Népújság, 1960. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-16 / 141. szám

1980. június 16., csütörtök NEPOJSAG 3 » A Heves megyei rajzpedagógusok egri képzőművészeti kiállítása Egérben a IX. pedagógusnap alkalmából a Pedagógus Szak- szervezet rajzpedagógiai és képzőművészeti szakosztályá­nak Képzőművészeti Stúdiója kiállítást rendezett a Pedagó­giai Főiskola dísztermében. A kiállítás a Heves megyei mű­vész-rajztanárok művészeti al­kotómunkájának jellemző ke­resztmetszetét adja. A megyében működő rajz- pedagógus-festők alkotómun­kájuk révén az utóbbi évek fo­lyamán — amelyekhez a szak­képén” Goya-Rudnay hatás érvényesül. Az intenzív pász­tázó fény kiemeli az arc ben­sőséges közvetlenségét. „Alvó leányom” című finom rajza az apai szeretet gyengédségét tük­rözi, finom technika nyelvén. Gódor Kálmán Gárdonyi arcképe az író egyéniségét egy­szerű, közvetlen eszközökkel ábrázolja. Mértéktartó szín- harmónia és formaadás érett művészi felfogásról tanúsko­dik. Hartl Éva üde virágcsend­nek nagy méretben való kiala­kítására nyílna lehetősége. „Ártéri fűzfák” című tájképe vibráló levegőjével, levegős lombjaival, egészséges termé­szetszeretetről beszél. Kengyel Zoltán fiatal mű­vész az útkeresés korszakában A prosztimpresszionisztikus kísérletek és a monumentali­tásra való törekvés még vias­kodnak nála. „Tél Szilvásvára­don” című képén élménysze­rű a természet-megfigyelés. Az „Utcarészlet” túllépve a posz- impresszionalizmus esetleges­ségeinek rögzítésén, dekoratív leszűrtséggel foglalja össze a látottakat. Tuskihagyásos gra­fikáin (Női alak, Legelő ló) egészséges monumentalitásra törő absztrahálás jelentkezik, jelezve a művész kialakulásá­nak jellegét. Kéregné Bánóczy Adrien igen szép aquarell virágcsend­élettel szerepel, amelyen a gaz­dag virágkompozíciót beeső fény öleli körül. Kocsisné András Gizella aquarelljeit kell megemlíteni („Borús idő”, „őszi dombol­dal”), friss, élményszerű témá­jukkal, finom átértékelt színe­ikkel, biztos, nagyvonalú tech­nikájukkal. Berenczné, Saár Zsuzsa: Mező mú iskolában. szervezet által életre hívott Képzőművészeti Stúdió lehető­ségei is hozzájárultak — közös testületté kovácsolódtak. A rajzpedagógusok esztétikai és vizuális nevelőmunkáját egé­szíti ki művészeti alkotó mun­kásságuk, amelyet megkövetel a pedagógus hivatás teljesebbé tétéle is. A korszerű művészet kibon­takoztatásáért folyó küzdelem­ben a szocialista realista al­kotómódszer jegyében — szá­mos rajzpedagógus vesz részt. Heves megyében ezen a téren jelentős eredményeket mutat­nak fel. A Pedagógiai Főiskola dísztermében megtartott sereg­szemle változatos, sokrétű ké­pet ad a pedagógus művészek szíiivonalas munkásságáról. Tizenöt művész szerepel vá­logatott műveivel. A legkülönfélébb utakon és módszerekkel kísérletezve, ér­lelik ki mai társadalmunk mondanivalóit. Központi fel­adat az emberábrázolás: kom­pozíció, tanulmány, arckép te­rületén egyaránt a társadalmi, gazdagság egyre szélesebbre táruló igényével. Az élet festői színterei, életünk környezete, sörban jelentkezik itt a művé­szek alkotásain. Baskayné, Dienes Klára jó emberábrázolással kialakított fiatal női képmásain napfé­nyes, reflexes, impresszionisz- tikus fényalakítás, ugyanakkor mértéktartó, finom kolorit ér­vényesül. „Téli napsütés Eger­ben” című festménye tömör, nagyvonalú ábrázolás, a havas tetők szerkezetének kompozi­cionális összefogottsága, a téli színek gazdagsága konstruktív törekvést kapcsol, egészséges kolorizmus jegyében szerves egységbe. Berenczné, Saár Zsuzsa mai életünk embere felé fordítja fi­gyelmét élményszerű átérzés­sel. („Stúdióban”, „MEÖS”, „Mezőgazdasági gyakorlat”). Kiemelkedik „Stúdióban” cí­mű képé háttal ülő festőnőket ábrázol, sárga, kék, kék-barna ruhában. E színek gazdagsá­guk mellett szín kompozíciót alkotnak diszkréten érett egy­séggé. „Mezőgazdasági gyakor­lat” című olaj képén jól kom­ponált leányalakokat láthatunk festői, üde környezetben. A té­ma ízesen jelenít meg egy epi­zódot ifjúságunk életéből. Dohány Sándor „Iskolaud­varba franciás, posztimpresz- szionista jellegű munka, ame­lyen piros, kék színek uralkod­nak. Az új út keresése jel­lemzi. Gergely Pál akvarelljei je­lentősek, „Nyárfák”, „Tavasz a földeken”, „Fűzfa”. Jellemző rájuk a színes, artisztikum, a föld üde, tavaszi leheletének tolmácsolása, a felhők köny- nyéd gomolygásának és a fa­lombok kötetlen tömegének bravúros visszaadása, „önarc­gazdasági gyakorlat a VI. szá- Olajfestmény. élete merész színakkordjaival, új megfogalmazású művészeti hangot szólaltat meg.' Jakuba János a valőr meste­re. Líraian átírt, színgazdag művei („Falusi részlet”, „Tiha­nyi táj”, „Napozók a Balaton­nál”) kialakult, érett művészi mondanivalóról és formanyelv­ről tanúskodnak. Kastaly István tájképei („Vi­rágzó almafák”, „Mezei út”) a Nagy Béla: Veterán című képe. Eajz. klasszikus impresszionizmus, Pissarro felfogását idézik. A napsütés a vidám, derűs szí­nek életszeretetet, művészi op­timizmust sugároznak. Kátai Mihály igényes kom­pozíció-vázlattal jelentkezik: „A termelőszövetkezet alakuló Nagy Ernő hangulatos, friss levegőt árasztó téli tájai mel­lett hangsúlyozott helyet fog­lalnak el nagyszerű figurális művei. „Rajzszakkör” című ké­pe festőtanulókat ábrázol — a lényeget emberjellemzésben, színben és formában egyaránt kiemelő — természetelvű hoz­záállással. „Festőnő” című fest­ményén a tájat és az embert pompás atmoszférában, oldott színskálával formálja egységbe. Nagy Rózsa kitűnő, vízfest menyekkel jelentkezik. A „Váci komp” címűn a hangulat lénye­gére tör, kevés színnel, kifeje­ző formaképzéssel, az „Utca- -részben” drámai színellentéte­ket hoz létre az intenzív sárga és a hideg szürkék alkalmazásával. „Horgoló”-ja jól karakterizált, kékszoknyás nőt ábrázol bra­vúrosan széles technikával. Nagy Béla aquarelljei („Komp”, „Tokaji részlet”, „To­kaji utca”) levegősek, nagyvo­nalúak, hangulatgazdagok, „Vá­góhídon” című rajza élménysze­rű, kompozíciója a klasszikus mesterek hagyományaira em­lékeztet. öregember rajztanul­mánya jól jellemzett emberáb­rázolást nyújt, jó rajztechni­kával. A kiállított művek derűvel, bizakodással töltik el a látoga­tót. Mind az idősebb, mind a fiatalabb rajzpedagógus művé­szeink elkerülve a naturaliz­mus, de a formalizmus kátyúit is, töretlenül és állandóan ha­ladnak a fejlődés útján. Nem ütötte fel fejét az epigonizmus sem a kiállításon, tanúsítva a keresés módszereinek sokrétű­ségét a szocialista realizmus ki­alakításának útján és azt, hogy művész rajzpedagógusaink Nagy Ernő: Festőnő. Olajfestmény. ülése”. A korszerű témával a szocialista életkép jelentőségé­re utal. Kompozíciójában az itáliai klasszikusokat idézi, fel­fogásában a németalföldiek ízességére törekszik, aktuális érzelmi mozzanatokkal gazda­gítva. Jó lenne, ha e festmény­eredményt eredményre rakva jelentősen járulnak hozzá szo­cialista művészetünk kiteljese­déséhez. Dr. Domonkos Imre a Pedagógus Szakszervezet rajztanár és képzőművészeti szakosztályának országos főtitkára Képek a politechnikai kiállításról Az egri Szakszervezeti Szék­ház földszinti termét tíz napra iskiások vették birtokukba. A politechnikai órákon készíteti szerszámokat, ruhákat, bútoro­kat és fényképeket mutatják be az érdeklődőknek, hogy ez­zel is dokumentálják oktatá­sunk fejlődését. A két napja megnyílt kiállí­tásról adunk most rövid pilla­natképeket. „De jó lenne megvásárolni azt a pettyest. . A legnagyobb érdeklődést — terméseztesen a diáklányok körében — a Szilágyi Erzsébet Leánygimnázium aratta. So­kan álltak a politechnikai órá­kon készített fehérpettyes ru­hák előtt és sóhajtoztak. — De jó lenne megvásárol­ni azt a pettyest — mutatott az egyik fehérpettyes, fehér galléros készruhára egy kis szöszke lány. — Majd megtanuljuk mi is a készítését — vigasztalta a barátnője — és mi is magunk­nak csinálunk, de még ennél is szebbet. Nézelődnek, haladnak to­vább, de tíz perc múlva újra a ruháknál lehet látni őket, ösz- szesúgnak, összehajolnak és ti­tokzatos munkába kezdenek. Közelebb kerülve látható, hogy a ruhák alatt levő sza­básminta rajzait másolják szorgalmasan. Ahogy megfigyeltem őket, még a nyárra meglesz nekik a „pettyes” — még ha a mama csinálja is. Ok majd — jövőre! Krupa Jancsi a dobások élén... Két tüskefrizurás diák to­pog a Dobó István Gimnázi­um kiállítása előtt. Magyaráz­nak egymásnak, mutogatnak a mikrométer-csavarok felé, s mikor szemük elér a tabló fényképeire, büszkén összemo­solyognak. A képen velük egyidős diák hajlik az esztergagép fölé, va­lamilyen vasasmunkán dolgo­zik. — Kit néztek, fiúk? — Hát a Krupa Jancsit, nem tetszik ismerni? — kérdez vissza azonnal a bátrabbik, s mikor látja, hogy még érthe- tetlenebbül nézek rájuk, ma­gyarázni kezd. — Esztergagépen dolgozik. Első éves dobós. A legjobban megy neki a munka, ezt mond­ták a legutóbb róla, de igaz is — hunyorít büszkén a szemé­vel. Nem tudom mire vélni ezt a nagy büszkeséget, hiszen a két fiatal iskolájáról semmi sem árulkodik, hajadonfőtt van­nak. Sodor a tömeg! Félóra múlva a kijáratnál találkozunk újra. — Dobósok, sorakozó — hal­lom a rangidős diák hangját — elsősök hátra. (Mennyit mérgeskedtünk emiatt, de hát ez a diákság íratlan törvényei közé tartozik). Az én két ismerősöm is be­állt az elsősök közé — a végé­re. Most már értem a büszke­séget. A hármas számú általános iskola reklamál Helyesebben nem is az isko­la, csak három nevelője. Szo­Vasárnap, a pihenőnap el­lenére sok ember járta a több mint hétezer holdas tiszanánai Petőfi Termelőszövetkezet ha­tárát, ismerkedett a közös gaz­dasággal. A pétervásári járás termelőszövetkezeti elnökei­nek, könyvelőinek, agronómu- sainak népes csoporja látogat­ta meg a kiváló eredményeket elért közös gazdaságot. A tapasztalatcsere-látogatás­ra érkezett vendégek először a szövetkezet határát tekintet­ték meg. Főleg a búza-, cukor­répa-, és a kukoricatáblákat nézték meg nagy figyelemmel. Megtekintették és elismeréssel ros gyűrűbe fogják Halász Vincét, a politechnikai szak­felügyelőt. — Mi beküldtük idejében az iskolánk anyagát, leltárt ké­szítettünk róla és mégsem ta­láljuk sehol — érvel a tanár­nő. — Csak ne szóltak vo'na ne­künk külön, hogy számítanak ránk, akkor mi csináltunk volna az iskolában egy kiállí­tást — panaszkodik Kovácsné. S amikor látja, hogy ceruza szántja a sorokat a kezemben, felém fordul: — Talán maga a panasz­ügyes, akkor írja csak ezeket. Nem volt idő a vitatkozásra, magyarázkodásra, inkább le­írtam amit mondott. ★ Sokan, főleg fiatalok, tekin­tették meg az első két nap a kiállítást, de a szülőknek is maradandó emléket nyújt, hi­szen itt láthatják meg mit ké­szített gyermekük a gyakorlati órákon, milyen ügyesek, mire áll a kezük jobban. Nagy kézügyességről beszéld műszerek, fafaragások, himzé- sek, agyagfigurák sorakoznak az asztalokon, a beküldött tíz­ezer tárgy közül hely hiányá­ban csak hatezret mutathat­nak be a látogatóknak. Érdemes megtekinteni ezt az újszerű kiállítást. (— ács —) nyilatkoztak a kinemesített olasz búzáról. A határ alapos megtekintése után az állatállo­mánnyal, az állattartással is­merkedtek. Megtekintették a szabadtartásos növendékeket,- a 100 férőhelyes tehénistállót; majd az új építkezésekkel is­merkedtek. Látogatás közben sokan érdeklődtek a saját erő­ből épült két 300 férőhelyes juhhodály pénzügyi fedezeté­nek, a szakemberek, a munka­erő biztosításáról, amelyekre kimerítő választ kaptak a több éves tapasztalattal rendelkező szövetkezeti szakemberektől; Tapasztalatcsere-látogatás Tissanánán Mi iett a „sportbrigádból“, vagy a „galeriből“ NEM LEHET az alacsony növésű emberek közé sorolni Szarvas Jóskát, az egri Finom - szerelvénygyár TMK-üzemé- nek brigádvezetőjét, de azt se lehet rá mondani, hogy köze­pes termetű, azt se, hogy ma­gas. A legjobb jelző talán az len­ne, hogy keménykötésű, sűrű legény a Jóska. De ennek a jelzőnek ő örül a legjobban, hiszen az ő sport­munkájához „sűrű” legénynek kell lenni, ha nem akar tust kapni az első menetben. Erről árulkodik a birkózás­ban megedzett nyak is. Ilyen legényekből áll a brigádja, amelyet „sportbrigádnak” ne­veztek a Finomszerelvénygyár- ban, mert volt közöttük birkó­zó. ökölvívó és még futballista is akadt. Mintha testvérek lennének, vagy legalábbis össze lennének kötözve, olyan ez a brigád — mondogatták a vezetők és örül­tek neki, mert erre a „galeri­ra bármikor rá lehetett bízni a legkomolyabb feladatot is. A városban is együtt töltöt­ték az időt és a brigádvezető, aki egyben sportvezető is volt, nem engedélyezte a sportsze­rűtlen életmódot. Szemében szúrós fény csil­lant, ha valaki a „galeriben” rossz fát tett a tűzre, akkor rendreigazította az idősebb szava, vagy legvégső esetben a birkózó-versenyeken szerzett ügyesség és erő. A tekintély kérdése élvitat- hatatlan még most is, pedig az egykori fiatalok felnőttek a vezető mellé, egyenrangú tár­sai lettek. Az is iga?( hogy a sportbri­gád évek alatt nagy változáso­kon ment át. Értelmet kerestek és találtak ennek a jó kollektívának, a „galerinek”. A MÜLT, ÉVBEN kezdődött. Innen-onhan hallották, hogy valamiféle új mozgalom indult el hazánkban is, a Szovjetunió példájára, t­— Meg kellene próbálni ne­künk is — így vélekedtek a lakatosbrigád tagjai. Jártak fűhöz-fához. hogy si­kerüljön megalakítani a gyár­ban elsőként a szocialista mun­kabrigád címért dolgozó cso­portot. Sikerült. Az engedélyt megkapták és a brigád vállalásai alapján új munkába kezdett, azaz, helye­sebben folytatták azt fokozot­tabb lelkesedéssel, amit eddig csináltak, csak most már na­gyobb értelmet kapott a kö­zösségi nevélőmunka. hiszen a szocialista embertípus kialakí­tásáért fáradoztak. Ha eddig közös volt még a gondolatuk is. az lett csak ez­után. A munkában szinte ösz- szeforrottak, égett kezük alatt a munka. Ha valahol szorított a javítási munka, őket hívták, a biztos kezű, fiatal lakatoso­kat. a szocialista munkabrigád címért dolgozó Szarvas Jóskáé- kat. A sportsikerek mellé örven­detes munkasikerek csatlakoz­tak. a papírra vetett vállalások egymás után valósultak meg, sokszor igen komoly segítséget, megtakarítást jelentve a gyár­nak. Kállai Sándor, Kun Jóska, Molnár László és Rutka Jóska, a brigád tagjai, büszkén látták az eredményeket és az értékü­ket még fokozta, hogy a kezde­ti sikerekre nem váltak bekép­zeltekké, hivalkodókká. Szerényen dolgoztak tovább. ..Vállalták, hogy takarékos- kodnak az értékes anyaggal, év végére. a kimutatások szerint, már a 11 000 forintot is megha­ladta az az összeg, amelyet munka közben megtakarítot­tak bronzból. Igyekszünk elérni a kiváló dolgozói szintet — szólt a má- sik vállalási pont. Eredmény? A BRIGÁD két tagjának Ki­váló dolgozó-jelvény díszeleg a kabáthajtókán és Szarvas Jós­kának ünnepélyes keretek kö­zött tűzték mellére április 4-én a „Kohó- és gépipar kiváló dol­gozója^ jelvényt. A szocialista munkabrigád cím elnyeréséért a határidő le­járt. A munkás-nagygyűlésen kihirdették, hogy „Szarvas Jó­zsef lakatosbrigádja szorgal­mas munkájuk, embertformáió igyekezetük alapján elnyerte a szocialista munkabrigád cí- met.” Volt na-'y öröm az egykori „sportbrígádban’.*. Fiatalos hév«- vei ölelkezve köszöntötték egymást e számukra nagy fegyvertény, a szocialista mun­kabrigád cím elnyerésekor. S nem lehet csodálkozni, hogy utána kicsit szomorúan fogadta' a hírt: megváltozik a brigád összetétele. Két fiatal lakatost, Kállai Sándort és Molnár Lászlót csoportvezető­nek nevezték ki. összeszoktak a munkában, mint testvér a testvért, úgy tar­tották egymást, de azért bele­nyugodtak. hiszen nem szakad­tak el tőlük, és számukra csak elismerést jelentett, hogy kö­zülük nevezték ki a brigádve­zetőket. Új taggal folytatták tovább a munkát. A huszonkétéves Nagy Jánosban is méltó bri­gádtagra találtak. Most nagy feladatok előtt állnak. A szocialista munka­brigádból hárman jelentkez­tek a gépipari technikumba, hogy szakmai tudásuk gyara­pítása mellett, általános mű­veltségüket is fokozzák, és az új brigádtagból szakmáját sze­rető munkást neveljenek. NEM TERMETRE mérik munkában az embert. így van ez ebben az esetben is. Az egy­kori sportbrigádból, a „gale­riból”, szocialista munkabri­gád alakult és ebben nagy ré­sze van a kezdeményezőnek, Szarvas Jóskának, akinek ugyan termetét nehéz lenne meghatározni, de munkáját annál könnyebben. Hiszen kimagasló eredmé­nyek beszélnek róla és a bri­gádéról is. Csak így tovább! Kovács János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents