Népújság, 1960. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-22 / 172. szám

2 NÉPÜJS ÁG 1980. július 22., péntek Hogyan irányítják a légvédelmi rakétát ? A légvédelmi rakéták irá­nyítási rendszere többféle. Az első rendszer, ami harceljárá­sát tekintve nagyon emlékez­tet még a légvédelmi tüzérség­re, nagyjából így működik: egy rádiólokátor megtalálja és beméri az ellenséges céltár­gyat. Ennek a rádiólokátornak az adatai kerülnek bele a köz­ponti lőelemképzőbe, amely a mindenkori célelemeket meg­határozza és ezekből megálla­pítja azt is, hogy mikor jut az ellenséges céltárgy a kilövés és a lelövés szempontjából leg­kedvezőbb helyzetbe. Ekkor a rakéta kilövőállomásának a megfelelő parancsot adja (ezért hívják parancsközlő irá­nyításnak) és ettől kezdve a rakéta a lövedékirányító rá­diólokátor állandó ellenőrzé­sével és a földi lőelemképzőtől kapott parancsok által helyes­bítve, közelíti meg az ellensé­ges gépet. A rakétába beépített úgynevezett közelségi gyűjtő az ellenséges gép közvetlen közelében a robbanótöltetet is gyújtja. Ennek a rendszernek az a hibája, hogy két lokátor­ra, lőelemképzőre, számítógép­re — meglehetősen komplikált és nehéz földi berendezésekre —, van szükség. Előnye ezzel szemben, hogy maga a légvé­delmi rakéta elég könnyű, egy­szerű és a benne levő elektro­nikus berendezés valóban spártai egyszerűségű, megbíz­ható elemekből épülhet fel. E rendszer mégis túlságosan sok földi, állandóan telepített, ép­pen ezért seljezhető és esetleg nehezen pótolható híradás- technikai eszközt igényel. Vezér sugaras rakéták A ma használatos légvédel­mi rakéták zöme az úgyneve­zett vezérsugaras, vagy irány­zósugaras megoldású. Itt már egyetlen rádióloká­torra van csak szükség. Ez a rádiólokátor követi a céltár­gyat. Amikor a céltárgy meg­határozott távolságra ért, te­hát a rakéta lőtávolába került, akkor a légvédelmi rakétát in­dítják. Ez a rakéta a lokátor­sugárral áll rá és vezérműve mindenképpen e sugáron be­lül tartja. Amíg tehát a rádió- lokátor sugárnyalábja az el­lenséges céltárgyat „fogja”, ad­dig a rakéta is minden eset­ben célba talál. Ennek a mód­szernek az az előnye, hogy egyetlen rádiólokátorra van csak szükség. Magát a rádió- lokátort úgy szokás készíteni, hogy antennája egy széles és egy keskeny sugárkévét szór. A széles sugárkúpban indul a rakéta és a beállított kezdeti manőver után a keskeny fi- nombeállító sugárkúpba kerül be és ott folytatja útját a cé­lig. Ez a módszer végül kombi­nálható önkereső fejű rakétá­val, amikor a rádiólokátor ve­zérsugarának csupán a durva, irányzás a feladata, tehát a légvédelmi rakétát csupán a céltárgy közelébe vezeti, majd a céltárgytól néhány kilométer távolságban már a rakétába épített önkereső berendezés ve­szi át a rakéta kormányzását és a kellő pillanatban a robba­nótöltet gyújtását. Az utóbbi, önkereső fejű rakéták a legtö­kéletesebbek és csupán a szo­kásos légvédelmi rádiólokátor­ra van szükség működésükhöz. Növekvő találati valószínűség Amilyen mértékben egysze­rűsödik a földi berendezés, olyan mértékben válik egyre bonyolultabbá a rakétába épí­tett híradástechnikai berende­zés és automatika is, de ezzel arányosan növekszik a találati valószínűség. Ezért az utóbbi évek folyamán az első idők, aránylag egyszerűhb, földről távirányított és távkormány­zott légvédelmi rakétái helyébe már a vezérsugaras és önkere­ső fejű légvédelmi automaták léptek. A rakétában levő vezérmű a rakéta kormányfelületeit ál­lítja és ezzel a rakéta pályáját módosítja. Az aerodinamikai kísérletekből kiderült, hogy az ilyen rakéták legcélszerűbben a rakéta orrán, vagy közepén elhelyezett, mozgatható kor­mányfelületeket — általában mindenféle rakétára szerelt aerodihamikai felületet — né­gyesével, egymástól 90 fokra eltolva ajánlatos felszerelni, mert csak így lehet a kormá- nyozhatóságot minden körül­mények között fenntartani. Minthogy a rakéta rendkívül gyorsan halad, aránylag kis felületek is létrehozzák a kor­mányzáshoz szükséges légerő­ket. Így alakul ki a légvédelmi rakéták jellegzetes formája. Az újabb változatokban fel­használják a híradóstechnika különleges ágait is. Minthogy például a motoros- és a sugár- hajtású repülőgépei;: igen erős infravörös sugárzók, az infra­vörös keresőfejjel ellátott lég­védelmi rakéta minden bi­zonnyal célba talál. Ismét más típusokon az önkereső fej egy miniatürrádiólokótor, amely a földi nagy lokátornak a fém repülőgépről visszavert sugár­zását értékeli. Készült már .olyan önkereső rakétafej is, amelynek lokátora maga ad és vesz, tehát a rakéta a fellövés után teljesen automatikus. Békés felhasználása Ne gondoljuk, hogy e légvé­delmi rakétáknak katonai je­lentőségükön túlmenőleg nincs semmi szerepük a békés tech­nikában. Éppen ezek fejleszté­sének köszönhető a modern híradástechnikai készülékgyár­tás néhány igen jól sikerült szerkezeti elrendezése. Ugyan­csak nekik köszönhető külön­féle készülékelemek tömeges gyártása. Az irányítás terén szerzett különféle tapasztalato­kat a polgári légiforgalom is hasznosítani tudja. Egy-egy ilyen légvédelmi rakétát egyéb­ként — a robbanótöltet helyé­be műszereket helyezve — a légkör alsóbb rétegeinek kuta­tására körülbelül 30 kilométer magasságig, ugyancsak jól. fel lehet használni. A mai légvédelmi rakéta igen nagy tökéletességre fej­lesztett, erősen automatizált, nagy hatású fegyver és a szo­cialista országok légterének hatásos védelmezője. A Szovjetunió — tengeri nagyhatalom A Nagy Októberi Szocialista Forradalomig a cári Oroszor­szág kevés kereskedelmi hajó­val rendelkezett, saját áruszál­lításának mindössze csak 8 százalékát tudta teljesíteni. Az első világháború alatt ezután ez a hajópark teljesen kiörege­dett. A szovjet flottaépítés az el­ső ötéves 'terv időszakában kezdett komolyabb méreteket ölteni. Négy tengeri szállítót, két hűtőhajót és egy tankhajót építettek még csak 1924-ben. 1932-ben már száz tengeri ha­jót készítettek. A második öt­éves tervben már 210 nagy tengeri hajó hagyta el a gyára­kat, s nem egy közülük nagy óceánjáró. 1959-ben a szovjet kereskedelmi flotta 523 teher-, 128 tank-, 65 speciál teher-, 71 hűtő-, 86 jégtörő-, öt jégtörőte- herhajóval rendelkezett. Ezen­kívül rengeteg halász-, folya­mi- és egyéb különleges hajó tartozik a flottához. A hatodik ötéves tervben a szovjet tengeri flotta tovább: egymillió 140 000 tonna teher­bírású áruszállító hajókkal bő­vül. Ezek között lesznek 10 000 tonnásak, 5000 tonnásak, ame­lyek 30 napos állandó üzeme­lésre is alkalmasak. Az északi vizekre jégtörő-teherhajók épülnek. A halszállítás céljait szolgálják az 5000 tonnás hű­tőhajók, amelyek raktáraiban állandóan biztosítják a mínuiz 18 fokot. Találhatunk még 10 000 és 25 000 tonnás olaj- szállító hajókat is, ezek 30 na­pig lehetnek egyfolytában úton és utánpótlás nélkül akár 10 000 kilométert is megtehet­nek. Üj bálnavadászhajók épül­nek a távol-keleti vizekre. A fedélzetükön már ott találhat­juk a helikoptert, a halak fel­derítésére. Érdekesek a szardi- niahalászhajók. Több mint két hónapig lehetnek távol a hazai kikötőktől. Épülnek még 14 000 tonnás rákkonzervgyártó ha­lászhajók. Az anyahajó 12—14 fából készült motoroshajót szállít magával, amelyek háló­val gyűjtik a rákot. Éjjel és viharos időben az anyahajó fe­délzetére emelik a kis motoros bárkákat. Legénysége *630 fő ás a konzervek készítését is telje­sen gépesítették. A folyami hajózás céljaira is épülnek érdekes hajók. Vízibu­szok épülnek, 145 és 242 sze­mélyes kivitelben, óránkénti sebességük eléri a 21 kilomé­tert. A Vörös Szormovo Hajó­gyárban készülnek a hordszár- nyas utasszállító hajók, utazó­sebességük 70 kilométer órán­ként. Ezek a hajók vízalatti szárnyakkal rendelkeznek. Mi­kor elérnek egy bizonyos se­bességet, a hajó a víz fölé emelkedik és a szárnyain sik­lik tovább. Gyártás alatt van­nak távolsági folyami hajók is. Teljes kényelem várja az uta­sokat és a legtökéletesebb rá­diónavigációs berendezés köny­nyíti meg, az aránylag nagy- sebességű hajók vezetését. A sekély vizű csatornák és folyók számára 100 tonnás kis teherhajók épülnek. Meghaj­tásuk vízsugaras, reaktív rend­szerű, ami azt jelenti, hogy a hajó végén kiáramló nagy- mennyiségű vízsugár hajtja előre a hajót. Hasonló meghaj­tású tolóhajókat is építenek, amelyeknek mindössze félmé­teres merülésük lesz. Ez csak ízelítő a nagyszabá­sú szovjet hajóépítő program­ból. A terv nagyságát mi sem tükrözi jobban, minthogy 1958- ban az egész világ hajóépítése 9,2 millió tonna, és a Szovjet­unió a hatodik ötéves tervében egyedül 1 140 000 tonna tenge­ri hajót épít — a folyami ha­jókon kívül. Falusi kisvendéglők Ha tetszik, ha nem, az ember mindig újat tanul. Persze, ebben a 35 fokos hőségben nem komoly tudo­mányokra gondo­lunk. De igenis, új szavakat tanul a felnőtt ember, városon, falun egyaránt. Kisvendéglő? — Mi ez? Nos, nem sokáig kérdezget­ték ezt Kerecsen- den, Poroszlón és Istenmezején sem, hanem megnézték azt belülről is ala­posan a falusiak, és tetszett min­denkinek. Ma már ott tar­tunk, hogy a füs­tös. piszkos kocs­mákról, dorbézo­lásokról és vere­kedésekről elret­tentő példaként mesélnek a gyere­keknek és a kiseb­bek éppen olyan mesének tartják, mint az egykori betyárvilág histó­riáit. Esténként, vagy vasárnap a kis­vendéglőben jön­nek össze a falusi­ak, kulturált kö­rülmények között beszélgetnek, szó­rakoznak. Megbe­szélik a közös gaz­daság, a falu gondját-baját, és együtt örülnek a sikereknek, sőt egyre általánosab­bá válik, hogy a férfiak feleségük­kel, felnőtt család­tagjaikkal együtt szórakoznak a fa­lusi kisvendéglők­ben. Ugyan, kérem: hol van már az az idő, amikor a sö­tét, füstös kocs­mákban duhaj le­gények ordítoztak. családos emberek éjszakákon át ti- vornyáztak? A kerecsendi kisvendéglőben valamelyik vasár­nap 1050 adag fe­kete fogyott, a jú­niusi forgalom 129 ezer forint volt, a napj melegétel fo­gyasztás eléri a 75 —80 adagot. Akad olyan fér­fi, akinek