Népújság, 1960. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-30 / 153. szám

4 NÉPŰJSÄG 1960. június 30., csütörtök II I m ii Dzsesszfeszfivál Franciaországiian Először vesz részt a Magyar Rádió és Televízió tánczene­kara azon a Franciaországban rendezendő dzsesszfesztiválon, ahol 17 ország legjobb tánc­zenekarai vetélkednek egy­mással. A július 14-én kezdődő zenei ünnepség nagy érdeklő­dést váltott ki a részvevő or­szágok tánczenekedvelőiből. Az érdeklődés érthető, hiszen Kelet- és Nyugat-Európa tánc­zenekarainak vetélkedése az ízlés, a zenei felfogás vetélke­dése is lesz. Zsoldos Imre és zenekara mindezt tudva, úgy készül fel, hogy megállja he­lyét a 250 zenekar között. Né­met Lehel és Sárosi Katalin táncdaléneklési felfogása, ének­technikája arra enged követ­keztetni, hogy jó esélyekkel indul kiváló tánczenekarunk a versenyre. — AZ EGRI óvodák és napközi otthonok fokozatos tatarozása, nyári renoválása megkezdődött. A kicsik za­vartalan ellátására, óvodába járására a felettes szervek úgy intézkedtek, hogy a tata­rozás idejére azok a gyere­kek, akiket szülei erre a két hétre nem tudnak elhelyezni, más óvodában kapnak ellá­tást. — A PÉTERVASARl tanács 110 000 forintért új óvodának való épületet vásárolt a köz­ség gyermekeinek, mert az ed­digi épület a megnövekedett igényeket nem tudja tovább ellátni. — MA TARTJA ülé-, sét a megyei egészségügyi állandó bizottság Hevesen. Napirenden egyetlen fontos probléma, a termelőszövetke­zetek egészségügyi helyzete szerepel. — EGER MÁR úgy szerepel t nyári kirándulók programjá­ban, mint kihagyhatatlan álló- műhely. Az úttörők százai ke resir fei a nevezetes történel­mi Jnlékeket, szállásukról a városi tanács művelődési osz­tálya úgy gondoskodott, hogy átmeneti elhelyezést biztosított számukra Eger négy iskolájá­ban. — A GYÖNGYÖSI járás élen jár a nyári óvodák meg­szervezésében. Eddig 12 köz­ségben huszonnégyezer forin­tos társadalmi segítséggel ál­lították már üzembe a négy­hónapos óvodát. A termelő- szövetkezetek munkaegység­ben dolgozó alkalmazottakat bocsátottak az óvodák ren­delkezésére. — TOVÁBB bővítik Eger fénycsővilágítását a közeljövő­ben. Sor kerül a Bajcsy-Zsi- linszky utca fénycsővilágításra való átszerelésére és a Széche­nyi utcán a Tűzoltó térig bő­vítik a már meglevő hálózatot. — 260 EZER FORINTOT fordítanak ebben az évben járdaépítésre Karácsondon. A költségeket a községfejlesz­tési alapból fedezik. — HEVES MEGYE is felké­szül arra az ünnepségsorozat­ra, amelyet a szocialista gyógy­szerészet 10 éves jubileuma alkalmából rendeznek ország­szerte. Az ünnepségek során olyan fontos kérdéseket tár­gyalnak meg nyilvánosan, amelyek a széles néptömege­ket érdeklik. Nevezetesen a gyógyszerellátás javulását, az új gyógyszereket és dzok hatá­sát értékelik ezeken az előadá­sokon. — ŰSZÖSZ ÁKOS ZTÁLYT szerveznek Tarnamérán. A szakosztály tagjainak jó le­hetőséget nyújt az edzésre a helyi strand. — MEGKEZDTÉK a meggy szállítását a tarnamérai Béke Termelőszövetkezetben. A meggyet exportra szállítják. — AZ APCI Fémtermia Vállalatnál az üzemek közöt­ti utakat korszerűsítik, hogy minimálisra csökkentsék a közlekedés, szállítás közbeni baleseteket. Az utakat új, erősebb burkolattal látják el. — BEFEJEZÉS ELŐTT áll a karácsondi Dózsa és Vörös Hajnal termelőszövetkezetek 50 férőhelyes istállóinak építé­se. Már csak a tetőszerkezet felállítása van hátra. KISZ-tábor Síkíőkúton A kis síkfőkúti völgy ölén, rákacsingatva a tenyérnyi tó­ra, az erdőszél fái között hú­zódik meg a Heves megyei KISZ-vezetők nyári tábora. A kiszisták tábora fölött nem messze 200 úttörő táborozik — egyszóval az egész hegyoldal az egész síkfőkúti völgy most a fiatalság mindenkorú képvi­selőinek birtokába került. A KISZ-táborban, most éppen 61 falusi, állami gazdasági, ter­melőszövetkezeti KISZ-titkár, titkárhelyettes tölt egy hetet szombattól szombatig, hogy aztán újabb csoport következ­zék, egész augusztusig egymást váltva, birtokba véve nemcsak a táj szépségét, de mindazt a tudnivalót, amelyet elsajátít­hat ebben a táborban, s amely nélkül nem lehet igazán KISZ- vezető a KISZ-vezető. — Kicsit katonás itt ugyan a fegyelem — mondja Mongyi Ferenc elvtárs, a tábor pa­rancsnoka —, de nem terhes, biztosítjuk a megfelelő pihe­nést, szórakozást, de hát — rántja meg a vállát — KISZ- vezetőkről van szó és táborról. Nem árt soha egy kis fegyel­met tanulni. A 65 fiatal reggel 6 órakor ébred. Es okos beosztással,. es­te 10-ig, takaródéig, egész nap tart a program, amelyben kel­lő mértéktartással keveredik a tanulni való elméleti anyag a szórakozással, játékkal, kirán­dulással és megfelelő pihenés­sel. Természetesen nem arról van Szó, hogy egyetlen hét alatt holmi „KlSZ-teoretiku- sokat” neveljenek ebben a tá­borban, mint sokkal inkább arról, hogy részben tisztázzák a KISZ előtt álló legfontosabb feladatokat, részben egészsé­ges kollektív szellemet alakít­sanak ki, megismertessék egy­mással a megye legkülönbö­zőbb részén élő és dolgozó KISZ-vezetőket. Zömök, szőke gyerek Besse­nyei Antal, ő Tarnazsadányból jött a táborba, volt már annak idején a Hanságon is. — Becsszavamra, nagyon jó, itt a kaja — mondja megelé­gedetten. — Dolgoztam a Han­ságon is, ott sem kellett pa­naszkodni a kosztra, de itt ta­lán még jobb. — Ajaj, csak legalább ne esne mindennap — szól közbe Jakab András, az erdőtelki Aranykalász Termelőszövetke­zet KISZ-titkára, s az ember a legteljesebb mértékig egyet tud érteni ezzel a sóhajjal, hisz itt van egy ugrásnyira a tó, s bizony hiába hoztak ma­gukkal fürdőruhát, nem volt alkalmuk megismerkedni a síkfőkúti tó vizével. A csoport, amely most itt táborozik, szombaton búcsúzik el Síkfőkúttól, s utazik haza, falujába, szövetkezetébe, egy hét élményével gazdagabban, s talán valamicskét tudásban is gyarapodva. Aztán jön a második, harmadik, s a többi csoport, hogy ezen a nyáron is több száz fiatal KISZ-vezető ismerkedjék meg a síkfőkúti KISZ-tábor életével, s nem utolsósorban egymással. (gyurkö) HOVANSCSINA A világhírű opera filmváltozatának bemutatója előtt Leveleinek egyikében írta Muszorgszkij, hogy nagyon sze­retne népéről, annak vágyairól, gondolatairól és érzelmeiről egy hatalmas, sokoldalú meg­világítást nyújtó zenei képet* adni, hogy abban „bemutassa szeretett Oroszországát teljes nagyságban”. S ez a vágya nagyszerű meg­valósulást nyert a HOVANS- CSINA című operájában, amely az élet mélyreható át- érzésével és hatalmas emocio­nális erejével ejt bennünket csodálatba. Most ezt az operát a szovjet művészék megfilme­sítették. Aligha túlozunk, ami­kor megállapíthatjuk. hogy Muszorgszkij népi zenedrámá­ja a megfilmesítéssel új életre kelt. A film a maga módján új, kifejezésteljes erővel tárja elénk ezt a zenei alkotást. Az opera történelmi háttere a XVII. század végi Oroszor­szág. Moszkvában és az egész országban állandóak a zavar­gások. Ezeket kihasználva, a |két kiskorú trónkövetelő — Iván és Péter (a későbbi Nagy Péter) — nénje. Szófia nagy­hercegnő ragadja magához a hatalmat. A nincstelenek és szenvedők milliói pedig beván­dorolják az! országot, ügyük­nek igaz pártfogót keresve. Ez a szélesvásznú, színes produkció elsősorban azoknak szép aján­dék, akik ismerik és szeretik az operát és kíváncsiak a moszk­vai Nagy Színház művészgár­dájára. Más operafilmektől el­térően a Hovanscsinában nem szerepelnek prózai színészek, a Bolsoj szólistáit láthatja a mozinéző. A film éltetője, lel­ke természetesen Muszorgszkij operája, amely a szélesvásznon most még plasztikusabban ele­venedik meg. A Hovanscsina filmrevitelénél Vimitrij Sosz- takovics igazolta azt a hírét, hogy Muszorgszkij alkotómun­kásságának ő a legnagyobb is­merője. A film forgatóköny­vét Abramova írótarsával és Vera Sztrojeva rendező közre­működésével, finom művészi ízléssel és a zenei dramaturgia törvényeinek kiváló ismereté­vel írta meg. Mindez hatalmas munka eredménye: Sosztako- vies hosszú éveken át tanulmá­nyozta Muszorgszkij kéziratait. Az igazj nagy élményt a Nagy Színház szólistái adják. A nálun' is jól ismert Mark Rej- zen Doszifejev-alakítása a leg­magasabb rendű énekes-színé­szi teljesítmény. A világhírű opera színes, szé­lesvásznú filmváltozata méltó emléket állít Muszorgszkijnak, a zenekultúra halhatatlan re­mekműve újabb százezrekhez jut el a mozik vásznán. (M) EGRI VÖRÖS CSILLAG Francis EGRI BRODY Nincs előadás EGRI KERTMOZI Francis GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Mesterdetektiv GYÖNGYÖSI PUSKIN GYÖNGYÖSI KERTMOZI Négyszáz csapás HATVANI KOSSUTH Montparnasse 19. FÜZESABONY A köpeny Az íróasztala mögött üldö­gélt félig kész mondatok, befe­jezetlen szavak, összegyűrt pa­pírlapok között. Az írógépbe fűzve egy tiszta papír. Tiszta és fehér papír. írni kellene rá. Még egyetlen sort sem írt erre a lapra. Nem, nincs ereje hoz­zá. Fáradt. Keze ernyedten pi­hent a billentyűkön. Most felállt, s kezébe vette az eddig elkészült oldalakat. Győlölködve pislogott a papír­ra. Miért nem megy most az írás? Máskor muszáj volt írni, kellett, hogy írjon. Most hiába kényszeríti magát. Tán’ kiszik­kadt a képzelőereje, cserben­hagyta volna az alkotási vágy­nak az a feszítő érzése, amely az ember gondolatát megindít­ja? Tehetségtelen?... Két no- vellás kötete, egy kisregénye jelent meg. Ismerik a nevét. Előregörnyedten, csüggedten ment át a szobán. Kezét hom­lokára szorította. Mindjárt szétpattan a koponyája, ügy érezte. Tavasszal, akkor még tudott dolgozni, esküvő után. Fárad­hatatlanul írt. Ize volt az írá­soknak, lendülete, szíve. Élt- Munkásokról