Népújság, 1960. június (11. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-19 / 144. szám
I960, június 19., vasárnap NÉPÜJSÁG 5 Aratás előtt Bányászfiúk kenyere biztosításának ügye is. Ez pedig fontos nemcsak a földműveléssel foglalkozó emberek, hanem mindenki számára. Hogy a munkások menynyire megértették ennek fontosságát, azt már konkrét tények is bizonyítják megyénkben. Nem egy üzemben tárgyaltak arról a vezetők, hogy a munkások egy részének szabadságát aratás idején adják ki. Különösen sokat jelent ez azokban a termelőszövetkezetekben, ahol az asszonyok termelőszövetkezeti tagok, a férj pedig valamelyik üzem dolgozója. Ilyen esetekben természetesen, az a helyes, hogy a férj a feleség munkaegységét szaporítja aratás idején, hiszen ezzel a szövetkezet is jól jár, mert segítséget jelent a munkaerőhiány máfeoldásához, de a család is, mert a munkaegységek száma, és ezzel a család, jövedelme növekszik. Megyénkben sok olyan dolgozó van az üzemekben, akinek, felesége, vagy szülei a szövetkezetekben dolgoznak. De annyi nincs, hogy szabadságolásukkal, segítségükkel teljesen megoldódjék a betakarítás nagy problémája. Szükség lesz arra, hogy a mezőgazdasághoz értő üzemi munkások is részt vegyenek ebben. Természetesen, nem arról van szó, hogy a korábbi évek gyakorlata szerint valami ingyenes társadalmi munka legyen ez. Itt arra gondolunk, hogy az aratást saját erőből megoldani nem tudó termelőszövetkezetek szerződést kössenek egy-egy üzem dolgozóival arra, hogy az üzemi munkások — akik erre vállalkoznak —, munkaegység jóváírás fejében arassanak. Hozzá kell ehhez tenni, hogy a termelőszövetkezetek a munkások kívánságának megfelelően, rögtön a cséplés elvégzése után természetben is kifizetik az aratás munkadíját, a tervezett munkaegység értékének megfelelően. Az a helyes tehát, Ha azokban a termelőszövetkezetekben, ahol már felmérték a munkaerőt és úgy látják, hogy egyedül nem boldogulnak a gabona betakarításával, a vezetők felvegyék a kapcsolatot egy-egy üzemmel, s a dolgozókból alakult brigád vezetőjével szerződést kötnek arra, hogy mennyi aratnivalót vállalnak az üzemi munkások. Példa erre is van már. Rózsa- szentmártonban 45 tagú bányászbrigád segíti a helybeli termelőszövetkezetet már most a növényápolási munkában, és ugyanez a negyvenöt ember aratásban is segítséget nyújt a Szövetkezetnek, munkaegységjóváírásért. Nagy, úgy mondhatnánk „rejtett tartalékunk” az aratás nagy munkájának elvégzéséhez a KISZ-szervezetek bátor kezdeményezése. A megyei KISZ-bizottság felhívására száz és száz üzemi és falusi fiatal jelentkezett önként, hogy nyáron segítsen a gabona betakarításában. A KISZ-fiatalok szintén munkaegység-értékért aratnak, s ezt túlnyomó részben a KlSZ-szervezet közös vagyonának gyarapítására használják fel. Az ecsédi KISZ-szervezet 50 tagú aratóbrigádja például egy kirándulás költségeit fedezi az aratási keresetből. Sokat jelent az is, hogy egyes termelőszövetkezetek KISZ- szervezetfenek fiataljai, bizonyos terület learatását vállalták a szövetkezetben levő más munkájuk elvégzése mellett. A nagy termésnek nem csupán betakarítása, hanem a raktározása is igen sok gondot okoz a termelőszövetkezeti vezetőknek, ugyanis igen kevés az olyan termelőszövetkezeteknek a száma, ahol már megfelelő magtárral rendelkeznek. A raktározási gondok megoldásának egyik — és tegyük hozzá legjobb módja, ha a szükségletek felmérése után a szövetkezetek nagyobb meny- nyiségű gabona értékesítésére kötnek szerződést az állammal. így a gabona egy részét Valaha báró Sósberger lakta a selypi kastélyt, övé volt a környéken minden: több mint tíz major, a gazdagon termő földek, a Zsófia-malom, neki dolgoztak a környék lakói és övé volt talán még a levegő is. Aztán nagyot változott a világ és 169 bányászgyereké lett a kastély. Selypen, a Vörös- majorban nyílt meg a 215-ös Iparitanuló Iskola. Három évvel ezelőtt a fiúk három megyéből gyűltek össze. Az egyik Nógrádból érkezett, a másikat Miskolc környékéről kísérték el a Szülők, többen meg a környező falukból jötalá csapták a könyvet, mert ebédhez sorakoznak és mikor nem éhes a 17—18 éves diákember? Csak úgy találomra megszólítom az egyiket: — Hová való vagy, öcskös? — Rózsaszentmártonba, Kőröst Imre vagyok — feleli férfias komolysággal. — Hogy haladsz a tanulással? — Köszönöm, jól. Igaz, majd a vizsgán dől el az eredmény. De eddig jól ment minden. — Hát a gépüzemi gyakorlattal hogy állsz? — Abban sincs hiba, édesismerik és szeretik a bányát. Tóth Mihály elektro szakos tanár megelégedéssel nézi Bakos Albert, Bakos Jenő és Danyi Ignác vizsgadarabját, a bányasikló kicsinyített mását. tek, — kerékpáron, vagy csak | úgy gyalogjáróban. Az első 'napokban gyanakodva méregették egymást a csupa kéz-láb kamaszok, kicsit sután és bátortalanul mozogtak a kastély pompás termeiben és a márványoszlopos előcsarnokban. De aztán beleszoktak a fényes környezetbe, övék lett a kastély, a 25 holdas park, a szökőkút és az egész meseszerű birodalom. A különböző tájszólást . beszélő fiúk hamar összeszoktak. Napközben szorgalmasan tanultak, vagy gyakorlati munkán voltak a bányában és szabad időben hogyan lehetett itt játszani, mennyi vidám tréfa, ötletes csíny született itt! De most csend honol a kastély körül. A nyári szellő halkan zizegteti a nyárfák levelét, a szökőkút vize lágyan csobog a sima köveken, vizsgára készül 196 vájár- és bánya- elektrolakatos-tanuló. A harmadévesek öt tantárgyból írásbeliznek és szigorú tanárok előtt felelnek számtanból, elektrotechnikából, magyar irodalomból... A vizsgák előtti lázas igyekezet és szorongó érzés feszül az arcukon. A hűs lombú fák alatt, a padokon ülve, hanyatt fekve és séta közben tanulnak a fiúk, mindegyik kezében könyv és füzet. Ez a keménykötésű barna legény összeráncolja szemöldökét, látszik rajta, hogy jól fejébe akarja gyömöszölni a bonyolult matematikai levezetést, odébb, a fenyőfa alatt elmereng egy szőke fiú. Történelmi évszámokat, vagy talán egy kislány nevét suttogja, ki tudná megmondani? Nem mernénk megzavarni a szorgos „diákokat”, de hirtelen csengő berreg, felugrálnak a fiúk és a park keskeny ösvényein jönnek mindenfelől, jókedvű beszélgetés és felszabadult, mókás ugrándozás köz- j ben. A komolyabbak is hónuk Hány mezőgazdászra van szükség? — Hány mezőgazdászra van szükség a megyében? — tettem fel a kérdést megyénk egyik mezőgazdasági vezetőjének. — Nem is olyan egyszerű erre a1 válasz. — De mégis... — biztattam ismerősömet. — Nincs mezőgazdász a mezőtárkányi Ezüstkalász, a Jóakaratban, hiányzik Heves- vezekényen is, de ki győzné azt mind végigsorolni. A 3004-es rendelet előírja, hogy a lehetőség szerint a termelőszövetkezetek brigád- vezetői mezőgazdasági technikumi, vagy annak megfelelő szakiskolai képzettséggel rendelkezzenek. Az ötszáz holdnál nagyobb termelőszövetkezetekben szakképzett mezőgazdászt kell foglalkoztatni. Jelenleg 153 ötszáz holdnál nagyobb tsz van a megyében. Az ezer holdnál nagyobb gazdaságokban a vezető mezőgazdász mellett az egyes szakágakban — különösen a belterjes, szőlő- és gyümölcstermelésnél — beosztott mezőgazdászt kell foglalkoztatni. Szó, ami szó, a jelenlegi 400 helyett rövidesen mintegy ezer jól képzett mezőgazda- sági szakemberre lesz szükség a megyében. Jó lenne, ha ezt már most alaposan megfontolnák a termelőszövetkezetek vezetői, az általános iskolákból kikerülő fiatalok és mindazok, akik faluról a város felé kacsingatnak. apám is lakatos. Én meg pár nap múlva bányaelektrolaka- tos szakmunkás leszek — feleli büszkén. Illés László Palotáról busz- szal jár be az iskolába. Jó cimborája Liptai Jóska, aki Lőrinciben lakik. Az csak egy ugrás be vagy a külszínre mentünk gyakorlati munkára — veszi át a szót a negyedik fiú. — Zsebpénzre is futotta a keresetből? — Négyszázkilencven forint ösztöndíjat kapunk. Igaz, ki mennyit érdemel, mert a tanulmányi eredménytől függ. Az elégségesek csak 360-át, de Schmara, meg Gyürki 540-et kapnak, de ez a pénz jár most is, amikor a vizsgára készülünk, meg a nyári szünidő alatt is. — Aztán, ha meglesz a szakmunkás-vizsga, hová készültök? — Pontosan nem tudjuk, de minden bányában szükség van éléktrolakatosókra. Nekem otthon, a Bükk-aljai bányánál megígérték, olyan beosztásba tesznek, hogy Miskolcra, a technikum esti tagozatára rendesen be tudok majd járni, — feleli egy ábrándos szemű, barna fiú. Karcsi, a minden lében kanál, nyugtalan vérű fiú odasúgja: — ö, a Schmara, a legjobb tanuló. Könnyű neki, az apja nyugdíjas bányász, meg a bátyja is itt végzett, elektrolakatos az is. — Karcsit valaki oldalba böki, nagyot rikolt és jellegzetes himbálódzó léptekkel „elhúzza a csíkot”. Tóth Mihály, elektro szakos tanár, beinvitál az előcsarnokba és onnan egy tágas, nagy terembe nyit. Kiállítást rendeztek itt a tanulók vizsgamunkáiból. Közben megtudtam még, hogy Török János a diszkoszvetésben, Kollár József pedig a gerelyhaj ításban első lett az ipari tanulók országos bajnokságán, a fiúk legfőbb szórakozása a televízió. Egyformán kedvelik az operáSokan azt mondják, majd elválik.. i a parkban jobban megy a tanulás. A vizsgán ide, meg apjának is, aki a selypi cementműveknél dolgozik. Komoly fiúnak látszik ez a Jóska gyerek. — Milyen a tanulmányi eredményed? — Négyes átlag, de most szeretnék jobbat, mert technikumba jelentkeztem Esztergomba. Ha sikerül a felvételi, kollégiumban fogok lakni. Esztergom egy kicsit messzebb van, mint Vörösmajor — mondja kicsit elgondolkodva és komoly arcán látszik, hogy még sohasem volt távol a családi háztól. — Mit számít az egy bányászférfinak — hangsúlyoztam a férfi szót. Jóska felkapta a fejét és mosolyogva mondta: — Jó dolgunk volt itt is. Egy forint ötvenért kaptuk az ebédet, finom és elegendő volt. Délben nem is jártam haza, sem én, sem Szabó Illés, pedig ő is itt lakik, Lőrinciben. — De az is jó volt, amikor a petőfihányai nagy gépműhelykát, a film- és persze a sportközvetítéseket, szenvedélyesen szeretnek olvasni. A kiállításról röviden csak annyit: gyönyörű. Megcsodáltam a modem sikló kicsinyített mását, gyönyörködtem a díszes bányászlámpában, a polcokon különféle szerszámok és speciális villamos^ műszerek sorakoztak. Mindezt látni kell, nemcsak a tanárnak, hanem a szülőknek, és minél több embernek, mert ez a kiállítás ékesen bizonyítja, hogy a mérnöki pontosság, elméleti szaktudás és a munkás gyakorlati érzéke itt, ebben az iskolában, találkozott. Ezek a fiúk jól készültek az életre és bizonyára derék bányászokká, talpig férfiakká válnak. Irta: Fazekas László Fényképezte: Márkusz László már a betakarítás után elszállíthatják. Természetesen minden szövetkezetnek gondoskodnia kell a vétőmagalap, a biztonsági tartalék és az állatoknak szükséges abraktakarmány elraktározásáról. Természetesen sok helyi lehetőséget lehet és kell is felhasználni a raktározás nagy gondjának megoldásához. Lehetőség van például arra, hogy termelőszövetkezeteink bátran osszanak előleget, a munkában aktívan részt vevők közül pedig ne csak az eddig teljesített, hanem az ezután várható munkaegységek után is adhatnak. Nem szükséges ezzel az év végéig várni. Természetesen alaposan kell mérlegelni minden egyes esetben a még várható teljesítmények nagyságát, nehogy túlterheljenek előleggel egy-egy tagot. A gabona elhelyezésére ki lehet és ki kell használni azt a lehetőségeket is, különösen az új termelőszövetkezetekben, hogy a nagyobb magtárral, padlással, hombárral rendelkező tagoknál tárolják a közös gabonát, bizonyos bérleti díj ellenében: Itt azonban mindig gondoskodni kell arról, hogy a gabonát pontosan lemázsálva vigyék haza a szövetkezeti tagok és ugyanúgy, lemázsálva, hiánytalanul hozzák vissza. Lehetőség van arra is, hogy igénybe vegyék egyes középületek padlásait is, szükségmegoldásként, a gabona ideiglenes tárolására. Ha a termelőszövetkezetek ősz óta végzett munkáját mérlegeljük. megállapítható, hogy a szövetkezeti tagok többsége igyekezett becsülettel megoldani a közös gazdálkodás során felmerült első nehézségeket. _A közösségek első igazi erőpróbája azonban mégis az aratás lesz, amelyet gyorsan, időben kell elvégezni, s amelyhez valóban minden munkáskézre szükség van. Szükség van azért mert az érő gabona nem várhat, de azért is, mert megyénkben sok a kertészeti terület, s az aratással egy időbe esik a paprika, paradicsom szedése, amely szintén nem elhalasztható munka. Ahhoz pedig, hogy mindezt elvégezzék a szövetkezetekben, az eddiginél több asszonyt, családtagot kell bevonni a közös munkába. Mert igaz ugyan az, hogy termelő- szövetkezeteink egy részében sokat, nagyon sokat tettek az asszonyok a növényápolás gyors és sikeres elvégzéséért, de az is igaz, hogy nagyon sok olyan asszony van még, aki ebben az évben nem volt kint a közös földön. Most kétszeresen szükség van részvételükre, mert a szövetkezet jövedelmén túl az egész ország kenyerének biztosításáról van szó. A szövetkezeti tagok eddigi munkája és a űiunkásoknak az a lelkes segítsége, amely eddig is sokat jelentett a szövetkezetek megszilárdításában, bizonyítja, hogy egyre jobban társadalmi üggyé válik nálunk a szövetkezeti gazdálkodás ügye. És ez biztosíték arra is, hogy a munkások és a szövetkezeti parasztok összefogásával az előttünk álló nagy feladat megoldására is elegendő lesz az erőnk. Deák Rózsi Érlelődik a határban a ka- 1 lász. A hozzáértő emberek 1 szerint gabonából ismét jó tér- í mésre van kilátás. Termelőszö- 1 vetkezeteink ebben az észtén- i dobén, figyelembe véve a meg- i változott körülményeket, ma- 1 gasabb — megyei szinten átla- i gosan 9 mázsás — termésátla- 1 gok elérését tervezték, azon- t ban az eddigiek szerint a tér- i vezettnél jóval több kerül be- 1 takarításra. Már ez is bizonyít- 1 ja, hogy megoldható a mező- í gazdaság fejlesztésének kettős t feladata: a szocialista átszer- r vezés és ezzel egy időben a i termésátlagok növelése. Már 2 ez az esztendő is bizonyítja, t hogy a fokozott gépi munka, a i jobb talaj előkészítés, a táblásí- i tás és a nagyobb mennyiségű 2 műtrágya használata már az r első. esztendőben is nagyobb 1 terméseredmények elérésére c vezet. í A nagy termés örvendetes í dolog, hiszen azt jelenti, hogy ebben az évben is sikerrel tud- í juk biztosítani az egész ország ^ kenyerét. Örvendetes, de egy- - ben igen nagy gond is a várt- 1 nál nagyobb termés betakar!- r tása. Különösen nagy gond , azért, mert termelőszövetkeze- j teink többségében — de ehhez \ még hozzászámíthatjuk a s megnövekedett termelőszövet- r kezeteket is —, ez az első közös r betakarítás, a kezdő termelő- f szövetkezeteknek nagy erőpró- f bája ez. Nehézséget okoz az is, £ hogy a termelőszövetkezetek c egy részében sok a nő és az r öreg, így aratás idején hiányoz- - nak legjobban a kaszát bíró 2 férfiak. r Államunk — látva a szövet- s kezetek gondját — fokozottan 1 igyekszik segítséget nyújtani a t termelőszövetkezetek e nagy £ munkájához, amelytől végső r soron az ország kenyerének f biztosítása függ. Amellett, hogy növelték a hazai kem- j bájngyártást, a Szovjetunióból már eddig több mint háromszáz kombájnt, illetve rend- 1 arató gépet hoztak, s ez a szám e aratásig még növekszik. Ebből megyénkbe is jutott, ebben az - évben gépállomásaink 78 új ! kombájnt kaptak, s újabb hu- e szonnyolc kombájn érkezése 2 várható aratásig. A jobb gép- ^ ellátáshoz hozzá kell még szá- mítani azt az erőt is, amit gép- ‘ állomásaink munkásai kép- 1 viselnek. Talán soha ilyen lel- ] kesedéssel, ilyen vállalásokkal f és felkészüléssel nem várták az aratást, mint ebben az esz- 1 tendőben. A Horti Gépállo- 1 más dolgozói például átlago- { san 400 hold learatását, illetve ( elcsépelését vállalták kombájnonként. Merész vállalások * születtek, — de nem lehetet- í len a teljesítés, hiszen nyújtott j és váltott műszakokat terveznek a legnagyobb munkák idejére. A gépállomás fokozott segít- 1 sége azonban még nem oldja 1 meg a problémákat. Az új gé- j pekkel együtt is, hozzávetőle- ] gesen számítva, a gabonaterületnek csak mintegy 40—45 ! százalékát tudjuk géppel arat- i ni. Nagy munka vár tehát a , termelőszövetkezetek kézi ka- j szásaira. Termelőszövetkezeteink felmérték a lehetősége- í két, s ennek alapján megszer- : vezték az aratópárokat. E fel- 1 mérések, aratóbrigádok szer- , vezése azokban a községekben hozott nagyobb eredményt, 1 ahol már a tavasz folyamán el- ] beszélgettek a szövetkezeti ta- ] gokkal, s azok már akkor vál- • lalták bizonyos terület learatását. Igen jó példa erre Boldog község, ahol minden szövetkezeti tag annyi gabona le- 1 aratását vállalta, amennyit az , ősszel elvetett. Hiszen annak ' learatásáról amúgy is neki kellett volna gondoskodnia, ha nem kezdik meg a közös gaz- : dálkodást. A felmerések azonban azt is megmutatták, hogy termelőszövetkezeteinkben ma nincs annyi munkaerő, amely képes lenne megbirkózni^ a fennmaradó terület learatásá- val. Éppen ezért, az eddiginél nagyobb szükség van arra, hogy üzemi . munkásaink — mint ahogy arra a szervezés idején ígéretet is tettek —, hathatós segítséget nyújtsanak a termelőszövetkezetek gabonájának betakarításához. Hiszen ez, nem csupán a termelőszövetkezetek megszilárdításának, hanem egyben az egész ország