hiány­zik a régi kocsma, a homályos sön- tés, * a hosszú lócák és a hosszú tölgyfaasztal és a pókhálós mester­gerendák? Különcök, fur­csa, maradi embe­rek akadnak. De elmondhatjuk, — hogy változnak az idők és változunk mj is — önma­gunk és embertár­saink előnyére. (F. L.) — A Biztonsági Tanács csütörtök hajnali ülésén megkezdte a kongói kérdés vitáját NEW YORK (MTI): A Biz­tonsági Tanács csütörtökön, magyar idő szerint 2,15 órakor kezdte meg a vitát a kongói helyzetről. Hammarskjöld ENSZ-főtit- kár előterjesztette írásbeli je­lentését a kongói események­ről. Elmondotta, hogy az ENSZ fegyveres erői Kongóban je­lenleg 12 afrikai és két euró­pai zászlóaljból állanak. Kije­lentette, ha nem is teljes biza­lommal, de reménnyel tekint a jövőbe. A kezdet sokat ígér, de a fordulópontot még nem értük el — mondotta. Hozzá­tette, hogy az ENSZ tagálla­maitól még az eddigieknél sok­kal többet Kell kérnie katonai és polgári vonatkozásban egyaránt. Hammarskjöld Katanga ön­állósulási kísérletéről kijelen­tette, közölte Csomóéval, hogy az ENSZ főtitkárának Kongót ugyanúgy „egységnek” kell te­kintenie, mint azt a korábbi biztonsági tanácsi határozat teszi, amely támogatja az új államok ENSZ-f el vételi kérel­mét. Hammarskjöld kifejezte további véleményét, hogy az ENSZ-erőknek joguk van Kon­gó minden tartományába be­vonulni, feladatuk teljesítése­kor. Hammarskjöld után * Kama kongói küldött szólalt fel. Kö­zölte, hogy Lumumba New Yorkba szándékszik utazni, de majd csak Hammarskjöld ter­vezett leopoldvillei tanácsko­zásainak befejezése után. Kanza hangsúlyozta, Kongó reméli, hogy „helyreállítja jó kapcsolatsát a belgákkal”, jól­lehet Belgium három ízben is megsértette a függetlenségről szóló szerződést. A független­ség kikiáltása után, alig négy nappal, Belgium csapatokat küldött Kongóba. Kanza hang­súlyozta, hogy a belga fegyve­res erők katangai tartományi kormány kérésére léptek elő­ször akcióba. A'kongói küldött ezután foglalkozott azokkal a belga vádakkal, amelyek sze­rint „a kongóiak atrocitásokat követtek el”. Kijelentette, fel­sorolhatná azokat a súlyos at­rocitásokat, amelyeket belga katonák és polgári személyek követtek el a kongóiak ellen. Megismételte kormányának ál­láspontját, amely szerint addig nem lehet szó Belgium és Kon­gó őszinte együttműködéséről, amíg az ország területéről nem vonják ki az agresszív belga csapatokát. A Szovjetunió se­gítségének esetleges igénybe­vételéről szólva, Kanza hang­súlyozta, hogy a kongói kor­mány kifejtette, reméli, hogy erre a lehetőségre nem kerül sor. Csombenak Katanga el­szakadási törekvéseiről Kanza kijelentette, a kongói kormány kész megvédeni területi épsé­gét és felkéri az ENSZ-t, is­merje el Kongónak, mint teljes egységnek és a független or­szágok családja egy tagjának létét. . Ezután Wigny belga küldött azzal igyekezett bizonygatni Belgium beavatkozásának jo­gosságát, hogy szükség volt a belga állampolgárok megvédé­sére. Hangoztatta, hogy amint az európaiak ellen intézett tá­madások megszűnnek, a belga csapatokat kivonják Kongó te­rületéről. Amilyen mértékben az ENSZ-csapatOk felváltják a belga katonákat, Belgium ha­logatás nélkül kivonja csapa­patait — mondotta. Wigny után ismét Kanza szólalt fel. Kijelentette, hogy Belgium nem adott független­séget Kongónak, hanem azt Kongó vívta ki magának. Az új köztársaság harminchárom minisztere és államtitkára kö­zül legalább tíz „belülről isme­ri a börtönöket és velük szem­ben nagyobb kegyetlenségeket követtek el, mint a belgákkal szemben a kongóiak”. A belgák nem engedték meg, hogy a kongóiak tanulmányo­kat folytassanak az ország ha­tárán kívül, az országban nem volt egyetlen kongói orvos, egyetlen kongói mérnök sem. Ezután ismét Wigny belga külügyminiszter szólalt fel. Ki­jelentette, hajlandó a kongói atrocitások kérdését nemzet­közi vizsgáló bizottság elé ter­jeszteni. Kuznyecov szovjet küldött felszólalásában hangsúlyozta, hogy Belgium folytatja fegyve­res beavatkozását Kongó bel­ügyeibe. Üjabb és újább belga csapatok érkeznek Kongóba a* ENSZ fegyveres erőivel egy-., idejűleg. Hammarskjöld jelen­tése megerősítette — mondotta Kuznyecov —, hogy Belgium makacsul figyelmen kívül hagyja a Biztonsági Tanács múlt heti határozatát. A belga kormány Kongó függetlensége ellen harcol. A szovjet kormány — foly­tatta Kuznyecov —, osztja a kongói vezetőknek azt a néze­tét, hogy Belgium agressziója veszélyezteti a nemzetközi bé­két. Az ENSZ kötelessége, hogy felemelje szavát a gyarmatosí­tók bűnei ellen és "megvédje Kongót. Utalva Hammarskjöld kijelentéseire, hogy a Biztonsá­gi Tanács állandó tagjai ne küldjenek csapatokat Kongó­ba, Kuznyecov követelte, von­ják azonnal vissza a Leopold- villebe küldött amerikai kato­nákat. Kijelentette, ha Kongó­ban folytatódik a belga agresz- szió, akkor hatékonyabb intéz­kedéseket kell tenni mind az ENSZ-ben, mind pedig a Kon­góval rokonszenvező, békesze­rető államok részéről. Kuznyecov ezután előterjesz­tette á Szovjetunió határozati javaslatát, amely követeli, hogy a belga csapatokat há­rom napon belül vonják ki Kongóból, valamint felhívja az ENSZ tagállamait, tartsák tiszteletben a Kongó Köztár­saság területi sérthetetlenségét. A csütörtök hajnali ülésen utolsónak Cabot Lodge ameri­kai küldött szólalt fel. Kijelen­tette, hogy a belga csapatokat ki kell vonni Kongóból, ha majd az ENSZ biztosítani tud­ja a rendet. Lodge hangoztat­ta: „az Egyesült Államok az ENSZ más tagjaival együtt megtesz minden szükséges lé­pést, hogy megakadályozza olyan katonai erők küldését Kongóba, amelyeket az ENSZ nem kért”. Az amerikai küldött felszó­lalása után a Biztonsági Ta­nács ülését magyar idő szerint 06,04 órakor berekesztették. A kongói vitát csütörtökön este magyar idő szerint 20 órakor folytatják. Közlemény Hruscsov és Raul Castro találkozéjárél MOSZKVA (TASZSZ). Moszkvában közleményt ad­tak ki Hruscsov és Raul Castro találkozójáról. A közlemény szerint Raul Castro, a kubai fegyveres erők minisztere esz­mecserét folytatott Hruscsov- val, a Szovjetunió Miniszter- tanácsának elnökével a szov­jet-kubai viszonyról, vala­mint más, időszerű nemzetkö­zi kérdésekről. Hruscsov megerősítette: a Szovjetunió minden eszközt felhasznál. hogy megakadá­lyozza az Egyesült Államok fegyveres intervencióját a Ku­bai Köztársaság ellen. Szilárd meggyőződésünk, — jelentette ki Hruscsov —, hogy államaink, népeink bará­ti kapcsolatai. amelyeknek alapja a benemavatkozás, a teljes egyenjogúság, és a köl­csönös megbecsülés, mind job­ban fognak erősödni és fejlőd­ni. Raul Castro hangsúlyozta: megingathatatlan és gránitszi­lárd a kubai népnek az az el­tökéltsége, hogy folytatja har­cát szabadságának, független­ségének, a kubai forradalom minden vívmányának megvé­szállítását olyan mennyiség­ben — kubai cikkekért cseré­be, —, amely teljesen kielégíti Kuba szükségleteit. Hruscsov annak a meggyőző­désének adott hangot, hogy a latin-amerikai országok kor­mányainak számolniok kell népeik szilárd akaratával és nem szabad részt venniök az amerikai monopóliumok és militaristák Kuba-ellenes sö­tét terveinek végrehajtásában. A Kuba körül kialakult nemzetközi helyzetről folyta­tott eszmecsere során kitértek az Egyesült Államok kormá­nyának arra a nyilatkozatára, amely szerint, mint ez az ame­rikai "külügyminisztérium júli­us 14-í nyiltkozatában állt. az Egyesült Államok Kuba ellenes fegyveres agressziójának ve­szélye illuzórikus, vagyis nem létezik. Az egész világközvéle­mény úgy értékelte ezt a nyi­latkozatot — mondja a közle­mény —, mint az Egyesült Ál­lamok olyan értelmű kötele­zettségvállalását, hogy nem hajt, végre intervenciót Kuba ellen. Ugyanekkor hangsúlyozták, hogy az ilyesféle nyilatkozatok nem oszlathatják el a kubai nép és más népek aggodalmát és nem jelentenek biztosítékot a Kubai Köztársaság békés fejlődése és nemzeti szu­verenitása ellen irányuló me­rényletekkel szemben. Az utóbbi idők eseményei azt ta­núsítják. hogy az Egyesült Ál­lamok bizonyos körei nem mondtak le a Kubába való fegyveres betörés terveiről. Raul Castro ismét meghívta Hruscsovot, tegyen hivatalos látogatást a Kubai Köztársa­ságban. Hruscsov megerősítet­te a meghívás elfogadását, és leszögezte, hogy erre az uta­zásra sor kerül. A Szovjetunió Miniszterta­nácsának elnöke ismét meg­hívta Fidel Castrot, Kuba mi­niszterelnökét. látogasson el a Szovjetunióba. Mint a közlemény rámutat, Hruscsov és Raul Castro esz­mecseréjét a teljes kölcsönös megértés és a szívélyes barát­ság légköre jellemezte. Az eszmecserében Anasztáz Mikőjan is részt vett. dóséért. Hruscsov a szovjet kormány és a szovjet nép nevében forró támogatásáról biztosította a kubai nép nemes harcát. A szocialista tábor országai­nak ereje ma oly nagy — mon­dotta Hruscsov — és gazdasá­gi hatalmuk oly jelentős, hogy teljesen magukra vállalhatják Kuba ellátását mindazokkal a számára szükséges • cikkekkel, amelyeket most megtagad tple az Egyesült Államok és né­hány más tőkés állam. A Szovjetunió kormánya — mu­tatott rá Hruscsov — kész el­vállalni a kőolaj és más cikkek Hírek Kubáról Az amerikai államok szerve­zetének tanácsa által kijelölt hét nemzetből álló bizottság szerdán két órán át tanácsko­zott az amerikaközi értekezlet előkészítéséről. A Reuter érte­sülései szerint az amerikai ál­lamok szervezetének külügy­miniszterei minden bizonnyal augusztus 15-e táján ülnek ösz- sze, hogy megvitassák a kubai —amerikai kapcsolatok kérdé­sét. HAVANNA: A kubai pénzügyminiszter rendelete értelmében Kubában lefoglaltak 19 közúti szállítási vállalatot. (MTI) Időjárás jelentés Várható időjárás -péntek, estigi Felhős idő, több helyen, keleten is, záporesők, zivatarok. A lehűlés keletre is átterjed. Mérsékelt, a zá­porok idején megélénkülő észak- nyugatira forduló szél. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet 22—27, várható legalacsonyabb éj­szakai hőmérséklet 14-18 fók kö­zött. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents