Népújság, 1960. május (11. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-15 / 114. szám

1960. május IS., vasárnap NÉPÚJSÁG 3 t A MÁV villamos vasútépítőinél A MAGYAR AlJ.V.MVAS­UTAK Villamos Vonalfelügye­lőségéről kevesen tudnak még Hatvanban is. • Ha a nagy óvatossággal és elővigyázatossággal körülbás­tyázott alállomásra bejuthat valaki, ehhez legalább Kertész József elvtárs, vagy Nuvák Jó­zsef termelési felelős hozzájá­rulása szükséges — s ráadásul még ha idegenvezetőül is sike­rül megnyernie, akkor nagyon érdekes ismeretekkel gazda­godhat. A bemutatkozás után nem sokkal megtudjuk Novák elv­társtól, hogy a feszültségmérők mutatója hamarosan felugrik a 16 000 voltról a 25 000 'voltos beosztásra. Magyarázatát is megadja: — Az eddig forgalomban levő villanymozdonyok mellett újabb típusú villanymozdo­nyok beszerzése várható, me­lyek már 25 000 voltos feszült­ségű áramot igényelnek. Mű­ködtetésük 25 000 volttal sok­kal gazdaságosabb, sok megta­karított forintot hagy népgaz­daságunk pénztárcájában. En­nek megfelelően megkezdtük Gödöllő állomástól a hozzánk tartozó felsövezetékek átépíté­sét, hogy a 25 000 voltos fe­szültséget is elbírják. A szige­teléseket cseréljük át egészen Vámosgyörkig, Vámosgyörk és Füzesabony között már 25 000 volt feszültség követelményei­nek megfelelően építik a felső­vezetékeket. AZ UDVARON MEGMU­TATJA még a 25 kilowattos átépítésnél felhasználásra ke­rülő berendezéseket, majd az irodában folytatja „kalauzolá­sát”. — Negyvenhetén dolgozunk itt — mondja, s vastag dossziét vesz elő, egyelőre még titkolja tartalmát. — Munkánk tulaj­donképpen a Mátravidéki Erő­műtől érkező magasfeszültségű áram leredukálása, s továbbí­tása, irányítása a Gödöllő állo­mástól egészen a Vámosgyör­kig kiépített vonalra és állo­másokra, valamint a felsőveze­tékek állandó ellenőrzése és javítása. Az országban még csak hat ilyen alállomás működik. Je­lentőségükhöz nem fér kétség, tőlük függ: ők biztosítják a villamos vontatásé szerelvé­nyek forgalmát. Gyors és szak­képzett munkára van szükség, hogy feladataiknak eleget tud­janak tenni. Négy éve működik az üzem, s már elérték azt a szintet, amelynél a korábban létesült vonalfelügyelőségek tartanak. Bizonyítéka ennek a falon fel­függesztett vezérigazgatói di­csérő oklevél, s a többi elis­merés, arról tanúskodik, hogy 1958. II. fele óta már három ízben elérték az élüzem-szin- tet, s most negyedszer is sze­retnék ... A dosszié az eddigi eredmé­nyeket, a további terveket, a dolgozók elhatározásait, kezde­ményezéseit és felajánlásait tartalmazza. — Verseny folyik az élüzem címért — folytatja Novák elv­társ —üzemi szinten. Február­ban alakult hat brigád, amely­nek tagjai elhatározták, hogy az üzemi feladatok mellett harcolnak a szocialista brigád büszke címének elnyeréséért is. S mindezen felül, verseny folyik valamennyi dolgozó kö­zött is. Az üzemünkben kiala­kult versenynek köszönhetjük, hogy előirányzott tervünket magasan túlteljesítettük. Ne­gyedéves tervteljesítésünk 123,6 százalék volt, s azzal is büszkélkedhetünk, hogy nem fordult elő kizáró tényező, sa­ját hibából eredő üzemzavar, 6,5 százalékkal csökkentettük az üzemviteli kiadásokat, 3742 forint volt az anyag- és a mun­kabér-megtakarítás. Március hónapban ünnepi műszakot tartottunk április 4-e tisztele­tére és kiváló eredményt je­lenthettünk a vezérigazgató­ságnak: 129 százalékra teljesí­tettük havi tervünket. Az eredmény elérésében saját munkánk mellett nagy segítsé­get jelentett a komplex brigád­szerződés. A MÁV forgalmi dolgozóival való együttműkö­dés, a pontos és gyors munka mellett a vonatok menetrend- szerű közlekedését is jelentő­sen elősegítette. AZ IRODA MELLETT MÁR a munkájukat segítő gépter­mek sorakoznak. Eevikben az üzem munkáját segítő akku­mulátor telepek, a másikban pedig a kapcsolók működteté­séhez szükséges sűrített leve­gőt előállító berendezés talál­ható. Az utóbbiban a megfe­lelő légnyomásról két komp­resszor gondoskodik, automa­tikusan ki- & bekapcsol, ha a 12 átmos;,férás légtartályok nyomása csökken, vagy meg­felelő. A folyosón elhelyezett versenytábláról naponta érte­sülhetnek a dolgozók az egyéni és csoportos verseny állásáról A szakaszkapcsolóban az át­épít s munkálatai folynak, ki­lencven százalékban már meg­történt az áramváltók, átveze­tő szigetelők átalakítása 25 ezer voltos feszültségre. Az átalakí­tást saját műhelyükben készí­tik. Az egész alállomás „szíve” a vezérlőterem. Szinte kórházi tisztaság fogadja a belépőt. Á falon mindenütt műszerek, s a kapcsolók százai sorakoznak egymás mellett. Két elektrikus végzi az irányítást. A külső munkák helyzetéről, a vonalak épségéről vagy hat telefonké­szülék tájékoztatja őket, az áramerősséget, feszültséget műszerek mutatják, s a pilla­natnyi helyzetet folyamatosan és automatikusan rögzíti a re­gisztráló berendezés. Telefoncsöngés töri meg a csendet. Az egyik munkahely­ről jelentik: — A felsővezeték hibáit kijavítottuk, a földelést felszedtük! — Egy mozdulat a kapcsolón, s máris nagyfeszült­ségű áram fut végig a hideg testű huzalokon, s a villamos vontatású szerelvény pontosan átcsattoghat a kijavított vona­lon. Hat „készenlétes” pihen, várva a jelentést valamelyik vonalszakasz meghibásodásá­ról. Pihenőjükön nem unat­koznak, vasgyűjtésből összera­kott pénzen vásárolt televízió műsoron szórakoznak, szép könyvtáruk van, s ha valame­lyiküknek netalán a főzéshez lenne kedve, jól berendezett konyha várja. DÉLUTÁN NÉGY ÓRAKOR letelik a munkaidő az alállo- máson, csak a két elektrikus, s a hat „készenlétes” vigyázza a villamos felsővezetékek épsé­gét, biztosítják a vasúti villa- mosvontatású szerelvények forgalmát. Pilisy Elemér Egészségügyi kiállítás Pétervásárán Segít a szakszervezeí Fizetéskor sokan megkérde­zik a bizalmitól — aki a szak- szervezeti díjakat hivatott be­szedni, — mi értelme van az egésznek? Milyen támogatást ad nekem, vagy társaimnak a szakszervezet? Az ilyen ember szinte nem veszi észre az életet, fától nem lájja az erdőt. A szakszervezet a napi munka minden percé­ben ott van az esztergapadok­nál, lent a bányában, vagy a vegyigyárak sistergő gőzka­zánjai mellett. Segíti a dolgo­zót anyagiakban, segélyeket javasol és oszt ki, üdülési be­utalókkal pihenni küldi a rá­szorulókat. De most az egyszer nem arról a segítségről lesz sző, amit a szakszervezet egy-egv embernek nyújt, hanem arról, amikor egy sportkörnek, vagy egy kultúrotthon látogatóinak szerez örömet. Ebben az ügyben mint, leg- illetékesebbet, felkerestük Cif­ra Lászlót, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának főkönyve­lőjét, hogy tájékoztasson ben­nünket, milyen támogatást kapnak a sportkörök és a me­gye kultúrotthonai? A válaszadásra az a legjobb pillanat, amikor munka köz­ben érkezik az ember és a ri­portalany éppen a kérdéses anyaggal foglalkozik. így tör­tént a főkönyvelőnél is. Kicsit meglepődve fogadott, nem is gondolta komolyan, hogy az ő munkájáról akarunk írni, hiszen alig négy hónapja dolgozik ebben a munkakör­ben. — A szakszervezetek megyei központjában ilyen állás való­ban csak ez év januárjától van — kezdődik lassan a beszélge­tés. A megye kulturális és sport- létesítményei állami támoga­tást is kapnak, amelyet a szak- szervezetek osztanak szét. ará­nyosan. Jelenleg 24 sportkör és 22 kultúrház kap állami tá­mogatást. A sportkörök közül a Pető- fibányai Bányász kapja a leg­többet, évi 60 000 forintot, az Egercsehi Bányász 10 000 fo­rintot. Éves viszonylatban igen jelentős összeggel, 392 000 fo­rinttal segítjük a megye sport­köreit. Ebből az összegből bő­víthetik a felszereléseket, fut­ballt, mezeket vásárolhatnak. Nem sok pénz az igaz, dg ha helyesen gazdálkodnak vele, eredményeket lehet felmutat­ni. A huszonkét kultúrházra már magasabb az évi támoga­tás, összesen 868 000 forintot osztanak ki. Az egri SZMT kultúrház 298 000, a petőfibá- nyai 80 000 forint támogatást kap évente a szakszervezettől. Gyöngyösön új szakszerve­zeti székházat avattak a múlt hónapban a város szervezett munkásai. A vételhez a szaK- szervezet 300 000 forinttal já­rult hozzá és 40 000 forint támogatást szavazott meg a gyöngyösi munkások székha­zának az elnökség. A számadatok lassan elfogy­nak, végén járunk a kimuta­tásnak és a rövid tájékoztatás alapján is bepillantottunk a szakszervezet segítő munkájá­ba. Ezt az anyagi segítséget nem készpénz formájában kapják a munkások, hanem jobb felszerelésben sportol­hatnak a fiatalok, magasabb színvonalú előadásokat hall­gathatnak, érdekesebb köny­vekből válogathatnak a kul- túrházak látogatói. Ez is segít­ség, ezt is figyelembe lehetne venni, amikor a szakszervezet munkájáról beszélgetnek tag- díjfizetés táján. Ez lenne a he­lyes! (—ács) Emberségből jeles Valahogyan azt gondolja az ember a postáskisasz- szonyokról, hogy hivatalos idő alatt hivatali elfoglalt­ságukon kívül más nem érdekli őket. felveszik a távira­tokat, eladják a bélyegeket, meg­számolják a pénzt és keveset törőd­nek a kiszolgáló ablak másik olda­lán történő dót­okkal. Ezt az el­képzelést azon­ban keresztül­húzta az a postás­kisasszony, akivel az elmúlt napok egyikén találkoz­tunk. Kinn az ut­cán zuhogott az eső, mi pedig hár­man, mielőbb o Pedagógiai Főis­kolára akartunk jutni — mégpedig lehetőleg, szára­zon. Bementünk a postára és a már említett postás­kisasszony által rendelkezésünkre bocsátott telefo­non a taxiállomást hívtuk. Ered­ménytelenül. ‘ Nem maradt más hátra, minthogy gyalog vágjunk neki az útnak és ekkor történt az, -hogy a postáskisasszony átnyújtotta az ab­lak mögül nylon esőkabátját, mond ván: neki most úgy sincs rá szük­sége. A kabátot er­nyőként tartva fe­jünk fölé, szeren­csésen át is jutot­tunk a főiskolára és az önzetlen, kedves segítsé­gért ezúton is kö­szönetét mondunk i kedves postás­kisasszonynak, akit azelőtt soha­sem ismertünk és nevét se tudjuk, de akt első talál­kozásunkkor em­berségből jelesre vizsgázott... fzaku) Teljesítik a lakosok kérését Az egercsehi-bányatelepi ré­szen már évekkel ezelőtt pa­naszkodtak a környék lakosai és az irodába járók, hogy az útszéli betonozott árok sok ve­szélyt rejt. Este az új lakóte­lepre igyekvőnek és a gyere­keknek nagyon kell vigyáz- niok ezen a részen. Ezen változtat most a bánya vezetősége és a községi tanács, amikor az egészségre is ártal­mas árkot betonlapokkal le­födi. A munkálatok megkez­dődtek és gyors ütemben ha­ladnak. Ezzel a munkával ket­tős eredményt érnek el, mert eltűnik a közlekedésre, egész­ségre veszélyes árok és széle­sedik a gyalogjáró rész. A munkát szeretnék még a má­sodik negyedévben befejezni. A múlt hét közepén egész­ségügyi kiállítást nyitottak meg Pétervásárán a járási kultúrházban. A kiállítás anya­ga méltóképpen szemlélteti a rák elleni küzdelem fontosabb állomásait és az eddigi tapasz­talatokat. A képeket, grafikonokat és a filmvetítéseket nagy érdeklő­déssel figyelték a pétervásá-' riak. Figyelembe véve a köz-: ség lakosainak számát és a ki-: állítás látogatóit, azt lehet: megállapítani, hogy jó ered-: ménnyel zárult ez az újabb: rendezvény is. Utolsó tavasz T7 irágzik az öreg almafa. Az ezernyi galy­’ lyacska májusba öltözött. A rózsaszínbe hajló virágkelyhek csokrokban ölelik egymást, s így várják. kitáruló szépségükben életük ér­telmének beteljesülését. Szellő ha rebben, meg­remegnek, méhecske ha zümmög, kelyhük illa­tát küldik felé. Milyen szép ez így... Tavaszba öltözni, hogy eljöjjön a nyár — talán utoljára... Az öreg törzsből már csak két ág nyúlik fel, azok is csonkán. A lefűrészelt sebhelyek a magasba néznek, az üresség felé, ahol még nem is olyan régen virágok nyíltak, a zöld lombok között madárka dalolt, s az érlelő nyárban pirosló al­mák mosolyogtak. Ma már nincs ott semmi. A régi tavaszok emlékké váltak. Az ürességen lenéz <tz ég. a tavaszi nap szabadon küldheti le aranyló su­garát. Talán ezért éled a két csonka ág, galy- lyacskáin ezért annyi a virág... Ülök a kis lócán, s nézem a virágzó, öreg almafát. Olyan kedves nekem, hisz annyi esz­tendőn át orvosa voltam. Repedezett testét hányszor tisztogattam, ha elszáradt az ága. a fűrészt én fogtam. Hullámpapírt raktam az öreg testére, hogy a hernyókat így odacsalogas­sam. Odút helyeztem az ág magasára, a kis cin­kéknek otthont így adtam. Szállták az évek. Tavaszokra nyár jött, őszökre hideg tél, az al­mafa fölött sem állt meg az idő. Életét talán hosszabbá tettem, de ifjúságát visszaadni én sem tudtam. S lám, most mégis mennyi a virág rajta. Ha súlyuk lenne, ágakat törnének, de leheletköny- nyűek. A tavaszba néznek, még csak álmodoz­nak az érlelő nyárról. Ki tudja, hánynak érik meg a gyümölcse, hány lesz köztük olyan, amely hiába virágozott... Szellő sinful át a kertek között, az alkony hűvöse küldte a Várhegy felől. A vékony galy- lyacskák megmozdulnak, a levelek, virágok megremegnek. Néhány szirom kiesik fészkéből, s mint hópehely, szállong lefelé. Néhány nap múlva a többi is lehull a nyíló tulipánok közé. Az öreg almafa utolsó tavaszi ruhájának szebb temetőt nem is lelhetne... HÚRVÖLGYI ISTVÁN Apró gondok, emberi prob­lémák megoldódnak Egercse- hiben is. Dicséret illeti érte az illetékeseket. Felhívás ♦ Az Egri Városi Tanács VB ♦ egészségügyi osztálya felhívja ♦a szülők figyelmét, hogy má- ♦jus 17—18—19—20-án délelőtt {9—12-ig, délután 3—6-ig difté- {ria-tetanusz-szamárköhögés és {himlő ellen védőoltást tart. t Di-per-te I. oltást kapják {azok a gyermekek, akik 1959. {április 1. — szeptember 30. kö- {zött születtek, jelenleg 6—11 {hónaposak. (Az oltás első ré- {szét május, második részét jú- {nius hónapban kapják.) ♦ Di-per-te II. oltást kapják jazok a gyermekek, akik 1958. ♦április 1.—szeptember 30. kö­pött születtek. Jelenleg 18—23 ♦hónaposak. ♦ Himlő elleni oltást kapják ♦azok a gyermekek, akik 1958. ♦október 1. és 1959. március 31. ♦között születtek, jelenleg 12— {17 hónaposak. { Oltások helye: Gyógypedagó­giai Iskola, Május 1. utca; {Szakszervezeti Székház, Szé­chenyi utca és a Pedagógiai {Főiskola. { Azok a szülők is hozzák el {gyermekeiket, akik a múltban {valamilyen ok miatt nem je­lentek meg, vagy idézést nem {kaptak. { Az idézést mindenki hozza {magával. Hatvan város anyakönyvéből { Születtek: Prokai József, Szmol- {nik Beata Katalin, Kiss Éva Kata- {lin. Hangodi Ilona, Tóbiás József. {Bedő Rozália, Sulyok Ágnes, Nagy • Éva. { Házasságot kötöttek: őszi József {—Zeke Mária, Tóth László—Endrő- {di Mária. Krecz János—Mester Er­zsébet, Nagy Bálint—Király Kata- Jlin, Petró Gyula—Duba Mária. { Meghaltak: Tóth Pál, Hembach ♦Kamillné (Püspöki Erzsébet Ilona). Üllés Erzsébet. Falakra firkálok IT eil róluk beszélni» mert munkájuk nyo- mát ott látjuk falun, városon, az utcák falán. Talán nem is tudják, hogy amit tesznek csúnya, piszkos munka, értelmük ennyire még nem finomult. Mondhatjuk-e ezért rosszaknak őket?... Ha ezt tennénk, igazságtalanok lennénk. A házak falának befirkálásáért mindnyájan felelősek vagyunk. Hibás a szülő, amikor gyermekének a nevelését elhanyagolja, hibás az iskola, mert ezt a kérdést állandóan napirenden kellene tartania. De hibás az utca, az egész társadalom is, amely meglátja ugyan munkájuk közben őket, de elmegy mellettük, nem emeli fel til­takozó szavát. Amíg a gyermek értelme nem tud különb­séget tenni a szép és a csúnya, a jó és a ross? között, addig a nevelésnek kell ezeket meg­világítani, tudatosítani, a nevelésnek kell a gyermeket a helyes, a szép, a jó felé vezetni Ezt azonban nem várhatjuk csupán az isko­lától, ennek munkájában részt kell venni az otthonnak, az utcának, az egész társadalom­nak. A falakra firkálást elhagyja a gyermek, ha következetesen tudatosítjuk benne tetté­nek csúnyaságát, és megízleltetjük vele a tisz­taság szépségét. Előbb-utóbb belátja, hogy ed­digi tetteivel milyen rosszat tett, mert nem vigyázott arra, ami szép. Értelme finomul, ér­zése mélyül, gondolatát, tettét mérlegeli; Ez az út már a győzelem útja, amely a tiszta örörtiök felé vezet. A dudva, a gaz most is nő benne, a gonoszság, a bűn élni akar; de felveszi a harcot, küzd ellene. Most már ön­maga tépi, vágja ki szívéből, hogy az útja mindig tisztább legyen. Ez az út világít, ez az út már tanít, egy szót sem beszél és mégis nevel, mert fénye erejével, tiszta szépségével kiirtja a rosszat másokból is. Lám, az összefogás mit eredményezhet, mi- Iyeh magasságokba vezetne az út, ha kéz a kézbe téve, nevelne a család, az iskola, az utca, az egész társadalom. Megszűnne a falak fir­kálása, de az utcákon való szemetelés is, nem csonkítanák meg az útmenti fácskákat, szá­guldó kerékpárok nem gázolnának bele a házak előtti virágágyakba. Csak a nevelés lenne társadalmi ügy...­Ä A frwGr'Lwp V « « Az elmúlt héten a következő kérdést tévé fel Lent-cseng « tintakuli Fent-leng mandarinnak: j — Nagy jóuram, ki minden titkok megfejtője vagy, } mondd meg nékem: miért van az, hogy Szin-lel kartársam, } minden értekezleten — ha kell, ha nem — ő a legbuzgóbb f hozzászóló? ♦ Fent-leng mandarin végigsimítá néhány szál szőrből álló • szakállát, majd imigyen válaszola: | — Egyes embereket, akiket a feltűnés viszketegsége « eléggé meg szokott kínozni, azok mindent elkövetnek, hogy i felfigyeljenek rájuk. ♦ — De nagy jóuram!.... } — Csitt! — emel fel a nagyúr a mutatóujját — a sza- | márra is akkor figyelnek fel, ha ordít. (Pö-ki.) ♦

Next

/
Thumbnails
Contents