Népújság, 1960. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-26 / 150. szám

HXSO. Június 26., vasárnap ,/ NÉPÚJSÁG Ma a tetteké a szó — Felháborító! Ez kérem in- korrektség. Ezt nem szabad csi­nálni. Ez inkorrekt dolog! Egy munkaértekezlet után hangzottak el ezek a felhábo­rodott szavak. Aki mondta és aki hallgatta, mindkettő az ér­tekezletről jött. Mi történt az értekezleten? 0+. bizony sokmindenről szó esett, de mégis főleg a munká­ról és a tennivalókról beszéltek a részvevők. Arról, ki hogyan veszi ki részét a tennivalók­ból. És felállt egy a sok közül és a következő szavakkal for­dult egyik munkatársához: — 1 . kartárs sokkal többet beszél, mint cselekszik. Tőle sokkal többet hallunk, mint amennyi munkát, cselekvést látunk. És valahogy így fejezte be: frázisokkal, szép, üres szavak­kal semmire sem lehet menni. Inkább tenne valamit addig is, amíg a sok általános szólamot gyűjtögeti, hogy aztán a legkö­zelebbi munkaértekezleten elő­rukkoljon vele. Szóval, ami azt illeti, kemény szavak voltak ezek. A kérdés csak az: igaz-e? Az értekezle­ten részvevők többsége úgy, vé­lekedett, hogy igen! De olyan is volt, aki a fent idézett sza­vakkal fejezte ki értekezlet után a véleményét és olyanok is, akik nem tették le a garast, hallgattak. Fogadjuk el mi is a többség véleményét és inkább csak azért, hogy megerősítsem, hadd tegyek hozzá egy-két gondola­tot. Különösen az ellenforrada­lom után a szavak és a tettek egysége jellemző egész közéle­tünkre, politikánkra. A párt, az ország vezetőitől indult el és lefelé gyűrűzve, egyre szélesebben érezteti hatását. Örvendetes, hogy mindinkább talajra lelt ez a felfogás min­den dolgozó rétegnél, tekintet nélkül arra, hogy párttagról, vagy pártonkívüliről van-e szó. S azért, mert ez a felfogás — hogy a szavak és a tettek egy­ségét vallják mind többen — kezd uralkodóvá válni, egyre inkább szembetűnő, ha valaki mást mond és mást cselekszik. Nyilvánvaló, hogyha valaki feláll egy értekezleten és szép szavakkal beszél a munkafe­gyelem fontosságáról és egy^ ün­nep utáni hétfőn „elfelejt” műszakba menni, ott valami nem „stimmel”. Az is furcsá­nak tűnik, ha egy igazgató hosszú órákon át megmagya­rázza a mérnöknek, művezető­nek, hogy milyen fontos tulaj­donsága a vezetőknek az irá­nyító készség, a szervezés, a konkrét munka megszabása, az ellenőrzés, és ha szükséges a felelősségrevonás és a nagy- horderejű szónoklat után visz- szatérve az irodájába, leül az írógéphez egy jelentést pö- työgtetni, mert ekkor jött rá. hogy a határidő utolsó percei vannak hátra és a jelentés nincs kész De így van ez még sok más­nál is. Hiába prédikál valaki a takarékosságról, ha pazarol, az erkölcs, a család védelemben, ha ő maga vétkezett ellene; az emberségről, ha embertelen. Az ilyen ember szava elveszti hitelét, az ilyen embernek nem hisznek. Az olyan párt, amely célki­tűzésével ellentétes cselekede­teket követ, elveszti tömegbá­zisát. A kommunista pártokra ez soha nem volt jellemző és ha az MDP-nél voltak is ilyen jelenségek, az nem a marxista tulajdonsággal rendelkező párt elméletét, hanem a kispolgári, szubjektív szemlélettel fertő­zött egyes vezetők, párttagok gyakorlati tevékenységében gyökerezett. Az MSZMP ebben a kérdésben is levonta a kö­vetkeztetést. Kádár elvtárs a VII. kongresszuson a Központi Bizottság beszámolóját, ismer­tetve a következőket mondotta erről: „Nem szabad megfeled­keznünk arról, hogy pártunk tömegbefolyásának növekedé­sében döntő tényező: a párt szavai és tettei soha sem tér­hetnek el egymástól.” Olyan időket élünk, amikor különös jelentősége van, hogy e szavak összecsengjenek a tet­tekkel. Amiért Magyarorszá­gon is csaknem egy évszázada küzdenek a munkásság legjobb képviselői, a munkásmozgalom harcosai, a szocializmus fel­építése a ma feladata. A VII. kongresszus így fejezte ezt ki: „Népünknek a legközelebbi években be kell fejeznie a szocialista társadalom alapjai­nak lerakását, . és meg kell gyorsítani a szocialista társa­dalom felépítését.” Ennek minden lehetősége megvan. Gazdasági, politikai, nem­zetközi és a szubjektív ténye­zői. S ez utóbbiról szólva most csak: a dolgozó tömegek aka­rata, támogatása, tevékenysége nagyban befolyásolja, mikor válik a lehetőség valósággá: A szocializmus építése, a VII. kongresszus célkitűzésének megvalósítása ma egyet jelent népünk millióinak mindenna­pos munkájával, tettével. Köz­hellyel élve: ma a tetteké a szó! Ezért nincs igaza felháboro­dott ismerősünknek. Mert nem. elég a frázis, az óhaj, bármi­lyen sok elhangzik is belőlük. Akármilyen szürke kis forra­dalmi cselekedet, akármilyen apró tett többet ér, mint a leg­szebb szó. , És ez nem korrektségi, vagy inkorrektségi ,prohléma, hanem a szocializmus építésének napi követelménye. , Papp János Japán vezet a napenergia felhasználásában Több, mint egymillió japán fürdik napenergiával melegí­tett vízben, algát eszik, ame­lyet napenergiával melegített tavakban tenyésztettek és igen sokan már ilyen energiával főznek. Japán a világon az első ország, ahol a napenergiát ház­tartási célokra használják. 1948 óta mintegy 30 meg­figyelőállomás méri a Nap su­gárzását. Japánban évente át­lag 2000 órát süt a Nap. Az or­szág déli részében hónapokon át rendkívül forró az időjárás, az északon fekvő ködös szige­teken azonban ritka a napsü­tés. A japánok a napenergiát elsősorban vízmelegítésre hasz­nálják. Közép- és Dél-Japán­ban, több ezer különböző típu­sú kályha működik. A legegy­szerűbb kályha műanyagból készült hatalmas „zsák”, amelynek felső oldala átlátszó, alul fekete színű. Ezt az egy­szerű berendezést kiteszik a napra és napnyugtáig 100—115 liter vizet melegít fel. Egy másik kályha a tokiói Keio-egyetem tetején működik. Ezen fekete fémlapok gyűjtik a sugarakat, amelyek az egye­tem fürdőit látják el meleg vízzel. Tokio közelében sok ház aluminiumtetővel készül. A tető alatti vékony csövekben a víz felmelegszik és a pincében elhelyezett tartályokban össze­gyűlik. Napenergiával műkö­dik a szivattyú is, amely a pincéből az egyes lakásokba juttatja a meleg vizet. Egy plakát, amelyről szólni kell! és a nyomdász, avagy plakát­Nyugdíjas iskolaigazgató Angliában A közelmúltban tartotta ér­tekezletét Búxtonban az angol iskolaigazgatók- országos társa­sága. Az értekezleten egyhan­gú határozatot hoztak, amely­ben követelik a pedagógusok nyugdíjának felemelését. Az egyik felszólaló név em­lítése nélkül elmondotta, ho­gyan él egy nyugdíjas iskola- igazgató Angliában. Olyan sze­gény, hogy fehérneműjét és ci­pőjét az ócskapiacon kénytelen megvásárolni; utoljára 1934- ben vett egy öltönyt és 1933- ban egy felöltőt. A 83 éves volt iskolaigazgató 48 évig dol­gozott egy elemi iskolában. A felszólaló szerint ez nem egyedülálló jelenség, számos ilyen eset van Angliában. Őszinte szóval cím alatt hirdeti a Kelemen László Irodalmi Színpad legújabb, s egyben idényzáró produkció­ját. A cím megkapó, vonzó. Utal pártunk politikájára, íróink és költőink ars poeti­ca- jára, de... Megüti az olvasó szemét a sok-sok kisbetűs név, amely az irodalmi est szereplőlistá­ján áll. Nyomdahibára nem gondolhatunk, merthisz az írás következetés a vezeték­névnél éppúgy, mint a ke­resztnévnél. Talán valami új helyesírási szabályzat rendel­kezik ilyen furán? Megvan! Csapok a homlokomra, s em­lékezetemben lapozgatva, el­jutok a grundokra, a vézna Nemecsek és társai közé és úgy rémlik, hogy mégis sike­rült megfejteni a nagy kérdő­jelet. Bizonyára ezek az itt felsorolt művész bácsik és né­nik rosszul viselték magukat tervező bácsi megharagudott rájuk. De oda se neki, koza- róczy bácsi! Ha ismét jól vi­seled magad, szerepelhet újra nagybetűvel a neved. Még a keresztneved is! Nem hinném, hogy ez az „ötlet” valami nagy elisme­rést váltana ki az olvasók körében. Különös „boldog­ság” öntheti el viszont azo­kat a lurkókat, akik a tanév során gyakran cserélték fel dolgozataikban a kis- és nagybetűt. No ugye, hogy így is lehet írni! A tanár bácsi hiába pazarolta füzetemre a sok piros tintát! A nyomta­tott szövegnek hitele van! Nem a kákán csomózó ma­gyar szakos tanár tiltakozik bennem, kik ismernek, kon­zervatívnak sem tartanak, de azért ami sok, az sok! NAGY ANDOR Értékes középkori régészeti lelet Egerben A föld mélye magában rej­ti a régmúlt emlékeit, ame­lyek révén megismerjük az el­múlt századok életét és léte­sítményeit. Az elmúlt héten is értékes adatot szolgáltatott az egri föld mélye. A Gólya utcai építkezések során, a csatorna­hálózat lefektetését megelőző árokásáskor érdekes XVI. szá­zadi eredetű régészeti lelet ke­rült elő a Kossuth Lajos utcá­ban, a diák- és turistaszálló épülete előtt. Egy méter nyolcvan centi­métertől két méterig terjedő mélységben a munkások ha­talmas, mai s erős, jó állapot­ban levő faszerkezetre buk­kantak. A régészeti kutatás tisztázta, hogy, egy XVI. szá­zadban létesített gerendaútra bukkantak. Az út az Eger-pa- takon átvezető hídról vezetett az egri vár felé. Említésre ér­demes, hogy a megtalált út irányvonala szerint, a híd a jelenleginél délebbre ívelt pt a patakon. Eszerint a mai Kos­suth Lajos utca folytatása, nem tört meg a régi Szigethy- és Láng-féle házaknál, hanem a Hatvani-kapun bevezető út meglehetősen egyenes irány­ban vezetett a várhoz, a mai Kossuth Lajos utcának az Al- magyar utcával való kereszte­ződéséig. Ez az út volt a város egyik legforgalmasabb útvo­nala, amely a várat, a várost az ország belsejébe vivő fő- utakba kötötte. A megtalált utat igen erős felépítésűnek találta a régé­szeti kutatás. Ezen a területen ugyanis meglehetősen lágy, mocsaras volt a talaj, pedig a hídon áthaladó terhelt jármü­vek, hadieszközök, ágyúk biztonságos úton voltak csak vontathatok. Az út alapja döngölt volt, amely alap tete­jére folyami kavicsot és ki- sebb-nagyobb köveket térítet­tek. Az így megalapozott útra, átlagban 4 méter távolságban, haránt irányban hatalmas, 40 centiméter átmérőjű gerendá­kat fektettek. Ezekre került az út irányával megegyező hosz- s-anfutó gerendázat. Ezen helyezték el az út harántul fekvő padlózatát. Az egyes ge­rendák összekötéséről részint ácsolat, részint kétujjnyi vas­tag facsapok gondoskodtak. A leírt út még mai feltárt állapotában is igen masszív létesítménynek minősül — s tudomásunk szerint ilyen jel­legű lelet nem került még, elő. A feltárás sajnálatosan anyagi keretek hiánya miatt nem folytatódhat, ami pedig annál is inkább fontos volna, mivel nem sikerült még tisztázni az út szélességét és hogy valójá­ban a hídtól milyen távolságig vezetett az előkerült faszerke­zetű útkiképzés. Említésre méltó, hogy az út alapját képező döngölt rész fe­«epéről — második feléből származó egyszerű kiképzésű dorongút, amely csak harántul lefektetett gerendákból állott, minden különösebb alapozás nélkül. A XVI. századból származó útszerkezet révén világossá vált, hogy miért tüntették fel a korabeli rézkarcokon a vá­rat olyan meredeken kiugró­nak, a város alacsonyan fekvő részeiből. Az út ugyanis a mai szín alatt mintegy két méter­rel vezetett az Eger-patak tá­ján, a Dózsa György téren pe­dig már sokkal mélyebben hú­zódott a talajszint, - hiszen az ott feltárt török női fürdő ása­tásai ezt bizonyítják( ott már elérte a 3 métert is. így tehát valóban meredekebben szökött a magasba a vár. Az értékes régészeti lelet kapcsán meg kell említenünk, hogy sajnálatosan ezt a leletet sem jelentették be az illetékes múzeumi szerveknek, s ha fel nem figyeltek volna a járóke­lők a föld mélyéből előkerülő hatalmas gerendákra és fel nem hívták volna erre a Dobó Múzeum régészének a figyel­mét, egy igen becses középko­ri adattal lennénk szegényeb­bek. Szeretnénk hinni, hogy az építőipar és a vele kapcso­latos üzemágak, amennyiben a jövőben a földmunkák során leletanyagra bukkannak — már pedig a jövőben megin­duló nagyobb arányú építke­zések során — mind városonj mind a falusi termelőszövet­kezeti építkezéseknél, lehető­ség ■ nyílik — azonnal jelentik azt az egri Dobó István Múze­um címére. Reméljük, hogy az előkerülő anyagok nyomán je­lentősen fognak gazdagodni a megyénk múltjára vonatkozó ismeretek. Szolgáljon jó pél­dául erre az Egerben előke­rült XVI. századból származó érdekes faszerkezetű út esete. Sugár István Két hét a Balaton partján Hová mennek üdülni a bányászgyerekek? I ITT A NYÁR! I N<;“csak az I_________________! időjárás alakulása bizonyítja ezt az uj­jongó megállapítást csalhatat­lanul, hanem a mintegy 200 bányászgyerek is, akik izgatot­tan készülnek a nyaralásra. Kik mennek és hová mennek? — érdeklődünk mi is a Szak- szervezeti Területi Bizottság­nál, ahol Dénes István elvtárs ad feleletet a kérdésünkre. — Az első nagyobb csoport most, 21-én indul Balatonza- márdiba. összesen 110 gyerek nyaral itt két hétig. Ezt a gyer­meküdültetést a Mátravidéki Szénbányászati Tröszt szervez­te. A különböző üzemekben dolgoznak azok a szülők, akik­nek a gyermekéit elvissfük eb­be a balatoni