Népújság, 1960. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-21 / 171. szám

I960, július 21., csütörtök NÉPÚJSÁG s Még szervezettebb, még jobb munkával építsük az országot — Tanácskozott az építők szakszervezetének megyei választmánya — Kedden az építők szakszer­vezetének megyei választmá­nya, a szakszervezeti titkárok és bizalmiak bevonásával megtárgyalta az MSZMP Központi Bizottságának leg­utóbbi határozatát, meg­vizsgálták megyénk építőipará­nak jelenlegi helyzetét és ja­vaslatokat tettek a munka to­vábbi javítására. Rözsnaki István, az építők szakszervezetének megyebi­zottsági titkára ismertette pár­tunk június 29-i határozatát, valamint az építőipari megyei titkárok legutóbbi értekezletén elhangzott megállapításokat és javaslatokat. Nagy feladat hárul a követ­kező esztendőkben építőipa­runkra, idejében fel kell ké­szülnünk, hogy második ötéves tervünket teljesíteni tudjuk. Az építőipar a felszabadulás óta eltelt időben jelentős mér­tékben járult hozzá hazánk gazdasági és kulturális fel- emelkedéséhez. Az elmúlt tíz év alatt több mint 100 gyárat építettünk és száznál több üze­met bővítettek hazánkban, ki­épült a gépállomások 'hálózata, évtizedek lemaradását hoztuk be iskolák és kulturális léte­sítmények megvalósításában és több mint 300 000 lakást épített fel építőiparunk. Különösen ki­emelkedő munkát végeztek építőipari munkásaink a ter­melőszövetkezeti nagyüzemek megteremtéséhez elengedhetet­lenül szükséges gazdasági épü­letek létrehozásában. A következő években még nagyobb munka áll előttünk, mert 1958-hoz viszonyítva, 1965-re az építőanyagipar ter­melése mintegy 85 százalékkal, az építőipar pedig 80 szá­zalékkal kell, hogy emelked­jék. Ot esztendő alatt mintegy 250 000 lakást kell felépíteni és 150 milliárd forint értékű mun­kát kell elvégezni a magyar építőiparnak — hangsúlyozta Rozsnoki elvtárs. A* ötéves tervjavaslatok vitájába be kell kapcsolódótok a szakszervezeteknek, mozgósítani kell a dolgozókat, hogy előre gondolkozzanak és gyakorlati javaslatokat tehes­senek a munka megjavítására. Elkerülhetetlenül szükség van erre, mert a Központi Bizott­ság nyomatékosan felhívta fi­gyelmünket, hogy még nagyobb gondot fordítsunk a munka minőségének megjavítására, az anyagtakarékosságra, a költsé­gek csökkentésére, hiszen a megtakarításokból újabb laká­sokat építhetünk. A megnövekedett feladatok szükségessé teszik, hogy a mű­szaki-gazdasági vezetők és minden építőipari munkás to­vább képezze magát, mert csak így tudjuk a jelenlegi ne­hézségeket leküzdeni és az előttünk álló nagy feladatokat sikerrel megoldani. A szakszervezeti bizottsá­gok a vállalatok vezetőségével közösen szervezzenek a dolgo­zók részére szakmai tanfolya­mokat. A szakszervezeti bi­zottságoknak és a választmány tagjainak sokkal többet kell foglalkozni a szocialista mun­kaverseny szélesebb körű el­terjesztésével, a munkaverseny népszerűsítésével, az újítások­ban és a műszaki fejlesztésben rejlő kiaknázatlan lehetőségek gyakorlati hasznosításával. Az utóbbi két hónapban elő­fordult^ hogy rossz műszaki előkészítés, anyaghiányok és helytelen szervezések követ­keztében egyes szocialista bri­gádokat egyik munkahelyről a másikra irányították, a dolgo­zók panaszkodtak, hogy ilyen körülmények között a munka jól nem haladhat, keresetük csökken és ez a körülmény egyáltalán nem javítja a dol­gozók hangulatát. Műszaki-gazdasági vezetők­nek és a szakszervezeti bizott­ságoknak a jövőben többet és alaposabban kell foglalkozniuk a dolgozók problémáival, jogos sérelmeik elintézésével. El kell érni, hogy az emberek bízza­nak az általuk választott veze­tőkben, a szakszervezeti bizal­miak intézzék ügyesbajos dol­gaikat és ne a munkások tölt­sék ezzel hasznos munkaidejü­ket. Elengedhetetlenül szükséges, hogy a következő esztendőben az érdekelt szakmák összefogjanak, fokozzák az előregyártott fal-, födém- és más épületszerkeze­tek termelését, szélesebb kör­ben alkalmazzák az új techno­lógiai eljárásokat, gépesítsék a munkafolyamatokat, emeljék a munkafolyamatok szervezett­ségét, növeljék a munka ter­melékenységét. Az építőipari gépparkot a jelenlegihez képest mintegy kétszeresére emelik. Ez nagy­mértékben elősegíti az építke­zések határidejének lecsökken­tését, de már most minden munkahelyen vizsgálják felül a jelenlegi gépek kihasználá­sát. Tűrhetetlen, hogy gépeink jelenleg 28—30 százalékban vannak kihasználva, sok he­lyen elhanyagolják a gépek karbantartását és nem törőd­nek a gépkezelők szakmai to­vábbképzésével. Államunk az utóbbi esztendőkben sokmillió forintot fordított az építőipar gépesítésére, jelentős lépések történtek a technika javításá­ra, és sok hasznos újítást ve­zettünk be, de elmulasztottuk ezzel egyidejűleg a normák fe­lülvizsgálatát, pedig a laza normák nem hatnak ösztönző­en, nem emelik a munka ter­melékenységét, másutt viszont bérfeszültséget idéznek elő. Nem normarendezésről van szó, senki sem akar — és nem is szabad — indokolatlanul a bérekhez nyúlni, viszont a szükséges és ésszerű intézke­déseket meg kell tennijnk. Sem az újítások, sem a mű­szaki fejlesztés terén nem ha­ladhatunk nagy léptekkel elő­re, ha nem támaszkodunk nap mint nap a munkások vélemé­nyeire és javaslataira, de foko­zottabban áll ez a megállapí­tás az anyagtakarékosság és az önköltség csökkentésének min­den területén — állapította meg az építők megyebizottsági tit­kára. Ma még idegenkedéssel fogadja építőiparunk a közép­blokk és nagyblokkos építke­zésekre való áttérést, pedig a gyakorlat bebizonyította a bu­dapesti és a szomszédos álla­mok nagy építkezésein is, hogy ezzel a módszerrel nagymér­tékben le tudjuk rövidíteni a lakásépítkezések határidejét, megkönnyíthetjük a fizikai munkát, és olcsóbbá tehetjük az építőipart. Sürgősen felül kell vizsgálni, hogy milyen munkahelyeken, hogyan lehetne bevezetni a két műszakot, mert ez önma­gába véve is javítaná a gé­pek kihasználását. Rözsnaki elvtárs felhívta a Szerdán, július 19-én terme­lési tanácskozást tartottak a szarvaskői bányászok. A dél- utánosok részére 1 órától ket­tőig, a nappalos műszaknak kettő órától fél négyig, az éjje­leseknek pedig este 9 órától műszakkezdésig tartotta meg beszámolóját Simon Sándor elvtárs. az üzem mérnöke. Si­mon elvtárs beszámolójában értékelte a szarvaskői üzem első félévi munkáját, a balese­tek alakulását, beszélt az elő- vájások fontosságáról és a so­ron következő feladatokról. A beszámolót mindhárom mű­szak tanácskozásán vita követ­te. Érsek Lajos elvtárs, az üzem főaknásza az anyagtaka­rékosságról és a balesetek el­kerülésének lehetőségeiről be­szélt. Elmondotta, hogy a bá­nyászok túl sok robbanóanya­got használnak el, „túl lövik” a szenet; a bányászok nem szere­tik a hosszú feckéket, nem fee- kézik b® az ácsolatokat rende­sen, pedig ebből származnak választmányi tagok figyelmét, hogy a termelés elősegítése ér­dekében a szakszervezeti bi­zottságoknál és a megyebizott- ságnál létre kell hozni a mű­szaki tanácsokat, javítani kell a műszakiak és tömegszerve­zeti funkcionáriusok munká­ját. Ha a szakszervezeti bizott­ság a műszaki vezetőséggel jobban összefog és együttesen Segítik a dolgozók kezdemé­nyezésének kibontakozását, a munka versenyben tett vállalá­sok műszaki feltételeinek biz­tosítását, akkor megyénk épí­tőipara az első féléves lemara­dását behozza, határidő előtt befejezheti éves tervét és adós­ság nélkül, idejében felkészül­het az építőipar előtt álló még- nagyobb feladatokra. Rözsnaki elvtárs előadását és a határozati jayaslatokat a gyűlés részvevői tetszéssel fo­gadták. Hozzászólások: Nagy István, a Téglagyári Egyesülés dolgozója, a szakem­berképzés elhanyagolásának súlyos következményeire hívta fel a figyelmet. Kifejtette, hogy lehetséges és szükséges is, hogv minél több helyen bevezessék az egyösszegű munkautalvá­nyozást, ezt kívánja a munká­sok érdeke, mert csökken a bérreklamáció és az egytételes utalványozás a vezetőket jobb műszaki előkészítésre ösztönzi. Seregi Ernő, a Közúti Üzemi Vállalat igazgatója javasolta, hogy a választmány tagjai el­lenőrizzék saját munkahelyü­kön a benyújtott, elfogadott és ténylegesen bevezetett újításo­kat, segítsék és támogassák az újítók munkáját. A szakszer­vezetek megyei bizottsága te­gyen javaslatokat a tervezői munka megjavítására, és vég­re az illetékes szervek intéz­kedjenek, hogy a vállalatok idejében megfelelő minőségben és mennyiségben kapják meg a tervdokumentációt. Ezek hiá­nyában nem lehet eredményes a vállalatok műszaki szervezé­se, a termelési mutatószámok javítása. Ezután Vitányi Imre Bél­apátfalvi Cementgyár. Kőtele­ki Dénes Tanácsi Építőipari Vállalat, Sándor János Állami Építőipari Vállalat, Rózsavöl­gyi Géza, építők szakszerveze­tének megyei tanácsa és Kak- nics Ferenc az építők megyei bizottsági elnöke munkaterü­letük egy-egy sajátos problé­máját tárták fel és javaslato­kat is tettek a munka megjaví­tására Rözsnaki István megyebl- zottsági titkár válaszolt a fel­vetett kérdésekre. Rámutatott, hogy az értekezlet részvevői látják a problémákat, de foko­zottabb erőfeszítéseket kéJl tenniök a munka megjavításá­ra, beszélgessenek többet a munkásokkal és a vállalat ve­zetősége elé terjesztett javasla­tukban támaszkodjanak bát­rabban a munkások kezdemé­nyezésére. F. L. majd a halálos balesetek. A szarvaskői bányában az első hat hónap baleseti statisztiká­ja szerint az első negyedévben mindössze 5 baleset történt, amely három napon túl gyó­gyult. a második negyedévben már kettővel emelkedett ez a szám. A második termelési fél­év baleseti statisztikája elszo­morítónak ígérkezik. már most: eddig már 4 baleset tör­tént, ami három napon túl gyó­gyult. A Vita során javaslatok is el­hangzottak a H-es ereszke szál­lításának megszervezésére, ész­szerűbb megoldására. Egy szükséges intézkedést is sür­gettek a bányászók: szereljenek fel egy védőkötelet a vitlára! A védőkötél ugyanis biztosítja a második csille futását, mert ha az első csillén szétszakad a horog, a védőkötél visszafogja a két csillét, s nem fordulhat elő szerencsétlenség. vagy olyasmi, hogy az elszaladt csil­lék „berabolják" a vágatot. Termelési tanácskozás volt Szarvaskőben Csak as egységes közösség képes nagy tettekre TJa üzembe helyeznek egy “ új gyárat valahol az or­szágban, vajon a megindulás első pillanatától zökkenőmen­tesen megy-e ott a munka? Nem bújnak-e elő a legvárat­lanabb pillanatokban, helyze­tekben olyan dolgok, hibák, amelyek javítása, megoldása fejtörést okoz még a leggya­korlottabb szakembernek is? Kétségtelenül előfordul ilyen, még az évek óta precíz pon­tossággal működő üzemben is. hogyne bajlódnának hát ehhez hasonlítható gondokkal Tarna- örsön, a Dózsa Tsz-ben. Ez a gazdaság egy esztendővel ez­előtt — mint alakulásának nemsokára tízéves jubileumát ünneplő tsz —, még 240 hold földterülettel rendelkezett. Az­óta ötezer holdas termelőszö­vetkezetté fejlődött, amelybe a község lakosságának kilenc­vennyolc százaléka bevitte földjeit. Óriási különbség van 240 és 5000 hold között, s óriási kü­lönbség néhány család munká­ja, valamint 714 tag tevékeny­sége között. Ennyi embernél már óhatatlan, hogy az első időben ne legyenek különbsé­gek nézetekben, vélemények­ben, s még abban is, hogy ki hogyan szeretne dolgozni. A termelőszövetkezetben is megmutatkoztak ezek ez év ta- vászán, amikor a földeken megkezdődött a növényápolási munkák nagyja. S méghozzá a lehető legegészségtelenebb mó­don. Kialakultak a brigádok az asszonyokból, a csapatok el­kezdtek dolgozni egy-egy tábla földön, s csak ekkor figyeltek fel sokan, milyen furcsa hely­zet adódott. Az egykori közép­paraszt asszony ugyanis csak vele valamikor' „egyenrangú- val" állt brigádba, ugyanígy a felszabadulás előtti nincstelen proletárasszony hozzá hasonló­hoz szegődött társul.< Áldatlan állapot volt ez, amelyre elsőként maguk a volt szegényparasztokból álló bri­gád tagjai figyeltek fel. Meg­kezdődött a sugdosás, találga­tás: a mi brigádunk nekik nem j(i? Még itt is megmarad a kü­lönbség közöttünk? Ezen nem segít 'a termelőszövetkezet, ak­kor miért mondják, hogy a tsz- ben mindenki egyenlő jogokat élvez munkája alapján? Jó származhat az ilyen be­szédből? Természetes, hogy nem. Csak törést idéz elő, vá­lasztófalat emel a tagság kö­zött, amelynek sok mindenre, de épp erre nincs szüksége ak­kor, amikor a hirtelen növeke­dés amúgy is sok bajával, gondjával kell megküszködni- ök az első időkben. A kialakult helyzetre azonban, szerencsére, a vezetőség Is idejében felfigyelt. Megengedhetetlen az, — állapí­tották meg, különösen annak alapján, hogy az egykori kö­zépparaszt asszonyok egy idő után nem is vették ki részüket olyan mértékben a munkából, mint ahogy az szükséges és kí­vánatos lett volna —, hogy azok, akiknek kamrája az el­múlt év nagyobb termése alap­ján jobban telt, valamiképp lenézzék azt, aki még nincs eb­ben a helyzetben. A brigádok ügye, a volt kö- zépparasztasszonyok nagyobb arányú munkábavonása végül a közgyűlés elé került. A ter­melőszövetkezet vezetősége ez­után sem vélte teljesen elinté- zettnek a régi brigádbeosztás­ból eredő problémákat. Ám, ma már megnyugtatóan állapítható meg, hogy a válasz­fal eltűnik. Az első termésered­mények is nagy hatással van­nak a hangulatváltozásra. A termelőszövetkezetben hamar híre járt, hogy ritkaságszámba vehető 73-as fajsúlyú őszi ár­pát arattak, a tavaszi árpa­területek egy-egy részéről pe­dig 20 mázsás holdankénti ter­mésre is számíthatnak, éppúgy, mint a búzánál, amely egyes területeken ugyancsak 18—19 mázsát ad holdanként. S ez a tudat rendkívül jó gyógyírnek mutatkozott a sebek behegesz- tésénél. A tagok mindegyike látja, hogy már az első év ter­méseredménye bíztató a kalá­szosok tekintetében és sokan elgondolkoznak. Ha a kezdeti bajok idején is ilyen a termés, akkor igenis, jó lesz a további­akban méginkább együttmű­ködni, az igazán kiváló termé­sekért, a gazdagodásért, boldo­gulásért. TJa a termelőszövetkezet LJ. átlagtermését nézzük, az az elmúlt öt esztendő átlagter­mésén jóval felül van. S ez megint sokat jelent. A többi között azt, hogy bár nem ter­vezték, egy kiló árpát is oszta­nak munkaegységenként gabo­naféleségekből. Ennek hallatá­ra azok az asszonyok, akik nem nagyon akarták kivenni részüket a közös munkából, — ugyancsak elgondolkoztak, hi­szen a nyilvánvaló dolog ezzel méginkább azzá lett. Nevezete­sen pedig az, hogy itt valóban az érvényesül már: ki mennyit dolgozik, annyi jövedelemre számíthat. Az ellentétek eltűnőben vannak Tarnaörsön, egyrészt éppen a jó termés következté­ben, s mert a hétszáztizennégy tag megtanulja: itt, a közös gazdaságban már nem lehet különbség ember és ember kö­zött. Itt csak egységes kollek­tíva lehet, amely minden munkából a szövetkezés elvei­nek megfelelően, egyformán veszi ki részét, s ennek alapján eredményeinek összegezése után igazságosan részesül a jö­vedelemből. Ezt kell megta­nulni Tarnaörsön, s ez a lecke nem is olyan nehéz azoknak, akik közös munkájuk első eredményeit is látják már. Weidinger László A dolgozók panaszolják ••• Hetek óta állandó a panasz és a sorbanállás a Széchenyi utcai 21-es számú tejbolt előtt. Sokszor óraszámra állnak sort a tejért a reggelizni szándé­kozó emberek. De kinek van ideje korareggel arra, hogy óraszám sorba állón? Nagyon helyes volna, ha a tanács ille­tékes szervei helyszíni szemlén tanulmányoznák a sorbaállás okát és javaslatot tennének a megszüntetés mikéntjére. A sorbaállás ugyanis nem a tej­hiány miatt van! A mi elgondolásunk az, hogy a Dobó téren a nyári időszak­ban megoldható a tej mérés és az „utcánáti” fogyasztás — Pesten igen sok van ilyen —, egy erre a célrá felállított bü­fében is, mindaddig, amíg megnyugtató módón nem nyer elhelyezést a tejmérés, illetve az idegenforgalom megkívánta reggelizőhelyiség kérdése. Mert tudott dólog és nem hallgatható el, hogy a Dobó téri tejcsárdából — ahol reggel 6-kor nyitottak és tömeges ét­keztetésre is alkalmas volt — zenés cukrászdát létesített a Vendéglátóipart Vállalat és így a reggeli nyitás 7 órakor történik és emellett cukrászdái árakat léptettek életbe. Ez az átszervezés annál is inkább helytélen vólt, mivel éppen a Dóbó tér áz első állomása az ideérkező kirándulóknak és diákoknak, akik, mint önálló keresettel nem rendelkezők, valószínű kispénzűek. De az egri dolgozók is panaszolják a 7 órai nyitást, mivel a nyári időszakban többnyire 7 órakor kezdenek a hivatalok — leg­alább is az üzemi hivatalok —, és nem tudnak hol reggelizni. A helyes sorrend az lett vol­na, ha először létesül egy leg­alább százszemélyes téj-presz- szó a Dobó tér, vagy a vár kör­nyékén, és csak azután került volna sor a zenéscukrászda lé­tesítésére. Akik a tejboltok kérdésében arra hivatkoznak, hogy ilyen üzlet még van az Űj világ utca sarkán és a Bródy Sándor utca 1-ben is, azok nem tudják, hogy ezek az üzletek annyira kicsik, hogy ezekben tömeges étkeztetésről szó sem lehet. Márpedig ha városunk be akar — és nagyon is akar — rendez­kedni az állandósult és sok ez­res idegenforgalom befogadá­sára, akkor föltétien meg kell oldani az idegenek étkeztetési problémáit is, mégpedig minél élőbb. Erre többféle szempont­ból is szükség van, de főként azért, hogy akik itt megfordul­nak, azok ne azt újságolják otthonukban, hogy Egerben még csak egy pohár tejet sem lehetett inni, hanem inkább azt, hogy Egerben tiszta, kor­szerű üzletekben, a leggondo­sabb és gyorsabb kiszolgálás­ban volt részük. Az égy napra várost nézni jött idegén ideje kevés ahhoz, hogy mindenhová eljusson és mindenből ki is vegye a részét. Ezért mindegyik siet és a siető ember ideges. És persze, az idegessége annál nagyobb, mi­nél több akadályba ütköznek szándékai. Így mindenekelőtt reggelizni akar, de a tömeges várakozás miatt, már indul is a csoport T- mert múlik az idő — a várba, a múzeumba, a kép­tárba, a Gárdonyi-házba és a kazamatákba. Irénen még ki sem jötték — már rohanás van a strandra. Utána harc az ebédért. Délután csillagvizsgá­ló és Rác-témplom nézés és A termelőszövetkezetek pat- rónálási mozgalmát nagyon ko­molyan veszik a Hatvani Cu­kor- és Konzervgyárban. Ezt bizonyítja az is, hogy például gazdasági téren minden eszten­dőben ott segítenek a hatvani Petőfi Termelőszövetkezetnek — amelyet patronálnak —, ahol épp a legnagyobb szükség van rá. Az elmúlt évben a többi kö­zött felépítettek számukra egy ötven férőhelyes tehénistállót, végül a Szépasszony-völgyi píncelátogatás, stb., stb'.Y’.. Egyszóval, rohanás az egész napjuk és émiatt persze idege­sek is a kirándulók. Hogy a felsorolt program sok, vagy hiányos — nem tu­dom, de lehetőség volna a vál­toztatására. Ügy gondoljuk, hogy a Szépasszony völgyi pin­celátogatások helyett a belvá­rosban is bőven akadnak piné cék, amelyeket mint látványos­ságokat is érdemes volna mu­togatni. Például a volt Bayer- ház a Lenin úton, a későbbi Kun-féle szanatórium pincéje, amely egybetorkollik a Bútor­gyár alatti pincékkel, ahol a tufába képzett tágas és egy­más fölötti termek, nagy, tágas előterek és folyosók szinte kí­nálkoznak az idegenforgalom számára, mint látványosság, amit azután lehetne egy bor­kiméréssel is hasznosítani. Ügy hiszem, nem vagyunk elég élelmesek ahhoz, hogy ki­aknázzuk a számunkra elér­hető és kedvező lehetőségeket. Ez azonban, ha ezideig így is vóit, ném jelentheti azt, hogy ezután is így maradjon. Idegenforgalmunk minél jobb és tökéletesebb ellátottsá­gának biztosítása érdekében meg kell tennünk minden tő­lünk telhetőt, hogy ha már be­szél rólunk „ország-világ”, ak­kor legalább szépet és jót mondjanak rólunk. Okos Miklós s. ennek külső vakolási munká­it ebben az évben végezték el. Ezzel egyidőben egy régebbi, ugyancsak 50 férőhelyes istál­lót újítottak fel, falait, tető- szerkezetét rendbehozták, s ugyanígy kijavítottak több sertésfiaztatót, juhhodályt. A gyár építőbrigádja e mun­kák alatt ebben az esztendő­ben már mintegy három hetet dolgozott a hatvani Petőfi Ter­melőszövetkezetben. Báróm hétig dolgozott a Hatvani Cuhor- és Konzervgyár építőbrigádja a helyi Petőfi Tsz-ben c.afc •sí S3

Next

/
Thumbnails
Contents