Népújság, 1960. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-10 / 136. szám

1960. június 10.; péntét WBP0J8Ä6 3 Egri szemmel Pécsett Néhány sző Rózsaszent mértemről Ha idegén városban já­runk, valahogyan mindig egy kissé összevetjük a két hely­ség egyes viszonyait. Ismer­kedve a várossal, éles szem­mel észrevesszük, ami jobb, ami szebb, ami más, mint a miénk. Így hát, amikor az el­múlt héten Pécsett jártunk, néhány dolgot feljegyeztünk noteszünk lapjaira — való­színűen érdekelni fogja sok olvasónkat. Rögtön feltűnt a város tisz­tasága. Az egri viszonyokhoz mérten sokkéi tisztábbak az úttestek és járdák. A 110 000 lakosú város 947 000 négyzet- méternyi takarítandó terüle­tén a 110 úttisztító munkás meglehetősen jó munkát vé­gez. Szerszámaik is jobbak, mint a miénk. Nemcsak ósdi vesszőseprűvel, de cirokseprű­vel is fel vannak szerelve s a lapát mellett szemétgyűjtővel is el vannak látva, amibe be- leseprik az út szennyét. Nem hatalmas, idomtalan vastali­gával dolgoznak, hanem köny- nyen guruló, gumikerekű szer­kezettel tolják a kis színesre festett KUKA-tartályaikat, amelyek különben KUKA- autó nélkül is használható. A város belterületén, ahol erő­sebb a szennyeződés, naponta 3—4-szer haladnak végig kör­zetükön! A fizetésük is job­bak, mint Egerben — akik a város erősen szennyezett bel­városi területén dolgoznak, azok megkeresik az 1100 fo­rintot is. Bátran tanulhatnak az arra illetékesek a pécsiektől és úgy érezzük, hogy akkor megjavul köztisztasági helyzetünk. ★ Eddig azt hittük, hogy csak az egri Park Szálló mellé te­lepült TEFU gondoskodik a vendégek kora reggeli nyugal­mának háborításáról. Téved­tünk. A pécsi Pannónia Hotel vendégeinek kora reggeli nyu­galmát a bejárati rész mellé települt kereskedelmi vállalat háborgatja. Hol hatalmas lá­dákat gördítenek nagy zörej­jel, hol valami vastargoncák tolásával szereznek hasonló zenebonát. Nem kell vekker, vagy a portás ébresztése, fel­kel úgyis az a vendég, akinek a „veszélyeztetett” < oldalon adott a sors szobát. ★ Pécs tele van iskolákkal s a kirakatokban rengeteg a tabló, mosolygó fiúkkal-lányokkal. Ott láttam először a megszo­kott fekvő, téglalap formá­tumtól elütő alakú tablót. Szabálytalan négyszögletű és szabálytalan sokszögletű tab­lók díszelegnek a végzősök arcképeivel. Láttam olyan tablót is, amelynek háncsszö­vet képezte az alapját. Volt olyan is, amelynek nem volt kerete, hanem a vastag csi­szolt üveglap csavarokkal van áz extra forírtátumú alapra ráerősítve. Valóban példamutató, bátor kezdeményezéssel léptek a pé­csi fiatalok a modern formák kialakításának új útjára. ★ A napókban megalakult Pé­csett a „TEMPÓ” Ütsz, amély a gyors szállítási munkák el­végzését tűzte ki céljául. Első feladata, hogy az állami keze­lésben levő házak padlásteré­ről, a pincékből és udvarok­ból elszállítja az ott felhal­mozódott hulladékot — nem is kell mondanunk, hogy a la­kók legnagyobb örömére. A jövőben a ktsz bevezeti a vá­sárolt áruk házhoz szállítását, a virágtól kezdve a reggeli ke­nyérig és tejig. Az egészséges kezdeményezést nekünk, egri­eknek sem szabadna számítá­son kívül hagynunk. ★ Pécsről már a tőrök Dséla- lazade Musztafa is megírta, hogy Pécs a „paradicsomhoz hasonló régi nagy város”, amelynek egész környéke kert és rózsaliget. Pécsett ma is sok a szépen kiképzett park. amelyek gondozottak, ápoltak s a város exponált helyein már tökéletesen be vannak ül­tetve nyári virágokkal. Ügye­sen oldották meg a pécsiek a nagy, zöldpázsitos területek kialakítását is, amelyet színes virágfoltok tarkítanak. Ott azonban helyesebben oldották meg a kérdést, mert a parko­sítási munkákat végző válla­lat nem foglalkozik a köztisz­taság kérdéseinek megoldásá­val, mint nálunk. Talán ez is jelentősen közrejátszik? ... Véleményünk szerint: igen. ★ Valamit az idegenforgalom­ról is — hiszen Pécs is jelen­tős helyet foglal el országunk­ban ezen a téren. Sok-sok vá­rost néző fiatallal találkoz­tam, autóbuszok hosszú sora szállítja az ország minden tá­járól a tanulókat, vendégeket Pécsre. Sajnálatosan azonban sok csoport járta a várost min­den kalauz, idegenvezető nél­kül, csak jobbra-balra nézde- gélve, alapjában nem tudva, hogy mit is lát. A város egyik legvonzóbb műemléke a XI. századi eredetű székesegyház és a vele kapcsolatos látniva­lók, mint például az ezeresz­tendősnél ősibb katakomba, a IV. századból eredő s a IX. századból származó festmé­nyekkel díszített háromkaré- lyos templomalap romjai és a székesegyház oldalkápolnái­nak megtekintése — szerve­zetlen. Egyrészt a déli időben még a műemlék templomot be is csukják, másrészt pedig a templom ajtajában várako­zó sekrestyés barátságtalan, zord, kelletlen és szinte eluta­sító. Ügy hisszük, hogy ezen a téren javítaniuk kell a pécsi illetékeseknek. Bátran tanul­hatnak városunk idegenfor­galmi szervezésé vonalán tő- lühk. ★ Egy kongresszuson összeke- rültém Egri Gyula elvtárssal, aki nemrég pártunk bizalmá­ból, az Egér várósi pártbizott­ság első titkári beósztásából, Baranya megyébe került, me­gyei pártbizottsági első titkár­nak. — Mi újság Egerben? — Volt az első szava. Élénken érdeklődött a legújabb ered­mények és terveink felől. Ér­dekelte a légkisebbtől kezdve, minden... Ö hívta fél a figyelmemet az „URANVAROS"-ra amely­re nemcsak a pécsiek, de az egész ország büszke lehet. — Ezt meg kéll néznie — mon­dotta Egri elvtárs. A város nyugati részén elterülő Jakab- hegy déli lejtőjén a földtörté­net permi korszakában lera­kodott üledékes kőzetekben a geológusok uránércet találtak. A nukleáris energiaforrásuk iránti komoly érdeklődés a pécsi urániumércnek óriási jelentőséget ad. Azt mondotta Egri elvtárs, hogy az uránium­bányászatban dolgozók részé­re épülő urániumváros épüle­tei szebbek, mint a sztálinvá- rosiak és ajánlotta, hogy men­jek ki megnézni szabad időm­ben, annál is inkább, mivel Heves megyeiek is laknak ott, például gyöngyösoroszi bányá­szok. Megtettem. Valóban gyönyörű a modem lakóne­gyed, ahol 1750 lakás készült el, illetve áll építés alatt, pe­dig csak két éve kezdték itt el a munkát. Máris kész van 59 lakóépület — 15-ön pedig most dolgoznak az építők. Ebben a városnegyedben több óvoda és bölcsőde, 16 tantermes iskola épült — s több üzletház ala­kult ki. Most épül avendéglő- és cukrászda-kombinát. Egri elvtárs még elmondotta, hogy a pécsi „uránváros” az ország egyik legkorszerűbb lakóne­gyede lesz. A szénbányászat mellett egyre előbbretörő urá­niumbányászat városfejlesztő hatása, lehetőségeinek nagy­szerű körvonalai már kezde­nek kibontakozni. Nekünk, egrieknek is min­den lehető alkalmat meg kell ragadnunk, hogy városunk ipari súlyát minél előbb és minél nagyobb mértékben fo­kozzuk. Ezen a téren példát mutattak nekünk a pécsiek. Sugár István MEREDEK szőlődombokon kacskaringózik az országút. Lassan léfélé ereszkedünk és az autóbusz ablakából kite- kiritve, örömmel olvasom az út mentén levő tábla feliratát: Rózsaszentmárton, termelőszö­vetkezeti község. Amikor 1959 tavaszán a hatvani irodalmi színpad külön autóbuszával erre jártam és a nagy sikerű „Háróm vidám fickó” című műsort bemutattuk ennek a kedves kis községnek — csak a falu nevét jelölte még a tábla. Azóta Rózsaszentmártonban, éppen úgy, mint az ország Sók száz, sók ezer községében, megváltozott az élet. 1960 ja­nuárjában a község parasztsá­ga egy nagy családba tömö­rült és tagjai büszkén mond­ják el a kíváncsi érdeklődők­nek: a Rákóczi Termelőszövet­kezet tagjai vagyunk! A hatvani járás egyik leg­távolabbi községének festői panorámája tárul szemeim elé. Körös-körül szőlőtelepítvé- nyekkel borított dombok. Vé­gigmegyek a falu főutcáján, nyüzsög az élet. 1960 tavasza még több lüktetést hozott en­nek a községnek az életébe is, mint a múlt. Akikkel találkoz­tam, munkájuk után siettek. Amerre járok, mint gombák az erdőn, úgy nőnek ki a föld­Az elmúlt év tavaszán a hevesi járás a megyében első­nek lett termelőszövetkezeti járás. Már a szervezés idősza­kában megmutatkozott, hogy az új élet kialakításával meg­változott a tanácstagok munká­ja. A tanácstagi körzetek gyak­ran csak szűkén, őket érintő, többször egyéni feladatokért harcoltak, legtöbbször, község­fejlesztési feladatokat vetettek fel, oldottak meg és ilyen mun­kára mozgósított maga a ta­nácstag is, s ma a nagyobb kö­zösség, a termelőszövetkezet ér­dekei kerülnek előtérbe. A legtöbb munkát az elmúlt időben tanácstagjainknak a tö­megkapcsolat kiszélesítése je­lentette a körzetekben. Az volt a cél, hogy a tanácstag és a választók között mind jobb le­gyen a kapcsolat. Legtöbb esetben egyéni formában ez meg is volt, de a közösséget, mint körzetet még nem sike­rült összefogni. Nem sikerült azért sem, mert a tanács is kevés ilyen feladattal bízta meg tagjait, másrészt egyes kérdések nem álltak olyan kö­zel a választópolgárokhoz, mint ma. Községi tanácsainknak ma központi feladata a terme­lőszövetkezeti munka segítése, ezen belül a családtagok bevo­nása, a munkaszervezetek ki­alakítása, a növényápolási munkák időbeni elvégzése és az aratásra való felkészülés, de nem utolsósorban a község­ből, serény, dolgos munkáske­zek varázsa nyomán a csinos házacskák. Idős nénikével ta­lálkozom, érdeklődésemre az úton haladó kocsisorra mutat: azok a termelőszövetkezet ko­csijai, sók ám a munkánk, mindén perc drága. Látjá, ott, ahol elfordulnák, árira találja meg az iskolát. Már messziről hallom a gyérmekek vidám zsivaját, akik kihasználva az órák közti szabad perceket, vidáman sza­ladgálnak az udvarón. Sókan vannak. — Bizony, szűk ez az iskola — móndja Szémán Béla igazgató —, de a felsőbb szer­vektől ígéretet kaptunk arra, az az új, négy tantermes isko­la megépítése hamarosan könnyít a helyzetünkön. Ak­kor talán ném lesz szükség arra, hogy pedagógusaink dél­előtti munkájuk után délutáni műszakót is tartsanak. ÉRDEKLŐDTEM a község kulturális életéről és úgy érez­tem, hogy Rózsaszentmárton mostohább, mint járásunk többi községe. A Mátravidéki Véndéglátó- ipari Vállalat 156-os számú italboltjának helyisége nagyon alkalmas táncmulatságók meg­rendezésére. de semmi esetre sem helyénvaló, hogy a község fejlesztési feladatokba való bekapcsolódás. A határozatokat a tanácstag, aki most már termelőszövet­kezeti tag, közvetlen választó- polgáraival a munkacsapat-ér­tekezleten, vagy brigádértekez­leten is megbeszélheti. Meny­nyiben különbözik ez a beszá­molótól, fogadóórától, holott ugyanazokat a feladatokat hajtja végre, segíti elő, s csak módszerében változott a ta­nácshatározatok végrehajtása! A felmerült kérdéseket a ta­nács és tsz-vezetősége felé vi­heti. A gyakorlat azt is bebi­zonyította, hogy a tanácstagok nagy százaléka a termelőszö­vetkezeti vezetésben is részt vesz mint brigádvezető, vagy mint munkacsapat vezető. Ha azt kérdezzük, hogy mi­lyen problémákkal küzdenek termelőszövetkezetükben munkaszervezeteik, arról el tudnak mondani sok mindent, azt, hogy hogyan hajtanak végre egyes feladatokat, vagy személyesen mit intéztek el a vezetőséggel, vagy a VB-vel és közben falun nem is gondol­nak arra, hogy éppen a leg­szebb tanácsi munkát végzik, beszámolnak, fogadnak, pa­naszt intéznek, választópolgá­raik ügyében. Nem más a helyzet akkor sem, ha a ta­nácstag nem vezető, vagy nem is tsz-tag. Járásunkban több község — Erk, Záránk, Tenk, — egy tsz. A gyakorlat alapján világossá ;vált, hogy a helyi államhatalmi KI? Z-fiátalsága itt rendezi meg még a ping-pong bajnok­ságot is. La a község vezetősé­ge a felettes szervek támoga­tásával az ifjúság részére ilyen célra is biztosítana megfelelő helyiséget, elkerülhető lenne az az eléggé nem helytelenít­hető tény. hogy az ifjúság bor­gőzös italboltban sportoljon. Rózsaszentmárton újszülött­jét viszont mindenki támogat­ja. A termelőszövetkezet tag­jai lélkesen, de sok nehézség­gel kezdték meg a közös gaz­dálkodást, segíteni kell őkét, hogy megerősödhessenek, és első gazdasági évük lezárása­kor elmondhassák: érdemes volt új életet kezdeni, így könnyebb a munka, több az eredmény, megjavulták az életkörülmények. RÖZSAÉZENTmARTÓN el­indult a fejlődés útján. Bizto­sak vagyunk abban, hogy a bányász és a termelőszövetke­zeti Paraszt, az általános isko­lai igazgató és a pártszervezet, a község vezetősége és a tsz-t uevancsak segítő jogász meg­értik majd egymást és a közös célért, Rózsaszentmárton fel- emelkedéséért. eazdagább és boldogabb jövőjéért megteszik majd mindazt, ami tőlük el­Szerveknek azonos a célja a termelőszövetkezet céljával és „egy nyelven” beszélve mint testület és személy a nagyüze­mi gazdálkodás jobb megte­remtéséért dolgozik. Mindeze­ket figyelembe véve, helyesen hozta a járási tanácsülés ápri­lis hónapban azt a határozatot, hogy a tanácstagság a körzeté­ben levő termelőszövetkezeti közgyűlésen ismertesse a ta­vaszi munkára való felkészü­lést és a községfejlesztési fela­datok megvalósításáról szóló határozatot. Megváltozott a tanácstagi munka, mert a községi tanács­tagok legnagyobb része tsz-tag. 678 községi tanácstagból 407 tsz-ben dolgozik, az 50 járási tanácstagból 21 ugyancsak a termelőszövetkezetben van. A többinek is nagy százaléka a termelőszövetkezet munká­jával foglalkozik. A végrehajtó bizottság ilyen formában is se­gítséget kíván adni a jobb munkához. Ennek eredménye­ként csak a II. negyedévben 32 közgyűlésen vettek részt a já­rási tanácstagok, ahol talál­koztak választóikkal, ismertet­ték a tanács határozatait, va­gyis beszámoltak. Ezzel egy- időben megismerték a legfon­tosabb területet a termelőszö­vetkezet munkáját és kezd megvalósulni, hogy „a tanács feladatait, a tanácstagok állan­dó, tevékeny közreműködésé­vel látja el.” Kormos Vilmos VB-elnökhelyettes «i0t!ininiiiiHitiiHiuiiiiitiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiaiiiiiiiiiiiiiiiiiii:iiiaiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!iiiiiiiiii!iiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiii>iHin iiitiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiaiiiiiiiiaiiiMiiiaiiaiiBiiaiiiiiiiiaii várható. Dr. Rőczey ödőo Uj módon dolgoznak a tanácstagok a választókerületekben dkűJ'ol&lt ŐSZ VOLT, istenigazából ősz. A borongós idő, a közelítő tél hírnöke sarkunkban kopo­gott. De mindez odakinn a ha­tárban nem sokat számított, teli torokból harsogott az élet sokszínű zenéje. Traktorók ha­da pöfögött, lovak nyerítettek, emberek kiáltása lebegett át színes fényként a táj fölött. Szántottak, vetettek teljes len­dülettel. Egy-egy megkésett szekér a föld kintfelejtett kin­cseit fuvarozta a biztonságot jelentő tetők alá. — Jónapot! — köszöntöttem rá az egyik szekér hajtójára. — Magának is! — fogadta ő mély, kurta, bariton hangon. — Már megbocsásson a za­varásért, — próbálkoztam is­mét a szóval. — Nem venne fel ö bakra? — Hóha! Hó! — állította meg a lovakat. — Jöjjön! — szólt. — Elférünk egymás mellett. Bemutatkoztunk. Ekkor tud­tam meg, hogy Salamon Fe­rencnek hívják. A Kossuth Termelőszövetkezet tagja. Amikor mindketten rágyújtot­tunk a cigarettára, s megtár­gyaltuk az időjárást, az elmúlt nyár szeszélyét, megpróbálkoz­tam egy kérdéssel: — Mondja, Feri bácsi, mikor szánta rá magát, hogy a kö­zösbe lép? — Hosszú sora van ennek ... — dünnyőgte, meglepődve a kérdésen. ______. — Hogyhogy? — Csak! — Aztán miért? — Nem túlságosan érdekes. — Ha elmondaná? — kérlel­tem, — Hátha annyira érdekli? Elmondhatom! A tavasszal léptem be ... tanulságos. Nem szégyellem. — Na, mondja Feri bácsi... — Régi história. Már tíz év­vel ezelőtt hívtak a közösbe. — És? — nem MENTEM. Pedig az elnök hívott személyesen, Sáf­rány Jóska ... De hát abban az időben újgazda voltam. Hat hold földet kaptam. Igaz. szer­szám, jószág nem volt hozzá, de tudja, 38 éves fejjel még úgy érzi az ember, a sarkából is kiforgatja a világot... Hiá­ba hívott a régi cimbora, nem és nem mentem. — Régi cimbora? — Az! Már a harmincas években is együtt cselédesked- tünk. Arattunk, csépeltünk, mikor mi jutott. Egy bandában voltunk, egy kenyéren éltünk. Ott ismertük meg még az asz- szonyainkat is. — Valóban, régi történet. — Bizony az... Mondom, együtt gyerekesdetünk. Tudja, volt nekünk egy plébánosunk, annak egv hajlós nádvesszője. Azzal osztotta az áldást a hit­tanórákon. Talán nem is ma­gunkat sajnáltuk, hanem a lá­nyokat. Valahányszor megölel­tette valamelyikükkel a pad tetejét, a torkunk is összeszo­rult. Hát még, amikor csatto­gott a pálca a vékony szoknyá­kon?... Akkor ennek a Sáf­ránynak volt az az ötlete, hogy fűrészeljük be a pap pálcáját középen. Hej, micsoda izga­lommal vártuk az eredményt. Az ötödikes Garai Jutka még mosolygott is, amikor ráhajolt a padra. A rövidke szoknya fel­csúszott, de bánta is ő. Csitt- csatt, csattogott az ütés, s az­tán harmadszorra nagyot recs- csent. Azt hittük, a plébános urat menten megüti a guta. — Egyszóval: megérte? — A FENÉT! Amikor rájött a turpisságra, végig felpofozta az osztályt és a következő órán még vastagabb bottal állított be. — Hát akkor megjárták! — Meg hát! Az biztos! De hi­szen Sáfránynak mindig vol­tak ilyen ötletei. — És? — Egyszóval, a magam gaz­dája akartam lenni. Ezért uta­sítottam vissza a cimborát, s Nem bíztam benne, hátha most; is pórul járunk ... De megbán- | tam már a harmadik esztendő- | ben, mint a kutya, amelyik he- = tét kölykezett. Rabszolgája let- s tem a földnek. Az pedig nem | jó élet, se szabad idő, se éjsza- | ka. Csak robot és robot. Meg a | rettegés: aszály, vagy jég és = oda a termés. — S inkább csinálta tovább, jj Feri bácsi? | — Mi mást tehettem volna? ? Restelltem a dolgot. Az ember | nem egykönnyen változtatja § meg a véleményét. Gerincte- = lennek tartanák. _ ??? s — És a tavasszal újra eljött | a cimbora. Ekkor aláírtam. Jó = elbeszélgettünk. Ügy váltunk í el, mint annak idején a bandá- | ban: egy akaraton. (A napokban olvastam egy = riportot a Kossuth Tsz-ről, § amelyben többek közt arról is ? szó volt, hogy Sáfrány József | elnök december óta komolyab-1 ban megbetegedett, s a tagság i úgy döntött: míg az elnök meg § nem gyógyul, Salamon Feren- = cet bízzák meg az elnöki teen- § dők ellátásával. Higgyék el, csak egy pilla-§ natíg lepődtem meg az isme-§ rős név olvasásától. Igen — § morfondíroztam — ők már így | dolgoznak: „Egy akaraton!”) | Fazekas István | Ejnye-bejnye ! ? ! Mát nem különös dolog ez? Na nézzék, kérem, azt az ele­gáns kis divathölgyet. Mintha éppen most lépett volna ki a Napsugár Aruház kirakatából, magán viseli mindazt a sok­sok ékesítő micsodát, amivel ősanyáink óta valamennyi kor minden magát valamire tartó nőszemélye teleaggatja testét. Frizurája a legújabb á la Neandérvölgy, körbetépve, cibálva, mintha éppen a barlangi medvével vívott élethalálharcból ér­kezne. Bájos arcocskáján annyi por és ír, amennyit a vándorló csepűrágó bajazzók sem kentek fel magukra. Ruhája szintén a legújabb divat szerinti, vagyis magyarán mondva: a Bazár cí­mű népszerű divatlap századeleji példányából tallózta a derék kreátor. Na, de nem ez a jelenség röppentette el ajkamról az „ejnye-bejnye.’’’-sóhajt. Látják, kérem, azt az utánoz­hatatlan eleganciája mozdulatot? Kecses kézmozdulattal réti- küljében kotorász és vérvörös karmai közt ajkához emel egy csokit. Persze, nem akármilyet, egy ilyen finom, hölgynek csokiból is ßnom márka kell! Egy pillanat, s az aranydesz- szert „belbecsét" elnyelte a két cseresznyeajak, a „külcsín” — az arany sztaniolburkolat pedig méltóságteljesen az aszfaltra hull. De az is mily grandiőz földrehullás! Látják, mennyi ideig lebeg ég és föld között? És közben — igen-igen, határozottan észre lehet venni! — közben megvető pillantást mér a közel­ben üresen ásító hulladékgyűjtőre. Hát igen, ez az, amit szóvá keli tenni. Mily magasrendű szépérzékről, rendszeretetről árulkodnak ezek az apró, kis jelenetek. Úgy gondolja ön, tiszteletre egyáltalán nem méltó hölgy — és ön is. hasonszőrű úriember —, hogy azzal eleget tett az emberi együttélés szabályainak, ha felöltözve megy ki az utcára? Önök szerint az emberi értékmérő összes kelléke az öltözet, a dekoráció? Nem, kérem, nem! Nézzék csak azt a kis úttörőt. Látják? Ö is velem együtt csóválja a fejét és egyszerre rebegjük el úgy gondolom, valamennyi jóérzésű és jóízlésű embertársunk nevében: = Ejnye-bejnye...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents