Népújság, 1960. június (11. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-16 / 141. szám
4 NÉPÚJSÁG 1960, június 16., csütörtök Hiába, fejlődünk ! A múlt hetekben 23 bányász tette le a segédvájárt vizsgát a gyöngyösi XII-es aknánál. A jórészt fiatalokból álló csoport eredményes vizsgája után a bányánál dolgozók 60 százaléka képzett szakmunkásként dolgozik a bányában. Halad az idő és nem reménytelen álom csupán, hogy a bányákba is technikusi képesítéssel rendelkező munkások jelentkeznek és ilyeneket vesznek fel. Nemcsak a technika fejlődik, hanem alakul az emberek gondolkodásmódja is: tanulnak, szakmailag képezik magukat, hogy „mérnökei” legyenek munkájuknak. Még csak a segédvájári vizsgák letételénél tartanak, de a történelmet nem lehet visszaforgatni és hogy majd a mostani segédvájárok otthonosan mozognak az atomhasadások, űrhajózás magas tudományában, biztosra vehető. Segédvájárból — az atomfizikához értő ember! Hiába, gyorsan fejlődünk!! S ez csak jó jel!!! (—ács) — TANÁCSTAGI beszámolót tart június 18-án, szombaton délután 6 órakor a II. sz. gyakorló általános iskolában Hevesy Sándor (53. körzeti) és Szikla Károly (49. körzeti) tanácstag. A beszámoló az 1960. I. félév tanácsmunkáját és Eger város távlati fejlesztési tervét foglalja magában. — MEGYÉNK minden községében bevezették már a villanyt és jelenleg folynak a műszaki átadások. Az ÉMÁSZ a közeljövőben hálózatbővítéssel foglalkozik és folytatják Eger útjainak fénycsövesítését. Rövidesen sor kerül a Knézich utcában, a Széchenyi utcán a Tűzoltó térig és a Bajcsy- Zsilinszky utcán a fénycsövek felszerelésére. — BALLAG már az óvodás címmel június 19-én műsoros évzárót rendez a kiskereskedelmi óvoda és a zeneóvoda a Megyei Művelődési Ház nagytermében. — A MEGYEI módszertani tanácsadó legközelebbi ülésére június 20-án kerül sor. Ez alkalommal az 1959—60-as népművelési év tapasztalatait tárgyalják az ülés részvevői. — A MÁSODIK ötéves terv készítésével foglalkozik a megyei tanács kereskedelmi osztálya. Előreláthatóan mintegy négy és félmillió forintos költséggel strandvendéglőt építenek majd Egerben és nagyobb beruházással korszerűsítik, bővítik, szakosítják a kereskedelmi hálózatot. — EMLÉKEZŐ gyásznapot rendez június 19-én délelőtt U órakor az izraelita temetőben az effri izraelita hitközség elöljárósága. A gyászünnepséget az 1944-ben Egerből elhurcolt és vértanúhálált halt zsidók emlékére rendezik. — FŐKÉNT a termelőszövetkezetek részére dolgozott az elmúlt hónapok során az Egri Tervezőiroda. 140 tervrajzot készítettek tsz-megrendelésre, magtárak, górék, tehénistállók építéséhez. A tervezők a legkorszerűbb igények kielégítésére törekedtek. EGRI VÖRÖS CSILLAG Salemi boszorkány EGRI BRÖDY Nincs előadás EGRI KERTMOZI Odüsszeusz GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Hálátlanság GYÖNGYÖSI PUSKIN Két emelet boldogság GYÖNGYÖSI KERTMOZI Rászedett udvarlók HATVANI KOSSUTH Égrenylló ablak FÜZESABONY A 12 dühös ember HEVES Nincs előadás rETERVÁSÁRA Nincs előadás Szabad-e bürokratikuson nevelni? Válasz AZ ELLENŐRZŐ könyvecskére vonatkozóan felvetett kérdés, véleményem szerint, ilyen formában nem helyes. Nagyon sok helyes intézkedés rejt magában bürokratikus veszedelmet, ám ha az kilencven százalékban helyes, tíz százalékban bürokratikus, mégis az előbbi javára dől a mérleg. Így van ez az ellenőrző könyvecskével is. Vegyünk egy konkrét példát. A Káli Általános Iskola III/A. és III/B. osztályába 47—47 gyerek jár. Természetesen a nagy kiterjedésű község minden részéről. A rendszeres családlátogatásról a nevelők családlátogatási naplója (bürokrácia?) tanúskodik. De ha a nevelő nem képes egy adott esetben kimenni a gyermek szüleihez, akkor az ellenőrzőhöz folyamodik. Beírja a gyerekkel történt dolgot. Hogy hány mondatban? Hát az attól függ. Ha az eset komoly, súlyos, akkor a szülőt szóban kéri fel arra, hogy jöjjön be az iskolába, megbeszélésre. Ha csak fegyelmezetlenségről van szó, akkor figyelmezteti a szülőt, hogy mi történt, s aztán a szülő, ahány, annyiféle módon reagál az esetre. Vagy bemegy a nevelőkhöz, vagy figyelmezteti a gyermeket viselkedése helytelenségére, vagy nem csinál semmit. Mindenesetre a nevelők helyzete így felvetve a kérdést — nehéz. A kis gyermekkel nem minden esetben lehet elbeszélgetni, ha valami hibát követ el. Ahány gyerek, annyiféle. Amelyik otthonról is olyan nevelést kap, hogy a jó szó ér neki, azzal a gyermekkel lehet bánni. Ám a ma- gárahagyott, örökösen szabályok ellen vétő tanulókkal szemben nincs semmi eszköz a tanítás, vagy tanár kezében ahhoz, hogy akár megbüntesse, akár elejét vegye az állandó rendetlenkedésnek. A „gyermeki magatartás kialakítása” — ahogyan ezt Papp Ernőné kartársnő felvetette — a nevelő legnehezebb feladata. Ez nincs formához kötve, nincs leszűrt módszer, nincs kitaposott út. Egyelőre mindenki legjobb tudása és lelkiismerete szerint igyekszik ezt a pedagógiai kérdőjelet megoldani; DARGAI LAJOS kartárs felvetéséhez, amely szerint: „nincs meg a helyes arány az ismeretközlés és nevelési munka között”, legyen szabad megjegyeznem a következőket. A tankönyvek évről évre változtak az általános iskolában. A nevelő nem tudta magának kialakítani azt a begyakorlott ismeretátadási módszert, amelyet az állandó tankönyvek használata tehetett volna lehetővé. Pedig nem kis dolog az sem, hogy mit, hogyan, s ha sok — mennyit tanítunk. Márpedig igen fontos dolog megtanítani a gyermeket mindarra, amire a középiskolában és egyéb helyeken szüksége lesz. Tévedés azt hinni, hogy a nevelést másodlagosnak tartja akárki is. Itt csupán arról van szó, hogy a tanítás feleleteken, érdemjegyeken át lemérhető, ellenben a nevelésnek sokszor csak évek múlva lesz gyümölcse. Az viszont igaz, hogy a tanítást órarendbe osztott órákon végzi a tanító, a nevelést pedig minden mozdulatával, megjelenésével és viselkedésével, ítélet- alkotásával és véleményével szolgálja, sok esetben tudatosság nélkül. S hogy visszatérjek az ellenőrző könyv szerepéhez, meg kell mondanom — elsődleges szerepét nem a bejegyzésekben látom — magam egy éven keresztül mindössze nyolc esetben írtam be 47 gyerek könyvébe —, hanem abban, hogy a feleleteket beírhatom, s a szülő állandóan figyelemmel tudja kísérni a tanulmányi előmenetelt. Az a nagy szerepe, hogy egész évben fennáll a lehetősége annak, hogy a szülő esetleges hanyatlás esetén vagy érdeklődik a hanyatlás oka felől, vagy erősebben fogja, több időt szentel gyermeke otthoni tanulásának ellenőrzésére. HA MAR ITT TARTUNK, még valamit meg kell mondanom, s ha valaki nem ért vele egyet — ám vitázzunk. Véleményem szerint nem szabad a nevelőkre mindenért rátámadni. Ha ez így megy, magunk adunk lovat a gyermekek alá, sőt egyes szülők is hajlandók fújni a szöveget, hogy „miért nem néz utána a nevelő, azért kapja a fizetést”. Nem szabad minden esetben a nevelőt hibáztatni azért, ha a gyermek viselkedése, tanulása nem, vagy keveset javul. Bár a nevelő az, aki minden bizonynyal szocialista szellemben nevel, de azért a szülők felelősségét sem áthárítani, sem mellőzni nem lehet, Ha pedig így van — véleményem szerint a nevelő ellenőrzőbe jegyzett értesítésére a szülő természetes kötelességének tartom, hogy érdeklődjék, tudja meg a hitelt érdemlő igazságot, s találja meg a nevelővel együtt a javítást célzó eszközt, vagy utat. Nem szabad általános szabályként kimondani azt, hogy minden esetben a nevelő keresse meg a szülőt, vagy járjon utána olyan dolgoknak, amelyek azért mégis kell, hogy érdekeljék a szülőt. Egyre jobb a kapcsolat a nevelők és szülők között, de ez nem hozza magával feltétel nélkül azt, hogy a nevelő legyen minden esetben az a fél, aki keresi a szülőt. Hogy ez a munkájához tartozik? Igen. De nem szabad figyelmen kívül hagyni azt az egyszerű tényt sem, hogy a nevelőnek is van családja, gond- ja-baja, s talán abban a percben nem ért rá, amikor mennie kellett volna, a szülőt ellenben beteg gyereke mellett is meg tudta volna hallgatni, el tudta volna intézni az iskolás gyerek ügyét. Csépányi Jenőné, nevelő. Kál. 40 évvel ezelőtt, 1920. június 16-án halt meg BENCZÚR GYULA, a múlt század végének legnagyobb magyar lestöje. Eleinte a nemzeti elnyomás elleni tiltakozás hatja át történeti kompozícióit (Hunyadi László- búcsúja, II. Rákóczi Ferenc el- fogatása), későbbi — a francia királyok történetéből vett témáit — a szenvedéllyel teli pózok s a pompás kosztümök jellemzik. Korának ünnepelt portré- Benczur; Hunyadi László búcsúja festője volt. Benczúr 1844-ben (Részlet) született. 40 évvel ezelőtt, 1920-ban e napon halt meg KÖRÖSFÖI KRISCH ALADÄR festő- és iparművész. Nevezetesek az Országházban levő freskói. Gödöllőn művésztelepet alapított és itt munkatársaival az iparművészet több ágában a magyar népművészeti stílust juttatta érvényre. Köröstől Krisch 1863-ban született. 25 évvel ezelőtt, 1935. június 16-án a kínai vöröshadsereg fő erői egyesülnek és ekkor kezdődött meg a közös harc a külföldi megszállók és a Kuomintang ellen. 10 évvel ezelőtt, 1950-ben e napon kezdődött meg a DOLGOZÓ IFJÚSÁG SZÖVETSÉGÉNEK alakuló kongresszusa. Életmentésből is megárt a sok Az Ajaccio-i (Korzika) kikötőben a 9 éves David Colossá játék közben nyolcszor esett a tengerbe. A partvédelmi rendőrök minden egyes alkalommal életük kockáztatásával mentették ki a kisfiút. A kikötői rendőrség végül megunta a dolgot és „letartóztatta” Dávidot. Tíz nappal később átadták a szülőknek a reményteljes csemetét egy bizonyítvány kíséretében, amely tanúsítja, hogy a rendőrség állami költségen úszni taníttatta. Évzáró ünnepély a József Attila Leánykollégiumban A József Attila Leánykollégium a napokban tartotta tanévzáró ünnepélyét a Közgazdasági Technikum dísztermében. Az évzárón mérlegeltük az önkormányzat, és az egész kollégium munkáját. Az elhangzott részletes beszámolók tükrözik az elért eredményeket, feltárják és reálisan bírálják a hibákat, megjelölik a feladatokat a jövőre nézve. Az elmúlt év eredményeit Vörösmarty szavaival így jellemezhetjük: „... ez jó mulatság, férfimunka volt”. Nem szabad túlzásba esni, ez nem azt jelenti, hogy minden zökkenőmentesen történt, és nincsenek problémáink, de a nehézségek éppen azért vannak, hogy szembeszálljunk velük és leküzdjük őket. A tanulmányi felelős részletesen ismertette a tanulmányi munkát. A félévi átlag 3,67. A célunk ezen a téren a tanulmányi eredmények fokozása, és a stúdiumi öntudatos fegyelem megszilárdítása. A tanulmányi munka mellett legnagyobb fejlődést az eszmei, politikai nevelőmunka terén értünk el. A kezdeti • nehézségeket felszámolva fokozott akaraterővel próbáltunk helytállni, és az elért sikerek egyaránt lelkesítettek nevelőt és diákot. A fejlődést mutatja' azr a tény is, hogy az utóbbi beszámolók színvonalasak voltak. Ónálló vélemények hangzottak el, egy-egy fontosabb politikai kérdésről. Nagy jelentőségűek a világnézeti nevelés szempontjából az év folyamán elhangzott ateista előadások. A felhozott érvek és az azt követő politikai viták elősegítették a tanulók haladó világnézeti fejlődését. A mi céljaink megegyeznek a KISZ céljaival, éppen ezért nagy jelentőséget tanúsítunk az ifjúság politikaivilágnézeti fejlődésének és nevelésének. A kollégium életében nagy szerepet tölt be a KlSZ-aktí- va, amely közvetlenül az Alpári Gyula Közgadasági Technikum Asztalos János KISZ- szervezetének hatáskörébe tartozik. Felhívást intézett a tagokhoz, hogy a nyár folyamán a KISZ-tagok kapcsolódjanak be falujukban a termelőmunkában és segítsék a falusi KISZ-szervezetek működését. Sport terén elért eredményeink is sokat ígérőek, de nagyobb gondot kell fordítani a sportmunka további fejlesztésére. Az általános rend és tisztaság terén vannak még kifogások és javítani valók, amelyeket a jövőben végrehajtunk. Megerősítjük a működő szakköröket, kiszélesítjük a munkájukat és újakat szervezünk. Kapcsolatokat tartunk fenn továbbra is a helybeli tsz-ekkel és társadalmi munkával segítjük őket. Ezek a tervek csak akkor válnak valóra, ha magunk mö- göt érezzük a kollégium egész tagságának legmesszebbmenő támogatását. A beszámolókat színvonalas kultúrműsor követte. Jól szerepelt a kollégium énekkara; tánccsoportja is. A színjátszó csoport Moliére Úrhatnám polgár című vígjátékából adott elő részleteket. Szavalatok, ének- és zongoraszámok tették színessé és élvezetessé a műsort. Az ünnep jelentőségét emelte a szovjet vendégek látogatása. Tóth Zsuzsanna. Eger, önkormányzati titkár h. „ ... az üzemben szervezett különböző szaktanfolyamok mellett szervezzünk altalános alapműveltséget nyújtó előadásokat. Ezzel el kell érnünk, hogy a munkások elmaradott része is megszerezhesse az általános iskolá nyújtotta alapműveltséget.” (A Központi Bizottság határozata a munkás- osztállyal kapcsolatos egyes feladatokról), NEMRÉG MÉG visszhangoztak a folyosók és a tantermek a búcsúzó diákok búsongó énekétől, az olajozott padló kesernyés szagán végigömlött a májusi virágok emlékeket idéző illata, s a „véndiákok” simogató tekintettel búcsúztak a jól ismert padoktól. Noha jól tudták, hogy most nem az Életbe lépnek, amely számukra izgalmas — olykor túlságosan „izgalmas” — meglepetéseket tartogat, mint annak idején: alig másfél évtizede; hiszen az élet ma már belépett az iskolába; az élet, a munka, de a fizikai munka is ma már az iskolai élet mindennapjainak megszokott kísérője lett; mégis fájó szívvel búcsúztak az alma matertől. mert évek emlékei ko- vácsolódtak itt ki a diákközösségen belül. Az ifjúság emlékei, amelyek oly gyorsan elröppennek és oly szépek, mint a tarka pillangó. Nem botránkoztat meg senkit az a nosztalgia, amely eluralkodik ilyenkor a vakítóan fehér ingek és matrózblúzok alatt hevesebben dobbanó szivekben, és az örömkönnyeket termő, de büszke fénnyel csillanó anyai szemekben. Ha ezek az anyai szemek a múltba villannak ezekben a felemelő percekben, nagyon sok emléket, Gondolatok a bányászok tanulmányi eredményeiről nagyon sok fájó emléket tudnak kimarkolni a feledés homályos rögei közül. A napokban befejeződik az idei iskolai év azoknak is, akik még nem érettségiztek. De egyre több iskolában jutnak bizonyítványhoz a felnőtt diákok is, akik a mindennapi kereső munka mellett igyekeztek a szó szoros értelmében véve hősies erőfeszítéssel bepótolni a letűnt rend hibájából keletkezett kulturális hiányosságaikat. ÜGY ÉRZEM, kell erről szólnunk, erről a munkáról, erről az erőfeszítésről, és azokról az eredményekről, amelyek a helytállás nyomán megszülettek. Egyre gyakrabban olvashatjuk az újságban, hogy itt is, ott is befejeződtek az esti iskolák, és jó eredménnyel vizsgáztak a levelező hallgatók. Néhány példát erre. Apcon 4 és 4,2 átlageredmény alakult ki. Petőfibányán a VII. osztályban 4,4 az átlag, de a leggyengébb is 4-es átlagú osztály. A bányaipari technikum petőfibányai levelező tagozatán az I. évfolyam tanulmányi eredménye 3,57. összesen 38 