Népújság, 1960. június (11. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-05 / 132. szám
1980, június 5., vasárnap NEPOJSÄÖ 5 WA népi, nemzeti egység új virágzásának korszakát éljük^ (Folytatás az 1. oldalról) gozók, a falvakban az örvösök, tanárok, tanítók, agronómusok az eddiginél nagyobb számban és még hatékonyabban kapcsolódjanak be a népfront- mozgalomba. Számítunk tudásukra, képzettségükre, szervezőkészségükre, különösen az ismeretterjesztő munkában, de a falu szocialista felemeléséért vívott csata sok más területén is. A párt és a kormány bízik abban, hogy á népfrontbizottságok, mint eddig is tették, tevékeny részesei lesznek a falu szocialista átszervezésének, a maguk eszközeivel is segítik az új termelőszövetkezetek megszilárdítását. Munkájukkal jelentősen hozzájárulhatnak ahhoz, hogy kialakuljon a jómódú, virágzó, kulturált magyar falu arculata, csökkenjen, majd megszűnjék a város és a falu közötti, ma még fennálló különbség. Ha jól dolgozunk, hamarosan kialakulhat az egységes szocialista parasztosztály, és a saját portáján túl nem néző, régi parasztember helyébe az a parasztember lép, aki nemcsak saját udvarát, nemcsak saját termelőszövetkezetét, hanem az egész ország, sőt az egész emberiség boldogulását is szem előtt tartja, szívügyének tekinti. Ahhoz, hogy a parasztember ilyen típusú szocialista emberré váljék, sokban hozzájárulhat az a társadalmi tevékenység, amely már eddig is kibontakozott a magyar faluban. A népfront-mozgalomnak — szerintem — az a legfőbb feladata, hogy ezt a közös társadalmi tevékenységet még magasabb szintre emelje, még több embert vonjon be a közös dolgok intézésébe, abba is, hogy a helyi érők felkutatásával, összevonásával és felhasználásával saját maguk is igyekezzenek fejleszteni lakóhelyüket. Ez nemcsak az egyén, nemcsak a kis közösség, — de hozzátehetem — az egész társadalom érdeke. Mindenki tudja — hiszen saját maga és családja mindennapi életének tükrében látja —, hogy országunkban rendben mennek a dolgok. Ez annak eredménye, hogy népünk szorgalmasan végzi békés építő munkáját. Gazdasági helyzetünk szilárd, szép eredményeink vannak az élet minden területén. Az emberek telve vannak bizakodással, reménységgel jövőjüket illetően, s ha továbbra is egyetértésben fáradozunk a szocialista építő munka céljainak elérésére, népünk élete még szebb, jobb, kulturáltabb lesz. Hároméves tervünk első két évét sikeresen zártuk. Mindkét esztendőben 12 százalékkal emelkedett az ipar termelése és az idén, hároméves tervünk harmadik esztendejében, teljesítettük első negyedévi tervünket is. Munkásosztályunk ön-' tudatának növekedését, nagy felelősségérzetét, a műszaki értelmiség értékes tevékenységét tükrözik azok az eredmények, amelyeket ipari termelésünk legkülönbözőbb területén elértünk. Mindez azért lehetséges, mert munkásosztályunk, műszaki értelmiségünk, egész dolgozó népünk látja, hogy munkájának megvan az értelme, a gyakorlatban tapasztalja, hogy a becsületes, odaadó munka meghozza a maga gyümölcsét az egyén hasznára és az egész haza javára. Népünk életszínvonala összehasonlíthatatlanul magasabb, mint bármikor volt. Tudom, hogy ez a téma sok embert érdekel, vannak még elég nagy számban olyanók is, kik jóformán csak aton mérik le a nagy egyetemes kérdések alakulását is, hogy mennyi pénzük van a bugyellárisban, hányszor és milyen nagy csoSoha annyi bútort, rádiót, televíziót, ruhaneműt, élelmet nem vásároltak nálunk, soha annyit nem szórakoztak dolgozó emberek, t mint az utóbbi években. Ennek természetesen, csak örülni lehet és mi, pártOr. Mtínnich Ferenc, a kormány elnöke, Putnoki László, a megyei pártbizottság titkára és Kácsor Jánosné, a városi pártbizottság titkára, üdvözlik a nagygyűlés részvevőit. magot tudnak hazavinni a boltokból. Beszéljünk hát erről is — mint mindenről — nyíltan és őszintén. és kormányzati vezetők, örülünk ennek a legjobban. De meg kell mondanunk azt is, hogy az életszínvonal további emelésének megvan a megfelelő üteme és- menete, amin nem tehetjük túl magunkat. Kötelességünk őrködni afölött, hogy az élet- színvonalat emelő intézkedéseink mindenkor a legszilárdabban megalapozottak legyenek. Nagyon kell ügyelnünk arra, hogy a termelési, termelékenységi és önköltségcsökkentési eredmények mindig megelőzzék az életszínvonalat emelő intézkedéseket. Ha erre nem vigyáznánk, bűnt követnénk el népünk ellen. Minden gondolkodó és öntudatos ember megérti, l)0gy nem szabad és tartósan nem is lehet többet fogyasztani, mint amennyit megtermelünk. Pártunk és kormányunk tevékenysége most arra irányul, hogy az eddig elért életszínvonalat megszilárdítsa, s népünket, a dolgozó tömegeket arra hívjuk fel, hogy további szorgalmas, tervszerű munkával teremtsék meg az újabb emelkedés feltételeit. Hangsúlyozom: nem történt semmiféle változás pártunk és kormányunk elvi-politikai vonalvezetésében. Továbbra is valljuk és a gyakorlatban mindenkor érvényesítjük politikánknak azt a sarkalatos tételét, hogy a szocializmus építésének együtt kell járnia a nép életszínvonalának emelkedésével. Nos, valósítsuk meg a VII. pártkongresszus felhívását: gyorsítsuk meg a szocializmus építését, akkor hamarább tehetünk további lépéseket előre az altalános népjólét szintjének emelésében. Kedves elvtársak! Nemcsak ipari termelésünk fejlődik egészséges alapokon, szépen haladtunk előre mezőgazdaságunk szocialista átszervezésében is. Ismeretes, hogy ma már szántóterületünknek több mint 70 százalékán nagyüzemi és egyre korszerűbbé fejlődő termelés folyik. Most igen fontos — mondhatnám; legelsőrendű — feladatunk, hogy termelő- szövetkezeteinket megszilárdítsuk, főként az új termelő- szövetkezeteknek minden segítséget megadjunk ahhoz, hogy közös gazdaságukat virágzóvá, jövedelmezővé fejlesszék. Reménykedéssel nézünk a közelgő aratás, majd az őszi betakarítás elé. A közös művelésű szántóföldek szerte az országban arról tanúskodnak, hogy a termelőszövetkezetek tagságának túlnyomó többsége nagy munkakedvvel, szorgalommal dolgozik. Bízunk benne, várjuk, sőt dolgozó népünk és különösképpen munkásosztályunk el is várja, hogy ez a lelkesedés és munkakedv tartós legyen, még fokozódjék is a jövőben. Termelőszövetkezeti parasztságunk tudhatja, hogy elsősorban munkásosztályunk az, amely minden anyagi és erkölcsi segítséget megad a termelőszövetkezetek megszilárdításához, fejlesztéséhez. Nem titok, hogy kormányzatunk több százezer forintot fordít a termelőszövetkezeti termelés támogatására. Munkásosztályunk, műszaki értelmiségünk nemcsak azzal veszi ki részét a falu felemeléséből, hogy gépeket, műtrágyát, megannyi más ipari cikket termel és küld a falu népének, hanem azzal is, hogy segít előteremteni a támogatásként juttatott milliárd forintokat, többet termel exportra is, hogy cserébe gépeket, építőanyagot hozhassunk be külföldről a falunak. Ezt a nagy segítséget termelőszövetkezeteink azzal köszönhetik meg legjobban, ha minden módon: fegyelmezett munkával, okos gazdálkodással növelik a termelést, ha mennél több zöldséget, burgonyát, húst termelnek és küldenek a városi dolgozóknak. ' Nyílt, őszinte beszédet várnak tőlünk mindenütt a dolgozók. Ez nagyon helyes, — ezt tesszük. Éppen ezért, itt is, most is, nyíltan és őszintén még kell mondanom, nehéz helyzetben vagyunk, amikor Budapesten és más városban (itt Egerben is) így szólnak hozzánk a munkások: —. Megértjük, helyeseljük, hogy sorra került a falu szocialista átalakulása. Jó dolog, nélkülözhetetlen ez a szocializmus felépítéséhez, s azt is tudjuk, hogy jó származik belőle. Megértjük, hogy nekünk áldozatokat is kell most vállalnunk azért, hogy támogassuk a termelőszövetkezeteket. De miért kell sorba állniok az asszonyainknak a húsbolt el,őtt? Miért van az, hogy így kapnak, ha kapnak sertéshúst? És miért nincs több burgonya, tojás a boltokban és a piacon. Miért nincs több gyümölcs, szőlő, annyi, amennyit venni szeret1- nénk? Hiszen ha több lenne, a termelő is megtalálná számítását és mi is bőségesebben és olcsóbban juthatnánk hozzá. A jó választ, a tettekben megnyilvánuló választ a dolgozó parasztok adhatják meg ezekre a kérdésekre. Termeljenek mennél több kukoricát, hogy fejleszthessék az állattenyésztést, a termelőszövetkezetek építsenek közös erőből istállókat, gondozzák, szorgalmasan az állatokat, bővítsék és fejlesszék zöldség- és gyümölcstermelésüket, ezen a vidéken a híres szőlőtermelést. Ez elsősorban egyéni érdekük, hiszen munkájuk arányában emelkedik jövedelmük, de ugyanakkor egész népünk érdekei is ezt kívánják. Pártunk és kormányunk bízik abban, hogy dolgozó parasztságunk mindent megtesz azért, hogy népünk ne szenvedjen hiányt, hogy több szalonna, sertéshús, zöldség, gyümölcs — és hadd tegyem hozzá: bor is — kerüljön a munkások — általában a várósí dolgozók — asztalára. Második ötéves tervünk —. amelynek részletes összeállításán dolgoznak még a szakemberek, de irányelveit pártunk kongresszusa már megvitatta és elfogadta — minden eddiginél nagyobb összegű beruházásokkal segíti a mező- gazdasági termelés fejlesztését. „Odafenni” — ahogy mondani szokták —, azáz a párt- és kormányvezetésben, tehat ez is rendben van, megvan a megértés . és se' ítőkészség. Az szükséges, hogy „lent”, azaz a falvak dolgozóinak tömegeiben is erős legyen az elhatározás, az elszánt akarat, hogy a segítséget a legjobban hasznosítsák, s minden erejükkel munkálkodjanak mezőgazdaságunk szocialista felvirágoztatásán. Kedves elvtársak! Kedvet barátaim! Országunk gazdasági, társadalmi helyzete kedvező. Ha Vannak is itt-ott kisebb-na- gyobb nehézségeink, ezek csak átmenetiek, ’ s ha összefogunk, ha továbbra is együttesen fáradozunk, szorgalmasan dól- gozunk, egészen biztosan úrrá leszünk ezeken. Epítőmunkánk kedvező nemzetközi körülmények között folyik, bár a legutóbbi napokban sokan feltették a kérdést, voltak, akik elég izgatottan kérdezték: mi lesz most, hogy meghiúsult a csúcsértekezlet? Hogyan fejlődnek tovább a nemzetközi események? Az ilyen kérdésekből az aggodalom hangja csendül ki. Hadd jelentsem ki határozottan mindjárt az elején: ilyen kishitűségre, aggodalomra, vagy nevezzük nevén: háborútól -maló félelemre jelenleg nincs ok. Akik az ilyen aggódó kérdéseket felteszik, azt Hiszik, hogy a csúcsértekezlet elmaradása a hidegháborús korszak visszatéréséhez vezethet. Valahogy úgy vagyunk ezekkel az emberekkel: ha simán mennek a dolgok, jó hangulatban vannak, de ha a nemzetközi politika szelei kissé erősebben fújnak, mindjárt megszeppennek. Ezek az — egyébként jóindulatú — emberek nem foglalkoznak eleget külpolitikai kérdésekkel, s emiatt nem értik eléggé, hogy a nemzetközi helyzetet az erőviszonyok határozzák meg és döntik el. A csúcstalálkozót az amerikai imperialisták megtorpedózták, de ezzel a nemzetközi erőviszonyok természetesen nem változtak. Sőt, ha valaki talán azt' hitte, hogy a Szovjetunió hajlandó lesz megalázkodni az imperialisták előtt, akik durván megsértették, most csattanós bizonyítékot kapott arra, hogy a Szovjetunió nem tűri a sértegetést, a Szovjetunióval nem lehet — ahogyan az imperializmus egyes megszállottjai emlegetni szokták — „az erő nyelvén beszélni”. A nemzetközi helyzetet ma is a Szovjetunió, a szocialista tábor ereje, erőfölénye jellemzi. Sőt, ez az erőfölény ma még világosabban domborodik ki, mint a párizsi értekezlet meghiúsulása előtt. Köztudomású, hogy az amerikai kormány kémrepülőgépet küldött a Szovjetunió területe fölé, s mint a csínytevő gyerek, eleinte tagadni próbálta tettét. Amikor azonban eléje tárták a bizonyítékokat, kénytelen volt elismerni, hogy rossz fát tett a tűzre. Azután meg belegabalyodott elítélendő tettének ■ következményeibe. Eisenhower nem használta ki • azt a kibúvót, amelyet Hruscsov elvtárs hagyott számára, hanem nyíltan kijelentette, az 6 tudtával történt az, hogy kémrepüléseket hajtottak végre szovjet terület felett. Az is közismert, hogy a kémrepülésekhez az Egyesült Államok szövetségeseinek területén levő támaszpontokat használtak fel. Ez magyarán azt jelenti, hogy az Egyesült Államok más országok szuverenitásának megsértését, az agressziót, a kémkedést a nemzetközi érintkezés normájává, hivatalos kormányzati politikává akarja tenni. Egy híres amerikai publicista, Walter Lipmann úr írta a következő sorokat: „Azzal a nyílt beismeréssel, hogy szándékunkban — már mint az Egyesült Államok szándékában — áll a Szovjetunió szuverenitásának megsértése, nehéz helyzetbe hoztunk mindenkit. A szovjet kormány nem hallgathatott erről az incidensről, mert most már az egész világ szeme láttára nyílt kihívást intéztek ellene. Kénytelen volt cselekedni, mert egyetlen ország sem maradhat tétlen, ha egy másik ország nyíltan kijelenti, hogy olyan politikát kíván folytatni, amellyel együttjár a behatolás az illető ország területére.” Lipmann kijelentéseivel teljesen egyetértünk. Ezért volt kénytelen a Szovjetunió a párizsi értekezleten feltételként szabni azt, hogy szüntessék meg a berepüléseket és kérjenek bocsánatot az elkövetett súlyos tettért. Ismeretes az is, hogy az Egyesült Államok elnöke még a berepülések végleges megszüntetésére sem volt hajlandó ígéretet tenni, arról nertáis szólva, hogy a sajnálkozásnak még a jelét sem adta, sőt ugyanaz időtájt nyilvánosságra került nyilatkozatokban az amerikai imperialisták — szerintük — még tökéletesebb kémkedési módszerek alkalmazását helyezték kilátásba. Képzeljük csak el, mi létt volna, ha történetesen szovjet gép repült volna két héttel a csúcsértekezlet előtt az Egyesült Államok fölé. Azt hiszem, ennek következményeit nem kell különösebben ecsetélnem. Egyben azonban biztos vagyok: az amerikai elnök nem utazott volna el Párizsba. Hruscsov elvtárs, a Szovjetunió küldöttsége azonban elment. Elment, mert tudta, milyen nagy reményeket fűznek ehhez az értekezlethez a világ békeszerető népei. Nem rajta múlott, hogy az Egyesült Államok a nemzetközi érintkezés legelemibb szabályainak és kötelezettségeinek nem tett eleget, s ezzel lehetetlenné tette a csúcsértekezlet megtartását. Ha a történtek után a Szovjetunió képviselői leülteik volna tárgyalni az Egyesült Államok képviselőivel, ha nem azt tették volna, amit helyesen és jogosan tettek, csaj? azt segítették volna elő, hogy vérszemet kapjanak azok. akik a Szovjetunió ellen elkövetett durva agressziót kitervelték és végrehajtották. Ezek az emberek amúgy sem igen hajlandók az agresszióról lemondani, tehát felbátorítva érezték volna magukat újabb és újabb agressziók elkövetésére. Nem túlzás, ha azt mondom, ez végső soron egy új, mindennél pusztítóbb világháború kitöréséhez is elvezethetett volna. A Szovjetunió azonban békét akar. Ismét megmutatta* hogy fenyegetőzésekkel, nyomással nála semmit sem tudnak elérni, de annak is bizonyságát adta, hogy céltudatosan törekszik továbbra is a nemzetközi helyzet enyhítésére, arra, hogy a megoldásra megérett nemzetközi kérdésekéi tárgyalások útján rendezzék. A Szovjetunió öntudatos és határozott fellépése a párizsi találkozón a szocialista tábor minden országában, így minálunk is megértésre, élénk helyeslésre talált Ismét bebizonyosodott, hogy a szocialista tábor — bármit fecsegnek is az imperialisták — szilárd és megbonthatatlan. Fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy azok az agresszív körök, amelyek a csúcstalálkozót meghiúsították, nem adják fel egyik napról a másikra szándékukat. Még jó néhány leckére lesz szükségük ahhoz, hogy megtanulják: politikájuk egyszer s mindenkorra kudarcra van kárhoztatva. Mindez éberségre kell. hogy intsen bennünket, s figyelmeztet arra a kötelezettségünkre is, hogy lehetőségeinkhez képest a legjobban igyekezzünk hozzájárulni hazánk — és ily módon közvetve — a szocialista tábor erejének további növeléséihez. Á kapitalista országok józanabb politikusai — és üyenek szép számmal akadnak az Egyesült Államokban is — természetesen belátják, hogy az Egyésült Államok kormányának jelenlegi politikája nem sok jóra vezethet. Az angol és a francia hivatalos politika is sok mindenben felismeri ezt a tényt, de az Egyesült Államokhoz fűződő szerződésük következtében ma még nemigen tudják magukat tőle függetleníteni. Ennek ellenére tény, hogy néhány alapvető kérdésben is súlyos nézeteltérések vannak közöttük, s ezek a nézeteltérések az utóbbi időben — éppen a Szovjetunió fellépésének eredményeként — tovább mélyültek. Egyes kisebb államok pedig — például Norvégia — még odáig is elmentek — s ez igen nagy szó! —. hogy tiltakoztak az Egyesült Államoknál azellen, hogy területüket agresszív célokra használják fel. A volt gyarmati és félgyarmati országokban is megnővekedett a Szovjetunió tekintélye, sőt a Szovjetunió állhatatos magatartása, cáfolhatatlan igaza sem maradt hatás nélkül az Egyesült Államok belpolitikájára sem. A csúcsértekezlet kudarcáért a Demokrata Párt joggal teszi felelőssé Eisenhower kormányát, a Republikánus Párt politikáját. A legújabb események minden valószínűség szerint kihatnak a közelgő elnökválasztásra is. Valóságos vizsga-lavina indult az Egyesült Államok kormánya ellen. Kennedy szenátor, akit pillanatnyilag a legesélyesebb demokrata párti elnökjelöltnek tartanak, kijelentette (szó szerint idézem): „Eisenhower helyében bocsánatot kértem volna azért, mert egy amerikai U—2 repülőgép behatolt a Szovjetunió légiterébe és ezzel megmentettem volna a csúcsértekezletet.” Kedves barátaim! Belpolitikai életünk és a nemzetközi helyzet néhány kérdésének vázlatos ismertetésével azt kí- vántaip érzékeltetni, hogy jogos bizalommal tekinthetürtk a jövőbe. A béke erői mindenütt fellendülésben vannak, s a világon ma a békeszerető tömegek hangja az erősebb. Ez az erő legyőzhetetlen, mert az emberiség legigazságosabb, legnagyobb célját: a béke meg- oltalmazását, az emberiség boldogulásának kivívását tűzte zászlajára. A mi országunk népe is e zászló alatt gyülekezik. Szerény lehetőségeinkhez mérten, tegyünk is meg mindent azért, hogy a békeharcosok tábora még erősebb legyen. Hazáját és népét szerető minden magyar legjobb ereje és tudása szerint vegye ki részét a szocializmus építéséből. Ehhez a munkához kívánok Eger minden dolgozójának, a gyűlés minden részvevőjének sok sikert, jó erőt és egészséget — fejezte be beszédét Münnich elvtárs. Ezután a kormány elnökét a Pedagógiai Főiskola igazgatója és tanárai látták vendégül, akikkel Münnich elvtárs, kíséretével együtt elbeszélgetett. (suhe)
