Népújság, 1960. május (11. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-14 / 113. szám

4

NÉPÖJSAO

1966. május 14., ssombat

Igaz emberek lesznek...

Három kisfiú és két kislány ballag előttem hazafelé az egri gyakorló általános iskolából. Két kislegény közrefogja harmadik társukat, az meg két karját a nyakuk köré fonja. Biceg. A tornaórán kibicsaklott a lába, s azóta nem tud rendesen rálépni. A kis félcipőt is le kellett vetnie, any- nyira megdagadt a bokája. Egyik társa, aki most a baloldalon támogatja, levetette szandálját, s cipőt cseréltek, így valamivel könnyebb lesz hazáig. A táskára sincs gondja. Azt a két kislány viszi felváltva. Utolérem, s nézegetem egy kicsit őket. Oly jóleső bizonyság ez a kép arra, hogy nem hullott terméketlen talajba a mag. Ezekből a gyerekekből, ha felnőnek, s kikerülnek az iskolából, igaz emberek lesznek. (—ger)

— MINT HÍRLIK, még a nyáron elkészülnek az új egri szabadtéri színpad műszaki tervei. A városi tanácsnál úgy számolnak, hogy ennek alapján még ebben az évben elvégzik a szükséges földmunkákat, részben társadalmi erők igénybevételével.

— A HELYŐRSÉGI KLUBOK legjobb művészeti csoportjainak és szólistáinak bemutató előadására kerül sor szombaton este fél 8 órakor a helyőrségi tisztiklub színház- termében.

— SZÉPÜL a füzesabonyi főutca. Hatalmas, vörös salakkal szegélyezett virágágyak sorakoznak az út mellett. Az útszegélyt társadalmi munkában fásították a község lakói.- VT ÉPÜL Szarvaskő és Tamalelesz között, mintegy 16 kilométeres hosszúságban. A bitumenes korszerűsítést Szűcsig már befejezték, a munkálatok jelenleg Szűcs és Tarna- lelesz között folynak. Az új utat előreláthatólag augusztusban adják át a forgalomnak.

— HÁROMNAPOS szünet után, hétfőn kezdődnek meg az írásbeli vizsgák a középiskolákban. Az írásbeli után még két Jiét áll a végzős diákok rendelkezésére, hogy kellőképpen felkészüljenek az érettségi szóbeli vizsgáira.- KÜLDÖTTÉRTEKEZLETET tart a füzesabonyi Műve• lődési Otthonban a Hazafias Népfront járási bizottsága. A május 15-én megrendezésre kerülő értekezleten választják újjá a bizottság tagjait és jelölik ki a megyei küldöttértekezlet részvevőit.

— AZ EGRI VÁROSI TA- NÄCS foglalkozik a város közelében felszínre tört gáz további hasznosításának lehetőségeivel. A jelentések szerint ugyanis a lelőhelyen még a részbeni felhasználás után is nagyon sok gáz megy veszendőbe.- MEGKEZDŐDÖTT a tavaszi idény az MHS szakosztályai számára. Az ejtőernyős és repülős szakosztályok befejezték a kényszerű téli pihenésüket és a napokban már felszállt az első gép, s az ejtőernyősök is végrehajtották idénynyitó ugrásukat.

EGRI VÖRÖS CSILLAG

A nagy kék országút EG RT BRODY A köpeny

GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Mennyei pokol GYÖNGYÖS] PUSKIN Montparnasse 19. HATVANI KOSSUTH Kölyök HEVES

Menekülés az árnyéktól PÉTFRVASARA Kálvária FÜZESABONY

Horgász a pácban

rníísoru

Egerben este 7 órakor:

FÖSVÉNY (Madách-bérlet) Füzesabonyban este 8 órakor: Anyós generális Szombaton du. 3 órakor:

Légy jó mindhalálig (Ifjúsági előadás)

T“"” filmfórum í-piTT

A nagy kék országút

AZ AZÚRKÉK ÉGBOLT

alatt, az Adriai- vagy a Tir- rén-tenger partján, sziklák és nyomorúság közé ékelődve éli mindennapi életét a halászfalu szívós, szorgalmas népe. Vitorlás csónakjaikkal a jog által kiszabott övezetben halásznak: árujukat a falu felvásárló kupece úgy veszi meg, ahogy akarja, mert ő viszi piacra. Natale, a kupec. a becsületes halászok elleni küzdelmében nem áll egyedül, mert Squarcio orvhalász, aki kimegy a szabad tengerre, di- namittal hozza fel a mélyebb vizekből az értékes zsákmányt. Hogyan lehetséges ez, hiszen mindenki tudja, az őrmester is, a falu népe is, hogy Squarcio két fiával versenyen és jogon kívül dolgozik? A hatóság nem tudja lefülelni őt, a falu szelíd emberei pedig nem nyúlnak hozzá, mert nem az ő halászterületüket rabolja.

Miért teszi mindezt Squarcio, a nem ellenszenves, az önmaga életéért küzdő, családjának anyagi boldogulását előteremtő halász? Vállalja a magányt, az emberek anyagi féltékenységét, a gyanúsító sug- dosást, Miért? A szegénység, a nyomor a válasz. A játék veszélyes? Mindenképpen. Úgyis, hogy Domenico, a lánya szerelmese, a munkanélküliség kényszere miatt, a dinamit lopása közbén, gyanús körülmények között felrobban. Az öreg Salvatorét is csábítja a gazdag pénz megszolgálásának a lehetősége: jobb karja rámegy.

A nagyobb veszély ott jelentkezik, hogy Squarcio körül egyre szorosabbra záródik

a hatóság és a szövetkezeti falu gyűrűje. A hatóság utána- megy a nyílt tengerre, beszorítja Squarciot a zsákutcába. Gyors fordulatok után Squarcio felesége Rosetta is el meri mondani már férjének, hogy tizenhat éves házasságuk alatt mindig reszketett miatta, de Squarcio kifut a tengerre két fiával a halászok sorfala között. S ahogy a kicsi bárkák legénysége sorra fülébe kiáltja Squarcionak most már közösségen kívüliségét, Squarcio gyermekei arcáról és némaságáról döbbenten olvassa le a halálos erkölcsi ítéletet, amit a falu mondott ki rá. A vivődő ember a dinamit kiszerelése közben felrobban, életét veszti.

A FILM CSELEKMÉNYÉT

azért mondottuk el vázlatosan, hogy annak eszmei tartalmát vetítsük az olvasó elé: a közösség és a jog korlátáit iűn- tetlenül átlépni lehet egy ideig, lehet dacolni a szegénység és nyomor jogán az íratlan és írott szabályokkal, de nem úgy, ahogyan Squarcio tette. A tragédia bekövetkezik, mert Squarcio csak magát ismerte, csak a maga nyomorát és éhségét, meg az anyja sorsát látta maga előtt: nem akarta, hogy az övéi, fiai és lánya, Diana, a szegénységben és annak megaláztatásában éljék le életüket. A tragédia az első filmkockák után kísérteni kezd és a nyomasztó hatás alól nem szabadulhatunk a Squarcio végét jelentő robbanásig.

A sziklás öböl, a hegyoldalnak vetett parti házak, a halászok felvonulása a tengeren, az

azúrkék égben csapdosó madarak, a kicsiny szigetek az öböl bejárata előtt, majd a végtelen tükröt mutató kék tenger legalább annyira szereplői ennek a filmnek, mint az emberek. Gyönyörű bilincs ez a tenger, amely gazdagságában is nyomorogni készteti a parti halászokat.

A hármas koprodukció nemes egyszerűséggel tár elénk egy világot, annak őszinte törekvéseit. Kitűnő színészek sorát ismerjük meg, akik sokszor villanásnyi jelenetükben is élményt tudnak nyújtani. Yves Montand Squarcioja magas művészi igénnyel megformált, bonyolult egyéniség. Mintha Louis Jouvet-t látnánk olykor-olykor.

Squarcio feleségét, Rosettát, Alida Valii alakította. Az egykori csodálatos szépség ma is nagyszerűen játszik, szemei a férjéért aggódó asszony féltésének minden árnyalatát tükrözik. Sokáig nem lehet elfelejteni a kis Bore szőke fejét, veresre sírt arcát, amint páresztendős életének addigi élményeivel, búcsúzik apjától. Gyermekszínészben ennyi kifejezőkészséget ritkán tapasztalni.

a film alakjai tisztán

és őszintén megfogalmazott jellemek, arcukat nem lehet egyhamar elfelejteni, mert sorsuk egyszerűen igaz. Körülöttük a természet' szépsége, s ez a keret őrzi bennünk az Adriai- vagy Tirrén-tenger partmenti halászainak köznapi sorsát.

Farkas András

Ha a hegedű megszólal . • •

A KIS, BÄRÄNY UTCAI lakásban. a régi bútorok között^ emlékek idéződnek fel. Egy középkorú férfi, Boda István citálja őket, zavart mosolyú magyarázkodásra. Kezében idegesen forgatja a hegedűt, az hol húrjaival, hol hátával fordul felé, s a férfi, mintha egy kicsit restellkedne amiatt, hogy ezt a barna, fénylő, szép hangszert — maga készítette.

— Tudja — tagolja lassan —, talán sohasem adtam volna ilyenre a fejem, ha gyerekkoromban nem bántanak meg oly nagyon. Tulajdonképpen semmiség volt az egész. Csak kinevettek. Osztálytársaméknál. Akkor, amikor kezembe vettem egyik hegedűjüket, nézegettem, forgattam, s egyszer- csak azt mondtam: nagyon ügyes ember lehetett az, aki ennek a hegedűnek a belsejét, ezen a két kis nyíláson keresztül ilyen szépen kifaragta. Mit tudtam én még akikor, hogy ezt a hangszert ragasztják — nem volt arra semmi nyom —, s belsejét nem úgy faragják, ahogy én azt magamban elképzeltem. Csak azt tudtam, hogy kinevettek, s ez nagyon fájt. Összeszorítottam fogaimat, és azt mondtam magamban: na. jó, hát buta vagyok. De akkor addig nem veszek hegedűt a kezembe, hogy játsszam rajta, amíg meg nem tanulom elkészíteni.

Így kezdődött. Aztán évek múltak el. s az elhatározás tettek nélkül sziunnyadozott. Nem volt anyagi lehetőség, nem volt idő a hegedűkészítés megtanulásához. Dolgozni kellett a mindennapok kenyeréért, s nem azon töprengeni, milyen jó lenne már a szenvedélynek hódolni.

Szakmájául nem a hegedűkészítés mesterségét választotta Boda István. A műszaki pályán dolgozott, gépekkel, acéllal, számokkal. Főként számokkal. Ezek voltaik éltetői, s ezek határozzák meg ma is minden tettét. Örökösen ezek társaságában élt. Munkaideje alatt üzemében, aztán egyszer csak már otthon, a pihenés alatt is. Fehér papírlapok tömege telt meg számsorokkal, körökkel, vonalakkal, s ezekből végül kiformálódott körülbelül harminc évvel ezelőtt az első, ezredmüliméternyi pontosságra megszerkesztett. elképzelt hegedű.

A TERV TEHÁT MÁR készen volt, s mellette egy igazi hangszer, darabokra szétszedve, apróra megméregetve. Egy

öreg zenésztől vásárolta meg Boda István a rozzant hegedűt. az elsőt, s azonnal szétszedte. Aztán egy sor változtatás után, a tervek alapján újra összerakta, megszólaltatta, s a száraz fának olyan hangja volt, mintha új élet szállt volna bele.

— Ez még nem volt siker — mondja most az amatőr hegedűkészítő. — Csak próbálkozás. Attól, hogy az. első összerakás után már jobb lett a hangszer hangja, még nem mondhattam magamról: tudok hegedűt készíteni. Űjra. meg újra szétszedtem tehát, s minden egyes alkalommal változtatgat- tam rajta, vagy módosításokon törtem a fejem.

Közben elérkezett az idő az újabb próbálkozásra is. Már nemcsak régi hegedűt akart alakítgatni Boda István, hanem teljesen újat építeni is. Ez ment aztán igazán nehezen. Nem lehetett anyagot kapni, nem tudott szerszámot vásárolni, törött borostyánszipkákat oldott fel szeszben, s így készített speciális lakkot — de mégis elkészült az első önálló mű. S azóta még vagy nyolc, tíz. Rendes szerszámok nélkül, de ezredmillimétemyi pontossággal. Az összes munkaeszköz elfér egy nem túlságosan nagy szekrény egyik alsó polcán. Boda István kicsit savanyú mosollyal mutatja egynéme- lyiket.

— Tessék. A csiszolást például ezzel végzem — tesz le az asztalra egy üvegdarabot. — Nincs más. nem lehet kapni, pedig egy időben meg volt rá a pénzem, hogy vásárolok rendes szerszámokat. De egyszerűen nincs.

VISSZARAK MINDENT, s

közben mintegy magának mondja még:

— Igaz, minek is? Én úgysem tudok hegedűt készíteni.

Szakembertől. mesj##től, valóban nem tanulta soha a módját. Annál inkább a számoktól, a számításoktól — de azoktól, remekül, hiába mondja szerénykedve, hogy nem. Egyszerű embereik, a zene szerelmesei, aikadémiát végzett művészeik szólaltatták már meg egyiket, másikat, s néni akarták elhinni, hogy egy „tanulatlan” amatőr kezének munkái. Farkas Béla. az Egerből elszármazott híres prímás is végigfuttatta vonóját egyszer az Emkében Boda István egyik remekén, aztán egész éjjel nem bírta letenni, azon játszott mindvégig, hol lágyan suttogtatva. hol feljajdítva a hangszert, hogy minden fekvésben, helyzetben a legalaposabban megismerhesse tulajdonságait.

A Boda István készítette hegedű itt is kiállta a próbát, mint sok más helyen. S az amatőr mesternek ez a tudat a mindennél többet jelentő boldogság, Pedig alapjában véve egyetlen hangszerével sincs megelégedve.

A szoba egyik ágyán most is két félig kész Hegedű hevert. Nemsokára rájuk kerülnek a húrok, s megszólalnak. De biztosan úgy járnak, mint a többiek. Az „f” nyílásnál madzag lóg ki belsejükből, hogy bármikor közelebb lehessen hozni bennük a „lelket” a lábhoz, vagy éppen megfordítva. A legkisebb elmozdítás is sokat jelent ugyanis a hegedű hangjának változtatásában. S Boda István most légióként ezzel kísérletezik, örökké szá- mítgat, egészen új, s figyelemre méltó építési, szerkesztési rendszert dolgozott ki, amelyet már komoly hozzáértők is megdicsértek;

Tudását, hatalmas tapasztalatait nem szándékozik gyü- möcsöztetni. Csak építi saját szórakozására, szabad idejében a gyönyörűbbnél gyönyörűbb hangú hegedűket, mindig új tervek, elképzelések szerint, s ha valamelyik, a vonóhoz értő kedves ismerőséne!: megtetszik egyik hangszerének „szava”, szinte egy szóra neki ajándékozza.

— Én eladásra nem dolgozom. Nem is dolgozhatok, mert nem tanultam a hegedűkészítés mesterségét, de nem is akarok. Csak magamnak ké- szítgetem továbbra is a „szárazfákat” — mondja.

— Pedig legalább tapasztalatait közölhetné a szakemberekkel. Biztosan szívesen fogadnák, még ha Boda István nem tartja magát másnak, mint a diósgyőri Martin-mű egykori, ma rokkant állományú diszpécserének.

MERT TÖBB ANNÁL. Nagyon sokkal. Erről majd az a hegedű is beszól, ha megszólal rövidesen, amelyik most készül, lassan, körülményesen, de állandó, sok szeretetet igénybe vevő munkával. Vajon ki szólaltatja meg először Boda István után jó barátai közül s kinek ajándékozza a siker örömében, mint annyi másikat, ezt a remek, fekete csipkemintával díszített hangszert.

Weidinger László

I

|

j

i

I

I

i

I

I

I

A VARSÓI SZERZŐDÉS ALLAMAI.

ZSUKOV MARSALL KÉPE.

1963. MÁJUS 14., SZOMBAT

5 évvel ezelőtt. 1955. május 14-én kötötték meg a Szovjetunió és az európái népi demokratikus államok államfői a korábban alakult n y ugat-európai. agresszív katonai tömbök ellensúlyozására az un. VARSÓI

SZERZŐDÉST. Az alapító okirat szerint e barátsági. együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés érvényét veszti, ha az európai kollektív biztonsági rendszer megvalósul, az NDK-ra vonatkozólag pedig megszűnnek a kötelezettségek akkor, ha az egységes, demokratikus Németország létrejön. A

Varsói szerződés államai fegyveres erőinek élén Konyev marsall áll.

75 évvel ezelőtt, 1885-ben született OTTO KLEMPERER, az 1935 óta az USÁ-ban élő neves német karmester.

35 évvel ezelőtt, 1925-ben tartották meg Moszkvában a NEMZETKÖZI VÖRÖS SEGÉLY első kongresszusát.

1921-ben e napon alakult meg a CSEHSZLOVÁK KOMMUNISTA PÄRT.

i

!

i

Fiatalok találkozója

(Folytatás az 1. oldalról)

A Hevesi Állami Gazdaság fiataljai földíszített trakto- rokkal, vontatókkal vettek részt a felvonuláson.

A felvonulás után megrendezett ifjúsági nagygyűlésen Komócsin Zoltán elvtárs, a KISZ Központi Bizottságának első titkára mondott beszédet.

Szvetlána Kirilova clvtárs- nő, az Ukrán Komszomol Bizottság Magyar- országon tartózkodó delegációjának vezetője üdvözöl te a hevesi jó rás fiataljait a ifjúsági bél« találkozó alka' maböL