táborba. A kivá­logatás úgy történt, hogy fi­gyelembe vettük a szülő üzemi teljesítményét, a gyerekek is­kolai magatartását és tanulmá­nyi előmenetelét, de a szociá­lis körülményeket is. A kiválogatás szempontjait mi is helyeseljük. Hiszen ez az üdültetés lényegében jutalmat is jelent. Ilyen alapon a gép­üzem 15, a tröszt 9, a fatelep 12, a külszíni fejtés 8, a gyön­gyösi XII. akna 14, a szűcsi X. akna 14, a rózsaszentmártoni IX. akna 14, a Petőíi-altáró pe­dig 24 gyereket küld a balatoni üdülőbe. Mert meg kell azt is mondani, hogy ez a tábor való­ságban üdülőt jelent, és nem sátortábort. De nemcsak a balatonzamár- di tábor az egyetlen, ahol az idei nyáron üdülnek majd a tröszt bányászainak gyerme­kei. Párád, Kőszeg, Szabadság- hegy, Balatonszabadi, Ormánd- puszta, Csehimindszent üdü­lőibe még újabb 71 gyerek megy kéthetes üdülésre a SZOT szervezésében. biztosította a tröszt az üdü- Ezt a kérdést elvtársnak, a |HOGYAN lés feltételeit? Orosz Rezső tröszt főkönyvelőjének tesszük fel. — A költségek fedezésére 50 ezer forintunk van. Ez a szám azt jelenti, hogy a balatoni üdülőtáborban egy gyermek­re 450 forint jut. Ebben ter­mészetesen benne vannak az utazási költségek is. Külön- vonattal mennek a gyerekek az üdülőbe, a különböző közsé­gekből pedig autóbusszal szál­lítjuk be őket a vasútállomás­ra. A vonatban megfelelő mennyiségű'szódavízről is gon­doskodtunk, hogy ne szomjaz­zanak útközben a nagy nyári melegben a gyerekek. Pesten a Keleti-pályaudvarról a Déli­pályaudvarra is külön villa­mos szállítja át a népes cso­portot, hogy semmi zavar ne lehessen. örömmel halljuk ezt a kö­rültekintő gondoskodást. Meg­ható, ahogy mindenre előre gondolnak az üdültetési bi­zottság tagjai. Ez a bizottság állította össze az üdülőtábor vezetőségét és programját is. Megkerestük még Koruhely Já- nosnét, az ált. iskola igaz­gatóját, aki a tábor vezetője lesz a két hét alatt, hogy a to­vább; részletek felől érdeklőd­jünk. — A helybeli általános isko­la tanárai ügyelnek majd a gyerekekre — kezdi a tájékoz­tatást Koruhely Jánosné. — Nagyon komoly, felelősségtel­jes feladat az, amit vállal­tunk. Szeretnénk, ha a gyere­kek jól éreznék magukat a két hét alatt és közelebbről megis­merkedhetnének a gyönyörű „magyar tengerrel” — a Bala­tonnal. Ezért hajókiránduláso­kat szervezünk az ismertebb és nevezetesebb Balaton-parti helyekre. Tágítani kívánjuk a gyerekek földrajzi és történel­mi ismereteit is ezekkel a ki­rándulásokkal. Ismerjék meg hazánk tájainak szépségét, a táj népének életét, történelmi múltját. Ismerjék meg hazáju­kat, mélyüljön el hazaszerete­tük a közvetlen élmény pótol­hatatlan hatása nyomán. Érez­zék, hogy szüleiknek köszön­hetik boldog, gondtalan gyer­mekkorukat. Ügy gondolom, hogy ez a két hét Is hozzájárul majd ahhoz, hogy a következő iskolai év­ben még komolyabban végez­zék iskolai tanulmányaikat. Nekünk, tanároknak erre is gondolnunk kell, és a kelle­mes szórakozás mellett meg kell szerveznünk a hasznos időtöltést is, amely szinte „ész­revétlenül” növeli tovább gyermekeink erkölcsi tulaj­donságait. A táborvezetés munkájában egyébként rajtam kívül még Horváth Ferencné, Lövey János és Lövey János­né, Molnár József és Oszvald Magdolna kartársak vesznek részt. A táborozás végén a gyerekeket újból a lakóhe-' lyükre szállítjuk vissza ugyan­úgy, mint az odautazáskor. EZZEL lényegében a ri­________portnak a végére: ér tünk. Mégsem tudom elhall­gatni azokat a gondolatokat,j amik felötlöttek bennem a kér-' désekre kapott tájékoztatás nyomán. Büszke vagyok arra, hogy a tröszt ilyen atyai gon dós kodással veszi körül ezeket a fiatal bányászgyerekeket. Nemcsak a jövőjük szebbé té­telén munkálkodnak a szülők:; a bányászok, hanem a jelenük boldogságán is. Van erejük, van erőnk ahhoz, hogy a ter­melési feladatok gondja mel-; lett a legnagyobb odaadással; figyeljük és irányítsuk a jövő; nemzedék egyre zökkenőmén-; tesebbé váló útját. És ti, gyerekek, érzitek, hogy milyen nagyszei’ű élet ez; a ti életetek? Mit adtok, mii tudtokti adni ezért cserébe? Ta­nuljatok! Hogy belőletek még; műveltebb, még jobban kép­zett szakmunkások és szellemi; dolgozók váljanak. Szeressétek; ezt a hazát, amely ilyen életet; biztosít nektek, és legyetek; nagyon hálásak szüléiteknek, akiknek áldozatos munkája nyomán születik meg az a; gondtalan, nagyon sok szépet; ígérő két hét, amit a Balaton mellett tölthettek el. Ugye, hálával gondoltok majd azokra, akik oly nagy szeretettel vesznek körül bér.-; neteket? Jó pihenést és jó szórako­zást. bányászgyerekek! G. Molnár Ferenc lületes részeiből, sok, a XVI. századból származó vasműves műhelyből származó töredék került elő, köztük sarkantyú részek, zablatöredékek, sok kü­lönböző típusú szög. Előkerült egy csizma alsó részének ma­radványa is — a talp és sarok­részek több száz esztendő óta is egészen jól megtartották ál­lagukat. Az ásók nyomán fi­nom aranydrótok jutottak fel­színre, amelyet feltehetően nők hajának díszítésére használ­tak. A feltárt utat később feltöl- tötték és így emelkedett az út színvonala egyre magasabbra. Előkerült a XVIII. század kö­Az angol vállalati igazgatók intézetének küldöttsége a Szovjetunióba látogat Az angol vállalati igazgatók intézete hat vezető pénzügyi szakemberből és gyárosból álló csoportot küld a Szovjetunió­ba, hogy tanulmányozzák az ottani üzleti életet. A küldöttség vezetője, Ha­rold Drayton 36 vállalat igaz­gatója. A küldöttség egyik tag­ja Sir George Binney, az Uni­ted Steel Company exportosz­tályának vezetője.- Az angol üzleti élet vezető személyiségei június 20-án utaztak a Szovjetunióba és jú­lius 2-án térnek haza. Ősszel a látogatás viszonzásaként szovjet kereskedelmi vezetők­ből álló küldöttség látogat el Angliába. Az angol pénzügyi szakem­berek és gyárosok tanulmá­nyozni akarják, miként való­sítja meg a Szovjetunió hatal­mas technikai forradalmát, mi­ként működik a Szovjetunió­ban a vállalatvezetőség, hogyan épülnek az óriási erőművek és milyen a bankrendszer. Nyil­ván azt is meg akarják vizsgál­ni, hogyan tudnak meglenni a Szovjetunióban tőzsde nélkül. Szomorú statisztika 1959-ben átlag minden fél­órában mértéktelen alkohol- fogyasztás következtében meg­halt egy francia ember. Azért az összegért, amelyet a francia állam a mértéktelen alkohol- fogyasztás folytán keletkezett károk kiküszöbölésére fordí­tott, egy Cherbourg nagyságú várost lehetne felépíteni.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents