Népújság, 1960. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-30 / 153. szám

1960, június 30., csütörtök NÉP ÜJSAG Életünket és vérünket, de zabot nem adunk — Egy őszinte közgyűlésen Horton — ‘ Üdülőhely — rossz úttal Koszvaj immáron az egész országban jó hírnévte tett szert festői környezetében lé­tesített táborai üdülői révén. Az Eger felőli bejáró út 's a községbőla Gallasy-kastélyhoz vezető irtat kiépítették, öröm rajta járni gyalog és autóval egyaránt. Az azonban furcsa és érthetetlen, hogy a község­be bevezető és községből ki­vezető út közötti szakasz, te­hát a falú egyetlen főutcája elhanyagolt, sáros, esőzés ide­jén pocsölyás, száraz időben poros és kátyus. Az itt meg­forduló idegenek nem tudják elképzelni, hogy miért éppen ezt az alig két kilométernyi útszakaszt hagyták kiépítetle­nül, hiszen az üdülővendégek számtalanszor besétálnák a faluba, * ha nem is miattuk, de a község dolgozói miatt ezt a többihez képest csekély munkát már ideje lenne el­kezdem. (A) Mindönki sorra akar kerülni Egy volt uruguayi belügy­miniszter mondta nemrég eu­rópai barátainak: „igazén ké­zenfekvő, hogy nálUhk egyre- másra forradalmak törnek ki: hiszen még rengeteg uruguayi van, aki nem volt államelnök!” 'fyő.§§w Bebizonyították U'gyszóval: a távol-keleti népek bebizonyították régi meleg barátságukat. Ezt Eisenhower mondta. S neki tudnia kell, mert ő éppen nemrégiben ott járt. ahol a távol-keleti népek bebizonyították régi, meleg barátságu­kat. De ha nem járt volna ott, akkóf is el kellene hinni az áMénkai élnök rádió-televíziós nyilatkozatának ettíé részét, mert a legnagyobb tapintatlanság lenne az elnök szavaiban kéteUcedni. Ez világosi Csak azt nem érti az ember. hogy akkor honnan szed­ték azok a hazug újságok, rádiók, hogy Eisenhower ameri­kai elnöknek nem, bizonyították be a távol-kéleti népek, illetőleg csak felháborodásukat, tiltakozásukat bizonyítot­ták százezres tömegekben. Ha csak az ném fordult elő, hogy Japánban kétszázezer ember lelkesen üdvözölte az elnököt, még lelkesebben Ki­éit és minden újságíró az étjent fordítva értette. Már volt ilyen a világtörténelemben. Egyszer, űe az sem volt igazi 4 jó isten barátja T/on Braun, az egykori V 2-ök atyja, tájékoztatta az ’ illetékeseket, hogy a jó istennél folytatott beható eszmecseréje alapján: szilárdan megvan győződve arról, hogy „az Isten nem ellenzi az űrrepülést, Mert ha ellenezné, súlyos akadályokba ütköznénk.“ Ügy látszik, von Braun igén jó viszonyban van az Istennel, mert a V 2. kísérletei is meglehetősen jól sikerültek, amiről a londoniak tudná­nak sokat mondani, s eme isten barátjának van némi köze, ott Amerikában, az atomfejjel töltött rakétákhoz is. Nyil­ván ezt is megbeszélte, hogy fedezze magát a túlvilágon. De mi lesz e világon? (látó) Létesik ilyesmi ? Tárgyilagosnak kell lenni és semmi esetre sem a gyűlölet hangján írni az esetről, a tett elkövetőjéről... De emberek vagyunk és az érzéseink, tuda­tunktól függetlenül, felülkere­kedhetnék bensőnkben... Nehéz tárgyilagosnak lenni I Csák a tényekét felsorolni. De kezdjük... Büntetett előéletű, 32 évesés adácsi illetőségű az a Varga József, aki most több emberen elkövetett szándékos ember­ölés bűntettének kísérletével védoltan kerül a bíróság elé. Nős, két gyermeke van. Feleségé a Csányi Állami Gazdaságbán dolgozik, heten­ként csupán égy nap járhat Haza: messze a munkahelye a lakástól. Varga József beteg volt. Még most is táppénzen van. A kenyeret az asszonynak kell megkeresnie. Nem mintha ke­vés lenné a táppénz, ám a férj állandóan élköcsmázta az ösz- szeget, aflielyét táppénzként kap. És élni csak kell valamiből? Nem halhat éhén sem a ré­szege* férj, sem a szerencsét­len asszony, akit férjeura minduntalan veréssel traktál, sem a két kicsi, a tízéves Józsi, meg a nyölcesztendős István. A férjre hárult tehát a két gyermek gondozása, öltöztetni őket és etetni, még persze ne­velni is, már ahogy ez szülők­től elvárható. Persze, milyen lehetett ez a nevelés; őszintén, mi szépet és jót tanulhattak a gyerekek? Apa, aki mindig bűzlik az el­fogyasztott pálinkától és aki bortól bódult fővél jár haza... Csalt a nagyobbik fiú, a Jó­zsi. Apja nevében pénzt kért ment 1 Emelné éket fél a magasba, hogy befejezze iszonyatos mun­káját. Egy kézzel húzza a. kö­télét, a másikkal Vigyázza, hogy le né csússzon a szekrény sarkán. Lecsúszik a kötél. Nem tudja megfojtani őket. Nem tudok másra gondolni: a démon, valami megmagya­rázhatatlan ölési vágy szállta még Varga Józsefet. Most a fogashoz hurcolja • szerencsétleneket. Üjabb kísérlet. Amikor már ujjhegyen áll­nak a kicsik, kiszakad a fogas. Most csak Józsival próbálko­zik. A PVC-huzal, amelyre akasztani akarja, elszakad. Dühbe gurul. Kötéllel rángatja maga után mindenfelé nagyobbik fiát. Józsi pedig fulladozik, kékül és könyörög. Az apa hajtha­tatlan .,. Mint később kihallgatása so­rán vallotta: — Fenyíteni akartam őket... Nos, igen, azután meg a bőr­talpú papuccsal verté őket és kukoricán kellett reggel 7-ig térdelniök... Az ember nehezen hiszá élj hogy ilyen eset is előfordulhat, szinte elképzelhetetlen, hogy Ilyen apák is léteznek. A bíróság a közeli napokban hirdet ítéletet az ügyben. Var­ga József előzetes letartózta­tásban várja bűntettének tár­gyalását. (szántó) 4b angol rendőrség rendőrkutyákat importál Nyugat- Németországból Az angol rendőrségnek több rendőrkutyára van szüksége. A kutyák egy részét Nyugat-Né- metországhan „toborozzák”. A Scotland Yard rendőrkutya ido- mítója elutazott Németország­ba, hogy megfelelő állatokat találjon. Mint mondotta, nem szükséges, hogy a kutyák „an­golul értsenek”. A tervek sze­rint „tehetséges”,, kutyakölykö- ket importálnak, amelyeket az angol törvények értelmében hat hónapi karatén után enged­nek majd a? angol kutyák ko­sé. A. Jk. A. * r--V-*-!■»- ■*- rtl -*-■*-*■ V Hevesi Földművesszövetke- ► /.étnél eladó 8 darab 7—10 hl-es BOROSHORDÓ. Érdeklődni Heves, Köztár­saság tér 16. sz. alatt. kölcsön, azután húsz forinttal megszökött. Cukrot vett. És egy napig nem men' haza. A másnap délutánján me­részkedett Vissza. A kocsmában találta meg apját: de hói is másutt keres­hette volna? Varga József ke­gyetlenül elverte fiát, s azután: irány haza. A gyerekek otthon maradnak, ő ismét útnak in­dul. Kocsmából ki, kocsmába bé. És mindenütt irtózatos mó­don fenyegetőzik: — Most végzek -velük... Már elegem van ... Az ismerősök csillapítják: — Nézd, Jóska, gyerek még, 'nem is tudja, mit csihált... Ne verd meg nagyon érte... Már lassan éjszakába hajlik az este. Tízet ütnek a nagy faliórák á faluban. Álmosak a gyere­kek. Anyjuk most sincs otthon: hét közepe lévén, távol dolgo­zik, az állami gazdaságban. Nem várják tovább apjukat, levetkőznek. Ágyba fekszenek. Még nem alszanak, mikor it­tasan ugyan, de nem részegeb­ben, mint máskor, hazaér a családfő. Kirángatja mind a két gyereket az ágyból. A szo­ba közepére állítja őket. És kötelet keres. Talál is ás a kötél egyik vé­gére nagy hurkot köt. Hadd legyen elég egyszerre mind a két gyerek nyakára. Szörnyű. Helyet keres az akasztáshoz. Nyakuknál fogva rángatja őket a szekrényhez. A kötél egyik végét átdobja a magas ruhásszekrényen. És megszorul a hurok a halálravált gyere­kek nyakán. Már Sókfélé megkezdődét az aratás, Horton még csak a: előkészületek folynak. Hol tar tanak ebben a munkában? [ minden ELŐRE •nélkül kerültem a horti Ezüst kalász Tsz vezetőségi gyűlésé re. Ügy eséj:t, hogy Maftinko tíits Ernő szólt: — Jó lenne, ha eljönne. írn kellene róluk a Népújságban. Kaptam az alkalmon. Hal löttam már egyét-mást a hor tiakról, s á szóbeszédből ki­vettem annyit, hogy nem meg) minden úgy, hogy arról felki­áltójelekkel lehet írni csak mért akad még kérdőjel is Magamban meg: hiszen nerr lehet azt a közös gazdálko­dást csak úgy felfújni, mint s léggömböt, mert néhány hó­nap alatt annyiféle emberi még erővé! sém lehet összs- rázni, hét még ha rájuk hagy­juk az eggyésimulást. igaz, á segítség sem hiány­zik. A munkásosztály most is ótt áll a szövetséges társ méh lett: a paraszt mellett. Eleven példa erre Horton Martihko- vits Ernő, aki Petőfibányáról jár át mindennap két hónapig. Hógy ä politikailag érettebb, tapasztaltabb munkástestvér segítségét hozza magával. Érdekelt hát, hol tart ma Hort a szövetkezeti gazdálko­dás útján. A dinnyésfalu zö­mében középparaszti társadal­ma milyen léptekkel halad előre? Ezért ültem be a vezetőségi gyűlésre az Ezüstkalészhoz, és bér majdnem az éjfél vetett véget a sokszor izzó hangula­tú gondolatcserének, nem bán­tam meg az elhatározásomat. Kell erről írni, hogy maguk is tunuljanak belőle, meg mé- sók is a hasznát lássák. ÜGY KEZDŐ DOTT.I * . nagyon simán megy Végbe majd min­den. Az elnök, Cziholyá János beszámolója után dr. Gaál Miklós, a járási ügyészség tag­ja tájékoztatta a vezetőséget a 3/1900. számú törvényerejű rendeletről.' ~Egys'Zérű, felvilá­gosító szóval magyarázta az írott betűk értelmét. -Eljön máskor is, hogy a jogi kérdé­sekben segítsen a szövetkezet­nék. Ezt társadalmi munkában Vállalta. A tanácselnök, Bartus Ist­ván is jó hírt közöl. Az idén négy kombájn dolgozik majd a faluban aratáskor. Szövetke­zetenként egy-egy. Tavaly csak egy aratógép volt — ösz- 5Zesen. Segít hát a gépállo­más is, ahogy csak tud. Öröm­mel hallgatta a vvezetőség, bó­logattak is helyeslőén. De mi­után az első hozzászólás nehe­zen akart megszületni, úgy gondoltam, hogy nagyon ese­ménytelen gyűlésre csöppen­em be. Elhamarkodott volt a megállapításom. Az első hozzászólás mind­járt vihart kavart. Kerek Ist- )án felügyelő bizottsági tag panaszolta, hogy a fiatalok egnagyobb része itt hagyta a alut, üzembe ment dolgozni, {ellene a munkáskéz. A több nint 200 tag egy része öreg, ;ók a pártoló tag is, akik mun- ;6t nem végeznek. Mintha ;yufa lobbant volna a benzi- íes hordó mellett, 'felcsapott a Zenvedélyek lángja. — Miért adták ki a munka- •önyvet a fiataloknak? — kér- 1 a VB-elnöktól az egyik, zen vedélyes hangon. — A feleséged sem jár dol- ozni! — így a másik, — Höl vannak a gyerekek? - vágódik harsányan közbe a érdés. — Az én feleségem dolga­ik — mondja Czibölya János Inök. — Csendesebben, emberek. lolnir Mihály párttitkár angja / megnyugtatólag hat. — n azt mondóim, mielőtt má­ikat szidnánk, mindenki ma­it (vizsgálja meg először.; tegíeszünk-e mindent? Mert; z iígaz, hogy a gyerekek most; a ko '.túrház építésénél dől-; ózná!.. a tsz-be meg nem jön-; ék. Miért? Pedig az ekekapá- 41 a -lovat el tudnák vezetni, fiy, mint tavaly, amikor még íVéniek voltunk. Miért csak: ; elnököt tesszük felelőssé? A: izetőség nem az elnök egye-: XI, hanem mi: tizenketten. t 1 NAPBARNÍTOTT ARCÚ, iőszülő ember Tóth Flórián. :Nevét jól ismerik a mezőgaz­dasággal foglalkozó egri járá­siak. Nyugodt, higgadt, meg­gondolt beszédének súlya van, ss ahogy - elmondja azt a mun­kát, amit sokadmagával vég­ezett a termelőszövetkezetek érdekében, érzi az ember, hogy jó kézben van a mezőgazdasá- >gi osztály vezetése. 1 Honnan indult el? Eggr mel- ílől, Egerszalókról. Nem sok ; kilátása volt a hároméves ko­brában árván maradt kis nincs­telen parasztgyereknek. A sze­gények összetartottak a baj­iban. Anyja nénje felnevelte őt íis a maga Családjával. Aztán? »Nagy volt a káptalan birtoka! »Kellett a summás, az arató. (Kemény lett a karjá, de gon­dolatok sem hiányoztak abból. > a fejből, ami sokszor ütközött fa fennálló társadalmi rend jvaskorlátós, túl magas keríté­sébe. S mikor ötéves katonás­> kodás után hazatért, nem ma­radt tétlen. > Három hold ura lett. Min- >dent megpróbált, minden újat ^bevezetett, mégis, amikor össze kellene fogni, nemcsal veszekedni, ha ók SlfiCs rá Rossz a vezetőség? Le kel Váltani. Ezt meg lehet Csihál ni. De valóban rossz-e a veze tőség? Jár-e minden vezetősé gi tag feleségé, meg mindet munkabíró családtagja a tsz be dolgozni? Itt van Juhés: János. A felesége Hatvanbe jár a szövetkezetbe dolgozti Kevés a munkaerő? Ha min­dennap csak 80 ember jelent­kezne munkára, semmi gon­dunk hem lenne. Máf minder kapálással végeztünk volna, s földjeink olyanok lennének mint az asztal: olyan tiszták | ES FOLY A VITA | emelkedettebb hangon, ho: lassúdva. Előkerült olyan is ami mér kiásott ódonságnai- hatott, meg olyan is, amír azonnal segíteni kellene. Ili van mindjárt a lovak helyzete Közös istálló, híján mindenki otthon tartja a. lovakat, azokat is, amiket kiselejteztek, de nem tudják leadni, mert úgy etetik őkét a volt gazdáik, hogy mind első Osztályú minőségű még ma is. Azokat a lovakat meg, amiket naponta fognak, nem látják él takarmánnyal. A fogatosok a saját szakálluk­ra etetnek és hordják haza a takarmányt. A szemfülesebb többét, a lelkiismeretlen még el is ad belőle. Be kell állíta­ni annyi fogatot, amennyi kell ahhoz, hogy széthordja a ta­karmányt. Aztán a munkaerő kérdése. Ha a családtagok is dolgozná­nak, semmi gondjuk nem len­ne. Erre mondta Martinkovits Ernő: — Ügy van ezzel némelyik, hogy „Életünket és vérünket, de zabot nem adunk!” Ezen a szemléleten kell- változtatni. A változó lendületű és témá­jú vita végén mégis egy sor okos határozat született. Ilyen például: aki nem Veszi fel a munkát a közösben, annak a háztájiját el kell cserélni. Mert ha a háztájit meg tudja művel­ni, méghozzá nagyón szépen, akkor a közösben Is tudna dol­gozni.» A földet ki kell szabni azok között a tagok között, akik nem jártak rendszeresen dolgozni. Ha nem végzik el a megművelést, kártérítést kell velük fizetteni. Minden lo­vat közösen gondoznak ezentúl. A selejtezettéket pedig egy ka­rámba terelik össze addig is, amíg le nem adják őket. Sürgő­sen meg kell szervezni az ara­tóbrigádokat. Hozzá kell fogni a kombájnszérű elkészítéséhez. Ä gabonából mindenki meg­kapja a munkaegységének megfelelő részesedést már csépléskor, a raktározáshoz pe­dig megfelelő padlástérről gon­doskodnak. — Én 25 hold aratását vál­lalom — áll fel André Mihály. "kijelenti, hogy 1 kai sem lesz semmi baj, azt megígéri. Ebből a vállalásból viszont az is kiviláglik, hogy a munkaerő kérdése nem olyan : súlyos, mint ahogy azok áliítjá) akik a fiatalok után sírnál Mért André Mihály is lé tu vágni 25 holdat. Napszámosé kát fogad talán? Nem! Gon dólkozzanak csak, hézZene egy kicsit magukba az Ezüst kalász tagjai! A határozatokról annyi) mind a felelősségre VOM? mind a földterület kiadása csá iádőnként nagyón hélyés dö lóg. A háztájival kapcsolaté fflégóldás is jó. De ezeket fnós már szigorúan végre kell haj tahi, nem Ügy, mint a munka egység-levönásOkát! Hogy még sértődnek majd egyesek? Ki! sértődnek meg? Akik eddii „éllógták” a munkát, mert méj „van kitartásuk”. A becsülete többség azonban nem sértődi! még, hanem követelte ézt a; intézkedést. Érre gondoljon ; vezetőség. És ne légyén gyengeszíví akkor, amikor szigorúnak kel lenni. Mert a Vezetés csak ak kor jó, ha igazságosan szigort a többség érdekében. A közöi ügy, a közös Cél érdekében Márpedig a nagy jóságnak i következményé az, hogy a ta­gak egy része most még csak i háztájival törődik. Bajók vannak az Ezüstka­lásznál? No, nem Olyan fékét« az ördög, mint amilyennel festik. „Ml már a közös melleti vagyunk” — mondja mellette« egy idősebb ember nagy komo­lyan, pedig nem tudja rólam hogy riporter vagyok, tehá' nem az „újságnak” mondja És a felcsapódó indulatok is ar­ról győztek meg, hogy a közö: ügye valóban közös ügy a: Ezüstkalászban is. Csak a: „életünket és vérünket” mell« a zabot is óda kell adni. Ügy mint egyéni korukban, jó: mondta a tanácselnök, Bartus István: — A föld annyi, mint tavai} volt, egyéni korban. A jövede­lemnek is éppen olyan jónál kell lennie, sőt még jobbnak hiszen kevesebb az adó, a gép­állomás is olcsóbban dolgozik HA A TAGOK BEVONJAK a családtagokat is, a Vezetőség pedig következetesen határo­zott lesz a közös érdekében megszabadulnak minden gond­tól. Ezen a gyűlésén a türel­metlenség, a jövő féltése ka­varta meg a hangulatot. És e2 nagyon biztató jelenség. De le­gyenek egy kicsit türelmetle­nebbek önmagukkal szemben is. Hiszen saját jövőjüket ma­guknak kell kimunkálrtiok. A segítségre sem panaszkodhat­nék: kém az elvi, sem a gya­korlati segítségre. Hány hold földet segítettek a petőfibá- nyaiak megkapálni? Tudom, hogy nem könnyű dblog az egyéni gazda szemlé­lete után a közösség érdekéivel törődni csupán. De már elin­dultak ezen az úton. Most már csak az a fontos, hogy határo­zottan lépjenek tovább rajta. G. MOLNÁR FERENC 9,Tíz éve a járási tanács dolgozója vagyok66 1649-ben új szelek kezdték fúj­dogálnl, mint újonnan megvá­lasztott biró, hozzáfogott a ter­melőszövetkezet megalakításá­hoz. Tizenhét taggal megszer­vezték az első csoportot, s ma is Vörös Csillag a neve annak a szövetkezetnek, amely Eger- szalókon hirdeti a közös gazda­ságban dolgozó emberek meg­változott élet- és munkakörül­ményeit. Végre elérkezett az idő arra is, hogy a hajdani summás el­induljon a tanulás útján. Hat­hetes pártiskola után a megyei tanácson tsz-szervező lett; A JÁRÁSI TANÁCSOK megalakulásakor az Egri Já­rási Tanácsnál mint termelő­szövetkezeti csoportvezető nyert beosztást,. És azóta... Azóta Budakalászon volt mezőgazdasági szakiskolán, s végzi azt a fontos munkát, amelynek gyümölcse talán évek múlva fog megérni. Amint beszélgetünk, kezét egy halom statisztikán nyug­tatja. Hirtelen ráesik tekintete és kicsit neheztelve jegyzi meg: • — Csak ez ne volna! Nem va­gyok nagy híve a papírmunká­nak. Sokat éjszakázom. Terme­lőszövetkezeti közgyűléseken hallgatom, hogy forr az új, ho­gyan kovácsolódik a közös, ma­gam is hol tanáccsal, hol rábe­szélő szóval igyekszem segíte­ni. De ez? — mutat ismét a kimutatásokra —• ez nem az én szeretett munkám! Elhiszem. Akitől termelőszö­vetkezeti elnökök kémek ta­nácsot ezer ügyes-bajos dolog­ban, s aki nem íróasztal mellől osztogatja a fehéren feketét, az jobban érzi magát az embe­rek között, a lüktető ólet köz­pontjában» — A mi elnökeink, mint sok ezer más elnök — jó gazdának bizonyultak, de amit nagyon jól csináltak kicsiben, azt most nagyban vezetni bizony tanul­W'WWMWWMAMA.MAWWWV' ni kell. Ezért is vagyok én itt No meg a gazdasági ellenőrzés sem kis dolog! Nem kutatunk mi mindenáron hibát, csak hál ahol hiányosság mutatkozik, ott az kell, hogy kéznél legyen a segítség! MÍG BESZÉLGETTÜNK, egész idő alatt az a gondolat fésakelődött bennem, hogy ilyen fontos beosztásban hogy állta ki a Nagy Imre féle bom­lasztó időket, s az ellenforra­dalmat? Meg is kérdeztem. Mo­solygott. Nem mondott semmi egetverő dolgot, nem beszélt egyesszámban, mintha csak ő csinált volna mindent, de az, hogy 1953-ban 19 termelőszö­vetkezetből 15 együtt maradt a járásban, az azért mégiscsak mond valamit. 1950? Pünkösdi királyság volt, amikor menesz­tette ugyan az „új hatalom”, de ügyszeretete, előrelátó ér­telme nem szenvedett csorbát. 5 ma Is ott van a helyén, vég­zi a napi munkát, s őrzi az eg­ri járás dolgozó parasztjai kö­zött azt a valóságot, amely az 6 gyermekkorában az álomnál is messzebb volt. Cs. Adám Éva

Next

/
Thumbnails
Contents