.

A kéthetes időszak alatt több kirándulást tervezett a vezetőség. Ezeken a kirándulásokon az énekesek népdalt, a táncosok néptáncot gyűjtenek, ezzel is gyarapítva saját és csoportjuk tudását. Ezen kívül még külön kamagyképző- söknek szombaton este zene- hallgatást iktatott be a tematika, melyet Szabó Tivadar,

gyöngyösi karnagy vezet olyan szakértelemmel, hogy ez lesz a tanfolyam egyik nagy nyeresége a hallgatók számára.

Ezek a tanfolyamok általában vidámak, hiszen olyan emberek kerülnek össze, akik szeretik a művészeteket, akik szívesen nótáznak, és örülnek mindennek, ami tudásukat gyarapítja.

fCs. A. É.)