Népújság, 1960. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-21 / 145. szám

I960, június 21., kedd

NÉPÚJSÁG

5

Uj módon vezetni

Gyermekszáj

... hogy „tornászversenyek” kezdődtek Graz-ban. E hírben nincs semmi különös, semmi rendkívüli. Annál meglepőbb a „versenyekre” benevezett szervezetek jegyzéke. A részvevők jegyzéke: a „Turnverein” szervezet „sportolói”, a „szudétanémet tornászegyesület” 500 tagja, a francoista Spanyolország „sportküldöttsége” stb. Fasiszta szervezetek, fasiszta süvölvények adtak egymásnak találkozót Graz-ban. Nem, nem a hármasugrásban, a gátfutásban, az atlétikában mérik össze erejüket a „versenyzők”! Politikai tüntetés ez. Hordószónokok, vérbeli nácik útszéli gyülekezetének lett színhelye az ausztriai Graz. A „verseny” abban dől el, ki intézi a legmocskosabb kirohanását a szocialista tábor ellen a pángermaniz- mus és a revansizmus széttaposott tönkjéről. Fasiszta fiókák tobzódnak a polgári demokrácia védelme alatt. Ausztriában az ilyen események megszokottak, mindennaposak. Meddig?!

— kyd —- A PEDAGÓGUS SZAK- SZERVEZET Heves megyei elnöksége a nyár folyamán országjáró kirándulást szervez a megye pedagógusai számára. Az egyik kirándulás útvonala: Budapest— Győr— Sopron— Kőszeg, a másiké, Budapest— Pécs—Szeged. A második túra részvevőinek alkalmuk nyílik a szegedi szabadtéri játékok megtekintésére is.

Üdvözöljük

a Román Munkáspárt HL kongresszusát

Tegnap összeült a Román Munkáspárt III. kongresszusa. Tanácskoznak a román kommunisták, a román munkásosztály és a nép, az egész dolgozó emberiség érdekeiért cselekvő emberek. A II. kongresszus óta eltelt időszak a Román Népköztársaság jelentős változásainak szakasza volt. Magas szintre emelték fejletlen iparukat, új iparágakat hívtak életre, a mezőgazdaság nagy részét szocialista mezőgazdasággá alakították. Az elért sikerek fokához mérten emelkedett a dolgozó tömegek életszínvonala. E gazdasági jelek annyira érzékletesek, hogy bárki meggyőződhet róla, ha végighalad valamelyik községen, vagy város utcáin és megszemléli az új vagy most épülő házsorokat, intézményeket, a terjeszkedő gyárakat. Nem bizonyos azonban, hogy mindenki végig tudja gondolni Románia gazdasági és kulturális eredményeit, amelyeket a most összeült III. kongresszus a tömegek tevékenységével egybeforrott pártmunka gyümölcseiként számba vesz; nem bizonyos, hogy mindenki végig tudja gondolni, miként érvényesítik e gazdasági és kulturális eredmények jótékony hatásukat a dolgozók mindennapi életmozzanataiban, a hétköznapok végtelen váltakozásai közepette.

Hatalmas tömegek állnak a Román Munkáspárt mellett. Hetekkel ezelőtt, amikor közzétették a pártkongresszus irányelveit és ismertté váltak

a Román Népköztársaság 1960—1965-ig tartó, hatéves tervének előirányzatai, jelentős arányú munkaverseny és felajánlási mozgalom kezdődött el az üzemekben és a falvakban is. „Egymillióháromszázezer leu megtakarítás az önköltségből.” íme, ezzel tetőzték például a lu- pényi bányászok a pártkongresszus ünnepi asztalát. Bizony, nem kis summa ez! A legjobb vájárok és mérnökök minden tapasztalatára és leleményességére szükség volt, hogy összegyűljön a felajánlott összeg, és bekerüljön az ország közös, nagy perselyébe. A harcos múltú és jól képzett lupényi bányászok teljesítették ezt a felajánlásukat. És megvalósultak országszerte a több százmillió leu értékű munkafelajánlások is. Megvalósultak, mert a hatéves terv ragyogó távlatai, a lelkesedés szülte ezeket a felajánlásokat.

Második napja tanácskozik a Román Munkáspárt IH. kongresszusa: a román kommunisták a hatéves terv irányelveit tárgyalják, a szocialista jövő soron következő teendőit. Bukarest, a román főváros, és az egész ország, a kongresszusi nagy napok ünnepi hangulatában él, a kongresszus tanácskozásainak híreit várja a nép.

Üdvözöljük a Román Munkáspárt III. kongresszusát, a román kommunisták testületének tanácskozását.

Új bánya születik

MESSZIRŐL olyan a vidék, mint egy felszántott, összeszabdalt tengerfenék. Mintha óriás vakondok túrta volna fel a földet. Föld hátán föld, egymást érik a földpiramisok, mély vágatok, s lent a vágatok alján az emberek csak picinyke pontok. Gigantikus gépóriások, hatalmas monstrumok dolgoznak, vasfogaikkal vésik, faragják a föld mélyét. Markológépek harapnak a szénbe s ráöntik a kanyargós, több méter mélységű, széles árokban húzódó, csaknem kilométer hosszúságú szállító- és kaparószalagra ... Így él bennem a külszíni fejtések képe. így láttam Kurityánban. Gondoltam, ezzel az ismert képpel találkozom majd Visontán.

Visontán, a falu szélén, a Mátra lábáig nyújtózkodó földek közepén emelkednek az apró téglaépületek, deszkából ácsolt fészerek, az építők első hajlékai. A külszíni fejtés előkészítő munkálatait végzik.

Tavaly ősszel ültették ide az első fúrótornyot. Fokozottabb ütemben e hónap hatodikén kezdték el a munkákat, hogy áramot kapott a telep.

Laczkó Imre elvtárs művezetővel beszélgettünk a külszíni fejtést előkészítő munkálatokról. Laczkó elvtárs tagbaszakadt, erős szorítású bányász, Gyöngyösről jár be Vi- sontára mindennap.

— Szénbánya lesz itt, s nem is akármilyen. Szénbánya a föld felett. Ebbe a bányába besüt a napsugár. Itt nem k°ll majd a tetőt biztosítani, az égbolt lesz a bánya plafonja.

— Tizenkét és huszonnyolc

méter mélységben húzódik a szénréteg. Jelenleg a fedőrétegek víztelenítési munkálatait végezzük és a meglevő aknák mélyítését. Három aknát építünk: a lejtősakna 60 méter hosszú, a beszálló légakna 10 méterben áll, s a víznyelő akna — amellyel a fedőrétegek vizét elvonjuk — 17 méter

mély. Az egyik aknán 600 liter, a másikon át 500 liter vizet szivattyúznak percenként a gépek.

— ÖTVENHAT bányász dolgozik a telepen, karácsondi, gyöngyösi és abasári bányászok. Háromharmados műszakban dolgozunk, vasárnap a víztelenítés folyik.

Ennyit tudtunk meg a vi- sontai „telepen” Laczkó elvtárstól és Sillai Vilmos mérnöktől, a Nagybátonyi Bányászati Aknamélyítő Tröszt osz- tályvezetőjétől.A Szénbányászati Földkotrő Vállalat gyöngyösi üzemegységénél érdeklődtünk további felvilágosítás után. Kardos Zajos elvtárs, a vállalat vezető könyvelője tájékoztatott bennünket.

— Visontán igen gazdag szénmező húzódik a föld alatt, de évek telnek el, amíg a nyitó árokba bevágjuk az első

1 kapát. A Bányászattervező Hi* = vatal most készíti a tanulmánya- tervet. Míg a terv teljes égé* {szében elkészül, több problé* | mát tisztáznunk kell, elsősor* | ban a vízelvezetés és a szállí* \ tás kérdését. Az ország legna*- gyobb külszíni fejtését készítik elő a visontai bányászok^ \ az első ötéves tervben álla* írnunk hatalmas erőművet lé* ítesít azon a helyen, ahol ma ; még parányi épületek állnak; | A gépek is erősebb munkabí* ? rásúak, korszerűen konstruál* = tabbak lesznek, mint az eddigi

■ külszíni fejtéseken. Németor* \ szágból kapjuk a speciális gé- i pékét. Az eddigi beruházások | összege eddig hat-hétmillió f d- i rint.

I ŰJ BANYA születik Vison* = tán. Zúgnak, dohogva prüsz- \ kőinek a gépek, a szenet ta- l karó földrétegek vizét szívják, f A föld alatt, az aknák mélyén l is serény munka folyik. A | szorgalomban nincs hiány. | Kell is ez a friss, eleven munka- l ritmus, hiszen évek munká■ ját kell elvégezniök. Az ötven- j hat bányász érzi és tudja ezt. . Nemsokára fejtik a szenet, a

■ föld drága kincsét. Mérnökök . jönnek és felmérik az új erő■ mű első épületeinek funda- I mentumát. Megérkeznek a lé■ pegető exkavátorok és mar- I kológépek, sivalkodva beindul

■ a kaparószalag az első rako- | mány szénnel. Csodálatos pillanat lesz, az emberi alkotás

' ünnepe. De addig még kemény i és szívós munka vár a visontai

■ bányászokra... P. D.

Egy napfényes délelőtt a hároméves Bandika feltűnően csendben játszik a napon. A nagy jóság mindig gyanús, valami nagyobbszabású imposz- torságot takar. Most is, ahogy édesanyja hívására előkerül, a kabát két oldalán hatalmas ragadós barnás folt éktelenkedik. — Gyere édesanya, nézd meg, ahol tegnap a katlanban melegítetted a vizet, mikor mostál, ott megpuhult a föld és olyan hosszúk bújtak ki belőle és én segíteni akartam nekik, hogy gyorsabban ki tudjanak jönni a földből, akkor sok elszakadt, és szilvalekvár jött ki belőle, azt kentem ide!

★

Bandika nagyon szeret minden állatot. Kiránduláskor sikerült addig hasalnia egy nagy lapos kő mellett, amíg egy csillogószemű zöld gyíkocska rá

nem telepedett napkúrázni. Villám'"'orsan csapott le a kis maszatos tenyér és megmarkolta a gyíkocska farkát, mert ott biztos nem, harap. De egy rán- dítás, a farok a kezében maradt, a gyíkocska meg villámgyorsan eltűnt a fű közt. Pi- tyeregve szalad édesanyjához kezében a farokcsonkkal: Nézd édesanya, a gyíknak rosszul volt odavarrva a farka!

★

Bandikénak korán kell lefeküdnie, ami neki sehogyse tetszik. Édesanya azonban könyörtelen ebben. Eloltja a villanyt amint magára hagyja a kisfiút. Kis idő múlva keserves zokogás hallatszik a sötétből: — Gyújtsd fel édesanya a villanyt! — Mi bajod van Bandika? — Hagyd égve, mert nem látok elaludni!

S. Szabó Márta

Hogy könnyebb és gyorsabb legyen a munka...

Újítók o Mátravidóki Szénbányászati Tröszt Gépüzemében

saik munkáját, meglássák, hol' van szükség újabb technikai' megoldásra, és saját maguk' igyekezzenek ezt a technikai újítást elvégezni.

Hogy ez a szemlélet nem idegen ma már a bányászoktól,; mutatják azok az eredmények,, melyek sokmilliós megtakarítást vontak maguk után. Ilyen újítással kezdődött a hidraulikus acélpajzs elkészítése, ami, túlnőtt az ötleten és az egysze-. rű újításon, de az előbbiekben; ismertetett kipattanó biztosi- j ték szabadalma is ennek a szemléletnek a szülötte.

MI KÉSZTETI a munkásokat arra, hogy törődjenek^ a technikai újításokkal? Kétség-; tel énül nagy ösztönző erőt jelent az anyagi érdekeltség is, hiszen egy-egy újítás sokszor nagy anyagi juttatást is jelent; De ha nem éreznék azt a munkások, hogy az újításokkal a termelékenységet is növelik,; megkönnyítik a munkájukat, hogy így jutunk hamarabb a több szénhez, a több acélhoz, a több televízióhoz, a több autóhoz és egyéb, ma már közszükségleti cikknek számító áruhoz, ha nem éreznék, hogy saját életünket tesszük ezzel könnyebbé, gazdagabbá, bizo- nyára sokkal nagyvonalúbban kezelnék az újítási mozgalmat.

Így válik a közösségi érdek azonossá nálunk az egyéni érdekkel; És így van ez jól.

G. Molnár Ferenc

sításra szükség van.

A közölt példa arra ösztönöz, hogy az „Újíts többet!”-moz- galom általános helyzetéről is érdeklődjünk még.

Február 1-től augusztus 1-ig tart ez a mozgalom. Az értékelést két szempont alapján végzik el. Az egyik: a benyújtott és elfogadott újítások száma, a másik: a pénzben értékelhető gazdasági eredmény. Az első helyezés kéthetes ingyenes üdülést és 350 forint jutalmat jelent, míg a második díj 500 forint, a harmadik helyezés pedig 300 forint külön jutalmat eredményez.

A verseny állását havonta összegezik. Legutóbb a következő eredményt mutatták ki: első Takács János, második Tolnai István, harmadik Ha- vellant Illés.

Mindez csak egyetlen üzemre vonatkozik. De nem elszigetelt jelenség a trösztön belül sem. Irtunk már arról, hogy az újítási mozgalom általában nagyon szép eredményekkel dicsekedhet Petőfibányán. Nemcsak egyes időszakokban foglalkoznak az újításokkal, hanem mindent megtesznek annak érdekében, hogy a tröszt dolgozói állandóan .a gazda szemével figyeljék maguk és tárlandóan üzemben levő motorok száma eléri a 3000-et. Ha nem vesszük figyelembe a termelési kieséssel együttjáró anyagi kárt. csupán a tekercselés költségét számítjuk, a 3000 villamosmotor esetében ez maga is igen komoly összeg megtakarítását eredményezi.

És a kipattanó biztosíték ára? Jelentéktelen. Másfél forintba kerül. Egy pillanatig sem kétséges tehát, hogy gazdaságosság szempontjából komoly jelentősége van az új szabadalomnak. Mindebből tehát az következik, hogy a szabadalmat már be is vezették a trösztnél, azaz: minden villamosmotorra felszerelték a kipattanó biztosítékot. Ezt várnánk, de a valóság nem ez.

— Nincs még meg a szükséges biztosíték mennyisége — közli Kerekes elvtárs. — Mi magunk nem állítjuk elő. mert annak semmi értelme nem lenne, hiszen, tudtommal, bármilyen mennyiségben be lehet szerezni. Mihelyt megérkezik a szükséges mennyiség azonnal felszereljük.

AZT HISZEM érdemes lenne megsürgetni, ha nehezen „akar” megérkezni. Sőt: a szab ványügyi eljárást sem ártana meggyorsítani, ha érre a gywtehát továbbítottuk Pestre. A : szabadalom, nevezzük most már így, lényege az. hogy megakadályozza a villamosmotorok leégését a harmadik fázis biztosításával. A biztosítást úgynevezett kipattantó biztosítékkal oldották meg. Fáziskimaradás esetén a villamosmotor leáll, tehát nem éghet le.

Mindez így nagyon szépen hangzik, kérdés, hogy a gyakorlatban megoldott-e a kérdés, és ha megoldott, gazdasá- . gilag milyen jelentősége van?

A KAPOTT VÁLASZ nagyon megnyugtató. A kipattanó biztosítékkal felszerelt motorokat üzemeltetés közben is kipróbálták, és azok kifogástalanul működtek, illetve a biztosító fázishiány esetén azonnal leállította a motort.

Eddig egy-egy villamosmotor kiégése nemcsak a termelési kiesésben jelentett számottevő kárt. hanem az újjáteker- cselés költsége is tekintélyes összeget mutat. A tekercselésre átlag 10 műszakot lehet számítani. Ehhe’z kell még az üzemi rezsiköltséget és a felhasznált anyag értékét felszámítani, és akkor a végösszeg 2500 forintot tesz ki. Ennyiben van egy villamosmotor újjáteker- cselése, A trösztnél csak az álPETÖFIBANYÄN a Mátravidéki. Szénbányászati Tröszt gépüzemében Kulcsár Sándor párttitkár és Kerekes Dezső üzemi bizottsági titkár elvtar- sakkal beszélgetünk. Arról érdeklődünk, hogy milyen eredménnyel működik az újítómozgalom az üzemben. Van-e valami irányítás, tervszerűség az újításokat illetően, gondolnak-e arra, hogy a legégetőbb technikai problémák megoldását igényeljék az újítóktól. _

Az elvtársak szó nélkül elénk tesznek egy nyomtatott kis könyvecskét, amelyen címként az áll: Újítási terv az 1960. évre. Érdeklődve lapozunk bele a könyvecskébe. Alcímek mutatják az üzemágankénti és technikai részenkénti csoportosítást: mit kellene a legsürgősebben megoldani?

Néhány példát kiírtam, ami főként a gépüzem munkásainak működési területéhez tartozik. Ilyenek: az osztályozó portalanítása, az osztályozó zajszűrő berendezésének elkészítése. illetve megtervezése, az altáró víztelenítése, a villa- mcsmotorok fáziskimaradása elleni védelem.

önkéntelenül adódik a kérdés: értek-e már el valamilyen eredményt?

— Itt van mindjárt András- kó Tibor telefonszerelő és Liptóié Sándor villanyszerelő újítása, ami azonban már eléri a Szabadalom követelmény ét;

A termelőszövetkezetek több ségében ma már sikerült megfelelő szakembert biztosítani, aki az elnök mellett a szakirányítást végzi. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy az elnökök számára az ilyen szövetkezetekben feleslegessé válik a tanulás. Az élet, a megnövekedett termelőszövetkezetek irányításának gondjai követelik, hogy az elnökök tovább tanuljanak, hogy lépést tartsanak az állandóan fejlődő agrotechnikával. Es mi a helyzet. — En már eleget tanultam — jelentette ki már nem egyszer a hatvani Petőfi Tsz elnöke — és jelenti ki nem egy elnök. Pedig eleget tanulni sohasem lehet. Ami ma új a mezőgazdaság irányításában, az holnapra már avulttá válik, s újabb módszerek bizonyulnak eredményesebbnek.

Amikor egy esztendővel ezelőtt, a felfejlődött termelő- szövetkezetek tagsága úgy döntött, hogy a régi elnök vezetésével akarnak továbbhaladni, akkor éppen az addig elért igen jó eredmények láttán döntött így. S elhatározásuk azt is jelenti, hogy legalább annyit várnak a vezetőktől — ha ugyan nem többet —, mint amennyit azelőtt elértek. Ez a bizalom pedig kötelez minden embert, akit a szövetkezetek élére állítottak a szövetkezeti tagok. Kötelezi arra, hogy szüntelenül keresse az újat, a jobbat, azt, hogy a régi, elavult módszereket, legyen az termelési, szervezési módszer, állandóan újabbakkal, jobbakkal cserélje fel.

Deák Rózsi

ahol szintén nem osztották fel a területet, s így sok olyan középparaszt van, aki nem is engedi feleségét a közös földre dolgozni. Nem, mert nincs egyéni felelősség, a területfelosztás híján.

A megnövekedett termelő- szövetkezetek új feladatokat jelentenek, s ez új módszereket követel a vezetésben is. Mert addig, amíg csak néhány családból állt egy-egy szövetkezet, az elnök győzte maga is, hogy munkára mozgósítsa az embereket. De hogyan győzhetné a munkát egymaga ott, ahol 100 meg 100 családról van szó. Az élet követeli meg a szövetkezeti vezetőktől azt, hogy neveljenek maguk mellé segítséget, hogy az emberekkel való foglalkozás gondját megosszák a brigád- és munkacsapat-vezetőkkel. Ismét a hatvani Petőfi Tsz példáját említve, ez bizony nem minden szövetkezetben van meg. Nem egy helyen, mint az említett szövetkezetben is, az elnök mindent maga akar elvégezni — az emberekkel szembeni bizalom hiánya ez —, s mivel nem győzi, nem is győzheti, ideges kapkodás, rendszertelen munka lesz az eredménye.

önállóságra kell nevelni a brigád- és munkacsapat-vezetőket, hogy ők is alaposabban tudjanak foglalkozni a hozzájuk beosztott emberekkel. Foglalkozni kell ügyes-bajos dolgaikkal, hogy nekik is szívügyükké váljék az emberekkel való törődés. Ez hozzátartozik az új módon történő vezetéshez.

Lényegében majdnem minden szövetkezetei az ősszel kezdők közé lehetne számítani, mondják többen is megyénkben, hiszen az a szövetkezet, amely esztendőkön keresztül néhány száz holdon, legfeljebb száz családdal dolgozott, és ma már ennek a többszörösére nőtt, maga is az új szövetkezet problémáival birkózik. Ez így igaz is, hiszen a régi, összeszokott, sokszor csak 30—40 családból álló közösségek, ahol az emberek már rendszeresen, egyetértésben dolgoztak, ma már több száz családot számlálnak s az új belépőkkel először még meg kellett szerettetni a közösségi munkát. Es ha igaz az, hogy a megnövekedett termelőszövetkezetek is az újrakezdés nehézségeivel bajlódnak, akkor igaz az is, hogy új módszerek kellenek a többszörösére nőtt termelőszövetkezet vezetésére is. Ez pedig nem minden esetben van így. Példának lehetne erre említeni a hatvani Petőfi Termelőszövetkezetet. A felfejlődés előtt 500 holdon dolgozó szövetkezetét méltán emlegethették a megye legjobb szövetke- szetei között. Kertészete, amelyben egész télen át nyílt a szegfű, s amely már a tavasz-végi napokon paprikát szállított a közfogyasztásra, nemcsak a megyében tette ismertté nevét, hanem az ország más részében is. Es jó munkájuknak

— nem vitás egy percig sem

— nagy része van abban, hogy a hatvani parasztok felismerték a közös gazdálkodás elő nyeit, és maguk is a szövetkezeti utat választották. Es mi a helyzet most. A nemrégen még példaként követett szövetkezet a város többi szövetkezete mögött maradt a tavaszi munkában. Ha vizsgáljuk miért, v em is nehéz megtalálni ennek magyarázatát. Amíg a kezdő szövetkezetek vezetői minden egyes szövetkezeti tagot felkerestek, beszélgettek velük arról, hogy ki mennyi területet vállal, s meggyőztek mindenkit arról: az egész közösség érdeke, hogy felosszák a területet, addig a Petőfi Tsz-ben maradt minden a régiben. Es mivel nem volt felosztva a terület, nem mondhatták ki, hogy: Kovács János vagy Nagy István, te vagy a felelős az egész szövetkezet előtt azért, hogy ez a darab cukorrépa, vagy kukorica időben be legyen kapálva, ki legyen egyelve, nem is sikerült a családtagokat teljes mértékben munkára mozgósítani. És nemcsak a családtagok, akad még szép számmal szövetkezeti tag is. aki alig-alig veszi ki részét a közös munkából.

De példának említhetnénk más szövetkezetei is. Ugyanilyen hiba gátolja a munkák gyors elvégzését a recski Kékesi Gyopár szövetkezetben is,