Népújság, 1960. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-15 / 140. szám

4 NÉPÚJSÁG 1360, június 15,, szerda fülii Önellátás Az egri Park Szálló teraszán halk muzsikaszó mellett forog néhány pár. A zene szokatla­nul halk, az ember önkéntele­nül is keresni kezdi az „elrej­tett” zenekart. Rövid vizsgáló­dás után kiderül, hogy minden más délutáni zene híján, egy kis táskarádióval segítettek magukon a táncolni vágyó fiatalok. Ügy látszik, az önkiszolgáló, önkiválasztó boltok példája nyomán létrejön a zenei önki­szolgálás is. De hát mit tehet az ember, ha fiatal, ha gyönyö­rű nyári délután van a Park Szálló öreg hársai alatt — zene i viszont nincs? — d — — A KOHÖ és Gépipari Mi­nisztérium mérnökei látogat­ták meg a múlt héten a Gyön- gyösoroszi Ércbánya Vállala­tot, hogy egy új gyár építésé­nek tervét beszéljék meg és környezettanulmányt végezze­nek. — AZ EGRI DOHÁNY­GYÁR mérnökei a távlati fejlesztés ötéves tervének el­készítésén dolgoznak. Az elő­zetes jelentések szerint az el­következendő években to­vább korszerűsödik a gyár: modern gépeket, berendezé­seket kapnak. — NYOLC SzK-3 típusú szov­jet kombájnt kapott az Egri Gépállomás. A nyolc kombájn mellett érkezett még a gépállo­más részére nyolc lakókocsi is, ami lehetővé teszi, hogy a gé­pek felelős és segédvezetői ké­nyelmesen kipihenhessék egész napi fáradságukat, s másnap újra frissen kezdhessék meg a munkát. — VASÁRNAP nyitotta meg kerthelyiségét a Recski Földművesszövetkezet. A fákkal beültetett szórakozó­helyet egyre többen keresik fel a község lakosai közül, de a kiránduló motorosok is megpihennek cgy-egy fél­órára. — MEGJELENT a burgonya­bogár a pétervásári járásban. A Gyöngyösi Növényvédő Ál­lomás négy géppel ma reggel kezdte meg a védekezést DDT 5Ö-es porozással. A szajlai Bú­zakalász Termelőszövetkezet tagjai saját maguk kezdték meg már korábban a veszélyes burgonyabogár elleni védeke­zést. — PARKÍROZZÁK, egyen­getik a gyöngyösi XII-es ak­nához tartozó területet. A munkában nagy segítséget nyújtanak a vállalkozó szel­lemű fiatalok is, akik társa­dalmi munkával azon fára­doznak, hogy még szebb le­gyen a bányaüzem környéke. — A GYÖNGYÖSI XII-es aknánál jól dolgozik a kiszista front. A főleg fiatalokból álló bányászbrigád munkaeredmé­nyeit elsőhelyen emlegetik a bánya vezetői: legutóbb is tár­sadalmi munkában takarítot­ták ki munkaszüneti napon a tn unkahelyüket. — TAPASZTALATCSERE­ÉRTEKEZLETET rendeztek tegnap a Tiszasülyi Állami Gazdaságban, mintegy negy­ven Heves megyei tsz-elnök, agronőmus és állattenyészté­si szakember részére. A ta­pasztalatcsere részvevői a szarvasmarha-tenyésztéssel kapcsolatos új módszerekkel ismerkedtek meg. — 300 FÉRŐHELYES juhho- dályt építettek, saját erőből, a bükkszenterzsébeti Petőfi Ter­melőszövetkezet tagjai. Az új épületet már egy hónapja át­adták rendeltetésének, s ezzel megszüntették a juhok elhelye­zésénél jelentkező problémát. — 300 FÉRŐHELYES juh- hodályí építettek az eger- bocsi Szabadság Termelőszö­vetkezet tagjai. A mintegy 40 ezer forintos értékű új épülethez az építőanyagot sa­ját erdejükből termelték ki, s az építkezés munkálatait is saját maguk végezték cl. — A GYÖNGYÖSI XII-es aknánál igen nagy gondot for­dítanak a szakmunkásképzés­re. A bányászok különböző tanfolyamokon vesznek részt és tesznek vizsgát a tanfolyam befejezésekor. Legutóbb hu­szonhét bányász tette le a se­gédvájárt és a bányamentő tanfolyam vizsgáit sikeresen. Suszterkötényben Részlet Saljapin önéletrajzi regényéből i. ISKOLAI KÖNYVEIMET el-elhagyogattam, máskor el­adogattam, így legtöbbször nem volt miből tanulnom. Egy padban ültem egy körülbelül két évvel idős*abb lánnyal, akit Tányának hívtak. Ö veszélyes helyzetekben mindig súgott nekem, ezzel gyakran meg­mentett a rossz osztályzattól. Én pedig emiatt mély rokon- szenwel viseltettem iránta. Egyik napon az iskola folyo­sóján összetalálkoztam vele. Elfogott a vágy, hogy túláradó hálámat bebizonyítsam és hir­telen megcsókoltam. — Te! Észreveszi a tanító néni! — szólt rám. — Majd a •szünetben az udvaron elbú­junk és megcsókolhatsz. Nem tudtam még, hogy az én koromban egyáltalán nem szokás a csókolózás. De azt megtudtam, hogy a tanító né­ni jelenlétében nem szabad, úgy gondoltam, azért, mert azt még nem tanultuk. Csak akkor támadt valami különös, sötét sejtésem a til­tott gyümölcsről, amikor Tá- nya és én egy magányos sarok­ban megcsókoltuk egymást. Éreztem, hogy ez egészen más FILM: csók volt, mint amit eddig is­mertem. Ettől kezdve minden alkalmat megragadtam, hogy Tányával kettesben legyek. Ilyenkor csókoltuk egymást, vég nélkül. Igaz, hogy ezek a csókok csak tiszta, gyermeki enyelgé- sek voltak. Nem mások, mint olyan enyelgések, amelyek után az emberi szív oly nagyon vágyódik, legyen fiatal, vagy öreg. Természetesen, nem mehe­tett sokáig a játék. Egyszer a tanító néni észrevett bennün­ket és mindketten repültünk az iskolából. Hogy szüleim érte­sültek-e a történtekről, nem tudom. De bizonyára igen, kü­lönben nem kaptam volna ott­hon verést... EZ AZ ÉLMÉNY nem múlt el felettem nyomtalanul. Meg­értettem, hogy valami édes dolog: titokban csókolózni. De ez a csók bizonyosan bűn is, különben miért büntettek vol­na meg érte. És kíváncsiságo­mat éppen ez ébresztette fel. Ettől kezdve kapcsolatom a másik nemmel, megváltozott. Eddig a ' fürdőbe anyámmal jártam. Mostantól kezdve vo­Hálátlanság SZÍNES SZOVJET FILM Egy városi lány különös falusi utazását mondja el ez a színes szovjet film, amelynek főszerepét egy bájos, szép, fia­tal színésznő, Prohnickája játssza. A filmet a gyöngyösi Szabadság Filmszínház mutatja be június 16—22-ig. öj autóbuszáüomás építését tervezik Mátrafüresien A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium miskolci igazga­tósága új autóbuszállomás épí­tését tervezi Mátrafüreden. Az állomás vázlati terve elké­szült, amelyet a tervezők és az igazgatóság vezetői hétfőn dél­előtt ismertettek a helyi közle­kedési vállalat vezetőivel. nakodtam, úgy éreztem, szé­gyellném magamat. Egyházi iskolába kerültem, de ott sem volt sokáig mara­dásom. Ennek oka az volt, hogy egyik reggel, amint az is­kolába mentem, az egyik ház kapuján nagy fiú ugrott ki, bottal a kezében, és ezzel né­hányszor jól a fejemre sújtott, majd hirtelen elrohant. Nyöszörögtem és feljajdúl- tam a fájdalomtól. Havat mar­koltam fel, és a vérző, fájó sebre tartottam, de tovább mentem, és közben arra gon­doltam: vajon miért vert meg engem az a fiú, miért éppen engem?! Nem beszéltem az esetről sem az iskolában, sem otthon, senkinek. Nem lett volna jó, ha apám megtudja, mj történt. Szerencsétlenségemre azon­ban, néhány nap múlva, talán valami csintalanságért, vagy talán, mert nem készítettem el a szószedetet, magamra hara­gítottam a tanítómat. Ilyenkor kedvenc büntetése volt ennek a tanítónak az úgynevezett „kakascsípés”. Ez abból állott, hogy a hüvelyk- és mutatóuj­jával megmarkolta az ember tarkója fölött a hajat, aztán hirtelen felrántotta. Olyan ér­zés volt, mintha a nyakszirt tört volna ketté. A SEB A FEJEMEN már gennyesedett, de nem látszott, mert a haj egészen elborította. Tanítóm éppen ezen a helyen markolta meg a hajamat. Fel- ordítottam a fájdalomtól, a sebből véres genny ömlött. Felugrottam és kirohantam a tanteremből, egyenesen haza. Otthon verés várt rám. Én pe­dig nem akartam tanulni, és mondtam apámnak: tegyen velem, amit akar, én ebbe az iskolába nem megyek többé vissza... Apám azt mondta: megátal­kodott és javíthatatlan vagyok. Mondott egyebeket is és végül, hogy velem nem tud semmit kezdeni, azért Tonkow mes­terhez ad, suszterinasnak. Ez a Tonkow a keresztapám volt, és már korábban is voltam náluk, mint vendég, szüleim­mel. Ezek a látogatások na­gyon tetszettek nekem. Amikor apám elvitt a ci­pészmesterhez, így szólt hoz­zám: „Tanulj meg jó csizmát készíteni, akkor még lehet be­lőled valami. Talán elviszed a mesterségig, pénzt keresel és segítesz nekünk.” Én pedig jókedvűen gondoltam arra, hogy suszter leszek. Minden­esetre, könnyebbnek tűnt, mint az egyszeregyet tanulni. Anyám pedig két kötényt varrt nekem, olyat, amilyet a többiek is viseltek... (Folytatjuk.) (Németből fordította: Anlalfy István I960. JÜNIUS IS., SZERDA: JOLÁN 10 évvel ezelőtt, 1950. június 15-én kezdték meg működésüket nálunk az államhatalom területi szervei, a helyi tanácsok: 1893-ban halt meg Erkel Ferenc, a nagy magyar zeneszerző. 1929-ben született Szász Károly műíordító. 1843-ban született Edvard Grieg norvég zeneszerző. 40 évvel ezelőtt. 1920-ban e napon mondotta ki a Szakszerveze­tek Nemzetközi Szövetsége a Horthy-féle fehérterror miatt Ma­gyarország elleni bojkottját. fi megnövekedői! igény lehetőséget követel magának (Folytatás az 1. oldalról) áttért az előadások számának növelésére és annak lehetősé­geire, illetve az ezzel kapcso­latos gazdasági vonatkozások ismertetésére. — Ezeket figyelembe véve — mondotta a többi között —, me­gyénkben, amelynek több mint Berényi Gábor száz közigazgatási egysége van, negyvenhétről körülbelül hat­vanra tudnánk emelni a szín­ház által látogatott községek számát, illetve nagyobb helye­ken az előadások számát majd­nem meg tudnánk duplázni. Olyan községek részére pedig, amelyek nem rendelkeznek megfelelő kultúrotthonokkal, illetve olyan helyiségekkel, ahol előadásokat tudnánk tar­tani, külön elgondolás és tech­nikai felkészülés alapján bri­gád jellegű színházi műsor ösz- szeállitását kívánjuk megvaló­sítani és ilyenformán további 60—70 előadással növelni tud­nánk évi előadás-számunkat. A vitaindító előadásban fel­merült részletesen is a tájszín­házi tevékenység megindításá­nak gondolata, olyan területe­ken, amelyek eddig még nem részesültek kulturális ellátott­ságban, s a színház igazgatója ugyancsak kimerítően foglal­kozott a tájelőadások közön­ségszervezésének problémájá­val. A vitaindító után elsőként Jákó Pál, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója, majd Szi­Kormos Lajos lágyi Aibert, e színház főren­dezője szólalt fel. Utánuk Ka­tona Ferenc, a Pécsi Nemzeti Színház igazgatója beszélt a je­lenlegi lehetőségek alapos fel­mérésének szükségességéről, valamint a tájelőadások na­gyobb szervezettsége érdeké­ben az ötéves tervhez kapcso­lódó távlati terv elkészítésének fontosságáról. A pécsi színház igazgatója után Szendrő Jó­zsef, a debreceni Csokonai Színház igazgatója, majd Beré- nyi Gábor, a szolnoki Szigli­geti Színház igazgatója, s Lendvai Ferenc, a Pécsi Nem­zeti Színház főrendezője szó­laltak fel a vitában. A tanácskozás, amelynek méltatására még visszatérünk, lapzártakor még tart. (w) Az egyre fokozódó utas- és teherforgalom tette szükséges­sé, hogy az ideiglenes autó­busz-váróterem helyén korsze­rű autóbuszállomás épüljön. EGRI VÖRÖS CSILLAG: Hely a tetőn (szélesvásznúi EGRI BRÖDY: Rászedett udvarlók EGRI KERTMOZI: Végállomás szerelem GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: Vidéki lány GYÖNGYÖSI PUSKIN: A nagy családok GYÖNGYÖSI KERTMOZI: Szalmaözvegy HATVANI KOSSUTH: Kocsubej FÜZESABONY: A 12 dühös ember HEVES: Tizenkilencen PÉTERVASARA: Aranypók műsora: Egerben délután 3 orakor: Nóra Egerben este fél 8 órakor: Kormos ég FORRÓN TŰZ a napsugár és árnyékban is huszonhat fo­kot mutat a hőmérő higanyszá­la. A bükkszéki strandon arany most az élet, hiszen mind a víz­ben lubickolok, mind a homok­ban sütkérezők egyaránt élve­zik a nyár előlegét: a gyönyö­rű verőfényes napot. — Anyu, ide nézz! — süvít a levegőbe egy gyerekhang, az­tán az apróság máris nagy locs- csanással hasal a vízbe anyuka legnagyobb gyönyörűségére. — Kérek egy forintos fagy­laltot, — állnak sorba a stran­dolok a fagyialtos kocsi előtt és sajnálkozással veszik körül a négyéves Sanyikát, akinek töl­cséréről „lecsúszott” a „kettes” fagyi és most ott olvadozik tü­neményes gyorsasággal a forró homokszemcsék között. — Vigyázni, gyerekek! Na­gyon vigyázni! — inti őket a íagylaltos néni és mintegy ma­gyarázatképpen, inkább már a felnőtteknek mondja: — Hiába! Hőség van és ilyenkor könnyen megesik a baj. — Am a kis epizód inkább csak mosolyt derít a strando­lok arcára, hiszen Sanyika is mosolyog már könnyein át, mert kezében ott az új fagyi, méghozzá olyan jó édes és hi­deg. A kis medencében idősebbek üldögélnek, a nagyban úszkál­nak, lubickolnak, labdáznak, a vendégek. iOkUpőI jeleatleziinL. — Hétköznap van és mégis sok a fürdőző — jegyzem meg mire Zagyva Ottó, a fürdő ve­zetője, kicsit büszkén válaszol. — Ez semmi! Jöttek volna csak a múlt vasárnap. Több mint kétezren voltak a szélró­zsa minden irányából, mert kérem, a bükkszéki strandot egyre jobban szeretik az em­berek. És ha eddig szerették, most még jobban szeretik majd, hiszen éppen a napok­ban adták át itt a fürdőben az új földművesszövetkezeti kis­vendéglőt, amely nem kevesebb mint hatszázezer forintba ke­rült. Tessék! Nézzük meg, be­széljen talán az első vendé­gekkel! IGEN. Megnyílt az új bükk­széki kisvendéglő, vagy ha úgy tetszik, „strandvendéglő”, amelynek elsősorban a fürdő- zők, strandolok örülnek leg­jobban. Mondani sem kell, hogy a vendéglő a legmoder­nebb előírások szerint készült és kedves kis teraszán máris nagyon jól érzik magukat a vendégek. Eged István, a ven­déglő vezetője, szintén öröm­mel újságolja, hogy a múlt va­sárnap volt az „első ünnepna- puk”, amikor nem kevesebb mint háromszázharminc ebédet adtak ki, nem szólva a száz üveg palackozott borról és a tizennégy hektó sörről, ami ugyancsak elfogyott ezen a va­sárnapon. — Hétköznapokon is számí­tunk napi kétszáz ebédre, — vélekedik a vezető, majd meg­súgja azt is, hogy egy hét múl­va megérkezik az új presszó­gép, és akkor kitűnő feketében sem lesz hiánya a bükkszéki strandolóknak. A tarka abrosszal leterített asztalokon az étlap. Nézzük csak: mi a mai déli menü? Levesek. Tejfölös babfőzelék, hússal 9,70. Kis adag öt forint. Sertéskaraj burgonyával 9,70. Marhapörkölt tarhonyával tíz negyvenért... és még van néhány ételféleség, amiben vá­logathatnak a kedves vendé­gek. AZ EGYIK asztalnál két fér­fi beszélget egy-egy pohár hi­deg málna me1 lett. Bemutat­kozunk. Idős Juhász András és fia Mátranovákról. Mindketten bányászok és mint mondják, műszak után „elszaladtak” egy kicsit, hogy kipihenjék a fára­dalmakat, f űröd jenek. — Pannóniával jöttünk — kapcsolódik a beszélgetésbe az ifjabb Juhász és elmondja, hogy amióta jó idők járnak, azóta hetente kétszer-három- szor elruccannak ide Bükk­székre egy kis fürdésre. — Okos dolog volt ez a ven­déglő — dicséri a kosztot Ju­hász András, mert most már nyugodtan odahaza lehet hagy­ni a tarisznyát, és itt arány­lag kevés pénzért jól ebédel­het az ember. Sokat fejlődött Bükkszék egyetlen esztendő alatt. Két dolog azonban van, ami még megoldásra vár. Az egyik a zenekérdés. Az itteniek sze­retnék, ha a földművesszövet­kezet népi zenekart állítana be és ők szórakoztatnák a ven­dégeket. A másik probléma még ettől is fontosabb: az, hogy az illetékesek többször tisztíttassák a strandot, mert a víz tisztaságához „erősen szó fér” és a fürdőzők elsősorban mégiscsak a víz miatt jönnek Bükkszékre. Minden más csak tartozéka a kellemes pihenés­nek, szórakozásnak. ELŐTTÜNK még a nyár. Ha a fürdő vezetői továbbra is megtesznek mindent vendé­geikért, akkor egészen bizo­nyos, hogy a bükkszéki strand forgalma ez évben eléri majd a „csúcsot”. Szalay Istvéa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents