Népújság, 1960. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-20 / 170. szám

I960, július SS., szerda NÉPÜJSAG 3 Mozgalmas hét a világpolitikában XT a csupán néhápy szóval akarjuk jellemezni a pillanatnyi világpolitikai hely­zetet, legjobb, ha az idei rend­kívül változékony, viharokkal teljes nyárhoz fordulunk ha­sonlatért. — Aszály és vízbő­ség egyazon tájon szinte egy- időben jelentkezett az idén, jú­liusban is hideg szelek rémiszt­getnek, de végeredményben mégis nyár van, búza és gyü­mölcsérlelő nyár. így van ez a Világpolitikában is. Az impe­rialisták a világ csaknem vala­mennyi táján kétségbeesett igyekezettel vihart provokál­nak, de bármilyen aggasztóak ^ e viharokról szóló jelenté­sek, a békeszerető emberiség megnyugodva látja, hogy az életet ölő jégeső azok fejére hullik vissza, akik a zivatart előidézték. Az elmúlt hét különösen gazdag volt az ilyen zivatarok­ban és éppen ezek a napok bi­zonyítják legjobban, hogy a háborús körök ismét saját csapdájukba estek, a világ köz­véleménye elítéli a háborús provokációkat és az agresszió apostolai egyre inkább maguk­ra maradnak. Az amerikaiak nem akartak belenyugodni az U—2-es kémrepülés kudarcá­ba, újabb, provokációkhoz fo­lyamodtak és törvényszerűen ezek a provokációk kudarcba fulladtak. Az RB—47-es kém­repülőgép behatolása szovjet terület fölé, az Egyesült Álla­mok háborús köreinek elva- kultságát bizonytíja, a gép ie- lövése viszont újabb bizonyí­ték arra, hogy a Szovjetunió és szövetségesei képesek visz- szavágni bármikor, bármilyen agresszomak. És ezt ma már nemcsak a világ békeszerető népei előtt nyilvánvaló, hanem kénytelenek tudomásul venni az imperialista körök is. A támaszpont-országok né- népei az újabb amerikai provokáció nyomán egyre vi­lágosabban látják, milyen ve­szélyeket rejt magában a há­borús körök kalandorpolitiká­ja és éppen ezért világszerte erősödik a tiltakozás az embe­riséget atomháborúval fenye­gető Pentagon és a Fehér Ház urai ellen. Ezzel párhuzamo­san növekedik a Szovjetunió békepolitikájának népszerűsé­ge, hisz a tények megszámlál­hatatlan sokasága bizonyítja, hogy a Szovjetunió nem akar beavatkozni más országok bel- ügyeibe, továbbra is a feszült­ség enyhítésére törekszik, ki­tart az együttélés politikája mellett. Hruscsov ausztriai út­ja során bebizonyosodott, hogy ez a politika eredménnyel va­lósítható meg, és ez a tény rá­mutat a jövő kedvező perspek­tíváira is. A kapitalista országok impe­rialista-barát körei azonban mindent elkövetnek, hogy elte­reljék a figyelmet az enyhülés lehetőségének jeleiről. Ez tör­tént Olaszországban is. Az egy­re jobbra tolódó és a fasiszták támogatását élvező Tambropi- kormány, megijedve az olasz antifasiszta erők kialakuló egy­ségétől, az erőszak eszközéhez nyúlt és tüzet nyitott a balo- dali tüntető tömegekre. Az el­ső sortűz Reggio-Emilia város­ban dördült el és öt halálos ál­dozat, valamint több száz se­besült vére festette pirosra a kövezetei. Ez a gyilkosság megrázta egész Olaszországot. A munkásság, a nyomorgó la­kosság tiltakozó sztrájkokkal felelt a kormány terrorintéz­kedéseire és a Tambroni-kor- mány egyre inkább elszigete­lődik- Róma utcáin csendőrök­kel megrakott teherautó-kara­vánok táboroznak, a kormány a fasisztákra támaszkodva a demokrácia, az olasz nép ellen támad, de a nép megvédi ma­gát ... X1 eszült és egyre drámaibb a helyzet az új kon­gói köztársaságban is. A fe­szültség forrása a kétszínű imperialista külpolitika. Bel­gium ugyanis szavakban füg­getlenséget adott volt „minta­gyarmatának”, de a gyakorlat­ban a belga gyarmatosítók to­vábbra is urak akartak marad­ni ebben a gazdag afrikai or­szágban. Ennek érdekében már jó előre világgá kiáltották, hogy Kongó népei a független­ség megszerzése után „egymás­nak esnek” és az ország „zűr­zavarba süllyed”. Minden esz­közzel be kellett bizonyítani- ok, hogy igazat jósoltak. Éppen ezért az ország függetlenségé­nek kikiáltása után nyomban sorozatos provokációkat kezd­tek a fiatal állam ellen. Július 5-én lázongásók kezdődtek a kongói hadseregben, amelynek tisztjei tudvalevőleg belgák voltak. A belga parancsnok ugyanis Kongó függetlenségé­nek kikiáltása után közölte a katonákkal, hogy a független­ség csak a polgári lakosságra vonatkozik, a hadseregben minden marad a régiben. Ez a kijelentés nyilvánvalóan azt a célt szolgálta, hogy a kormány ellen hangolja a katonákat. A provokátorok azonban elszá­mították magukat, a katonák nem a kormány, hanem a bel­ga tisztek, a belga parancs­nokság ellen fordult, követelve annak' leváltását. A helyzetet látva a belga imperialista kö­rök különféle rémhírek ter­jesztésével pánikot idéztek elő az ország fővárosában és ugyanakkor merényletet szer­veztek Lumumba miniszterei-. nők ellen. A merénylet nem sikerült, a tetteseket letartóz­tatták. A vizsgálat során ki­derült, hogy egy leopoldviliei fasiszta csoport nagyszabású összeesküvést szőtt a kongói kormány ellen. A köztársaság kormánya elbocsátotta a belga főparancsnokot és bejelentette, hogy a hadseregben ezentúl kizárólag kongói tisztek lesz­nek. Belgium erre csapatokat küldött Kongóba, az üggyel a Biztonsági Tanács is foglalko­zott és mint ismeretes, elren­delte a belga csapatok kivonás sát és ENSZ-erőket küldött az országba. A gyarmatosító hatalmak fel akarják osztani Kongót, meg akarják akadályozni a kongói állam létrejöttét. Kongó kor­mánya és népe azonban szem­beszáll ezekkel a törekvések­kel és e harcban Kongó mel­lett áll minden imperialista­ellenes állam. Az elmúlt hét eseményeit tárgyalva, ha dióhéjban is, de feltétlenül meg kell em­lékeznünk a kubai nép ered­ményes imperialista-ellenes harcéról. Az Egyesült Államok kíméletlen gazdasági háborút kezdeményezett Kuba ellen, az elnyomók elleni harcokban ed­zett kubaiak azonban nem haj­landók fejet hajtani az Egye­sült államok akarata előtt. Ku­ba népe egységesen áll kormá­nya mögött, igazságos harcát a népek együttérzéssel figyelik és a Szovjetunió egész sor konkrét intézkedéssel (cukor­vásárlás, olajszállítás) ismét példát adott, hogyan lehet a kölcsönös érdekeknek megfele­lően kiépíteni kis és nagy or­szágok között a gazdasági kap­csolatokat. — Nem, ezt mir nem lehet bírni... Ilyen meleget! — törölgette izzadó homlokát és meg­torpant egy pilla­natra. Éppen dél volt. — Dekát,.. ho- gyismondjam — dadogtam a meg­lepetéstől. — Ne mondjon semmit... Igenis, olyan meleg van, hogy ezt már alig bírom. Nekem el­hiheti, nem va­gyok éppen mai gyerek, sok min­dent megéltem és megértek, de ami sok, az sok... Tudja — jolytatta rendületlenül, mit sem törődve szé­delgő megrökö­nyödésemen —, tudja, nem igaz ám, hogy mindent meg lehet szokni... Párbeszéd Én aztán tényleg melegüzemi mun­kás vagyok — vi- gyordott el ciniku­san, hogy újra el- felhősödjön hom­loka —, de ez most már az én türel­memen is túl van. Eleinte még a mostaninál na­gyobb meleget is kitűnően tűrtem, s most ahelyett, hogy valóban meg­szoktam volna, tinóm, f áraszt, ide­gesít. .. Ehhez mit szól? — Hogy én mit szólok ehhez ■ ■. Dehát először is, mi az önnek, ked­ves izé kartárs ... Mi az magának 30 —32 fok? Meg se kottyan, ugyebár ... Nem beszélve arról, de meg ne sértődjön, kérem, hogy úgymond­jam, ez o saját melege. Enyhén szólva is érthetet­len a panaszkodá­sa — mondtam re­zignáltam — kári-fári, mit beszél itt össze« vissza ... Kit za­var a 35 fok, még az 500 se ... Hisz csak egyszer ér­ném meg, hogy ezer fokos meleg legyen... De ma­ga, földi kis nya­valyás, nekem öt­ezer fokom van ... Tudja mi az? öt­ezer fok — sóhaj­tott egy keserveset és egy gázfelhővel megtörülte izzadó homlokát, majd búcsút intett és az egyenlítőtől észak­ra, néhány fokra, tovább indult. A Nap volt! (egri) Koncentrációs táborról szóló film az osztrák iskolások tantervében Az osztrák közoktatásügyi minisztérium a ravepsbrücki koncentrációs tábor volt fog­lyainak képviselőivel együtt a napokban dönt afelől, hogy Alain Resnai, francia filmren­dező „Éjféli sötétség” című filmjét, amely a koncentrációs tábor borzalmairól szól, az ösz- szes osztrák középiskolákban kötelezővé tegyék Miután a szakemberek előtt levetítették a filmet, az a meggyőződés alakult ki, hogy a filmalkotást, jóllehet, apokaliptikus borzal­makat ábrázol, mivel teljesen megfelel a történelmi igazság­nak, minden rövidítés és vál­toztatás nélkül kell bemutatni az iskolákban. Sokat érő, ötletes kezdeményezés A füzesabonyi járási párt- és KISZ-bizottság, a Honvéd Ki­egészítő Parancsnokság és a Hazafias Népfront igen életre­való és ötletes kezdeményezés megvalósításához látott hozzá. Az említett szervek vezetői kö­zös megbeszélés alapján arra az álláspontra jutottak, hogy ne csak a szülők keressék fel és látogassák meg katonafiai­kat, hanem ők Is. A gondolatokat tett követte. Egy szép napon ellátogattak Kalocsára, ahol a járás terüle­téről 76 fiatal honvéd szolgál Ott, az állomáshelyeiken elbe­szélgettek a fiatal harcosokkal, tájékoztatták őket falujuk, és általában az otthoniak helyze­téről, a járásban történt fonto­sabb eseményekről. Többek­nek a szülők üzeneteit is át­adták, s elmondották, hogyan fejlődik a járásban a termelő­szövetkezeti mozgalom, ho­gyan állnak helyt az aratásban az itthon maradt szövetkezeti fiatalok. A fiatal harcosok örömmel hallgatták a hazai híreket, s közülük többen ígéretet tettek arra, hogy leszerelésük után a termelőszövetkezetekbe tér­nek vissza. Mivel ők mindany- nyian páncélos kiképzésben ré­szesültek a honvédségnél, le­szerelésük után mint trakto­risták, gépészek fognak dol­gozni a termelőszövetkezetek­ben és a gépállomásokon. A járás vezetői, méltán elmond­hatják: eredményes volt ez a találkozás. Arató munkásőrök Különleges feladat megoldá­sára gyülekezett az egyik nap reggelén az egri munkásőrség századának kisebb csoportja. Az önként jelentkezők az egri Balázs Ignác Termelőszövetke­zet gabonáját mentek aratni. Gál Andor vezetésével már fél nyolckor megkezdték a munkát a termelőszövetkezet Baktai úti gabonatábláján. Leiszner Sándor, a csoport legidősebb, s egyben a mező­gazdasági munkákat legjobban ismerő tagja irányításával né­gyen fogtak kaszát, Erdei Fe­renccel, Kerber Bélával és Varga Józseffel együtt. Az el­ső rendek vágása nehezen ment, többen csak most ismer­kedtek a kötélkészítés és a cso­mózás műveletével, de a ka­lapácshoz, gépekhez szokott kezek hamar belejöttek a mun­kába. A kaszások suhintásaira dőlt a rend, s a csapat többi tagjai egyre ügyesebben szed­ték a markot. Gál Andor ve­zette be őket a kötélkészítés titkaiba, s jó tanítványoknak bizonyultak. Ha lassan is ké­szültek el vele, inkább alapo­san végezte mindenki a mun­káját, hogy a szövetkezetiek­nek nyújtott segítség kifogás­talan legyen. A termelőszövetkezet tagjai most ezernyi gonddal vannak elfoglalva, különösen sok mun­kát igényel tőlük a gyümöl­csös, gabonájuk kizárólag csak a tagok jövő évi kenyerét biztosítja. Az aratásnál nem is volt kiüt a szövetkezetiektől csak Kiss Lajos, a szövetkezet idős, 19-es veteránja. Nagy gonddal, felelősségteljesen irányította a csomózást, még a déli órákban is csak magának tartotta fenn t a csomózás irá­nyítását. Nemcsak a közös munkában értették meg azon­ban egymást Kiss bácsival a munkásőrök, hanem sokat de­rültek törökországi élményein is. Jó hangulatot teremtett a pihenőkben, s munkaközben. Haladt is a munka, a déli órákban nem is maradt, csak néhány rend levágása hátra. — Kevesen jöttünk most aratni — mondta Gál Andor — közbejött a kétnapos mun­kásőr lövészverseny, de akik itt voltak, azok annál lelke­sebben végezték a munkát. Munkásőreink aratnak saját vállalatuk, üzemeik dolgozói­val, szinte valamennyi patro­náló üzem aratóbrigádjában képviselve vagyunk, s azok valamennyien megállják he­lyüket, kiveszik részüket a szövetkezetek megsegítéséből. P. Hamarosan elkészül Kína legnagyobb vizierőműve Hszipan Kiangban épül a Kínai Népköztársaság legna­gyobb vízierőműve. Az erőmű a tervezettnél két évvel hama­rabb készül el. Ez az első nagy létesítmény, amelyet kizárólag kínai mérnökök terveztek és építenek, a gépi felszerelése is teljes egészében kínai gyárak­ban készült. A munkálatokat 1957-ben kezdték. Az erőmű kilenc generátora évente 1,8 milliárd kwó áramot termel, ami körülbelül a fele a Kínában 1949-ben termelt egész áram­mennyiségnek. | iciiiiiiiitiiiiiiiiiaiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiu iiHiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiuiiiiiiiiiiuiniiiiiiiiiinuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiuiuiiiiuiiiiiiiiiiiiiiMiiuiiniiiinuunuiniiiiiiiiiiipiiiiniiiiiiiiiiiiinniiiiiiiiijiHiiiniiimii» Az idei termést vigyázzák Hevesvezekénynek, a Heves felőli részén kis fatorony, meg­figyelő áll. Alig négy méter csupán ez az alkotmány. Ha közelebb megy az ember, látja rajta, hogy nem is használják, s több helyen már kikezdte az időjárás, s a tető már nem nyújt biztos fedezéket az eső ellen. Egész éven keresztül nem is vet rá ügyet senki, csak a gyerekek próbálgatnak vir­tusból felmászni oda, de siker­telen próbálkozások után, már legközelebb ők is elkerülik. Nem is látszik nagyon, mert egyrészt a faluszéli legutolsó ház, másrészt a fák takarják el, csupán a teteje látszik az útról. De vagy két hete, meg­változott a jelentősége, ha egy falubeli arra vetődik, nem tudja megállni, hogy fel ne pillantson, meg ne nézze, hogy ki van most fent, ki vigyáz az egész falu gabonájára? Mert mondanom sem kell, hogy ezt a kis megfigyelőt azért építet­ték már évekkel ezelőtt, hogy innen vigyázzák a keresztekbe rakott gabonát. Két ember van beosztva nap mint nap, hogy éles szemmel figyeljék, nehogy kárt tegyen a legveszélyesebb ellenség, a tűz, az idei termés­ben. Amikor ott jártunk, Balázs Mátyás és Nagy Pál volt be­osztva a határ megfigyelésére. Már hatkor megkezdték a ^.szolgálatot”, váltogatott pihe­néssel, másnap reggel hat órá­ig vigyázták a határt. Balázs Mátyás bácsi mutatta a megfigyelőről a határt. — Ott az Üj Élet Termelő­szövetkezet gabonája. Nagyon szép termésük volt, nézze csak? azokat a kereszteket — mutat-? ja büszkén, mintha ő is tagjai lenne a szövetkezetnek. Egyénileg gazdálkodik, del azt mondja, ha fiatalabb len-? ne, szívesen belépne a szövet­kezetbe, mert ilyen gabonáért,? ilyen szép termésért örömmel! dolgozna ő is. Vigyáz is a tér-? mésre, mind az Üj Élet, mind a! másik, a Béke Termelőszövet-! kezet termésére, mert nem] venné ő sem a lelkére, ha ezt ai szép termést valamiféle kárj érné. | — Ügy vigyázok rá, mint a? magaméra — mondja. — A fa-« lué ez, barátoké, ismerősöké.? ök is vigyáznak az enyémre,! ha itt vannak, s ha lelkiisme-? retlepül látnám el feladatom,! tőlük sem várhatnék mást. ? Bent a faluban, a községhá-f zán, még két ember van „szol-? gálatban”, de az ő feladatuk! más. ök lóval „szolgálnak”. Ha? a határban észlelték a tüzet, s? jelentették, övék a további fel-« adat. Kivinni a tűzoltó kocsit,! s tevékenyen részt kell venni-! ök a tűz, a vörös kakas elfőj-? fásában. Négy ember van szolgálat-? ban nap mint nap Hevesveze-« kényben. Négy ember, akikí nem alszanak sem nappal, sem? éjjel. Négy ember, akiknek lel-! kiismeretén múlik, hogy ép-i ségben marad-e a gabona, a? jövő évi kenyérnekvaló, vagy! sem. S mindez természetes a? faluban. Természetes, hogy a.| társa terményére, a sajátjára,; mindenkiére: a közösre vigyáz-? i ni kell. (p. e.) ­FELGÖRDÜL A FÜGGÖNY, a lámpák fénye sorra kialszik, a halk moraj elcsitul, és min­den szem a színpad felé tekint. A barátságosan berendezett kis klubhelyiségben kezdődik az előadás. Az ízlésesen berende­zett helyiség, a televízió láttán bárki azt gondolhatná, hogy valamilyen városi szórakozó­helyiségbe tévedt, pedig az igazság az, hogy tanyán va­gyunk, Pusztaszikszón, távol a városi élettől, a Füzesabonyi Állami Gazdaság központjá­ban. Jóllehet, Pusztaszikszó mo­dern tanya. A községhez kö­zel. rendes villanyhálózattal, s minden olyan adottsággal, ahol szabadon virágozhat és fejlőd­het a kulturális élet. Több ezer ember él és dolgozik itt a gaz­daságban, vagy a termelőszö­vetkezetben. s ezek az embe­rek ilyenképpen gondolkod nak. Ha a kultúrát és szórako­zást, a színházat és a mozit nem kapjuk úgy készen, mint a városiak, mi majd megte­remtjük magunknak. Ennek köszönhető, hogy már évek óta sikeresen működik egy lelkes, öntevékeny kultúrgárda, Pal­los Andrásáé tanítónő vezeté­sével. Tagjai, fejősök, agronó- musok, ipari tanulók, szóval a gazdaság minden rendű és ran­gú embere képviselteti magát. A ma esti program bábjáték és utána tánc. De mielőtt ez is megkezdődne, a kultúrotthon vezetője lép a színpadra, köz­vetlen szavak kíséretében kö­szönti az aratókat, s elmondja, hogy a ma esti kis kultúrmű­sort az aratási munkában élen­járók tiszteletére rendezik. A járási kultúrház bábcsoport.ia ugyancsak kitett magáért ked­Munka után... Egy este az Állami Gazdaság klubjában vés kis játékával. A gyermeke­ket és felnőtteket egyaránt kel­lemesen szórakoztatta a Ha­mupipőke jól ismert meséje, majd tündérek és boszorká­nyok. jól ismert mesealakok, állatok jelentek meg a színen. Mindenki elfeledte a hétköz­napi munkák gondjait, jól szó­rakozott. AZ ELŐADÁS UTÁN meg­pendülnek a hangszerek, s az állami gazdaság zenekara mun­kához lát. Ismét kigyúl a vil­lany, a sarokban tovább foly­tatják a sör kimérését, kártya kerül a kezekbe, mások az új­ságot olvassák, a fiatalság táncba kezd, és így, táncolva, dololva, szórakozva telik az idő. Odakünn a gépműhelyben, s szerte az egész határban elcsi­tult a munka zaja, alszanak a gépek, de az emberek szóra­koznak- * Eközben Dallos Andrásné, a kultúresoport vezetője elmond­ja, hogy a 30 tagot számláló lelkes kis kultúrgárda színját­szó és tánccsoportba, zenekarba tömörülve, igen jól kielégítik a lakosság kulturális igényeit. Ide járnak szórakozni a Sza­bad Nép Termelőszövetkezet kiszjstái Mészáros Júlia, Fe- rencz Júlia és Jobbik Béla KISZ-titkár. maguk is lelkes tagjai a kultúrcsoportnak. A zöme természetesen a gazdaság dolgozóiból kerül ki. Csonka Ferenc rakodómunkás és Ju­hász András fejős, Antal Má­ria konyhalány. Czigier David üzemágvezetőagronómus a színjátszó csoport erősségei, önként és örömmel vesz részt a kultúrmunkában Mészáros Erzsébet és Kovács Mária bor­júnevelő, Szabó Anna és Pat­kányai Mária. Munkájuk eredményeiről csak annyit, hogy tavasszal Miskolcon a MEDOSZ kultu­rális versenyen táncbemutató­jukkal első díjat, a színdarab­jukkal ég szóló énekükkel ér­tékes helyezést értek el. Gyak­ran adnak csereműsort a Kom- polti Állami Gazdaság kultűr- csoportjával. Most a kompoi- tiakat várják a Vándormada­rak című színdarabbal. A mai este is ilyen csereműsor kere­tében zajlott le, a bábjátszók is így jöttek ide. A NAGY NYÁRI MUNKÁK idején sem „haldoklik” itt a kultúra, s a gazdaság kultúr- csoportja most készül a Zsuzsi című háromfelvonásos színda­rab bemutatójára. A tánccgo- port üveges táncot tanul, s már igen ügyesen mozognak. Tanulják még az úgynevezett háromugrós táncot, közben újabb énekszámokkal, versek­kel készülnek saját maguk és a közönség szórakoztatására. A tánccsoport pl. a közeljövőben indul vendégszereplésre hat­vanba. jói fel kell tehát ké­szülniük. Közben a hangulat egyre emelkedik, szaporán ürülnek g söröskorsók, egy-két hektó sör is elfogy jtt égy.-egy este. Az egyik asztalnál a műhelj dol­gozói ülnek. Hart Ferenc mű­helyvezető, Nagy Márton gé­pészmérnök és Nagy József szerelő. Nemcsak a munka köz­ben. hanem munka után, fehér asztal mellett is jól megértik egymást. Ide jár be szórakozni Bartha Ferenc, a dormándi üzemegység vezetője is. itt tán­colnak az ország távoli részé­ről idejött idénymunkás fiata­lok is. RÓLUK KÜLÖN KELL BE­SZÉLNI. A gazdaság ugyanis a nyári munkák idejére igen sok fiatal munkást szerződte­tett le hat hónapra. Vajon ho­gyan találtak otthonra, hogy érzik magukat itt Pusztaszik­szón ezek a fiatalok? Makkal Jánost kérdeztük meg, aki fenn a színpadon, a zenekarban he­gedű). A következőket mondja: Nyírlugosról jöttünk ide ti zen - ketten, a szomszédos Nyírmar- tonfaiváról pedig 17-en van­nak. Közben megtudjuk róla azt is. hogy már 10 éve hege­dül és odahaza egy KISZ népi zenekart vezet. A továbbiak­ban elmondja, hogy igen jól érzi itt magát, társai is hason­lóképpen. Napközben az ara­tásnál, a növényápolásoknál dolgoznak, de este mindannyian kiöltöznek, és eljönnek ide szórakozni. Makkai János és társai má- ’ sqdik otthonra találtak a gaz­daságban, megértő társakra akadtak, jól érzik magukat­Szórakozás közben hamar el­érkezik a 11 óra. Ilyenkor zár­nak. Pihenői térnek, mert hol­nap ismét pagy munka vár mindenkire Az emberek elé­gedetten. jókedvvel távoznak. A gazdaság klubjában eltöltött este is hozzájárult életük szeb­bé. jobbá, boldogabbá tételé­hez, CS; li I

Next

/
Thumbnails
Contents