írta, megszépült külvárosi tájakról, építkezé­sekről, finom, halk szerelmek­ről. Ha egy-egy írása végére pontot tett és fáradtan végig­dőlt a díványon, mindjárt érez-' te Margit apró, szappanillaiú kezének simogatását. Mennyi melegség és gyön­gédség volt Margit ölelésében. Néha még hála is. Ez a hála kínos volt neki, nyomasztotta, de hát mit tehetett? Margit idősebb volt nála négy évvel, régi gyógyszerész egyetlen Iá­HEVES Nincs előadás PÉTERVASÁRA Nincs előadás műsora Hatvanban, este 8 órakor: LUXEMBURG GRÓFJA PATAKY DEZSŐ: nya. 6 szerette Margitban a ragaszkodást, és szerette a te­kintetét, arcát, mozdulatait, mosolyát. És szerette anyásko­dó fölényét is. Tetszett neki. hogy zsarnokoskodott fölötte, kényszerítette, hogy írjon. Ha valamire megfájdult a foga, egy új novella árából mind­járt megvette magának. És minden novelláért vett. vala­mit. Azt is megcsinálta Mar­git, hogy férje írásait ő vitte el a szerkesztőségbe, ő vereke­dett, veszekedett a honoráriu­mért. Ez kezdetben tetszett az Írónak. Aztán... aztán nem tudja, mi történt vele. Minden este vendéglői vacsora, presszó, ko­nyak, fekete... Ki bírja ezt pénzzel? — gondolta. És hiába igyekezett egyre többet írni, hiába közölték írásait a folyó­iratok, a pénz . sosem volt elég. Margit kezén elfolyt a világ pénze is. Most egy szoknya tetszett meg neki, most egy új fazonú kabát, aztán egy drá­gább, maszek-készítményű ci­pő. És mindent egyszerre akart. Megtörtént néha, hogy felült az ágyban, kezével ál­kulcsolta meztelen térdét és valahová a sarokba nézett. — Lackó, te olyan élhetet­len alak vagy! — kezdte. — Nincs benned üzleti érzek. Sosem írsz másról, csak mun­kásokról, építkezésekről, meg ilyesmi. Csupa érdektelen, unalmas téma. Próbálkozz va­I960. JÚNIUS 30., CSÜTÖRTÖK PÁL 13ő évvel ezelőtt, 1825. júnis 30-án született FLORIMOND HER- VÉ francia zeneszerző, az ironikus, könnyedhangú francia operett­muzsikában Offenbach elődje. Legmaradandóbb műve: NE­BANTSVIRAG KISASSZONY. Hervé 1892-ben halt meg. 700 évvel ezelőtt, a XIII. sz-ban élt SCHWARZ BERTOLD né­met szerzetes, akinek nevéhez fűződik a puskapor feltalálása. A szén, kén, kálium és salétramsav keverékéből álló robbanóanya­got a középkortól kezdve puskapornak használják. 35 évvel ezelőtt, 1925. június 30-án halt meg MARKI SÁNDOR történetíró, megírta az ó- és középkor, valamint az új- és a leg­újabbkor történetét, jelentős munkái az DÓZSA GYÖRGY és II. RÁKÓCZI FERENC, korát tárgyaló könyvei. 55 évvel ezelőtt, 1905-ben, június végén kezdődött el Dunántú­lon az. első aratósztrájk. 40 évvel ezelőtt, .1920. június 30-án jelent meg Bécsben a PRO­LETÁR című lap, a magyar kommunista emigránsok újságjának első száma. FILM: Négyszáz csagiás FRANCIA FILM Egy párizsi fiú. hányatott sorsát, örömtelen életét tárja ® néző elé a film, jó rendezésben, kitűnő színészek tolmácsolá­sában, amelyet a gyöngyösi Kertmozi június 30-tól július 6-Uf mutat be. lami pikáns szerelmi történet­tel, regénnyel. Úgy, mint Mo­ravia, az az olasz. Tudom, tu­dom, hogy te nem szereted Moraviát, perverz, azt mon­dod. De a pénze, fiam. Azt te is irigyled. Ha nekünk egyszer annyi pénzünk lenne!... És lassanként valami ide- genség tolakodott közéjük. Va­lami levegőtlen hangulat. Hi­degség. Kerülgették egymás pillantását hangjuk valósze­rűtlen idegen lett. S ha otthon vacsoráztak, akkor tűrni kel­lett Margit minden maceráját, gúnyolódását. — De hát mit akarsz te? — kérdezte bujkáló ingerültség­gel. — Tán azt hiszed ilyes­mikért adják manapság a No- bel-díjat?... 0 kétségbeesetten védeke­zett: — Nem tudok másról, más­képpen élni. Az én világom ... — Az én világom! Az asszony halkan és idege­sen nevetett. — Ugyan, fiacskám! A : vi­lágodból nem lehet megélni. A te témáidból sohasem lesz irodalom! Azt gondolod, szob­rot adnak majd? Tegnap aztán kijelentette: — Elegem volt ebből az élet­ből, érted? Én nem ülök ide­haza napokon át. Kell az em­bernek a szórakozás. Ha te nem keresed meg a rávalót. majd megpróbálom én... Az író megmosta az arcát és bezárta maga után az ajtót. Meleg, gyümölcsillatú pára le­begett az utcán. Mikor a ház elé visszaért, akkor nyilallott bele valamit. „Szent isten”. Egy pár nylonkesztyűt kellett vol­na vennie. Megnézte három boltban is, de nem volt meg­felelő színű és ö nem kereste tovább. Akár rögtön széttép- h,eti a színházjegyeket. Mert Margit nem megy vele szín­házba a kesztyűk nélkül. Alig ért ujjával a csengő gombjához. Csend. Halkan, fé­lénken kopogott. Margit pon­gyolájában jött ajtót nyitni. Arcát fehér kenőcs borította. Haja fésületlen volt. . — Mit dörömbölsz nekem úgy? Valósággal a szívbajt hozod az emberre. Aztán békéltetőén elmoso­lyodott: — Hoztál kesztyűt? Szép, nagyon szép? Hadd lássam... Az író levetette kabátját, s nagyot sóhajtott. Margit már tudta, nincs t kesztyű. Ijedten összecsdpta a kezét. — Nem hoztál?... Mondjad már A férfi vállat vont: — fjárom üzletben megkér­deztem! S hogy elkerülje a veszeke­dést, kiment a konyhába, hogy valamit készítsen magának, enni. Bentről hallotta az asz- szony csapkodását, földhez vágta a papucsát. „Mit akar most ez az asszony?” — gon­dolta. Végig sem gondolhatta, amit akart. Margit piros, víztől csö­pögő arccal kiszaladt a kony­hába. Megállt a férfi előtt. Li­hegve, szánakozóan méregette. Majd kikapta kezéből a lábast és az asztalra hajította. A lá­bas a cementre esett, reccsenve pattant le róla a zománc. — Hagyd abba, értetted? Hagyd abba! Beszaladt a szobába. Az ágy­ra vetette magát. — Ó, én istenem! — zoko­gott. — Milyen szerencsétlen hülye voltam! Mentem volna inkább ahhoz a vén, ötvenéves trotylihoz. Az megbecsült voi- na engem, tudom... Mellette nem lettek volna ilyen kicsi­nyes gondjaim!... Az író csak állt. Aztán egy­szerre ingerült lett. — Senki sem kényszerűéit hozzám! — Senki? — emelte föl fejéi Margit. — Senki. De én bíz­tam benned! Azt hittem tehet­séges vagy, boldog leszek mel­letted. Becsaptál... Most már látom mennyit ér a te tehetsé­ged! Mennyit ér a te sok hü­lye témád!... Az író felugrott: azt hitte rögtön megüti. De a moz­dulata elakadt. Az asszony hisztérikusan, zokogva kapkodta magára ru­háit és futott kifelé. — Műveletlen!,.. Én percig se élek itt tovább! És becsapta maga után az ajtót. Az író ébren volt ezen az éjszakán. És egész éjszaka egyfolytá­ban írt...

Next

/
Thumbnails
Contents