Népújság, 1960. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-18 / 143. szám

1980. június 18., szombat NÉPÚJSÁG 3 Kedves Budapest, sürgetem a kért számot... Csak ©gy kis türelmet ós kedvességet kérnek az egri telefonközpont kezelői a hívóktól Mi léhet ott. ahol egyszerre tíz nő is beszél, s ez az álla­pot nemcsak néhány pillana­tig tart, hanem órákig? Sem­mi. Nehezen hihető, de jófor­mán teljes a csend éppen ott, ahol egyszerre tíz nő beszél: az egri távbeszélő központ nagy forgalmi munkatermé­ben. Csak a hosszú kapcsoló­asztalon villognak pillanatnyi szünet nélkül a fehér, zöld, pi­ros apró égők, s a felvillaná­sukat követő beszélgetés csu­pán halk zümmögésnek tűnik a tökéletesen hangszigetelt szobában. Idegfeszítő a munka itt a telefonközpontban mégis. Örökké a hívást jelző lámpács- kákat figyelni, kábelszálakkal behálózni az egész szerelvény-> falat, s bosszankodni is a tU- relmetlenkedők, s a késlekedő bejelentkezők miatt. Igaz, a telefonközpontok kezelői már nem nyolc, hanem hét órát dolgoznak — de hát sokszor ez is nagyon elég. Itt van mindjárt / a bejelentő, amelynek számát, a 001-etmár olyan gépiesén hívják az egri­ek. Patrik Ágota ül itt a mun­kaasztal előtt, s a tíz hívást jelző lámpácskából — az előbb még egy sem világított — most egyszerre hat Is sürgeti fehér fénnyel, hogy várják a vonal túlsó végén. — így megy ez egész nap — mondja mosolyogva, de nem folytatja, csak később, mert közben gyorsan beszól a kis fejhez erősített mikrofonba: — tessék, bejelentő. Jegyzem, igen, Budapest... tessék csak ismételni a számot. Naponta több százszor szól így és mindig, mindenkihez egyformán kedvesen. Ez a munkája, megszokta, 1957 óta, mióta ennél az asztalnál dol­gozik nap mint nap. Türelmes, kedves, sohasem lehet kihozni sodrából, gyorsan felveszi a kért számokat, s a kis munka­lapokat azonnal továbbítja mellette ülő kolléganői, a ke­zelők felé. 1938 óta dolgozik a postán, s úgy látszik, itt már véglegesen kikötött — szereti beosztását. Igaz, nem is lehet különösebb panasza, hiszen itt még udvarias mindenki. Sokkal nehezebb a kezelők dolga. A bejelentést felvevő Patrik Ágotától átveszik a munkalapokat, s azonnal hív­ják a kért helységet, s a kí­vánt telefonszámot. Sályi Já­nosáé az 1. számú munkahe­lyen például a budapesti és más megyék számaival bajló­dik. Amikor a türelmetlen hí­vókról beszélgetünk, azt mondja: — Nincs semmi különösebb baj, csak az, hogy nagyon sok előfizető nem hajlandó tudo­másul venni, hogy nemcsak 6 van a világon, s a beszélgeté­sek százait bonyolítjuk le na­ponta. Most is Itt van, ennyi budapesti beszélgetésre, s env- nyi más vidéki kapcsolásra várok — s egy nagy halom cédulát mutat. Lehet összesen vagy 25—30. — Ilyenkor az­tán ha nem tudjuk behozni a számot öt percen belül, kezdő­dik a veszekedés, sok esetben gorombáskodás. Ugj-anezt ta­pasztaljuk sokszor olyankor is. amikor a vidéki hívás be­érkezése miatt bontjuk a helyi beszélgetést. S a példára nem is kell so­káig várni. A megyei tanács jegyeztetett nem sokkal előbb egy számot, s e pillanatban be is érkezett. Sály Jánosné 850 ezer forint kártérítést kap a füzesabonyi tsz Lapunk tegnapi számába sajnálatom sajtóhiba került. A nyomda hibájából a Nagy jég­verés volt Füzesabonyban cí­mű tudósításunkban a téves mondat helyesen így hangzik: Megállapították a károkat, s ezek szerint mintegy nyálé száz- ötvenezer forint kártérítést kap a termelőszövetkezet. gyorsan végigpróbálja, hogy a tanácsi vonal közül melyik szabad. Egyik sem. Kénytelen tehát egy helyi beszélgetést bontani, s bejelentkezésére egy gúnyos és dühös „no, hála is­tennek” a válasz. — Pedig nem tehetünk ró­la. Sohasem akarattal szakít­juk szét a helyi beszélgetést. S ezt tizennyolc év óta, mióta legnagyobbrészt Itt a központ­ban dolgozom, senki sem akar­ja megérteni. De hát a telefon sok mindent kibír. Más lenne, ha ezekkel a gorombáskodó emberekkel az utcán találkoz­nánk. Biztosan sokan elszé- gyelnék magukat közülük, ha látnák, egyikünk sem érdemli meg a tiszteletlen hangot. Valóban nem, mert Itt min­denkinek egy a törekvése: mi­nél gyorsabban és jobban elvé­gezni a munkát. Itt nincs a mű­szak ideje alatt külön beszél­getés, de még megállás sem. Sokszor fárasztó is az örökös idegfeszültség, a pillanatnyi kikapcsolódás nélküli munka, amelynek irama csak délután kezd valamennyire csökkenni. Pedig a technika is igyekszik a telefonközpontosok munkájá­nak segítésére lenni. Sály Já­nosné még emlékezik az egy­kori, felszabadulás előtti köz­pontra, a kis, teljésen kézi kezelésű állomásra, aztán az 1945 utánira, amelyet hamaro­san ki kellett cserélni, mert olyan gyors ütemben növeked­tek az igények. Akkor kapták ezt a jelenlegi, meglehetősen nagyot, s most megint korszerűsítik . a központot. Ha a technikusok végeznek munkájukkal, eltűnnek a ká­belszálakból szőtt pókhálók, el a nagy kapcsoló lyukakkal teli falak, a helyettük tíz apró, szá­mozott gombbal dolgoznak a telefonközpont kezelői. A kézi kapcsolás helyét átveszi vég­érvényesen az automata. Ha a hívott szám beérkezik, a keze­lők a hívó számának megfele­lően, a gombok lenyomásával kapcsolják össze.« két vonalat — ezáltal viszont, minden kü­lönösebb bejelentés és figyel­meztetés nélkül szétkapcsoló­dik az esetleges éppen e vona­lon folytatott helyi beszélgetés. A meg nem értő mérgelődök tábora tehát növekszik, de ez legyen a legnagyobb baj! A fontos az, hogy a postának ezen a fontos részén is igye­keznek lépést tartani az igé­nyekkel, igyekeznek úgy köny- nyíteni az itt dolgozók mun­káján, ahogy tudnak. Ami pe­dig a gorombákat, tiszteletle­neket illeti, nem ártana, ha egy kicsit elgondolkodnának a 2. számú munkahely kezelőjé­nek, Koncz Istvánnénak sza­vain: — Túlzottan nem mérgelő­dünk már a gorombaságok mi­att. Megszoktuk az évek folya­mán, de néha mégsem értjük a telefonálókat. Miért van szük­ségük tiszteletlen hangra, ami­kor igyekszünk gyorsan teljesí­teni kívánságaikat, S szép szó­val még többet is érnének el mindannyiunknál, mint így. Hiszen elvégre a nő, a telefon- központban is nő marad... Igaz. De ne csak ezt vegyük. Hanem azt is, hogy munkáju­kért mindannyian igenis, meg­érdemlik, s el is várhatják az emberek megbecsülését. Hi­szen nem kérnek sokat: csak egy kis türelmet és kedvességet és az amúgy Is jókedélyű, vi­dám hangulatú asszonycsoport még lelkesebben, odaadóbban végzi felelősségteljes munká­ját, mint eddig, Sály Jánosné, vagy ahogy itt becézik, Sály mama a vidéki szám Jelentke­zését váró előfizetőnek néha talán még azt is elmondaná, hogy mikorra számítják az el­ső unoka megérkezését. Koncz Istvánná, Daróczy L ajosné, Radvdnyt Gydrgyné, Jandrics- ka Antalné, Tural Arpádné, Patkó Andrásné csoportvezető és Szűcs Ildikó — aki ugyan még a Szilágyi Erzsébet Leány- gimnáziumban tanul, de a szünidőben a tudakozóban tel­jesít szolgálatot —. meg ugyan­csak mindig jókedvűen szólna be kis fejére erősített mikro­fonjába: halló, kedves Buda­pest, sürgetem a kért számot... Weidinger László Újabb nagyszerű feladat előtt áll a Mátra vidéki Szénbányászati Tröszt gépüzeme Petőfibányán — HALLO. FIGYELEM! Itt a Mátravidéki Szénbányászati Tröszt gépüzemének üzemi híradója! Jó szerencsét, elv­társak! Megkezdjük adásun­kat. Először közleményeinket hallják. Kellemes női hang olvassa •fel a mondatokat a házi stúdió­ban. A műhelyekben, az Iro­dákban, de még a folyosókon is hangszórók továbbítják a műsort, mely ugyan nem akar vetélkedni a Magyar Rádió­val, de azért színesen tájékoz­tatja a gépüzem dolgozóit nem­csak az üzemi élet belső ügyei­ről, hanem sok minden egyéb­ről. Berecz Istvánná, mérnök tá­jékoztat az Üzemi híradó mun­kájáról. — Hetenként kétszer adunk műsort: kedden és csütörtö­kön. Minden szombaton az üzemi KlSZ-szervezet is tájé­koztatja az üzem fiataljait. Ha­vi terv szerint dolgozunk. A tervet a párt és a szakszerve­zet, valamint az üzemvezetőség segítségével állítjuk össze. Kü­lön Műsorszerkesztő Bizottsá­got hoztunk létre. A bizottság Öaál Béla mérnök kollégával együtt, kettőnket bízott meg a végrehajtással. Belelapozok a havi tervbe. Jutalom-műsör a legjobb ered­ményt élért dolgozóknak, vi­dám percek, Hévíz üdülőhely, Mikszáth emlék-műsor, külpo­litikai tájékoztató: olvasom az egyes címeket. Legutóbb a villamos mű­helyből Rádi István tekercselő csoportja kapott szép muzsikát a jó munkáért. Rajtuk kívül ak esztergályos műhelyből a paj­zsos brigád, egyénileg pedig Egyed József hegesztő. Ezek után önkéntelenül fel­merül a kérdés: a munkaver- seny nyilvánosságát is ilyen módon biztosítják-e a gép­üzemben, mint amilyen dicsé­retes az üzemi híradó tényke­dése? — MINDEN DOLGOZÓNK tudja, hogy ml az évi tervünk, mennyit teljesítettünk már ed­dig, milyen feladatok állnak még előtte — tájékoztat Kere­kes Dezső, a szakszervezeti bi­zottság titkára. — Havonta ér­Finom falat 'T'alán mindenki szereti. Egyik a mál- naizért rajong érte, másik az epret kívánja benne, de vannak, akiknek csak ak­kor igazi, ha az íze vanília vagy csokoládé. Finom is, hűse enyhülést ad Bagy melegben. Ezt várjuk tőle, az ízek csak csalogatnak, mint virágillat a zümmögő mehet. Ki gondolta volna, hogy a veréb is sze­reti ... Éppen a minap voltam tanúja ennek. Szabad órám volt. Iskolánk parkosított udvarén üldögéltem az egyik pádon. Olyan szép volt körülöttem minden... A kora dél­előtt napfényben aranylott, csak a fenyők áll­tak még árnyékban a kőfal mentén. A nyíló rózsák, a fű zöldjében mosolygó verbénák, a kilombosodott fiatal hárs- és juharfák békéje vett körül. Akkor vettem észre. Surranva röppent le a kőfal magasáról. Ugrálva igyekezett egy el­dobott fagylalttölcsér felé. Közben meg-meg- állt, bizalmatlanul pillogott felém, aztán újra előre szökött. Végre célhoz ért. Belekapott a tölcsércsonkba és kúpos csőrében gyorsan puhítgatta a letört darabkát. Aztán észre­vette, hogy valami csillog benne. Fejét bele­dugta, s úgy kóstolgatta az illatos fagylalt- maradékot. A tölcsér felborult. Erre meg­riadt, s ijedten surrant el pár lépésre. De a megízlelt falat visszacsalogatta. Mér nem ka­pott bele, ugrált körülötte. Mintha töprengett volna, hogy mit is tegyen. Talán a fiókáira gondolt, hogy vigye el nekik. A családfenn­tartás nagy dolog verébéknél is. Ilyen cseme­ge a hernyó, bogár, meg a sokféle mag után, micsoda öröm lenne a kicsi fészekben... Aztán megállt, fejét forgatva nézegette a talált nagy darab kincset, de közben apró szeme rám is figyelgetett. Ügy látszik, kita­lálta, hogy mit tegyen, csak attól félt, hogy megakadályozom ebben. De mikor látta, hogy nincsen veszély, csőrébe kapta a tölcsércsonk szélét és kétszer-háromszor megemelte. — Ö, hát ilyen könnyű!... Akkor nincs semmi baj! — s már surranó szárnyakkal vitte is. Apró kis kép volt ez a természetből, de mérhetetlen nagyságot tükrözött: a lemon­dást arról, ami olyan jólesne, mert minden­nél fontosább az otthon, a család. Így van ez — hányszor — az embereknél is... Előre! Ili Ilyen nagyszerű tervi Kiránduló kis- vonat a hegyek közé!... Szinte lá­tom már magam'előtt, ahogy robog Felnémet, Almár felé, s eltűnik az erdő lombos fái kö­zött. A mozdony kéménye füstfelhőt pipál- gat, amely bodorogva száll az ég felé, s visz- szafelé útján is vidáman mutatja: „Nézzétek, ott robog a kisvonat előre!’’ Tele kirándulókkal, vidám egriekkel, aki­ket hívogat az árnyas erdő, a csörgedező pa­tak, a sziklás hegyoldal, az erdei tisztások vi­rágos csendje; tele országjárókkal, akik a vá­rosnézés után innen nézhetnek be a rejtelmes Bükkbe. Szinte hallom, hogy a magyar be­szédbe mennyi idegen szó vegyül bele, jelez­ve, hogy sok az olyan utas, akiket ezeréves városunk híre, szépsége messze országokból csalogatott ide. „Indulás!... Cifra téri...” Milyen sürgés- forgás! ... Telt hátizsákok ütköznek össze. — Ja), csak le ne késsünk! — s telik a kisvonat. Mozdonya felsípol: indulás, előre! Így köszön az állomás kis vasutasa, a pos­tás, a távirász, a jegypénztáros, a vonatról tisztelegnek a kis kalauzok, boldogok, vidá­mak, mert mind úttörők... Egynapi szolgálat a jó munkáért, milyen kitüntetés, milyen öröm!... Egyenruha, hi­vatal, fontos beosztás... Talán nem Is igaz, csak álom ez... Hányszor elmondták már otthon titokban, s most valóra vált: „Kérem a jegyeket!... Köszönöm..." S lehet tiszte­legni: „Jó utat!... Előre!" A felnőtt munka előszobája lesz a kisvo­nat az egri Cifra tértől a végállomásig és vissza, ahol a becsület, a pontosság fog kezet az úttörömunkával; a társadalmi élet előszo­bája lesz, ahol az udvariasság, a figyelem, az előzékenység fog össze- az úttörőtudással, és így mutatja meg magát az utazóközönségnek. Milyen nagy nevelési lehetőségek, mennyi szépség, gazdagság válhat valóra!... A város is jól jár. A kisvasút valóban ki­használt lesz, növekszik majd az idegenfor­galom, a dolgozók pedig újabb örömöket, fel­üdülést, kikapcsolódást nyerhetnek a munka után. Tisztelet a tervnek, az elgondolásnak, és üzenet a megvalósulás felé: „Előre!., f Hórvölgyi István * tékeljük az eredményeket üze­mi szinten. Ugyanakkor a ter­melési értekezleten, műszaki értekezleten, a bizalmiak ta­nácskozásán, de a faliújságo­kon és a házi stúdió segítségé­vel is közöljük dolgozóinkkal. Az értékelés dekádonként is megtörténik, tudom meg a to­vábbi beszélgetés során, amibe már Kulcsár Sándor párttitkár elvtárs is bekapcsolódik. El­mondják, hogy a kongresszusi munkaverseny tovább folyt felszabadulásunk 15. évfordu­lója tiszteletére. Most szerve­zik a bányásznap tiszteletére meginduló újabb versenysza­kaszt. Azokat a felajánlásokat, amik forint értékben lemérhe- tők, az üzem egészére vonat­kozóan összesítik, majd még egyszer megbeszélik a dolgo­zókkal, s csak ezután válik a verseny célkitűzéseinek sora véglegessé. Már előttem is egy kimuta­tás. mely a legutóbbi értéke­lést tartalmazza üzemrészen­ként, majd összesítve. Ebből tudom meg, hogy a gépüzem egész évi anyagtakarékossági felajánlása negyedmillió forint volt. Már most 329 ezer forint­nál tartanak, — Sajnos, év elején nem tud­juk még pontosan az egész évi tervünket, csak globális muta­tókat kapunk — magyarázza Kulcsár elvtárs. — Ezért van ilyen nagy különbség a fel­ajánlás és a teljesítés között. Most is két légakna elkészíté­sét kaptuk meg, egyet a IX. aknánál, egyet pedig az altéró- nál. Ezeknek a munkáknak az elvégzéséhez újabb felajánlá­sokat teszünk majd. Végered ■* ményként tehát az egyes ver­senyszakaszok felajánlását és teljesítését kell vizsgálnunk. ÍGY TARTJUK EZT mi is helyesnek. Kicsit talán bonyo­lultabbnak látszik első hallás­ra ez az értékelési mód, de nem zárja ki az egész évi tel­jesítmény lemérését sem, Csak annyj a különbség, hogy nem negyedévi határidőket kell fi­gyelembe venni, hanem a mun­kaverseny befejezését jelentő utolsó naptári időpontot is. El­ismerjük, hogy így az értékelés párhuzamos megoldást igé­nyeiddé a dolgozók helyes tá­jékoztatása szükségessé teszi. Végül bekopogtattunk Győri Sándor üzemvezető mérnök irodájába is Kulcsár és Kere­kes elvtársakkal. A gépmű­hely dolgozói ugyanis sokszor felvetik a műhelyek túlzsúfolt­ságának problémáját. Hogyan lehet ezen segíteni? Erre ke­restük a választ. — Dolgozóinknak, a pillanat­nyi helyzetet figyelembe véve, igazuk van — válaszol Győri elvtárs. — A hidraulikus pán­célpajzsok gyártása idézte elő ezt a helyzetet. Mi büszkék va­gyunk arra, hogy a páneélpaj- -Zsok kísérleti gyártását meg­kaptuk. A null-széria gyártása kitüntetés nekünk. Természe­tesen nem végezhetjük a soro­zatgyártást, mert arra a gép­műhely kapacitása nem meg­felelő. Ezt a feladatot valame­lyik nagy bányagépgyár veszi át, és mi áttérünk kisebb, de munkaigényes bányagépek gyártására. Ügy tervezzük, hogy a frontokon használatos láncos vonszoló bolygóműves hajtóművének a gyártásátszer­vezzük meg. Ezt a hajtóművet sorozatban még egyetlen gyár sem készíti Magyarországon. Kényes gép, nagy precizitást igényel, kiváló szakemberek kellenek hozzá. A mi szak­munkás-gárdánk sikeresen tudná vállalni ezt a munkát. De a szükséges munkagépek­kel Is rendelkezünk hozzá. Nos, ha rátérünk a hajtómű sorozatgyártására, egyszerre megoldódik a pillanatnyi túl­zsúfoltság is. Érthető ez, hiszen egy 80 folyóméteres, hidrauli­kus páncélpajzs nagyon sok helyet igényel, a hajtómű pe­dig alig egyméteres gép. Mégoldódik tehát a nagy kérdés. Méghozzá úgy, hogy újabb megtisztelő feladat vár a tröszt gépüzemének dolgo­zóira. OKULUNK NEKI, hogy ért a hírt mi közölhetjük, bár az sem „ártott” volna, ha az üzemvezetőség maga hozza ezt a munkások tudomására. A2 csak hasznos dolog, ha a mun­kások tudják, hogy az üzem- vezetőség „látja” a problémá­kat, és már a helyes megoldást is megtalálta. Mi örülünk annak, hogy Pe­tőfibányán a tröszt gépüzeme ismét olyan tervekkel foglal­kozik, amik tovább emelik majd a gépüzem jóhírét, tekin­télyét. Tudjuk, hogy ezt a feladatot is becsülettel teljesítik majd. G. Molnár Ferenc Komplex-brigád segíti a bányászok munkáját Gyöngyösön A gyöngyösi XII-es aknánál a munka gyorsítására, a javí­tások idejének csökkentésére egy brigád alakul. A bányában dolgozók sokat mérgeskedtek már amiatt, hogy­ha valahol műszaki hiba tör* tént. hosszú ideig kell állnia a gépeiknek, míg kijavították, ez nemcsak a bányászokat érintet­te, hanem a bánya vezetőit is- Nem tudták felszínre küldeni a napi száz vagon szenet, le­maradtak a tervteljesítéssel. A bányászok hiába igyekez­tek szorgalmasan dolgozni, — ilyen állásidő nagyon visszave­tette őket. Hogyan lehetne ezen változ­tatni? Ez a kérdés foglalkoztat­ta már hosszú Idő óta a gyön­gyösi XII-es akna vezetőit és bányászait. Tervezgettek, tech­nológiai fegyelem betartásáról beszélgettek, de a helyzet vál­tozatlan maradt, míg végül a gépészek és villanyszerelők közbe nem- szóltak. Idős Takács Béláék is meg­elégelték már, hogy mindig rá­juk hivatkozzanak, ha valahol nem sikerül a termelés, közbe- ugrik valami váratlan akadály. — Komplex-brigádot kell ala­kítani, amelyben villanyszere­lők, lakatosok és műszaki ve­zetők is vannak. S ennek a bri­gádnak az legyen a feladata, hogy a műszaki hibákat a le­hető leggyorsabban kijavítsa, vagy megelőzze azokat. így; mondták a munkások Ezt támogatta a bánya vezető­sége. Megindult a szervezés: szakemberek szívesén segíte­nek, ha emberségesen felkérik őket a segítségnyújtásra, érzik a munkájuk felelősségét. Rövid tanácskozás Után már mint végleges komplex-brigád ról* beszélgették és az új brigád vállalásait terjesztették a bá­nyavezetőség elé. „A keletkező üzemzavarokat a lehető legrövidebb időn belül megszüntetjük, alapos karban­tartó munkával elérjük, hogy minimálisra csökkenjen a mű­szaki hiba miatti állásidő” — így szóit a brigád vállalásának .első pontja, majd: „Nem lesz igazolatlan hiány­zás. az öreg szakmunkások igyekeznek tanítani a fiatalo­kat, átadják tapasztalataikat, értékesítik a még használaton kívüli anyagokat cs a munka­fegyelem megtartásával elérik azt, hogy a brigádban nem tör­ténik baleset”. Ezek a vállalások kötelessé­gek is. éppen azért még foko­zottabban kell vigyázni majd a brigád eredményeinek értéke­lésénél. Az új komplex-brigád meg­alakult. Vezetőjüknek Idős Ta­kács Béla villanyszerelőt vá­lasztották. akinek már éztize- des bányabeli tapasztalata és megalapozott szaktudása van. Takács Béla bácsi mellé állt még négy villanyszerelő, öt la­katos, a főmérnök, gépészeti vezető és a beosztott gépész­mérnök. Csak növelté a munkások bi­zalmát, hogy maguk között, a brigádban tudják a főmérnö­küket és a műszakiak legjobb­jait. A szakmunkások helyes kez­deményezése látott napvilágot a gyöngyösi XII-es aknánál, a komplex-brigád július elsején meokezdi a munkát, nemcsak a vállalások teljesítéséért, ha- netn^ azért is, hogy zavartalan legyen lent a föld alatt a mun­ka. szenet vnp|on az ország, de ugyanakkor vastagodjék a fi­zetésnapi boríték is.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents