Népújság, 1960. május (11. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-17 / 115. szám

lf>69. május 17., kedd NÉPÜJSAG 3 Hatvan város tsz-ei az iparvidékek közellátásáért . . . HOGYAN SEGÍTIK az iparvidék közellatását Hat­van város termelőszövetkeze­tei? Tavaly sokat panaszkod­tak a közeli Petőfibánya mun­kásai, hogy nincs elegendő zöldségféle az üzletekben, mit tesznek a termelőszövetkeze­tek, hogy az idén hasonló pa­naszra ne legyen ok? — Másként is lehet kérdez­ni: Mit tesznek a felvásárló vállalatok, hogy a termelőszö­vetkezetek termését át tudják venni? Mert a termeléssel itt nem lesz hiba, mint ahogy nem volt tavaly sem, de bi­zony köszönjük szépen, ha megint előfordul, ami 1959- ben, hogy vihetjük az árut sa­ját magunk, ahová beenged­nek vele, vagy silózzuk a zöld­ségfélét, mert nem viszik el tőlünk. így is lehet kérdezni ... Es Magabíró Mihálynak, a hatvani Kossuth Tsz elnöké­nek igaza van, valóban felte­hető így is a kérdés: eljut-e a környező iparvidékekre a hat­vani termelőszövetkezetek áruja? Az elmúlt esztendei eset minden bizonnyal szolgált annyi tanulsággal, hogy most már másként fognak a termés átvételének szervezéséhez. A hiba korábban onnan eredt, hogy a leszerződött árut a földművesszövetkezet nem tudta átvenni, mivel raktár- helyiség dolgában igen szűkö­sen álltak. Az iparvidékek üz­letei — függetlenül attól, hogy áruhiánnyal küszködtek — nem vásárolhattak a terme­lőktől, így előállt az a furcsa és zavaros helyzet, hogy itt mint felesleg, a pár kilométer­rel arrébb hiánycikként nyil­vántartott áru tönkrement. felszá­molása | A RAKTÁRHIÁNY nem könnyű dolog és a meg értéssel sincs baj, ha a kelet­kezett gondok okait vizsgál­juk, mégis igazat kell adni a termelőknek, amikor panasz­kodnak, mert ha helyet nem is tudott biztosítani áruiknak a kereskedelem, legalább a piacot ne zárta volna el. Mindez persze csak amo­lyan bevezetés, helyesebben szólva, idejében elhangzó jó tanács a jövőre vonatkozóan: gondoskodjanak a felvásárlók a termelőszövetkezetek árui - bak átvételéről, azaz arról, hogy a termelt árufélék érté­kesítése ne okozzon semmiféle gondot. Ami a fő dolog, hogy a hatvani termelőszövetkezetek sók zöldségfélét termelnek ez esztendőben, a környező ipar­vidékek ellátása bőségesen biztosítottnak látszik, ha a szükségletet és a termelési te­rületeket, méreteket vizsgál­juk. A város négy termelőszövet­kezeté összesen 483 holdon termel zöldségfélét, ami a tsz- ek tavalyi termelésének éppen háromszorosát teszi ki. Igaz ugyan, hogy az elmúlt eszten­dőben Hatvan még nem tarto­zott a tsz-városok közé és a szövetkezetek jóval kisebb földterülettel rendelkeztek, mint most. Am Henter Béla, a városi tanács megbízott me­zőgazdasági osztályvezetője elmondta, hogy a zöldségter­mő terület akkor is nagyobb ebben az esztendőben, ha az elmúlt év egyéni termelőinek területét is figyelembe vesszük az összehasonlításnál. Miért növekedett zöldségtermő terület? meg ÍME MINDJÁRT az ok: _________r-T—._____ azért, ho gy a szükségletet ki tudják elégíteni. A nagyüzemi gaz­dálkodás mellett szól ez a tény; nagyobb igény jelentkezett és szocialista szektor már most is képes az igényekhez alkal­mazkodni. Persze túl mindezen, a zöld­ségtermelés igen jövedelmező dolog és a termelőszövetkeze­tek ezért is foglalkoznak vele szívesen. Az 1250 holdas Kos­suth Tsz például a 140 hold kertészetéből 600 000 forint be­vételre számít, amiből minden bizonnyal jelentős nyereség származik. Foglalkoznak ezek a. terme­lőszövetkezetek sokfajta kerti­növénnyel. Igaz ugyan, hogy paradicsom terem a terület nagyobb részén, de paprika, uborka, főzőtök, dinnye is lesz jócskán. A Búzakalász Tsz hagymát, petrezselymét és sár­garépát is termel, egyszóval mindent, amit a piac igényel, ami szükséges a közellátáshoz. Most, amikor beszámolha­tunk arról, hogy minden nagy­szerűén halad, hogy felnevel­ték a szükséges palántákat, megkezdődött idejében és azóta is nagyszerűen megy a palánták kiültetésének mun­kája, most, amikor szólunk erről, ide kívánkozik, hogy mindez az akadályok tömegé­nek sikeres leküzdését jelenti. Nem volt melegágyi keret, üveg, szükségmegoldásokon töprengtek, ami sok embernél elkedvetlenedéssel járt, mégis eljutottak idáig: a környék iparvidékének ellátásához ele­gendő zöldségfélét termelnek. Sokat tesznek a közellátásért, a munkájuk eredménye már most, ebben az esztendőben is érezhető. A PETŐFI Termelőszöveí- ____________ kezet meleghá­zaiból már viszik a piacra a zöldpaprikát, de ez a mennyi­ség a közellátás szempontjá­ból nem jelentős. A nagyará­nyú zöldségszállítás egy hó­nap múlva, körülbelül június közepén kezdődik. Es most fejeződjék be ez az írás a termelők kívánságával: a felvásárlók a helyszínen, te­hát a földeken vegyék át az árut és ugyanott, azonnal mi­nősítsék. Jogos ez a kérés... A szö­vetkezetek termelnek, nagy kédvvel dolgoznak az embe­rek és a munkájuk méltó ered­ményét akarják látni: hogy el­jut a termés a rendeltetési he­lyéré, hogy megkapják érte a legjobb ellenértékét. Kiss János ... hogy vasárnap hajnal óta négy és féltonnás, ember szállítására is alkalmas szov­jet szputnyik kering a Föld körül. A csúcstalálkozó előtt röp­pent világgá a hír, amelyet kitörő örömmel fogadtak i békét óhajtó embermilliók. Kedves szokássá vált, hogy egy nagyobb rendezvényen vagy gyűlésen felröppenő galambok köszöntik az össze­gyűlt sokaságot. Ez a kép kívánkozik most ide, amikor a nagy találkozó előtt szputnyik űrhajót bo­csátottak fel, hogy köszönlse a világ népét, jelképezze a rabszolga láncaitól szabadul­ni igyekvő gyarmati népek szabadság utáni vágyódását Galambok helyett, szput­nyik űrhajó. Hiába. a. technika fejlődé­sének korában élünk, az atomkorban. ________ (—ács) Az l'ag*'i Bútorgyár bé lejesete a hároméves tervéi Az Egri Bútorgyár igazgató­ságától örvendetes eseményt közlő levél érkezeit szerkesztő­ségünkbe: Csík Bálint igazgató közölte, hogy az Egri Bútor­gyár május 12-én befejezte a hároméves tervét és év végéig még 7 100 000 forint értékű bú­tort gyártanak a vásárlóknak. A szép eredmény eléréséért köszöntjük a bútorgyár vala­mennyi dolgozóját és bízunk abban, hogy a vállalt túltelje­sítésről is decemberig még hallani fogunk. Futball is, esztrád is, s nem volt sok... Természetesen csak azoknak az embereknek nem adott okot a mérgelődésre a vasárnap délelőtt Egerben a stadionban megrendezett Focisztrád. akik nem valami magasra srófolt igénnyel igyekezték a fővárosi és egri színészek egyszerre két- pályán is bemutatott, vidám parádéjára. De hát ki is gon­dolt ilyesmire a több mint két­ezer ember közül? Amikor helyet, foglalt a stadion lelátó­ján, az első igazi, derűs, nap- sugaras májusi vasárnapon, — egészen bizonyosan nem sokan. Nem volt valami „falrengé- tő” müsör. Nem hallhatott, láthatott a szép számmal ösz- azegyűlt közönség natgyszéni, új számokat, s valami váratlan összeállítást. Egynek azonban örülhetett. Annak, hogy a már szinte megszokott rohanás he­lyett. azt tapasztalhatta, hogy ezúttal szívesen időznek váro­sunkban a fővárosi művészek. Egy kicsit kirándultak a fő­városból Egerbe, a májusi nap­sugarakat élvezni, egy kicsit íutballozgafcni, s egy kicsit színházat játszani, — ez volt a közönség érzése, s nem alap nélkül. t)r. Hegedűs János szelle­mes bevezető konferansza után Laboeh Gerard énekszáma és Mednyámzku Ági és Gál csíki János kettőse még nem terem­tett hangulatot. Vidámságot az utánuk színpadra lépett Kar­dos Magda hozott magával, amit aztán a későbbiek folya­mén nem rontott lé Radics László elég gyenge Mississippi­je, s Sárdy János oly sok éve műsoron szereplő, s itt-ott már unalmassá váló Kukorica Jan- esi belépője sem. hiszen a temperamentumos operett- szubrettöl voltaképpen Kazal László és Kftbos László vették át a botot, ugyancsak wsm új, de alapjában szellemesnek motidható magánszámaikkal. A műsor első félideje után került sor a futballmérkőzés első félidejére is. A aöld gye­pen ezúttal ugyancsak a fővá­rosiak jeleskedtek, A buda­pesti színészválöga lőtt ban ját­szó FiUessy Ottó révén 1 ;0-ás vezetésre tettek szert az egri­ekkel szemben. A szünetben ezért az egriek a színpadon kipótolták magu­kat. Szabadi József énekelte el­sőként a „Mondd meg. hogy imádom...’“ című részletet a Marica grófnőből. t> sikerrel. Utána Csonka Endre, Záruy Márta, Vámosi János számai veién Ismét egrj mű vésitek léptek színpadra: stefantk Irén, Gyurieza Ottó s Kanalas László, Ez a müsomám viszont nyugodtan él is maradhatott volna, hiszen gicCset láthat a közönség nemesak az egri szí­nészektől... Valamennyire vigasztaló volt azonban a mér kóré» második félideje. Ebben a harminc pereben ugyanis a második fő­városi goi után, amelyet Rá- dics László Szerzett, legalább az egri színészek is rúgtak egyöt Pusztái Péter révén... — m Aludt a folyó. Mint valami soványra fogyott óriás, aki zöld ágyában, habtakaro alatt piheni ki hósszú útja fáradal­mait. A magasban gólya kö­rözött., lassan, alig febbentVé szárnyát, csak a fecskék su­hantak Cikázva a sugárzó fényözönben, örök fáradhatat­lansággal, a nyártól részeg bo­garak gyanútlan kórusában. En is aludtam. Mint a folyó és a végtélen csendet, nyugal­mat dajkáló tájék: elringatott a nap, a víz meleg-fanyäf il­lata, a halkan susogó fák ár­nyéka. Álmodtam. Valaki kiáltott. Mintha felhők ringatták volna és a földről kanyargóit volna fel a hang. De Oly puha volt á félhőbódrok háta, hogy nem tudtam mozdulni. Valaki kiál­tott. A hang riadt volt, kö­nyörgő, kétségbeesett. Mozdul­ni akartam, de kötött az 61öm béklyója. Ereztem, hogy éb­rednem kellene, de nem voltam képes. A hang újból ott gyűrűzött álmom szélén és én már tudtam, hogy fel kell ébrednem, izmaimmal kell megbirkóznom az álom erejé­vel, mert valaki kiáltott. Hirtelen felültem és bam­bán, káprázó szemekkel néz­tem körül a vakító képen. Es ebbén a pillanatban, 'Igen, á folyó félől újból, de most. mér kétségbeesetten harsant fel a •ikoly: GTTJRKÖ GÉZA: cA'í iuialk&zá Láiuj, — Segítség,,. Segítség’. Felugrottam és leszaladtam a partra. A fölyó közepén ap­ró kis örvényt vetett a víz; ember volt. Kétségbeesetten kapkodott kezével, időnként el­tűnt egy pillanatra a sima folyó színe ílá, hogy újból felbuk­kanjon és bugyborékoló han­gon könyörögjön embernek, Víznek, mindennek: segítség... segítség! Fuldokló. Egy nő. Görcsöt kaphatott, vagy valami más baja van, nem tud úszni, bele­fullad és a szőke, csendes íó- lyó habjai valahol lejjebb szé­pen partra teszik merev, üres szemű testét. A következő pillanatban már a part sekély vizét tapostam. A fuldokló észrevette, hogy közeledik a segítség, már láttam az arcét is, amelyen a rémület kendője mögül kivillant a remény ar­ca, aztán szétcsapta karját és eltűnt a habok alatt. Hirtelen valaki megragadta a lábam: ő volt. Még viasko­dott benne az élét, az ujjak még kapaszkodni tudtak, talán mér teljesen akaratlanul is és húztak, húztak lefelé, a halak világába. Fuldokolva buktam ismét á víz színére, de már a lány karját fogtam, a feje ki­bukkant egy pillanatra a víz színére, láttam, hogy mély lé­legzetet vesz és mér bukik újból a mélybe és húz magá­val lefelé, a halálba. Már megbántam, hogy éle­tet akartam menteni, már fel­támadt bennem iS az életösz­tön, amely mindig vadul és öhzően válaszol a halálnak, mát én is ittam a folyó isza­pos vízéből és fuldókőlni kezd­tem. Menekültem volna, de a kéz, amelyet az előbb fogtam, most engem fogott és nem en­gedett. Húzott, egyré húzott le s most már ketten birkóztunk egymással, az életért. Vonszol­tam kifelé, mert nem tudtam elengedni, ragadott lefelé, mert nem akart elengedni, A tüdőm rrtajd kiszakadt, sze­mem már képrázott, valószínű kiáltozhattam is, a lány is si­koltozott, s aztán nem bírtam tovább, utolsó reményvesztett, kimerült hörgéssel lebuktam én is a víz alá: földet érzett a lábam. Felrúgtam magam. A víz a vállamlg ért. Tartottam a lányt és lassan húzni kezd­tem a part felé. A megmentett arcán most semmi ijedtséget nem láttam, Delley József zongoraestje >».l|llllUHlU»lHlllíllllÍlllllllllUllll!llll|ll|UIIIIII»IIIU»lllll4lllUÍ!lllllllllllllÍllllillllllillH,llllllilllllllllllllll«<ltltlllllllllllllll»tllll«lllltllllllllU"« A TAVASZ BEÁLLTÁVAL csappannak az egri utcákon is a komoly muzsikát ígérgető plakátok — inkább szaporod­nak a könnyű múzsa különbö­ző színei. Mégis sokan örül­tünk, amikor' ízlésesen rajzolt lapok kezdték hirdetni Delley József zongoraestjét. Nemcsak azért, mert a jól megformált műsor szép, értékes műveket hirdetett, hanem azért is, mert egy hozzánk közelálló ifjú mu­zsikus újabb fejlődésének le­hettünk tanúi. Akik ilyen reményekkel men­tek e] zeneiskolánk kellemes termébe szombaton este, nem csalódtak. Egy éven belül im­már harmadik Ízben jött haza Delley József az „Alma Mater” pódiumára, hogy tanúságot te­gyen azok előtt, akik őt pár éve őszinte bizakodással en­gedték magasabb tanulmányai­nak útjára: tanárai, tanulótár­sai. nemkülönben azok előtt is, akik mint kis honfitársuktól, meleg érdeklődéssel várták és fogják várni — ezután még több kíváncsisággal — a zenei előadó-művészföt magasra ve­zető garádicsain való felfelé haladását. A zsúfolt ház képe mutatta, hogy sokan érdekel­tek ebben a kérdésben. A műsor alkata előre is mu­tatta, hogy nemcsak külső si­ker érdekében kerültek oda a nagy nevek, hanem itt értékes muzsika fog elhangzani. Az el­ső számként Bach nagyigényú művének, a „Wohltemperirtes Klaviér” hatalmas sorozatának egyik legbensőségesebb tartal­mú számét hallottuk, a cisz- moll prelúdium és fúgát. A preludium dallamos, szinte lí­rikus hangjai meleg színekkel szólaltak mag, anélkül, hogy a stílus parancsát valami túl­zott elremantizálás rontotta volha meg. A Bachnál megszo­kott szigorú szerkesztésnél még zsúfoltabb ötszólamú fúga minden tematikus anyaga kife­jeződött a gondosan értelmező előadásban, ami még sem vált tudálékosan szárazzá. Már a műsor képe is éreztette: most jön a csúcs-szám. Beethoven 32 szebbnél sz?bb szonátájából egyik legpoétikusabb, a szerző állal is program zenének szánt „Lés Adieu” (\ búcsúzé») cím­mel is ellátott remekmű. Ifjú előadónk teljes átértéssel és elmélyedéssel muzsikálta el mindhárom tételt. Tálén a ma Mxtikná! volt. még egy kis hi­ányérzetünk, a méla szomorú­ság fojtott hangulata még nem tudott, egészén elömleni benne —, de annál fényesebben sike­rült a harmadik tétel, a „Vi­szontlátás” ujjongó boldogsá­got sugárzó csapongásának ér- Békéltetése. A KÖVETKEZŐ SZÁM Cho­pin daloló hangjait rendítette még a legbájosabb etűd színe­sén Zsongó .szest-torlódásainak igen finom fonadékában, Ez­után kaptuk a legnagyobb meglepetést.: a Bartók-számot. Valljuk b«. a ttiuisika-szere­böknek csak kis töredéke ju­tott el a zseni megértéséhez, ez a világszerte nagy név még mindig valami idegen, viszoly­gás-féle érzést kelt az embe­rekben. Még a lázongás, az új utak keresésének éveiben komponálta Bartók a »14 ba- gateli” című sorozatót. mely minderr számában frappáns meglepetésekkel szolgál a hi­vatásos muzsikusoknak is. Sze­rencsés választás volt ezt a X. számot műsorra tűzni, mert lenyűgöző orgiasztikus tobzó­dása felkorbácsoja a hallgatót, új vizekre vezeti azokat is. akik a muzsikától csak ..szé­pet” várnak. Ifjú előadónk a monumentálisán vad. motori­kusán robogó művei minden nehézséget legyőző fényes technikával adta elő — és a felkorbácsolt hallgatóság óriá s) tapsviharral adózott ezért az új-ízű élményért,. Ilyen úton és módon közelebb jutottak a még meg nem értett bartóki zseni elfogadásához. Szünet után egyetlen hatal­mas mű hangzott el. Schu­mann egyik nevezetes ciklusa, a „Kreisleraina". A 150 évvel ezelőtt szülelett. lobogó fantá­ziájú muzsikus, a zenei roman tika nagy alakja ebben a nyolc tételes sorozatban a fantaszti­kus költő-muzsikus, E. T. A. Hoffman egyik fantasztikus elbeszélésének hőse. Kreisler karmester szenvedélyek között hullámzó alakja köré szövi a csapongó érzelmek dús skálá­ját felölelő hangulatképeket. Ezeknek változatossága pom­pásan érvényesült ifjú művész­jelöltünk sokrétű előadásában. A hatás legjobb mércéjeként említhetjük, hogy a félórás mű egy cseppet sem lazította hall­gatóságunk figyelmét, ezt jel­lemezte a fergeteges taps, amely köszönetét mondott a szép muzsika ajándékáért. Ezt viszont ráadásokkal köszönte meg Delley, egy pazarul fi­nom kis klasszikus művel. Da- quin „Kakukk”-jával és még tovább a közismert chopiiii „Forradalmi etűd” előadásával. Itt, ebben örömmel tapasztal­tuk előadónk technikai erejé­nek nagyszei*ű állóképességét, hogy ilyen nagyigényű műsor utón egy jottányit sem csap­pant ujjathak energiája, amellyel a mű lázasan rohanó iramát nagyszerű lendületben tartotta az utolsó 'akkordig. mindent Összefoglal­va, sokrétű örömmel gazda­godva távoztunk a fórró han­gulatú estéről. Fokról fokra bontakozik ki előttünk a te­hetséges fiatalember művészi ■fejlődésének emelkedő útja. |Látszik, nagy ambícióval U- ,hUl, jő irányító kezekből kán­ya a szükséges technikai é* esztétikai tanulmányokat. Re- iméljük, hogy egri hívei és ?«• !nőiskolánk büszkén fogja a ■jövőben is magáénak tekinteni | Dei ley Józsefet. HUttSthy Zoltóil | i ’Távlati tervet Hénítenek a községek , Az egri járás községi taná­csai ezekben a napokban ké­szítik az ötéves távlati kőzség- ‘íejlesztési. terveket. A kőzség- ifejlesrtésl tervekben azok » [nagyobb beruházást igénylő (létesítmények szerepelnek, ■amelyeket 1961 és 19Ö3 között 'építenek fel. A tervek készíté­sénél térmészetesen, figyelem* Ibe veszik a fontossági, illetve ‘sürgősségi sorrendet. ‘ Az egri járás községeire •összesen mintegy 20 millió fo* Cint jut, ezekből és a kiegészí­tésre felajánlott társadalmi [munkából főként utakat, jár­dákat, hidakat, művelődési ott.* 'honokat és artézi kutakat léte­sítenek egyebek között. sőt, mintha valami funyores fintor villódtott Vólrta rajté vé­gig. — Mi a fenének megy a mély vízbe, ha nem tud úszni? — mordultam rá mérgesen, még mindig kegyetlenül zihál va és minden szégyen nélkül egyszerűen lerógytam a homo­kos partra. A lány állva ma­radt. Nem látszott fáradtnak. — Mert szeretem a veszélyt — jegyezte meg hanyag nyu­galommal. — Akkor ugorjon ki ejtőer­nyő nélkül egy repülőgépből, az lesz az igazi veszély — mondtam dühösen. — Talán megköszönné, hogy megmen­tettem ... Utóvégre ennyivel legalább tartozik, nem? — Nem hívtam, hogy jöj­jön ... Maga vállalta a ve­szélyt, győzött, köszönje meg saját magának — mondta fin­torogva és kényelmeden mel­lém telepedett. Térdét egészen felhúzta az arcához és úgy né­zett rém, kimondottan gúnyo­san. Csinos volt! De csak há­pogni tudtam ekkora szemte­lenség hallatán. — Hát ez.,. est, hát én még Ilyet néfn hallottam... Hógy győztem és magamnak köszön-1 jem meg... Mi a fészkes fe-. nét köszönjek meg? Hogy; majdnem belefulladtam én is,; a maga ostobasága miatt? Es j ha nem megyek be a folyóba? j — Akkor kiúszóm — tán-; tóttá meg a vállát és elnevette; magát. — Kiúszik? Mondja, magá-i nak van még kedve tréfálni, • amikor egy perce ott fuldok-' lőtt a folyó közepén — intet-1 tem teátrélis mozdulattal a; sima hátú vízre — és ha nemj megyek magáért, már rég’ a; halak falatozzák... Hisz nem i is tud úszni.., — Tudok. . nyugodjék i meg, hogy tudok... Annyi eszem nekem is van, mint tisztelt uraságodnák ... Ne bá­muljon már olyan értelmetle-; ntil, az istenért 1 Olyan édes- déden aludt itt a parton, bogy direkt megirigyeltem,.. Unat­koztam, na,.. Tréfa volt az egész, jó hecc... Hisz úgyis olyan unalmas az élét — le­gyintett, mint aki már szem­mel láthatólag unja az egé­szet. Felugrottam. Egy pillanatig azon gondolkodtam, hogy most, itt a parton agyonütöm. Addig verem, amíg nem kö-. nyörög, nem esik térdre élőt- ■ tem. Neki hecc volt! En meg; egy hété tanultam csak meg | úszni! i

Next

/
Thumbnails
Contents