Népújság, 1960. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-09 / 135. szám

1960. Június 9., csütörtök Rí PtlJSÄG 3 Egy Ingatag ország s CHILE Egy pillantás a titkok birodalmába A z elnyúlt napokban jött híre a történelem egyik legnagyobb természeti ka­tasztrófájába^ a chilei föld­rengésbek. Nem első esét, hogy megmozdult a föld, néni is az utolsó. Ebben az ország­ban évente átlag ezer földren­gést észlelnek. A legtöbb csak gyebge rezdülés, egyik másik azönban pusztító erejű, anyagi károkat okoz, emberéletet kö­vetel. Reng a föld ilyenkor, a földkéreg boltozata felszakad, a kéregdarabok elcsúsznak egymás mellett, lezökkennek vagy félemelkednek, széles re­pedések támadnak. A félel­metes színjáték süllyesztőjé­ben hegyek, szigetek tűnnek el, és új hegyek születnek. Izzó gőz- és gáztömegtől kí­sérve, tüzes láva tör elő a föld mélyéből. Közben forr a ten­ger vize, az olvadt kőzetek fé­nye festi vörösre az eget. A források elapadnak, a folyók megváltoztatják irányukat, új tavak keletkeznek, soha nem látott vulkánok törnek fei egy­re magasabbra. Aztán halk remegéstől kísért csendben a tenger lassan visszahúzódik — mint a teknőben megbillentett víz —, hogy percek múlva visszatérjen és toronymagas dübörgő hullámokkal loccsan­jon ki a partokra. Ami föld­rengés után megmaradt, azt több kilométer szélességben elsöpri a tenger. A szörnyű vész helyén em­berek élnek. Chile népének egy része ma a katasztrófa ál­dozata: hontalan, éhező, és re­ménytelen, vagy halott. Hol van segítség a természeti csa­pások ellen? — van-e lehető­ség a károsultak megmentésé­re? — ez a társadalmi erők megszervezésének kérdése. Chile félgyarmati kapitalista viszonyai között erről aligha lehet beszélni. Chile különös alakú ország, keskeny és hosszú. Itt-ott nem szélesebb a Duna—Tisza közé­nél, de Európára fektetve a Kola-félszigettől Szicíliáig ér­ne! A mintegy 4200 km hosszú ország — Dél-Amerika nyuga­ttá partszegélyén — az Andok ^hegyláncához simulva nyerte különös alakját. Az Andok óriásláncai magasak. Aconca­gua és Ojos del Salado nevű csúcsai 7000 méternél is ma­gasabbak. A vonulatot vulká­nok koszorúzzák. E magas fő­lánc és az alacsonyabb Parti­lánc között húzódó hosszanti völgy az ország legszebb és legtermékenyebb vidéke, erre mutat Valparaiso („Paradi­csom-völgy”) névé is. Igaz, hogy ez se mindenütt termé­keny. A völgy messzi északi részén a szárazság, délen a ,sok eső. a hűvösebb párás Le­vegő akadályozza a termelést. Mivel Chile a déli félgömbön fekszik, a hőmérséklet észak­ról délre csökken. É szakon található a nép- telen Atacama-sivatag, Földünk egyik legkietlenebb vidéke. Forró katlan, ahol az eső szinte ismerétlen fogalom. A párás levegőt a magas hegy­láncok kirekesztik. Különben is, ez a terület a „sivatagi öv­ben” fekszik. Mélyebb része­in, régi tavak helyén vastag rétegekben gyűlt össze a kony­hasó és az értékes chilei salét­rom. Az Atacama növényzete rendkívül gyér, a megélhetés egyetlen forrása a bányászat. Az embérek száraz, sósporos levegőben izzadva kegyetlen munkát végeznek. Eső emlé­kezet óta nincs, forrásnak, pa­taknak nyoma sem akad. Az ivóvizet és az élelmet hajón szállítják Iguigue kikötőjébe, innen továbbítják a salétrom- és rézbányák munkásaihoz. A kitermelt salétromot helyi üzemek dolgozzák fel. Chile 1920-ban a világ salétrom- szükségletének 70 százalékát fedezte, a termelésben ma is a legelső. Amióta azonban a szintetikus ammóniákot és sa­létromsavat levegőből is elő tudjuk állítani, a chilei salét­rom jelentősége visszaesett. Ma csupán a világszükséglet 3 százalékát fedezi. Sókkal je­lentősebb a melléktermékként kapott jód, a világtermelés 60 százalékával, és a rézbányá­szat (évi 450 000 tonna), a ka­pitalista világtermelés egy- harmad részével. Chile jelleg- Bfttes bányászország. A bányászat idegen, USA és angol tőkés monopóliumok ke­zében van. Az értékes rezet az Andes Copper Mining és a Chile Exploration (USA leány- vállalatok) szerzik még, és szállítják a világpiacra. A he­lyi feldolgozó ipar csak nem­rég indult fejlődésnek. Egy ál­lami iparfejlesztési szerv tá­mogatásával új erőművek, kő­olajfinomítók, vas- és acélko­hók létesültek. Amerikai, nyu­gatnémet és olasz tőkével né­hány gépgyárat is építették. A bányászat és a nehézipar számára az USA biztosította a legnagyobb hiteleket, ami ter­mészetesen együtt járt az or­szág függetlenségének teljes letörésével. í~^hile középső része igen ^ kellemes éghajlatú mezőgazdasági vidék. Amel­lett, hogy itt van a burgonya őshazája, megterem minden­féle gabona, a napraforgó, a dohány és a len. Megérik a narancs, a citrom, a szőlő is. Állattenyésztése is szépen fej­lődik. Az ország területének mind­össze 8 százalékát művelik, a többi erdő, rét, legelő és ko­pár terület. A mezőgazdaság nagyobb fejlődését nem is a természeti viszonyok, sokkal inkább a nagybirtokrendszer hátráltatja. A megművelt föl­deknek háromnegyed része né­hány nagybirtokos kezében van. Megmaradt egynegyed részén mintegy 200 ezer kis- és középbirtokos osztozkodik, nyomorúságos körülmények között. Sok a főldnélküli pa­raszt („peon”). Eladósódott, nincstelen részesmunkás vagy kisbérlő valamennyi. Chile középső részén él a la­kosság zöme, itt van az ország gente — a tengerről késő este visszatérve — tüzet raktak a bárkákban. A hullámokon im­bolygó fénypontokról kapta Tűzföld a nevét. Itt kerülte meg valaha (1521) a portugál Magalhaes — az első földkörüli utas — Dél-Amerikát. C'hilét az ősrégi arankán indiánoktól spanyol hó­dítók foglalták el (1539.) Ké­sőbb — már jórészt fehér la­kossággal — önálló országgá vált (1810). A második világ­háború alatt már-már úgy lát­szott, sikerül az országnak ha­ladó politikát folytatni: Chile a hitleri Németországgal 1943- ban megszakította, a Szovjet­unióval (1944-ben) felvette a diplomáciai kapcsolatot. A ra­dikálisok egyik jelöltje (Gáb­riel Gonzálesz Videla) a kom­munisták segítségével legyőzte a konzervatív pártot (1946), en­nék következtében 20 kommu­nista képviselő és szenátor ju­tott be a parlamentbe. A kom­munisták a kormányban is kaptak három tárcát. A reak­ciós nagytőke ellenakciója azoftban már egy évvel később jelentkezett. A még gyenge népi erőket pénzzel és árulás­sal aknázta alá. Gonzálesz Videla elnököt az USA 50 mil­lió dolláros kölcsönnel szédí­tette meg, aki ennek fejében a kommunistákat kizárta a kor­mányból, magát a pártot betil­totta, és a Szovjetunióval is­mét megszakította a diplomá­ciai kapcsolatot. Az amerikai tőke kizsákmányoló uralmát ettől kezdve a politikai és sza­badságjogok elfojtása miatt fellángoló tömegtüntetések, az általános nyomor és drágaság elleni tiltakozó sztrájkok, népi megmozdulások, s ugyanakkor ezek kegyetlen vérbefojtása kí­sérik. A betiltott kommunista párt csak 1958 óta működik is­mét legálisan, de az USA-ból irányítóit népelnyomó politika miatt mandátumhoz azóta nem Ilyeneket szoktunk monda­ni: a csillagos ég kifürkészhe­tetlen rejtelmei. Meg ezt is: a menny bolt, a titkok birodal­ma. A tudomány, az élet per­sze egyre inkább rácáfol ezek­re a nem éppen tudományos megh atározásokr a. Mind kevesebb titkot rejt a távoli magasság. Még a hétköznap embere is kezd többet tudni az ég kárpit­jának díszeiről: a csillagokról, bolygókról, mint a közelmúlt tudósa. Mert az érdeklődés minden eddiginél jobban for­dult a mennybolt felé. Itt, Egerben is tapasztalhatta ezt bárki, mennyien kíváncsiak arra, hogy mi van, mi törté­nik felettünk, a végtelen mesz- szeségben.­Most már ugyan vége: ked­den tartották a rendkívüli csillagászati hét utolsó előadá sát a Pedagógiai Főiskolán. Most a Holdról volt szó. Távcsöven vizsgálták és elő­adás-sorozat hangzott el róla. Idegenek a szakkörben A főiskola tanára, Zétényi Endre irányítása alátt csilla­gászati szakkör alakult a fő­iskola hallgatóiból. A szakkör tagjai rendszeresén össze­gyűlnek, és elméleti s gyakor­lati munkát végeznek. Ilyen elképzelésük van: — Ha érdeklődik valaki a szakkör munkája, pontosabban a csillagászat iránt, szívesen látjuk szakköri foglalkozásun­kon. Elsajátíthatja a távcső keze­lését és más tudnivalókat is: elméletit és gyakorlatit egy­aránt. Sőt, ha valamelyik üzemben többen érdeklődnének a csilla­gászat iránt, lehetőség ván ar­ra is, hogy szocialista szerző­dést kösseriék eloádások tar­tására. És még egy terv. A főiskola politechnikai ok­tatót kap, aki néhány hétre felutazik majd Budapestre, s az ottani csillagvizsgáló műhe­lyében megismeTkedik a csil­lagászati távcsövek készítésé­vel. Akkor majd itt, helyben, az eéri főiskola műhelyében is gyártanak távcsöveket. Délelőtt Tlzsgáző, délután előadó i A csillagászati hét előadá­sait a TIT rendezte, de a szak­kör tagjai tartották. Hétfőn Csendóm Mária volt a soros Az előadói asztalnál áll. Előtte könyv. Még néhány adatót megnéz. — Nem nióst tánulom... Csak azért jó még egyszer átnézni.. Különben is ma kollokváltam lélektanból és... — Hogyan sikeriilt? — Jól. De a vizsga miatt ke­vés időm maradt az előadásra félkészülni. Pedig sok mindent kell elmondani... Aztán még hozzáteszi: — Félévkor vizsgáztam csil­lagászatból, s éppen ezt kap­tam. A Holdat. Kedvenc téle- lém volt. — Tartott már előadást? — A főiskolán ez az első szereplésem... Akik másodszor jpttek ... Elsőnek három kislány ko­pogtat az előadóterem ajtaján. Az egri VI-os számú Általános Iskola VIII, osztályának ta­nulói: Dobó Katalin, Kiss Edit, Antal Anna. — Miért jötték másodszor is? Dobó Katalin válásból: — Mert borult vólt az ég. amikor itt jártunk, s ném lát­hattuk a Holdat. — Tetszett az előadás? — Igen — bólint mind a bá­róm nyófnban. — Mi tetszett a legjobban ^ — A professzor bácsi előadá­sa... Kiss Edit még hozzáteszi: — Ég a főiskolai hallgatók... Pesti lányók a csillagvizsgálóban Fél nyolc van, kezdődik az előadás. Egyre többen gyülé- keznék. Most egy nagyobb tár­saság nyit be: turisták. Pesttől jöttek, a Kossuth Zsuzsa Álta­lános Leánygimnázium har­madéves növendékei. IÜő fi­gyelemmel hallgatják Óséfrt- dom Mária érdekes előadását. Aztán szedelőzködik a társa­ság, a hallgatóság és indul mindenki fel, a tetőteraszra. A csillagászati távcsőhöz. Zétényj Endre beigazítja a távcsövet. Irány a Hold. Hosz- szú sor alakul, aztán egy-egy pillantást vet mindenki fel a magasba, a fénylő Holdra... Az egyik lány megkérdi: — Mi az a rücsök? — Hegyek. A Pestről jöttek közül Vitték Ágnes, Mali Klára, Ealudi Margit, Hegedűs Viktória, még a többiek, akik már mégnéz­ték a Holdat, külön csopórtba verődnek. Kérdem tőlük: — Megérte eljönni? Komolyan bólintanak. — Nagyon... Szántó István Látogatás a pusztán fővárosa is: Santiago de Chile (elővárosokkal 1,6 millió lakos). A nagy földrengés, szerencsére, nem ezt a vidéket sújtotta, ha­nem a délebbre fekvő Valdivia környékét, ahol a lakosság ke­vésbé sűrű. Dél-Chile már sokkal hűvö­sebb, esősebb terület. Hegyei­ben rengeteg erdő sötétlik. örökzöld bükkösök koronájá­val. Csak fenn, a magasban csillog az örök hó és jég. Egé­szen délen, a T űzföldön a jég alább ereszkedik. A hatalmas gleccserek a tengert is elérik. A néptelen táj Norvégiához hasonlít. A partot sok ezer szi­get övezi, a messze benyúló öblöket (fjordok) sötét szikla­falak határolják, ezekről fehér vízesések zuhognak le. Még a halászok se hiányoznak. Ré­j ütött. Remélhető-e vajon, hogy a Chilei Köztársaságban, ahol a föld kincseivel idegen tőkések gazdálkodnak, ahol a sós siva­tagban izzadó bányászok a New York-i bankárok zsákjá­ba hordják az aranyat, ahon­nan a réz vörös fénye, a salét­rom földet termékenyítő ereje — ahelyett, hőgy a népet gaz­dagítaná — kifelé árad, remél­hető-e, hogy lesz valaki: társa­dalmi erő vagy államhatalom, akinek első gondja az éhező, pusztuló csaladok megmenté­se? Kérdés, lesz-e valaki ott, ahol az imperialista tőkés ura­lom a remegő földnél is na­gyobb veszedelem. Dr. Udvarhelyi Károly, a TIT földrajzi szakosz­tályának tagja. BESENYŐTELEK községet elhagyva, Poroszló felé bukdá­csol az autó. Kerülgeti az út­építő munkásokat, óvatosan, szinte lépésben halad a még le nem hengerelt útszakaszo­kon; majd megiramlik egy-egy már elkészült részen. Válta­kozó sebességgel, de lankadat­lan kedvvel folytatjuk utun­kat ebben a hegyvidéki ember­nek furcsa, lapos birodalom­ban, ahol a szikvirág az úr. Jobbkéz felől elhagyjuk a Poroszlói Állami Gazdaság be­senyőtelki üzemegységének épületeit, aztán egyhangú, si­vár vidék következik. Még az út melletti néhány fa is bá­gyadtan bólogat, sehol egy élő­lény, ameddig a szem ellát. De nini! — tavasz óta, mikor utoljára erre jártunk, egy épü­let került a pusztaság kellős közepébe. Piros tetejével hívo- gatóan integet, ablakai ragyog­nak a fényben és mivel nincs 19S0. május 21-én Cőneepclön rárösá-t és környékének lakótelepeit pusztító földrengés döntötte ro­mokba. Az első földlökést több napon keresztül rendkívüli erősségű földrengés-hullámok követték, me­lyek Dél-Chile mintegy 140 000 négyzetkilométernyi területén pusztítottak. A földrengést epicentrumok Concepciónra és környékére, Chiloé szigetére, valamint a lakatlan Taitao-félsziget területére összponto­sultak. A földrengés pusztító szököárhullámot váltott ki, mely a csendes-óceáni partvidéken mindenütt érezhető volt; 8 méter magas hullámai Chile partjain, a japán szigetek keleti partvidékén, valamint a Hawai-i szigetcsoport legkeletibb szigetén pusztítottak legerősebben. Az eddigi jelentések szerint a szö­kőár, a földrengés, valamint az ezt követő földcsuszamiásők és közel egy tucatnyi tűzhányó kitörése 100 millió dolláros anyagi kárt okozott Az említett természeti csapásoknak több ezér sebesült és eltűnt mel­lett közel 10 ooo fő halálos áldozata van, nagyon messze az úttól, rá­szánjuk magunkat, hogy egy kis kerülőt teszünk és megnéz­zük, mi lehet ez a távolról csinosnak látszó épület. Amint közelebb érünk, egy idős bácsi ballag elénk, meg egy tarka kiskutya üdvözöl csaholva. Ficsor Vencel bácsi barátságosan hív, hogy nézzük meg közelebbről is az épületét. Munkásszállás. Előregyártott betonelemekből készült, több helyiségből álló takaros épület, belül hófehérre meszelve. A kis előtérből jobbra nyílik az ebédlő, lócákkal, asztalokkal, onnan a férfiak szobája. Balra két szoba a nőké, mivel ők vannak többen. Középen a szellős éléskamra, ahol az egész hétre való elemózsiát őrzik, mert csak ebédet hoz­nak ki az állami gazdaságból. AZ ERDÖGAZDASÄG fá- sitó munkásai laknak itt ta­vasztól késő őszig, hogy ezen a kopár területen megszűnjék a szikvirágok uralma és átad­ják helyüket az itt. is megélő és a talaj összetételét is las­sanként megváltoztató erdősé­geknek. A munkásokkal nem sike­rült találkozni, messzebbi táb­lákat ápoltak, de az a tiszta­ság és rend, ami a munkás­szálláson és környékén foga­dott bennünket, váratlan ven­dégeket, mindennél ékesebben beszélt. Az épület előtt tarka virágoskert, útjai az építkezés­ből visszamaradt homokkal felhintve, az épület körül fia­tal husángok, amelyek egy-két év múlva már elrejtik a kí­váncsiskodók szeme elől ezt a szinte mesebeli házikót. Ven­del bácsi őrzi egész nap a há­zat, locsolgatja a frissen ülte­tett virágokat, fát készít az esti főzéshez. Idős ember lé­tére is hasznosítja magát, amíg a többiek távol vannak. Csak ebédkor népesül be a ház, ami­kor a szomolyai és kömlői lá­nyok, asszonyok vidám tefefe- réje a sarudi férfiak dörmőgő basszusához és a besenyőtelki, biciklin járó lányok seregének csiviteléséhez vegyül. AMIKOR LESZÁLL az al­kony, és a fásítók az egész na­pi munka után fáradtan haza­térnek, a féltve őrzött kis rá­dió üdíti fel őket. Minden la­kott helytől távol, ez az egyet­len szórakozási lehetőségük ezeknek a szorgalmas embe­reknek. A kóbor esti szellő el­kapja a zenefószlányokat, szerteszórja a pusztaságba, életet víve a némaságba, ugyanúgy, mint ahogy életet visznek a pusztaságba a ház lakói, hirdétve a terirtéSZét móstohaságával szemben az emberi akarat diadalát... (S. Szabó Márta) T IT-kiránduláson A TIT mégyei titkársága va­sárnap jól sikértilt autóbusz- kirándulást szervezett Tisza­füredre. Mi tagadás, a kirándulók nagyobb részét az eredeti há­lásáé vonzotta erre az útra. De sajnos, ezen a részen egy kis hiba csúszott be. Ugyanis a húsz személyre megrendelt és befizetett halászléből az il­letékesek, mármint a Tisza­virág vendéglő képviselői le­alkudtak öt adagot. így aztán csak 15 adag került kiszolgá­lásra. Nem is ez lett volna itt a baj, hanem az okozóit csaló­dást a jókedvű társaságnak, hogy a halászlének csak a neve volt meg, a minőségé: az kri­tikán aluli. Hogy hol volt a hiba, azt mi nem tudjuk, egyet azonban igén, a társaság han­gulatát ez sóm rontotta el, mint ahogyan nem rontotta a jó néhány órás eső sem, mély feláztatott mindent a Tiszá- partón. A táj szépsége így is szívet-lelket gyönyörködtető volt, nem zavarta a hangulatot az sem, hogy fürödni csak a Tisza közelében most létesült meleg fürdő picike medencé­jében lehetett. A szép szőke Tiszában, amely most kivételesen nagyon zavaros vólt, csak a lábat le­hetett mosni. Na, de mindezt nem azért írom le, hogy bárkit is vádol­jak, inkább azért, hogy köszö­netét mondjunk a TIT vezető­ségének és kérjük: a jövőben is szervezzen ilyen kirándu­lást. - ha léhet. többét és job­bat. Licska Péterré

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents