Népújság, 1960. június (11. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-02 / 129. szám
19É0 táttius 2., csütörtök SÍFÜJSAG s Az utolsó év végén,,. Béstélgétés államvizsgára készülő főiskolásokkal Még egy kemény tanulással eltöltött hóhap, s a harmadéves főiSkólásók az államvizsga sikeres letétele után kézbe veszik tanári diplomájukat ... Kómáig munka, rendszeres tanulás: elméleti felkészülés, gyakorlati ■foglalkozások — így jellemezhetnénk legjobban a három évet, amit a líceum falai között töltötték. „A falak között?’ — ezt helytelen lenne szó szerint értelmeznünk, hiszen számtalan olyan élmény is elkíséri majd a most végzőket tanári útjukon, amelyeket kirándulásokon, majálison, vagy éppenséggel a nyári KlSZ-építőtáborban szereztek. Most úgy gondolják, nincs szebb dolog, mint „igazi” felnőttnek lenni (mert, ha be is töltötték 20. életévüket, eddig mégiscsak „diákok” voltak). Hogy néhány év múlva a mostaninak fordítottja lesz-e igaz, s azt sóhajtják-e: de jó lenne diáknak lenni — egyelőre nem tudhatjuk. Négy végző főiskolást kerestünk fel, két lányt és két fiút, különböző szakosokat, s megkértük őket, beszéljenek magukról, munkájukról, terveikről. Szecskó Károly harmadéves magyar-történelem szakos hallgató hírével sokkal hamarabb találkozhat az emberfia, mint magával Szecskó Károllyal. Ha véletlenül rá is akadunk a történelmi tanszéken, vagy a kollégium tanulószobájában, előbb át kell verekednünk a régi és új kiadású könyvek, folyóiratok barrikádjain, melyekkel körülbástyázta magát, s csak ezek után bocsátkozhatunk vele beszélgetésbe. Szívesen elbeszélget mindenkivel, de csak akkor, ha okos és hasznos dologról van szó, mert különben minden perc drága... Amikor elmondom neki, hogy a Népújságban akarok róla írni, „összevonja szemöldökét”, s így szól: — Kérem szépen, csak röviden ... Röviden elmondja, hogy Me- zőcsáton született, érettségijét a miskolci Földes Ferenc Gim- náziuniban tette le. Sokat olvasott Egerről, s különösen vonzotta a város történelmi romantikája- Az itt töltött esztendőket így értékeli: — Hasznosan telt el a három év, elegendő szabad idő állt rendelkezésre, s a körülmények is megfelelőek voltak a tanuláshoz, kutatáshoz. Mert a vizsgákra való alapos felkészülésen kívül kutatómunkát is végzett, melynek eredményeit — kisebb-na- gyobb terjedelmű cikkeket —, a Népújságban és a főiskola lapjában, az Ifjú Nevelőben tette közzé. Leginkább a történelem iránt érdeklődik, s elsorolja a terveit: szeretné feldolgozni az elemi népiskolai oktatás történetét, azonkívül az agrárproletariátus helyzetének alakulását 1870-től a Horthy-korszakig, akar foglalkozni a felszabadulás utáni iskolatörténettel is. Bar Szecskó Károly a tanári katedrán is megállttá a helyét, a főiskólai oktatóknak az a véleménye, s ő maga is úgy érzi, hogy elméleti pályán sokkal eredményesebb munkát tudna végezni. A közeljövőben, az élhelyezések alkalmával dől majd el ez a kérdés. Fekete Róza semmiképpen sem szolgált rá nevére, mert például hajának színét a legnagyobb jóakarattal sem lehetne nevével közös nevezőre hozni. Ha viszont a közös nevezőnél tartunk, meg kell, hogy mondjam: Fekete Róza, vagy ahogyan főiskola- szerte becézik, Pötyi, matematika-fizika szakos. Már Hajdúböszörményben, a Bocskai Gimnázium padjai között is ezt a két tárgyat kedvelte legjobban, s pályaválasztáskor a tanári hivatás mellett döntött. Nem bánta meg. Ha viszont visszatekint az elmúlt három évre, a diákok őszinteségével kell bevallania valamit. Be is vallja: — Valamivel többet kellett volna tanulni... Arra a kérdésre, hogy hová akar menni tanítani, gondolkodás nélkül válaszok — Jósvafőre! — Miért? — ez már kényesebb kérdés, annál is inkább, mert... mert itt ül mellettünk a vőlegénye, Zámbó Kornél. És hát... — ... szóval, ott ismerkedtünk meg egymással, ... no meg a környezet... Azt hiszem, érthető. Paiaky Tibor szőke hajú, s ezenkívül, amit megint csak első pillantásra megállapíthatok, nagyon szerény fiú. Utóbbit bizonyítja az is, ahogyan előadja főiskolára jövetelének történetét, körülményeit. Érettségi után (1956-ban) tisztiiskolára jelentkezett, de nem sikerült a felvételi... Elment az Agráregyetemre, egy hónap után azonban kimaradt, mert nem kedvelte meg az ottani életet, pályatévesztettnek érezte magát. Az ellenforradalmat követően segédmunkásként dolgozott Budapesten, egy építkezésnél. A rajzot azelőtt is nagyon kedvelte, csak nem bízott magában ... 1957-ben azonban (annak ellenére, hogy középiskolás korában minden pályára el tudta képzelni magát, csak éppen a pedagógusira nem) elhatározta. hogy jelentkezik az Egri Pedagógiai Főiskola földrajz—rajz szakára. Felvették. — Az az igazság, hogy nagyon «megkedveltem a pedagógusi hivatást — móndja a szóké jászapáti fiú. A gyakorlóiskolában végzett tanításai során bebizonyospdótt, hogy nem eredménytelenül sajátította el három év alatt a tanári mesterséget. Igaz, a fegyelmezéssel még van egy kis baj, de ezen könnyű lesz majd segíteni a falucskában, ahóvá kerül. Mert ő is vidéken akar tanítani ... Szóba kerül, hogy «milyen eredménnyel végezte tanulmányait a főiskolán: első évben négyes, másod évben hármas, harmad évben megint négyes. Az első és másod év között ismerkedett meg a menyasszony- jelöltjével ... Hajdú Júlia mezőgazdaságtan-jegyzet ét tanulmányozta, amint hozzá léptem. Láthatólag nem sértődött meg a zavarásért, valószínűleg úgy gondolta, nem árt egy kis kikapcsolódás. Megmutatja a jegyzetben látható ábrát, amit én tintapacának gondoltam, s elmagyarázza, hogy az egy nyúlnak a nyoma, s ismerteti, miről ismerhetjük fel, hogy 'milyen irányban haladt a tapsifüles ... Amikor közlöm, hogy szeretnék róla írni az újságban, szabadkozik. „Rossz riportalany vagyok” — mondja. De amikor szóba kerülnek az élmények, a három év tapasztalatai, emlékei, eltűnik a tartózkodás és bizonytalanság. A hidasnémeti vasutasszülők lánya, aki Miskolcon végezte a tanítóképzőt, arról beszél, hogy mint biológia—földrajz szakos hallgató, tárgyi szempontból elegendő tudást szerzett a főiskolán. A pedagógia, a gyerekekkel való bánásmód területén kell majd főleg továbbfejlődnie. Megtudom, hogy a társadalmi munkából is kivette a részét, mindvégig tagja volt az énekkarnak, s legkedvesebb élményei közé tartozik a múlt nyáron a bodakajtori KISZ- táborban munkával és szórakozással eltöltött két hét. — Hogyan vélekedsz a KISZ- szervezetről? — kérdezem. — Miskolcon léptem be az ifjúsági szövetségbe 1957. áprilisában, s azóta is részt veszek a munkában. A főiskolán, sajnos, azt tapasztaltam, hogy a KISZ-életből eléggé hiányzik a lelkesedés... Leendő munkahelyén kultúr- csoportban szeretne tevékeny- kednL — Hogy hol tanítanék legszívesebben? Valamelyik kis községben, közel a szülőfalumhoz. ★ Egy hónap múlva a harmadéves főiskolások kezükbe veszik tanári diplomájukat ... Nyári szünidőben kipihenik az államvizsga izgalmait, fáradalmait, s szeptember elsején odaállnak első tanítványaik elé, hogy vezessék őket a tudás birodalmában, miközben maguk is elindulnak a pedagógus pálya nehéz és felelősségteljes, de szép útján. Mindenki máshol, azonban igy, egymástól távol is,' hasonlítani fognak egymásra valamiben: mindany- nyian szeretettel gondolnak vissza az Egri Pedagógiai Főiskolára, az alma materre. Rajz: Zámbó Kornél Szöveg.: Tuza István Milyen lakások épülnek a második ötéves terv során ? Az építésügyi mínisztér rendelkezést adott ki a második Ötéves tervben épülő lakásépületek és lakások tervezésének kötelező irányelveiről. Az új tervezési utasítás, amely az allami erőből, valamint állami támogatással a lakásszövetkezeti és öröklaká- sOs társasház-akcióból épülő lakóépületek és lakások tervezésére egyaránt kötelező — kimondja, hogy a második ötéves tervbén részben garzon- lakásokat, részben teljes háztartásra alkalmas összkomfortos lakásokat szabad építeni. Az utasítás szerint a lakószobát legalább 12, a klsszobát (félszobát) 6—12, a hálófülkét és az étkezőfülkét 4—6, a lakóelőteret legalább 9, a lakókonyhát pedig legalább 10 négyzetméter alapterülettel kell építeni, hogy fűthető, természetes megvilágítása és közvetlen szellőzése biztosítható legyen. Ugyanez vonatkozik a félszobára, a hálófülkére és a lakókonyhára is. Az utasítás külön foglalkozik az ún. lakóelőtér és a lakókonyha kialakításának kérdésével és utal arra, hogy a lakóelőtér építésénél ügyelni kell, hogy az az átjárás mellett a közös étkezésre is alkalmas legyen. A lakókonyha kiképzésénél pedig az a fő szempont, hogy ott a közös étkezés mellett a család napközben ás tartózkod- hassék. Az utasítás szerint hall csak kivételesen, foghíj beépítése alkalmával tervezhető 4—8 négyzetméter alapterülettel. Az ún. kiegészítő helyiségek közül az étkezőkonyhát beépített bútor esetén legalább 6, egyébként 8, a konyhát legalább 4, a /főzőfülkét pedig legalább 2 négyzetméter alapterülettel kék tervezni. Az új tervezési utasítás külön kiemeli, hogy a lakószobába két fekvőhelynél többet tervezni nem szabad. A szülők és a különnemű gyermekek elkülöníthetősége végett kisszobát, hálófülkét kell építeni. A rendelkezés foglalkozik a beépített berendezések és fel- szerelési tárgyak létesítésének kérdésévél is. Kimondja, hogy a beépített berendézésékkél megtervezett lakásokba férőhelyénként 66x60 cttí alápte- ! rületű, födémig beépített szekrényt, kell tervezni. A konyha berendezése tfpus-kottyhabú- tórelemekkel, az éléskamra kamrapolccal kerül tervezésre. Az új tervezési utasítás meghatározza az ablakok, erkélyajtók, bejárati ajtók méreteit és előírásokat tartalmaz a lakások fűtésével kapcsolatban is. Kályhafűtés esetében a lakószobákat cserépkályhával kell ellátni. Az egyéb helyiségekben (pl. lakóelőtér, lakó- vagy étkezőkonyha stb.) vaskályha is alkalmazható. A fürdőszobák fűtésére vagy fürdőkályhával, vagy gáz-fali- fűtővel. illetve villamos hősugárzóval kell gondoskodni. Központifűtés esetén lakásonként az egyik szoba száMegyénkben április és május hónapokban nagy érdeklődés mellett tartották meg a szovjet technika napjait. Az előadásokon szakképzett előadók ismertették az egyes iparágakban eddig elért eredményeket és a távlati terveket. A Bélapátfalvi Cement- és Mészműben Holecz Balázs cementipari igazgató „A cementipar fejlődése az elmúlt 15 év alatt” címmel tartott előadást, amely után a tizenöt éves fejlődésről szóló dokumentumfilmet vetítették a nagyszámú érdeklődőnek. A Mátravidéki Erőműben Pataky István technikus, N. I. lljuhin leírása alapján a „Szovjetunió energiagazdálkodásának jelenlegi helyzete és fejlődése” címmel tartott ismertető előadást. Ekkor avatták fel a Mátravidéki Erőmű dolgozóinak újítóklubját. A Selypi Cukorgyárban a „Cukoripar fejlődése a Szovjetunióban” címmel Kerner Tibor tartott beszámolót a mára tartalékkéményt kéll biztosítani. A többlakásos, többszintű épületekben ézétt- kívül megfelelő pincétől is gondoskodni kell. Ä pincében mindén lakás részéré pincerekeszt építenek. Az elkülönített pincerész nagysága kályhafűtés esetén legalább 4, kőzpórt- tifűtés esetén legalább 2 négyzetméter kell hogy legyen. Igen érdékes az új tervezési irányelveknek az a rendelkezése, amely az épület közös helyiségeinek kialakításával foglalkozik. A rendelkezés szerint mindén lakóépületben 48 lakásig egy mosókonyhát, lapostetős épületekben 12 lakásonként egy-egy szárítóhelyiséget, a háromszintes vagy ennél magasabb lakóépületekben pedig az élfzők mellett gyermekkocsi-tárolót, illetve kerékpártárólót is biztosítani kell. megjelenteknek. Gyöngyösön a Bugát Fái Kórházban, a Malomipari Egyesülésnél és a Húsipari Vállalatnál, Hatvanban a Cukor- és Konzervgyárban emlékeztek meg a szovjet technikai napokról. Egerben a Moziüzemi Vállalatnál május 31-én tartottak előadásokat, míg a Dohánygyárban és a Finommechanikai Vállalatnál ezen a héten lesznek előadások. A megyeszerte megrendezett előadásokat több ezer ember hallgatta végig és a nagy érdeklődésre jellemző, hogy az előadások után hosszan tartó beszélgetések alakultak ki, mint a Mátravidéki Erőműben is. Az előadások megszervezéséért dicséret illeti az MSZBT, a szakszervezet és a Természettudományi és Ismeretterjesztő Társulat vezetőit, munkatársait. (—ács) Népszerűek a Szovjetunió fejlett technikáját bemutató előadások ..iiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiHiiiiiiiiiiiniikiiiinimiiiiiMiimiiuiiiiiiliiiiii'iiiiiuiiiiiiiiiiiHMiuiiniiniiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiuiiiiiíiiiiiiiiiiiiimH« A z egész fal tükör. Jobbra, balra a szomszédaimat mutatja, szemben pedig önmagamat. Az előbbi kettő ismeretlen, az én arcom sem érdemel különösebb szemlélődést. Így szemem inkább a távolt keresi, ahol — lám — mennyi minden történik... A Dobó teret látom, illetve csak egy részét. amely a Panakoszta-ház és a Hibay Károly utca között kapaszkodik fel a vár felé. Milyen furcsa így, tükörből... Emberek jönnek. mennek, tehergépkocsi fordul be a Dobó utcáról. Két asszonyka beszélget az egyik kapuban, egy kisfiú fagylaltját nyalogatva siet, ugráló lépteikkel hazafelé. Kiránduló csoport közeledik, bizonyára a várat látogatták meg. Mindezt magam előtt látom, s közben tudom, hopr a hátam mögött történik. A beszédhang már nem ér el ide, s így olyan, mintha némafilmet látnék. A kép meg-megszakad, amikor a fejem balold.. H része körül foglalatoskodik a mester. Ilyenkor magas alakja eltakarja a nyitott ajtót, a tükörből is eltűnik a kép. Figyelmem^ az üzlet dolgozóira terelődik. Milyen nagyszerűen végzik a munkájukat! Mindegyiknek más-más a módszere, sajátos, egyéni, gyors kezük alól mégis egyformán tökéletes munka kerül ki. Kedvesek, figyelmesek, udvariasak, de ez nem a régmúlt alázatából fakad. Nincs benne szol- gaiság, az egymásért végzett munka ereje szépíti meg. Ez az ő munkájuk, másoké más, de a munka megalázottsága felmagasult. az emberi érték fokmérője lett. Tátongó szakadékokat Toppantott össze, emberi messzeségeket hozott közel; megszüntette a vagyon lenéző uralmát, dicsőség egyedül a munka lett. Milyen jó látni ezt is a tükörből... Míg a borotva pengéje a szíjon futkos, újra elém tárul az utcai kép. Űj arcok, sétáló, siető emberek, csak a két asszonyka beszélget még mindig a kapuban. Délutáni napfény, nyugalom, békesség az öreg házak között. Kint fel sem tűnne, de innen érdekes, egy hajnyírási ideig figyelni mindezt. Bensőnk tükre is mennyi mindént elmon- da. a, ha önmagunk sorsán kívül a másét is meglátnánk benne— Lépcsőn \ A folyosón álltam, a lépcső áljában. A gyermekek zsibongva siettek az udvar felé, hogy minél hamarabb átadhassák magukat a tízperc hancúrozó boldogságának. Akkor láttam meg őket. A lépcsőn jöttek lefelé. Csak ketten voltak. Vásárhelyi tanító bácsi és kis taníványa. Lassan lépegettek, kéz a kézben. — Most a bal lábbal lépj. de a következő lépcsőre! — hallottam a figyelmeztető, meleg hangot. — Így... Most a jobb lábbal, de egy lépcsővel lejjebb...! Nagyon jó. Látod, már megy is... Próbáljuk meg újra! Ezzel visszamentek a fordulóig, s kezdték az egészet elölről. ....... Cs ak álltam és néztem ezt a kedves képet, a szemem nem tudtam levenni róla. Mosoly simult az arcomra, melege a szívemig leért. Szinte fénylett a lépcsőház, ragyogtak a megkopott kövek, amelyeken egy gyermek tanulgatta a tanító bácsijától, hogyan is kell helyesen lépegetni. Ennyi történt... Kicsi volt a tett, mégis nagy. Egy gyermek lépéseire vigyázott valaki, aki meglátta benne a hibát, s már cselekedett is. Megfogta kis tanítványa kezét, és vezette, hogy megtanulja a járást ott is, ahol eddig még nem tudta. Pedagógus sors... Lehajolni a gyöngébb fölé és vezetni, tanítani, nevelni. Vezetni az élet kezdő lépcsőin, akár fölfelé visznek azok, akár lefelé. Fölfelé, hogy buzdítson, bátorítson, lefelé, hogy intsen, figyelmeztessen; tanítani, hogy tudást adjon, mert az élet ezt megköveteli; nevelni mindig a szépre, jóra, mert boldogság máshol hol is terem... Milyen nagy feladat, milyen szép munka... Ezt teszi minden pedagógus. Az eredmény talán nem egyforma, de szívével mind embert nevel. Arannyal iparkodik bevonni a bizalom hídját, amely az otthontól az iskoláig vezet. Ebből az aranyozásból láthattam meg valamit ott, a lépcsőházban. Olyan szép volt, hogy a betűkre bíztam, mondják el ezt másoknak is. Talán ezzel is erősebb lesz a híd, amely a szülők szívétől a nevelők szívéig vezet... HÓRVÖLGYI ISTVÁN