bányász vizsgázott a bányaipari technikumban. Az általános iskola levelező tagozatán pedig 72-en. Apcon összesen 29 bányász végezte el a VII. és a VIII. osztályt Ha csak olyan kis üzemegységet nézünk meg, mint a Mát- ravidéki Szénbányászati Tröszt gépüzeme, azt a számot halljuk, hogy a valamivel több, mint 600 munkás közül 56-an tanulnak, belőlük is 23 a középiskolában. Áz is kiderült, hogy a petőfibányai általános iskolai levelező oktatásban 19 nő is részt vett. Mit jelentenek ezek a számok. Egyfelől éles és vitathatatlan bizonyítékát adják annak, hogy a munkások ma már nemcsak a termelőmunka eredményeire összpontosítják erőfeszítésüket, hanem a nagyobb műveltség megszerzésére is. Tudva tudják, hogy a tudás az valóban fegyver és hatalom. De nem olyan fegyver, mint volt a felszabadulás előtt, amelynek az éle ellenük fordult. Ma ez a fegyver a milliók boldogabb, biztonságosabb életének a védelmezője, a mi munkás jövőnk ková- csolója. Tudják azt, hogy a rohamosan fejlődő technika korszakában csak az tudja a helyét biztonsággal megállni, aki egyre jobban gyarapodik az értelem gyümölcseivel is. Aki nemcsak sejti, ösztönösen érzi, hogy az, amit tesz, jó; hanem a biztos ismeretek szilárd alapján, betonalapján, tudatosan végzi a munkáját. Hiszen a -cél-: a fizikai munkásokat a technikusok színvonalára emelni. Bár itt még nem tartunk, de már léptünk előre e felé a cél felé, méghozzá határozottan és egyre következetesebben. DE FELTEHETJÜK a kérdést: miért tanulnak a munkások? Mi „kényszeríti” őket a tanulásra? Ki kell ábrándítanom azokat, akik valami külső kényszerre gondolnak. Sem a személyzeti osztály, sem a munkaügyi osztály nem erőszakol senkit a tanulásra. Egyszerűen csak közli a dolgozókkal, milyen iskolára lehet jelentkezni, és minden munkásra rábízza a választást: jelentkezik-e és hová jelentkezik. Ma már nem kell noszogatni a munkásokat az iskolák elvégzésére: aki nyitott szemmel jár a világban, ezt maga is tudja. Petőfibányán a bányászok „erőszakolták ki” a technikum tevelező tagozatát. Tanú erre a Nehézipari Minisztérium. Es az idén újabb első osztályt kell nyitni, annyi a jelentkező. Es vajon mit igazol az általános iskolai levelező oktatás 19 női „tanulója?” Hogy van ebben szubjektív tényező is: mármint a felnőtt tanulók részéről, egy pillanatig sem vitatom. De hogy van benne nagymértékű öntudat is, méghozzá döntő módon, ezt sem vonom kétségbe. Elgondolkoztató dolog a vizsgaelnökök jelentésének az a mondata is, amely a fenti esetekre vonatkozóan kivétel nélkül megállapítja, hogy „a vizsgázók tudása, felkészültsége alapos, az osztályozás módja reális”. Pedig az elnökök a megyei tanács művelődési osztályáról jöttek, tehát semmi szubjektív kapcsolatuk nincs a fenti iskolákkal. A technikumi vizsgán az elnök a Nehézipari Minisztériumból, a társelnök pedig a miskolci Kilián Gimnáziumból jött le a vizsgára és azt állapította meg, hogy „a hallgatók felkészültsége nemcsak eléri a nappali tagozatok tanulóinak színvonalát, hanem egyes tárgyakból meg is haladja”. Most kell megemlékeznünk azokról a pedagógusokról, akik a felnőttek oktatását végzik. Hogy mennyire komolyan veszik ezt a munkát, a fenti eredmények is igazolják. Nemcsak vizsgáztatnak, hanem oktatnak. Még az órarendi beosztáson túl is: minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül. Hivatástudatuk, a munkásosztály érdekeinek magasztos szolgálata ösztönzi őket, mert együtt menetelnek a munkásokkal a Munkás-holnap elé. Lehet, hogy elfogultnak látszom, amikor ezeket a sorokat leírom. Pedig a tények szülték a gondolatokat. EREDMÉNYEINKEN nincs mit szépíteni, és nincs mit szégyellni. A mi eredményeink ezek. Legyünk rájuk büszkék! G. Molnár Ferene Cl
